Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-12 / 23. szám

1978. június 12. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 Vándo­roltatás - méz­­pergetés Maszlák István az ötvenes években az izsai efsz-ben dolgozott mint traktorista. Ez időszakban Komárom környékén virágzott a méhé­szet. Tavasszal, mielőtt vi­rágba borultak volna az akácfák, a méhészkedők fel­készültek a vándoroltatásra. Sok esetben az volt a kér-' dés, milyen jármüvei szál­lítsák a szorgalmasan dol­gozó zümmögőket a marce­­lovái, a radványi, vagy a madari akácerdőbe. Erre a feladatra Maszlák István vál­lalkozott. Sok esetben a sza­bad idejét is föláldozta. A traktorra ült, csakhogy is­merősein, a méhésztársain segítsen. Munkadíjként több­ször mézet is kapott. Figye­lemmel kísérte a méhészek beszélgetéseit, észrevételeit, amelyek a méhészettel kap­csolatban elhangzottak. 1952-ben ajándékba kapott egy méhcsaládot, egy rajt pedig az izsai határban egy fűzfa odújából fogott. Meg­szerette a méheket, s jelen­létével növelte a méhészek táborát, munkájának ered­ményeképpen pedig az édes gyógyszert, a mézet és ter­mékeit. Mint kezdő, több méhésszel elbeszélgetett, meghallgatta a tapasztaltab­bak véleményét: főképpen a kaptártlpusra vonatkozólag, amely még a mai napig is a méhészek egyik vita tár­gya. Az egyik a rakodó, a másik a fekvő kaptárt tar­totta előnyösebbnek. Ugyan­akkor vita tárgya volt a ke­ret nagysága is. Mint kezdő méhész nem tudta eldönteni kinek van igaza. Szakköny­veket, lapokat vásárolt. Sza­bad Idejében ezeket tanul­mányozta. Végül a nagy Bo­­czonádi — 42 X 36 keretmé­retű — fekvő kaptár mellett döntött, azért, mert Komá­rom környékén a méhek vándoroltatásánál jónak bi­zonyult. Ezeket a kaptárakat télen készítette: szalmából, gyékényből és nádból. Egy­­egy kaptár húsz keretre ele­gendő. A belső elosztása ki­lenc fészekkeret és öt-hat méztérkeret. A kaptár egyik részében tartalékcsalád is betelepíthető oldalsó röp­­lyukkal. Több mint két év­tized tapasztalatai, sikerei azt igazolják, hogy ez a megoldás jó és helyes. Aránylag rövid idő alatt föl­szaporította a méheket. Egy­­egy kaptárban elfér egy törzs és egy tartalékcsalád. Az utóbbival tíz nappal az akácvirágzás előtt tudott manipulálni, illetve fölerő­sítette az egyes családokat fiasításos kerettel. Termé­szetesen a méhészetben a sikert nem a kaptártípus határozza meg — mondotta Maszlák elvtárs. 16 eredmé­nyeket másféle típusú kan­tárakban is el lehet érni. Ez csak segíti és könnyíti a méhész munkáját. A korszerű mezőgazdasági termelés; a vegyszerek hasz­nálata kedvezőtlenül hat a méhekre. De nagyüzemi me­­zőgazdoaságunkban törvény­szerűen és visszavonhatatla­nul bekövetkezett változá­sok nem akadályozzák a méhkedvelőket munkájuk­ban. A mai méhésznek, ha eredményesen akar méhész­­kedni sokkal nagyobb szak­tudással kell rendelkeznie, mint régebben. Míg egykor csak a mézet tudták értéke­síteni, az utóbbi időben a mézen kívül a pempőt, a méhmérget. a virágoort is felvásárolják1 a mézterme­lőktől és nem is olcsón. Azt hangsúlyoznom sem kell, hogy a fentiekből készülnek a legiobb gyógyszerek. A jő eredmények elérésé­hez egyebek között igen fontos a méhek vándorolta­tása. Erre a célra igen meg­felel az efsz-ben. vagv egvéb üzemekben kiselejtezett pót­kocsi, amit olcsón megvásá­rolhatnak és kisebb javítá­sokkal átalakíthatnak. Maszlák István jelenleg huszonöt méhcsaláddal ren­delkezik. Méhei a radványi akácerdőben szorgalmasan gyűjtik 'a nektárt. Megfigye­lései szerint az első hordás tónak mutatkozik. Ha az idő­járás továbbra is kedvez az akácvirágzásnak, akkor az idei első pergetéskor bő méztermés várható. Nagy Teréz A méiiek rejtélyes eltűnése Kaliforniában erős méhcsaládok hirtelen legyengiilését és hat hét alatti teljes pusztulását figyelték meg. A rendellenességet hivatalosan „őszi összeomlás“ néven emlegetik. Következményeként 1984/65 telén Kaliforniá­ban mintegy 10 ezer méhcsalád semmisült meg. A kap­tárban beteg méhek nem voltak felfedezhetők; valószí­nűleg a kaptáron kívül pusztultak el. Szabadföldi és la­­hnratóriumi megfigyelések szerint az összeomlás oka az aflatoxin, vagyis egy rendkívüli erős méreg lehet, ame lyet az Aspergillus flavus néhány törzse termel bizonyos viszonyok között. Ezen a gyanús gombán kííül más kór­okozót elektromikroszkóppal sem sikerült találni. (J. M. H.) Találkozás egy szovjet tudóssal A Szovjetuniót évekkel ez­előtt a második magyar va­dásznapok alkalmával Buda­pesten A. G. Bonnikov, a biológiai tudományok dokto­ra, zoológus, egyetemi tanár képviselte. Ebből az alkalomból is­merkedtem meg a nagy ter­mészetvédelmezővel. Szlová­kiai viszonylatban a medvék elterjedéséről és annak ter­mészetrajzáról tartottam elő­adást. Amikor megtudta, hogy Csehszlovákiát képvi­selem. felkeresett és mele­gen érdeklődött a termé­szet- és környezetvédelem, valamint a vadászat és ha­lászat iránt. . Felejthetetlen maradt ré­szemre a nagy tudós pro­fesszor társasága. Már an­nak idején vázolta a távlati terveket a vadgazdálkodás fejlesztésére, a vadállomány fenntartásának lehetőségei­re a belterjes, gépesített és kemizált mezőgazdaság új viszonyai között. Egyidejű­leg tájékoztatott az új re­zervátumok létesítéséről. Mi­sem könnyebb, mint a nagy­kiterjedésű Szovjetuniónak a professzor elképzeléseit realizálni. A ma embere rá­jött arra, hogy nincs joga maga körül mindent elpusz­títani. Semmi sem reagál oly érzékenyen az emberi beavatkozásra, mint a ter­mészet. Kérdésemre, mi lesz „hol­nap“, mit hozhat a jövő, mi­lyen múlttal rendelkezik a jövőkutatás. A jeles tanár így válaszolt: — Már nem a kezdetnél tartunk, lényegében előd­jeink már egy évszázaddal előbb hozzá fogtak megmen­teni a menthetőt. -Ügy gon­dolom, a jövőkutatást első­ben a fejlődés hajtja előre, az a fejlődés, amely rendkí­vüli módon gyorsul. Példának a környezet­szennyeződést említette és kijelentette, hogy ha a fej­lődési ritmus tovább így tart, nyugodtan nézhetünk elébe egy nagy problémá­nak. Figyelmeztetett arra, hogy a problémákkal mind­­anyiunknak foglalkoznunk kell! Ilyen fejtegetések hallatá­ra nagyon elszomorodtam, s elhatároztam, hogy tőlem telhetőleg részt veszek a problémák megoldásában, ha nem másként, hát tollforga­­tással. * Mongóliában mintegy 900 vad teve él. Dr. Bonnikov megállapítása szerint elter­jedésük területe 40 000— 50 000 négyzetkilométer. A közeljövőben a vad tevék természetes életterének leg­nagyobb részét — mintegy 40 000 négyzetkilométert — védetté nyilvánítják. Erre azért van szükség, mert a sivatag gyors feltárása a vad tevék számának a csök­kenésére vagy az állatok ki­pusztulásához vezethetne. Bonnikov tanárt nemrég ter­mészetvédelmi munkásságá­ért a Vörös Zászló Érdem­renddel tüntették ki. A beszélgetést a jeles tu­dós így fejezte be: — Mindenki számára na­gyon fontos a tapasztalat­­csere, mert az ember soha­sem bír eleget tanulni. I. M. H. Fácánok tenyésztése A fácántojó évente 50—60 tojást rak le, ezek 10—15 %-át kell selejtezni. A kelthetőség pedig 70—75 % körül lesz. Az első hat hét alatt a várható elhullás 4—8 %. A tenyésztésre szánt csibéket az első keltetésekből eme­lik ki. Válogatjuk őket testnagyság, súly, tollasodás és esetleges testalakulási hibák alapján. A tenyészállatok mielőbb elkülönített kifutós ólba kerüljenek. A tojásokat naponta háromszor gyűjtik össze, mivel a maximális termelés időszakában 80—85 %-os termelsé is lehetsé­ges. Állandóan figyelni kell a törött és puhajú tojások előfordulási gyakoriságát. A tojásokat mossák, meleg vízzel (30 °C) és tisztítószerrel. A keltetés 23—25 napig tart. A gépi keltetés technológiája már tökéletesen ki­dolgozott, a hőmérsékletet a 3. a 16. napon csökkentik, majd a 22. napon viszik át a tojásokat bújtatóba, egy­idejűleg formalingázzal gázosítanak. A csibéket sexálják, lehetséges a profilvonal módszere a hagyományos csibe­­sexálási módszer, végül a speciális fácánsexálós. Ez utóbbi nyakgyűrűs fajokban alkalmazható és úgy külön­bözteti meg az ivarokat, hogy a szemgyűrű, az arci ré­szen található jegyek és vonalak ivaronként eltérőek. Szokásos a szárnykurtítás és csőrkurtítás is. A műanyák a baromfinevelésben ismertek, a gázfűtésű műanyák kedveltebbek, de jól beváltak az infralámpák is. A neve­lés során a kifutós részeket növényekkel telepítik be. Jól bevált a zab, árpa és napraforgó keverék vetése. Nagyon fontos az etetőférőhely: 1—10 nap között 2,5 cm. 14 napos korig 5,0 cm, 14 hetes korig pedig egyedenként 7,5 cm etetőférőhely szükséges. Itatáshoz 250 csibére 8 napos korig egy, 4,5 1-es edény szükséges. A takar­mány granulált fácántáp, első négy hétben 28 % fehér­jetartalmú keveréket javasolnak, míg a tenyésztáp 18 % fehérjetartalmú legyen. A fácán betegségei közül a kokcidiőzist és a pullórumot emelik ki. (S. A.) Hat ponty a versenyen A közelmúltban Dun. Síro­dén (Dunazzerdahelyen) na­gyobb volt a forgalom a szo­kottnál. A gabčikovoi út melletti halastónál találkoz­tak a nyugat-szlovákiai ke­rülethez tartozó horgászok abból a célból, hogy össze­mérjék ügyességüket a he­lyi szervezet által megren­dezett horgászversenyen, melyen kétszázhúsz verseny­ző vett részt. Már reggel hat órakor kihúzták a sze­rencsés avagy szerencsétlen számot, majd elfoglalták a helyüket. Az olyan helyeken, ahonnan kavicsot szedtek a vízből, kevesebb a hal, Így a fogás lehetősége is. Tér mészetesen a fogás attól la függ, ki milyen csalit hasz­nál. Azok a horgászok értek el jó eredményeket, akik te­jes kukoricát akasztottak a horog kapcsára. A versenyzők százhúsz pontyot fogtak. Az első dí­jat a Dun. Streda-i Vojtech József horgász nyerte. Egy pontyot húzott. ki a vízből, de a legnagyobbat (2,30 kg). A legszerencsésebb viszont Roncsek József, a seneci téglagyár traktoristája volt. Hat pontyot fogott 7,66 kg súlyban. A horgászverseny résztvevői gyönyörködnek Roncsek József zsákmányában. Halsütő nyárs A turisták, vízkedvelők, táborozók egyre keresettebb kelléke a kisméretű s főleg összerakható halsütőnyérs. A mellékelt ábra egy ilyen, könnyen előállítható nyársat szemléltet. A nyárs minden részét lehetőleg 4—6 mm es nikkele­­zett acéldrótból készítjük. Nagyon alkalmasak erre a motorkerékpárok küllői. Ugyancsak megfelel a drótke­rítések kifeszítésére használt 4 mm-es horgonyozott dróthuzal. A drótból harapófogó, reszelő, kalapács, acél-gömb­­rudacska segítségével az alábbi alkatrészeket készít­jük el: A. Két négyszáz milliméter hosszú, a rajz szerint for­mált drótot. Erre helyezzük majd a három nyársrudat. B. Négy négyszáz milliméteres rudat — ezek lesznek a lábak. A rudacskák egyik végét hegyesre reszeljük, a másikat egy acélrúd segítségével villaszerűvé alakítjuk. C. Három négyszázötven milliméter hosszú nyársrudat, amelynek egyik végét ugyancsak reszelővei kihegye­zünk, a másik végére fa fogantyút helyezünk. Erre al­kalmasak a vasüzletben kapható reszelőfogantyúk. A nyársat a helyszínen nagyon könnyen összeállíthat­juk: a lábakat kb. 350 milliméternyire szúrjuk be egy­mástól a földbe (kb. tíz cm mélységben).. Utána a lábak villácskáiba helyezzük az A betűvel jelölt rudacskákat, majd a négy láb közötti térségben tüzet rakunk. A nyárs­­rudakra felszúrjuk az előre elkészített halhúst, és akkor kezdjük sütni, amikor az izzó parázs már nem lángol. ÍR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom