Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-13 / 10. szám
1978. március 13. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 A cigánylakosság életkörülményeinek változása Bodor Bertalan, a szövetkezet legjobb tehéngondozója. Modern, összkomfortos családi házban lakik Ady Lajos unokájával, Ladles Jóskával. Szép, brizolltos vakolat, utcára nyíló nagy ablakok. Tükrös faltól csillogó előszoba, mozaiklap, a szobában olyan bútor és berendezés, hogy bárki megirigyelhetné. Nem hiányzik a rádió és televíziókészülék sem. Ady Lajos és Ladles Jóska háza a cigánysoron azon házak közé tartozik, amelyek gondozott kerttel dicsekedhetnek. — Hiába keresi a putrikat, úgysem találja őket, mert ahogyan felszámoltuk a pérót, úgy megszüntettük a putrikat is — magyarázza Stelmakovics Sándor elvtárs, a drahňovi helyi nemzeti bizottság elnöke. — Hogyan sikerült ezt elérniük? — érdeklődöm a község elöljárójától. — Hosszas, kitartó, fáradságos munkánkba került amíg mindezt, amit itt lát, elértük. A legelső tennivalónk az volt, hogy munkába állítsuk legalább azokat a cigányokat, akik vállalkoztak állandó jellegű munkára. A hatvanas évek elején kapcsolatot teremtettünk a körülöttünk épülő elhelyezkedő üzemek vezetőivel és kértük, hogy ha felvételre küldjük őket, ne zárkózzanak el; s még akkor se ha esetenként, főleg az első időszakban, rövid idő múltán elhagyják a munkahelyüket, vagy nem pontosak. Igaza van Stelmakovics elvtársnak. Állandó munkahely, rendszeres munka — ez a legelső és legalapvetőbb feltétele az életkörülmények gyökeres megváltoztatásának. De attól, aki mindaddig csak alkalmi munkát végzett — hol dolgozott, hol nem —, nem lehet kialakult, megszilárdult munkamorált kívánni. Mindenekelőtt fel kell venni őket, előítéletek nélkül. A hatvanas évek elején Drahňov környékén is megtörtént — mint oly sok más helyen az országban —, hogy az üzemvzezetők, elzavarták őket. Sőt még ma is előfordul nem egyszer, hogy maguk az üzemvezetők szolgáltatnak alkalmat arra, hogy megszabaduljanak tőlük. — Milyenek a jelenlegi tapasztalataik? — tudakolom Stelmakovics elvtárstól. — Örömmel elmondhatom, hogy ma e községünkben a 365 cigánypolgárból alig lelhető fel olyan munkaképes férfi, aki ne lenne állandó munkaviszonyban. Sokan a helyi szövetkezetben és a kosárfonó üzemben dolgoznak, de jócskán dolgoznak a vajáni villanytelepen, a vajáni szövőgyárban, vajáni cipőgyárban és a különböző építkezési vállalatoknál. Az alap, amelyre a sárból, vályogból épült putri helyett téglából családi házat lehet emelni — az állandó munkahely és a rendszeres munka. Enélkül semmire sem lehet Jutni, nem lehet változtatni az életkörülményeken még akkor sem, ha putriból téglaházba költöztetnék a családot. Minden hajlék putrivá válhat — tekintet nélkül az anyagára —, ha nem változnak az életkörülmények. A putri egy ponton a legfőbb gátjává, a legfőbb akadályává válik az életkörülmények, az életvitel változtatásának. Oda nem érdemes szebb, komolyabb, drágább bútort vinni... S ha nincs reális elérhető, megvalósítható életcél, akkor nincs miért takarékoskodni, gyűjteni, beosztani. Akkor marad a fizetés utáni két-három napos dínom-dánom, mert örömre minden embernek szüksége van. — Amikor elhatároztuk, hogy felszámoljuk a pérót — szövi a beszéd fonalát a nemzeti bizottság elnöke —, gondoskodtunk elegendő ingyenes, örök