Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-27 / 12. szám

1978. március 27. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Következetes ellenőrzés a takarmánytápok felhasználásában ♦ MÖDOSUL A NORMA ф BŐVÜL A VÁLASZTÉK ф JAVUL A MINŐSÉG ф A takarmánytápok gyártását nagyban befo­lyásolja a rendelkezésre álló szemes termé­nyek mennyisége, amit a Mezőgazdaságellátó és Terményfelvásárló Vállalatok a központi alap­ba a termelőktől átvesznek. Köztudomású, hogy az állami, társadalmunkat ellátó alapokban tartalékolt szemes termények, malom- és sütő­ipari termékek, maláta és egyebek gyártásához szükségesek. Ez arra figyelmeztet, hogy a tápok gyártásá­hoz csak a takarmányalapba átvett gabonát használhatjuk fel. Tehát minél több szemes terményt és terimés takarmány-lisztet tartalé­koljunk. A központi készlet behatárolja az egy­ségnyi állati termékre felhasználható tápok mennyiségét is. Január elejétől ennek megfelelően szabták meg a tápgyártás tervfelada­tát és elosztásának a módját, tehát a múlt évhez képest nemcsak a válasz­ték, hanem a mennyiség is módosult. A CSKP és az SZLKP KB, valamint a kormány irányelvei értelmében na­gyobb mennyiségű fehérje-komponenst importálunk a tápok biológiai érté­kével, s a termelésbeni hatékonyság fokozásának céljából. ELEGENDŐ SZEMCSÉZETT ES MEDIKÄT TÄP KÉSZÜL Az állattenyésztésre méretezett tervfeladat teljesítése érdekében 1976 január elejétől július végéig mintegy 1,2 millió tonna tápgyártását szabták meg, tehát a múlt év hasonló idősza­kához képest — terv szerint — mint­egy 115 ezer tonnával kevesebbet. Ez­zel szemben bizonyos tápok jobb mi­nőségével kell számolni, vagyis azzal, hogy a keverékek több állati fehér­jét, olajnövény-pogácsadarát, zsiradé­kot, valamint szemcsézett medikát összetevőt tartalmaznak. Minőségi javulás várható a sertés­hizlaló, a koca-, a baromfi-, a borjú­nevelő, a tejtermelő és egyéb tápok­ban. Az egyes állatcsoportok nagy­üzemi ellátására, — figyelembe véve a társadalom részére szükséges állati termék-mennyiséget — 1976 január elejétől június végéig — az alábbi tápnormát határozták meg: SERTÉSEK RÉSZÉRE. Tekintettel a fölözött tejből készí­tett szárított termékre, számolni kell a malac elválasztását gyorsító tápok (ČOSi—ČOS2) gyártásának a fellendí­tésével. Ilyen tápokból választott ma­laconként 20 kg-ot adnak, vagyis 5 kg COSi és 15 kg COS: tápot. Amennyi­ben korlátozott lenne a szárított te] mennyisége, úgy a takarmánykeverők SOi és SO2 tápokat készítenek a vá­­laszott malacok részére. Ezekből egy malacra összesen 36 kg-ot adnak. Ez­zel szemben az Se táp gyártásával nem számolnak. Ha azonban valamely nagy sertésállományú mezőgazdasági vállalat ragaszkodna ehhez a táphoz, a keverő üzemmel megegyezhet le­gyártásában, persze csak úgy, ha le­mond az Ai táp bizonyos hányadáról. Hizlaló tápból csak két fajtát (Ai— VUL) készítenek, azonban számolnak VU táp gyártásával is. A táphaszná­lat határértékét 100 kg vágósertésnek a társadalmi alapba való tervezett eladása szabja meg. Tehát egy mázsa húsra 370 kg táp a norma. Ebből 121 kg Ai és 249 kg VUL hizlalótáp. A múlt évhez képest átlagban 0,15 kg-al kevesebb a juttatás. Az Ai keveréket 45—50 kg élősúlyig, a VUL tápot pe­dig a hizlalás befejezéséig kell hasz­nálni. Felhívjuk a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy az Ai táp használata az 50 kg-os súlycsoporton felüli ser­téseknél tiltott. Etetését ezért úgy kell végezni, hogy a kiutalt táppal az 50 kg-os élősúlyt problémamentesen elérjék, s aztán használják a VUL ke­veréket. Az illetékesek rendelkezése szerint a keverő üzemek csakis annyi Ai tápmennyiséget adhatnak ki, a­­mennyit a norma a határértékben megszab! A VUL hizlalótápba több olajnS- vény