Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-26 / 25. szám

TENYÉSZTŐI TEENDŐK A napsugár „beszorul“ az al mákba, a telt kalászok lehaj tott fővel várják sorsuk betel­jesedését. Félbe tört az év, mint a cipó. Növekedni kezd a jér­­cék taréja, kialakulóban vannak a jellegzetes testformák. A kis­állattenyésztő számára is köze­leg az „aratás“ ideje. Mint min­den jó gazdának, a kistenyész­­tunek is gondosnak kell lennie és tudatosítania kell, hogy ok­tóberben kezdetét veszi az új tenyészidény. Eddig az időpon­tig elő kell készíteni a tyúko­kat a termelésre. Igen fontos az állatok nemi érettségének, a tojástermélési hajlamnak és a tenyészidény szükségleteinek összehangolása. Mi történne, ha a tenyésztő hagyná félrevezetni magát a szépen fejlődő taréjok Szépen fejlett francia ezüstnyúl. által és már türelmetlenül vár­ná, mikor kezdenek tojni az ál­latok? A korán termelésre fo­gott tyúkok apró tojásokat toj­nak és 30—40 tojás kitermelése után hosszú időre beszüntetik a termelést. Ezzel jelzik, szer­vezetük még nem készült fel kellően a tojástermelésre, az idényre. Csupán a kiadós takar­mányozás, főleg a sok fehérje késztette őket a termelés meg­kezdésére. A fejlettségen és a tyúkokra jellemző testalkat lét­rejöttén kívül igen fontos az állatok kora is. Kisállattenyész­tői viszonyaink közepette az egyes fajtákat és azok csoport­jait a következőkben feltünte­tett korban ajánlatos termelés­be venni: a könnyű tojásterme­lő fajtákat S—5,5 hónapos kor­ban, a középnagy testű tojás­hús típusú tyúkokat 6—0,5 hó­napos, a nagy testű, hústípusú tyúkokat pedig 7—7,5 hónapos korban a legmegfelelőbb ter­melésre ösztönözni. A harcias tyúkok a kilencedik hónapban kezdenek tojni. Az adatok tájé­koztató jellegűek. Ugyanezen csoportokban a kakasok te­nyésztésbe vétele 1—2 hónap­­nap eltolódik. Mindnkét esetben ügyelni kell a kondícióra. A- mennyiben úgy takarmányoztuk a baromfit, hogy tenyésztésbe vételkor túl kövér, magunk csökkentettük a tenyészértékét. Az ilyen „túletetett“ tyúkok ké­sőbb kezdik я termelést és ke­vesebb tojást tojnak. A kövér ség ugyanis kedvezőtlenül hat a tojásképző nemi szervek mű­ködésére. Hasonlóan káros a fejletlenség és az elégtelen táp­lálás is. Ennek okozója a hely­telen és a rendszertelen etetés, valamint azoknak az anyagok­nak a hiánya, amelyek kulcs­­fontosságú szerepet játszanak a szervezet fejlődésében. Olyan építő összetevőkről van szó, mint amilyenek például a fe­hérjék, az ásványi anyagok, a vitaminok. Tehát, ha már lénye­gében be is fejeződött a jércék taréjának és farkának fejlődé­se, mégsem szabad őket beso rolni tojástermelésbe, ha nem érték el a megkívánt élősúlyt, mert még nem érkezett el a termelésbe vétel ideje. Ezen ál­latoknál a napi adag módosítá­sával odázzuk el a termelés kezdetét. Korlátozzuk a napi adagban a több-kevesebb fehér­jét tartalmazó összetevőket, in­kább több szemest adunk. A megvont takarmányt tömeg ta­karmányokkal — például zöld del — kell pótolnunk. Ez nem csak a takarmány-takarékossá got szolgálja, hanem a tojáster melési időszakra való legmeg­felelőbb felkészítést is; a ter­melési idénynek a lehető leg tovább kellene tartani. A szabadban elhelyezett