Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-27 / 52. szám
v 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. december 27. A takarékosság nem ment a hasznosság rovására A trnavai járásban az ostrovi „Haladás“ szövetkezet már országos méretben Is já hírt szerzett. A szakképzett vezetők a tagsággal együtt minden lehetőséget felhasználnak a termelés fokozására. A növények szükségletüknek megfelelően kapják az istálló- és ipari trágyát. A talajművelésre nem sajnálják a kiadásokat. Idén például már a száraz időszakban megkezdték a mélyszántást, de mivel akkor nem végezhettek teljesen jó minőségű munkát, tél elején mégegyszer átforgatták a földet. Ügyelnek arra, hogy a földbe juttatott tápanyagot a növények a lehető leggazdaságosabban vegyék fel. összesen 1200 hektár területet öntöznek — a cukorrépát, a gabonát és elsősorban lucernát — és ez is hozzájárul a rendkívüli nagy hozamok eléréséhez. Az 1974-es évben a búza 85, az Ametiszt fajta árpa 70,3, a kukorica pedig májusi morzsolt állapotban 50,1 mázsás hektárhozamot adott. A felsőbb szervek felfigyeltek a növénytermesztők rendkívüli eredményeire és a közös gazdaságnak átadták a „Munkaérdemrend“ kitüntetést. Idén a szélsőséges időjárás miatt az árpa „csak“ 58,7, a búza 62,1, a kukorica pedig 82,6 mázsás hektárhozammal jeleskedett. A „százasok mozgalmában“ a szövetkezet szlovákiai méretben a második helyen van. Leszámítva a magra hagyott silókukorica termését, már elérték a 90,6 mázsás hektárhozamot. De egy 36 hektáros területen az OSSK—218-as kukorica 103,4 mázsás hektárhozammal jutalmazta a termelők hozzáértő, lelkiismeretes munkáját. Summa-summárom; a növénytermesztők az ötéves terv alatt 422 vagon gabonával termeltek többet a tervezettnél. Emil S e d 1 á к mérnökkel, a közös gazdaság elnökével és Ivan Z ah r a d n í к mérnök-agronómussal arról beszélgettünk, hogy a jövőben milyen módon fokozzák még a szemesek hozamait, és milyen lehetőségek vannak az állattenyésztésben az abraktakarmány fogyasztás csökkentésére. Elárultak néhány elképzelést. A kukorica hektárhozamát elsősorban is a legnagyobb termőképességű fajták megválasztásával, a helyes tápanyagadagolással és a begyűjtési veszteségek csökkentésével fokozzák. A 6. ötéves terv első évében 40 hektárral termelnek több kukoricát, mint idén. A búza hektárhozamának növelésére is megvan minden előfeltétel. Előreláthatólag élvonalban haladnak a szemesek termesztésében — el akarják érni a kukorica száz mázsás hektárhozamát, májusi morzsolt állapotban —, de emellett nagy gondot fordítanak az évelő takarmányok termesztésére is. Bővítik a lucerna termőterületét és az öntözött parcellákon négy öt kaszálást akarnak végezni. A kooperációs alapon üzemeltetett B—18-as szárítóberendezéssel a lucernából lisztet, a silókukorica nagy részéből pedig préselt takarmányt készítenek. Az utóbbi már idén is rendkívüli nagy mértékben hozzájárult a szemes takarmány fogyasztás csökkentéséhez. A gazdasági udvaron láttam, amint Severin DjBk a n egy asszonycsoporttal a présen'takarmányt egy szállítószalagon a teherautóra juttatta. Megtudtam tőlük, hogy a préselt takar' mány egy részét a felvásárló üzemeknek adják át és cserébe értékes keveréket kapnak a hízósertések és a hízó szarvasmarhák számára. Az egyik istálló előtt találkoztam C e r n e к Jarolin ás Drzlk Berta etetőkkel és egy kis eszmecserét folytattunk velük, a takarékosságról. Rendkívül jól ismerték a közös gazdaság növénytermesztőinek eredményeit és azt is, hogy milyen napi fejadagra van szükségük a rájuk bízott hfzóbikáknak. Eleinte