Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-05-15 / 19. szám

1878. május IS.

SZABAD FÖLDMŰVES.

15

Tapasztalataim

szűkítésről

Mielfttt rátérnék e tárgy* ra. meg kell mondanom, mi* lyen rendszerű kaptárral mébészkedem és hol vannak méheim elhelyezve. Kaptáraim 5 cm vastag, rozsszalmából préseltek. A költotárben 9 keret (45X30 belméret) + választódeszkát (15 mm) helyezek. A méztár feles nagyságú, egyezik a költőtér méreteivel. Hizlalt lépekre rendezkedtem be. Ezt asér említem, mert ami nálam beválik, lehet hogy másoknál nem. Méhésstársaim többfajta kaptárral méhésskednek és persze a tengerszint feletti magasság is változhat. Nálam 700 méter a tengerszint feletti magasig-A költöteret tisztuló repülés után a következőképpen szőkítem: A két szélső keretet kiveszem, majd az első keret helyére mézesvirágporos keretet helyezek, tehát 5 keretre szorítom a családot, majd választ6 deszkával és két vánkossal töltöm ki a költőtér üres részét. Ilyenkor felteszem a feles mézteret, s azt kitöltőm mohéval. Az üres 1 literes halont félig töltöm sósvizzel. (Az október végén beadott tiszta ivóvizet a méhek télen elfogyasztották.) Gvümölcsvirágzésig nem bővítek.

Múlt év márciusában, amikor szűkítettem a költöteret, meglátogatott egy méhésztárs, s amikor látta, hogy a jól megillt keretről leráztam a méheket, megkérdezte, miért ráztam le azokat. Azt feleltem neki, hogy a keretet kint hagyom. Erre azt válaszolta, hogy ilyen családnak 6 még két keretet beadott. Elfeledte, hogy az ánrilis a méhcsaládot a felére apasztja, hiszen a tavasz szeszélyes és sok méh esik áldozatul. Kirepül, de sok nem tér vissza. Ezzel számolnunk kell. Minél tömöttebbek a léputcák, annál melegebb van hévül,, s annál nagyobb lépfelületet petézik be az anya.

Hugóm önállő méhész. Elhívott megnézni méheit. Mutatott egy családot, amelynek későn adott anyát. Gyengébb volt és négy kereten telelt. Fiaeítása mindössze egy kereten volt. Kiváncsi volt, mit tegyen vele. Kérdeztem tőle, van-e mézesvlrágporos tartalék kerete. Volt. Ezért három keretet kivettem a költőtérből és a bent maradt 1 keret két oldalához helyeztem a mézes kereteket, az üres részt kitöltöttem és a balonba sósvizet adtam.

Március 2-án zártam a családot három keretre, ái húgom a hőnap vígén örömmel újságolta, hogy a gyenge családanya mind e három keretet befiasitotta. Kérdezte, hogyan hővitsen. Azt feleltem, van még mézes kereted, tegyél be kettőt a Hasítás két oldalához és az üres részt ismét töltsd ki, a a balonba séa víz legyen állandóan.

Május 10 én feltette a mézteret úgy megerősödött a család. Egy ilyen szűkítés tehát elősegíti a gyengébb családok gyors fejlődését. A meleg igen fontos a kellő mennyiségű élelem mellett. Hugóm azért hívott, mert azt hitte, hogy esetleg kam rázással rendezem az említett kaptár méheit. Nem Így történt. A családot a gyengesége mellett Így Is három kereten kellett volna hagynom és a választó deszka mögé be kellett volna helyezni 1 mézes keretet a „kamrába“, azonban a .méhek oda csak ekkor mehetnek, ha azt kellőképpen klfűtik, tehát 1 keret tér felének nagyobb részét melegíteniük kell, ami a Hasítás rovására történne. Ezzel szemben az erősítésre szánt mézes keret, közvetlenül a fiasltésos keret mellé kívánkozik, nem pedig a hideg kamrába.

