Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-03-06 / 9. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1376. március В Az internacionalizmus szellemében tanácskozott a kommunizmus építőinek élcsapata (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió és más szocialista országok tervezete alapján kidolgozták, aláírták és hatályba léptették a baktérium fegyver betiltásáról és megsemmisítéséről szóló nemzetközi megegyezést. Kibővült a nukleáris fegyverek elterjesztésének megakadályozásáról szóló szerződés hatósugara Is. Az utóbbi időben egy egész sor nagy ország csatlakozott e szerződéshez, köztük az NSZK és Olaszország. Folynak a szovjet—amerikai tárgyalások a stratégiai fegyverek további korlátozásáról. Ezen a tárgyaláson a Szovjetunió arra törekszik, hogy valóra váltsák az 1974. évi vlagylvosztokí megállpodást és megakadályozzák, hogy megnyíljék a fegyverkezési hajsza egy olyan új csatornája, amely semmissé tenné az eddig elért eredményeket. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásával kapcsolatban nagy jelentőségű a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkózó javaslat, amelyet az ENSZ tagállamok túlnyomó része támogat. Toyábbra is a legfontosabb feladatok közé tartozik a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott következetes harc. A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglevő háborús tűzfészkek felszámolására, mindenekelőtt a közép-keleti helyzet igazságos és tartós rendezésére, a fegyverkezési hajsza megszüntetésére. Erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások aktivizálása érdekében. Ä nemzetközi folyamat erősödésének vagyunk a szemtanúi. Tovább bővülnek a szocializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmei új távlatokat nyitnak meg a függetlenségüket kivívott országok előtt. Fokozódik a dolgozóknak a monopóliumok elnyomása, a kizsákmányoló rendszerek ellen vívott harca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi demokratikus imperialista ellenes mozgalom. Mindez összességében a nemzetközi forradalmi folyamat fejlődését jelenti. Ezzel ellentétben a kapitalista világban elmélyül a gazdasági válság, a zimperializmuson belüli vetélkedés, a közös piacon és a NATO-n belüli viszálykodás. A nemzetközi monopóliumok gazdasági hatalma még kíméletlenebbé tette * konkurencia-harcot. A fejlett kapitalista országokban még az ENSZ hivatalos adatat szerint is több mint IS millió dolgozót dobtak ki az üzemekből és vállalatokból és ezek családjukkal együtt munkanélküli segélyből éljenek. Ezen kívül az emberek millió kénytelenek csökkentett munkaidőben vagy hetente kéthárom napot dolgozni. A munkásosztály erre proletár módon válaszol, fokozza harcát a nagytőke, a társadalmi bajok főokozója ellen. Az elmúlt öt évben a portugál forradalom korunk egyik utolsó fasiszta rendszerével végzett. De Peruban is Jelentős sikereket értek el a forradalmi erők. Görögországban megbukott a fasiszta kormány, Spanyolországban is megingott a francoista rezsim. Igaz, a chilei reakció összeesküvése megdöntötte a demokratikus forradalmat és a katonai fasiszta dtktatú-' ra vérrel árasztotta el az országot. Chile tragédiája nem érvényteleníti a kommunisták következtetéseit a forradalom különböző útjainak lehetőségéről, beleértve a békés forradalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Kétségbevonhatatlanul emlékeztetett azonban arra, hogy a forradalomnak meg kell tudnia védeni magát. Éberségre tanít a jelenkori fasizmussal és a nemzetközi reakció próbálkozásaival szemben. A nemzetközi szolidaritás erősítésére szólít fel mindenkit, aki a szabadság és a haladás útjára lép. A főrradalmi mozgalom tapasztalatai az elmúlt években szemléltetően bizonyították: amikor a monopóliumtőke és a politikai osztályhordozói uralmát reális veszély fenyegeti, az imperializmus mindent elkövet, minden látszatát leveti mindenféle demokráciának. Kész lábbal tiporni az államokf