Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-09 / 32. szám
1975. augusztus 9. SZABAD FÖLDMŰVES ANové Zámky-i (érsekűjvárl) Zelenina nyugat-szlovákíai I kerületi körzeti vállalata, öt, vagy• is a Nové Zámky-i, a komárnol ► (komáromi), a levicei (lévai), a f nitrai és a topofčanyi Járásban I végzi a zöldség és a gyümölcs fel- 1 vásárlását. Kántor László a ter- i melő- és felvásárló osztály vezető- I je a zöldség- és gyümölcs felvá- I sárlásával összefüggésben tájékoz* • tatott. Az idényben étkezési para• dicsőmből 246, ipari paradicsom- I ból 634, paprikából 1201, hagymáj ból 930, saláta uborkából 250, ; dinnyéből 105, zöldborsóból 0,5, I zöldbabból pedig egy vagonnylt g vesznek át a termelőktől. I A szerződéskötés tekintetében • nehézségek mutatkoztak. Ez volt I a helyzet a fokhagyma esetében I is. Pár évvel ezelőtt a fokhagymá• nalt mintegy 90—95 százalékát a f kiskertészkedők termesztették, ké-I Legyen i elegendő j zöldség I a piacon! J sőbben azonban a mezőgazdasági I nagyüzemek vették át ezt a fel- I adatot. A vetőmagot Olaszorszzág! ból hozták. Tekintettel arra, hogy I tavaszi fokhagyma itt aránylag • keveset terem, a tervet, mely 110 » vagonnyi mennyiség felvásárlásá- J val számolt,_az érdektelenség foly- I tán 70 vagonra csökkentették, de I legfeljebb csak 60 vagonnyit vá» sárolhatnak fel. J Nagy nehézségek mutatkoztak § továbbá az ipari paradicsom, az J uborka és a szabadföldi paprika ! beszerzésében is. A vállalat kény- I télén volt tervét, mely 5600 vaj gonnyl mennyiség felvásárlásával • számolt, 5100 vagonra esökkenf tent. I A vállalat május végéig négy I zöldségféle felvásárlását kezdte • meg. i Fejes salátából 70 vagonnyi át-I vételével számoltak, amelyből má- 1 jus végéig 45 vagonnyi érkezett ‘ be a déli fekvésű járásokból. J A korai kel felvásárlási terve I 95 vagonnyi, ebből a májusi hó- 1 napra 44 vagon jutott. Május 22-ig ; 26 vagonnal vásároltak fel. A terí melő- és felvásárló osztály veze- I tője szerint a korai kel felvásár• lását tervszerinti mennyiségben • teljesítik, azonban többet nem J vehetnek át, mert nem tudják ér- I tékesíteni! A felvásárlást 2,50 ko- I rónával kezdték darabonként, a ! szabadföldi kel esetében azonban 1 2 koronával kezdődött a felvásár-2 lás, később pedig 0,50 koronáért • vásárolták fel. J A korai karalábé májusi felvá-1 sárlási terve 280 vagon volt. Ebből 2 a hónap 22-ig 130 vagonnyit vettek • át, május végéig pedig mintegy • 6 millió darabot vásároltak fel. I A korai káposzta felvásárlását j csak május 21-én kezdték. Az • össztervböl 15—20 vagonnyi „ki-1 eséssel“ számolnak. Erre a meny-2 nyiségre nem kötöttek termelőt ► szerződést! Az I. minőségi osztályú I korai káposztát 2,50 koronáért I vették át. A vállalatnak májusban • nem kevesebb mint 379 vagon J zöldséget kellett felvásárolnia, 1 azonban a hónap 22-ig 202 vagon-2 nyit sikerült beszereznie, mind• amellett — későbben — a felté- I telek megvannak a tervezett meny- I nyiség teljesítésére. t A gyümölcsök szerződéses fel! vásárlásával kapcsolatban szintén 1 nehézségekkel küzdenek. Májusra 2 nem terveztek ebből felvásárlást. A sárga barackból mintegy 300 I vagonnyi mennyiséggel számoltak. I Sajnos, már most kb. 200 vagonyt nyi hiány mutatkozik, mert a No; vé Zámky-i és a komárnol járás-1 ban 90—95 százalékban lefagyott 2 a termés. • A tervezett 150 vagon őszi ba- I rack felvásárlásában egyelőre nem I mutatkozik akadály. Végezetül csak annyit, hogy a f termelő- és felvásárló osztály ve-1 zetője szerint ebben az évben 2 mindent elkövetnek a zöldség- és • gyümölcs tervezett mennyiségének • felvásárlása érdekében. Bara László, mérpök hulladékaiból állati fehérjék A húsipar A fehérje nyersanyagtermelése a húsiparban jelenleg még kisebb mint a tejiparban. A főtermék itt