Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-05-29 / 21. szám

A forró napsugarak, amelyek immár csaknem pörkölnek, a fürdőben és a strandon kívánatosak, a termelésben és az állattenyésztésben aligha. Az állatoknak nem tesz jót a nagy meleg, ezért ne feledkezzünk el az árnyékos búvóhely biztosításáról. A szomjúság csillapítását és a szervezet felfrissítését szolgáló ivóvizet legalább három ízben cseréljük ki naponta és az itatókat árnyékos helyre tegyük. A nedvesített keverékekkel való etetéskor időben távolítsuk el a maradékot. Ez az intézkedés főleg akkor nélkülözhetetlen, ha a keverékbe tejet, írót stb. adtunk. A kis pulykapipék különösen érzékenyek a napra. Azokat az állatokat, amelyeknek a toll-, vagy szőrszíne számunkra különösen fontos, megkülönböztetett gonddal óvjuk a napfény káros hatásától, leginkább a vedlés idején. Elsősorban a pekingi kacsák sárga színárnyalatáról, a kanárik tollazatának színárnyalatáról és az összes háztnyúl, valamint más prémes állat színárnyalatairól van szó.

Most a legkedvezőbbek a feltételek az élősködők számára, s némely fertőző betegség is most károsít leginkább. Ezek elhatalmasodása és felesleges kártétele ellen az állatszállások rendszeres tisztogatásával, a fészkek és a berendezések tisztántartásával védekezünk.

A tömegtakarmányokkal tartott állatok gazdái most készítsék be télire a takarmányt. A nyúl- és a nutriatenyésztök ezen kívül még friss leveles hajtásokat is szárítsanak meg télire. A lúdtartók első ízben mellesztik állataikat. Előbb azonban engedjék ki őket, hogy jól megfürödjenek az úsztató tiszta vizében. A mellesztés napján ne etessenek. Azokat az érett tollakat kell kitépni, amelyek egyébként is elhullanának a legelőn vagy a vízben. Az érett toll lelke áttetsző hártya, csak elvétve tartalmaz vért.

Érzéssel tépjük a tollat, ne okozzunk feleslegesen nagy fájdalmat az állatoknak. Mellesztés után kiadósán etessük a ludakat, főleg zabbal, mert ennek tápanyagtartalma elősegíti a toliképzést.

A fiatal kakasok féltékenykedni kezdenek egymásra, napirenden vannak a kakasviadalok. Amikor már toll száll és vér folyik, vége a tréfának. Felébred az ősi ösztön, s ez gyakran kannibalizmushoz vezet. Olyan rossz szokás ez, amelynek a régi és tapasztalt tenyésztők állományában már nem szabadna előfordulni. Gyönak. Mielőtt szárnyra kelnének, csőrükkel halálra verik a beteges, nyavalyás, idős vagy fiatal társaikat, amelyekről valamiféle ösztönnel megérzik, hogy nem bírnák ki a tenger fölötti hosszú utat. Kíméletlenség ez, vagy könyörületesség?

Olyan veleszületett ösztön ez háztáji kisállatainknál, amely ha szunnyad is, az ember céltudatos tenyészmunkája jóvoltából, mégis jelen van. Ha felüti fejét a kannibalizmus az állományban, a felelősséget teljes egészében a tenyésztő viseli, mert nem követett el mindent, hogy elejét vegye. A kakasok

kozik harcba vele. Kezdetben az állat megkísérli leráznlletépni a szemellenzőt, de később megbékél sorsával. Ha alumíniumot használtunk alapanyagul, időnként eredeti helyzetébe kell igazítani a szemüveget, mert ha elhajlik a szemellenző, már nem teljesítheti küldetését. A „szemüveges“ kakasok nyugodtan sétálnak a kifutóban, csak a lábuk aló látnak, figyelmüket az élelemkeresésre összpontosítják, s így egészen a tenyészállat vásárig valódi pompájukban tarthatjuk őket. A szemüveget csak közvetlenül a vásár előtt távolítjuk el az állatokról.

Előfordul, hogy az anyanyúl felfalja a fiókáit, holott a hasonló feltételek között tartott másik nősténynek ilyesmi az eszébe sem jut. A hiba a nyúl anyai ösztöneiben van, s az ilyen nőstényt selejtezzük ki. fgen gyakori ez a rossz szokás a prémes állatoknál, főleg a rókáknál és a nyérceknél. A rókák esetében élősködők idézhetik elő a magzatfalást: az élősködők kínozzák a csaknem csupasz fiókákat, azok sírnak, idegesítik a nőstényt, az meg felfalja őket. Ezért az igen fontos intézkedések egyike, hogy a szokásos fertőtlenítésen kívül az ólak és a fészkek falát nyílt lánggal leégessük. A nyérceknél legtöbbször az okoz magzatfalást, hogy a tenyésztő elfelejti megetetni vagy elkülöníteni a felcseperedett kicsinyeket.

Az állattartó helyiségeken vagy berendezéseken az ablakokat cseréljük fel szúnyoghálóval bevont keretekre. A baromfiólakból rendszeresen távolítsuk el a trágyát és elkülönítve olyan helyen tároljuk, ahol a baromfi és más állat sem fér hozzá. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a nyári hónapok nyújtanak legkedvezőbb feltételeket az élősködők elszaporodásához és az általuk okozott megbetegedések terjedéséhez. (Dp)

Tenyésztői

teendők

kereit « szabad természetben az életért folytatott harcból eredő ösztönben kell keresni. A szabadban csoportosan éltek az állatok. Ha valamelyik megsebesült, megbetegedett, vagy netán vőrezni kezdett, társai agyonverték, mert óvakodtak a nyomukat kutató ragadozóktól. Egy beteg és vérző állat pedig a legjobb nyomravezető lett volna.

Igen érdekes e tekintetben a gólyák viselkedése: Fészkükben néha három utód is található. Amíg van elég eleség, minden rendben van. Ha viszont apadni kezd az élelemforrás, a szülők maguk verik agyon az egyik fiókát. Ha tovább csökken a táplálék, a másik utódok is hasonló sorsra jutnak. Mint tudjuk, a gólyák ősszel Afrikába költöznek. Előbb azonban megtárgyalják az utazást — és igen-igen szigorú döntést hozesetében a kannibalizmus előjeleként megnyilvánuló kölcsönös támadásoknak többféle intézkedéssel is elejét lehet venni. A tenyészállat-vásárokra szánt kakasokat nagyobb kifutóban neveljük. Ha több kakasunk van, ajánlatos őket csoportokba osztani. A kifutóba áthelyezhető ólakat teszünk, amelyek egyenként tíz-tíz kakas számára készülnek. A tenyésztők többsége azonban nem engedheti meg magának, hogy nagy kifutókat létesítsen. Ebben az esetben ajánlatos az ún. szemüveget használni. Ez igen egyszerű, de ugyanakkor igen hatásos * segédeszköz. Alumíniumból vagy műanyagból teli szemüveget vágnak ki, ezt ugyancsak telt híd köti össze. A szemüveget úgy erősítik fel a kakas tejére, hogy az előtte mozgó ellenfelet ne láthassa. Ha nem látja, nem is bocsájt:♦ * ♦> * * ♦:* * ❖ ♦> * * ♦> ♦> *:* ♦> ♦> ♦> *:♦ * •> * ❖ * ♦> ❖ * * * * ♦> * * •> * ♦> ❖ * * * *>

Érdekes tudnivalók

■ Nyúlfiókák mesterséges felnevelése. Néha előfordul, hogy

elléskor elhullik az anyanyúl. Ilyenkor, ha van rá mód, dajkaságha adjuk a fiókákat. Erre azonban ritkán van lehetőség, mert nyulaink általában így is többet ellenek a kelleténél, s még a saját fiókáikból is ki kell selejteznünk párat, nehogy túlterheljék az anyát, vagy gátolják egymást a fejlődésben. Nem marad más megoldás, mint az utódok, az árván maradt fiókák mesterséges felnevelésének megkísérlése. Egy kisebb ládába készítsünk gyapjúból, pamutból vagy szövetből meleg fészket, tegyük bele a fiókákat és a ládát vigyük meleg helyiségbe. Most jön a neheze — meg kell tanítani a kicsinyeket üvegből babadudlin át inni — szívni a tejet. Ha sikerül, nyert ügyünk van, ezért ne vegye el kedvünket már az első sikertelenség. Az állatokkal édesített tehéntejet itatunk, amibe zabpehely-főzetet keverünk. (Geflügel — Börse)

■ A beteges, gyengélkedő csibéknek semmi keresnivalójuk

a tenyészetben! A fejlődésben elmaradozó, göthös csirkék iránti együttérzés és sajnálat nagyon helytelen, mondják a szakemberek. Sem ökonómiai, sem pedig tenyésztői szempontból nem kifizetődő nagyobb gondot fordítani ezen példányok nevelésére, nem beszélve arról, hogy az ilyen nyavalyás csirkék esetleg az egész állományt megfertőzhetik. Ezért a beteges, gyengélkedő csirkéket könyörtelenül és minél előbb selejtezzük ki, távolítsuk el a szépen fejlődő egészséges állatok közül. (Tierwelt)

■ Egyszerű nedvességmérő. A tojás tárolására szolgáló helyiségben mindig megfelelő légnedvességnek kell uralkodni. A levegő páratartalmának megállapítására egyszerű újságpapírt is felhasználhatunk. A lapot szabadon függesszük fel a helyiségben. Ha később a papírlap ugyanolyan simulékony és rugalmas lesz, mint felfüggesztés előtt, akkor a páratartalom megfelelő. Túl nagy szárazság esetén a papír tapintásra ropog. Ha az újságpapír puha, akkor túl nedves a helyiség levegője.

(Chovatel)

Kaliforniai fehér nőstény Foto; —bor

Miért van szükség gyümölcsritkításra ?

HOGYAN RITKÍTSUNK?

A nagyüzemekben, de a házikertekben i< egyre fontosabbá válik, hogy a termelt gyümölcs minőségileg kifogástalan, tetszetős, fertőzéstől és kártevőktől mentes legyen. Ennek érdekében a gondos kertész egész sor ápolási, kezelési eljárást alkalmaz. Ezek küzttl az egyik fontos, de kevésbé alkalmazott teendő a gyümölcsritkitás.

A gyümölcsfákon jóval több virág nyílik, mint amennyire a faj fenntartásához szükség van. Ezért egy meglehetősen bonyolult élettani folyamat szabályozó hatásaként bekövetkezik a természetes gyümölcsritkulás. Ennek arányát általában a virágok tömege határozza meg. Sok virágból sok, kevés virágból kevesebb hullik le. A természetes ritkulás már a virágzás után közvetlenül tapasztal ható, aniikoris a hiányosan, vagy egyáltalán meg nem termékenyüit virágok hullanak le. Később a ritkulás folyamatába beleszól a tápanyag- és vfzellá tottság, valamint az időjárás is.

Az ember céltudatos tévé kenysége során szabályozni igyekszik a fák termését, szebb, nagyobb, mutatósabb gyümölcs nevelésére törekszik. Ennek érdekében a tál sűrűn berakódutt gyümölcsöket meg kell ritkítani. Ez az eljárás nemcsak gazdaságos (a kisebb mennyiségű, de szebb gyümölcs értékesebb), de kíméli a gyümölcsfát is, mert a kevesebb, de szebb gyümölcs kifejlesztéséhez viszonylag kevesebb tápanyag szükséges. A túlzott mennyiségű gyümölcs a kertész számára éppen olyan hátrányos, mint a hiányos virágzás. Egyrészt a nagymennyiségű gyümölcs nem fejlődhet tökéletesen, mert ehhez nincs elegendő hely, tápanyag és víz, másrészt a túlterhelés akadályozza a kellő termörügyképzűdést és a következő évre terméskiesést okoz.

Nagyon fontos a gyümölcs ritkítás növényvédelmi szempontból is. A molyok például ott támadják meg az almát, barackot, ahol két gyümölcs öszszeér, mert oda a permetezőszer nem hatolhat be. A gombás betegségek is leginkább itt fertőznek.

A nagyüzemekben újabban kísérleteznek vegyszeres gyűmölcsritkítással, de a háziker lekben egyelőre maradjunk csak meg a kézi ritkításnál. A ritkítás lehetőleg olyan mértékű legyen, hogy két megmaradó gyümölcs között egy harmadiknak a helye kimaradjon. Gyakori jelenség, hogy a fa koronájának egyes részei, egy-egy ág erősen berakódott gyümölcscsel, míg a másikon alig van termés. Sajnos, ilyen esetben is meg kell ritkítani a bőven termő részeket, mert az egyik ág hiányát nem pótolhatja a másik tőbblettermése. A ritkítás annál eredményesebb lesz, minél korábban kezdjük el. A megtermékenyülés és a természetes hullás után már látható, hogy mennyi termésre számíthatunk, tehát már ekkor kezdjünk hozzá a gyümölcsritkításhoz. A gyümöicskezdemények egyenlőtlenül fejlődnek. A ritkítás idején egyesek nagyobbak, míg mások fejletlenek, deformáltak. Legelőször a beteg, fejletlen gyümölcsöt vegyük le és csak azután kezdjük a megmaradtak ritkítását. Az alma és körte ritkításához használjunk hegyes ollót és a nemkívánatos gyümölcsöket a kocsányuk közepén vágjuk le. A kajszi és öszabarackot könnyű csavarással távolítsuk el. A földre dobott vagy hullott gyümölcsöket szedjük össze és semmisítsük meg. Bennük vagy rajiuk sok kártevő és kórokozó rejtőzhet. A ritkítást ne egyszerre az egész fán, hanem csak részletekben, annak egy részén, vagyis az egészet pár nap elteltével hajtsuk végre. Az egyszerre történő ritkítás ugyanis drasztikus beavatkozás, — a mely ha történetesen még késve is végezzük — további gyümölcshulláshoz vezethet.

MILYEN GYÜMÖLCSFÉLÉKET RITKÍTSUNK?

Nem minden gyümölcsféle szorul ritkításra. A cseresznye és meggyfélék sohasem teremnek annyi gyümölcsöt,. hogy ritkítani kelljen. Nincs szükség a héjas termésű dió vagy mandula ritkítására sem. A szilvát és a ringlókat bőtermő években célszerű volna ritkítani, de erre csak elvétve kerül sor. Nem ritkítjuk a bogyósok gyümölcseit sem. Az alma- és körtefák csoportosan hozzák virágaikat. Ezek közül rendszerint csak 3—4 virág termékenyül meg, a többi a természetes gyümölcshullás idején lehullik. Gyakori azonban, hogy egyes fajtáknál eg/ csomóban 8—10 alma, vagy körte fejlődik és ezek egymás növekedését akadályozzák.

Ilyenkor a gyümölcs mérete kiegyenlítetlen lesz, alakjuk pe dig deformálódik. Ezért érdé mes ilyen esetben az alma- és körtefák termését ritkítani.

Feltétlenül szükséges — és ez a házikertekre is vonatkozik — az őszibarack ritkítása. Kedvező terméskötödés esetén egyes fajták (Red-Haven, Starking delicius) úgy berakódnak terméssel, hogy ezeket ha érintetlenül hagyjuk, értéktelen, apró gyümölcsöt teremnek, az ágak lehasadoznak és a fa idő előtt tönkremegy.

Őszibaracknál a ritkítást még a csonthéj kialakulása előtt kell kezdeni, mert a csonthéj felépítése igen sok tápanyagot vesz igénybe. Általában legmegfelelőbb időpont, amikor a gyümölcskezdemény kis diónagyságú (1,5—2 cm). Ennél korábban az őszibarackot ritkítani nem szabad, mivel a természetes gyümölcshullás még nem következett be. A fenti időpontban már jól láthatók a vesszőkön a természetes önselejtezés révén a fejlődésben lemaradt gyümölcskezdemények. Ezeket ritkításkor már nem vesszük számításba, mivel úgyis lehullanak.

Felmerül a kérdés, a megkötődött termés hány százalékát távolíthatjuk el az őszibaracknál optimális kondíció és optimális ritkítási időpont esetén? [elenleg ez még nincsen fajtánként kísérletileg eléggé tisztázva. Az eddigi kísérletek alapién 25 százalékos ritkítás már jelentős méretnövekedést eredményezhet. Az 50 százalékos ritkítás, vagyis a fán levő gyümölcs darabszám felének eltávolítása pedig már a ritkítás legfelsőbb határa. A fenti ritkítási százaléknak (25—50 %) még nem, vagy csak alig csökken a fánkénti terméshozam összsúlya.

Ritkán foglalkoznak a házikertekben a kajszi gyümölcsritkításával. Pedig ez a gyümölcs is — az őszibarackhoz hasonlóan — nagyon meghálálja a gondosan végzett ritkítást. A kajszifa eléggé hajlamos a szakaszos termésre és az egyik év túltermelése feltétlenül a következő évi termés rovására megy. Sok esetben a túlterhelt fa hamarosan, idő előtt tönkre megy és kiszárad.

A RITKÍTÁS GAZDASAGOSSAGA

Bátran állítható, hogy a gyümölcsritkítás a leggazdaságosabb kézimunka! A helyesen végrehajtott ritkítással ugyanis csak a leszedhető gyümölcsök száma csökken, de a megmaradt gyümölcsök végül is olyan jól kifejlődnek, hogy összsúlyuk nem kevesebb, hanem rendszerint több, mint a ritkítatlan gyümölcsöké. Ne hagyjuk azt sem figyelmen kívül, hogy a gyümölcs értékét elsősorban annak minősége határozza meg. A szépen fejlett, színes, jól beérett gyümölcs mindig jobb minőségi áron értékesíthető, míg az apró, kényszerérett, színtelen gyümölcs értékesítésre és saját fogyasztásra is kevésbé alkalmas, így ennek nagy része veszendőbe megy.

Varga lózsef

LEVELESLÁDA

Kelemen János mufai olvasónk levelében azt fájlalja, hogy kertjében nagyon elszaporodtak a giliszták, nagy károkat okoznak a zöldségfélékben, végül tanácsot kér, mivel védekezhetne a kártétel ellen.

Válaszunk: A földigiliszta — főleg az Oligochaexa csoportba tartozók — jelentős szerepet játszik a morzsás talajszerkezet létrehozásában. A kerti földben hektáronként mintegy 50— 100 kg giliszta él. A giliszták járataikkal természetes alagcsövezést végeznek és mélyen keverik a talajt, javítva annak víz- és levegőgazdálkodását. Tévedés, hogy a földi giliszták élő növényeket rágcsálnak. Az viszont már igaz, hogy ha nem találnak a föld felszínén elhalt növényi részeket, akkor az élő növénykéket húzzák be a járataikba, miközben azok könnyen letörnek (pl. a paradicsom palánta). Néha a dughagymát is behúzzák a járatokba, amivel szintén kárt okoznak. A kártétel megelőzése érdekében ajánlatos az elvetett vagy kiültetett növények sorközeibe apróra vágott, száraz füvet szórni, hogy ezt húzzák be a járataikba, ne pedig a kultúrnövényeket. Megfigyelték, hogy évente és négyzetméterenként mintegy 2—3 kg elhalt növényi részecskét vonszolnak be járataikba ezek a gyűrűsférgek, ami azt jelenti, hogy hektáronként mintegy 20— 30 tonna szerves anyagot dolgoznak be a talajba, növelve annak humusztartalmát.

A kerti növényzetet sokkal nagyobb mértékben károsítja pl.

a vetési bagolypille és a gamma-bagolypille hernyója. A réti és a mezei pattanóbogár lárvái ugyancsak veszélyes ellenségei zöldségnövényeinknek. Némely években az erdei és a májusi cserebogár pajorjai károsítanak, csapadékos nyarakon pedig a kerti házatlan csigák elleni védekezés okoz gondot.

A csigák és a bagolypillék hernyóinak kártétele ellen ősszel kiszőrt árankénti 5 kg, mésznitrogénnel védekezünk. Tenyészidőben kiássuk a hervadó növényt és a kártevőt megsemmisítjük. Ne irtsuk ki a vakondokat, mert igen jó szolgálatot tesznek főleg a kártevőktől fertőzött kertekben. Pusztítják a földben élő kártevőket, mint például a pajorokat, a bagolypille hernyóit, a lótücsköket és a drótférgeket. (KŠ)

Takaros, kis hétvégi házak, gondozott gyümölcsössel, vagy szőlőskerttel a kamenini domboldalon. Foto: —bot