Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-22 / 20. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1976. május 22 14 Eredmények és fogyatékosságok egy nagyüzemi sertéshústermelésben lakosságunk sertéshúsfogyasztása a hatodik ötéves tervidőszak éveiben növekvő tendenciát mutat. Ez komoly követelményeket támaszt a sertéshús termelésére, amit nem az állomány további lényeges gyarapításával szeretnénk megoldani, hanem a hústermelés minőségének a javításával. Ha igényes feladatainknak a jövőben eleget akarunk tenni, akkor feltétlen szükséges a nagyüzemi termelési módszereknek a bevezetése és a sertéshústermelés ipari szintre való emelése. A nagytenyészetekben ugyanis nagyobb munkatermelékenységet lehet elérni. Napjainkban a korszerű istállótérségekben egy állatgondozóra száz kocát vagy kétezer hízósertést lehet bízni. Célunk, hogy egy állatgondozó százötven koca vagv háromezer hízC sertés ellátásáról gondoskodjék. A Csehszlovák Szovjet Barátság és az Oj Élet nevet visfelő Dobrá Niva-i (zvolení járás) egyesült szövetkezetben szintén nagy gondot fordítanak a sertések nagyüzemi tenyésztésére. A múlt év áprilisában adták át rendeltetésének a brezinyi farmon az új, szakosított sertéstenyésztő központot. A kapacitás lehetőséget nyújt 44П anyasertés és 1280 szopósmalac Istállózására. Ezenkívül az előhizlaldában ezerkétszáz, a hizlaldában pedig háromezerhatszáz sertés szállásolható el. A szövetkezet a múlt évben komoly problémákkal küzdött, elsősorban az anyasertések és a tenyészsüldők beszerzése tekintetében. A közép- és nyugat-szlovákiai kerület mintegy tizenkét tenyészetéből szerezték be a sertéseket, melyek különböző fajták keresztezettjei voltak. A vásárolt állománynak mintegy fele a szlovák fehér nemes és landrace (50—50 százalék vérarány) fajták, húsz százaléka hampshire, fekete tarka és a pietrein, harminc százaléka pedig 3—4 íajta keresztezettjei voltak, ami megnehezítette a sertések körüli munkát. Ugyanis a jmi és a kerületi fajtanemesítő központ javaslatára — a hibridizáló program keretében — a szövetkezetnek a nemesítő, szaporító és a termelő tenyészetekre való kapcsolása után végtermékként a szlovák fehér nemes hússertés, a hampshire és a landrace fajták keresztezéséből származó húshibridet kell tenyésztenie. A sertéstenyésztésre szakosított központon zárt állományforgóra rendezkedtek be. Bevezették a kocák mesterséges megtermékenyítését is. Mivel ez szombatokon, vasárnapokon nehézségekbe ütközik, ezeken a napokon kanokkal végzik a pároztatást. A múlt évi értékelés alapján a kocák ivarzása a malacok elválasztása utáni 5—7. napon csak az állomány hatvan százalékánál jelentkezett, a többinél csak a 21. napigl A kocaállomány hasznosság szerinti szelektálására, valamint az első és a második búgatás utáni megtermékenyülés értékelésére — a rövid tenyésztési idíj miatt — nem került sor. Sajnos, az anyasertések takarmányozása nem minden esetben történt a megfelelő abrakkeverékekkel, így ez is negatívan befolyásolta a múlt évi gyengébb eredményeket. A szopósmalacokat a 20—25. napon választják el, amikor kb. 5—6 kg súlyúak. A választott malacok kétszintes ketrecekbe kerülnek, ahol felnevelésük 40—45 napig (a 16—18 kg élősúly eléréséig) tart. A múlt évben 0,29 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el és egy kg súlygyarapodásra 2,54 kg abraktakarmányt fogyasztottak. A szopósmaiacok ketrecekben történő nevelése alatt a malacok elhullása 3,7 százalékot tett ki. A ketrecek nagysága tíz szopósmalac elszállásolására ad lehetőséget. A szopósmalacok etetésére álltaiéban az SOi—M és az SO2—M elnevezésű (skorý odstav) tápokat használják, de gyakran csak ČOSi-es és COS2-es keverékeket kapnak, melyekből hiányoznak a fiatal állatok számára nélkülözhetetlen orvosságok. E keverékek etetése után majdnem minden esetáIlattenyésztő központ. ben nagyobb elhullás figyeltek meg! A szövetkezet főállattenyésztője — Ľudovit Margoő mérnök — elmondotta, hogy a szopósmalacok ketreces nevelésének technológiájával elégedettek. Szükség van azonban néhány berendezés felújítására, főleg a malacok be- és kitelepítése során, mert ez a folyamat még sok emberi munkát igényel. Ugyancsak meg kell oldani a jövőben az ivóvíz előmelegítését is, mert a hideg ivóvízre nagyon érzékenyek a szopósmalacok. A szövetkezetben a ketreces istállózás bevezetésével jóval nagyobb munkatermelékenységet értek el, mint régebben. .Az ezerkétszáz szopósmalacot mindössze két női munkaerő gondozza két műszakban. Ezzel szemben hagyományos nevelési módszerrel egy munkaerő csak százötven malacot volt képes gondozni, tehát kb. nyolc munkaerőt takarítottak meg. A ketreces neveldékből a malacok az előhizlaldába kerülnek, ahol 5—7 nap alatt folyamatosan rászoktatják őket az Ai-es abrakkeverék fogyasztására. Ezt sajnos, még nem gépesítették. A gondozók ezt a munkát kénytelenek kézi erővel végezni. A kutricákba általában harminchárom sertést szállásolnak el és az előhizlalás mintegy 45—50 napot vesz igénybe, amikor a sertések élősúlya már eléri a 30—35 kg-ot. Egy kg súlygyarapodásra az előhizlaldában tavaly 4,12 kg abraktakarmányt használtak. Főleg a szemcsézett Ai-es abrakkeverékkel értek el jó eredményeket, amiről a 0,44 kg-os átlagos napi súlygyarapodás is tanúskodik. A sertések elhullása — a megfelelő abrakkeverék etetése eredményeként — minimális volt. A hizlalásban a múlt évben nem sikerült a kedvező eredmények elérése. Főleg a nyári hónapokban csökkent a hízók súlygyarapodása. A takarmányt padlóra adagolják s a hizlalda ablaktalan (a magyarországi „Agárd“ típusú technológia). Ha a sertéseket a ketreces neveldékből szállítják a hizlaldába úgy öt hónapig, ha pedig az előhizlaldából, akkor hat hónapig tart a hizlalás. A főállattenyésztő megjegyezte azt is, hogy a hizlalás lehetne rövidebb is, ha javulna az abrakkeverékek (VU és VUL] minősége és ezeket minden esetben szemcsézett formában szállítanákl Problémáik vannak a sertések Istállózásában is, mert egy kutrícába a tervezett tíz darabbal szemben csak nyolcat tudnak elszállásolni. Etetéskor — 120 cm magasságban elhelyezett tartályokból történik — nagy por keletkezik. A hizlaldában nehezen lehet eleget tenni a sertések környezettel szemben támasztott követelményeinek is. Ugyanis a zvolení UKSUP dolgozói már több ízben nagyobb kilengéseket tapasztaltak a hőmérséklet és a nedvességtartalom, tekintetében, ami befolyásolja a súlygyarapodást is. A hizlaldában tavaly — az említett okok következeiében — csak 0,40 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el s 1 kg súlygyarapodásra 5,02 kg abraktakarmányt fogyasztottak! A sertések elhullása elérte az 5,8 százalékot. A szakosított telepen az idén már jobb eredményeket érnek el. Az első negyedévben globálisan 2248 mázsa sertéshúst termeltek, ami a tervezett mennyiséggel szemben 405 mázsával volt több. A szopósmalacok ketreces tartásával 0,31, az előhizlaldában 0,43, a hizlaldában pedig már 0,50 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek ell Az 1 kg súlygyarapodás kitermeléséhez szükséges abrakmennyiség — az előbbi sorrendben — 2,50, 3,57, illetve 3,53 kg volt! Az elhullás a múlt évihez viszonyítva a hízóknál 2,4 százalékra csökkent, de növekedett a szopósmalacok ketreces nevelésében, ahol elérte a 10 százalékot! ^z első negyedévben 189 anyasertés fialt le és csak 1527 malac született. Ebből az elválasztásig kétszázhat darab pusztult el, így egy lefialt anyasertéstől csak 6,5 malacot választottak el. A szopósmalacok nagyobb arányú elhullását lényegében a szoptatás után keletkező hasmenéses megbetegedés okozza. Ha csoportos megbetegedésről van szó, akkor Tylankészítménnyel védekeznek. Egyébként Streptonamid-, Emgál-, Gamaglobulin- és Oximykoin-készítményeket is alkalmaznak é betegségek gyógyítására. A malacokat életük első nap■исэмшшап I AntBZTALATOK jaiban beoltják Ferridextran-készítménnyel, majd farkatlanítják őket. Pár nappal a ketreces neveldékbe való elszállítás előtt a takarmányba Zureovit 12-C-40 elnevezésű sztresszellenes készítményt adagolnak. A szopósmalacok gyógykezelésére és a betegségek megelőzésére a ketreces nevelés ideje alatt is nagy gondot fordítanak. Itt a betegségek többségét emésztési zavarok okozzák, mert a szopósmalacok az elválasztás után képtelenek az abrakkeverék és az ivóvíz felvételére. Sajnos, az abrakkeverékek gyengébb minősége következeiében is gyakoriak a megbetegedések. A szopósmalacok átszállítása után is adagolják a Kombinál AD2, AD3, Zureovit vagy az Emgál sztresszellenes készítményeket. Az előbbit hetente rendszeresen ivóvízbe egészen a nevelés befejezéséig adagolják. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a Dobrá Niva-i szövetkezetben a sertéshústermelésnek ipari szintre való emelése tekinteténagv nagy lépést tettek előre. A jobb eredmények elérése érdekében a közeljövőben a fő figyelmet a hiányos technológiai berendezések felújítására, a sertéselhullás csökkentésére, a betegségek megelőzésére és gyógykezelésére, a megfelelő abrakkeverékek etetésére, valamint a jobb hasznosság elérésére kell fordítani. Bara László Sertéstenyésztésre szakosított ■papjaink egyik legégetőbb problémái közé tartozik a terimés és minőségének javítása. Ezért felkértük ján Markovié mérnököt, a Bratislava vidéki Mezőgazdasági Igazgatóság fóagronómusát, valamint Skaličan Justin mérnököt és Kalman Ernest fógépesítöt, hogy ismertessék: a járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói hogyan teljesítették az ötödik ötéves terv feladatait a terimés takarmányok termesztésének szakaszán. Mire kell felkészülniük a kővetkező időszakban? — A Bratislava-vidéki járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói az utóbbi években nagy figyelmet fordítottak a takarmányok termesztésének. Ezt jó eredményeik is bizonyítják. A terimés és az évelő takarmánynövények termesztésében 1970-hez viszonyítva a múlt évben 119, a szemes és silókukorica termesztésében pedig 174 százalék fejlődést értek el. Míg 1970-ben 50,5 mázsa volt a terimés takarmányok átlagos hektárhozama, addig a múlt évben 74,4 mázsát értek el. Megjegyzendő, hogy a járás átlagos eredményéhez nagyban hozzájárultak azok a mezőgazdasági Üzemek, amelyek mind a szemes- és silókukorica, mind az évelő takarmányok^ termesztésében kiváló eredményeket értek el. Vannak efsz-ek, amelyek egyforma körülmények között termelnek, eredményeik mégis különbözőek. Az aránytalanságokat a közeljövőben szeretnék megszüntetni. A termelés hatékonyságának fokozásához hozzájárult az új technológia bevezetése: a jó talajművelés, a tápanyagellátás, a vegyszerezés és nem utolsósorban az öntözéses gazdálkodás. Járási viszonylatban 3100 hektárnyi területen öntözik a takarmánynövényeket. Mivel a tavasz eléggé szeszélyes és száraz volt, igénybe vették a közép- és nagy hatósugarú öntözőberendezéseket. Az évelő takarmányokat kétszer háromszor is megöntözték. ■ Mit ígér a terimés takarmányok jelenlegi állapota. Milyen károsodások fordultak elő a tél folyamán? — A sikerek mellett vannak problémák is. A tél nem kedvezett az évelő növényeknek. A tavaszi biológiai ellenőrzés során esetenként megállapították, hogy a vetés ritka, s egyes helyeken a rágcsálók is jelentős károkat okoztak. Néhány helyen ez még fagykárokkal is párosult. Az utóbbi években a vetőmag sem a legmegfelelőbb, s a gyomirtószerek hiánya következtében sokhelyütt a kultúrák elgyomosodtak. Ennek következtében kétszázkilencven hektáron — főleg a második és a harmadik évében levő évelő takarmányokat ki kellett szántani. A járás területén 5605 hektáron termesztenek bereféléket. Ebből az első hasznosítási évében levő hereféle 1254 hektár. A megfelelő lucernanövény vetésterülete 75, a részben megfelelőé 27 százalék, es három százalék amit ki kellett szántani. Ebből kitűnik, hogy nem a legkedvezőbb a helyzet. A füveshere-keverékek jól fejlődtek. ami nem lehet mérvadó, mert a vetésterületek kevés százalékát teszi ki. A helyzetet felmérve a terimés takarmányok vetésterületét 8819 hektárról 8850 hektárra csökkentették, ezzel szemben növelték a szemes- és silókukorica vetésterületét. Erre részben azért került sor, mert az utóbbi években lucernamag-hiány mutatkozott, s csak így tudják kitermelni a megfelelő takarmányszükségletet a szarvasmarhák részére, amelyből elég sok jut egy hektár mezőgazdasági földterületre. ■ Milyen Intézkedésekre került sor? — A lucerna termesztésével kapcsolatos problémákat még a tél folyamán termelési értekezleteken megtárgyalták az agronómia! szolgálat vezetőivel. Célszerűnek és szükségesnek mutatkozott, hogy a lucernát tavaszi árpa alávetésével vagy keverékek formájában és tiszta kultúrában termeszszék. Az utóbbi módszer esetében a lucernát a nyár végén vagy tavasszal kell vetni, s ezt főleg azokban a gazdaságokban, (Dun. Lužná, Rusovce, Senec), amelyek öntözőberendezéssel rendelkeznek, mert a tiszta kultúrába vetett lucerna sikeres termeszfésének egyik alapvető feltétele az öntözés. Ugyancsak említésre méltók azok az efsz-ek (Most na Ostrove, Šenkvice stb.), ahol a lucernát hüvelyesek főleg bab között termelik. Ügy vélik, hogy ez a módszer is jó és helyes. Я A mezőgazdasági üzemek miképpen készültek fel a termés begyűjtésére? — Az utóbbi évek tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az évelő takarmányok hektárhozamét kedvezően befolyásalja a begyűjtőéi munkák szín vonala. A jó termés titka az agrotechnikai munkálatok időbeni elvégzésében rejlik, viszont a takarmány minősége attól függ. hogy tartósítják ezt. A járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói jól felkészültek e nagy lentőségü munkálatokra. Habár a műhelyek dolgozóinak sok problémával keliett megküzdeniük, mégis időben befejezték a karbantartási-javítási munkákat. Főleg a külföldi gyártmányú önjáró szecskázók javítása járt nehézségekkel. Örvendetes tény, hogy új csehszlovák gyártmányú szecskázók is kaphatók a piacon (SPTU—220 típus). Tehát ezen a téren problémának nem szabadna előfordulnia. Amennyiben az időjárás engedte, május első felében beindultak a betakarító gépek. A begyűjtésnél és a támlásnál a legújabb módszereket Alkalmazzák. A zöld anyagból lucernalisztet, szenázst és szénát készítenek. A járásban tizenhárom többrendeltetésű nagy kapacitású szárítóberendezést üzemeltetnek, amelyeket kooperációban igyekeznek kihasználni. Ezáltal jó minőségű, fehérjében gazdag takarmányt nyernek és adhatnak az állami alapba. A takarmány bizonyos hányadát szenázsolják. A jó minőségű szenázs készítéséhez gyors munka szükséges. Ehhez viszont megfelelő gépi eszközök kellenek. Szénát nem a hagyományos szárítási módszerrel készítik, mert nagyok lennének a fehérje-veszteségek, hanem ventillátoros hideg levegős szárítással, hogy kiváló minőségű szénát, főleg lucernaszénát nyerjenek. Ez azért is fontos követelmény, mert a járásban van egy közös borjúnevelde, ahol nélkülözhetetlen a zöldtakarmány és a jó minőségű széna. A lényeg az. hogy időben és jó minőségben végezzék el a begyűjtési munkálatokat, meri ettől függ az állattenyésztés színvonala, illetve hatékonysága. N. T. Fokozzák a termelés hatékonyságát • A SIKEREK MELLETT PROBLÉMÁK IS ELŐFORDULNAK • TELJESÍTHETŐ FELADATOK ф Nemcsak az állatorvoson múlik Napjainkban az állategészségügy dolgozóira nagy felelősség hárul. Mindent meg kell tenniük az állatállomány egészségvédelme, vagyis a ragályos járványbetegságek megelőzése céljából, ami lényegeben az istállók tisztántartásának, valaipint a takarmányozásban érvényes rend betartásának a függvénye. Az állatorvosok a szarvasmarha állományt óvják a tbc és a bang betegségtől, valamint a száj- és körömfájás s más betegségek elő fordulásától. Ezzel elősegítik az állomány jó termelőerőben való tartását is, ami végső sorun már takarmányozás és tartás technológia függvénye. A tenyészetek ellenőrzése során megítélik a helyzetet, s aszerint rendelik el az óvintézkedéseket vagy az üzemeken belüli állategészségügyi teendőket. A tehenek ginekológiai ellenőrzésével küzdenek a meddőség ellen és javaslatot tesznek arra, hogy a tehenek első inszeminálása után 12 órán belül ismételjék az inszeminálást, mert igy jobban biztosítható a veinhesség. Ennek esetleges elmulasztása szinte hatályon kívül helyezné az állatorvosok segítségét, ami viszont saját hibájukon kívül kárt okozna a népgazdaságnak. A mezőgazdasági üzemek állattartó telepeinek az ellenőrzése al kaiméval megállapították, hogy egyes betegségek az esetek többségében az istállók túlterheltségéből és a zoohigiéniai rendszabályok elhanyagolásából eredhetnek. A túltelített istállókban megbomlott a mikroklíma és biológiai zavar keletkezett a térségben. Az ilyen környezet természetesen melegágya a légző- és emésztőszervi beteggé geknek, ami súlyosabb esetekben kényszervágással, vagy elhullással végződik. A helyzetet még súlyosbítja, hogy több gazdaságban elhanyagolják az istállók és a karámok rendszeres fertőtlenítését, ami azt követeli, hogy a járási irányitó szervek ebből vonják le a következtetéseket. Ezenkívül az állatok megbetegedését, kényszervágását és elpusztulását az is előidézi, hogy több helysn nem fordítanak kellő gondot a tehenek ellésre való fölkészítésére, ami egyrészt elletök hiányával, másrész! a szárazra állítás figyelmen kívül hagyásával magyarázható. Gyakori a borjak tejjel való táplálásának az elhanyagolása, ami nem ritkán szervezési fogyatékosság függvénye. Nagy hiányosságnak számit, hogy a gazdaságoknak mintegy 50 százalékában a borjakat tíz napos korig naponta csak két ízben itatják tejjel, holott erőteljes fejlődés, jó állomány igv aligha biztosítható. Az sem ritkaság, hogy egyes gazdaságok a borjak szükséglete címén a napi termelésből aránylag nagy mennyiségű teljes tápértékű tejet tartanak vissza és ugyancsak sok tejport fogyasztanak. Ezzel szemben a borjak mégsem fejlődnek a kívánt mértékben. Nem ártana, ha a járási szervek utána néznének és megállapítanák mi ennek az oka, hiszen a rosszul táplált, gondatlanul előkészített fiatal állatokból nem származhatnak jó hasznú utódok. Az sem remélhető, hogy az ilyen egyedek átvészelik az esetenként előforduló járványokat, még akkor sem, ha az állatorvosok megteszik a tőlük telhető legideálisabb megelőző óvintézkedéseket. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy az állatok egészségvédelme elsősorban a zootecbnikusok és a gondozók figyelmességén múlik. , —hai—