szuverenitását, minden törvényességet, nem is beszélve a humanitásról. Rágalom, a közvélemény félrevezetése, gazdasági blokád, szabotázs, ínség és romlás előidézése, megvesztegetés és fenyegetés, terror, politikusok meggyilkoltatása, fasiszta típusú programok — ez annak a mai ellenforradalomnak a fegyvertára, amely mindig a nemzetközi .imperialista reakcióval szövetségben lép fel. Mindez azonban végső soron kudarcra van kárhoztatva. A szabadság Ugye, a haladás ügye legyőzhetetlen. Brezsnyev elvtárs beszámolójának II. részében elemezte а Я. ötévea terv eredményeit és a pártgazdaság politikájának fő feladatait. A 9. ötéves tervben kitűzött feladatokat jelentősen túlteljesítették. Az ipari termelés volumene az öt év alatt 43 százalékkal növekedett. A másik fontos feladatban szintén Jelentősen előbbre léptek, ez a mezőgazdaság fellendítése műszaki felújítása a kolhozok és szovhozok gazdasági megszilárdítása volt. A párt, a központi bizottság és a politikai bizottság lankadatlan figyelmet szentelt a mezőgazdaságnak. Az élet igazolta a központi bizottság 1965 évi márciusi plénumán elkezdett irányvonal óriási jelentőségét. A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának megszilárdítása, a falun végzett nagy szervező és politikai munka előmozdította a növénytermesztés és az állattenyésztés fellendítését. A párt által foganatosított határozott intézkedések, az a megfeszített, sőt minden túlzás nélkül hősies munka, amellyel a kolhozokban és a szovhozokban reagáltak a központi bizottság felhívására, lényegesen enyhítette a helyzetet. A mezőgazdaságban egészében véve, tovább növekedett a termelés. A nyolcadik ötéves tervhez viszonyítva az átlagos évi termékvolumen 13 százalékkal volt nagyobb. 14 millió tonnával növekedett az évi átlagos gabonahozam. Növekedett a hús, a tej és más állattenyésztési termékek termelése. Feltétlenül jó szóval kell megemlékeznünk gyapottermesztőinkről és rizstermesztőinkről. Gyakorlatilag az ötéves tervidőszak minden esztendejében hatalmas eredményeket értek el a gyapot és a rizs betakarításában. A gazdasági eredményeknek a velejárója, hogy a 9. ötéves tervben jelentősen emelkedett az életszínvonal, városban, falvakban egyaránt. Most a párt és az ország érdekében új nagyfontosságú szakasz következik. Megkezdődik a 10. ötéves tervidőszak. A párt ezzel kapcsolatban kidolgozta a stratégiáját, figyelembe véve a jubileumi ötéves terv sajátosságait. A tervfeladatok teljesítésének a fő célja mindenekelőtt a szovjet emberek anyagi jólétének további növelése, munka- és életfeltételeinek javítása, az egészségügy, a 1 közművelődés, a kultúra jelentős előrelépésére vonatkozik. Mindarra, ami elősegíti az újtípusú ember formálást, a személyes és sokoldalú fejlődését, a szocialista életmód tökéletesítését. Ahhoz, hogy sikeresen oldják meg az ország előtt álló szerte ágazó társulási feladatokat, nincs más út, mint a munkatermelékenységének gyors növelése, a hatékonyság nagyméretű emelése. A tizedik ötéves tervben előirányzott népgazdaságfejlesztési mutatókat az előző ötéves tervénél kisebb ütemben növekvő beruházásokkal kell elérni. A beruházások összvolumene rendkívül jelentős lesz — 630 milliárd rubel nagyságrendű. A kilencedik ötéves tervben végrehajtott 42 százalékos növekedéssel szemben azonban ez alkalommal 24—26 százalékkal emelkedik majd. Azért tartjuk ezt célszerűnek, mert fontos, hogy a már meglevő berendezések, a márt létrehozott kapacitások teljesebb kihasználására helyezzük a hangsúlyt. Ez a népgazdaság intenzívebbé tételének Irányvonalát is jelenti. A gazdaság fejlesztésének súlypontjai a jelenlegi szakaszban főként a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására támaszkodik. A kommunisták abból Indulnak ki, hogy a tudományos-műszaki forradalom csak a szocializmus viszonyai között lesz az ember és a társadalom érdekeinek megfelelő, igazi Irány. Nagy jelentőségű a tüdősök, szakemberek munkája, akik a legfontosabb ágazati kutatóintézetekben és tervező hivatalokban dolgozva közvetlen biztosítják a tudományos termelés integrációját. A tudományos-műszaki forradalom sikere kedvező hatása a gazdasági életre a társadalom minden oldalára elképzelhetetlen lenne tudományos munkatársainak erőfeszítései folytán. Egyre nagyobb szerepet játszik az a tény, hogy ebben a történelmi jelentőségű folyamatba bevonják a társadalmi termelés minden részvevőjét, a gazdasági mechanizmus valamennyi láncszemét. A legfontosabb feladatok közé tartozik a mezőgazdaság további fejlesztése. Realisták vagyunk. Jől tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés minőségi átalakítása Időt, munkát, hatalmas befektetéseket igényel. Mi több, számos, elsősorban objektív történelmi okokból csak az utóbbi időben kezdtünk nagy anyagi eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesztésére. A szovjet hatalom ével alatt a mezőgazdaságra fordított 320 milliárd rubel beruházásból 213 milliárd az elmúlt két ötéves terv időszakára esett. A mezőgazdasági beruházások három alapvető területre összpontosultak: Gépesítés. A kolhozok és a szovhoazok az elmúlt tíz év alatt több mint 3 millió traktort és 900 ezer betakarító kombájnt, 1 millió 800 ezer teherautót és különleges gépkocsit, sokmilliárd rubel értékű más mezőgazdasági gépi berendezést kaptak; a mezőgazdasági munka energiaellátottsága megkétszereződött. Talajjavítás. 6,4 millió hektár öntözött és több mint 8 millió hektár lecsapolt területet állítottak a mezőgazdasági termelés szolgálatába. Más nagy talajjavítási munkákat is végrehajtottak. Kemizálás. 1966-tól 1975-ig a műtrágyák felhasználása 2,8-szeresére, a kémiai növényvédő szerek felhasználása kétszeresére nőtt. Mindez szilárd, megbízható alapot teremtett, amelyen a mezőgazdaság a gazdaság magasan fejlett szektorává válik. Ezen a téren már érzékelhető eredményeket értünk el. Az elmúlt két ötéves terv során a gabonafélék terméshozama 1,4-szeresére nőtt. A munka termelékenysége a közös gazdálkodásban 58 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági termelés egy lakosra számítva közel egynegyedével növekedett, miközben az ország lakossága 23 millióval nőtt. Az áj ötéves tervben a mezőgazdaság fejlesztésére a tervek szerint 172 miiilárd rubelt fordítanak, vagyis 41 milliárddal többet, mint az elmúlt ötéves tervben. A mezőgazdasági termelés évi átlagos volumenét a tervek szerint 14—17 százalékkal kell emelni az elmúlt ötéves tervhez képest. A legidőszerűbb feladat a gabonatermelés növelése. Ez a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták, valamennyi kolhoztag és a szovhozok munkásainak döntő munkafeladata. Az évi gabonatermést átlagban minimálisan 35—40 millió tonnával kell növelni. Ezzel meg tudunk birkózni. Mint ismeretes, az elmúlt ötéves terv egyes éveiben már betakarítottunk ilyen terméseket. Ha valamennyi tartalékunkat bevetjük, akkor még nagyobb eredményeket is elérhetünk. Sok a tennivaló az állattenyésztés területén is. Meg kell gyorsítani az intenzív módszerek bevezetését, növelni kell a termelékenységet és növelni a szarvasmarha- és szárnyasállományt. Az állattenyésztés fellendülésének alapja továbbra Is a takarmányozás. Ezért nagyszabású intézkedéseket kell foganatosítani a takarmánykultúrák terméshozamának növelésére, a rétek és legelők javítására. Meg kell gyorsítani az átmenetet a korszerű takarmánykészítésí feldolgozási és felhasználási technológiákhoz, aktívabban kell fejleszteni a táptakarmányipart. Az SZKP a mezőgazdaság további fellendítését az egyik legfontosabb állami országos feladatnak tekinti. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a népgazdaság összes ágazatai megfelelően hozzájárulnak, megerősítik a mezőgazdaságot szakképzett káderokkal, szakmunkásokkal és megjavítják a termelés szervezését és irányítását. A közsükségleti cikkek termelésének fokozása, a kereskedelem és a lakosság közszolgáltatásának javítása szintén a legfontosabb feladatok közé tartozik. A dolgozók jólétének fokozása elengedhetetlenül megköveteli a lakosság áruvásárlási és szolgáltatási igényének még teljesebb kielégítését. Jelentős feladatok közé tartozik a közgazdasági feladatok teljesítése. A 9. ötéves terv ebből a szempontból sikeres volt, hiszen a külkereskedelmi forgalom volumene az 1970-es 22 milliárd rubelról 1975-ben 51 milliárd rubelra nőtt. A közgazdasági politika össze van hangolva a testvéri szocialista országokkal. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záródokumentuma szellemében a KGST-tagországok kormánya nevében hivatalos kapcsolatok létesítését javasolta az európai gazdasági közösségnek. A KGST országai készek az egyenjogú együttműködésre és ezzel kapcsolatban már átnyújtották a megállapodás tervezetét. A gazdasági Irányítás, a gazdasági mechanizmus új követélményeinek színvonalán kell hogy fejlődjön. Az irányító, mindenekelőtt pedig a tervező tevékenységet, a végső népgazdasági eredményekre kell összpontosítani. A beszámoló III. része: A Párt a fejlett szocializmus viszonyai között az SZKP további fejlődésével, .a káderpolitika kérdéseivel, az eszmeinevelő munkával, az állami és társadalmi szervek pártirányításának kérdéseivel foglalkozik. А XXIV. kongresszus óta csaknem 2,6 millió ember lépett az SZKP soraiba. Jelenleg 15 milliő 694 ezer tagja van a pártnak. Közülük 41,6 százalék munkás, 13,9 százalék kolhozparaszt, körülbelül 20 százalék műszaki értelmisségi, több mint 24 százalék a tudomány, az irodalom, a művészet művelője, a közoktatás, az egészségügy, az irányító apparátus dolgozója, katona. A fejlett szocializmus viszonyai között a kommunista párt, noha az egész nép pártjává vált, egyáltalán nem veszti el osztályjellegét. Az SZKP természeténél fogva a munkásosztály pártja volt és az is marad. Lényegesen megnőtt a párttagok száma a népgazdaság szakemberei, a pedagógusok és az orvosok, a tudomány, az irodalom és a művészet művelőt körében. Jelenleg minden negyedik-ötödik szakember kommunista. Ez jó dolog. Hiszen rendkívül jelentős az a szerep, amelyet a szovjet értelmiség a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában, a nép kultúrájának fellendítésében, a kommunista építés során felvetődő valamennyi feladat megoldásában betölt. A beszámoló megemlítette, hogy a párt új tagjainak döntő többsége, több mint kétharmada komszomolista. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csaknem megháromszorozódott. Lenin útmutatásait követve, az SZKP mindent megtesz, hogy fokozza a párttagság rangját. Ebben nagy szerepet töltött be а XXIV. kongresszus határozata alapján végrehajtott tagkönyvcsere. Ez segítette a kommunisták, a pártszervezetek aktivizálását az előttük álló feladatok megvalósításáért folyó harcban. A beszámoló megemlíti, hogy 347 ezer ember nem kapott új párttagsági könyvet. Ezek azok, akik eltértek a pártélet normáltól, megsértették a fegyelmet, elvesztették a kapcsolatot a pártszervezetekkel. A beszámoló részletesen elemezte a XXIII. és а XXIV. pártkongresszuson kifejtett alapelvek gyakorlati érvényesülését a pártszervek és szervezetek munkájában, majd leszögezte: A párt vezető, mozgósító szerepe nem elvont fogalom. Ez maga az élet, a mindennapi gyakorlat. A pártvezetés sikerének legfontosabb feltétele a lenini munkastílusban rejlik. A lenini stílus alkotó jellegű, szubjektivizmustól mentes, és azt a társadalmi jelenségek tudományos megközelítése hatja át. Ez a stílus nagyfokú igényességet követel a kommunistáktól, igényességet maguk és mások iránt. Kizárja az önelégültséget, ellentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle megnyilvánulásának. Ezzel kapcsolatban a beszámoló kidomborította a bírálat és őnbírálat jelentőségét, amellyel a központi bizottság is foglalkozott. Emellett még egy témacsoportnak tulajdonítanak nagy fontosságot: a párthatározatok teljesítése felügyeletének és ellenőrzésének. A párt káderpolitikája az a jelentős hajtóerő, amelynek segítségével a párt hatást tud kifejteni a társadalmi fejlődés menetére. Az utóbbi években külömböző vezető posztokra helyeztünk olyan fiatal, nagy reményekre jogosító elvtársakat, akik a gyakorlati munkában tehetséges, jó szervezőknek bizonyultak. A korszerű vezetőnek egyesítenie kell magában a pártosságot a hatásköri Illetékességgel, a fegyelmezettséget a kezdeményezőkészséggel és a dolgozókhoz való alkotó hozzáállással. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania a társadalmi, politikai nevelési szempontokat, érzékenynek kell lennie az emberek szükségletei és Igényei iránt, példát kell mutatnia munkájában és életmódjában egyaránt. Nagy jelentősége van annak, ha pártmunkával bíznak meg politikailag érett, aktív népgazdasági szakembereket, akiknek tapasztalataik vannak az emberekkel való bánásmódban. A beszámolási időszakban sok Ilyen Irányú intézkedés történt. A párt nagyra értékeli a kádereket, bízik alkotó képességeikben, gondoskodással fejleszti és neveli őket. Nem lehet kétség affelől, hogy kádereink a nép iránti felelősségük tudatában továbbra is minden erejüket, tudásukat és tapasztalatukat a kommunizmus érdekében kamatoztatják. A beszámoló további része a párt eszmei-nevelő munkájával foglalkozva, megállapítja: Abban az új szakaszban, amelybe most a párt lép, fontos feladat, hogy miközben nem csökkentjük figyelmünket a kommunisták és a pártonkívüliek tömegeinek a pártoktatásba való bevonását Illetően, messzemenően gondoskodjunk e munka tartalmáról, elméleti színvonalának emeléséről. A párt egyik legfontosabb feladata volt és marad, hogy megerősítse a dolgozók, mindenekelőtt a fiatal nemzedék tudatában a szovjet hazaflság és a szocialista internacionalizmus eszméit, a szovjetek országa, hazánk iránti büszkeséget, a szocializmus vívmányainak védelmére velő készséget. A tömegek politikai nevelése sikerességének mércéjét a konkrét dolgok jelentik. A kommunista eszmeiség a tudás, a meggyőződés és a gyakorlati cselekvés ötvözete. A politikai és a munkára való nevelés szoros összefonódásának szemléletes eredménye a szocialista verseny jelenlegi fellendülése. A kommunista nevelés feltételezi a népművelés és a szakmai képzés rendszerének állandó tökéletesítését. Ez különösen fontos most, a tudományos-műszaki forradalom körülményei között. A korábbitól eltérő Jelleget ad a munkának, s következésképpen az ember munkára való felkészítésének is. A beszámoló kitért a közoktatási, elsősorban a középiskolai oktatási rendszer tökéletesítésének a szükségességére is és kiemelte az erkölcsi nevelés feladatait, a kispolgári pszichológia csökevényei elleni harcot. Pozitívan szólott a beszámoló az irodalom és a művészet tevékenységéről. Az alkotó értelmiség körében növekedett az egymás alkotásai és saját tevékenysége iránti igényesség. Tárgyilagos, nem részrehajló értékelést kapnak szürke, tehetségtelen, s különösen az ideológiai tévedéseket tartalmazó irodalmi és színpadi müvek. Mindebben Jelentős érdeme van az alkotószövetségeknek s ezek pártszervezeteinek, — állapítja meg a beszámoló. Az irodalom és a művészet kérdéseinek pártos kezelésmódja egyesíti magában az alkotó értelmiség iránti tapintatos magatartást, az alkotói útkereséshez nyújtott támogatást és elvszerűséget. Bármely alkotás társadalmi jelentőségénél a fő szempont továbbra is az, illető alkotás eszmei irányzata marad. Így lenini raődon jár el a KB, és így Járnak el a pártszervek, nagy munkát végezve az ideológiai tevékenységnek e területén. És ha időnként mégis előfordul, hogy egyes pártmunkások leegyszerűsítik ezt a tevékenységet, adminisztratív módszerekkel próbálják megoldani a művészi alkotás problémáit, a formák sokrétűségét és a stílusok egyéniességét érintő kérdéseket, a párt nem huny szemet az ilyen esetek fölött, korrigálja a helyzetet. A beszámoló befejező része az állami és társadalmi szervezetek pártirányításának kérdéseit taglalta.