nyúl ketrecek vagy ketrectömbök te tejét a forró nyári napokon meg kell hideg vízzel locsolni. Ez főleg akkor fontos intézke dés, ha az ól teteje bádogból van. Az ilyen tetőket ajánlatos zsákszövettel letakarni, mert az tovább, hosszabb ideig párolog­tatja a nedvességet, tartja a ketrecben a kellemes hűvösebb hőmérsékletet. A hizlalásra fo­gott nyulakat hűvösebb helyre tesszük, mert a nagy melegben elveszítik étvágyukat, tehát nem is híznak. A használaton kívül helyezett fialtatót alapo­san tisztogassuk meg, fertőtle nítsük, majd írjuk össze, mit kell megjavítani, vagy milyen kellék helyett kell esetleg újat venni. Végétért a kanárik tenyész­­idénye. Az állatokat csoportok­ba soroljuk és a hímeket kezd­jük felkészíteni az „énekisko­lára“. Az egzotikus madarak arra tanítják kicsinyeiket, ho­gyan kell megülni a madár­üllőn. Hogy a fiókák egészsé­gesek legyenek és szépen fej­lődjenek, nagy biológiai értékű fehérjéket tartalmazó eledelt kell nekik adnunk. Ezeket az igényeket teljesen kielégíti a tojásos keverék. Az igényesebb állatoknak élő eledelt adunk. Ne feledjük el naponta legalább három ízben kicserélni az ivó­vizet és árnyékot is biztosít­sunk a madaraknak. Rendszere­sen harcolni kell a fertőzése­ket terjesztő állatok — főleg az egerek és a patkányok — ellen. Rendszeresen ellenőrizzük azt is, nincsenek e az állatokon külső élősködők. A beteg vagy fertőzött madarat azonnal kü­lönítsük el a többitől, kezeljük és tartsuk állandó megfigyelés alatt. Fentebb említést tettünk a tojásos keverékről. Elkészítésé­hez keményre főtt tojásra van szükségünk, amit apróra resze­lés után diétás kétszersültből készített prézlivel kell elkever­ni. A keveréknek porhanyósnak kell lennie, reszelt sárgarépával ízesíthetjük. Az egzotikus ma­darakat és kanárit tenyésztők közül néhányan daralisztből és friss tojásból, meg csipetnyi só­ból készítik a tojásos keverő két; a nyert kásaszerű anyag­hoz teljes tejet adnak, az egész­ből tésztát készítenek, amit ka­láccsá dolgoznak. A kalácsot vékonyan megzsírozott tepsibe teszik és lassan megsütik. A sült kalácsot kockára vágva megszárítják, ledarálják, ke­ményre főtt tojást és reszelt karottát adnak hozzá, úgy te­szik az állatok elé. Némely egzoták — főleg utódneveléskor — élő, tehát ál lati eredetű eleséget igényel­nek. Erre legalkalmasabbak a bélférgek, amelyek 25Х2ИХ15 cm es ládában is elszaporltha­­tók. A ládát megtöltjük porha­­nyós kerti földdel, amit előző­leg már összekevertünk tőzeg­gel és homokkal. A láda fene­kére körülbelül 2 cm vastagság­ban fűrészport teszünk, erre kerül az említett földkeverék, mintegy 10 cm es rétegben. A föld nedves — de ne vizes, sá­ros — legyen. Kézzel vájt göd­­röcskébe néhány férget teszünk és az egészet letakarjuk üveg gél. Az üveg a talajnak leg­alább kétharmadát fedje be, hogy ne száradjon ki a föld, mert az ilyen közegben a fér­gek elpusztulnak. Amikor a fér­gek már 1—1,5 cm hosszúak, hetente egyszer vagy kétszer tejbe áztatott kenyeret, zöldsé­get, reszelt sárgarépát, áztatott zabpelyhet, főtt darát stb. adunk nekik. Az eleséget szintén se­kély gödröcskékbe tesszük, majd visszahelyezzük az üveget. A megfelelő apró férgeket 4—6 hét múlva