Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-03-20 / 11. szám

A nyúl is, mint minden más állat — a természetes környezetéből kiszakítva — csak akkor tud képességeinek megfelelő termelési eredményt elérni, ha az ember gondosko­dik megnövekedett igényeinek megfelelő környezetről és a takarmányról. A szakemberek megfigyelése szerint pl. a „Fehér Gyöngy“ fajta esetében a bak takar­­mánylgényo a tenyészkondíció elérésére napi 100 gramm. Az anyáé — a növendéknyulak ta­karmányigényét is figyelembe véve 4 hetes korig — napi 230—250 gramm, viszont a pi­henés és a vemhesség idősza­kában napi 100—120 gramm. A növendékek takarmányigénye 30—90 napos korban napi 70— 85 gramm. A gyakorlatban a takarmánytápoknak három vál­tozata terjedt el, mégpedig a tenyész-, a növendék- és a broilertáp. A felsoroltak közöl a te­­nyésznyúltápra vonatkozóan kü­lönösen fontos, hogy a takar­mány fehérjetartalma megte­remtse a fejlődés feltételeit. A rosszul összeállított takarmány esetében a szülőpárok Idő előtt lesoványodnak, ellenállóképes- Ségük csökken és selejtezésre kerülnek. A tenyésznövendék-nyűltáp túlzott energiaképző anyag, adagolás esetén a növendék­nyulak növekedése túl gyors, és gyakori az állatok elzsíroso­­dása. Amennyiben a hfzőnyúltáp beltartalmi értéke nem elégíti ki az intenzív hizlalás tápigé­nyét, a hízónyulak súlygyara­podása nem éri el a kívánt szintet. Korszerű telepeken a hizlalásban 1 kg húst átlagosan # kg takarmányból állítanak elő. A szülők takarmányfo­gyasztásával együtt 7—7,5 kg takarmány szükséges 1 kg nö­vendéknyúl előállításához. A szükséges vitaminoknak és ásványi anyagoknak, valamint h nyomelemeknek elégséges mennyiségben kell a tápban Jelen lenniük. Az ún. intenzív nyúlfajták takarmányigénye mind mennyiségileg, mind pe­dig minőségileg nagyobb a par­lagi fajtákénál. Az intenzív növekedésű faj­ták nagyobb ásványi és vitamin­pótlást igényelnek. Megfigyelé­sek szerint a 20—25 napos nyú­lok „B“-vitamin igénye különö­sen fokozott, ezért ezt érdemes A kívánalomnak megfelelően adagolni. A korábbi vélemé­nyekkel szemben ma már tisz­tázódott, hogy higiénikus viszo­nyok közöt tartott nyulak ré­szére a különféle „furazolidán“­­készítmények etetése szükség­telen, és kifejezetten káros a bélflóra egyensúlytartása miatt. A nyúl a többi állatfajnál jóval érzékenyebb a toxikus és mér­gező anyagokkal szemben, ezért a takarmányok alfatoxin- és fuzárium-fertőzöttsége a nyúlra jóval veszélyesebb. A takarmányváltozás mint stressztényező szintén fokozot­tabban érvényesül a nyúlnál. A takarmányozás területén még rengeteg az ismeretlen tényező, amelyeket a folyamatosan vég­zett kísérletekkel tudunk felde­ríteni. Sokat vitatott téma a szak­emberek körében az etetések száma. A nagyüzemi tartós megfigyelések azt igazolják, hogy a napi háromszori etetés — különösen fiatal korban — számos előnnyel jár. Ez esetben a növendékek előbb kezdenek takarmányt fogyasztani, emész­tőnedveik termelése előbb in­dul meg. Így a laktáció harma­vályú hossza 35 cm, szélessége 5 cm, a mélysége pedig 5 cm. Az etetés felöli részen hosszá­ban drótszál húzódik, amely megakadályozza, hogy a nyu­lak a tápot kikaparják. Az aj­tóra az etetővályú fölé ajánla­tos drótpálcákat hegeszteni, hogy a nyulak ne fektessenek bele. A pálcák gyakorlatilag öt kisebb részre osztják az etető­­vályú terét, fgy egyidejűleg több nyúl hozzáfér. A vályú tisztítás céljából kifordítható, sőt az ajtó kinyitása nélkül tölthető, esetleg kiemelhető. A hizónyulak etetővályúja 81 cm hosszú, szélessége alul 12 Magyarországi tapasztalatok Nagyüzemi nyúlhústermelés granulált takarmányokkal dik hetében a viszonylag ala­csonyabb tejtermelés következ­tében a súlygyarapodás üteme nem törik meg. A