a vágóhídi vér, kisebb mennyiségben hulladékhús és a belsőrészek. További állati fehérjét adó forrásként a kafilerikus és csontlisztek, valamint a feldolgozásnál fennmaradt bőrmaradványok szolgálnak. Azt a vérmennyiséget, amelyet nem használnak fel az emberek élelmezésére, fontos nyersanyagként feldolgozzák a takarmánykeverő ipar részére. Közismert, hogy keveréktakarmánynak azokat a tápféleségeket nevezzük, amelyeket több különböző alapanyagból készítenek. Hazánkban napjainkban már sokféle keveréktakarmányt gyártanak. Ezek mennyisége világszerte évről évre növekszik olyannyira, hogy a legtöbb országban millió tonnákban fejezhető ki. Azt is mondhatjuk, a keveréktakarmányok viszonylagos mennyisége egyben jelzőszáma valamely ország állattenyésztése fejlettségének. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a baromfitápok 30—70, a sertéstápok 25—30, a szarvasraarhatápok pedig 20—25 százalékkal kedvezőbben hasznosulnak, mint a hagyományos takarmácyféleségek. Mondani se kell, ezek az eredmények még nem az elérhető legkedvezőbb értékek! A munka, illetve a gyártás folyamatában üzemünkben (Brezinyben) megszerveztük a dercés, a szemcsés és a sajtolt tápok termelését. A sajtolás azonban drágítja a tápot, de a többletköltség, a jobb hasznosulás következtében, busásan megtérül. Gazdasági okok miatt, még gyakrabban etetési kívánalmak kielégítésére, pl. a csibetápnál a sajtolt (granulált) tápok az igényeknek megfelelően szemcsékben készítik. A sajtolt takarmány előnye: biztonságosabban szállítható, hosszabb ideig raktározható, nem kell tartani az elértéktelenedéstől. A sajtolt tápot a jószág válogatás nélkül fogyasztja, míg a dercés keveréktakarmányokból, pl. a baromfi, először a nagyobb szemcséket szedegeti föl. Ennek az „osztályozásnak“ következménye, hogy az értékes néhány mikron nagyságú hatóanyagszemcsék egy hányada kárbavész. A dercés, elszóródott tápot az állatok vagy nem tudják fölszedni, vagy csak egy részét csipegetik föl. A vérlisztből a malactápba 5, a hizótápba 2, a tojótápba 3, a csibetápba pedig 2 százaléknyit keverünk. Nagyobb arányban a csibetápba nem ajánlatos vérliszt bekeverése, mert az ilyen táp nagyon ragadna a csibék csőrére. A vérdara úgy készül, hogy a búzakorpa lisztbe vért adunk és a nyert keveréket szárítjuk. A kész keverék 20 százalék vérlisztet és 80 százalék búzakorpát tartalmaz. Az így nyert keverék a sertések és baromfi részére jó eredménnyel használható. Az ásványi vérliszt előállítása a következő: tojáshéjat vagy romlott tojást 3:1 arányban a destruktor edényébe helyezzünk és teletöltjük vérrel. Ezt az anyagot 120 fok gőznyomás alatt sterilizáljuk 30 percen át. További tápszer a húscsontliszt. Fehérje koncentrátumokba 5 százalék arányban keverjük a hízótápba és a felnőtt baromfi tápjába. Elönytelensége a gyors savanyodás, ezért a fiatal háziállatok keveréktakarmányóba nem adjuk. A húsiparban gyártott táplálékokat mindig jutazsákokban és száraz szellős helyen tároljuk, keresztbe rakva egymás felett. Száz kilő vérdara értéke kb. 240, 100 kg húscsontlisztért pedig 360 koronát fizetünk. Üzemünkben gyártott gyakoribb keveréktakarmányfélék jó összetétele eredményezte, hogy a Dobrá Niva-i szövetkezetben a marhaállománynál átlagban naponta 0,78 kg volt a súlygyarapodás, a sertések súlygyarapodása pedig 0,50 kg volt darabonként. Az üzemben a tápok vizsgálatát naponta laboratóriumi elemzéssel végzik. Hazánkban, valamint a nagyvilágban a kutatóintézetek. kísérleti állomások még nem mondták ki az utolsó szót, a kísérletek folynak tovább. J. M. Habrovský A holiči Len- és Kenderfeldolgozó n. v. igazgatóságán a nyersanyagtermeléssel és felvásárlással, a gyártási programmal, az ökonómiai kérdésekkel, továbbá készítményeik értékesítésével kapcsolatban érdeklődtünk a vezetőktől, nevezetesen K 1 a g a Pavol vállalati igazgatótól, Varga Eduard kereskedelmi igazgatóhelyettestől, T o m e S Ján közgazdász mérnöktől — az igazgató helyettesétől, — valamint Kardos Aladártól, az agronómiái szolgálat vezetőjétől. A nyugat-szlovákiai kerületben 25 éve nemzeti vállalatként működő feldolgozó ipari egység igazgatóságának irányítása alá 7 üzem tartozik. Ezek közül az egyik Holičon található, ahová el is látogattunk, a többi üzem pedig Cbynuranyban, Nové Mesto nad Váhomon, Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen), Tôňon, (Tanyon), Ivanka pri Nitra községben éa Sládkovičovo^ Diószegen) működik. aratógépekkel. Ezeken kévekötő berendezés is van. A rostkender termesztésének ökonómiáját tovább javíthatná a raktározási munkálatokkal kapcsolatos legújabb ésszerűsítési módszer is. Ez abból áll, hogy rakodáskor a pótkocsi aljára acélhuzalt és pl. egy 450X260 cm külső méretű hálót fektetnek, amelynek mindkét hosszanti végéről két-két kötél nyúlik ki. A négy kötelet a kocsi megrakása után felül összekötik és az üzemben az egész A vállalat a mezőgazdasági üzemekből szerződéses alapon szerzi be a gyártáshoz szükséges nyersanyagokat. A rostnövények termesztése ökonómiai szempontból előnyös, azonban nagyüzemi termelési viszonyok között ez kielégítő gépesítést kíván. Feldolgozó üzemeink részére 2500 hektárnyi területről 7500 tonnányi mennyiségű, ún. harmatolt rostlent vásárolnak fel. A kender esetében ugyancsak 2500 hektárnyi területről vásárolják fel a termést 21000 tonnányi mennyiségben. A mezőgazdasági üzemek rendes körülmények között rostlenből 35—45 mázsa termést takarítanak be hektáronként azonban az utóbbi három évben az időjárás a len termesztésének nem kedvezett. Míg 1972-ben és 1973- ban túlságosan száraz, 1974-ben azonban rendkívül nedves volt az időjá-' rás. Annak ellenére még az ún. rossz években is érdemes rostlen termesztésével foglalkozni, mert hektáronként 6—12 mázsa magterméssel is számolhatunk. Például az elmúlt évben a Nižnál Efsz hektáronként 35 mázsa lenrosttermést és 11,5 mázsa lenmagtermést ért el, ami hektáronként 28 ezer koronás bevétel a szövetkezetnek. Körzetükben a termelők —a múlt évben — átlagosan 30 mázsa rostlen termést értek el hektáronként. A harmadolt rostlen felvásárlási ára a hpt minőségi osztályban mázsánként 500—1200 korona, s a szabványon kívüli áruért mázsánként 35 koronát fizetnek. A rostkender felvásárlási ára a megszabott négy minőségi osztályban mázsánként 170, 145, 100 illetőleg 50 korona. A vállalat átlagában az elmúlt év rostkendertermesztől 1,8 minőségi osztályzatot és 148,50 korona átlagárt értek el mázsánként. A rostlenért 4,8 átlagminőségnek megfelelő pénzösszeget, vagyis 248 koronát kaptak mázsánként a mezőgazdasági üzemek. A len termesztése akkor legjövedelmezőbb, ha az aratást június végén, július elején végzik, amikor a gubókban a mag sárgulni kezd. A megkésett aratás rontja a kóró és a rost minőségét és a megfelelő árcsóportba sorolását is. A gubóban levő mag ilyenkor még nedves, ezért szükséges a mag utánszárítása. A rostlen árának megállapításakor a minőség és a kiadósság ún. együttes száma a mértékadó, amit egyes gazdaságokban — saját kárukra — nem vesznek figyelembe. * Azok a szövetkezetek, amelyek rostkenderból több éven át hektáronként 90—120 mázsás termést érnek el, szép bevételre tesznek szert. Ezek közé tartozik a Vefké Kosihy-i (nagykeszi) Efsz, ahol a hektáronkénti bevétel tavaly 15 988, a Sokolcei (lakszakállasi) Efsz ahol a bevétel 15 302, a lasovai Efsz, ahol a bevétel 16 965, továbbá a Vindoli Efsz, ahol a bevétel 17137 korona stb. volt. A kender termesztésében főleg a kévekötés gépesítésével tovább lehetne csökkenteni az emberi munkát. Az új technológia megoldható a Szovjetunióból behozott ŽSK 2—1A jelzésű SS-Siirr A fonálkészítő gép. (A szerző felvételei) A len és a kender tilolása és gerebezése után keletkezett kóc. rakományt géppel felemelik s kéthárom perc alatt kazalozzák, helyenként 16 méter magasságban. A kendertermesztésben jól beváltak a termesztő üzemekben létesített'felvásárló központok. Innen a nyersanyagot a téli időszakban lassanként szállítják a feldolgozó üzembe. Ezt a módszert újabban a lennél is szeretnék bevezetni, többek között a levicei (lévai) járásban, a vállalat költségén pajta építésével. Az egyetemes gépesítés érdekében külföldről nagyobb mennyiségű CLAAS-Medium 100 jelzésű lensajtoló gép beszerzésével számolnak, melynek .munkaszélessége 120 cm és a lent 10—12 kg-os blokkokba préseli, amelyeket a mellette háladó pótkocsira juttat fel. A kenderbetakarítás megkönnyítésére az említett szovjet gyártmányú ŽSK 2-1-A jelzésű aratógépből 100 darabot akarnak beszerezni, mert ez mintegy 50 százalékkal gyorsítja a munkát. Qjabban gondot okoz a kendermag beszerzése, amelyből hozzávetőleg 3000 mázsára van évente szükségük. Hazai termelésből azonban csak 900 mázsát kapnak. A különbözetet más országból, hol Törökországból, hol Franciaországból, Jugoszláviából, Lengyelországból az utóbbi időben pedig a Szovjetúnióból hozzák be. Legcélszerűbb a hazai nyersanyag beszerzése volna. Ehhez legalább 600 hektárnyi területen kellene termeszteni a hazai Rastislavická kenderfajtát. A vállalat agronómia! szolgálatának 11 szakembere foglalkozik tanácsadással. Ezenkívül évente egy-A gerebezű gépből kikerülő rostanyag. szer színvonalas előadásokat is tartanak a termelőknek. A gyárból évente 1500 tonna lenfonalat továbbítanak a kežmaroki Tatralanba, ahol abroszt, térítőt, Revúcán pedig ponyvát készítenek belőle. A kenderfonalat a Dvűr Kráfové-i Juta n. v.-hoz szállítják, ahol ponyvát, tűzoltótömlőt, hajókötelet stb. készítenek -belőle. A rövidebb szálú, gyengébb minőségű kócot a kárpitosok tömőanyagként hasznosítják. A len és a kender tilolása közben a kiáztatott és megtört rostról ledörzsölik a pozdorját. Ezt a pelyvaszerűséget még 15 évvel ezelőtt is hulladékként kezelték s almozásra, esetleg fűtésre használták. Jelenleg a Sládkovičovo! üzem a pozdorjából évente 15 ezer köbméternyi deszkát présel, nagyobbrészt 18 mm nyi vastagságban. A 122X244 cm nagyságú deszkák mindkét oldalára mahagóni, diófa vagy bármilyen más fa utánzatot esetleg fehérszínű impregnált papírt sajtolnak. A deszkák elosztását a „Drevona“ végzi. Népgazdasági szempontból fontos, hogy egy hektárnyi területen termelt len vagy kender pozdorjájából megközelítően 4,3 köbméter mennyiségű deszkát készíthetnek. Ezenkívül Holičon 550 tonna kötözőspárgát is gyártanak évente, mivel a rafia import csökkent, idén növekedett a nagyüzemi szőlészetek spárga iránti kereslete. A CSKP májusi, valamint novemberi plénumának határozatai alapján feladatuk a lentermesztés és hatékonyságának fokozása érdekében gondoskodniuk kell a teljes gépesítésről. A kévekötés gépesítésével ez évben legalább 20 százalékkal kell a vállalatnak elősegítenie a termelékenységet. A lenbetakarítás előtti vegyszeres levéltelenítését repülőgépről már sikeresen megoldották. Amíg nem oldják meg a háncsrostok vegyi feltárását és szükséges lesz a harmatosítás, azt mondhatjuk, hogy északabbra sikeresebb a len, a síkságon pedig a kender termesztése. A hagyományos rostanyagok újabban ismét fontos szerepet játszanak, mert például a nem szövött textíliák műszállá^ vegyített anyagából nemcsak bútorhuzatot, hanem a Skoda személygépkocsik méretes szőnyegeit is készítik. Ezért a len- és kenderfeldolgozó iparunk mezőgazdaságunktól több nyersanyagot érdemelne. KUCSERA SZILÁRD Len- és kenderfeldolgozó iparunk több nyersanyagot érdemelne