kezdhetjük szedni és etetni a madarakkal. Minden apró egzotikus madár kedveli a szúnyoglárvákat. Eze­ket is kitenyészthetjük és a tör­zset különösebb gond nélkül odahaza is tarthatjuk. Fából vagy fémből készült hordóba öntsünk esővizet, ennek felüle­tére tojást raknak a szúnyogok. A már kelő lárvákat sűrű szitá­val lehalásszuk a víz tetejéről, majd üvegben némi vízzel együtt tesszük a madarak elé: a tálka vizében úszkálhatnak a lárvák, így tovább életben maradnak. Igaz, többnyire •­­zonnal kihalásszák és megetetik őket fiókáikkal az egzotikus madarak. A lárvák fejlődését rendszeresen ellenőrizzük, mert — nemes ügy ide vagy oda — könnyen előfordulhat, hogy a figyelmetlenség megbosszulja magát, s egy szép napon kiűz­nek a házból bennünket a szú­nyogok. (Dp) A ludak jól hasznosítják a legelőt s ha víz is van a közelben, igen szépen növekednek. Mellesztés után szemet is adjunk nekik, ez segíti a toliképzést. Foto: —bor Védekezzünk a szőlő peronoszpóra kártétele ellen Dél-Szlovákia dombos, homo­kos, lankás területein, ahol az éghajlati és a talajviszonyok kedvező lehetőséget biztosíta­nak a szőlőtermesztéshez, egy­re nagyobb területeket foglal­nak el a szőlőskertek. Az emlí­tett feltételek a komárnoi já­rásban is adottak. Főleg a járás délkeleti és északnyugati ré­szén folynak nagy kiterjedésű szőlőtelepítések, amelyek orszá­gos viszonylatban is rangos helyet foglalnak el. Az utóbbi években azonban a szőlőter­mesztést igen kedvezőtlenül befolyásolja a csapadékos idő­járás, mert elősegíti a gomba­betegségek gyors terjedését és jelentős károkat okoz a termés­ben. A gombabetegség terjedé­sét vegyszerekkel igyekeznek meggátolni, de a gyakori eső­zések következtében kevés si­kerrel. A szőlőkultúra legnagyobb ellensége a peronoszpóra vagy más néven a szőlőragya. Ezt a rendkívül káros gombabetegsé­get első ízben 1878-ban Fran­ciaországban fedezték föl, aho­vá Amerikából hurcolták be. A francia szőlősgazdák helyett a peronoszpóra szüretelt. A ter­més csak ott maradt meg sér­tetlenül, ahol a tolvajok ellen az útmenti szőlőket meszes kékkőoldattal locsolták meg. így cselekedtek Bordeux város szőlősgazdái is, akik anélkül, hogy tudták volna, nemcsak a tolvajok, hanem a peronoszpóra ellen is megvédték a szőlőter­mésüket. A tapasztalatokon okulva, a következő években már rendszeresen permetezték szőlőiket; innen a „bordódé“ elnevezés. Hogyan keletkezik ez a káros gombabetegség, mik az előfelté­telei és hogyan befolyásolja az időjárás alakulása? A gombabetegségek járványos elszaporodásának három előfel­tétele van: a szükséges gomba­betegség és az arra hajlamos növény jelenléte, továbbá a jár­vány kifejlődéséhez megfelelő időjárás. Amennyiben mindhá­rom tényező egyidőben jelent­kezik, a gombabetegség gyor­san, járványszerűen terjed. A peronoszpóra kártétele ab­ban rejlik, hogy a szőlőlevele­ken, fiatal hajtásokon, zsenge virágzaton, bogyókon megtele­pedő gomba kiszívja a növény nedvét, minek következtében a levelek megfoltosodnak, kilyu­kadnak, a fiatal szőlőbogyók leperegnek, az idősebbek meg­szürkülnek, ráncosakká válnak, majd rothadásnak indulnak. A gombabetegség az időjárás ala­kulásától függően terjed és rö­vid idő