Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-12 / 23. szám
to SZABAD FÖLDMŰVES 1976. június 12. LEGYÉN A NÉPDAL MINDENKIÉ Ötödízben hirdette meg tavaly a CSEMADOK Központi Bizottsága társrendezőivel — a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságával, a Szlovákiai Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságával és a bratislavai Népművelési Intézettel — a „Tavaszi szél vizet áraszt__“ népdalversenyt, a Csehszlovákia magyar műkedvelő népdalénekesek seregszemléjét. A népdal szeretete, megbecsülése. előadás eredetiségével maradandó emléket hagyott a jelenlévőkben a cesticei (szesztai) női éneklőcsoport, a studenái (hidegkúti) női éneklőcsoport, a chotíni (hetényi) vegyes éneklőcsoport, a bešeňovi (zsitvabesenyői) női éneklő csoport, a sazdicei (százdi) férfi éneklő csoport és a Turnianská Nová Ves-i (tornaújfalusi) férfi éneklő csoport. Holecz Ilona Dől. Obdokovce-i (alsóbodoki) és Szládecsekné Süttő Monika, Vei. CeÁg Tibor népzenekutató értékeli a versenyt. terjesztése mindannyiunk erkölcsi kötelessége. A rendező szervek célja is az volt, hogy amatőr népdalénekeseink vetélkedésével hozzájáruljanak népi dalkultúránk közkinccsé tételé-' hez s újabb — eddig ismeretlen — dallamváltozatok felszínre kerülésével gazdagodjon népdalaink tárháza. A nemes vetélkedő, melybe meghirdetése után 128 éneklő csoport, 190 énekes szólista, 34 citerazenekar, 12 szóló citerás, három furulyás és egy cimbalmos szólista nevezett be, a három kerületi döntő — Tešedikovo (Pered), Filakovo (Fülek), Coltovo (Csoltó) — után 1976. május 22-én a Nové Zámky-i (érsekújvári) Szakszervezetek Házában megrendezett döntőben csúcsosodott ki, mely ezúttal nem volt verseny jellegű. A döntőbe 12 éneklő csoport, tíz énekes szólista, 3 citerazenekar és három népi hangszeres szólista került. Nemzetiségi kulturális életünk eme kiemelkedő eseményén megjelent Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke, Fábry István, az SZNT alelnöke, Sziegl Ferenc, az SZSZK kormánya Nemzetiségi Tanácsa titkára, Tatai József, a Magyar Népköztársaság bratisiavai főkonzulja, valamint több állami és kulturális szerv képviselője. Lőrincz Gyula megnyitója után, mely leszögezte „ ... mai vetélkedőnk méltó tisztelgés Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 55. évfordulóján , a szereplők vették birtokukba a színpadot és Csallóköz, Mátyusföld, a Zoborvidék, Hont, Palóc-vidék, Medvesalja és Bodrogköz népdalkincséből hallhattunk egy-egy csokorra-valót. Szép népdalaival, az tín-i (nagycétényi) énekesek előadásában újabb, eddig ismeretlen népdal, illetve balladaváltozatok kerültek felszínre. Azt hiszem, sokak számára felejthetetlen marad a kameníni (kéméndi) Tóth Istvánná, a bídovcei (bédi) Fülöp, Imréné, a borzovai Juhos Farkas András és a gesztetei Motyov-wl-rv TcTprpnlóco Л f ‘ л tr' versenynek az említett zenekarok és szólisták szereplése és jelentős mértékben Járult hozzá a színvonal emeléséhez. örvendetes tény, hogy az idősebb nemzedék képviselői mellett jelentkeztek a fiatalok is, bizonyítva ezzel népdalaink iránti vonzalmukat, szeretetüket. Emlékezzünk csak vlszsza a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyl) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola nőt éneklőcsoportjának vagy a Nový 2ivot-i (illésházi) citerazenekar tagjainak szereplésére. Mint már említettem, a döntő nem volt versenyszerű, a bejutott versenyzők az állami szervek, kulturális intézmények, szerkesztőségek és szövetkezetek által felajánlott dijakat kapták. Peter Colotka elvtársnak, az SZSZK kormánya miniszterelnökének díját a Dun. Streda-1 Mezőgazdasági Műszaki Középiskola éneklő csoportja, Viliam Salgoviü elvtársnak, az SZNT elnökének díját a sazdicei (százdi) férfi éneklő csoport, Krocsány Dezső elvtársnak, az SZSZK Munka- és szociálisügyi miniszterének díját a studenái (hidegkúti) női éneklő csoport, a CSEMADOK KB díjat pedig a cesticei (szesztai) női éneklő csoport kapta. A közönség díjat hetvennyolc szavazattal a bešeňovi (zsitvabesenyöi) éneklő csoport birtokába került. Bartók Béla mondta: „Népi dalaink mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabbrendű művészeti tökéletességnek.“ Erről győzött meg bennünket a döntő mintegy 230 szereplője is, ezért marad meg az est maradandó élményként a jelenlévőkben, és ezért hiányoljuk, hogy az újváriak nem tanúsítottak kellő érdeklődést a kiemelkedő kulturális esemény iránt. A „Tavaszi szél vizet áraszt...“ népdalverseny V. évfolyama lezárult. Népdalkultúránk ápolásáért és terjesztéséért vívott harcban jelentős mozgató erőnek bizonyult. Ezt bizonyítja az is, hogy jóval több csoport és egyéni énekes jelentkezett a versenybe, mint az előző évfolyamokban. A nemes és színvonalas verseny mm-oridezéséért dicséret illeti a renLelkes közönség - nagyszerű előadás A TERÜLETI SZÍNHÁZ VIDÉKI BEMUTATÓJÁN A Dun. Streda-i éneklő csoport. generációt képviselő Szvorák Katalin hajlékony, tiszta hangjával tűnt ki. A nenincei (lukanyényei) citerások ismét bebizonyították, hogy népdalaink elsőrendű tolmácsolói ezen a hangszeren. Oros Gyula Hrubý Šúrról (Hegysúrról) az eléggé nem elterjedt népi hangszeren, a furulyán adta elő népdalait — sikerrel. Az V. országos népdalverseny pozitívumaként keli elkönyvelnünk, hogy versenyzési lehetőséget nyújtott a citerazenekaroknak és népi hangszerszólistáknak Érdekes színfoltja volt a íizv. Fiilöp Imréné, Bidovce (Béd). Foto: Prandl Sándor dező szerveket, úgyszintén a Csehszlovák Rádió bratisiavai magyar főszerkesztőségét, mely lehetővé tette, hogy necsak az újvári Szakszervezetek Háza közönsége, hanem — másnap — a rádióhallgatók sok tízezres tömege is fültanúja legyen a seregszemlének. A Dun. Streda-l Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola éneklő csoportja Peter Colotka elvtárs díját — egy В 100-as stereo-magnetofont — kapta. A verseny befejezése után Jarábik Imrével, a csoport vezetőjével váltottam néhány szót. — A műsor előtt, a kirakott díjakra kacsingatva egy modrai kerámia tetszett a lányoknak, örülnek-e a magnónak? Persze, hatalmas volt az öröm. Nem számítottunk rá, hogy az egyik fődíjat kapjuk majd: számunkra az is nagy élmény, hogy az országos döntőn szerepelhettünk. — Kérem, szóljon néhány szót a csoportról. — Talán azzal kezdeném, hogy a „Tavaszi szél vizet áraszt...“ népdalverseny meghirdetése volt az ösztönző erő, melynek hatására megalakultunk. Nyolc lány alkotja a csoportot, mindannyian diákok. Nagyon fejlett zenei érzékük van. Tagjai a dunaszerdahelyi női kórusnak is és más formában szintén kiveszik részüket az öntevékeny kulturális munkából. És persze más irányú kötelezettségeik is vannak, hiszen diákok. Hatan jövőre érettségiznek, azután ... A vezető széttárja a kezét. Igen, azután szétmennek, ki-ki szülőfalujába. Az éneklőcsoportba majd újak lépnek helyükre, ők pedig odahaza ápolják, terjesztik a népdalokat. Mert aki egyszer megízlelte az éneklés, a népdal ízét, az örökre rabja marad. Búcsúzásul Jarábik Imre lelkemre kötötte, hogy névszerint is említsem meg a nyolc lányt. Eleget teszünk kérésének és azt kívánjuk Pálinkás Valériának, Nagy Teréznek, Bartalos Irénnek, Rasztgyörgy Mártának, Valent Ildikónak, Pécs Júliának és Máriának, valamint Matics Ágotának, hogy az V. országos népdalversenyen elért szép sikerük legyen ösztönző erő népdalkultúránk további ápolásához. GÖRFÖL JENŐ A íalai (vágselylyei) művelődési házban mutatta be a Magyar Területi Színház május 21-én Móricz Zsigmind: Légy jó mindhalálig című színművét, s tegyük hozzá megérdemelt sikerrel. De ahhoz, hogy ez a dráma mindenütt megfeleljen a várakozásnak, a színpad művészeinek alaposan meg kellett dolgozniuk. Elsősorban a rendezőnek, akit a móriczi mondanivaló már eleve arra kényszerít, hogy a cselekmény fordulópontjait igyekezzék kiélezni, a rejtett értelmeket a felszínre hozni és színészeitől megkövetelni a belső ábrázolás következetességét. Konrád József kerüli a látványos túlzásokat. Egyszerűsítve igyekszik őszintévé tenni a párbeszédeket, s a játékot úgy hangolni egybe, hogy annak egyes részei ne tereljék el a figyelmet arról, hogy a mondanivaló nemcsak egy igazságtalanul meghurcolt kisfiú meséje, hanem ennél jóval több. Eszméket és magatartásokat, illúziókat és valóságot szembesít. Világnézeti-emberi tartalmakat elemezve kutatja az értelmes élet lehetőségeit. Társadalmi tablót látunk, amelyben az írói szándéknak megfelelően a sötétebb színek emelkednek ki. A visszaható antiszociális magatartások gáncsoskodásai, ahol Móricz vallomása szerint „szenvedő szívének a gyötrelmei“ kerülnek az előtérbe. S ha ez a játék valóban leleplezés is „a gonosz és ostoba felnőttek fejletlenségükben is bántó viselkedésének“, mondanivalója mégis általános érvényű, hiszen Móriczot is akkor bántották leginkább „amikor legtöbb segítségre lett volna szüksége“. A regényből 1929-ben, maga Móricz Zsigmond készített színdarabot. A felnőttekben mélységesen csalódó debreceni kisdiák drámáját irta meg, s benne önnön életének visszhangra vágyó keserűségeit hozta a felszínre. Színdarabot írt a javából, ahol magyarázza, mit is rejtenek sokatmondó párbeszédeiben a felkiáltó és közbevetett, a befejezetlen vagy éppenséggel a lazán, néhol szabálytalanul is szerkesztett mondatainak hangulatkeltő jelzői, utalásai. Móricz Zsigmond egyértelmű tömörséggel, a humánumba vetett hitével rántja le a leplet a századvégi Magyarország léha dzsentrivilágáról, a pipafüstös uraságok, ficsúrok és ledér leányzók, előkelő aggszűzek és vagyonukat vesztett földbirtokosok „nemzetfenntartó“ világáról. Konrád József bízott a játék átlényegltő lehetőségében, mert tudta, hogy ma is szólni tud általa a közönséghez, mert a Nyilas Misi köré épített eszmei gondolat: az úri rend cudarságának és a szebb jövő reményének a szembeállítása ad mindennek értelmet és ma is érvényes jelentőséget. A tanári szoba, a kollégium, a különböző szoba-belsők és egyéb exteriőrök képváltásait nagyszerűen „köti egymáshoz“ az az előtérbe helyezett hatalmas ruháskosár, amelyből Misi egy-egy kelléket vesz elő: ezzel jelezve a soronkövetkező kép jellegétlényegét. A tankönyvek, a tükör, a virágcsokor, a rendőrcsákó vagy a lutriszámok ilyen „emberközelbe hozása“ hasznos ötletnek bizonyult és a cselekmények is feszültebb áramlást biztosított. Csaknem mindig együtt jár a meg illetődöttség érzése a hajdani debreceni kisdiák színpadi megjelenítésével. Am nemcsak a megilletődés, de némi szorongás is, hogy a függöny szétnyílásakor vajon milyennek is mutatkozik majd a szereplő. Át tudja-e élni Misi tiszta lelkének próbáit, ártatlan szenvedéseit: a bizalom és az emberi komiszság összecsapásait; a nép gyermeke felemelkedni vágyódásának és a parlagi dzsentri világnak társadalmi ellentmondásait, megérti-e majd az események sodrásában? A Légy jó mindhalálig színpadi változata, szinte egyetlen nagy szerep. Nyilas Misire épül, s körülötte bonyolódik a cselekmény. Ha a színész: nagyívű sodrással éli ezt a jellemet és sorsot, nemcsak tetszető, de sikeres is lesz játéka. De ha a gyermek belső vergődését, kíváncsiságát, nemes ambícióit is képes megmutatni, alakítása művészi értéket is kap. Varsányi Mária kamaszos megjelenése, bensőséges őszinte lírát sugárzó játéka, ösztönösen jelenlévő naivitása, már a kolégiumi első jelenetében illúziót kelt. S ahogy végigjárja Misi megpróbáltatásokkal teli útját, mélységesen megindító, elragadóan emberivé válik. Varsányi Mária első igazi színészi állomásához érkezett. Szerepfelfogásának alapvető erénye, hogy mentes minden érzelgősségtől. Taglejtései is csak annyira suták, amennyire érzései, indulatai, cselekedetei indokolják. A színpadi beszéd, technikai vonatkozásaival viszont többet kellene foglalkoznia. A szellemes színpadi megoldás P 1 a t z n e r Tibor barnás-szürkés alaptónusában kitűnően vonja egybe a helyszíneket. A bő térség is a szerepjátszást segíti elő és megteremti a folyamatos előadás valamennyi feltételét. A fények és árnyékok hangulatában a szereplők tartalmasan-játékosan, élettel vannak jelen a színpadtér minden pontján. A székek, amelyek az iskolás padokat jelzik, a komor katedra és minden ami a latinos didaktikával függ össze, az a jelzésekben is megtalálható és a csintalan diákok jóütemű hangoskodásában, humorában is megtudja teremteni a drámaibbra színezett jelenetek ellenpólusát. Konrád József könnyedsége, játékkultúrája a színészeket egy olyan felfogásra ösztönzi, amelyben a korszerű és a „szívből fakadó“ ihletettség egyszerre van jelen. S mivel kompozíciózitással találkozunk, ki kell emelnünk az egész előadásra jellemző kriticisztikai vonalvezetését. Főleg az Edelényi-család és a záró-jelenet jól hangsúlyozott bemutatásában. A reálisnak és a jelképesnek, a modernnek és a hagyományosnak harmonikus ötvözetében, a „több kézzel is hozzányúlt“ dramaturgiai beavatkozások ellenére is, megtudott móriczi maradni. S ebben az esetben a kritika is akkor közelít az igazsághoz, ha nem az író mintegy hatvan esztendeje szinte az eseményekkel együtt született regényét kéri számon (hőseinek és epizódjainak teljes részletességében), hanem a szuverén konrádi színpadi produkciót vizsgálja, a rendezői élettapasztalattal, alkotói ars poeticával kiegészülve, mint a ma emberéhez szóló művészi üzenetét vizsgálja. Sarának nincs színháza, csak művelődési otthona. Mégis azzal zárom ottani élménybeszámolómat, hogy e városkának nemcsak korszerű Művelődési Háza van, hanem Színháza is, kitűnő közönséggel, lelkes színházlátogatókkal. És az is örvendetes, hogy a Magyar Területi Színház sze rét ide látogatni. Bemutatóit itt is ugyanolyan igényesen és művészi színvonalon játssza, mint odahaza nagyrabecsült közönsége előtt. SZUCHY M. EMIL
