Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-10 / 1. szám

fMrtÜr И. SZABAD FÖLDMŰVES 3 AHOL SZEPTEMBERTŐL MÁJUSIG HAVAZIK Olyan vidék, melyről a kutató-meteorológusok azt állítják: túl magasan fekvő körzet — jelentést leadni nem szükséges — nem tipikus... A turis­táknak ez a „nem tipikus“ — érdekes. Az ott szolgálatot teljesítő határ örök Így vélekednek: — „Vicces egy éghajlat. Itt csak két lehetőség van: vagy ázunk, vagy fázunk...“ ELSŐ TAjLElRAS A csönd szinte dermesztő... És ezek a színek: a festő talán így hatá­rozná meg az alaptönusokat: kék, fe­hér. szürke. A hé, az égbolt, a házak színei ezek. Nincs más. Jégcsap, hó­kristály, megrongált épületek, egy kis élet: hóba zárt élet... A bércek fenyvesei alatt plct tele­pülés. Jelen Itt nem igen jár, hacsak a hógyalu időnkénti megjelenése nem jelenti ezt... « A falucska utolsó háza nagyon szürke, és nagyon kopott. Ajtaját deszkából tákolt „hófogó“ szerkezet veszi körül. Két idős ember lakja a házat. Két nagyon idős ember. És az ajtó. Ez jellegzetes... Aránylag rit­kán nyikordul meg. Rendszerint egy koros férfi lép ki rajta bőrből font táskával a kezében. Élelemért indul. Nehézkesen lépeget a ház oldalához támaszkodó kamra felé, kinyitja az ajtót, majd egy pár sílécet vonszol ki felé. Ez a siklóalkalmatosság nagyon furcsa szerkesztmény. Két deszkához hasonlít, nem fedi lakk, a vége dur­ván felhajlő. A féri rááll a lécekre, közben egy barna arcú idős asszony lép ki a ház ajtaján. Ráerősíti az öreg ember lábára a léceket, majd hátrább lép, s néz a férfi után — aki eltűnik a ház mögött lejtőn. Ap asszony bámul a két kanyargó »ivómra, ami Itt a kintet, a világot, az emlékeket jelenti: születik a gye­rek, beteg van a háznál, élelem ... A nyomok viszik és hozzák a jó és rossz hírt, a segítő embert, embere­­кец, A feleség szinte megérzi, mikor jön a férje. Kisétál a ház elé, de ez­úttal az út másik oldalán kezdődő magaslat felé mered a tekintet. Idő­közben leszáll a kőd. Az eddig ural­kodó halvány fény !s eltűnik. Nem látni messzire. De az asszony csak néz egy pont felé, bele a szürkeség közepébe. Várakozik. Kis idő múlva sercegés töri meg a csendet, s a köd­ben sikló alak tűnik fel. Az öreg ér­kezett meg. Az asszony átsegíti őt аг árkon, közösen megoldják a lécek csatijait. A bőrből font táska most a hátán lóg — dagadtra tömve élelem­mel. A két öreg indul befelé, az ajtó recsegve becsukódik. Kint a csönd szinte dermesztő. Hőbá zárt táj. Csak jégcsap van, hőkristály, köd, szürke­ség ... És néha egy kis élet. MÁSODIK TAjLElRAS Hétvége, — gyönyörű idő, a hőmér­séklet ideális Fokmegjelölés nélkül . — W ■ , . ■ I - A - -.At. nak. A hegyoldalakon kötélpályák. A bércre a gép fáraszthatatlan erejével jut az ember, léfelé már szórakozva; szánon, síken. A pályák különbözők. Kezdőknek, haladóknak, „tudósoknak“ építettek. A legizgalmasabb „lesiklá­sok“ mégis a gyermekpályán vannak. Piros, kék, sárga, fehér „kezeslába­sokba“ bugyolált apróságok próbál­gatják a számukra fura „járműveket“. Leszáll az est. A havasok bércei fe­lé szürke lepel húzódik, sötétség bo­rul a tájra. Ez a „lepelmonotonság“ apró fénypontocskákkal törik meg. Pici ablakok jelei ezek, az ablakok mögött emberek A sátortetős épüle­tek felől énekhang, lassú majd gyor­sabb melódiák hallatszanak. a hegyvidett lakói gyakran így (e: lemzik ezt az állapotot: „A hókristály gyémántfényben ragyog“. Az utakat gépjárművek lepik el, szemet Izgató tarkaság vonul végig a tájon, majd szétszóródik. S a köd... Itt a köd nagyon érdekes. Gyűrű formákban, spirálszerfi vonalakban tekeredlk a