alatt elpusztíthatja akár az egész évi termést. A peronoszpóra terjedése el­sősorban a csapadékos időjárás­tól függ. Ha májusban vagy jú­niusban sok a csapadék és ked­vező a hőmérséklet, a betegség jelei már májusban mutatkoz­nak. A májusi esők hatására a szőlőleveleken áttetsző, kerek, sárgászöld úgynevezett olajfol­tok keletkeznek, amelyek a kö­vetkező eső hatására „kivirá­goznak“. A levelek fonákján el­ágazó végű gombafonalak jelen­nek meg, melyekről gömbszerű sporangiumok fűződnek le. E- zekből a sporangiumokból két­­ostoros rajzósejtek szabadulnak ki, amelyek a vizes levélfelüle­ten tovaúszva a gázcserenyílás­nál állnak meg és azokon át gombafonalat fejlesztenek a le­vél laza szövetében. Vagyis új­ra fertőzik a növény leveleit. A rajzóspórák csak a vízben terjedhetnek tovább, tehát a be­tegség csak akkor terjed roha­mosan, ha a júniusi időjárás csapadékos és a szőlőlevelek gyakran vizesek. Az említett foltok megjelené­se és a „kivirágzás“ közötti időszakot lappángási időnek ne­vezik. A lappangási időben el­telt napok száma a hőmérsék­lettől függ. A fertőzéshez leg­alább 8 °C, a kivirágzáshoz pe­dig legalább 13 °C hőmérséklet­re van szükség. Minnél mele­gebb van, annál rövidebb a lap­pangási idő. A peronoszpóra fertőzése 18—24 °C-nál a leg­nagyobb. A peronoszpóra éltető eleme a víz. A leveleken, hajtásokon, bogyókon levő vízcseppekben a gomba spórái megtelepednek, illetve a már megtelepedett gombák spórái kivirágoznak. A 4—5 milliméteres csapadék, va­lamint az éjszakai 13 fok feletti hőmérséklet elősegíti a fertő­zés megindulását. Hűvös időjá­rás esetén, ha a napi hőmér­séklet nem emelkedik 13 fok­nál magasabbra, még bő csapa­dék esetén sem következik be a fertőzés. A peronoszpóra elleni véde­kezés legcélszerűbb módja a rendszeres és időbeni vegysze­res permetezés. E célra leg­megfelelőbb a Dithane M 45 el­nevezésű készítmény 0,3 száza­lékos oldata (3 dkg 10 liter vízben). Úgy permetezzünk, hogy kellő mennyiségű permet­­lé kerüljön a levelek fonákjára és a virágzatra. A mérgezett vízben a gomba spórái elpusz­tulnak. Ha az eső lemossa a permetlevet, a permetezést ké­sedelem nélkül meg kell ismé­telni, mert akár egy-két napos késés is végzetes lehet. (Aj) Föltegyük, ne tegyük föl? Az utóbbi két három évtized­ben hatalmas lépést tettünk előre a vegyszeres növényvéde­lem fejlesztésében. Ennek tud­ható be, hogy nem egy esetben túlságosan lebecsüljük a me­chanikai növényvédelem jelen­tőségét. Az utóbbi időben már sokan vitatkoznak azon is, va­jon érdemes e továbbra is hasz­nálni a hernyófogó öveket. Meg­lehet, hogy némely mechanikai védekezési módok igen munka­igényesek, ezért a nagyüzemi feltételek közepette nehéz vagy egyenesen lehetetlen kihasznál­ni az előnyeiket. A hernyófogó övekre azonban még nagyon sokáig szükség lesz. A hernyófogó öv egyes rovar­kártevők, főleg az almamoly bábozó hernyóinak összegyűjté­sére szolgál. Hullámpapírból készítjük és spárgával vagy ra­fiával erősítjük fel az almafák törzsére június derekán. (A többrétegű újságpapírból vagy szénából csavart kötélöv ha­sonló jó szolgálatot tesz, — a szerk. megjegyzése.) Az alma­moly fejlett, bábozódó hernyói előszeretettel választják