Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-10 / 14. szám

SZABAD FÖLDMŰVES iitíiiiťA.Tľi 1Я78. áprflk M A z emberiség a nemzetközi kap­csolatok rendszerében bekö­vetkezett mélyreható minőségi válto­zások közepette lépett a XX. század utolsó negyedébe. A szocializmus nö­vekvő fölénye a kapitalizmussal szem­ben, a haladó békeerők egyesülése a szocialista világközösség körül, cél­tudatos, következetes békeharcuk odahatott, hogy ma a nemzetközi helyzet uralkodó vonása a különböző tőrsadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésl viszonyának szi­­lárdulása és kölcsönösen előnyös együttműködésük kibontakozása. Kü­lönösen kidomborodnak a szovjet bé­keprogram megvalósításában elért sikerek. A béke erőinek sikerült le­számolniuk a hidegháborúval, amely évtizedeken át mérgezte a nemzetközi légkört, elszigetelniük az imperializ­mus agresszív törekvéseit és megkez­deniük a nemzetközi kapcsolatok alapvető átalakítását a népek békéjé­aok nem Jelentenek mást, mint hogy ■ népek tőkéjük egy récéét vízbe dob­ják. Egy amerikai közgazdász számí­tásai szerint az Egyesült Államoknak csupán a stratégiai etomerőre fordí­tott évi kiadásai — 22 milliárd dol­lár — elegendők volnának arra, hogy a világon véget vessünk az éhségnek, nyomornak és betegségeknek. Az élet meggyőzően rácáfol az eny­hülés ellenfeleinek arra az állítására, hogy a leszerelés állítólag egyolda­lúan, csak a szocialista országoknak előnyös. Kudarcot vallottak azok a jel­szavak, hogy biztosítsák az „abszolút nukleáris fölényt“ a Szovjetunióval szemben, vagy gazdaságilag „merít­sék ki“ a szocialista országokat nagy fegyverkezési kiadásokra kényszeríté­sükkel. A szocialista országok népei jó munkájukkal bebizonyították az ilyen doktrínák hirdetői céljainak irrealitását. Sok nyugati vezető poli­tikus már tisztában van vele, hogy a A szocialista közösség harca a leszerelésért nek és biztonságának megszilárdítása érdekében. A béke és jószomszédi kapcsolatok politikája reális voltának és eredmé­nyességének szemléltető bizonyítéka az európai blztoságl és együttműkö­dési értekezlet sikere. Bebizonyoso­dott, hogy nagy lehetőségek vannak arra, hogyan adjanak konkrét anyagi tartalmat a nemzetközi enyhülésnek, hogyan oldják meg konstruktívan a fontos nemzetközi problémákat. Ezen az úton a fö és alapvető irány a poli­tikai enyhülés kiegészítése katonai enyhüléssel, a fegyverkezési hajsza korlátozásának, majd teljes beszünte­tésének kivívása s így az általános és teljes leszerelés megközelítése. Törvényszerű, hogy a leszerelésért és az enyhülésért vívott harc fő ere­jét a szocialista közösség országai al­kotják. Mint Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára a Szovjetunió és az NDK ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének aláírá­sakor mondotta, „a szocializmus át­törő erő, amely képes az emberiség lennkölt eszményének — a tartós bé­kének a megvalósítására.“ Engels Frigyes már a múlt század végén kidolgozta a leszerelés konkrét programját, amely feltételezte az ál­landó hadseregek állományának csök­kentését és a katonai szolgálat idő­tartamának rövidítését. A fő éppen az, hogy elkezdjék, hangoztatta En­gels. A Szovjetunió fennállásénak első napjai óta e létfontosságú kérdés konstruktív megoldásának következe­tes híve volt. A szovjet küldöttség már a genovai konferencián 1922-ben előterjesztette javaslatát valamennyi állam fegyverzetének és hadseregé­nek általános korlátozására, a békés lakosságot sújtó barbár hadviselési formák betiltására. A szovjet diplo­mácia 1946 és 1975 között a nemzet­közi biztonságra vonatkozóan mintegy 60 kezdeményező javaslatot terjesztett elő. A Szovjetunió, az NDK és a szocia­lista közösség más országai céltuda­tos tevékenységének eredményeként az utóbbi években bizonyos mérték­ben sikerül fékezni a fegyverkezési versenyt. Aláírták és ratifikálták a légkörben, a kozmikus térségben és a víz alatt végzett nukleáris kísérletek betiltására vonatkozó moszkvai egyez­ményt, az atomsorompó-egyezményt, a föld alatti atomkísérletek korláto­zására vonatkozó egyezményt stb. Ennek ellenére a NATO-országok katonai kiadásai az 1949. évi 18 mil­liárd 700 millió dollárról 1973-ban 121 milliárd dollárra emelkedtek. A NATO-országok 1949 és 1974 között a fegyverkezési hajszára együttesen mintegy kétbillió dollárt költöttek. A fegyverkezési hajsza nemcsak fékezi az enyhülési folyamatot, hanem a bé­két Is veszélyezteti. Amikor a szocialista közösség or­szágai a fegyverkezési hajsza korlá­tozásét célzó hatékony intézkedések foganatosítására törekednek, ebben nemcsak a béke megőrzésének a biz­tosítékát látják, hanem azt is, hogy a népek megszabadulnak a katonai kiadások súlyos terhétől, ezeket az óriási eszközöket a békés és függet­len fejlődés szükségleteire csoporto­síthatják át és lehetővé válik az em­beriség társadalmi haladása feladatai­nak a gyors megoldása is. Sohasem éreztük annyira, mint ma, Marx és Engels szavainak a helyességét, hogy c háború és a vele összefüggő kiadá­szocialista országokkal szemben foly­tatott diktátum- és erőszakpolitika ideje végleg lejárt. „A külpolitikának a realitásbúi, nem pedig frázisokból kall kiindulnia“, jelentette ki nem­régen Henry Kissinger amerikai kül­ügyminiszter. — A ma valósága abban van, hogy egyik fél döntése sem hagyhatja figyelmen kivül vagy vál­toztathatja mag.“ Természetesen, a leszerelés nagyon bonyolult probléma, amely az államok létérdekeit és nemzeti biztonságét érinti. A jelenlegi feltételek között azonban megoldható feladat. A szo­cialista közösség országai céltudato­san és kitartóan küzdenek a leszere­lésért, egyesítve az összes békeszere­tő és haladó erők törekvéseit. Ugyan­csak szorgalmazzák a leszerelés sar­kalatos kérdéseinek megoldását, vala­mint a részleges leszerelést Intézke­déseket, a fegyverkezési hajsza korlá­tozását. Ez a reális megközelítés lehe­tővé teszi a leszerelés nagy és kis problémáinak .gyakorlati megoldását anélkül, hogy szem elől tévesztenék a fő célt — az általános és teljes le­szerelést. A múltban sohasem folytak olyan intenzív leszerelési tárgyalások, mint manapság. Folynak kétoldalú tárgya­lások (például szovjet—amerikai tár­gyalások a stratégiai fegyverek kor­látozásáról), folynak tárgyalások az ENSZ keretében és különféle nemzet­közi értekezleteken. A világ közvéle­ménye mindinkább támogatja a lesze­relési értekezlet összehívására tett szovjet javaslatot. Az ENSZ-közgyülés legutóbbi, XXX. ülésszaka a szocia­lista országok erőfeszítésének ered­ményeként valóságos „békegyüleke­­zetté“ vélt. Példátlan számú határo­zatot — 27-et — fogadott el, mindet a leszereléssel kapcsolatban. A tö­megpusztító fegyverek úl fajtái és e fegyverek új rendszerei fejlesztésé­nek és gyártásának betiltásáról, vala­mint az atomfegyverkísérletek teljes és általános betiltására vonatkozó egyezmény kötéséről szőlő határozat az ellen Irányul, hogy egyre tökélete­sebb fegyverfajtákat fejlesszenek ki és maximálisan fokozzák hatásukat, ami a fegyverkezési hajsza jelenlegi szakaszénak legveszélyesebb sajátos­sága. Csak a kínai küldöttség ellenez­te a szocialista országok kezdeménye­zését. Az új világháború veszélye ellen és a tartós békéért vívott harc tapaszta­latai azt mutatják, hogy nem állha­tunk meg ezen az úton, mert a fe­szültség enyhülésében elért sikerek­kel egyidejűleg az enyhülés ellenzői­nek a száma is nő — a Strauss vezet­te nyugatnémet szélsőségesektől és a fegyverkezési hajszán korlátlanul meggazdagodó hadipari komplexum vezetőitől egészen a szocializmust el­áruló maoista vezetőkig. A szocialista közösség országai ezért határozottan felépnek az enyhü­lés összes ellenfeleivel szemben, egy napig sem ernyed el a fegyverkezési hajsza korlátozására irányuló törek­vésük, s az elért sikereket csupán a tartós világbéke biztos alapját alkotó teljes és általános leszerelés kivívása útjának egyik szakaszaként értelme­zik. Ez a politika kifejezi a testvéri szocialista országok népeinek akara­tát s az összes haladó és békeerók támogatását élvezi. G. ROZANOV, a történelemtudományok doktora APN/SOTI A műit héten tartotta mag Я. M kongresszusát a Bolgár Kom­munista Párt. A bolgár testvérpárt legfelső szintű tanácskozása a fejlett szocialista társadalom építése további szakaszának fő feladataival foglalko­zott. A kongresszus filésosését mély internacionalista szellem hatotta át. TODOR ZSIVKOV elvtárs, a BKP Köz­ponti Bizottságának első titkára a KB beszámolójában első helyen a nem­zetközi helyiettel és a külpolitikai feladatokkal foglalkozott. Rámutatott: Az erőviszonyok a két kongresszus közötti időszakban kétségtelenül a béke, a demokrácia és a szocializmus javára változtak meg. Az új nemzet­közi légkör kialakításéban és meg­szilárdításában döntő jelentőségű a Szovjetunió, az SZKP hozzájárulása. A békeoftenzfva elválaszthatatlanul kötődik Laonyld Brazanyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitká­rának nevéhez és tevékenységéhez. A beszámoló a nemzetközi helyzet kedvező alakulásával kapcsolatban fő tényezőként domborította ki a szocia­lista országok kölcsönös viszonyának, egységének megszilárdulásét, vala­mint a Szovjetunióhoz kötődő kapcso­latok jelentőségét. Az európai bizton­sági és együttműködési értekezlettel kapcsolatban Zsivkov elvtárs kijelen­tette, hogy az új távlatokat nyitott a feszültség csökkentése és az együtt­működés fejlesztése előtt. Teljes mér­tékben támogatta az SZKP XXV. kongresszusának azt a javaslatát, a­­mely világszerződés megkötését irá­nyozza elő az erőszak kizárásáról a nemzetközi kapcsolatokban. Ez meg­felelne Helsinki szellemének. A BKP balkáni politikájáról szólva hangsúlyozta, hogy a BKP továbbra is megkülönböztetett jelentőséget tulaj­donit a szomszédos szocialista orszá­gokhoz fűződő kapcsolatainak, mint a térség biztonsága és békéje fontos té­nyezőjének. „Távolról sem kívánjuk idealizálni ennek a térségnek a hely­zetét, amelyben különböző politikai orientációk és eszmei áramlatok ta­pasztalhatók, a helyzet továbbra is bonyolult és ellentmondásos. A mao­isták által támogatott egyes imperia­lista NATQ-körök továbbra sem mon­danak le az enyhülési folyamat szabo­­tálására irányuló kísérletükről. A Bolgár Népköztársaság a jövőben is hű marad elvi, konstruktiv és béke­szerető Balkánpolitikájához, amelyet nem konjunkturális elképzelések ha­tároznak meg. A nemzetközi kommunista mozga­lom problémáiról szólva Todor Zsiv­kov leszögezte: A testvérpártok kö­zött keletkezhetnek és keletkeznek is nézeteltérések, amelyek a helyzet bo­nyolultságából, a problémáknak és megoldásuknak sokféleségéből ered­nek. A lényeg azonban az, hogy elv­társi módon, a marxizmus leninizmus Az inter­nacionalizmus jegyében TANÁCSKOZOTT A BOLGÁR KOMMUNISTA PÄRT XI. KONGRESSZUSA és a proletár internacionalizmus szel­lemében kell megvitatni esakat a problémákat, s barátian kall kijelöl­ni a közös kommunista célok és esz­mények elérésének útját. Ez lehetővé teszi a testvérpártok sorainak és po­zícióinak megszilárdítását, internacio­nalista egységük erősítését. Zsivkov elvtárs hangoztatta: Minden testvér­párt maga dolgozza ki a forradalom nemzeti méretekben érvényes céljai elérésének stratégiai és taktikai irány­vonalát, a konkrét körülmények fi­gyelembevételével. Ezért a Jelenlegi helyzetben növekszik minden pártnak a közős kommunista ügyért vállalt internacionalista felelőssége. Zsivkov elvtárs a maoisták egység­bontó, az imperializmussal pakttlú szerepét bírálva, valamint a nemzet­közi helyzetben bekövetkezett válto­zásokra hivatkozva állást foglalt a kommunista és munkáspártok újabb nemzetközi értekezletének megtartása mellett. A beszámoló képet adott Bulgária nagyarányú gazdasági fejlődéséről. A kót kongresszus között a beruházások meghaladták a 21 milliárd levét. A nemzeti jövedelem 46, a munkaterme­lékenysége több mint 44 százalékkal növekedett. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelemben 54,6 százalék. A mezőgazdaság a kedvezőtlen időjá­rás ellenére nagy sikereket ért el, termelésének évi átlagos növekedése 3,1 százalék,volt. Az ország társadal­mi gazdasági fő fejlődésének a hete­dik ötéves tervre vonatkozó fő irány­vonalairól szólva Zsivkov elvtirs ki­jelentette, hogy a fő feladat: a nép anyagi és szellemi szükségletei kielé­gítésének folytatása a munkatermelé­kenység gyors emelésének, a haté­konyság és a minőség javításának út­ján. Ezt a feladatot az elmélyülő szo­cialista integráció viszonyai között kell megvalósítani. A bolgár Ipar ter­melése mind a hetedik ötéves tervben, mind az 1990-ig terjedő távlati terv folyamán gyors ütembon fejlődik. Gyorsított ütemben fejlődik a nehéz­ipar és a fogyasztási cikkeket gyárié iparágak termelése. A közszükségleti cikkek gyártásának meg kell előznie a lakosság vásárlóerejének növekedési ütemét. Ugyanakkor 1980-lg meg kell kétszerezni a gépipar termelését. Nagyobb eszközöket fordítanak a mezőgazdaság fejlezstésére. Biztosít­ható, hogy az ágazat termelése 1980-ig 20 százalékkal emelkedjék. Az agrár­ipari komplexumokkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a hetedik ötéves tervben folytatúdik a mezőgazdasági termeiét összpontosítása, a szakoso­dás. a mezőgazdaságnak az élelmi­szeriparral kialakítandó vertikális in­tegrációja alapján. Külön fejezetben foglalkozott a szocialista életmód fejlesztésével. A beszámoló tovébbi részeiben Zsiv­kov elvtárs a szocialista demokrácia kérdéseivel, a pért- és pértépltéaeel, az Ifjúsági nevelőmunkával és egyéb időszerű társadalmi kérdésekkel fog­lalkozott. Pártunk és dolgozó népünk nevében Gustáv Húsúk elvtárs, a CSKP Köz­­ponti Bizottságának főtitkára üdvö­zölte a kongresszust. Méltatta a BKP elvszerű politikáját, a csehszlovák­­bolgár kapcsolatok jelentőségé^, majd hangoztatta: Korunkat a nemzetközi kommunista ás munkásmozgalom vi­lágméretű befolyásának növekedése iellemzi. Az SZKP-hez, a BKP hez és a többi testvérpárthoz hasonlóan a CSgP is kötelességének tartja, hogy állandóan hozzájáruljon az osztály­áé nemzetközi szolidaritás szilárdítá­séhoz. Ez mindenkor mozgalmunk erős fegyvere volt. Ez arra kötelez bennünket, hogy következetesen küzd­­jünk az internacionalista szolidaritást gyengítő erők, valamint az opportu­nizmus és a revízión izmus megnyil­vánulásai ellen. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk a jelen körül­mények közepette, hogy harcoljunk a kinai maoista vezetés nacionalista po­litikája ellen, mert a kinai vezetők el­vetették a szocialista elveket és esz­méket, a világ legszélsőségesebb reak­ciós erőivel szövetkeznek. TEREMTSÜK MEG A GAZDAG TERMÉS ELŐFELTÉTELEIT! (Folytatás az 1. oldalról.) nek el. Az egyelésnek — ami bizony még mindig eléggé fárasztó munka — pedig nem szabad kedvezőtlen mé­retű növényirtáshoz vezetni, mert annak a közösség és az egész társadalom látja kárát. A cukorrépa tápanyagellátásában feltétlenül meg kell szüntetni — végre már mindenhol — az anarchiát. Be kell tartani azt a követelményt, hogy a tápanyagellátás a laboratóriumi talajvizsgálat eredményei nyomán tör­ténjen, s a növényzet nltrogénes fejtrágyázása pedig csak rendkívüli esetekben, a cukorgyárak agronómiái szolgá­latának előzetes beleegyezésével. A tavaszi munkákról nagyon sokat lehetne beszélni, s persze írni is. Mindenre nem térhetünk ki egy cikk keretében. Szükségét látjuk azonban hangsúlyozni, hogy a tömegtakarmányok termőterületének szakszerű keze­lése nem tűr helasztást. Ez vonatkozik a szántóföldi évelőtakarmányokra, a rétekre és a legelőkre egyaránt. Ezeknek a területe szlovákiai méretekben meghaladja az egymillió hektárt. Tehát nem lehet számunkra közön­­bös a hektárhozamok alakulása. Hiszen hacsak hektá­ronként pgyetlen mázsával növekszik a hozam, már ak­kor is kevesebb takarmánygondunk lesz. Pedig növel­hető! S jóval többel, mint egyetlen mázsával, ha nem hanyagoljuk el a növényzet tavaszi kezelését, s ha gon­doskodunk a tápanyagszükséglet utánpótlásáról. A tavaszi munkák dandárjában — főleg, ha az időjá­rás is kedvez — észre sem vesszük, s itt lesz a takarmá­nyok első kaszálásának ideje. Ezért nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az évelő takarmányok és a réti széna betakarítására veié felkészülés a tavaszi munkák részét képezi. A jó gazdát persze nem érheti meglepetés, mert a kaszáló gépek indulásra készen sorakoznak, tehát em­ber és gép egyaránt felkészülve várja az Igényes munka kezdetét. Esetenként ugyan előfordulhat az is, hogy a gépeket mellőzni kell. Az emberre azonban felelősség hárul. Gondolunk Itt főleg az olyan területek szénater­mésének betakarítására, ahol a gépeket nem lehet hasz­nálni. Léteznek a déli járásokban ts egyenetlen talajú rétek, befásított, de amellett Jő minőségű szénát termő területek, melyek termését vétek lenne nem begyűjteni. Fel kell tehát készülni a kedvezőtlen talajviszonyok mellett termő széna betakarítására Is. Erre a gyakran előforduló takarmányhiány is késztet bennünket. S eb­ben az esetben nagyon sokat segíthet a község lakos­sága — többek között a serdülő Ifjúság is —, ha nem feledkezünk meg mozgósításáról! Illő lesz tehát, ha a helyi nemzeti bizottságok, valamint a társadalmi szerve­zetek is közreműködnek majd az erők mozgósításában, s így hatékony segítséget nyújtanak az egységes föld­­müvesszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak felelős­ségteljes feladatuk teljesítésében. Á tömegtakarmányok esetében azonban feltétlenül na­gyobb gondot kell fordítani a minőség javítására. Főleg ott, ahol ezt a nagyon fontos tényezőt a múltban elha­nyagolták. Ahol ugyan sok takarmányt termesztenek, mégis kevés tejet fejnek és kevés húst termelnek. Egy pillanatra sem szabad tehát megfeledkezni arról, hogy az állatok hasznossága növelésének egyik nagyon fontos tényezője a jő minőségű takarmánybázis. Idejében ka­száljuk és gyűjtsük be — a lehető legkisebb veszteség­gel, tehát károsodás nélkül — a szénát, majd a lehető­ségeinkhez mérten alkalmazzuk a takarmányok tartósí­tásának legkorszerűbb, legkevesebb veszteséggel Járó módját. Mindez megköveteli, hogy már most, tehát a tavaszi munkák Idején gondoskodjunk a takarmánytar­­tósltás összes technikai eszközeinek karbantartásáról, kijavításáról. Rendkívüli felelősséggel Jár főleg a nagy teljesítményű — s drága pénzen vásárolt — takarmány­szárító berendezések maximális kihasználására való fel­készülés. A múlt esztendőhöz viszonyítva az idén leg­alább harminc százalékkal akarjuk növelni teljesítmé­nyüket. Ezért időszerű lesz már most gondoskodni a kooperációs viszonyok esetleges fejlesztéséről főleg olyan mezőgazdasági üzemekben, ahol a lucernaszéllítás idején — a vetésterület korlátozottsága miatt — nincse­nek meg az előfeltételek a szárítóberendezés teljesítő képességének maximális kihasználására. Ä mezőgazdasági dolgozók valóban példás szocialista kötelezettségeket vállaltak a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére. Az évi termelési tervek Is arról tanúskod­nak, hogy sokat akarunk termelni. Nem szabad megfe­ledkeznünk azonban arról, hogy a szocialista kötelezett­ségek és a példás helytállást igénylő termelési tervek teljesítéséhez már most, tehát a tavaszi munkák idején hozzá kell látni. —pa—

Next

/
Oldalképek
Tartalom