hegyoldalakra, erdős sávjaikra. Az autó a napfény árasztotta természet­től belefúrja magát a „ködvilágba“, s reflektorszemeivel tapogatja ki az utat, ami ebbe a szférába hozta és vezeti őt. A hegyoldalakon meleg színek jelennek meg, — a kék, fehér, szürke élni kezd. Hangok hallatsza­nak, motorzúgás, ■ nevetés, gyerekek társalgása... A járművekről szánkókat, síléceket szerelnek le az emberek: kisebbeket és nagyobbakat, kicsiknek és nagyok-Л VIDÉKRŐL BŐVEBBEN ... • E két rövid „tájkivonat“ ábrázolá­sa nyomán ezennel egy hegyvidék sorsának töredéke vetődött papírra, mely változó időjárásával és a törté­nelem szeszélyes határvonalrendezé­seivel, hosszú ideig a nemzetek kö­zötti viszályok, a nehéz megélhetőség helye volt. Azonban a felszabadulás után Csehszlovákia e festőién szép része fellélegzett, élni kezdett... A Német Demokratikus Köztársaság keleti részével határos Krušné Hory hegység változó Időjárásával, arcával ma már szinte kuriózumként vonzza a turistákat, természetbarátokat, időseb­beket, fiatalokat egyaránt. lejártamkor ez a hegyrendszeri körzet teljes arcával mutatkozott be: néha gyönyörű napsütésben tündö­költ, máskor betyáros fergeteg kavar­ta a havat, tüntette el az utakat. Egy gyümölcsöt szállító — magyar rend­számú — kamion vezetője, mikor pót­kocsit cipelő teherautója alaposan beragadt a hóba, a kellemetlen szi­tuáció ellenére, — jókedvűen telelt: „Ide máskor csakis hófrézerrel jövök, de ez esetben megteszi egy hólapát is...“ Az egyes települések körül a legér­dekesebb a kétezer lelket számláló Boží Dar nevű városka. Fából készült hotelje, téglával és fával kombinált családi házai a turisták fogadására épített téli lakjai, eredeti hegyi tele­pülés látszatát keltik A „hangulatos környezet, síelők birodalma“, jelzők mellett van a városkának még egy kúrlózuma; Boží Dar Csehszlovákia legmagasabban fokvő városa, tenger­­szint 4616111 magassága 1201 méter. A településtől néhány kilométerre helyezkedik el, a síelők paradicsoma; Louéná nád Klínóvcem. Itt „libegők­­ke!“ és felvonókkal ellátott sípályák várják a különböző igényű és korú sportkedvelőket. Az 1244 méter ma gas Klínovec' nevet viselő hegy tévé­­tornya mellől kitűnően lehet látni a néhányszáz méterrel lejjebb fekvő — Oberwiesenthalra, az NDK neves síközpontjára Él ezen a tájon egy erdész, kiró! azt állítják: a lehető legjobb ismerő­je a hegységnek idős „őslakos“ О így meséit a vidékről: — Itt születtem, 45 évvel ezelőtt kezdtem el ugyanezen a helyen er­­dészkedni. Emlékszem, annak idején a lakosság 80 százalékát német nem­zetiségű állampolgár alkotta. Később a kitelepítés, az akkori silány helyzet a vidéket alaposan tönkretette. Mert ahol nem él ember, idővel minden tönkremegy: az utak. a házak, min den ... A háborút Itt bújdostam végig, az­tán jött a felszabadulás. Az első évek­ben nagyon magányosan éltem, csu­pán Itt ott élő lélek Aztán ..., az­tán jöttek az emberek Kezdték 'az utakat kijavítani, villanyvezetékeket húzni, üdülőket építeni. Brigádosok százai dolgoztak itt, s,az állam je­lentős összegeket fektetett a létesít­ményekbe ... S ma? Tessék körül­nézni... Itt tartunk! Ballagok az úton s autók százai mennek el mel­lettem. Vidám, életerős dolgos embe­rek; számtalanszor elbeszélgetek ve­lük... Sokan e kohók, a gépek mél­­lől jöttek pihenni, levegőzni. öreg ember vagyok már. de egv felemelő érzés még mindig nagy erőt kölcsö­nöz; Eljöttek hozzánk az emberek, itt vannak közöttünk, mellettem. S hogy volt értelme a mi, az én mun­kámnak is, most látni igazán ... Való és meggyőző volt az erdész néhány egyszerű, de annál igazabb szava. A múltat az ellentétekkel, küszködésekkel jellemezte, a jelent lelke­sedéssel; azzal az alkotó lelkesedéssel, amit fiatalabb társai szintén meg értettek, s a tájat átváltoztatták a munka utáni pihenés, felfrissülés öve­zetévé. 99A munkát szeretem* a családomnak élek. • Fehér subát öltött a természet. A Hold hideg fényében, szinte ver­senyt sziporkázik a hé, a csilla gok népes gárdájával. Fogvacogtató. kemény hideg van. Kivált a hajnali érákban tesz ki magáért az évszak. Tén még a ta­karos házak is meg-meg rázkód лак a tél jeges leheletére, távol­ról mintha összebújtak volna... Fél ötkor csörög az éra Nagyék­­nál. Feleslegesen. A szülők amúgy is felébrednének. Húsz éve dolgoz­nak sertésgondozókánt. Azóta kei­nek nap — mint nap fél ötkor. Há rom hét szabadságuk vau egy év­ben. de ha pár napot kivettek — pihenés, kikapcsolódás céljából — akkor sem tudtak tovább aludni. A szokás hatalma__ A két leány, még jóízűen alszik. Nem soká! Marika. Szerénke! — kiált any­juk a konyhából. Marika húsz, Szerénke 16 esz­tendős. Mindketten a szomszédos Kolárnvora (Gútára) utaznak. Az idősebbik a Vágmenti gépgyárban dolgozik, Szérűnké pedig pincér­nőnek tanul. Míg az asszonynépség odabenn tesz vesz. öltözik, a családfő Nagy Imre. a garázsajtót nyitja ki ép­pen. Minden reggel felkeli „túráz­ni“ a kocsit. Éjjel alaposan kihűlt a motor. Fél perc sem telik bele, kitűnően működik a gyújtás, idé­zik még pár percet a garázsban, aztán kigördül a piros Moszkvics. Bent már várja a -reggeli. Sült virsli, forró tea. A lányok is elké­szültek már. Kétoldalról ..oda­nyomnak" egy-egy puszit a papá­nak. mamának és sietnek az autó­buszra. A kollárnvoj szövetkezet lfjúság­­falvai részlegének telepén 170 te­nyészsertést gondoz Nagy Imre és felesége. Előbb érkeztek kocsi­val... Példás dolgozók, mintaszerű szülők. Az előbbit a szövetkezet egyik zootechnikusátől. az utóbbit a rokonszenves házaspártél tudom. „A munkát szerelem, a családom­nak élek“ — mondta az apa be­szélgetésünkkor. Emlékszem, ép­pen szüléi értekezletre készült. Még egyet sem hagyott ki. Érzik is a lányok a szülők gondoskodá­sát, szeretetét. — Nézze, mindenünk megvan, boldogok vagyunk — vallotta az asszony. Jól érezzük magunkat a szövetkezetben. A munkáért járó anyagi juttatásán kívül, mindnn évben kirándulhatunk — a lányok­kal együtt — a szövetkezet költsé­gén. Szerénke serdülői,iny korá­ban sokszor volt pionírtáborban. — Így van! Megbecsülnek — ve Щ szí át a szót férje. A taggyűlése 1= ken, évzárókon, szinte kivétel nél kül megdicsérnek, jutalomban ré szesülünk. Nagyon jól esik ez az embernek. Ügy mond fellelkeslt s hatványozott odaadással végez zük a munkát. Ismét elmúlt egv év. jóformán ЦЗ az új küszöbén állunk. Még fris­sen él bennünk az óév búcsúzta- š tása. a vidám báli forgatag, a pezsgös poharak halk, bensőséges =j| csengése. Nagyék szintén ünnepeltek. A lányok Gútán voltak bálban, a szü- Щ lök a tévé mellett a nagymamánál. 3= Kellemes fáradság járta át tagjai- Щ kát munka után, de éjfélkor, ami 2Ё kor boldog új évet kívántak egy —— másnak, már eloszlott, minden. =3 jóleső boldogság járta a szivüket = BARAK LÁSZLÓ =§ Fii Vizsga Nem nagyon bírja már a lába d gyaloglást Nagy István viszont nyugtaim ember. Amióta nyugdíjas lett, sokat járkál Délelőtt még csak megvan valahogy otthon, de akkor meg az asszonya nógatja: — Pista! Hallasz te engem, Pista? — jobb lenne, ha a lábaim helyed a füleim fájnának, akkor talán nem hallanálak. — Csak a holtba kell elmenni Pis­ta .. de ha már ott vagy, akkor a Terka lányunktól hozzál két fej ká­posztát. Márta lányunknak vigyél tarkababot. Miklós fiunkot Is láto­gasd meg, rossz álmom volt az éj­szaka. Délelőttönként tehát az asszony kívánságát kell teljesíteni. Délutánra meg már mintha bejáródna a bokája, és minden külön bejelentés nélkül Nagy István búcsút int a kiskapunak és máris valahol a szölöskertek ösvé­nyein bandukol. — Mi van a motorkerékpárral, Nagy elvtárs? — kérdezik a szőlőkben szorgoskodó emberek — Megvettem már, csak motorve­zetót vizsgát kell tenni. — Ilyen idős, nyugdíjas embernek is vizsgázni kell? — Még csak nekünk kell Igazán vizsgázni. Azt mondták, hogy ha tu­dok előadni a szövetkezeti munkais­kolában, akkor nem árt. ha én ts ta­nulok. Arra vonatkozólag a faluban igen megoszlanak a vélemények, hpgy Istvánnak egyáltalán kell-e motorke­rékpár. Addig bizonyára nem lesz baf, amíg a szőlők felé tart. A baj a haza­térésnél kezdődik, néhány pohár riz­­ling után. Különben mondjon, ki, mit akar, Nagu István szakértelmére szükség van. mert recsegő, ropogó, nyikorgó kerékpárján mindennap hordta a fó híreket, hogy mikor mit kell perme­tezni és más olyan jó tanácsokkal látja el a kövesdl embereket, hogy azok hálából csakis a legjobb boruk­kal szokták megkínálni. Nem csoda tehát, hogy a kerékpár a délutánt küzdelemben tönkremeht. Nyugdíjas ember Is hasznos ember, ha továbbra is a közügyeket szolgál­ja, történjen az a pincemelletti cse­resznyefa alatt, vagy most már a ber­regő mellől. Intézni kell azt és ha évek során bebizonyosodik, hogy a járdaépítéstől a szilvaszedésig min­den közügynek számít, akkor az is természetes, hogy a jóbaráti küldött­ség el tudta Igazítani azt az ügyet ts Nagyné asszonynál, hogy a motorke­­rékvétel ez esetben közügy. — Emberek, itt a hernyó, ott a pajzstetü nézzék csak, támad a pero­­noszpóra vagy éppen túlérett már a cseresznye, alig van ára a piacon, az uborkának, permetezni kell a paradi­csomot, itt a kötözés, a nyesés Ideje, holnap jönnek felvásárolni a nyula­­kát. Szóval van itt mit tenni nemcsak két kézzel, hanem kézzel-lábbal és a jó szándékú jó tanáccsal is. — Hogyan zajlott le a motoros vizs- 33 да. Nagy elvtárs? Щ — Hát az úgy volt... =1 — Talán nem történt valami baf7 5= — Baj? A baj akkor kezdődik, aml­~ kor az embert a löld alá dugják és a 5 feje felelt mások ürítik a poharat. A r|g vizsgáztató bizottság a vonalakról SS kérdezett. En megmagyaráztam nekik? ■ hogy mi a különbség a földgömbön a szélességi és a hosszúsági vonal, meg a zebracsík között. Meg azt is, hogy Щ mi a különbség a magamfajta nyug­­= díjas színvonala meg a léghajtásos repülőgép által húzott csík között. Щ — Meg azt kérdezték, hogyan kell =j§ begyújtani a motort. Mondtam nekik, ssz attól függ, ki hogyan tudja. Láttam, I hogy valamiért könnyeznek, talán ne­­sS vettek. Megint kérdeztek, méghozzá Шв azt, hogy az úttest melyik oldalán le- Щ hét haladni. Erre azt válaszoltam, =5 hogy szabály szerint a jobb oldalon, Ш de a mi falunkban ott hajtunk, ahol S3 nincsen sár. — — Láttam, hogy a válaszaim után — a vizsgáztató bizottság egyes tagjai S ..fuldokolnak“. Ekkor megfogadtam, Щ többe nem szólok nekik, de a legfia­­= lalabb, aki, unokám is lehetne, vala­­milyen matematikával összefüggd kér­­= dési tett fel. Erre elmondtam neki a = szabályos osztást, méghozzá úgy, hogy == az én életévemet hozzáadtam, a pad­­== ban mellettem ülő 16 éves lánykáéhoz és bemondtam, hogy ha az elvtársnő is levizsgázik, akkor ezen a napon két negyvenötéves személy kaphat jogosítványt motorvezetésből. Erre mélységes csend támadt. Több kér­dést már nem adtak fel. Illés Bertalati

Next

/
Oldalképek
Tartalom