pogácsadara és állati eredetű kiegészítő kerül. így a táp biológiai értéke kiváló. Tehát a takarmányra nagyon igényes hibridsertések részé­re is megfelelő. Ugyanakkor a VUL tápot zsiradékkal is készíthetik. Az ilyen tápnak a termelésbefolyásoló hatásfoka igen jó. A sertések hizlalá­sához VU táp készítésével nem szá­molnak. Azokban a nagytenyészetek­ben, ahol szemcsézett eleség etetésé­re álltak rá, a sertéshizlaló tápot pré­selt állapotban kell szállítani. Fiatal és a termelő kocáknak 6 táp­fajta gyártásával számolnak. A terme­lő kocák részére két kiegészítő (PB— PK) valamint két komplett táp készül. A hagyományos tenyészetek részére 450 kg kiegészítő tápot adnak hét hó­napra. Ebből 158 kg PB és 292 kg PK tápot. A nemesítő programba beneve­zett kocáknak — ahol a technológia szemcsézett komplett táp szükségessé­gét írja elő — PBK tápból 268 és PKK tápból pedig 462 kg-ot kell juttatni hét hónapra. Ezekbe a tápokba túl­súlyban szárított terimés takarmányo­kat kevernek. A tenyészsertések részére a norma 200 kg tápot Ír elő, mégpedig 65 kg PCHi-et és 135 kg PCH2-őt. A mester­séges termékenyítéssel foglalkozó ál­lomásokon egy-egy tenyészkan részé­re 800 kg KA vagy KAI táp jár. A ko­cák és a kanok részére csak a terve­zett létszám terjedelmében adnak tá­pot. SZARVASMARHÁK RÉSZÉRE A legnagyobb változással a szarvas­marha-tápoknál kell számolni, mi­vel azok jól hasznosítják a terimés takarmányokat. Ezért csökkentik a tápokban a szemes termények rész­arányát. Ezzel szemben a tápok mi­nősége lényegesen javul, hogy az ete­tett takarmány hasznosulhasson. Jelentősen javul a (TKŠ) tápok mi­nősége, mely a borjak részére készül. A feljavításhoz szójadarát használnak. Ugyanakkor a HŽSD tápban kevesebb lesz a huggany mint régebben, hogy kockázatmentesen felhasználhassák azt az állatok közvetlen táplálásában, valamint a préselt terimés takarmá­nyok dúsításában. A szarvasmarhák tápjába túlsúlyban terimés takarmá­nyok lisztjét és malomipari mellék­­termékeket kevernek, ugyanakkor csökkentik a szemesek részarányát. MÖDOSUL A TÁPOK VÁLASZTÉKA A TKŠ helyében javasolják a TKi táp készítését, továbbá a standard tá­pok, MKDi MKD2 MŠD és a TKV ke­verékek gyártását. Ezek a DOB, a DOBT, a DOG és a HŽSD javított ke­verékeket helyettesíthetik. A préselt takarmányokhoz kiegészítőként csak egy fajta fehérje-koncentrátum ké­szül, amely hasznosítható a szarvas­­marha hizlalótáp, valamint a tejter­melő táp készítésénél. ÜJ termékként kerül forgalomba а ВО táp a törzs­könyvezett bikák tenyészetei részére. A borjak neveléséhez Kolostrant bocsátanak a nagyüzemek rendelkezé­sére. Ebből felnevelt borjanként 5 kg-ot, Laktovitból pedig összesen 34 kg-ot, az egyénileg gazdálkodó föld­művesektől és a szövetkezeti tagoktól felvásárolt minden borjú után 20 kg Laktovitot számítanak. Laktovit hasz­nálata esetén a takarmányadagot TKŠ táppal lehet kiegészíteni. Felnevelt borjanként ebből 85, vásárolt borjan­ként pedig 70 kg-ot juttatnak. Ezen­kívül felnevelt borjanként 80 kg TK2 tápot is adnak. Az MDB és az MDG tápokat a fiatal szarvasmarhák részére csak a terve­zett tehénlétszám arányában adják ki, mégpedig tehenenként 30,7 kg MDB és 10,3 kg MDG táp mennyiségében. Egy kg leadásra kerülő marhahús (tervezett) mennyiségéhez összesen 0,59 kg tápot számítanak. Ebből 0,30 kg HŽB, 0,22 kg HŽG és 0,07 kg HŽSD tápot. Szerződésre nevelt fiatal mar­­hánkérit átlagosan 490 kg BBD tápot juttatnak a tenyésztő nagyüzemek. A tehéntápot a társadalmi alapba adott tej mennyisége szerint juttatják. Literenként legfeljebb 260 grammot. Ezen mennyiségen belül 200 gramm DOB, 28 gramm DOG, 28 gramm DOVP tápot. HŽSD keveréket mint a takar­mány préseléséhez szükséges fehérje­­koncentrátumot az igénylők tetszés szerinti mennyiségben igényelhetnek. Ennek megfelelően a gazdaságok te­heneik részére HŽSD keveréket nor­mán felül is rendelhetnek. Megjegy­zendő, hogy a DOVP komplett tápot elsősorban olyan mezőgazdasági üze­meknek adják, ahol nagy az állomány, A tögygyulladás megelőzése A tőgygyulladás miatti tejhozam­csökkenés évi 30 millió font vesztesé­get okoz az angol tehenészetekben. Ezt a betegséget különféle baktériu­mok okozzák, s ezért a kutatók azt javasolták, hogy fejés után megfelelő antibintikumtartalmú oldattal mossák le a tehenek tőgyét. Az antibiotiku­mos kezelés azonban korlátlanul nem alkalmazható, mert a baktériumok és évente 3000 literen felüli tejhasz­nosságot érnek el tehenenként! A járási mezőgazdasági igazgatósá­gok feladata, hogy a Mezőgazdaság­­ellátú- és Terményfelvásárló Vállala­tokkal, valamint a termelőkkel való együttműködésben hónapokra felosz­­szák a rendelkezésre álló tápkészle­tet (1976 január—július). A Mező­gazdaságellátó- és Terményfelvásárlő Vállalatoknak nem áll médiában több táp kiadása, mint amennyit a norma a havi szükségletre előír. Erre vonat­kozólag semmilyen módosító javasla­tot nem fogadhatnak el! A JMI-k és a felvásárló üzemek feladata, hogy havonta mezőgazdasági üzemenként legalább egyszer ellenőrizzék a táp­­fogyasztási normák betartását. A tervezett takarmánytápok meny­­nyiségének a gyártása és juttatása csak akkor lehet zavartalan, ha a me­zőgazdasági üzemek a részükre meg­határozott szemes termény, valamint terimés takarmány-liszt leadását hiány nélkül teljesítik. Amennyiben ezt elmulasztanák minden ezer tonna le nem adott termény és liszt után 1380 tonnával csökkenne a tápgyár­tás, s amely gazdaság elmulasztaná errevonatkozó feladatát, nem kaphat­na tápot! A szemes termények és 6 terimés takarmány-liszt leadását a JMI-k, valamint a Mezőgazdaságellátő- és Terményfelvásárlő Vállalatok tíz­naponként értékelik. Megállapítják, milyen fegyelmezetten teljesítik egye­sek a rájuk méretezett időterv sze­rinti feladatot. Csak így érhető el a tápok folyamatos gyártása és juttatá­sa, azok racionális felhasználása az állattenyésztésben. —г— nlöbb-utóbb alkalmazkodnak, ellen­állóvá válnak. Ezért csak a már va­lóban fertőzött teheneket célszerfi antibiotikumokkal kezelni. Ehhez a­­zonban a betegséget korán fel kell Is­merni, amikor még nem fejlődött ki teljesen. Erre van is lehetőség. Kimutatták ugyanis, hogy ha a tej egy milliliterében 250 ezernél több elhalt sejt kerül a tehén tőgyéből, már fennáll az ún. szubklinikai tőgy­­gyuiladás. Ekkor már lényegesen ke­vesebb a tejhozam, de a betegségnek szemmel látható tünete még nincs. A Brit Nemzeti Tejipari Intézet két kutatója új sejtszámláló berendezést dolgozott ki, s ezzel könnyen és gyor­san megállapítható a tejbe került sejtek száma, s ennek alapján az, hogy fennáll-e a szubklinikai tőgy­­gyuiladás. Antibiotikumos kezelésre csak a kritikus elhalt sejtszám eléré­se után kerül sor. (N. S.) Mezőgazdasági üzemeinkben az utóbbi évek során a szarvasmarha tenyésztés, valamint a tejtermelés szempontjából figyelemre méltó sike­reket értek el. A legjobb átlagot a nyugat-szlovákiai kerület tartja, utat mutatva Szlovákia másik két kerülete mezőgazdasági üzemeinek is. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy a kerületi párt- és gazdasági szervek állandó kapcsolatot tartanak a ter­melőkkel, a kimagasló eredményt el­érőket, valamint a lemaradozőkat számontartják. A közelmúltban az SZLKP Nyugat­­szlovákia Kerületi Pártbizottságán a legilletékesebbek jelenlétében tár­gyaltak a szarvasmarhatenyésztés, va­lamint a tejtermelés sikereiről, fogya­tékosságairól és az ezzel kapcsolatos további feladatokról. A legjobbakat megjutalmazták, a sereghajtókat pe­dig bírálták. Az értékelés során megállapították, hogy kerületi méretben egy tehén át­lagában tavaly 3047 liter tejet termel­tek, s arra is fény derült, hogy a Dunajská Streda-i (dnnaszerdahelyi) járás 3550, a Bratislava-környéke já­rás pedig 3200 liter tejátlagot ért el teheneként a múlt évben, tehát jobb eredményt a kerületi átlagnál. Ezzel szemben a Ievicei (lévai), a Nové Zámky-i |érsekújvári), valamint • komárnoi (komáromi) járásban a tejtermelés terén jóval a kerületi át­lag alatt maradtak. Sajnos, hogy a lemaradozők közül csak a Ievicei já­rás képviselője fejtett ki erőfeszítést a sikertelenség okának a feltárására, pedig a többi járások küldötteinek is lett volna mit mondaniuk. Az is szóba került, hogy manapság már tudományos alapossággal kell és lehet termelni, ezért nincs helye a sikertelenség okát mindenáron elken­dőzni igyekvő, ún. „objektív körül­mények" előráncigálásának. Ez azért időszerű, mer még ebben a kerület ben is 24 olyan mezőgazdasági válla lat található, ahol a múlt évben még 2500 liter tajátlagot sem értek el te­henenként. Ezzel semben 48 gazda­ságban a 3500 litert Is túlszárnyalták, ami arra figyelmeztet, hogy a kullo­­gőknak van mit tenniük a termelési aránytalanság eltávolításában. Főleg a hasonló feltételek közt termelő vál­lalatokban kell erre törekedni. Egy­szóval amilyen a gazda, olyanok az eredmények. Rendszeresen gyenge tejátlagot ér el a Sufovcei szövetkezet (topoföanyi járás) 2317 literes évi tejhasznosság­gal, a stupa vei szövetkezet (bratisla­­vai járás) 1872 literes tejátlaggal, a nededí szövetkezet (galantai járáa) 2480 literes, a vlíanyi szövetkezet 2480 literes, a chotíni szövetkezet (komáromi járás) 2335 literes, a mod­­ranyi szövetkezet 1885 literes teját­laggal stb. Hasonló gyenge tejhasz­nosságot elérő gazdaságok egész so­rát említhetném a Ievicei és a Nové Zámky-i járásokból is. Ennek oka ter­mészetesen az elégtelen tenyészmun­­kában, a szakszerűtlen takarmányo­zásban, az állatok lelkiismetlen gon­dozásában és a felületes ellenőrzés­ben keresendő. Gyakran hallani, hogy az abrakkal takarékosan bánjunk. Sok gazdaság megszívlelte az intő szót. Ezért ered­ményei jobbak, a régebbnél. Ez azon­ban az éremnek csak az egyik oldala. A szarvasmarha-tenyésztésben csak ott lehet sikeres és tartós az abrak­kal való takarékosság, ahol elegendő jó minőségű terimés takarmányt ké­szítenek be. Ahol pedig ezt elmulaszt­ják, ott természetszerűleg több abrak­kal próbálják helyrehozni azt a mu­lasztást, amit az állatok táplálásában elkövettek. így van ez a marhahizla­lásban is. A múlt években például fokozódott az abrakfogyasztás, ami a hústermelésben többletként nem mu­tatkozott mag. A stagnálás mintegy három esztendeje tart és a súlygya­rapodással nem jutottak tovább 0,88 kg-nál. Ahol azonban jú minőségű préselt terimés takarmányt etetnek a hizómarhákkal, elérik a napi dara­bonkénti 1—1,2 kg-os súlygyarapo­dást isi Pazarlásnak számit az is, hogy a múlt évben a kerület mezőgazdasági üzemeiben közel 14 ezer borjú pusz­tult el. Az illetékesek megállpították, hogy ezekből jől párezret meg lehe­tett volna menteni, ha a zootechniku­­sok kissé lelkiismeretesebben végez­ték volna feladatukat. Aggasztó, hogy a helyzet 1978 januárjában sem ja­vult, amikor további 842 borjú pusz­tult el. Gyakori az olyan eset is, hogy a zootechnikus veszni hagyja a készet, aztán más járásokban keres borjút. Sokkal ésszerűbb volna, ha a jobb minőségre, a nagyobb mennyiségre odahaza törekedne. Nagyon időszerű, hogy a járási szervek aszerint érté­keljék a mezőgazdasági üzemek egyes szakvezetőit, milyen eredményt érnek el a főfeladatok választék szerinti teljesítésében, mert az általános érté­kelés nem kielégítő. Mindenekelőtt az alapokból kell ki­indulni. Az állatok hasznossága min­dig a tenyészmunka minőségétől függ, s itt nem mellőzhető a mennyiség sem. A hatodik ötéves tervidőszak vé­gére kerületi méretben 100 tehéntől 100 borjút kell elérni és 95-öt, idén pedig 91-et felnevelni. Ezt a felada tot a trenöfni és a senicai járás már a múlt év végén túlszárnyalta! Akad­tak olyan szövetkezetek, amelyekben ICO tehéntől 115 borjút neveltek fel. Ugyanakkor a Ievicei járásban 86.75, a Nové Zámky-i-ban pedig csak 84,98 borjút értek el 100 tehenenként. A borjakon kívül aránylag sok te­hén is elpusztult. Idén januárban 105 volt az elhullott tehenek száma. Ha csak a húsmennyiséget nézzük, azt mondhatjuk, hogy 8 vagonra tehető a veszteség. Ennyivel rövidítették meg a társadalmat. A veszteség azonban sokkal nagyobb, hiszen az elhullott állatok töménytelen takarmányt elfo­gyasztottak. Ez arra figyelmeztet, hogy lelkiismeretesebb bánásmódban keli részesíteni a teheneket, mert minden egyes állat elpusztulásával nagy kár és pazarlás keletkezik. A tehénállomány szaporítása pedig ma és a jövőben is egyike a legfontosabb feladatoknak. A hatodik ötéves tervidőszakban nyugat-szlovákiai méretben hatvan­­ezerrel kell szaporítani a szarvasmar­ha-állományt, s ebből a tehénlétszám közel 11 ezer. A feladat többségét érthetően azon járások kapják, ahol nincs meg a tervezett szarvasmarha­­sűrűség. Ezek közé tartozik egyebek közt a Ievicei, a komárnoi, a Nové Zámky-i, a nitrai és több más járás. Célkitűzés, hogy az állományba so­rolt üszők legalább 28 hónapos kor­ban adják az első borját. Ugyanekkor a mezőgazdasági vállalatokban nagy figyelmet kell fordítani az elsőborja­­sok istállózására, takarmányozására és gondozására. Nem formális felada­tokról van szó, hanem arról, hogy lényegesen Javuljon a tenyészmunka, ez pedig csak a biológiai anyag kö­vetkezetesebb válogatásával és gondo­zásával lehetséges. Megállapították, hogy a kis hoza­mot elérő tehenészetekben nem hasz­nálják ki ésszerűen sem a munkaerőt, sem pedig a munkaidőt, s a szerve­zés színvonala is kezdetleges. Ne fe­ledjük, az állomány minősége és hasz­nossága elárulja egy-egy zootechnikus és munkaközösség munkához való vi­szonyát! A kerületben több gondot kell for­dítani a minőségi takarmányok ter­mesztésére és készletezésére. A szar­vasmarhák részére jú és elegendő alaptakarmányt készítsünk be, ami az agronómusok irányításával a gazda­ságok minden egyes dolgozójának a feladata. A jövőben godoskodni kell a szá­rítóberendezések maximális kihaszná­lásáról is. Évi átlagban egy-egy lu­cernaszárítót legalább 2550 órán át kell üzemeltetni. Célszerű lenne azon­ban, ha a szárítók kihasználása tekin­tetében áttérnénk az NDK-ban meg­honosodott gyakorlatra, ahol ezeket a berendezéseket egész évben kihasz­nálják. Nyáron terimés takarmányo­kat szárítanak, télen pedig préselt teljes tápértékű szarvasmarha-eiesé­­get gyártanak. Ez azért is szükséges, mert a nagy hasznosságú állatok igé­nyesebbek az eleségre, mint elődeik. Jelentős tartaléknak számít a kerü­letben a 84 ezer hektárnyi kevéssé kihasznált rét és legelő. A múltban ezen a területen hektáronként mind­össze 18,5 mázsa szénaértéket értek el. Ügy kell gazdálkodni, hogy itt az ötéves terv végére minimálisan 25 mázsás hektárhozamot ér; “->4 el szé­nából. Ezzel bizonyos szántóterület felszabadulna. Akad teendő bőven. Csupán az a fontos, hogy ki-ki a maga szakaszán nézzen körül, dolgozzon jobban. Na csak azt figyelje, mennyi a bére, ha­nem főleg azt, hogy termelhetne töb­bet, jobbat és olcsóbban, mert Bün­den beosztásban ez az emberek mun­­kadijazásának a mércéje. HOKSZA ISTVAT Amilyen a gazda, olyan az állatállomány!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom