Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-05 / 22. szám

1 1976. június 5. SZABAD FÖLDMŰVES JÜNIUS 5. A TERMÉSZETVÉDELEM NAPJA Csallóköz gyöngyszeme Á komárnoi (komáromi) járás, hazánk legdélibb fekvésű terüle­teinek egyike, bővelkedik természeti szépségekben. A végtelennek tűnő csallóközi rónaságot csak itt-ott szakítják meg kisebb erdők, ligetek. A járás déli határát a Nagy-Duna vize mossa, amely évszá­zadok alatt gyakran változtatta medrét, terjedelmes mocsarakat és holt ágak tömkelegét alkotva. A vízinövény- és madárvilág csodá­latos egysége alakult ki e tájon, melynek flórája 'és faunája száza­dokon át szerény, de biztos megélhetési lehetőséget biztosított lakói­nak. Az elmúlt néhány emberöltő alatt szabályozták az éltető, de sze­szélyes és gyakran rakoncátlankodó folyamot, fokozatosan vissza­szorították a mocsárvilágot és művelés alá fogták, az addig parlag földeket. Az állat- és növényvilág egyre kisebb területekre zsugoro­dott, ám máig is megőrizte egyes lokalitásokon egykori jellegzetes­ségeit. A komáromi járásban jelenleg hét természetvédelmi terület található, s további nyolc lokalitás védett területté nyilvánítása fo­lyamatban van. A védett rezervátumok közé tartozik a Duna Čičov (Csicsó határában) holt ága, az ún. Lion, ahol a legépebb állapotban vészelte át a csallóközi növény- és állatvilág az ember természet­átalakító tevékenységének következményeit. A csicsói természetvédelmi terület, melyet a Szlovák Nemzeti Ta­nács egy 1964 augusztusában kelt törvényerejű rendeletével nyilvá­nítottak államilag védett területté, Čičov, Medveďov és Klučovec köz­ségek között terül el. A védett terület 112 méterre fekszik a tenger szintje felett, s hazánk legszárazabb, legmelegebb területe. A védett terület magvát képező Lion-tó vízfelülete hét hektár, átlagos víz­mélysége pedig eléri a három métert. A hosszúkás alakú tavat a Csiliz és a Bács csatornák táplálják vízzel, míg a fölösleges víz­­mennyiséget egy szivattyúállomás továbbítja a Dunába. A tó, amely a Duna egyik holt ágából keletkezett, meglehetősen tagolt, partján több öböl van. A nádasok eszményi életkörülményeket biztosítanak a vízi és mocsári állatvilágnak, de legfőképpen a mada­raknak. A rezerváció legszebb növénye a Victoria regiával és a ló­tuszvirággal egy rendbe tartozó fehér tündérrózsa. A tömegesen előforduló növények közül említést érdemel még a sárga tavirózsa, amelyet a nép vízitök néven ismer. Megtaláljuk itt a vízipáfrányok rendjébe tartozó rucaörőmöt, a fehér virágú és kerek levelű lebegő vízinövényt, az ún. békatutajt, de itt nő a boglárka is, és a holt ágakban tömegesen előforduló súlyom, amely töviseivel az iszapba horgonyozza magát. A buja növényzetből említést érdemel továbbá a sárga virágú és úszó levelű tündérfátyol, a vízilófark amely a mocsári növényvilág ritkán előforduló különös tagja, valamint a, rovarevő rence nevű növény, amely bogarakkal táplálkozik, tehát húsevő növény. A tö környékének gazdag faunájából különösen a vízi madárvilág érdekes, melynek itt legfőbb képviselői a tőkés réce, a szárcsa, a kacsa nagyságú, hosszúnyakú bóbitás vízimadár, a búbos vöcsök, a pocgém, a bölömbika, a káros halpusztító vörös gém. Megtalálható itt a nádi poszáta, a rikácsoló hangú nádirigó, feketerifó, sárga­rigó, szalakóta, mátyás szajkó és a réti tücsökmadár. A természet­védelmi területen fészkel hazánk legnagyobb ragadozó madara a halászsas, melynek kifeszített szárnytávolsága eléri a két és fél mé­tert is. A tavat úgyszólván minden oldalról buja aljnövényzetű, ki­terjedt erdők övezik, melyekben megtalálható a fehér és fekete nyírfa, a fűz-, szil-, akác-, tölgy- és kőrisfa. Az erdők aljnövényze­tében megtalálható a bodza, galagonya, kányafa, somcserjés, csalán, szedercserje, bérese és a komló. A nehezen áthatolható erdők foko­zatosan kisebb-nagyobb ligetekben, majd később rétegbe mennek át. A táj kivételes szépsége, valamint a terület állat- és növénytani