használatra juttatható házhelyekről. A Járási nemzeti bizottság anyagi segítséggel járult hozzá a családi házak építéséhez. De jócskán vannak olyanok is, akik maguk erejéből jutottak a házépítésig. Mint Bodor Bertalan, aki a szövetkezetben tehéngondozóként dolgozik. — Két gyermekem volt — mondotta Ady Lajos, amikor meglátogattuk. — olyan is, aki dolgozni se szeret. Márpedig lopásból nem lehet megélni. — Akad közöttük olyan Is, aki nem boldogul, de olyan is — szerencsére többen vannak —, aki havonta többezer koronát keres — tájékoztat Stelmakovics elvtárs. Ezek többnyire szakmunkások. A társadalmi felemelkedés útján — hosszú távra előretekintve — a legfontosabb a tanulás, a műveltség megszerzése. Hogy e tekintetben is áttekintést nyerjünk, ellátogattunk a magyar és a szlovcák nyelvű iskolába. A magyar nyelvű Iskolában már véget ért a tanítás, de Hodváb Margit igazgatónő szívesen állt rendelkezésünkre. Az iskolaköteles gyermekek összeírását évek óta folyamatosan végezzük — tájékoztat az igazgatónő. — Meg kell azonban jegyeznem, hogy szellemi felkészültségben minimálisan egy évvel, de többel is el vannak maradva a többitől, s ez rendkívül megnehezíti a pedagógusok munkáját. — Hány cigátiy gyerek jár a magyar nyelvű iskolába? — Azzal kezdem, hogy három évvel ezelőtt hoztunk létre a szellemileg gyenge fogyatékosságú gyerekek számára külön cigányosztályt. Ebben az osztályban jelenleg 12 gyerek van. Egyébként a magyar nyelvű Iskolában évente 25 cigánygyerek jár. A 25 gyerek 8 elsős, 6 másodikos, 5 harmadikos és 6 negyedikes. A szlovák nyelvű iskolában Dzurko Melitta, a negyedik-ötödik összevont osztály tanítója írja a táblára: Jánošík bátor ember volt, szerette hazáját. S míg a negyedikesek szótagolják a táblára Irt mondatot, időt szakit arra, hogy az ötödikesekkel megbeszélje a bátorság, a haza szeretetének fogalmát. Három éve vállalta el az összevont osztály vezetését. Nagy megszállottsággal, végtelen türelemmel és szeretettel kezdte, s ugyanígy folytatja ma is. A szlovák nyelvű iskolába 37 cigánygyerek jár: a negyedik osztályba 7, az ötödikbe 4, a többi az alsóbb osztályba. Véleménye szerint a legsúlyosabb gondot a kifejezéskészség, A Calovoi (nagymegyeri) határban télidőben is teljes ütemben dolgoztak a szennyvízlevezető csatorna építésén. Ez az elsőrendű feladat, hogy a városkában egészében megoldják a vízvezeték-rendszert. Foto: — tt— Lesz műtrágya, de... A hirtelen beköszöntött napsütéses időjárás előrejelzi a közeli tavaszt. Az éltető napsugarak a mezőgazdákat is kicsalogatják a földekre. A teendőknek azonban szigorú rendje van, mindent szabályszerűen kell elvégezni a vegetációs időszakban, hogy a természet gazdag terméssel viszonozza a földművesek fáradozását. A tavaszi munkák során az egyik, ismétlődő fő probléma a műtrágyaellátás. Milyenek az idei kilátások, erről beszélgettünk Brezina elvtárssal, a Salai (Vágsellye) Duslo műtrágyagyár értékesítési osztályának a vezetőjével. Brezina elvtárs derűlátó. Véleménye szerint a gyártási programnak megfelelően várható a mezőgazdaság műtrágyaellétása. Fennakadás csak a szállítások időszakiságában mutatkozhat. A téli időszakban a gyárnak nehézségeket okozott a földgázellátás, több részlegben télen végezték a fő karbantartást és modernizálást Is. Ennek ellenére kisebb kilengésekkel teljesíteni fogják a műtrágyagyártási tervet és főként a második negyedévben lendítenek az ellátáson. A Duslo négy fő műtrágyafajta gyártásában és szállításában Játszik nagy szerepet: ez a salétromos műtrágya, az NPK (nitrogén-foszfor-káliműtrágya), a hugyany és az ammóniák előállításában. A szlovákiai járási mezőgazdasági felvásárló vállalatok között az első félévben 33 ezer tonna salétromos műtrágyát, 11 ezer tonna NPK műtrágyát, 150 ezer tonna hugyanyt, 1300 tonna cseppfolyós műtrágyát és 2500 tonna ammóniákot osztanak el (hatóanyagban számítva). Problémát jelent az ammóniák hiánya; ezen rendkívüli intézkedésekkel, valamint az NDK- ból való, bizonyos tekintetben korlátozott behozatallal kívánnak segíteni. A kilátások szerint a gyár meglevő kapacitásának kihasználásával márciusban—áprilisban „kapcsol rá teljes gőzzel“. Brezina elvtárs derűlátása a terv előirányzatainak teljesítéséből, az üzem dolgozóinak elszántságából és munkalelkesedéséből következik. Ha valamilyen rendkívüli esemény nem jön közbe, a műtrágyaellátás nem lesz roszszabb a tavalyinál. Természetesen a végcélt látva, fontos körülmény, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek idejében megrendeljék és ki is „harcolják“ műtrágyaszükségletüket az illetékes járás mezőgazdasági felvásárló vállalatnál, továbbá veszteségmentesen juttassák el a szállítmányokat a földekre. A műtrágya szakszerű kezelése és felhasználása bizonyára nagy mértékben hozzájárul a hatékonyabb termeléshez — a terméshozamok növeléséhez. (Lő) Bodor Ferenc szabad idejében a hetedik osztályos Lacika fiát zenére tanítja. Kiszolgálás kidobással és udvariassággal Fiam meghalt, a lányomat férjhez adtam, öt unokám van, hát én a Jóska unokámmal lakom. Egész életemben dolgoztam, Igaz már nyugdíjas vagyok, de segítettem az unokámnak a házépítésben. A Jóska Trebišovon dolgozik az egyik építkezési vállalatnál, a felesége pedig a vajáni cipőgyárban, ő is szépen keres. Ki gondolta volna ezt ezelőtt harminc évvel? Ma a cigánysoron is versenyeznek a szebb lakásért, a szebb bútorokért és berendezésekért. — Van egy kis kertünk is — teszi hozzá a felesége. — Hallottam, hogy a cigánysoron csak a dudva veri fel a kertet. — Az olyannak kár a kert — vélekedik az öreg. — Igaz, akad még Az új cigánysor egy része. A középső Ladies Jóskával. házban lakik Ady Lajos unokájával, (A szerző felvételei.} vagyis a nyelv jelenti. A gyerekek úgy érkeztek az iskolába, hogy szlovák nyelvű szókészletük a legminimálisabb volt, egy-egy tárgy nevét csak úgy tudták megjegyezni, ha látták a tárgyat, s a . tanítónő elmagyarázta, melyiket hogy hívják. A mechanikus szótanulást fokozatosan váltja fel a tudatos nyelvtanulás. Sajnos, még mindig kevés azoknak a száma, akik eljutnak a felsőbb osztályba. A 68 cigány gyerek közül mindössze 12-en kerülnek a felsőbb osztályba. Ha a múlthoz viszonyítunk, az eredmények nagyon jelentősek, az előrelépés, a haladás kétségtelen. De ha a ma követelményeihez mérjük az eredményeket, azok nagyon is kezdetinek, szerénynek tekinthetők. Megnyugvásra egyáltalán nincsen okunk. A helyi nemzeti bizottság tanácsa elhatározta, hogy óvodát épít a cigány gyerekek számára, a község lakossága körében azonban megoszlottak a vélemények. De a két osztályos óvoda a cigánygyerekek részére mégis elkészült, ha nem is egyenlő eséllyel, de hozzákezdjenek a tanuláshoz. De a gondos nevelés, a szépen berendezett, nagyon jól