Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-15 / 19. szám
A gyümölcs tárolhatóságát befolyásoló agrotechnikai tényezőkről Tudjuk, hogy a gyümölcs a nagy biológiai értékű élelmiszerek közé tartozik, s hogy a vegyi össztételének és fiziológiai tulajdonságainak megőrzésére való tekintettel nehezen megoldható a tárolása. A gyümölcs tárolhatóságát befolyásoló tényezők sorából most csak néhányat említek meg azok közi, amelyek döntő hatással vannak a huzamosabb ideig tartó raktározásra. A fák helyes trágyázása a legfontosabb tényezők közé tartozik. A kiegyenlítetlen trágyázás hatása a gyümölcs ellenálló képességének és elállóságának csökkenésében nyilvánul meg. Megállapították például, hogy a nitrogénnel túltrágyázott fák gyümölcsei kevésbé ellenállók az ün. raktár-betegségeknek, mint a nitrogénnel mértékletesen trágyázott fák gyümölcsei. Nitrogénfeleslegre utal a gyümölcsösök héjának lisztharmatbetegsége, valamint a gyümölcsök kevésbé intenzív színeződése. Ezen túlmenően meghoszszabbodik a tenyészidő és lelassul a termés érése. Ezért ajánlatos betartani azt a tanácsot, amely szerint legkésőbb június derekán szabad utoljára nitrogénnel trágyázni a gyű mölcsösben. Ugyancsak bizonyított tény, hogy a foszfor és a kálium helyes adagolásával részben javíthatjuk a termés minőségét, másrészt csökkenthetjük, esetleg teljesen elejét vehetjük a nitrogén túltrágyázás káros hatásainak. Ha kevés a talajban a magnézium és a bőr, a gyümölcsökön jellegzetes elváltozást figyelhetünk meg: a magház körül rothadni kezd a gyümölcs és egész húsában barna foltokat, „szigetecskéket“ észlelünk, amelyek fokozatosan egészen a gyümölcs héjáig terjednek. Az öntözés szintén hatással van a gyümölcs tartósságára. Ha a hajtások és a gyümölcsök növekedése, valamint a virágrügyek diferenciálódása idején egyenletes a fák vízellátása, akkor a víz kedvezően hat. Ugyanis közvetlen összefüggés van a fák vízellátása és optimális tápanyagellátása között. Amennyiben száraz a tavasz és késő nyáron öntözünk, a gyümölcs sukkal hajlamosabb lesz a rothadásra. Néha már a fán rőt hadni kezd, de többnyire csak tároláskor jelentkezik a baj. A tárolásra szánt gyümölcsöt termő fákat barázdás módszerrel tanácsos öntözni, mert locsolással vagy permetezéssel nagyon megnöveljük a levegő relatív páratartalmát, s elősegítjük a gombabetegségek kifejlődését és elhatalmasodását. Ezek a gombabetegségek {monília, rothadás) azután még a raktározásra szolgáló helyiségbe is bekerülnek a már fertőzött gyümölccsel. A gyümölcs tárolhatóságának alakulásában ugyancsak nagy szerepe van a gyümölcsfák metszésének és korona-alakításának. A metszéssel és a koronaalakítással ugyanis megfelelően szabályozni lehet a napfény behatolását a fa koronájába, s ezáltal megteremthető a gyümölcsök színeződéséhez legmegfelelőbb feltétele. A jól megvilágított gyümölcsöknek vastagabb héjuk van mint a fa árnyékosabb oldaléról származó gyümölcsöknek. A szakemberek azt is megfigyelték, hogy az egyes gyümölcsök szépen kiszínező dött oldalán vastagabb a héj, mint a kevésbé színeződött, halványabb oldalán. Ennek köszönhető az a jelenség, hogy a tárolt gyümölcs halványabb olda la beráncosodik, a szépen kiszínezödött oldalon pedig szép feszes és sima marad a gyümölcs héja. E néhány sorból is kitűnik, hogy minden agrotechnikai beavatkozásnak közvetett vagy közvetlen hatása van a kitermelt gyümölcs eltarthatóságára. Tehát mindig szakszerűen járjunk el, hogy a fáradságos munkával termelt gyümölcs akkor is teljesíthesse küldetését, amikor a legnagyobb szüksége van szervezetünknek a természetes vitaminforrásokra, tehát télen, tél végén és kora tavasszal. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha a követelményeknek megfelelően termeljük és tároljuk a gyümölcsöt. (Strečanský )., Záhradkár, chovateľ 75/2) A szakszerűen termelt és tárolt alma még április végén—május elején is szép, tetszetős, és ami a legfontosabb, egészséges. Szerkesztői üzenetek Idézet a „Szeretem a virágot“ jeligéjű levélből: ■ „Névnapomon a többi között egy cserép virággal is megleptek szeretteim. Bár a nevét sem tudom, mégis megszerettem ezt az örökké üdén zöld dísznövényt. Annál inkább bánt, hogy nemrég apró barna színű pontokat fedeztem fel a leveleken, amelyek fokozatosan elszaporodtak és mint ahogy a mellékelt levélen is látni fogják, egyre jobban ellepik a leveleket. Mit tegyek, hogy megmenthessem a virágot a pusztulástól?“ Válaszunk: A küldött levélen pajzstetveket találtunk. Ha a növény többi levelén iá sok kártevő van, akkor bizony nagy fokú fertőzésről kell beszélni. A kártevők terjedésének megelőzése céljából mielőbb távolítsa el a fertőzött virágot az egyéb szobanövények közeléből. A virágot Pirimor Spray készítménnyel ajánlatos lepermetezni, ha kell, több ízben is. A készítmény Drogéria szaküzletekben vagy vetőmagvakat árusító boltokban szerezhető be, ára tizenhárom korona. Persze, por alakú Pirimor is felhasználható. Ebből — öt dekagrammonként vásárolható — egy dekagrammot kell feloldani húsz liter vízben. S ha már válaszolunk levelére — őszintén szólva nem szeretjük a névtelen, jeligés leveleket; miért kell ■eégyelni a tanácskérést? —, egyúttal azt is elmondjuk, hogy névnapján a páfrányfélék (Polypodiaceae) közé tartozó fodorka (Asplenium) egyik igen szép változatával, az Asplenium nidus L., Délkelet-Azsiából származó dísznövénnyel lepték meg. A mellékelt felvételen is egy ilyen növény látható. Bőrnemű, osztatlan, világoszöld levelei néha igen nagyok, esetleg méteres tölcsért is alkothatnak. Az A. nidus L. melegházi epifita páfrány, cserépben is nevelhető dísznövény; 4,5—6,5 pH-értékű talajt, 15—30 C fok hőt, árnyékos vagy világos helyet, állandó és bő öntözést kí-Kép és szöveg: —dek Nemes célokért A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészkedők Szövetsége zemnéi alapszervezetének tagjai egy évvel ezelőtt célul tűzték a háztáj rendezését, a szakismeretek bővítését. Azt is elhatározták, tevékenyen bekapcsolódnak a községszépítési munkálatokba. Egy év után örömmel állapíthatjuk meg, hogy igyekezetük nem volt hiábavaló. Szebbé változott a falu képe, több a virág, rendezettebbek a kertek, udvarok és a járdaszegélyek, több vitamindús zöldség és gyümölcs termett a kertekben. A virágmag-termelők mintegy 130 ezer korona bevételre tettek szert, a falu kiskertészkedői együttesen mintegy egy millió korona értékű gyümölcsöt és zöldséget értékesítettek. Mindezt túlsúlyban olyan földterületeken produkálták, ahol korábban csak gyötn termett. A tevékeny szervezet élén Gyeszat Béla áll. Hozzáértésben nincs hiány, hiszen ö egyben a szövetkezet szőlészetének és gyümölcsészetének vezetője. Reméljük, az elkövetkezőkben is hallatnak magukról a lelkes zemnéi kiskertészkedők. Búkor József / tásávial működő bizottságnak köszönhető, hogy a szervezet tulajdonába levő keltető Molnár elvtárs irányításával nemcsak a szervezet tagjait, hanem a járás községeit is ellátja tisztavérű baromfival. Például a múlt évben 11 000 db napos csibét keltettek ki, melyből 10 350 db-ot eladtak mintegy ötezer korona értékben. A kisállattenyésztők gondoskodnak a közellátásról is. Az elmúlt időszakban 16 ezer tojással, 2000 db húsbaromfival — 25 ezer korona értékben — gazdagították a dolgozók élelmiszerszükségletét. A nyúltenyésztők sem maradtak el a tervfeladatok teljesítésével. Zsemlye Lukrécia a levágásra szánt nyulak versenyében száznyolc nyúl eladásával az első helyen végzett. Kóňa Bohumil ötvenegy nyúl eladásával a második és Vykukal František a harmadik helyre került hasonló mennyiség eladásával. A tenyésztők közül néhányan juhtenyésztéssel is foglalkoznak. Kétszázötven kilogrammnyi bárányhúst és ötszáz kilogramm gyapjút szolgáltattak be. A fentiekből megállapítható, hogy a komárnoi l es számú szervezet vezetősége rendszeresen gondoskodik a tagság szakmai és kulturális neveléséről, igyekszik teljesíteni a CSKP XIV. pártkongresszus határozatait és növelni a tagság politikai-szakmai tudását. A Szlovák Kisállattenyésztők Szövetsége komárnoi járás egyes számú helyi szervezete a közelmúltban tartotta évzáró taggyűlését. Pavol Krnáč, a szervezet titkára beszámolójában értékelte tagjainak munkáját, ami szerves részét képezi a Nemzeti Front által kitűzött feladatok teljesítésének. Rámutatott arra, hogy a kisállattenyésztők munkája sokrétű, hogy az általuk tenyésztett apróállatok megfelelnek a társadalmi igényeknek. Vannak olyan tenyésztők, akik keresztezéssel próbálkoznak új fajtákat kitenyészteni. A munkában nagy sesgítséget nyújt a tenyésztők közötti verseny, amely lehetővé teszi a tagok által tenyésztett egyedek minőségi értékelését. A szervezet száznegyvenhét tagú volt; sajnos, az utóbbi időben a létszám húsz taggal csökkent. A tagok juh (17 db), nyúl (96 db) és kaparóbaromfi (1215 darab) tenyésztésével foglalkoznak intenzívebben, de egyesek tenyészetéből nem hiányzanak a vízibaromfi (41 db), a galamb (1615) és az egzotikus madarak fajtái sem. A tagság többsége komolyan veszi ezt a sokoldalú munkát, nemcsak nagyság, szín, fajta, hanem tisztavérűség szempontjából is. A kiváló tenyésztők táborába tartoznak például Fónod, Mórocz, Trenka, Krnáč, Holderik, Ivičič stb. elvtársak. Tenyészállataikkal egy-egy kiállításon (Topoíčanyban, Trenčínben, Brnóban, Budapesten) kiváló eredményeket értek el. A baromfitenyésztőknek sem kell szégyenkezniük, mert az általuk tenyésztett egyedek megfelelnek a követelményeknek. Habara, Ivičič, Molnár, Mórocz és Vörös elvtársaknak eddigi munkáit dicséret illeti. Munkájuk elismeréseként nemrégiben a baromfiszakosztály vezető tagjai, Habara László, Molnár, Ivičič elvtársak harmincöt tenyésztő baromfiállományát javasolták az „A“ hasznossági tenyésztési osztályba. Az említett szakemberek irányí-Ä tenyésztők többsége elismeréssel beszél az új-zélandi fehér nyúlról. A vízi szárnyasok tenyésztése mindjobban háttérbe szorul; tavaly már csak negyvenegy ludat és kacsát tartottak e szervezet tagjai. Foto: —bor Andriskin József Sikeres évet zártak Megéri a fáradozást Állandó ellenőrzés nélkül is könnyen megállapíthatjuk, mikor ellett meg a nyérc, mert a fiókák halk, finom sípoló hangot hallatnak. Ha ez a sípolás netán keserves és állandó siránkozásba csapna át, valami nincsen rendben a fészek körül. Ezen jelenséggel egyidőben általában azt is megfigyelhetjük, hogy a nőstény kezdi kihordani az ólból a szénát, gyakran még a fiókákat is. Ez is arra utal, hogy kevés teje van a nősténynek. A fiókákat lehetőleg adjuk dajkaságba. Az egy fiókával rendelkező nőstények általában nem fogadják el a dajkaságba adott idegen fiókákat. Mihelyt önállósulnak a kicsinyek és kezdik fogyasztani a felkínált húsokat, a nőstény már nem fogyasztja el a fiókák ürülékét mint korábban, ezért a fészket gyakrabban kell tisztftani. Nem szabad megfeledkezni a fészek szénával való kibéleléséről sem, mert alomhiány esetén az átnedvesedett deszkán feküsznek és könnyen megfáznak a kicsinyek. Előfordul, hogy némelyik nőstény kihordja a fiókáit a fészekből a ketrec sarkába piszkítani. Ha egy mód van rá, ezeket a kicsinyeket feltétlenül hagyjuk meg továbbtartásra, mert egy ilyen gondos anya mindent megér, főleg ha szapora is. Az egészséges fiókák ürüléke tömör és nem kásaszerű vagy szétfolyó. A fiókákat a harmadik hét végén kezdjük rászoktatni a húseledelre. Naponta kétszer — kora reggel és késő délután, amikor még, vagy már nincs meleg — adunk nekik finom apróra őrölt húst. Itatni háromszor vagy négyszer keli naponta. A fejlett fiókákat néha már az ötödik héten el kell választani, nehogy kárt tegyenek a gyengébbekben. Tehát nem egyszerre választjuk el az egész almot, hanem szükség és fejlettség szerint az egyedeket, mégpedig párban. Választás után kiadósán kell etetni és itatni a kicsinyeket — egyszer naponta —, hogy megfelelően fejlődjenek. Megéri a fáradozást, mert fejlett utódokat nyerünk. —pa—