különlegességei miatt a tudósok is egyre gyakrabban keresik fel ezt a területet. Az ide vetődő idegen a látottak és tapasztaltak alapján könnyűszerrel fogalmat alkothat magának arról, miként nézett ki a Csallóköz évszázadokkal ezelőtt. A Súr pri Bratislave mellett levő és a csicsói természetvédelmi területet rendkívüli gazdagságú madárvilágánál fogva a Párizsban székelő, s a madárvilág kutatásá­val foglalkozó nemzetközi szervezet is nyilván tartja. A Szlovák Tu­dományos Akadémia, a Komenský Egyetem természettudományi fa­kultásának, a Szlovákiai Műemlék- és Természetvédelmi Hivatal (SÜPSOP), a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola és a Tanárképző Főis­kola, valamint a komáromi Dunamenti Múzeum szakembereiből álló 25-tagú tudóscsoport az 1973-tól 1975-ig terjedő időszakban önkén­tesen végzett fáradságos és nagy szakismeretet követelő kutatómun­kával elvégezte a csicsói természetvédelmi terület flórájának és faunájának biológiai leltározását. A gazdag tudományos ismeret­­anyagot a rendszerezés és feldolgozás után fényképekkel illusztrálva könyvalakban is megjelentetik. Az értékes tudományos mű előrelát­hatólag 1977/78-ban jelenik meg. A természettudósok úgy tervezik, hogy a feldolgozott anyagot egy, a Dunamenti Múzeumban megren­dezésre kerülő kiállítás formájában is a természetkedvelök elé tár­ják. Érdeklődéssel várjuk önfeláldozó és aprólékos munkájuk ered­ményeit. NÉMETH ISTVÄN л V ' J?! . '■ •/ Magányos vándor. A biüai (bényi) szövetkezetben össze­sen 300 hektárnyi területet öntöznek. Felvételünkön Juhász Géza és Dávid Vilmos, az öntözési csoport két leg­jobbja látható — munka közben. Foto: —ita— EGY FELMÉRÉS MARGÖJÄRA Keressük a „bűnöst“? Mikor hazánkban az első takar­mánykeverő üzemek működésbe lép­tek, a szakemberek és a hozzáértők nagy-nagy figyelemmel kísérték az „első fecskék“ üzemelését, működé­sük eredményét. Ma már határozottan kimondhatjuk: ezek a létesítmények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy állattenyésztőink aránylag jó eredmé­nyeket mutathatnak fel. A fentiek tudatában indultam el a Nové Zámky-i (érsekújvári) járás né­hány szövetkezetébe, hogy vezetők és „Gondot, időveszteséget okoz a zsák Has, raktározás", — mondják a takarmánykeverőben dolgozó asszonyok. (A szerző felvételei.) dával Is alátámaszthatok. Azokban az üzemekben, ahová tőlünk szállítják a takarmánykeverék-féleségeket, még sok a probléma, gond. Például kevés helyen tudják biztosítani, hogy a ma­lacoknak etetéskor állatonként leg­alább 25 cm-es hely jusson a vályú­nál. S ha ez nincs meg, a súlygyara­podás elmaradásáért nem a takar­mány okolható. Ehhez hasonló hiá­nyosságokat a végtelenségig tudnánk felsorolni, s hiszem, sok tapasztalat­fan állattenyésztő ezt nem is tudja. — Természetesen, a fentiekkel nem azt kívántam magyarázni, hogy üze­münk termelésében olykor nem akad­nak hiányosságok. Nekünk is megvan­nak a magunk gondjai, főként az alap­anyag-ellátás, a kész keverékek el­szállításának problémái miatt. Pásztor elvtárs a továbbiakban el­mondta, az év bizonyos szakaszaiban — mikor a részleg tejporellátá&a aka­dozik — gondok vannak a COS takar­mány gyártása körül. Természetesen ilyen hiányosságok esetén is a lehe­tőségekhez mérten ügyelnek a takar­mányok előírt minőségének a betar­tására. Gond időnkint a takarmány­­keverékek elszállítása, mivel a zsá­kokba adagolás, a raktározás idő- és pénzveszteséget okoz. Éppen ezért a mezőgazdasági üzemek vállalhatnák a takarmányok ömlesztett állapotú el­szállítását. Így mind a két fél munká­ja még könnyebb lenne, és a fölösle­ges időkieséseket, raktározási gondo­kat is elkerülhetnék. Mikor felkerestem több mezőgazda­­sági üzemet és a gbelcei takarmány­keverő üzemet, egyáltalán nem az a cél vezérelt, hogy bűnbakot keressek. Mindezek ellenére azonban jó lenne, ha az illetékesek elgondolkoznának... Annak ellenére, hogy takarmányke­verő üzemeink időnként kisebb gon­dokkal küszködnek, ez nem lehet