felszerelt óvoda arra is jó, hogy a legkisebbekben már felkeltse az igényt a szebbre, az életben értékesebbre. A drahňovi példa is azt bizonyítja, hogy különösen az utóbbi tíz év alatt az életkörülmények Jelentős változáson mentek keresztül, az előrejutás feltételeiről gondoskodva a továbbvezető utat is ki kell Jelölnünk. Illés Bertalan A Stúrovoi (párkányi) állomásnál a Lenin negyedben van egy zöldségüzlet és egy vegyeskereskedés. Ezekben az üzletekben furcsa dolgok történnek. A disznótorok időszakát éltük. Elég gyakran előfordul, hogy a hízósertés már nem eszik s hogy az állat súlyveszteségét megelőzzék, a legjobb megoldás, ha levágják. így volt ez Szilva Józseféknél is. Igen ám, de a disznótor úgy valódi, ha van disznótoros káposzta is. Hát ezen igazán ne múljon, — gondolták Szilváék — a zöldséges boltban van savanyú káposzta, majd hozunk onnét. Csakhogy a zöldséges üzletben azt a választ kapták, hogy egy vevőért nem bontják fel a hordót. Szilváék tudták, hogy munkatársuk, Siska Béla is a napokban szándékozik disznótort csinálni, hát szóltak neki is, hogy ketten legyenek. Ezek után elmentek savanyú káposztát vásárolni. Ekkor mi történt? — Az, hogy az üzletes kitoloncolta mindkettőjüket a boltból, mondván, hogy most a hét eleje van, s nem hajlandó a hordót megbontani. — Ezek után kérték a panaszkönyvet, amire kaptak káposztát. Sőt, még azt is megállapították, hogy a hordó bizony már meg volt bontva s már jócskán hiányzott is belőle. Ügy látszik, hogy ebben a zöldséges üzletben csak „egyeseknek“ árulnak káposztát!? A vegyeskereskedésben meg folyton gyanúsítják a vásárlókat, hogy az üres csereüvegeket nem adják le. Sőt, engem meg az utcáról hívtak vissza, hogy nem fizettem meg az ásványvízért járó hetven fillért. Szerencsémre volt tanúm is, aki látta, hogy az üzletvezetőnónek a kezébe adtam a pénzt, csakhogy ő nem figyelt oda, mert az üzletben ácsorgó két fiatalemberrel szórakozott s így a pénzt bedobta a kassza fiókjába, de a szalagon nem regisztrálta. Mikor felszólítottam, hogy csináljon kasszát, majd akkor kiugrik a hetven fillér, az volt a válasza, hogy hetven fillérért nem érdemes kasszát csinálni. Érdekes.' engem érdemes volt a már egyszer megfizetett hetven fillérért száz lépésről visszacitálni? Viszont érdemes volna ugyanettől az Uzletvezetőnótől megkérdezni, hogy miért éppen szombatonként törölgeti a polcokon levő üvegekről a port, amikor éppen a legtöbben járnak vásárolni?! Ellenben Stúrovoban, a városban van egy Čajka nevezetű büfé, ahol úgy szolgálnak ki mindenkit, ahogy azt a szocialista kereskedelem megkívánja. Sőt, az udvariasság mellett még mosolyognak is mindenkire. De ha esetleg nyolcvan fillérrel kevesebb van az ember zsebében — miként az az én esetemben is előfordult —, akkor sem csinálnak grimaszokat s még csak megjegyzést sem tesznek, hanem azt mondják, hogy nem történt semmi, majd legközelebb meg tetszik hozni. Persze a nyolcvan fillért hamarosan meg^ is vittem s a bizalomért, meg az udvarias kiszolgálásért a dicséreet Írásban is tolmácsoltam a büfé vezetőjének, valamint az alkalmozttaknak a panaszkönyvbe való beírással. A méterárú üzletben az Uzletvezetónö még kölcsön is adott 160 koronát, amiért ezúton mondok köszönetét neki. Meg kell hogy jegyezzem azt a tényt, hogy ismeretlen vagyok az öszszes üzletben, amelyekről a fentiekben szó van. _Dr._ .