mechanikai eredetű tőgygyulladások ritkáb­ban fordulnak elő. A választási (4 hetes) súly mintegy 10 •to­kai nagyobb. így a választással járó stressz kivédése is egysze­rűbb. Az e téren végzett vizs­gálatok hasonló összefüggést mutatnak a takarmánygranulá­tum szemcsenagyságával kap­csolatosan is. Az etetőberendezéseket min­dig a takarmány alakjának megfelelően szükséges megvá­lasztani. A főleg régebben hasz­nálatos dobozos önetetők elő­nye, hogy egyszeri feltöltésük­kel több napra elégséges takar­mányt lehet az állatok rendel­kezésére bocsátani. Hátrányuk viszont, hogy a nyulak sok ta­karmányt kikaparnak belőle. A napi takarmányfogyasztást nem lehet ellenőrizni, a takarmány könnyen összetapad, és fenn­akad az etetőberendezésben. A gondozónak minden önetetőt gyakorlatilag ellenőrizni kell. A granulált táp változó hosz­­szúsága miatt nem lehet elérni, hogy az ilyen típusú önetető — azonos beállítással — zavar­mentesen működjék. Az önetető etetőnyílása nem teszi lehetővé, hogy a kis növendék és az anyanyúl egyforma módon ehessenek. Az etetőhöz egyszer­re legfeljebb két nyúl fér. Az ismertetett kedvezőtlen tapasztalatok alapján megfele­lőbb az állatok méreteihez iga­zodva kialakított „etetővályú“, ahol a tenyészállatok részére a cm, fel 14 cm, mélysége 7,5 cm. A kezelő folyosóról oldalról le­het betolni a ketrecbe, ahol a négy szomszédos batóriában le­vő állatok férnek hozzá. A vá­laszfalból fémpálcák állnak ki, amelyek megakadályozzák, hogy az állatok a vályúba fekhesse­­nek, valamint azt, hogy a kis­­nyulak a vályún keresztül át­bújhassanak. Ezen típusú etető­vályúnak nagy előnye, hogy több állat egyidejű táplálkozá­sára alkalmas és megakadá­lyozza a takarmány kikapará­sát. Hátránya viszont, hogy a kisebb állatok belefekszenek és szennyezik a takarmányt. Az önetetővel szemben a vályús etetőrendszer bizonyos vissza­lépést jelent. Jelenleg azonban — nagyobb munkaigényessége ellenére — nagyobb biztonsága miatt előnyösebb. Gyakorlatban jó módszerként alkalmazzák a könnyen mozgat­ható 4 kerekű takarmánykiosz­tó kocsit, amely hasznos terhe­léskor 50. kg takarmányt köny­­nyen szállít. Az alján külön edény van felszerelve, az el­porladt és szennyezett táp ösz­­szegyűjtésére. Az ad libitum etetés során a hizónyulak és szoptatós anyák részére lisztes lapáttal, a bakok- és növendé­kek számára pedig etetőedé­nyekkel végzik a takarmány adagolását. Az iparszerű nyúlhústermelő üzemek kialakulása során ■ a nyulakat egészen primitív mó­don, locsolőkannákból feltöl­tött itatóedényekből itatták. Több fejlődési fázis után a gyakorlatban sikerült az itatást ЪА colos kemény PVC csőbe csa­varozott és ragasztott kettős súlyzáras itatószelep segítségé­vel önműködően megoldani. Üzemeinkben sok különböző konstrukciójú és gyártmányú itatószelepet próbáltak ki, de valamennyinél kisebb-nagyobb csöpögés volt tapasztalható. Az osztrák importból származó itatószelep működése kifogásta­lan. Az egymással háttal talál­kozó férőhelyen levő nyulak közös itatószelepből isznak. A ketrec hátfalán egy kis négy­zetalakú 5X5 cm-es ablakot vágtak ki, hogy a szelepet a nyulak elérhessék és abból biz­tonságosan tudjanak inni. Az önitatók használata több szempontból előnyös. Az állat sohasem szomjazik meg annyi­ra, hogy hirtelen túl nagy víz­­mennyiséget fogyasszon. Az ivó­víz nagyjából állandó hőmér­sékletét a tartály- és a csőveze­ték-rendszer jól megoldotta. A víz tisztítását a tartályok alatt felszerelt szűrőbetét és ülepítő látja el. A tartályok fedettek, de könnyen kinyitha­­tók. A különféle megelőző ál­lategészségügyi és terápiás gyógyszerek, s ugyanúgy a ki­egészítő anyagok is ezen ke­resztül jutnak el az állatokhoz. Ajánlatos az Istállón belüli lta­­tó-rendszert