Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-04-10 / 14. szám
SZABAD FÖLDMŰVES iitíiiiťA.Tľi 1Я78. áprflk M A z emberiség a nemzetközi kapcsolatok rendszerében bekövetkezett mélyreható minőségi változások közepette lépett a XX. század utolsó negyedébe. A szocializmus növekvő fölénye a kapitalizmussal szemben, a haladó békeerők egyesülése a szocialista világközösség körül, céltudatos, következetes békeharcuk odahatott, hogy ma a nemzetközi helyzet uralkodó vonása a különböző tőrsadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésl viszonyának szilárdulása és kölcsönösen előnyös együttműködésük kibontakozása. Különösen kidomborodnak a szovjet békeprogram megvalósításában elért sikerek. A béke erőinek sikerült leszámolniuk a hidegháborúval, amely évtizedeken át mérgezte a nemzetközi légkört, elszigetelniük az imperializmus agresszív törekvéseit és megkezdeniük a nemzetközi kapcsolatok alapvető átalakítását a népek békéjéaok nem Jelentenek mást, mint hogy ■ népek tőkéjük egy récéét vízbe dobják. Egy amerikai közgazdász számításai szerint az Egyesült Államoknak csupán a stratégiai etomerőre fordított évi kiadásai — 22 milliárd dollár — elegendők volnának arra, hogy a világon véget vessünk az éhségnek, nyomornak és betegségeknek. Az élet meggyőzően rácáfol az enyhülés ellenfeleinek arra az állítására, hogy a leszerelés állítólag egyoldalúan, csak a szocialista országoknak előnyös. Kudarcot vallottak azok a jelszavak, hogy biztosítsák az „abszolút nukleáris fölényt“ a Szovjetunióval szemben, vagy gazdaságilag „merítsék ki“ a szocialista országokat nagy fegyverkezési kiadásokra kényszerítésükkel. A szocialista országok népei jó munkájukkal bebizonyították az ilyen doktrínák hirdetői céljainak irrealitását. Sok nyugati vezető politikus már tisztában van vele, hogy a A szocialista közösség harca a leszerelésért nek és biztonságának megszilárdítása érdekében. A béke és jószomszédi kapcsolatok politikája reális voltának és eredményességének szemléltető bizonyítéka az európai blztoságl és együttműködési értekezlet sikere. Bebizonyosodott, hogy nagy lehetőségek vannak arra, hogyan adjanak konkrét anyagi tartalmat a nemzetközi enyhülésnek, hogyan oldják meg konstruktívan a fontos nemzetközi problémákat. Ezen az úton a fö és alapvető irány a politikai enyhülés kiegészítése katonai enyhüléssel, a fegyverkezési hajsza korlátozásának, majd teljes beszüntetésének kivívása s így az általános és teljes leszerelés megközelítése. Törvényszerű, hogy a leszerelésért és az enyhülésért vívott harc fő erejét a szocialista közösség országai alkotják. Mint Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára a Szovjetunió és az NDK barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének aláírásakor mondotta, „a szocializmus áttörő erő, amely képes az emberiség lennkölt eszményének — a tartós békének a megvalósítására.“ Engels Frigyes már a múlt század végén kidolgozta a leszerelés konkrét programját, amely feltételezte az állandó hadseregek állományának csökkentését és a katonai szolgálat időtartamának rövidítését. A fő éppen az, hogy elkezdjék, hangoztatta Engels. A Szovjetunió fennállásénak első napjai óta e létfontosságú kérdés konstruktív megoldásának következetes híve volt. A szovjet küldöttség már a genovai konferencián 1922-ben előterjesztette javaslatát valamennyi állam fegyverzetének és hadseregének általános korlátozására, a békés lakosságot sújtó barbár hadviselési formák betiltására. A szovjet diplomácia 1946 és 1975 között a nemzetközi biztonságra vonatkozóan mintegy 60 kezdeményező javaslatot terjesztett elő. A Szovjetunió, az NDK és a szocialista közösség más országai céltudatos tevékenységének eredményeként az utóbbi években bizonyos mértékben sikerül fékezni a fegyverkezési versenyt. Aláírták és ratifikálták a légkörben, a kozmikus térségben és a víz alatt végzett nukleáris kísérletek betiltására vonatkozó moszkvai egyezményt, az atomsorompó-egyezményt, a föld alatti atomkísérletek korlátozására vonatkozó egyezményt stb. Ennek ellenére a NATO-országok katonai kiadásai az 1949. évi 18 milliárd 700 millió dollárról 1973-ban 121 milliárd dollárra emelkedtek. A NATO-országok 1949 és 1974 között a fegyverkezési hajszára együttesen mintegy kétbillió dollárt költöttek. A fegyverkezési hajsza nemcsak fékezi az enyhülési folyamatot, hanem a békét Is veszélyezteti. Amikor a szocialista közösség országai a fegyverkezési hajsza korlátozásét célzó hatékony intézkedések foganatosítására törekednek, ebben nemcsak a béke megőrzésének a biztosítékát látják, hanem azt is, hogy a népek megszabadulnak a katonai kiadások súlyos terhétől, ezeket az óriási eszközöket a békés és független fejlődés szükségleteire csoportosíthatják át és lehetővé válik az emberiség társadalmi haladása feladatainak a gyors megoldása is. Sohasem éreztük annyira, mint ma, Marx és Engels szavainak a helyességét, hogy c háború és a vele összefüggő kiadászocialista országokkal szemben folytatott diktátum- és erőszakpolitika ideje végleg lejárt. „A külpolitikának a realitásbúi, nem pedig frázisokból kall kiindulnia“, jelentette ki nemrégen Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. — A ma valósága abban van, hogy egyik fél döntése sem hagyhatja figyelmen kivül vagy változtathatja mag.“ Természetesen, a leszerelés nagyon bonyolult probléma, amely az államok létérdekeit és nemzeti biztonságét érinti. A jelenlegi feltételek között azonban megoldható feladat. A szocialista közösség országai céltudatosan és kitartóan küzdenek a leszerelésért, egyesítve az összes békeszerető és haladó erők törekvéseit. Ugyancsak szorgalmazzák a leszerelés sarkalatos kérdéseinek megoldását, valamint a részleges leszerelést Intézkedéseket, a fegyverkezési hajsza korlátozását. Ez a reális megközelítés lehetővé teszi a leszerelés nagy és kis problémáinak .gyakorlati megoldását anélkül, hogy szem elől tévesztenék a fő célt — az általános és teljes leszerelést. A múltban sohasem folytak olyan intenzív leszerelési tárgyalások, mint manapság. Folynak kétoldalú tárgyalások (például szovjet—amerikai tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásáról), folynak tárgyalások az ENSZ keretében és különféle nemzetközi értekezleteken. A világ közvéleménye mindinkább támogatja a leszerelési értekezlet összehívására tett szovjet javaslatot. Az ENSZ-közgyülés legutóbbi, XXX. ülésszaka a szocialista országok erőfeszítésének eredményeként valóságos „békegyülekezetté“ vélt. Példátlan számú határozatot — 27-et — fogadott el, mindet a leszereléssel kapcsolatban. A tömegpusztító fegyverek úl fajtái és e fegyverek új rendszerei fejlesztésének és gyártásának betiltásáról, valamint az atomfegyverkísérletek teljes és általános betiltására vonatkozó egyezmény kötéséről szőlő határozat az ellen Irányul, hogy egyre tökéletesebb fegyverfajtákat fejlesszenek ki és maximálisan fokozzák hatásukat, ami a fegyverkezési hajsza jelenlegi szakaszénak legveszélyesebb sajátossága. Csak a kínai küldöttség ellenezte a szocialista országok kezdeményezését. Az új világháború veszélye ellen és a tartós békéért vívott harc tapasztalatai azt mutatják, hogy nem állhatunk meg ezen az úton, mert a feszültség enyhülésében elért sikerekkel egyidejűleg az enyhülés ellenzőinek a száma is nő — a Strauss vezette nyugatnémet szélsőségesektől és a fegyverkezési hajszán korlátlanul meggazdagodó hadipari komplexum vezetőitől egészen a szocializmust eláruló maoista vezetőkig. A szocialista közösség országai ezért határozottan felépnek az enyhülés összes ellenfeleivel szemben, egy napig sem ernyed el a fegyverkezési hajsza korlátozására irányuló törekvésük, s az elért sikereket csupán a tartós világbéke biztos alapját alkotó teljes és általános leszerelés kivívása útjának egyik szakaszaként értelmezik. Ez a politika kifejezi a testvéri szocialista országok népeinek akaratát s az összes haladó és békeerók támogatását élvezi. G. ROZANOV, a történelemtudományok doktora APN/SOTI A műit héten tartotta mag Я. M kongresszusát a Bolgár Kommunista Párt. A bolgár testvérpárt legfelső szintű tanácskozása a fejlett szocialista társadalom építése további szakaszának fő feladataival foglalkozott. A kongresszus filésosését mély internacionalista szellem hatotta át. TODOR ZSIVKOV elvtárs, a BKP Központi Bizottságának első titkára a KB beszámolójában első helyen a nemzetközi helyiettel és a külpolitikai feladatokkal foglalkozott. Rámutatott: Az erőviszonyok a két kongresszus közötti időszakban kétségtelenül a béke, a demokrácia és a szocializmus javára változtak meg. Az új nemzetközi légkör kialakításéban és megszilárdításában döntő jelentőségű a Szovjetunió, az SZKP hozzájárulása. A békeoftenzfva elválaszthatatlanul kötődik Laonyld Brazanyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának nevéhez és tevékenységéhez. A beszámoló a nemzetközi helyzet kedvező alakulásával kapcsolatban fő tényezőként domborította ki a szocialista országok kölcsönös viszonyának, egységének megszilárdulásét, valamint a Szovjetunióhoz kötődő kapcsolatok jelentőségét. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatban Zsivkov elvtárs kijelentette, hogy az új távlatokat nyitott a feszültség csökkentése és az együttműködés fejlesztése előtt. Teljes mértékben támogatta az SZKP XXV. kongresszusának azt a javaslatát, amely világszerződés megkötését irányozza elő az erőszak kizárásáról a nemzetközi kapcsolatokban. Ez megfelelne Helsinki szellemének. A BKP balkáni politikájáról szólva hangsúlyozta, hogy a BKP továbbra is megkülönböztetett jelentőséget tulajdonit a szomszédos szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainak, mint a térség biztonsága és békéje fontos tényezőjének. „Távolról sem kívánjuk idealizálni ennek a térségnek a helyzetét, amelyben különböző politikai orientációk és eszmei áramlatok tapasztalhatók, a helyzet továbbra is bonyolult és ellentmondásos. A maoisták által támogatott egyes imperialista NATQ-körök továbbra sem mondanak le az enyhülési folyamat szabotálására irányuló kísérletükről. A Bolgár Népköztársaság a jövőben is hű marad elvi, konstruktiv és békeszerető Balkánpolitikájához, amelyet nem konjunkturális elképzelések határoznak meg. A nemzetközi kommunista mozgalom problémáiról szólva Todor Zsivkov leszögezte: A testvérpártok között keletkezhetnek és keletkeznek is nézeteltérések, amelyek a helyzet bonyolultságából, a problémáknak és megoldásuknak sokféleségéből erednek. A lényeg azonban az, hogy elvtársi módon, a marxizmus leninizmus Az internacionalizmus jegyében TANÁCSKOZOTT A BOLGÁR KOMMUNISTA PÄRT XI. KONGRESSZUSA és a proletár internacionalizmus szellemében kell megvitatni esakat a problémákat, s barátian kall kijelölni a közös kommunista célok és eszmények elérésének útját. Ez lehetővé teszi a testvérpártok sorainak és pozícióinak megszilárdítását, internacionalista egységük erősítését. Zsivkov elvtárs hangoztatta: Minden testvérpárt maga dolgozza ki a forradalom nemzeti méretekben érvényes céljai elérésének stratégiai és taktikai irányvonalát, a konkrét körülmények figyelembevételével. Ezért a Jelenlegi helyzetben növekszik minden pártnak a közős kommunista ügyért vállalt internacionalista felelőssége. Zsivkov elvtárs a maoisták egységbontó, az imperializmussal pakttlú szerepét bírálva, valamint a nemzetközi helyzetben bekövetkezett változásokra hivatkozva állást foglalt a kommunista és munkáspártok újabb nemzetközi értekezletének megtartása mellett. A beszámoló képet adott Bulgária nagyarányú gazdasági fejlődéséről. A kót kongresszus között a beruházások meghaladták a 21 milliárd levét. A nemzeti jövedelem 46, a munkatermelékenysége több mint 44 százalékkal növekedett. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelemben 54,6 százalék. A mezőgazdaság a kedvezőtlen időjárás ellenére nagy sikereket ért el, termelésének évi átlagos növekedése 3,1 százalék,volt. Az ország társadalmi gazdasági fő fejlődésének a hetedik ötéves tervre vonatkozó fő irányvonalairól szólva Zsivkov elvtirs kijelentette, hogy a fő feladat: a nép anyagi és szellemi szükségletei kielégítésének folytatása a munkatermelékenység gyors emelésének, a hatékonyság és a minőség javításának útján. Ezt a feladatot az elmélyülő szocialista integráció viszonyai között kell megvalósítani. A bolgár Ipar termelése mind a hetedik ötéves tervben, mind az 1990-ig terjedő távlati terv folyamán gyors ütembon fejlődik. Gyorsított ütemben fejlődik a nehézipar és a fogyasztási cikkeket gyárié iparágak termelése. A közszükségleti cikkek gyártásának meg kell előznie a lakosság vásárlóerejének növekedési ütemét. Ugyanakkor 1980-lg meg kell kétszerezni a gépipar termelését. Nagyobb eszközöket fordítanak a mezőgazdaság fejlezstésére. Biztosítható, hogy az ágazat termelése 1980-ig 20 százalékkal emelkedjék. Az agráripari komplexumokkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a hetedik ötéves tervben folytatúdik a mezőgazdasági termeiét összpontosítása, a szakosodás. a mezőgazdaságnak az élelmiszeriparral kialakítandó vertikális integrációja alapján. Külön fejezetben foglalkozott a szocialista életmód fejlesztésével. A beszámoló tovébbi részeiben Zsivkov elvtárs a szocialista demokrácia kérdéseivel, a pért- és pértépltéaeel, az Ifjúsági nevelőmunkával és egyéb időszerű társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Pártunk és dolgozó népünk nevében Gustáv Húsúk elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára üdvözölte a kongresszust. Méltatta a BKP elvszerű politikáját, a csehszlovákbolgár kapcsolatok jelentőségé^, majd hangoztatta: Korunkat a nemzetközi kommunista ás munkásmozgalom világméretű befolyásának növekedése iellemzi. Az SZKP-hez, a BKP hez és a többi testvérpárthoz hasonlóan a CSgP is kötelességének tartja, hogy állandóan hozzájáruljon az osztályáé nemzetközi szolidaritás szilárdításéhoz. Ez mindenkor mozgalmunk erős fegyvere volt. Ez arra kötelez bennünket, hogy következetesen küzdjünk az internacionalista szolidaritást gyengítő erők, valamint az opportunizmus és a revízión izmus megnyilvánulásai ellen. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk a jelen körülmények közepette, hogy harcoljunk a kinai maoista vezetés nacionalista politikája ellen, mert a kinai vezetők elvetették a szocialista elveket és eszméket, a világ legszélsőségesebb reakciós erőivel szövetkeznek. TEREMTSÜK MEG A GAZDAG TERMÉS ELŐFELTÉTELEIT! (Folytatás az 1. oldalról.) nek el. Az egyelésnek — ami bizony még mindig eléggé fárasztó munka — pedig nem szabad kedvezőtlen méretű növényirtáshoz vezetni, mert annak a közösség és az egész társadalom látja kárát. A cukorrépa tápanyagellátásában feltétlenül meg kell szüntetni — végre már mindenhol — az anarchiát. Be kell tartani azt a követelményt, hogy a tápanyagellátás a laboratóriumi talajvizsgálat eredményei nyomán történjen, s a növényzet nltrogénes fejtrágyázása pedig csak rendkívüli esetekben, a cukorgyárak agronómiái szolgálatának előzetes beleegyezésével. A tavaszi munkákról nagyon sokat lehetne beszélni, s persze írni is. Mindenre nem térhetünk ki egy cikk keretében. Szükségét látjuk azonban hangsúlyozni, hogy a tömegtakarmányok termőterületének szakszerű kezelése nem tűr helasztást. Ez vonatkozik a szántóföldi évelőtakarmányokra, a rétekre és a legelőkre egyaránt. Ezeknek a területe szlovákiai méretekben meghaladja az egymillió hektárt. Tehát nem lehet számunkra közönbös a hektárhozamok alakulása. Hiszen hacsak hektáronként pgyetlen mázsával növekszik a hozam, már akkor is kevesebb takarmánygondunk lesz. Pedig növelhető! S jóval többel, mint egyetlen mázsával, ha nem hanyagoljuk el a növényzet tavaszi kezelését, s ha gondoskodunk a tápanyagszükséglet utánpótlásáról. A tavaszi munkák dandárjában — főleg, ha az időjárás is kedvez — észre sem vesszük, s itt lesz a takarmányok első kaszálásának ideje. Ezért nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az évelő takarmányok és a réti széna betakarítására veié felkészülés a tavaszi munkák részét képezi. A jó gazdát persze nem érheti meglepetés, mert a kaszáló gépek indulásra készen sorakoznak, tehát ember és gép egyaránt felkészülve várja az Igényes munka kezdetét. Esetenként ugyan előfordulhat az is, hogy a gépeket mellőzni kell. Az emberre azonban felelősség hárul. Gondolunk Itt főleg az olyan területek szénatermésének betakarítására, ahol a gépeket nem lehet használni. Léteznek a déli járásokban ts egyenetlen talajú rétek, befásított, de amellett Jő minőségű szénát termő területek, melyek termését vétek lenne nem begyűjteni. Fel kell tehát készülni a kedvezőtlen talajviszonyok mellett termő széna betakarítására Is. Erre a gyakran előforduló takarmányhiány is késztet bennünket. S ebben az esetben nagyon sokat segíthet a község lakossága — többek között a serdülő Ifjúság is —, ha nem feledkezünk meg mozgósításáról! Illő lesz tehát, ha a helyi nemzeti bizottságok, valamint a társadalmi szervezetek is közreműködnek majd az erők mozgósításában, s így hatékony segítséget nyújtanak az egységes földmüvesszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak felelősségteljes feladatuk teljesítésében. Á tömegtakarmányok esetében azonban feltétlenül nagyobb gondot kell fordítani a minőség javítására. Főleg ott, ahol ezt a nagyon fontos tényezőt a múltban elhanyagolták. Ahol ugyan sok takarmányt termesztenek, mégis kevés tejet fejnek és kevés húst termelnek. Egy pillanatra sem szabad tehát megfeledkezni arról, hogy az állatok hasznossága növelésének egyik nagyon fontos tényezője a jő minőségű takarmánybázis. Idejében kaszáljuk és gyűjtsük be — a lehető legkisebb veszteséggel, tehát károsodás nélkül — a szénát, majd a lehetőségeinkhez mérten alkalmazzuk a takarmányok tartósításának legkorszerűbb, legkevesebb veszteséggel Járó módját. Mindez megköveteli, hogy már most, tehát a tavaszi munkák Idején gondoskodjunk a takarmánytartósltás összes technikai eszközeinek karbantartásáról, kijavításáról. Rendkívüli felelősséggel Jár főleg a nagy teljesítményű — s drága pénzen vásárolt — takarmányszárító berendezések maximális kihasználására való felkészülés. A múlt esztendőhöz viszonyítva az idén legalább harminc százalékkal akarjuk növelni teljesítményüket. Ezért időszerű lesz már most gondoskodni a kooperációs viszonyok esetleges fejlesztéséről főleg olyan mezőgazdasági üzemekben, ahol a lucernaszéllítás idején — a vetésterület korlátozottsága miatt — nincsenek meg az előfeltételek a szárítóberendezés teljesítő képességének maximális kihasználására. Ä mezőgazdasági dolgozók valóban példás szocialista kötelezettségeket vállaltak a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére. Az évi termelési tervek Is arról tanúskodnak, hogy sokat akarunk termelni. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy a szocialista kötelezettségek és a példás helytállást igénylő termelési tervek teljesítéséhez már most, tehát a tavaszi munkák idején hozzá kell látni. —pa—