A szakirodalomban az egyik méhésztársam olvasta, hogy ha mézes keretekkel serkentenek a méhcsaládokat, akkor a befedett mézet le kellene fedeleznl. Ahogyan olvasta, úgyis tett. Tíz kaptárjába beadott 1—1 mézes keretet, s a mézet tefedelzt, majd a kaptárát lezárta. Bizonyos idő máivá visszatért és nagy méhzúgást hallott a képtárak közt. A mázé« keretekből a máz a röpnyiláson kifolyt a földre, tavasszal hamar észrevették a kutató méhek, a röpnyiláson bejutottak a költőtérbe, az őrség nem védte a kijárét a rablék ellen. Végeredmény az lett. hogy a 10 család legyengült és a méhész négy családot készíthetett belőle. Tanulság: hogy a beadott mézes keretet nem tanácsos lefedelezni, csak egy kis részét kell fedelaző villával kissé megkarcolni, hogy a méz na folyton ki a sejtekből. A kantárban fedelezett méz is serkentőleg hat a Hasítás gyarapodására.

Mikulás Lajos

Soron levő feladatok

Ä méhésznek arra kell törekednie, hogy elősegítse az anyák petézését. Amint fokozódik a nektár és a virágpor gyűjtése, bővítenie kell a fészket. Kezdetben világos színű építményeket helyezzen a költőtérbe, s csak későbben, a hordással párhuzamosan tegyen be építésre szoruló lépeket. A snűlépes keretet úgv helvezze el, hogy az a Hasítás után kerüljön, máskülönben megosztaná a családot ás e?v esetleges lehűlés problémát okozna a beflnsftott keretek méhekkel való takarásában, vaevts melegítésében.

A flasttésos keretek közé csak akkor helyezzen míllépet. be a család már eléoeé népes és a hordás is bőséges. Oj lépek építtetése azért

fontos, mert a Hasítás kikelése után a sejtek egyre kisebbednek, s a következő alkalommal már apróbb, kevésbé ellenálló méhek kelnek belőlük.

Megállapították, hogy a szűz lápból 7,3 mm-es méh kél, ezzel szemben a többször használt lápból csak 0,4 mm-es kelt ki. Míg az előző kelésből származott méh mózhólyagta 43,7 mm3-es befogadóképességű, addig a másiké csak 33 mm3 volt, ami a mézhozamban Is megmutatkozott.

A méhésznek törzscsaládaít figyelnie kell. Törekedjen arra. hogv a méhek megkezdték az anyabölcsók húzását. —dob—

ELEKTROMOS BERENDEZÉS A MÉHEK „FEJÉSÉRE“

A méhek méreganveeát mintegy 70 különféle gyógyszer készítéséhez használják. A méreganvagot eddig fáradságos és nehéz kézi munkával gyűjtötték be. Az új módszer lénvege az, hogv a röpnyíláshoz kis dobozt helyeznek. amelyben gyenge elektromos áram kering. Ennek ingerlő hatására a méhek kiengedik fullánkjukat, sžúrnak és a méreganyag a doboz alá elhelyezett üvegben gyűlik össze. (J- M. H.)

zárttéri

tenyésztése

n.

A telep körülkerítésénél feltétlenül ügyelni kell arra, hogy a vízfelület nagysága arányban legyen a száraz területtel. Ez utóbbi 60—100 százalékkal nagyobb legyen, mint a vízfelület.

Ezt az alábbiak Indokolják:

a) a nagy vízfelületen a gácsérok jobban hajszolják a tojókat;

Ы a szárazföldön az egyes fészkeknek bizonyos körletük van a nyugodt fészkelés biztosítása céljából;

c) a megfelelő növényzetborítás elősegíti a fészkelést;

d) az etetőhely ne legyen a fészkelőhely közelében.

Az eddigi tapasztalatok szerint bár sűrűn tartható az állománv. a tenvésztelepen nem kívánatos a túlzott népesítés két okból sem. Egvik a viszonylagos nyugalom biztosítása, a másik az állategészségügyi szempont.

A vízivad tenvésztelepen egyik lényeges feladat a telepítendő fajok számára a megfelelő mesterséges fészkelőhelv biztosítása. Tőkésés kendermagos récék ládaodukban fészkelnek előszeretettel. a cigányréce pedig a fészkelő területre behelyezett 12—15 cm átmérőjű, 30—60 cm hosszú csődarabokban. A szárcsa önmaga építi fészkét. így megfelelő fészekanyagról ts gondoskodni kell.

A tnnvészanvag kiválasztásánál az alábbi főbb szempontokra ügyeljünk:

al egészséges, fiatal egvedekbőt kell látesftenl a telenet. Elősegíti a tenyésztést, ha olvan madarak közül kerül ki a tenvészanvag, amelyek mesterséges környezetben keltek és nevelkedtek, Ezek sokkal biztosabban és eredményesebben fészkelnek;

b) a helyes ivararány kialakítása. Az említett fajoknál egyelőre az l:l-es ivararány a kívánatos, a későbbi generációknál azután már jelentkezik a hajlam a polygámíára;

c) az értékmérő tulajdonságok flgvelembevétele, s az erre alapozott szelekció a

tenyészállatoknál. Ez leghamarább a tőkésrécénél jelentkezik, s Itt végezhető el eredményesebben.

Az értékmérő tulaidonságot a szárnyas vízivadnál az alábbiak:

1. Egészséges, jól fejlődő egyed.

2. Korai fészkelés és nagy tojáshozam. Így remény van arra, hogy a rendszeresen elszedett tojásokat a tenvészidő alatt folyamatosan nőtolla. Ezúton elérhető a 24—30 tojás Is.

3. A tojások termékenysége. Ez úgyszólván minden esetben kedvező. A visszaesés a későbbi generációknál a toiáshozam növelésével jelentkezik.

4. Jó kelési eredmény.

5. Az utódok közül a nevelés ideje alatt minél kisebb kihullási százalék.

6. A kívánt, minél több polygámiára hajlamos htmegyed előnybe részesítése.

A telepek részére a takarmánybázis megteremtése mindig az adott körülményektől függ, azonban a helyi takarmányokon túl a legjobb eredményt tenyészidőben és nevelésnél a hézlkecsák részére gyártott tápok és premixek etetése nyújthatja,

A víziszárnyas tenyésztelepen a keltetés három módon történhet:

Maguk a vadfajok költik ki a tojásokat. Ez a módszer primitív, megfelelő szelekció a tojáshozam növelésére nem történhet.

Kotlóstyúkkal. Az intenzív baromfifajták szélesebb körű elterjedése miatt nem biztosított a kotlóbeszerzős.

Keltetőgépben. Ma már ismertek olyan géptípusok, amelyek szakszerű kezeléssel jő eredményt adnak. A keltetőgép mellett sok minden szól: üzembiztos, mindig rendelkezésre áll, higiénikus, nagy mennyiségű tojást lehet egyszerre berakni.

Nevelési szempontoknál különös figyelmet érdemel az, hogy 14 napos korig legkényesebbek a vlzlmadarak, elsősorban a récék és szárcsák. Ezért ez első nevelési szakaszban megfelelő, száraz, cserélhető almú nevelötér szükséges. Az első Két hét fokozott higiéniája különféle műanyagokkal kielégítően megoldható. Előnyös a nevelő kifutóban a cserélhető homokalom, majd kéthetes kor után az enyhén lejtős partú, cserélhető vizű fürdőmedence, Illetve elkerített szabad fürdő.

Befejezésül még néhány fontos tényezőre hívom fel a figyelmet. Eredményes tenyészmunka nem folytatható, ha hiányzik a képzett szakszemélyzet. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert egy megfelelően felszerelt, drága pénzen létesített tenyésztelepet tönkretehet a szakszerűtlen kezelés. További fontos tényező az egészségügy. Vízimadarak -esetében fokozottabb fertőzési lehetőség áll fent, mint a többi szárnvasvadnál. A fertőzések egyik fő veszélye a víz, kiküszöbölhetetlen. Azonban n vízimadár életmódié Is lehetőséget ad a hatványozott fertőzésre, a tocsogók, pocsolyák állandó szürcsölésével. Ezért kívánatos e folyamatos vizesére és a tocsogók kiküszöbölése, illetve homokkal történő feltöltése, A higiénia megfelelő szinten történő tartása megköveteli az időszakos alom, Illetve talajcserét Is.

Utolsó, de legfontosabb kérdés a gazdaságosság. Ennek részletes elemzése sokban függ a helyi viszonyoktól, anyagi, személyi feltételektől. Csak minden tényező megfelelő mérlegelése és elemzése adhatja meg a választ, hol, milyen vízlmadártelep létesíthető és működhet sikerrel.

M. Habrovský

Ahogy a Címből is kitűnik, a dévérezés is szerezhet a horgásznak Őrömet. Sőt a mai körülmények között a leggyakrabban ez a hal adja vissza sok-sok sporthorgász nak a fogásba vetett hitét, amikor már az összes neme sebb hal cserben hagyta. Nem is csoda, hiszen vizeinkből lassan, de biztosan eltűnnek a vfz tisztaságára igényes halak és csak bízni lehet benne, hogy az ilyen mostoha körülmények közepette legalább a keszegfélék — közöttük a dévér is — maradnak.

A folyók alsö folyását nem véletlenül nevezik keszeges vizeknek. Ezekben a lassú folyású folyamrészekben kedvező feltételekre találnak a keszegek. Bár itt aránylag szennyezett a víz, egyelőre mégis Itt vannak legjobban elterjedve e haakasztják meg, a dévér viszont mesterien lecseni a horogról a csatit.

Amikor fenekezéskor kapásjelzőt 1 alkalmaztam, Jól megfigyeltem, hogyan megy végbe a kapás. Először lassan, meg-megáltva elindult lefelé a jelző, pár pillanat múlva már indult is felfelé. És itt jelentkezett a határozatlanság: bevágni, nem bevágni? Ha vártam, már elkéstem. Másodszor mär а jelző felfelé indulásakor be-A dévérezés örömei

lak. Megtalálhatjuk őket mindenütt és minden időszakban. A dévér fogása talán azért is szórakoztató, mert ha a szerelék kellőképpen van összeálltva, nagyon gyakori vendég a horgon. Igaz, leginkább csak kisebb példányok akadnak horogra, ám ha velünk a szerencse, akár négy vagy őt kilogrammos Is kerülhet belőlük a haltartúnkba. Egy csehországi kirándulás alkalmával figyeltem meg, hogy az ottani horgászok milyen előszeretettel horgásznak erre a nálunk — mondhatnám — megvetett halra.

Ha nem sajnáljuk a dévérektől az élelmet, nagyon könnyen helyhez szoktathatjuk őket. Mivel a keszegek közé általában pontyok Is vegyülnek, előfordul, hogy közülük Is sikerül megakasztani egyet-kettőt.

A dévér Г0 tápláléka a vizekben található lárvák sokasága, de nagyon jól kapnak a trágyaféregre, kukoricára és a tésztafélékre Is. Nem kell tehát sokat válogatni a csalik között.

Ennál sokkal kényesebb kérdés a felszerelés megválasztása, összeállítása. A legjobb eredményt akkor értem el, amikor huszas zsinórt és nyolcas kristályhorgot alkalmaztam, csalinak pedig nyáron paprikás kenyeret, télen vagy ősszel trágyaférget tűztem a horogra. Amikor még kevésbbé érdekeltek a dévérek, bizony sok borsot törtek az orrom alá. Leosenték a horogról a pontyoknak szánt csalit, ám a gyakori kanások ellenére egyet sem sikerül megakasztani belőlük. Később — amikor a pontvokban már igen sokat csalódtam — tannlmánvnznl kezdtem a keszegek életmódiét, Kitapasztaltam, nem ts annylre a csati megválasztásén. mint inkább a felszeretésen ennek érzékeny öaszeéiKtáaén é« a figyelmen múlik a siker.

A jé dévéres vizeken gyakori a kapás, itt elég az egy felszereléssel való bailédás. Néha két ember figyelme Is kevés lenne, olyan Ugvesen csenik el a csalétket. Pedig a kanás aránylag (61 meefigyelhető. A zsinór előbb meglazul, egy nillanatra megállapodik, majd úlra fe szül. Ez a kellő pillanat a bevágásra! Ha elmulaazHuk, mér tűzhetlek Is fel a követ kező kenvérpaiacsint vagv férget. Mivel a dévér csoportosan él, a megengedett két horoggal (bottal! valft hor gászásknr oda Ivnkadíľ-k ki hogv nem győzünk bánkódni az epvlk hattól a másikhoz. Ilyenkor a «ok knnée közd általiban keveset sikerül oozltíven kihasználni és idő ben bevágni. Az egyéb ha leknél gyakori, hogv maeiik vágnak be és magukat

vágtam és a horgon ott ficánkolt a dévér.

A fenokező módszert többnyire csak a folyóvizeken vagy az igen mély holtágakban alkalmazom. Az állóvizeken az úazős készséget részesítem előnyben, mert ha keltő figyelemmel állítom össze, nagyon könnyen megfigyelhető rajta a kapás. Leginkább huszas, ha pontyra is lehat számítani, akkor tegfetjebb 25-ös zsinórt használok. s hatos horgot. Ha Ismerem a vfz mélységét, a csalit egészen a vfz fenekére engedem le. Ilyenkor lehet legkönnyebben megfigyelni a kapást. Vagyis elfekvős szerelést alkalmazok. Az úszó kicsit megemelkedik, utána elfekszik a víz színén. Ez az, amikor fenekezéskor a lazulást észleljük, majd az dszé újra felál), ez pedig a húzást helyettesíti, ilyenkor késedelem nélkül be kelt vágni, mert az elmarütésre a legtöbb esetben hiába várunk.

A vékony zslnér sokakban aggodalmat vélt kt, mert ml is történik, ha egy szép ponty kerül a horogra. Ha a ponty megakad, de elmegy, az nem a zsinór vétke, hanem a horgászé. Vagy nem ellenőrzi rendszeresen a zsinórt, vagy rosszul állította be az orsófáket. Több Ízben előfordult, hogy a dévérek nek szánt trágyahemyóra ponty kapott, sőt egyszer harcsa is, ám sikerült őket „szárazra“ vontatni. Csak a fárasztás tartott kloslt tovább. De sokaknak a viadal az élmény, mint ahogy annak a sport horgászatban lenni is kellene.

Száz szónak is egy a vége: ha megszeretjük a dévérezést, ezek a halak nagyon sok kellemes pillanatot és horgószélményt szereznek számunkra, jól elszórakoztatnak gyakori kapásaikkal és a legtöbb esetben a zsákmány sem marad el. Igaz, kicsit csontosak a dévérek, de arról már nem ők tehetnek. A sült keszeg egyébként |é csemege, amit sok vérboli horgász nem cserélne el egyetlen nemes halért sem. Aki ezen tálmenően a keszeg többféle elkészítési módjával is megismerkedik, minden bizonnyal hasznos szórakozásnak nyilvánítja majd a keszegezéssel eltöltött vízparti órákat.

Adamcsík Ferenc