búvó­helyül a fák törzsére erősített öveket. Az öveket hetente vagy tíz naponként leszedjük és az alatta meghúzódó hernyókat vagy bábokat elégetjük, az ővet ismét felkötjük. Akinek van kedve és ideje hozzá, s szeretné eredménye­sebbé tenni munkáját, az övék alatt lelt hernyókat vagy bábo­kat felhasználhatja az alma­moly rajzása kezdetének pontos meghatározására. Ez a munka aránylag igényes, de nagyobb gyümölcsös vagy kiskerttelep esetében feltétlenül megéri a fáradozást. Ha tudjuk, mikor rajzik a kártevő, sokkal haté­konyabbá és eredményesebbé tehetjük a növényvédelmet. Aki a megfigyelés mellett döntött, léc- vagy vasvázas, sű­rű drótszövettel bevont 20 X 20 X 50 cm-es megfigyelő ládikát ké­szítsen úgy, hogy az egyik 20X20 cm-es oldala nyitható legyen. Legalább két darab ilyen ládikára van szükségünk: az egyiket a gyümölcsös legna­posabb, a másikat pedig a leg­hosszabb ideig árnyékban levő oldalán kell elhelyezni, mégpe­dig a föld felszínétől számított egy méter magasságban. Szél és csapadék is érje mind a ket­tőt, tehát természetes viszonyok közé kerüljenek a belé helye­zett hernyók. A fákról leszedett hernyófogó öveket összetekerve a ládikák aljára helyezett lé­cekre tesszük. Egészen lomb­hullásig ajánlatos cserélgetni ■ fákon az öveket, s a fatörzsek­ről levetteket összegyűjteni, mert így begyüjthetjük a másu dekezést. A permetezést az első dik nemzedék hernyóit is. lepkék megjelenésétől számított Jövő tavasszal azután a raj- két héten belül kell megkez­­zás megfigyelése alapján irá- deni. nyithatjuk a virágzás utáni vé- Vanek Aranka mérnök Kihasználják a lehetőségeket A topofníkyi szövetkezet harminc hektáros kertészetét a legjobbak között tartják számon a Dunajská Streda-i járásban. Van két darab, összesen 42 ár területű üvegházuk, amelyek­ben palántaneveléssel foglalkoznak. Négy hektáron fólia alatt korai zöldséget termelnek, a szabadföldi termelés pedig para­dicsomot, paprikát és káposztát ad a fogyasztóknak. — Az üvegházakat és a fóliasátrakat 2500 méter mélyből fel­törő termálvízzel füljük — újságolta a minap Belucz János mérnök, a kertészet vezetője. — Ez a megoldás jelentős mér­tékben segíti a termelés gazdaságossá tételét. Mert egyébként bizony drága mulatság lenne kifüteni a termelő térségeket, így viszont nemcsak a palántanevelést, hanem a korai zöld­ségfélék termelését is aránylag kis ráfordítással meg tudjuk oldani. A piac ellátása is fontos számunkra. Az idén április elejéig több mint 70 ezer fej salátát adtunk a Zeleninának. Az újhagyma szállítását is az elsők között kezdtük meg. Ezt a korai karalábé követte. Most már három hektáron paprikát, egy hektáron pedig salátauborkát termelünk a fólia alatt. Csak úgy „mellékesen“ húsz áron szegfűt termel a közös. Csak ez mintegy fél millió korona bevételt biztosít évente. A trsticei szövetkezetben (galantai járás) nincs üvegház, problémát okoz a palántanevelés. A topofníkyi gazdasággal együttműködve könnyen megoldották a problémát, sőt abban is megegyezett a két szövetkezet, hogy az elkövetkezőkben már szerződés alapján nevelnek Topolníkyban jó minőségű pa­lántákat a trsticei kertészet részére. Krajcsovics Ferdinand

Next

/
Oldalképek
Tartalom