Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-17 / 2. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. január 17. BEMUTATÓ A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN Shakespearenek ugyancsak késői drámáját, az Othellot tanulmányok sokasága értékeli századok óta, a műnek egyik vagy másik vonását emelve föl a mondanivaló magaslatára. A Magyar Területi Színház Othello-ja, látszólag Jago-t állítja központjába. Jago gonosz cselszövései, mérhetetlen cinizmusa a fekete bőrű mór Iránti ellenszenvéből; Cassioval szembeni pozícióharcából; felhevltett féltékenységéből magyarázhatók. Веке Sándor rendezői értelmezésében meggyőzőnek bizonyul ez a felfogás, s így Othello ja elsősorban Jago drámájává érlelődik. Ez nem új és nem is szokatlan, ha úgy ülünk be a nézőtérre, hogy most a Magyar Területi Színház Othelloját nézzük és nem hasonlítgatjuk a különböző film-, színház- és operai, sőt balettes előadásokhoz, hanem Shakespearet keressük a maga költőiességében, színházi és dramaturgiai nagyságában. De bármilyen is legyen a rendezés tartalmi koncepciója, a legtöbb néző Othello-kópzeletei a címszereplő hős természetétől és viselkedéséből fakadó jellemrajza marad számára az iránymutató. Othello katona, bátor hadvezér, neves közéleti személyiség, Cyprus kormányzója még akkor is, ha bőrszíne néhány árnyalattal sötétebb, mint amilyen Desdemona szőkesége. Othello Velencében az európai stílus, az észak-mediterrán szokásainak erkölcsi magatartását, reneszánsz gavallériáját tartja szem előtt. Cypruson is tartja férfias jellemvonását mindaddig, amíg a cselszövő Jago meg nem mérgezi szivét, fel nem kavarja lelkivilágát, meg nem bolygatja gondolatmenetét, amelyből tudatosan iktatja ki a logikát és egyre erőteljesebben ülteti agyába az ösztönös cselekvés embertelenségeit. Á dráma értelmezésével nem vitatkozunk, hiszen Shakespeare nemcsak elbírja, de követeli Is a felfogások harcát. Веке tehát helyesen cselekszik, amikor Jagot az előtérbe hozza és Otholloban fel-felvillantja afrikai vérmérsékletének már-már babonás, szinte kultikus törzsi emlékeit, amit Dráfí Mátyás egyre félelmetesebben, de nagyon fegyelmezett színészi rátermettségével érzékeltet. Színészi szerepformálása és szövegfelfogása nem mond ellent a rendezői vonalvezetésnek. Othelloja az elbukó becsület, a megcsalt bizalom tragédiája. Játékában ott tüzel a shakespeari nagyság. Személye a játék központjában marad és ezzel a dramaturgiai egyensúly és a színpadi játék harmóniája Is helyre billen és művészi sikert biztosit. Jago magánjelenetei, magyarázó monológjai a cselekvés lüktető fordulatait is meghatározzák. Ezért tűnik Jago központi figurának, mert általa gyorsul fel a tempó, fokozódik a Jelenetek ritmusa. Színész és rendező mindent elkövet, hogy ez a „legnehezebb szerep“, valóban a cselekménybonyolítás központjába kerüljön, ahol egyszer cinikus, máskor gonosz, megint máskor erőszakos, ravasz és mindig önző és számító lehessen. Hiszen ezen áll és bukik a játék, s ettől függ a színészi ábrázolás is. Holocsy István tehetségének legjavával, kitűnően építi fel szerepét. Színészi játéka érett, mentes minden túlzástól. Szövegei mögül a mára is időszerűt hangsúlyozza. Játéka még sem kerül az előtérbe. Lázit, bíztat, ügyködik ugyan, de sosem játssza túl partnereit. Ez teszi újszerűvé, ez teszi azután „Jago-központúvá“ jelenlétét a színpadon. Szerepfelfogása hitelesíti a velencei mór szent naivitását, mert mentes a sátáni ármánykodó vonásoktól, sőt olyan természetességgel hazudik, mint ahogyan más igazat mond. Holmi „modern“ belemagyarázással Holocsy nem akarja átvenni uralmát a többi szereplő fölött. A „háttérben“ is főszereppé tud magasodni. A meglepetés az, hogy játékával végig bírja tartani a hatalmas súlyú tragédia épületét, hiszen Shakespeare-formálta Jagot testesített meg valóban megérdemelt sikerrel. Desdemona szerepében Kuczman Eta is újabb fontos állomáshoz érkezett. Játéka mozgalmas, fordulatos, olyan értelemben is, hogy szinte szakadatlan belső forrongásban, érzelmeinek és gondolatainak állandó heves hullámzásában él. S ha jól kidolgozott gesztusai olykor pózzá merevednek is, játéka kifogástalan: szép és nőies. Annyi művészi invenció, tehetség összpontosul játékában, hogy az éppen elég egy nagyszerű előadáshoz, Shakespeare diadalához. Kitűnő partnernője Németh Ica, aki lassabban oldódik fel Emília szerepében, de a játék második részében kárpótol a többivel s végül is csak a dicséret marad, hogy egy kiváló színésznő nagyszerű alkotásának lehettünk tanúi. A kisebbre szabott szerepek közül a legjobban Bugár Béla tetszett. Brabantioja igazi Shakespeare-figura. Ropog József kellemes modorú Cassiója, Pőthe István pipogyás Rodrigója, Szentpétery Aranka frivol Biancája jól találják el szerepük alaphangját. Kiérződik egyéniségük jellemrajza is, ami nélkülözhetetlen ismérve egyegy shakespeari alak megformálásánál. Веке Sándor vállalkozó kedvű, modern gondolkodású rendezése, ha ragaszkodik is olykor a hagyományokhoz, mégis újszerű és érdekes. Nem éreztünk zavaró teatralitást. Olyan színpadi megoldások emlékét őrizzük, mint a szereplők mozgatása; a jól megkomponált képváltások, amelyek zenei háttere is szerves részét képezi a cselekménynek (Milan Dubovský mv); a nagyszerű díszlet (Platzner Tibor és Kopócs Tibor); az ízlésesen korhű jelmezek (Gabriela Krajčovičová mv); a ma is tanulságos meseszövés; a párbeszédek lebilincselő ereje és szilárdsága; a könnyedén csengő, mégis romantikusnak ható írói stílus (Mészöly Dezső fordításában) és az impozáns zárójelenet, amely megrázó és megdöbbentő. Az Othello színrevitele sok szempontból sikerült. Irodalomtörténeti jelentősége és erénye mellett, szellemes szórakozást, tartalmas okulást is jelentett — és ez nem lebecsülendő. —szem— Az Öregedés egyik jele: az embernek minden eszébe jut, amit elfelejteni szeretne, és mindent elfelejt, amit szeretne, hogy eszébe jusson. * A legtöbb ember akkor kezdi írni a memoárjárt, amikor már gyengülni kezd a memóriája. De így van ez jóll A felejtés segíti az írás folyamatát: elhagyni a feleslegest. Amit agyunk megőriz, az a lényeg. A többi nem fontos. Talán még a lényeg se. * Nem akarok új életet kezdeni. Örülök, ha a régit folytatni tudom. * Azelőtt úgy Írták a dalszövegeket, hogy egyiket — másikat az idősebb korosztály is énekelhette.. Egy hatvanhetes öregűr az nem vén még ... Jöjj vissza csókos, Ifjú nyár... Hol van az a nyár? ... S a többi, s a többi... Manapság? Nézegetem a daloskönyvben a táncdalfesztlvál verseit, egy sincs köztük nekem való. Mert mit kezdjen a magamfajta jó hatvanas egy ilyen verssel: Fára másznt jó?... Örülök, ha a zebrán átjutok. Azt se rám szabták, hogy Fel, fel fiúk a dalra. Meg azt se, hogy Csókolj meg a villamoson! (Jobb volna így: Kapaszkodj a villamoson!) A sok között mindössze egyetlenegyet találtam, amelyet esetleg én is énekelhetek: Látod, nem sikerült... * — Na beszélj, te sokat átélt, sokat tapasztalt öreg bölcs! Mi az, ami közelebb hozza egymáshoz az embereket? — Egy Jó látcsőI * A fiatalok minden korszakban azért olyanok, amilyenek, hogy az öregeket megbarátkoztassák az elmúlás gondolatával. * A primitív ember még azt hitte, hogy a csapásokat valami természetfölötti erő sújtja rá. Ma már tudjuk, hogy nem. De mit érünk vele, ha a csapások továbbra is sújtanak. * Valaki megkérdezte tőlem a minap: — Te miért nem veszel autót? — Azért — feleltem —, mert a vezetőnek előre is kell néznie, meg hátra is. Ёп pedig már inkább csak hátranézek. * Az öregeket nemcsak a termelőmunkában lehet eredményesen felhasználni, hanem arra is, hogy egy előkerült régi fényképen felismerjék: kik láthatók rajta? * Részlet egy ebben a témakörben mozgó konferanszomból: Bármit változzon is a világ, az öregedő ember mindig szívesen idézgeti majd a múltat. Legföljebb azzal a különbséggel, hogy ötven évvel ezelőtt szakállas öregurak gondoltak vissza arra az időre, amikor ők még pelyhes állű ifjak voltak — ötven év múlva pedig majd pelyhes állű öregurak gondolnak vissza a mára, amikor ők még szakállas ifjak voltak. * A megrögzött alkoholistának a költészet napja ts megfelelő alkalom arra, hogy leigya magát. * Amióta a szívem egyszer rendetlenkedett, a feleségem túlzott aggódással figyeli az életmódomat. A kedvéért lemondtam már a dohányzásról, mindössze három duplát iszom és nem terhelem a gyomromat nehéz, zsíros ételekkel. De neki ez sem elég. A múltkor reggeltzés közben fejcsóválva megkérdezte: — Nem lesz sok az a keksz? * — Azért az öregkornak ts megvannak a szépségei. — Egyet mondj! Kellér Dezső CSONTOS VILMOS: Mit ér az ember Mit ér az ember, ki zsebre dugja a két kezét, Célját is látja, de elindulva Nem arra lép. Mit ér az ember, ki össze rakja A szót, ami Ölelni biztat, — és nem akarja Kimondani. Mit ér ez ember, aki fogadja: Véd igazat, S mikor szóllt|ák: induljon harcba, Tétlen marad. — Az ilyen ember, ki tenni nem mer, Semmit sem ér. Sors tenyerében könnyű pehely, s elfújja a szél. Xéli kirándulás Európa legnagyobb szigetén Tuniszból éjfél után Indultunk el, szavazatot kapott 11 ezerrel szemben. az Irpinia keresztben szelte a Földközi tengert Szicília felé. Délután már Szicília földjén álltunk. Szicília Európa legnagyobb szigete, mert ha a térképen szinte egybe is nőtt az „olasz csizmával“, a szárazföldtől a messinai szoros választja el. Akkor is ha a szoros bejáratánál mindössze három kilométer széles. A legnagyobb szigetnek központi fekvése van a Földközi tengerben és ezt tarka történelme is visszatükrözi. Nevét az őslakos „siculek“-tól kapta, melyekről nem tudjuk milyen népfajhoz tartoztak. Aztán eljöttek a szigetre a görögök, karthágóiak, rómaiak, a normann lovagok, vagy a franciák. A francia Anjou Károly olyan kegyetlen volt, hogy a nép fel• lázadt és az esti ájtatosságra egybegyűlt franciákat öntöző hétfőn Palermo mellett meggyilkolta, amit a történelem szicíliai vecsernye néven ismer. (1282) Magában a szigetben is tovább folyt a mészárlás, húszezer francia esett áldozatul. A palermói Piazza della Croce de Vespri téren megtekinthettük az emlékükre emelt szobrot. Szicília Nápollyal egyetemben önálló királyság is volt, 1860-ban azonban Olaszországhoz csatlakozott, de autonómiáját megtartotta az új állam keretében is. Hogy Szicíliát szabadságszerető nép lakja, kitűnik abból is, hogy mikor Garibaldi a győzelem ellenére is népszavazást rendelt el a szigeten, 1 millió 732 ezer Szicíliának három „nagy városa van, Pelermo a főváros, Messina és déli Catania — egyébként azonban agrár jellegű sziget, lakóinak főfoglalkozása a földművelés. A kapitalizmus feltételei közt igen szerény körülmények közt élnek, Európa legnagyobb szigete a nyomor szigete is. A sziget főterménye a gabona, de sok a narancs, citrom és különböző déligyümölcsök ültetvénye is. Talaján jól megterem a szőlő, az Etna alatt éppúgy, mint Syracusában, a szicíliai borok bizony nagyon jók. A szigetnek igen kellemes az átlag hőmérséklete, télen 7—12 C fok, nyáron 21—26 fok. Palermoban az Irpinia medencéjében még a szabadban fürödtünk október közepe után is, igaz, hogy rendkívüli szép időt fogtunk ki. Palermoban szálltunk e különös sziget földjére. Erről a városról azt mondják, Európa egyik legszebb fekvésű városa. Nápollyal is vetekedik. Valóban a hegyek (Monte Pelligrlnl, Cap Zaffarano) és a tenger között terül el s Genova és Nápoly után talán Olaszország egyik legnagyobb kikötője. Itt láttuk közelről a másik „hetes“ tengerjárót, az Enricot, mely ugyanazt az útvonalat futotta, mint mi, de Cannesban is megállt. A tengeren töbször rendezett hajónkkal versenyfutást. A kikötőben kellemes meglepetés ért, egy szicíliai néprajzi csoport várt minket, gyönyörű színes ruhákban, a kocsi is úgy fel volt díszítve, mintha esküvőre készült volna: pedig csak a fogadtatásunkra jött ki. Palermonak máma 610 ezer lakosa van, kimondott nagyváros, tehát a városnézés bizony sok időt vett igénybe, főként az óvárosra szorítkoztunk, itt láttuk a legszebb régi épületeket. A várost kereszt formájában két nagy utca, a Viá Macwueda és a Corso Vittorio Emenuele vágja négy részre. A normann palotában láthattuk az ún. Capella Palatinát, melyet Európa legszebben megépített kápolnájának tartanak. A város katedrálisa a gót építészeti stílus remeke, Palermonak különben 300 szép temploma van. Szép volt a Piazza Quatro oszlopos tere, szépek voltak a Garibaldi park pálmái, vagy a Giardino Inglese Szicília felszabadításának szobrával. Valóban sok szépet láttunk, de szegénységet is. A templomok mellett napirenden voltak koldusok, sőt éppen egy templom táján történt meg az egyik útitársnőnkkel, aki a csoporttól kissé lemaradt, kirántották kezéből táskáját, s mivel hogy nem engedte, a barnabőrű toprongyos szicíliai néhány méteren át a földön is vonszolta, míg oda nem futottak. Ez volt már a második nyílt utcai támadás Itáliában, amit láttunk. A Járókelők egyáltalán nem segítettek rajta, s mikor megkérdeztük, miért nem, azt felelték: Szicíliában jobb félni, mint megijedni. Már pedig ez az egyszerű útonállás nem hiszem, hogy összefüggött volna a maffia működésével. Hasonló dolgoknak voltam szemtanúja a kirándulóhelyeken és a szicíliai falvakban is. Mártonvölgyi László