hetente egy alka­lommal átmosni. Ezért oda és vissza Is nyomást és fertőtlení­tőt kapcsolnak rá a vezetékre, így a nagy sebességű, változó irányú víz az esetleges lerakó­dásokat magával viszi és eltá­volítja a rendszerből. Egyéb­ként ennél az itatási megoldás­nál a tenyésznyulak 2 db férő­helyéhez és a hízó nyulak 4 db fülkéjéhez tartozik egy szleep. írásomban a Bikali Állami Gazdaságban bevált etetési- és itatási technológiát kívántam bemutatni. A gépesítés színvo­nalának növekedésével párhu­zamosan a gondozói normák is változtak. A fiaztató épületben hagyományos technológiával egy gondozóra 250 db állatot bíztak, napjainkban a korszerű technológia megvalósításával ez a szám 960 db-ra növekedett. A hizlaló épületben az egy gon­dozóra jutó kezdeti 1000-es lét­szám ma már 500ü-re nőtt. A fokozott gépesítéssel csökkent a fajlagos munkabér-felhaszná­lás, emellett a dolgozók kere­sete mintegy 25 százalékkal nö­vekedett. Az iparszerű nyúlhústermelő telepen a kedvező eredmények alakulásában nagy szerepe van a kezdettől tartó megfigyelés­nek. Ennek tudható be az épü; lettípus kialakításával egyidejű­leg a gépesítés, a belső bérén- ' dezések korszerű, áttekintheti, a jelenlegi igényeket kielégítő megoldása, az ehhez igazodó munkaszervezés, valamint a fej­lettebb bérezési forma, amelyek együttes alkalmazása hozzájá­rul a telep jövedelmezőségének a fokozásához. Or. László László > ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦ ❖ ❖ ♦> ❖ ♦> ❖ •> ❖ •> ♦> «> •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> <♦ ♦> ♦> ♦:* ♦> *;♦ ♦> •> ♦♦♦ ♦> ♦♦♦ ♦♦♦ •> ♦♦♦ ♦♦♦ •> «$♦ ♦> ♦♦♦ « ❖ ❖ V ❖ ❖ ❖ ❖ * ❖ ❖ *1» ❖ ❖ ❖ Gyökér óvó cserépalátét Keressünk egy konzerves üvegről levett fémfedelet (amit egyébként önmagában is hasz­nálnak cserépelátétként) és hozzávaló zárópántot, valamint egy kissé nagyobb átmérőjű, legalább egy centiméternyi ma­gas (lehetőleg rozsdamentes) dobozfedelet. Zárjuk össze a zárópontot, az üvegfedelet pe­dig egymástól 2—3 cm-re egy vastag szeggel lyuggassuk át. Utána a fedelet helyezzük a zárópontra, a kettőt együtt pe­dig a felfelé fordított doboz­fedélbe. Az ilyen alátétre állí­tott cserépből kifolyó víz a lyug­­gatott fedélrészen át az alsó dobozfedélbe kerül, amiből időnként kiönthetö. Melegebbre fordul az idő, végre, az erkélyeken, az ablakokban, sőt a szabadföldben is megje­lennek a virágok. *♦* ♦♦♦ *♦* *t* *«' *t* ♦♦♦ *♦* *** ♦{♦ »{* *** «5* *** *$» *** *t* *1* ♦$* •** *** ♦♦♦ ♦♦♦ v f ❖ ❖ ♦$* «j* «j» *j, *$* «j* Korszerű A fólia alatti zöldségtermesz­tés egyre nagyobb tért hódít. A mezőgazdasági üzemek példá­ját követve, a házikertekben Is sok napfényben fürdő fóliasát­rat láthatunk. Röpke néhány esztendeje, hogy a házikertekben is felépí­tették az első „mini“ sátrakat. Akkoriban még vajmi kevés volt a tapasztalat, bizony nem sok előnnyel járt a fólia alatti zöldségtermesztés. Mik is voltak a kerékkötők? Részben a fóliasátrak mére­tei, valamint a felállításának a módja, másrészt nem tudták az újnak mondható termelési rend­szert jól kihasználni, nem volt szakszerű az öntözés, a növény­­védelem, a szellőztetés stb. A házikertekben felállított fóliasátraknál, de még a mező­­gazdasági üzemekben sem gon­doltak a szélirányra s bizony azért sokszor megtépázta a vi­har a fóliát, sőt még a kon­strukciót is. Sokan arra sem gondoltak, hogy a telep helyét néhány év múltával változtas­sák és ezért talaj untság lépett fel. A monokultúrára ’legin­kább a paprika kényes és ugyanazon a helyen legfeljebb három évig termelhető ered­ményesen. A többi növény ese­tében a betegségek fokozottabb fellépésével keli számolni; az viszont szakszerű vegyszerezés­sel ellensúlyozható. A fűtés nélküli fóliasátrak alatt az egyenletes hőmérsék­letet nehezen lehet biztosítani. A túlságos éjszakai lehűlések ellen úgy kell védekezni, hogy a sátrakban meleg levegő le­gyen tárolva éjszakára. Ez na­pos időben úgy érhető el, hogy amikor a sátor hőmérséklete eléri a 25—30 fokot, kinyitjuk a széllel ellentétes végeket, majd amikor így is 25—30 G°-os zöldségtermesztés lesz a levegő, nyitjuk a sátor másik végét. Fólia alatt öntözni kell a nö­vényeket. A kistermelők erre főleg gumitömlőt és arra fel­szerelt locsoló rózsákat hasz­nálnak. Pedig ez nagyon fá­rasztó munka s különösen a melegebb idők beköszöntővel sok Időt vesz Igénybe. Erre már vannak a fóliasátrakba beépít­hető jól bevált eszközök. Az öntözési időpont és a vízmeny­­nyiség megválasztásában az egyes növények között lénye­ges különbségek vannak, s an­nak betartása fontos tényező a zöldség termesztésében. A fóliasátrak alatt főleg pap­rikát termelnek. Mivel a papri­ka melegigényes növény, leg­jobb csak április közepe táján kiültetni. A túlzottan korai ki­ültetés nem sokat érő, mert csak sínylődik a palánta, a fejlődésben elmarad, csökken az ellenállóképessége, ezáltal gyengébb lesz a termés. Az uborka is igen alkalmas fóliás termesztésre. Fényigénye nem nagy, ezért fényszegény időszakban is nevelhető. Mele­gített hajtóágyakban március végefelé, melegítés nélküliben pedig április közepén kiültetve termeszthető. Vrábel Boldizsárral, a jól Is­mert imeli (imelyi, komáromi járás) kiskertészkedővel beszél­gettünk a fóliasátrak alatti zöldségtermesztés sokrétű prob­lémáiról. Vrábel elvtárs egy ideig a kiskertészkedők szövetségének volt az elnöke, és sokat tett a taglétszám bővítéséért, vala­mint a szaktanács adás terén és igyekezett a legjobb vető­magot beszerezni, ellátni a kis­­kertészkedőket műtrágyával és vegyszerekkel. A szövetségnek jelenleg mintegy 260 tagja van, akiknek a 80 százaléka foglal­kozik fólia alatti zöldségter­mesztéssel. Az ímelyiek már komoly ta­pasztalatokat szereztek a fóliás termesztéssel. Az első Időszak­ban bizony sokan ráfizettek ar­ra, hogy nem a széljárás Irá­nyában állították fel sátraikat. Vrábeléknál most három darab húszméter hosszú sátrat egy­más mellé állítottak, mert így jobban ellenállnak az időjárás viszontagságainak és így a te­rület is maximálisan ki van használva. A tapasztalt kisker­tész szerint náluk a leggazda­ságosabb a PCR paprikafajta termesztése. A múlt években a paprika kiültetése előtt próbál­koztak már retekkel is, még­hozzá úgy, hogy bevezették az automatikus gázfűtést. De ez elég drágának bizonyult, s most már nem foglalkoznak vele. Az imelyi fóliások nagy gon­dot fordítanak a tápanyagellá­tásra. Nem takarékoskodnak az istállótrágyával. Rendszerint műtrágyával is jól el vannak látva. Sok esetben viszont gon­dot okoz a megfelelő növény­védőszerek beszerzése. Különben az imelyi szövetke­zetben is foglalkoznak a fólia alatti zöldségtermesztéssel. Az Idén már hat hektáros terüle­ten lesznek felállítva fóliahá­zak. Legújabban száz méter hosszúak, tiz méter szélesek és 3,80 magasakk a fóliaházak, és a gépesítés egyre nagyobb teret kap. A nagyüzemi ter­mesztésben szerzett tapaszta­latok minden bizonnyal előse­gítik majd a házikertekben le­vő sátrak korszerűsítését és maximális kihasználását. Ezekben a napokban már szorgoskodnak a kertekben s a fűtött fóliasátrakban, már ter­mesztik a palántákat és a korai zöldségféléket. A kiskertészek fáradozása csak akkor lesz iga­zán eredményes, ha kihasznál­ják a legjobban bevált módsze­reket; a tápanyagellátás, a nö­vényvédelem, az öntözés, a szel­lőztetés terén és a legjobban bevált zöldségfajtákat termesz­tik. Palántahajtatás & talujfűtésö túUaházban. Foto: —tt— Tóth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom