Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-19 / 24. szám

197B. június 19.

SZABAD FOldMOVES

13

Mezőgazdaságunkban fontos feladatok egyike a rendelkezésre álló termelőalap ésszerű kihasználása. Ez egyebek közt az állattenyésztés építményeire is vonatkozik, hiszen célunk, hogy nagyobb beruházási költség nélkül lényegesen fokozódjék a termelés. Talán mondanunk sem kell, hogy ennek hatékony elősegítője a meglevő Istállók korszerű technológiára való átépítése.

Écsl Tibor üzemgazdász a hroboflovoi (alístálí) szövetkezetben arról tájékoztatott, hogy terv szerint öt К 96-os tehénistállót építenek át korszerű technológiára, hogy helyt állhassanak a tejtermelési versenyben.

A gazdaságban jelenleg 470 tehenet tartanak nem éppen korszerű feltételek közt. Ez abból is látható, hogy egy-egy dolgozó 13—14 tehenet fej és lát el, ami meglehetősen költségessé teszi a tejtermelést. A tehenészet a jelenlegi feltételek közt 31 személyt köt le. A korszerűsítés befejezése után azonban a műszaki személyzettel együtt ugyanezeket a teendőket 16 ember elvégzi. Jelenleg egy dolgozó évi átlagban 120 400, felújítás után pedig 243 ezer korona munkatermelékenységet ér el.

Sokat gondolkoztak azon, miként oldhatnák meg a felújítást úgy, hogy az ne befolyásolja kedvezőtlenül az állatok termelékenységét. Úgy döntöttek, hogy építenek egy 120 férőhelyes korszerű tehénistállót, ahová elhelyezhetik az első állatcsoportot. Ezzel felszabadul egy Istálló, ahol zavartalanul dolgozhatnak. Amikor újabb Istállót átadnak, akkor kerülhet sor a többiek felújítására. Ezzel lényegében teljesen új feltételek alakulnak ki a termelésben. Fölösleges épület nem lesz, hiszen az egyik К—96-ost elletővé alakítják át. Az istállók felújítása nem öncélú, hanem a járásban és a kooperációs körzetben elfogadott elvek alapján történik. Távlati szempontból ugyanis a környező mezőgazdasági üzemek társulásági Építővállalat látja el. Idén megkezdték az ellető Istálló kivitelezését is és előreláthatólag 1977 májusában készen át is adják azt.

A tehénistálókban 165 cm-es állásokat készítenek, s ebből a rostpadozat

90 cm széles lesz, így az ürülék a rost alatti úsztató csatornába, majd a gyüjtőmedencébe jut, s a gumímatracos állások mindig tisztán tarthatók.

Ügy határoztak, hogy a belső beren-TUDOMÄNYOS ALAPOSSÁGGAL A korszerűsítési munkák megkezdése előtt arra is gondoltak, hogy olyan

komplex rendszert hoznak létre, melynek keretében racionálisan szervezhetik a termelést. Ebben természetesen sok minden közrejátszik.

Ennek elérése érdekében a farmnak fontos tartozéka lesz a hűtőberendezésekkel felszerelt korszerű tejház, mely elkülönülten, vagyis farmon kívüli területen épül. A hígtrágya

\

r

Ésszerű korszerűsítés, jövedelmezőbb tejtermelés

sa esedékes. Ezért helyes, hogy a gazdaságok jóval a társulás előtti időszakban rendezik állattenyésztésüket, átállnak a korszerű termelési technológiára, ami alapja a további fejlődésnek.

milyen Állast és technológiát?

Érthető, hogy kezdetben ez a téma szinte naponta foglalkoztatta a gazdaság vezetőit, hiszen olyan korszerű istállókat akartak létrehozni, melyeknek elkészítése netrt túlságosan költséges, s úgy döntöttek, hogy egy férőhely átlagában a költség nem lépheti túl a 15 ezer koronát. Ezért a kivitelezést önsegéllyel végzik a szakfelügyeletet pedig a Járási Mezőgazdadezés elkészítését az Ágra Pfelouč n. v.-ra bízzák, mert gyártmányait tartják a legfejlettebb technológiának. A kétsoros állásra kiképzett istállókban középen helyezkedik el a takarmányozó folyosó, s a terlmés takarmányt adagoló kocsikkal juttatják az állatok elé. Amennyiben ilyen kocsik beszerzése nehézségbe ütközne, úgy azokat saját műhelyükben készítik el. Az abrakot szintén speciális adagoló kocsikkal juttatják az állatoknak. Ilyen kocsik kivitelezésével a rovinkai Gépkísérleti Kutatóintézet foglalkozik. Ezek a kocsik programmozással, hasznosság szerint adagolják a tápot. Ha azonban ilyen kocsikat nem kapnának, akkor programmozható központi adagoló rendszert építenek minden istállóba.

rendszer szintén ezt a célt szolgálja a biztonságosan szigetelt tárolóival és csatornahálózattal, hogy a folyadék ne szennyezhesse a kincset érő altalajvizet. További fontos járulékos beruházás lesz a 6000 négyzetméter alapterületű — ugyancsak szigetelt — felszíni betonsíló, mely a terimés takarmányok színvonalas, veszteségmentes tárolását szolgálja.

Jó, előrelátó gazdára vall, hogy a termelőalap felújításával párhuzamban hasonló intenzív farmkörüli legelőt létesítenek, mint a Nový 2ivot-i szövetkezetben, s mire az istállók elkészülnek az állatoknak egészséges környezet biztosító, kiváló táplálékot nyújtó, dús fűvel benőtt legelő áll rendelkezésükre.

A korszerű feltételek megkövetelik

egy szociális építmény elkészítését is* ahol a tehenészet dolgozói munkába- és hazamenet átöltözhetnek, tisztálkodhatnak. Ez állat- és közegészségügyi szempontból egyaránt fontos, hiszen nem lehet közömbös, hogy milyen egészségügyi feltételek állnak a nagy értékeket termelő emberek rendelkezésére, azonban az sem, hogy egy tehén hány évig termelhet.

A járási szarvasmarha-tenyésztési program keretében újabban a szövetkezetben a szlovák-tarka fajta tehénállományt a vörös-tarka lapálymarhával keresztezik. Ezek utódai képezik későbben a tehenek törzsállományát. A keresztezéssel nagyobb tejhasznosságra, kellő hústermelőképességre, a betegségekkel szembeni ellenállóságokra és a nagyüzemi tartástechnológiára való alkalmasságra törekednek. Ez szükséges is, hiszen a múlt évben ugyan'3277 liter tejet fejtek tehenenként, ami azonban kevesebb a Járási átlagnál, s 1 liter tej termelése 2,47 korona költséget igényelt.

A szövetkezet tehénállományát pár évvel ezelőtt betegség végett fel kellett újítani, s azóta a szelektálás és a tejtermelés tekintetében figyelemre méltó sikereket értek el, ez azonban egyelőre nem elegendő a járási, nagyon jó színvonal utoléréséhez. Feltételezhető, hogy a tudományos program keretében alkalmazott keresztezés ezt a problémát érdemben oldja meg, s a hroboüovot szövetkezet a tejtermelésben jeleskedő mezőgazdasági üzemeket hamarosan utoléri és túlhaladja.

Hoksza István

Az utóbbi időben mind többet foglalkozunk a szarvasmarhatenyésztés, de főleg a tehéntartás gazdaságosabbá, a tejtermelés eredményesebbé tételének fontosságával, lehetőségeivel. Nem véletlenül történik mindez, hiszen — amint az a CSSZSZK 1978— 1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének а XV. pártkongresszuson elfogadott irányelveiből is kitűnik — igényes feladatokkal kell megbirkóznunk e téren. Ot év alatt országos viszonylatban 3000—3100 literre kell javítani a tehenenkénti évi tejhasznosságot. Az állomány minőségi fejlesztésével egyidőben számbeli növekedést is tervezünk. A takarmányozási és állattartási technológia színvonalasabbá tétele, valamint a takarmány-termesztés és hasznosítás javítása is a legfontosabb tennivalók között szerepel.

Mindennek ellenére sem mondható irreálisnak a célkitűzés. Már csak azért sem, mert számos mezőgazdasági üzem, sőt nem egy járás példája bizonyltja — fél évtized alatt jelentős előbbrelépést lehet elérni a tejtermelésben. Persze komolyan és megfelelő ügybuzgalommal kell hozzálátni a feladatok teljesítéséhez. Az élenjárók példája mutatja, öt év alatt akár négyszáz-ötszáz literrel is növelni lehet az egyedenkénti hasznosságot. Nem egy sor végén kullogó szövetkezetnek sikerült néhány év alatt felküzdenie magát az élvonalbeli tejtermelők közé. Ugyanakkor szép számban akadnak olyan üzemek is, amelyek inkább visszaestek, mintsem előbbre haladtak a fejlődésben. Ezeknek az üzemeknek jelentős részük volt és van abban, hogy az idő múltával az óhajtott enyhülés helyett még inkább súlyosbodnak a tejtermelés — és általában a szarvasmarhatenyésztés — fejlesztésével kapcsolatos problémáink.

Tavaly kétezernyolcszáz literes átlagtejelékenységet értünk el. A nyugat-szlovákiai kerület messze túlszárnyalta ezt az átlagot — 3070 literes egyedi tejtermeléssel zárta az évet. Más lapra tartozik — én mégis beszélni szeretnék róla —, hogy éppenséggel jobb is lehetett volna kerületünk — és ezzel együtt hazánk —

mérlege. Sokkal jobb! Mert a kerületnek csaknem negyedszáz üzemében a két és félezer literes fejési átlagot sem bírták elérnil Pedig negyvennyolc nagyüzemben 3500 liternél is többet fejtek tehenenként! Volna kitől és mit tanulni. Számos esetben előfordul, hogy azonos vagy hasonló feltételek közepette gazdálkodó üzemekben több száz literes eltérés észlelhető a fejősönkénti tejhasznosságban. Az ilyesmi aligha indokolható objektív okokkal. Esetleg az esetek elenyésző kisebbségében. Miért van az, hogy a Dunajská Streda-i (3500 liter) és a bratislavai járásban (3200 liter) elért szép eredmények fölött sokan csak hümmögnek? Inkább követhenék a példát! Főleg a Nové Zámky-i, a komárnoi és a levicei járás tejtermelőiről — a hátul kullogókról — van szó, akik az utóbbi öt év alatt többet léptek hátra, mint előre a fejlődés útján.

Persze minden járásban van jó és rossz példa is bőven. Az élenjáró Dunajská Streda-i járásban is vannak gyengébb tejterinelók, meg a komárnol ég más járásokban is vannak igen szép eredményeket elérők. S ami a legfontosabb, a közepes vagy gyenge eredményt felmutatók zöme a javításon szorgoskodik. Az élenjárók esetében az ilyesmi magától értetődőnek számit.

A minap az öt és félezer hektáros Csilizközi egyesült szövetkezetben újságolták, hogy a tejtermelés javítása

érdekében negyven hektár szántóföldi legelőt létesítettek a nyolcvan hektár őslegelő mellé. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 12 literes napi tejhasznosságú legeltetett tehenek május derekán már egy literrel több tejet termeltek, mint az ugyancsak zölddel etetett, de istállóba zárt társaik. A közös vezetői elhatározták, ősszel még hatvan hektár szántóföldi legelőt telepítenek. mert az 1400 tehénből egyelőre csak félezret van hol legeltetniük. Annyi tapasztalatot máris szereztek a telepítéssel, hogy a tavasszal használt keverék összetétele (25 százalék olasz perje. 30 százalék réti csenkesz, 15—15 százalék vörös csenkesz, csomós ebír és fehér here) nem a legmegfelelőbb. Aránylag vizenyős területeik vannak, az olasz perje pedig nem kedveli a sok nedvességet. Legközelebb az olasz perje adagját felére csökkentik, s helyette réti periét adnak a keverékhez.

Az Ipelský Sokolec-i négyezerkétszáz hektáros egyesült szövetkezet mérnök elnöke, Németh István az állomány minőségi javítása és a jobb takarmány-elltás és hasznosítás mellett főleg az emberi hozzáállás javulásától várja a tejtermelési eredmények jobbá tételét. Nem véletlenül. A szocialista brigádjaik által elért kiváló eredmények mindennél fényesebben bizonyítják — sok múlik az embereken.

Hasonló a helyzet az ižai Békében

célokért

is. Tavaly alig 2750 literes fejési átlagot értek el. A járási és egyben az országos viszonylatban is sereghajtónak számító modranyi szövetkezet 1885 literes múlt évi átlagához viszonyítva ez még szép eredménynek mondható, de adottságaihoz képest rangosabb helyezést is elérhetne ez a két és félezer hektáros egyesült szövetkezet. Mert jó minőségű takarmányokban bizony nincsen hiánya az állattenyésztőnek. Az emberi hozzáállás milyenségéről azonban sokat lehetne beszélni. Tény, hogy az ižai részlegen, ahol 350 tehenet tartanak, május végén két literrel fejtek kevesebbet egy tehéntől naponta, mint a 170 tehénnel rendelkező kumárnoi telepen, ahol

10.5 literes átlagnál tartottak május utolsó hetében. A különböző Intézkedések — például a takarmányozási technika javítása és a munkafegyelem szilárdítása — kedvező hatása máris megmutatkozik. Az év első három hónapjában már 45—50 literrel fejtek

több tejet egyedenként, mint a múlt év azonos szakában. Fő céljuk — a háromezer literes átlag mielőbbi túlszárnyalása.

Bárhol érdeklődünk, az üzemek felelős vezetői új, igényes feladatokról, merész, de teljesíthető célkitűzésekről tájékoztatnak bennünket. Azt sajnos, mégsem mondhatjuk el, hogy minden lemaradozó szövetkezetben és állami gazdaságban kellő érdeklődést és tenniakarást tapasztaltunk. Néhol még most is előszeretettel hivatkoznak mindenféie problémára, sőt helyenként az irányelvek megvitatásakor is azzal kezdik a sort, felsorolják melyik feladatot miért nem lehet teljesíteni.- A termelés ésszerűbbé, eredményesebbé tétele már sok utánajárást, megfelelő hozzáértést és a központilag kitűzött feladatokhoz való pozitív viszonyulást igényel. Ezeket a feladatokat pedig, amelyek talán minden eddiginél igényesebbek, csakis közösen, vállvetve lehet eredményesen megoldani. A tervek szerint a nyugat-szlovákiai kerületben például olyan ütemben kell fejleszteni a tehenészetet, hogy az év végéig 3090 literre növekedjen a tehenenkénti tejtermelés. A Dunajská Streda-t járásban tartani kell a 3500 literes átlagot, a bratislavaiban 3260, a trenfiíniben 3200, a galantai, a topofőanyi, trnavai ás a senicai járásban 3150, a komárími és a nitrai járásban 3100, a Nové Zámky-iban 3050, a leviceiben pedig 2950 literre kell javítani a tehenek évi tejelékenységét. A feladat teljesítésének sikere leginkább attól függ, hogy az eddig lemaradozó gazdaságok dolgozói milyen Ugybuzgalommal veszik ki részüket a közös célok elérését segítő munkából.

(kádek)

Vállvetve a közös

IMI

II

Az öntözése ;ó cukorrépatermés alapja

A cukorrépatermelés szocialista integrációs alapját a hozamok növelése és a magas cukortartalom biztosítja, amit csak a tudományos haladás eredményeinek a következetes felhasználásával lehet elérni. A cukorrépatermelés iparszerű technológiájának a gyors elterjedése — a talajelőkészítéstől a betakarításig — már túlnyomó részben megszüntette a nehéz fizikai munkát. Már csak csupán hatvan óra kézi munkaerőt igényel egy hektár cukorrépa megművelése. A fejlődés azonban még most sem áll meg. A kutatás elsődleges célja a jelenlegi fajták terméspotenciáljának a növelése és a munkaigényesség csökkentését elősegítő új fajták nemesítése.

A kutatás és a gyakorlat tapasztalatai egyaránt bizonyítják, hogy a cukorrépa hozama és a cukortermés többek között a hektáronkénti tőszámtól és az egyenletes sűrűségtől függ. A hozamra és a cukortermésre nézve az optimális tőszám ingadozó értéket mutat. Függ a rajtától, a vetőmag minőségétől, valamint a talaj és az éghajlati viszonyoktól. A ml öntözéses feltételeink között betakarításkor el kellene érnünk a 90—100 ezer egyedszámot. Ez azt jelenti, hogy a talajelokészítéssel, vetéssel és a növényápolással olyan feltételeket kell kialakítani, melyek a kelés és az egyelés után lehetővé teszik a 100—110 ezer egyedszám elérését. A tőszám befolyásolja legnagyobb mértékben a gyökér és a levél hozamát, valamint a cukortermést. A mi viszonyaink között helyes öntözés mellett a cukortartalom 0,2 százalékkal növekedett és csökkent a hamutartalom. A tőszám jelentőségének a mérlegelésénél számolnunk kell a répafej

hektáronkénti 6—8 tonnás hozamnövekedésével Is. Ezek az eredmények a kézi egyeléssel és az optimális tőszám egyenletes betartásával érhetők el.

A cukorrépa nagyüzemi termesztésénél, — ahol az egyenletes tőelosztás nem olyan kedvező és sok a dupla hajtás —, az egyedszám még jelentősebb tényező. Neeb és Winner szerint az egyelés nélküli termesztésnél a tőszámnak 15—20 ezerrel nagyobbnak kell lenni. Megállapították, hogy a 60 ezer tőszám alatt erősen csökken a cukortartalom és növekszik az amldlkus nitrogén értéke. Ha a tőszám nyolcvanezerről ötvenezerre csökken, akkor ez 10 százalékos cukortartalom-csökkenést okoz.

A ml időjárást viszonyaink között, főleg a nem tipikusan répatermelő körzetekben, ahol kedvezőtlen a talaj vízgazdálkodása, nehéz általános agrotechnikával biztosítani a megfelelő tőszámot és az egyenletes elosztást. A gyakran előforduló hosszabb-rövldebb szárazságok lehetetlenné teszik a komplett tőszám kialakulását. Növekszik a szélerózió veszélye is, írni vagy elviszi vagy pedig vastag talajréteggel fedi be a magot. Ez gyakran utővetést igényel, ami által lerövidül a tenyésztdő. Ez minden esetben a hozam és a minőség csökkenésével jár. A talaj kedvező nedvessége az első növekedési szakaszban, — amikor a cukorrépa gyökere még gyenge és sekélyrehatő —, szintén megyorsltja a fejlődést.

Ezért komoly figyelmet kell fordítanunk a talaj nedvességtartalmának 20—30 cm-es rétegben történő megállapítására. Általában a talaj kihasználható nedvességtartalmának az 50—60 százalékos szintjénél már meg kell kezdeni az öntözést, 20—30 mm-es adagokkal. Az öntözés ugyanis lehetővé teszi ebben az időszakban a gyomlrtószerek fokozatosabb érvényesülését s elkerüli a kártevőket is. Az öntözés hatása azután a tőszám teljességében és a gyorsabb növekedésben nyilvánul meg, ami a hozamok és a minőség növelését is eredményezi.

Michal Santa, mérnök, Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet

Az öntözés több mint harminc százalékkal növelheti a terméshozamot.

—ksz—

t