ok arra, hogy az aránylag jó minőségű takarmánykeverékeket kifogásolják, „alibiként“ hasz­nálják fel más hi­bák álcázására. Ép­pen ezért időszerű lenne, hogy azok az állattenyésztők, akik Ilyen „alibit“ keresnek, alaposan szétnézzenek saját portájukon, s in­tézkedéseket foga­natosítsanak az észlelt hibák ki­küszöbölésére. Ha megteszik, talán maguk is elcsodál­koznak azon, hogy az apró, helyi hiá­nyosságok mennyi­re befolyásolják egy gazdaság állat­­tenyésztésének e­­redményeit. KALITA GABOR Személyes felelősség a pártmunkáért Pártunk XV. kongresszusának határozata ráirányította a figyelmet a párthatározatok végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzésére, hogy tovább erősödjék a párt akarati, cselekvési, ideológiai egysége, s az élet minden területén eredményesebben, hatékonyabban való süljön meg a pártpolitika. A párthatározatok végrehajtásában mindenkor kiemelkedő szerep jut a kommunisták személyes felelősségének. Ezért is idézzük a XV. kongresszus megállapításaiból azt a nagyon fontos követelményt, hogy „a párt a jövőben még fokozottabb mértékben igényli és meg is követeli minden tagjától, hogy a párt politikájáért, a párt hatá­rozatainak képviseletében nyíltan és minden ingadozás nélkül álljon ki, harcoljon és dolgozzon megvalósításokért“. A tudatos és egységes végrehajtást, az ezért vállalt személyes fe­lelősséget úgy lehet feltétlenül megkövetelni a párttagoktól, ha megismerik és megértik a határozatokat. Hadd tegyük hozzá, hogy a kelet-szlovákiai kerületben az irányító pártszervek mind sokolda­lúbban igyekeznek ezt elősegíteni. Egyre gyakoribb — különösen a CSKP XV. kongresszusa után hogy a felsőbb pártszervek az egész párttagságot érintő határozatai­kat írásban is eljuttatják az alapszervezetekhez. Az is kezd rend­szeressé válni, hogy a pártgyűléseken összefüggéseikben magyaráz zák a határozatokat. Ezzel biztosítják a határozatok végrehajtások hoz szükséges ismeretek megszerzését és a feladatok egységes ér­telmezését. Ennek megfelelően a XV. kongresszus óta jelentősen ja­vult a párthatározatok ismertetésével összefüggő munka. Szilárdult a pártfegyelem, elmélyült a kommunisták áldozatkészsége. Az embe­rek fejlődtek az igényes feladatok teljesítése folyamán. Munkánk egyik leggyengébb láncszeme azonban továbbra is a fel­sőbb pártszervek határozatainak helyi konkretizálása. Más szóval, nem mindenütt értik eléggé, hogy egy határozatot nem lemásolni kell. hanem a helyi körülményekből, problémákból kiindulva, a sajá­tosságokat, lehetőségeket figyelembe véve — kell meghatározni a végrehajtás helyi tennivalóit. Ám a munka ezzel nem érhet véget. A helyi tennivalók kimunká­lását kövesse az egyes párttagok feladatainak meghatározása: ki, miért felelős, mit kell személy szerint tennie, és mikorra kell azt megoldania. Hiszen a 6. ötéves tervidőszakkal új korszakba léptünk, amelyben társadalmunk sokat fejlődik. Ez a fejlett szocialista tár­sadalom építésének időszaka. A végrehajtás tervének személy szerinti kidolgozása, a párttagok mind nagyobb számának bevonása a cselekvésbe, jelentősen növeli a személyes felelősséget, és egybe biztosítéka a határozatok gyors és eredményes végrehajtásának. Ha a pártvezetés rendszeresen, folya­matosan ellenőrzi a megvalósulás menetét, a felelős személyek mun­káját, beszámoltatja őket a vezetőségi üléseken, esetleg a taggyűlé­seken. dicséri vagy bírálja őket. a sikeres végrehajtás nélkülözhe­tetlen feltételeit teremti meg. A párttagságnak természetesen nemcsak a felsőbb pártszervek ha­tározatainak végrehajtásában kell példamutatóan tevékenykednie, hanem a saját pártszervezet, taggyűlés határozatai, politikai dönté­sei, állásfoglalásai megvalósításáért is. Hiszen a gyakorlati munka többnyire a helyi tennivalók elvégzéséhez kapcsolódik. A párthatározatok valóra váltása, az időszerű feladatok megoldása szorosan összefügg a párt vezető szerepének érvényesülésével. Ép­pen ezért hangsúlyozta a CSKP XV. kongresszusán Husák elvtárs, hogy a felelős vezetők megítélésének, minősítésének fontos kritériu­ma, hogyan szerez érvényt a maga területén a párt határozatainak, képes-e eredményesen dolgozni ennek érdekében, vagy sem. A dön­tések után nem lehet helye ingadozásnak, kétértelműségnek, nem lehetünk elnézőek az ilyen magatartással szemben, mert a végre­hajtás halasztása gondokat, feszültségeket okoz. gyengítheti a párt vezető szerepét. Párttagságunk mind nagyobb tömege érez és vállal személyes fe­lelősséget a pártpolitika, a határozatok magyarázásáért, végrehajtá­sáért. Példát mutat, vitatkozik, ha kell, fáradozik a környezetében dolgozó pártonkívüliek megnyerésén, cselekvésre késztetésén. Éppen ezért nem hagyhatjuk sző nélkül annak a csekély számú párttagnak a magatartását, akik nem hajlandók a személyes felelős­ség vállalására, a határozatok melletti kiállásra. Az ilyen párttagok, akik a szervezeti szabályozatban előírt alapvető kötelességüknek nem tesznek eleget, két utat választhatnak. Vagy változtatnak eddigi magatartásukon és vállalják a párttagsággal járó kötelezettséget, a pártmegbizatások teljesítéséért, vagy nem maradhatnak tagjai a pártnak. A növekvő feladatok és a növekvő követelmények mondat­ják ki velünk ezt a kategórikusnak tjínő következtetést. Az elkövetkező napokban a kelet-szlovákiai kerületben ismételten ellenőrzik a CSKP XV. kongresszusa határozatainak helyi konkreti­zálását, s ahol a pártszervezetek még nem tették ezt meg, ott halo gatás nélkül intézkednek, mert a XV. pártkongresszus határozatát csak a párttagság személyes felelősségének növelésével lehetséges maradéktalanul teljesíteni. ILLÉS BERTALAN ben ottjártamkor is serényen folyt a munka. Friss, idei szárított zöldtakar­­mány-féleségeket, különböző receptek szerint — más és más állatcsoportok részére — kevertek, ízesítettek. Egy szakember kíséretében nézelődtem az üzemben, a takarmánykeverékek mi­nőségének, keverési arányának meg­vizsgálása után kísérőm tömören így fogalmazta véleményét: „A takar­mánykeverőben minden munkafolya­mat az előírások szerint zajlott, s a jelen pillanatban gyártott takarmány minősége megfelel az állami normák­nak“. Amikor Pásztor Lászlót, a fel­vásárló üzem és a takarmánykeverő vezetőjét felkerestem és ismertettem felméréseink eredményét, Pásztor elv­­társ nagyon reálisan következőkép­pen fogalmazta válaszát: — Ahhoz, hogy jó munkát végez­zünk, több alkalommal mi is felkeres­sük azokat a mezőgazdasági üzeme­ket, melyekkel szerződést kötöttünk, ahol igazán lemérhetjük munkánk eredményét. Tehát jól ismerjük a ve­zetők, állatgondozók véleményeit, tud­juk milyen termelési feltételek mel­lett dolgoznak, éppen ezért határozott véleményt mondhatok. Lehet, részem­ről furcsán hangzik, de sajnos, való­ság: egyes, felelős beosztású állat­­tenyésztők előszeretettel beszélnek negativ értelemben a takarmánykeve­rékekről, ami a legtöbb esetben elte­relő manőver más területen elköve­tett hibák álcázására. Tehát ez a — hol máshol lehet a hiba, ha nem a takarmányban — elmélet korán sem fedi a valóságot, amit egyszerű pél-Pásztor László, a takarmánykeverő és felvásárló vállalat vezetője. „Korszerű — NDK-beli és hazai — berendezé­sekkel készítjük jó minőségű takar mánykeverékeinket. közvetlenül az állattenyésztésben dol­gozók véleményét kérjem ki afelől, mennyire elégedettek a takarmány­keverőkből szállított abrak minőségé­vel, hatásfokával? A válaszadók nevé­nek és véleményének sokaságát so­rolhatnám fel, persze ez szükségtelen. A véletlen folytán olyan gazdaságok­ban érdeklődtem az említettek iránt, melyek a gbelcei (köbölkúti) takar­mánykeverőből kapják az abrakot. A vélemények megoszlottak. Egyes ille tékes személyek kifogástalannak, má sok kifogásolhatónak tartották a gbelcei takarmánykeverőből kapott abrak minőségét, tápanyagtartalmát. Azért utam az említett üzembe veze­tett. A gbelcei takarmánykeverő üzem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom