Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-03 / 13. szám

1978. április 3. SZABAD FÖLDMŰVES. Tavaszi feladataink A télutó végeztével elér­kezett végre a jó idő. Leg­fontosabb teendőnk a csalá­dok tüzetes átvizsgálása. Egy tálcára — amit fa­rostlemezből könnyen elké­szíthet minden méhész — előre készítsünk el minden szükséges eszközt. Gyors kezelésünk lényege, a kap­tárok kitisztítása, a takarók rendezése, a családok átvizs­gálása. A keretek széthúzásakor vizsgáljuk meg a fiasítás mértékét, minőségét. Ha összefüggő, táblás, akkor az anya jó, a család egészséges. Április elejére már 4—S ke­ret, nagy kiterjedésű Hasí­tásnak kell lennie egy-egy családban, akácra csak ilyen erős képtárak fejlődnek ütő­képes egységgé. Az ablakos, egyenetlen fiasítás az anya selejtességét. a család eset­leges megbetegedését jelzi. Mindkettőt orvosolnunk kell mielőbb. Mérjük fel a mézkészletet. Egv négvzetdeciméter fedett élelem kb. 35 dkg tömegű, jó, ha a családoknál leg­alább 6 kg élelem van. Csak így fejlődnek zavartalanul. A hiányzó mennyiséget leg­­ajánlatosabb mézeslepénnyel pótolni. A gyümölcs virágzásáig beadható. Van. aki a szörpös etetés híve. Előnye, hogy az élelemmel a szükséges víz egy részét is bejuttatjuk a családoknak. A szörp keve­rési arányé 1:1 legyen. Ha hasmenéses családot lőnénk állományunkban, a­­melyik fészkét, a lépeket. a bejárókat elkente, ne le­gyünk elnézőek. Kénezzük le, lépjeit olvasszuk ki. Előfordul, hogy anyátlan családot találunk. Amennyi­ben még nem petézne az anya, anyásítsunk. Ennek legegyszerűbb módja: szét­húzzuk az anyátlan fészket, tartalékainkból egy kis egy­séget — 2—3 kereten élőt — a fészek közepébe helye­zünk. Kis füst és máris meg­barátkoznak az árva méhek a jövevényekkel. Takarítsuk ki jól a kaptá­rokat. Az előrelátó méhész bőrlemezt csúsztatott a ke­retek alá beteleléskor, hogy a tél folyamán lehulló viasz­morzsákat, elhalt méheket tavasszal könnyen kitakarít­hassa. Ezt most egyetlen mozdulattal el tudja intézni, máris tiszta lesz a fészek alja. Gyakori a páralecsapő­­dás a kaptárok sarkaiban. Itassuk fel szivaccsal, töröl­tük meg jól ronggyal az át­ázott deszkát. Tegyük rendbe a takaró­kat. Ha a szalmapárna, vagy egyéb anyag elázott volna, cseréljük át. A takaréknak száraznak kell lenniök. Más a kaptár mikroklímája, leve­gője a száraz, tiszta körül­mények biztosításával. A gondos takarás után a jegyzetelésről se feledkez­zünk meg. Családonként ves­sük papírra, mit tapasztal­tunk, mennyi Hasítása, méze, milyen a léputca népessége, hány lépje van minden csa­ládnak. Az anyák teljesítő­­képességét is így tudjuk figyelemmel kísérni. Ez pe­dig fontos lesz nyár elején, amikor szaporításhoz válo­gatjuk a törzsonyákat. Még egy apróság: a kaptárak számozását rendszerezzük, hogy kezeléskor, etetéskor könnyebben eligazodjunk. A raktáron levő kiépített lépeket hetenként vizsgáljuk át, nehogy a melegebb idő­vel a molyok meglepjék. A vállalkozóbb méhészek már most megkezdik a vándor­lást, ha az egészségügyi kö­rülmény ezt nem tiltja, jó korai legelőt biztosítanak az árterek fűzfasorai. Szélár­­nvékban. szilárd alapozással, víztől távolabb, partos he­lyen rakodjunk le. Gyakran látogassuk meg a vándorta­nyát, mert ilyenkor a foko­zottabb ellenőrzés nagyon fontos. (Zs. B.) Máhszúrás ellen A méhszűrás hatásának enyhítésére nagyon sokféle szert ajánlottak már. Nieberdlng Is felsorol néhányat, aztán az aloe nevű dísznövény, tudományos nevén Aloe vera szétnyomott levelénél köt ki. Szép múltja van en­nek a növénynek a gyógyításban. Már a híres görög orvos, Dioszkorldész ajánlotta min­denféle bántalom ellen kb. ezerötszáz éve. Nleberding szerint az aloe levelének kocsonyás belseje az, amit a test megszűrt részére kell kenni. Szerinte ez kimagas­lik az eddig ajánlottak közül; valóban enyhíti a méh­­szúrás utáni fájdalmat. A háziasszonyok is hasonló mó­don szívesen használják a konyhában égési sebek keze­lésére. (m) F Áprilisi teendők Ebben a hónapban a napi területellenőrzés elengedhe­tetlen kötelessége a vadász­­társaság tagjainak. A fogoly és fácán dürgése március­ban lezajlott. Április a fé­szekrakás és költés ideje. Az időjárás — különösen a csapadékos tavasz —■ sok bajt okozhat. A víz elönti a fészket, kihűl a tojás, meg­fáznak a csibék. A fészkelé­­sl hely megváltoztatásával jó eredményt érhetünk el, ha a veszélyeztetett terület­részekről elriasztjuk a fész­kelni szándékozó párokat. Legjobb a tojási idény első napjaiban riasztani, mert olyankor könnyebben ott­hagyják fészküket. A fogoly monogám, példás családi életet él. Az időjá­rástól függően — tél végén — a csapatok párokra sza­kadnak. A már elkülönült párok csaknem mindig éle­tük végéig együtt maradnak. A párválasztás, különösen ha sok a kakas, viaskodás­­sal Is jár, azonban a tyúk nem mindig csatlakozik a győztes kakashoz. Jellemző tulajdonságuk, hogy a párok sohasem egy fészekaljból kerülnek ki, testvér foglyok­ból nem lesznek párok! E- zért nincs a fogolynál bel­tenyésztés, ami viszont a fácánnál gyakori. A kakas a költésben és csibenevelés­ben is segfti párját. A párba szakadt foglyok a maguk élőhelyén belül torzsalkodás nélkül megértésben nevelik fel csibéiket. Ugyanezt már nem mond­hatjuk el a fácánkakasról. Fészkelésben, kotlásban, csí­­benevelésben a kakas nem vesz részt. A fácán polieán (többnejű), egy kakas több tyúkot is megtermékenyít. A fácán mozgást köre már jóval nagyobb mint a fogo­lyé. Különösen a kakasok szeretnek kóborolni. A fogoly, — ha megfelelő kőrnvezetre talál — zavarta­lanul él. jól tartja a helvét és Igen kis területen mozog. A gyakori zavarás, vagy a környezeti tényezők lénye­ges megváltozása arra kény­szeríti. hogy kisebb-nagvobb távolságra „elhúzzon". Ez a ténv hasonlóképp érvénves a fácánra Is. Mind a két faj­nál a kotlási Idő 24—27 na­pig tart. Á kis csibék a kelés után alig száradnak meg, máris mozgékonyak, élénkek. Anv­­fuk vészjelére, vagy egvéb zavarásra, ügyesen szétfut­nak. elbújnak, meelamilnak. A fogolvcsibék két-három­­hetes. a fácáncsibék pedig négy-öthetes korban repül­nek. ..A dörgés a tojás, a kot­tás. «s csibenevelés Ideién a vad a szokottnál érzéke­nyebb. fokozott mértékben kfvánia a nvuealmat. Az er­dőt. mezőt iárőkat ilyenkor tartsuk távol a fészkelőhe- I vektől. Gvakran szükséges a fész­­kelésl terület ellenőrzése! Az állatokat fészkelés idején kártevők is zavarhatják. Az örökös zavarással nemcsak a szaporulatot teszik tönkre, hanem a törzsállomány Is elköltözik az liven terület­részről. Érdekes, hogv a ra­gadozó madarak zavarására sokkal érzékenyebbek a fog­lyok és a fácánok, mint a szőrmés ragadozókéra. A vadgazdának a szőrmés és szárnyas kártevők apasz­­tására különböző módszerek állnak rendelkezésére. Ak­kor, amikor komoly áldoza­tokat hozunk a szárnyas ap­róvad szabad és zárttéri te­nyésztésére, nem nézhetjük tétlenül a ragadozók vám­szedését. Részemről a fegy­verrel végzett dúvadszabá­­lyozást tartom a legvadá­­sziasabb eljárásnak. A kü­lönböző dúvadfajok elejté­sére a csapdázás az egyik legrégibb módszer. Kóbor kutya, macska, róka, görény, nyest, menyét fogására kü­lönböző típusú ládacsapdá­kat alkalmazhatunk. Mérge­zéssel végzett dúvadszabá­­lyozást a természetet kedve­lő vadász, nem szívesen vég­zi. A mérgezés nem veszély­telen, felelősségteljes fel­adat. A kártevők apasztésá­­hoz használt erős mérgek a haszonvadra, a háziállatok­ra, sőt az emberre Is veszé­lyesek lehetnek. A kotoré­kozás a rókák apasztésára régóta alkalmazott eljárás. A veszettség lehetősége miatt újabban az állategész­ségügyi rendszabályok a ko­torékok elgázosítását írják elő. A fialás rendszerint március végén és április kö­zepe táján van. A fialést kö­vető két hét a legalkalma­sabb a gázosításra. A ragadozók többsége az éj leple alatt hagyja el rej­tekhelyét és indul zsák­mánygyűjtésre. A kőbor ku­tyák ellen legeredménye­sebb, ha este vagy hajnalban az erdőből kivezető utak mellett állunk lesben. A szárnyas kártevőket jól 16- hetjük a fákról este vagy holdvilágos éjszaka. A szür­ke varjak, szarkák fészkeit a fészkelésl időszakban kutas­suk fel, és a fészken ülő to­jót tojásaival együtt pusztít­suk el. Szomorú tapasztala­taim vannak a vaddisznók­kal, ezért lőjjük a fácános erdőbe került vaddisznót Is, mert a tojásokat elpusztítja és a. még repülni nem tudó csibéket fölfalja. Az 1975-ös év nem kedve­zett a nyúlszaporulatnak, úgy, hogy e vad lelövését be kellett tiltani egész Szlová­kia területére. Ha el akarjuk érni, hogy a nyúl újból a legjelentősebb vadászható állatunk legyen, vadászatát ebben az évben Is tiltani kell. Ahol ezt a törzsállomány megkívánja — a bevált „vér­­frissítést" kell a lehető leg­gyorsabban alkalmazni. A vadvizek, a mocsarak és a lápok lecsapolásával a ví­zivad természetes szaporo­dásának fettételei nagyon megváltoztak és korlátozot­tak. Az utóbbi években ha­zánkban is egyre nagyobb mértékben foglalkoznak a vadréce félvad és zárttéri tenyésztésével, főként a Cseh Szocialista Köztársa­ságban. A sikerek oly frap­pánsak, hogy külföldi vadá­szokat Is fogadnak. Szlovákiában a vizduzzasz­­tók nagy száma, jő lehetősé­get nyújt a vadréce félvad és zárttérí tenyésztésére. Ne­vezetesen: Oravská priehra­da, Slňava, Hričovská prie­hrada, Liptovská Mara, Ší­rava és a többi mesterséges tavak kisebb felülettel, ide sorolható még a Duna vad­regényes partja és végül az Ipoly, a Garam és a Vág­­melléke. Az Itt jelzett loka­­litásokban kell megszervezni a mesterséges fészkelőhe­lyeket. Valamikor a komárnoi (komáromi) járás területén levő vizekben rendkívül sok volt a márna. Hogy milyen ez a hal, hogy ízletes a hú­sa, azt minden horgász tud­ja. Sőt még azt Is, hogy ho­­rograakadása esetén, kivon­tatásakor milyen ellenállást tanúsít. Igazi sporthall A márna, amely fenékhal, az úgynevezett zátonymed­rekben tartózkodik legszí­vesebben és ma is leghama­­rább az ilyen helyeken talál­ható. Zátonymeder? Azt hiszem, hogy a mai halászok közül már igen kevesen ismerik, pedig nem egyéb, mint egy kavicsöntés, amely a meder­fenék alakulását Is