féltek attól, hogy a napi három kilogrammos darabonkénti szemes takarmányfogyasztás másfél kilogrammra való csökkentésének elsősorban ők isszák meg a levét, mert nem érik el a tervezett súlygyarapodást és így a hónap végén laposabb lesz az erszényük. Azonban eddig még az átlagos napi súlygyarapodás egy kilogramm közül mozgott. A másfél kilogramm abrakot ugyanis jelenleg két kg silókukoricából készült, szárazra préselt takarmánnyal pótolják. Mindketten azonban arra intették a vezetőséget, hogy az ilyen készítményben legyen elég kukorica kalász. Ugyanis idén egyes parcellákon túl hosszúra nőtt a silókukorica szára és ezért ugyanannyi mennyiségű préselt takarmányba kevesebb kalász jutott. Nézetük szerint arra kell törekedni, hogy a silókukorica minél több kalászt hozzon és akkor jó abraktakarmánypótlö készíthető belőle. A közös kormányosával közöltem észrevételeimet, aki egyetértett a gondozókkal és elmondotta, hogy kísérleteik alapján a silókukoricából készült préselt takarmánynak legalább 40 százalékban kell tartalmazni szemet és ekkor igazán eredményesen lehet etetni az állatokkal, illetve felhasználásával csökkenthető az abraktakarmány-fogyasztás. A kezdeti sikereken felbuzdulva, meghirdették a „jó súlygyarapodást kevés abraktakarmány-fogyasztással“ jelszót. Ez azt jelenti, hogy az állatok fejlődésének bizonyos szakaszaiban teljesen megvonják a szemes takarmányokat. A nyert abrakot a sertéshizlalásban hasznosítják. A szigorú ellenőrzéssel adagolt szemes takarmányt jól értékesítik az állatok — hisz a hízósertések súlygyarapodása is 63 deka körül mozog — és a pótló takarmányok etetése sem okozott eddig súlygyarapodáscsökkenést. (balia) Fö céljuk a költségek csökkentése Az ötödik ötéves tervidőszak utolsó hónapjában mezőgazdasági üzemeink vezetői nagy figyelemmel lapozgatják az évi eredmények kimutatásait. Megvizsgálják, hogyan telt el az esztendő, mi volt benne a jó, milyen fogyatékosságok mutatkoztak, s milyen új tapasztalatokra tettek szert. Ezt tapasztaltam az Ivánka prl Nitre-1 egyesült szövetkezetben Is. Az illetékes szakemberek az állattenyésztés fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről, illetve munkájukról, eredményeikről készítettek számvetést. Megállapították: a nehézségek ellenére a termelésfejlesztés alapvető célkitűzéseit, tervfeladataikat teljesítették. Morávek Alojz, a szövetkezet főmérnöke, valamint Pozdech főzootechnikus nem elégedett. Az eredmények mögött hiányosságok is vannak, amelyeket a közeljövőben szeretnének eltávolítani. Tény és való, a megnövekedett termelési és eladási feladatok teljesítése mellett az előző évekhez viszonyítva nagyobb gondot fordítottak arra, hogy gazdaságosabban termeljenek. Fő céljuk továbbra is a költségek csökkentése. Pozdech elvtárs kritikusan vázolta a jelenlegi helyzetet és a megoldásra váró feladatokat. Sok még a tennivaló a szakosítás, a hasznosság, az állatsűrűség növelése, az ellenőrzés, valamint a munkaszervezés javítása terén. A növénytermesztés színvonala — főleg a takarmányok termesztése — nem tart lépést az állattenyésztés fejlődésével. Októberben kidolgozták a gazdasági állatok áttelelési tervét, ami lényegében az állatok takarmányozásának komplex intézkedéseit tartalmazza. Az év folyamán a legnagyobb gondot a szarvasmarha-állomány elhelyezése okozta. A növendékállatok (50 db) provizórikusán -voltak elhelyezve. Ez kedvezőtlenül befolyásolta a napi súlygyarapodást, s a borjúelhullásra, valamint az évvégi húseladási tervfeladatok teljesítésére is kihatott. Novemberben befejezték egy tehénistálló átalakítását s végre az igényeknek megfelelően helyezték el az állatokat. A szemes takarmányszükséglet a háromnegyedéves kimutatások szerint némely mutatóban viszonylag magasnak bizonyult. Például egy kilogramm marhahús kitermelésére az év elejétől 2,79 kg, egy liter tejre 0,33 kg, egy kilogramm sertéshús előállítására négy kilogramm, egy kilogramm baromfihús kitermelésére pedig 2,7 kilogramm szemes takarmányra volt szükség. A számokból kitűnik — s ezt Pozdech elvtárs is hangsúlyozta —, hogy némely esetben nem teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adott ki és amit a kerületi, valamint a járási mezőgazdasági igazgatóság konkretizált. Feladatuk tehát a közeljövőben az, hogy olcsóbbá tegyék a tej- és a hústermelést; hogy pl. egy liter tej kitermelésére 0,27 kg szemes takarmányt használjanak fel. Am a tej- és marhahús-termelés gazdaságossága nagyban függ az állomány, a szálas- és tömegtakarmányok mennyiségétől és minőségétől. Mivel az évelő takarmányokból hiány mutatkozik, a szarvasmarhaállomány táplálását a téli időszakban a kidolgozott terv alapján valósítják meg, amely tervet a meglevő takarmánymennyiség alapján dolgoztak ki. A fiatal állatok (féléves korig) alaptápláléka a tej (TKS, TKi TK2 stb. takarmánykeverék). Természetesen a borjak és a növendékállatok étrendjéből nem hiányozhat a legjobb minőségű lucernaszéna, marharépa, esetleg más kapásnövény. A fejősteheneknél a gazdaságosabb tejtermelés a fő cél. Érthető, a jó minőségű tömegtakarmányokat (kukoricasilót, könnyen emészthető répaszeletet és -fejet stb.) ez a csoport kapja. Sajnos, étrendjükből hiányzik a jő minőségű széna. Nyilvánvaló, hogy szemessel kell pótolni a hiányt. Hogy a fent említett hibák a jövőben ne ismétlődjenek meg, a szövetkezet vezetősége már most azzal számol, hogy a szántóterület 12,5 százalékát (ellentétben az idei 6,5 százalékkal) használja fel takarmányok termesztésére. A hízóállatoknál egy kilogramm hús kitermelésére a háromnegyedév alatt csaknem 2,8 kg szemes takarmányt használtak fel 0,80 kg napi és egyedenkénti súlygyarapodás mellett. A kissé kedvezőtlen helyzetet szintetikus takarmányok adagolásával igyekeznek megoldani. Ugyanis ez év őszén kb. hőtszáz vagon jó minőségű kukoricasilőt készítettek. Etetésénél 20 százalékos karbamidos pótlékot kapnak az állatok. Ezenkívül megfelelő előkészítéssel felhasználják az élelmiszeripari hulladékokat is. Bíznak abban, hogy ezzel az intézkedéssel megoldják a mutatkozó fehérjehiányt és csőkké’ “k az egy liter tej vagy egy kilogramm hús előállítására fordított szemes takarmány mennyiségét. Ami az abraktakarékosságot illeti, helyzetük kedvezőtlenebb azokkal a szövetkezetekkel vagy állami gazdaságokkal szemben, amelyek szárítóval, takarmánypogácsa-gyártő berendezéssel stb. rendelkeznek. Ennek ellenére az adott lehetőségekhez mérten a téren is igyekeznek mindent megtenni, hogy az önköltséget csökkentsék. —s A hatodik ötéves terv első évében nagy és igényes feladatok várnak ránk — hangsúlyozta Pozdech elvtárs. — A szarvasmarha-állományt 3,1 százalékkal, ebből a tehénállományt 1,5 százalékkal kell növelni. A megnövekedett feladatok teljesítéséhez elegendő mennyiségű és jó minőségű takarmánybázis szükséges. A feladat egyértelmű: növelni kell a takarmánynövények hektáronkénti átlaghozamát! Akárcsak másutt, ebben a gazdaságban is gondot okoz a munkaerőhiány. Főleg ami a fejőket és etetőket illeti. Bíznak abban, hogy ezt a problémát a közeljövőben megoldják. Ugyanis a branői részlegen 500 db fejőstehén részére új istállót építenek, melyben a termelési technológia magasabb szinten lesz. Ezenkívül egy borjúistálló építését tervezik a marcelovái szövetkezetben látottak szerint. A külső szerkezetet Zlaté Klasyból kapják; a belső technológiát a helybeli szakemberek oldják meg a követelményeknek megfelelően. A napi súlygyarapodás és a napi fejési átlag között nagy aránytalanságok vannak a részlegek között. Itt valóban az etetők és fejők jő, avagy rossz munkáján múlik minden. Az ivánkai és a Dolné Krškany-i részlegen szocialista munkabrigád működik, amelynek minden fejő és etető tagja. Említésre méltó, a bronzérmes Dolné Krškany-i csoport. Az év kilenc hónapjában 10,58 literes tejhozamot értek el naponta és darabonként. Ebben a csoportban Luková Mária a legjobb fejőnő. Tizenhat darab tehenet gondoz, napi fejési átlaga 12,23 liter tej. Évi és egyedenkénti fejési átlaga közel 4500 liter. Ezzel szemben a branői részleg dolgozói 5,8—6 literes fejési átlagot érnek el. Mi lehet ennek az oka?! A szövetkezet vezetői azt szeretnék, hogy a hátul kullogók legalább az átlagot érjék el, a közepesek pedig igyekezzenek az elsők közé kerülni. Nagy T. Nem ritka, de nem is mindennapi, megszokott Jelenség, hogy ez vagy az a szövetkezet teljesíti az évi tejtermelési tervét. A lemaradás okait a legtöbb helyen még év közben kiküszöbölték, de néhol későn, pedig december végéig már belehetett volna hozni a kiesést. Nem csoda hát, ha jelcsillant á szemem, amikor a komárnoi járási mezőgazdasági igazgatóság kimutatásában több olyan szövetkezetei is találtam, amelyek becsülettel teljesítik kötelezettségeiket. Ezek közé tartozik az tmeľi Csehszlovák- Szovjet Barátság Ejsz is. S hogy miért éppen őket választottam a tervteljesítők sorából? Azért, mert itt egy liter tej kitermeléséhez mindössze huszonnyolc dkg erőtakarmányt használnak jel. A legkevesebbet a járásbán! Abraktakarékos gazdálkodásuk titka: — Szilázst és lucernalisztet is etetünk — mondta Kesan Márta állattenyésztő. A1 szilázst répafejből, kukoricaszárból és répaszeletből készítik. A takarmányozási módszer helyessége azonban nem csak az eledel összetételétől, hanem a „tálalástól“ is függ. Ha tehát a dolgozó nem figyel oda, amikor az abrakot adagolja, nincs az a vezető, aki megtakarítást tudna kimutatni. Ezért időről-időre egybehívják a gondozókat s a szövetkezeti munkaiskola keretén belül előadást tartanak a helyes takarmányozási módszerekről, azok betartásának jelentőségéről. — Meggyőződésem — állította Kesan elvtársnő —, hogy lehetne jobban is vigyázni a felhasznált dekákra. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy 1976-ban az eddigi valóságnál három dekával kevesebb abrakból terveznek egy liter tejet kitermelni. S hadd idézzem ismét a mérnöknő szavait: — Intézkedtünk, hogy minden tehén, hasznosságának megfelelő abrakadagot kapjon. Ottjártamkor éppen azon mérgelődött a zootechnikus, hogy nem selejtezheti ki a rosszul tejelő egyedeket, és minden üszőt be kell fedeztetnie, még akkor is, ha előre tudja: nem válik be. Mindezt azért, mert a járás néhány szövetkezetében nem tartanak kellő létszámú állományt. Pedig ha lehetősége volna a szakszerű kiválasztásra, nem háromezer liter lenne az egyedenkénti évi fejési átlag. A tejhasznossággal így sem lesz baj, mert szeptember végéig tehenenként 83 literrel többet termeltek a tervezettnél. Az abrakfogyasztást illetőleg is rendben a szénájuk. De vajon nem bitangolják el a többi állatfélénél, amit a teheneknél megtakarítottak? Ilyesmiről, a számok ismerete alapján mondhatom, szó sem lehet. Mert vagy . igen bőven terveztek, vagy egész évben ésszerübbnél-ésszerűbb takarmányozási eljárások bevezetésén fáradoztak, de több mint fél kilogrammal kevesebb abrakból termelnek egy kilogramm marhahúst, mint ahogy tervezték, a sertéseknél pedig 4,19 kg helyett négy kilogramm az 1 kg súlygyarapodásra felhasznált abraktakarmány. Jövőre ezeket a mutatókat 1,40 kg-ra, illetve 3,95 kilogrammra szeretnék csökkenteni. — Landrace és szlovák nemesített fehér sertés keresztezéséből származó tenyészkocákat vásárolunk — mondta magyarázat képpen Kesan elvtársnő. Az anyaállatok cseréjét a jövőben is folytatják s igyekeznek pontosabb munkára ösztönözni a gondozókat. Mert az etetéskor kárba vesző dekák idővel kilókra, mázsákra rúgnak. Száraz etetést alkalmaznak, de a vályúban mégis megnedvesítik a takarmánykeveréket, így nem szóródik széjjel. Sok múlik a táp minőségén. Amíg a tavalyi termésből készülő tápot etették, nem javult a súlygyarapodás. A háromnegyedév végére sikerült túllépniük a „bűvös“ határt — az ötven dekát. Jelenleg 0,513 kg átlagos napi és egyedenkénti súlygyarapodásnál tartanak. Remélik, az elrugaszkodás tartós lesz s jövőre sokoldalú intézkedéseik következményeként, felzárkózhatnak a járási elsők közé. Takarmányból tehát minden esetben a tervezettnél kevesebbet használtak fel. Termelésük sertéshúsból, • marhahúsból, tojásból minden esetben terven felüli, sőt még a szocialista kötelezettségvállalásukban foglaltakat is túllépték. Az állattenyésztés adja a szövetkezet nyerstermelésének csaknem felét, ezért ahhoz, hogy a tiszta haszon a tervezettnél tíz százalékkal több lesz az is hozzájárul, hogy maga az állattenyésztés 200 ezer koronával teljesíti túl évi tervét. —fm— Sok kicsi sokra megy Régen közismert már ez a mondás, mégis azt tapasztaljuk, sokan úgy tesznek, mintha nem hallottak volna róla. Igaz, a kis hiányosságok, kis hanyagságok, figyelmetlenségek fölött könnyen elsiklik a tekintet, ezért történhet meg olyasmi, amit úton útfélen tapasztalhatunk, hogy utcákon, világos termekben, helyiségekben ég a villany, túl meleg szobákban, irodahelyiségekben stb. melegít a villanykályha. Egyszóval, hogy a villanyfogyasztókat, amelyek a korszerű háztartásban éppúgy helyet kaptak, mint a korszerű termelésben, sokszor fölöslegesen, ok nélkül üzemeltetjük. Oka legtöbbször a figyelmetlenség és a könnyelműség. Azonban ha valaki kiszámítaná, hogy a fölöslegesen elpocsékolt villamosenergia országos méretben mekkora kárt jelent, bizonyára nagyon elcsodálkozna. A CSKP KB a közelmúltban nem véletlenül foglalkozott a villanyárammal való gazdálkodás javításának szükségességével. A CSKP KB határozatát a Výčapy-Opatovce-i szövetkezetben is megvitatták és megállapították, hogy az előző évekbfen túl sok áramot használtak fel. Ezért a szövetkezet vezetősége az év elején célul tűzte ki a villanyáram fogyasztásának csökkentését. Felhívták a dolgozók figyelmét arra, hogy ok nélkül egyetlen égőt se kapcsoljanak be. Döntés született arra vonatkozólag is, hogy a gazdasági épületekben, istállókban, raktárakban, javítóműhelyekben stb. csak abban az esetben égjenek a villanyégők, ha arra tényleg szükség van. Hasonló intézkedés történt az egyéb villanyáramra működő gépek, berendezések (például: fejőgépek, tejhűtők, darálók stb.) esetében is. A téli időszakban több áramot tudnak megtakarítani, vagy amikor például a dohánnyal nem manipulálnak. Energiatakarékossági célkitűzéseiket valóra váltották. A megtakarított villanyáram pénzben kifejezett értéke közel huszonnégyezer korona, említette Boháöik Pavol, a szövetkezet ökonómusa. —nt—