befolyá­solta. Az Ilyen helyeken a zátonyról egyszerre a mély­vízhez jutunk, melynek egye­nes, meredek falai vannak. Ezeken a meder mélysége elérheti a 8—10 métert is. Hosszúsága pedig a száz mé­tert. Itt a víz hatalmas erő­vel folyik és szinte a fenék­hez sajtolja a vízben talál­ható hordalékokat. Nos, a márna az ilyen helyeket ked­veli a legjobban. A horgász feladata, hogy megtalálja ezeket a helyeket. Ha ráakad, akkor szép zsákmányra te­het szert. A márna min­dent megeszik. Eledelei kö­zé tartoznak a hernyók, és a különféle viziférgek, de szí­vesen megeszi a halásztúrőt is, amelyet hajdan meste­­róien készítettek a hetényi, a martosi és az izsai asszo­nyok. Rászoknak a friss blr­­kasajtra is. Ezt kockákra vágva tűzik fel a horgászok horgaikra. Vigyázni kell ar­ra, hogy az Ilyen birkasajt­­kocka ne legyen nagyobb egy köbcentiméternél, hogy azt a márna könnyen behör­­pölhesse. A kapására nem kel! ébe­ren vigyázni, mert a horog­ra való rákapásakor a már­na akkorát vág a horognyél végén, hogy azt még az alvó horgász is érszreveszl. Ki­­vontatásakor óvatosabbnak kell lenni, mert őkelme cselt is használ. Fejét mindenho­va bedugja, ahonnan remél­heti, hogy megmenekülhet a kivontatástól. Ilyenkor a ta­pasztalatlan horgász azt hl­szí, hogy horga végleg be­akadt, ás a damllját túlfe­szítve, beszakitja horgát és ezzel a márna is elmenekült. Ak! ismeri ezt a cselt, az le­teszi a horognyelet és vár pár percig, mikor látta, hogy a damilja megmozdult és a folyás irányába utazik, tud­ja, hogy a márna kihúzta fejét a rejtekhelyül szolgáló fedezékből. Ekkor, Igaz, még mindig elég küzdelmesen, de végül mégiscsak partra von­tatja zsákmányét. Holczer László Két egyszerű rendszer vontató horgászathoz Az első ábrán látható rendszert zsinórból, kát hár­mas vagy egy hármas és egy egyágú horogból készítjük el. A horgok távolságát a zsinóron asszerint határoz­zuk meg, mekkora csaliha­■2----------g 1. lakkal szándékozunk vontat­ni. A rendszer végén levő hármas horgot a farokizom­ba szúrjuk, a másik horgot a hátúszó mellett szúrjuk a hal húsába, a zsinórt pedig a kopoltyún átfűzve a hal száján vezetjük ki. A csali hal terhelése céljából kupak alakú ólomnehezéket húzha­tunk a hal fejére, a kupakon átvezetjük a zsinórt és for­gókapoccsal erősítjük a készségre. Amennyiben a zsinórt nemcsak a csalihal száján, hanem az egész tes­tén átvezetjük egy alkalmas tű segítségével, abban az esetben a második horgot csak a zsinór kivezetése után kötjük fel. A második ábrán bemuta­tott rendszer |obb, mert jobban tartja a csalihalat. A bal fejőre húzható ólom­kupak oldalába kót lyukat kell fúrni, hogy a kupakra erősíthessünk kót darab egy­­egy hármas horoggal ellá­tott zsinórt. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, zsinór helyett drótfonatot is használhatunk a horgok rögzítésére. Ezután egy da­rabka drótot helyezünk a hal testébe úgy, hogy a drót végétől pár centiméterre ki­alakított hurok az ólomku­pakhoz érjen. A dróthurok utáni kiálló részt átvezetjük az ólomkupak nyílásán és még egy hurkot készítve (pl. 2. egy szeg segítségével) rög­zítjük a kupakot. Utána már csak fel kell tűzni a kisha­lat a horgokra és máris használatba vehető a tapasz­talatom szerint igen „fogós" rendszer. (Zr) Ján M. Habrovský A zátony - meder

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom