Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-20 / 51. szám
1975. december 20. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 MEHESZTARSAK, HASZNÁLJUK KI A LEHETŐSÉGEKET! Hasznos szolgáltatás A Szlovákiai Méhészek Szövetsége helyi szervezeteinek nem minden tagja tudja, hogy az SZMSZ KB titkárságán, Bratislavában van egy méhészeti könyvtár, amelyet rendszeresen ellátnak hazánkban kiadott méhészeti szakirodalommal, és megtalálhatjuk itt a külföldön kiadott alaklapokat és közleményeket is. A könyvtárból minden helyi szervezet részére elküldték az itt található könyvek jegyzékét. A tagok részére a könyveket és szaklapokat díjmentesen kikölcsönzik egy hónapos időszakra. A kikölcsönzés Írásbeli megrendelés (fel kell tüntetni a helyi szervezet székhelyét éa a tagsági igazolvány számát), vagy személyes átvétel alapján történik. A könyveket az olvasónak postai kézbesítés útján, ajánlva és díjmentesen juttatják el. Ugyanilyen módon kell visszaküldeni a könyveket az SZMSZ KB titkárságára. Ha a könyvek a megszabott határidőn belül nem érkeznek vissza, akkor az SZMSZ KB titkársága megsürgeti ezt és az Így keletkezett költségeket az olvasónak kell megtérítenie. A megrongált vagy az elveszett könyvekért kártételt kell fizetnil A könyvtár naponta 8-tól 12 óráig áll a látogatók és olvasók rendelkezésére. —Ja— Értékelték munkájukat A Veiké Kapušany-1 (nagykaposl) körzet méhészei pár évvel ezelőtt igen sokat panaszkodtak szervezetük vezetőinek tevékenységére. Végül is — megúnva a soksok eredménytelen vitát és nyílt bírálatot — új tisztségviselőket választottak, s lám, megszűntek az oly sokat fájlalt problémák, eredményesebb lett az ügyintézés, sőt a szervezet pénzügyi gazdálkodása is. A körzet méhészeinek legutóbbi összejövetele is az utóbbi két ébben hagyománnyá vált baráti körben zajlott. Veres János elnök üdvözlő szavai után Fájdel Ondrej titkár számolt be a szervezet és a vezetőség eddigi tevékenységéről. A Jelenlévők — mintegy negyven méhész jött össze ezen az októberi napon — megelégedéssel nyugtázták Kovács László pénztáros szavait, miszerint két év alatt a szervezet számláján 12 ezer korona gyűlt össze, hirdetve — jól dolgoznak a méhészek és legalább olyan jól sáfárkodnak a közös vagyonnal a szervezet tisztségviselői. A vitában felszólalók többsége azt nehezményezte, hogy a mezőgazdasági üzemek némelyike még az idén sem tartotta be az 1963-ban megjelent 37-es számú hirdetményben foglaltakat, s bizony sok kárt okoznak a méhészeknek a napközben végzett permetezésekkel. Mások azt vetették fel, hogy a kiskertészkedők is tekintettel lehetnének méhészkedő embertársaikra, nem beszélve arról, hogy az írott szó talán rájuk is vonatkozikl Többen is helyesen hangsúlyozták, hogy a felelőtlenül permetezők nemcsak a méhekben 0s a méhésznek okoznak kárt, hanem maguknak és az egész népgazdaságnak is, mert a megmérgezett, elpusztult bogárkák — gyakran egész családok — már nem járulhatnak hozzá a terméshozam fokozásához, mint ahogy azt egyébként teszik. Jakab Sándor ÉHESRŐL ÉHESRE * KÉNEZÉS HELYETT — ECETSAV. Svájci származású az állítás, miszerint a tápszekrénybe helyezett 60 százalékos ecetsav egyszerű és igen eredményes módját adja a viaszmoly elleni védekezésnek, s feleslegessé teszi a lép kénezését. Az ecetsavat porcelántányérkáhan helyezik el a tápszekrényben. Feltétel, hogy a szekrény jól záródjon. A kezelt lépőket használatuk előtt nyolc napig szellőztetni kell. Nem rossz módszer, csakhogy az ecetsav megtámadja a fémet — pl. a keret szabadon maradt hálóját vagy fém ütközőjét stb. Az eljárás tagadhatatlan előnye, hogy valóban egyszerű, nem tűzveszélyes, s mi több, elpusztítja a Nosema-spórát is. * A KEZELÉS MEGKÖNYNYITÉSE A MÉHESKOCSIBAN. Ha a kocsin csak egy sor kaptár van, nem takarékos; kétsoros elhelyezés esetén viszont vagy a felső, vagy az alsó családok kezelése kényelmetlen attól függően, milyen magasan kezdődnek a kaptárak. Mumm Henrik NDK-beli méhész úgy segített ezen, hogy a legalsó kaptárakat a kocsi padlójára állította, a padló közepét pedig részletekben felszedhetővé alakította át. A felső kaptárakat a kocsi padlóján állva kezeli. Az alsó kaptárak kezelésekor kiszedi a padló megfelelő deszkáját, s lábát a kocsi alatti üregbe csüngetve a padló maradványának szélére ül. Így az alsó kaptárak éppen szemben vannak és könnyen kezelhetők. * „A KAPTÄR FESTÉSE BEFOLYÁSOLJA A CSALÄD TELELÉSÉT“ állítja Boriszenko, a kerszoni (Szovjetunió) mezőgazdasági intézet munkatársa. Azt fejtegeti a méhészlapban, hogy a kaptárak vastag, vizet át nem eresztő festékréteggel történő mázsolása csökkenti a méhszállások tartósságát és károsan befolyásolja a méhcsaládok telelését is. Végül azt javasolja a méhészeknek, hogy csak 5—6 évenként fessék újra kaptárjaikat, akkor is csak vékonyan. Ahol helyes a vadgazdálkodás, ott van mit puskavégre“ kapni. Decemberi teendők Még tart a szarvastehén selejtezése. Vigyázzunk, hogy jó tenyészegyedek kilövésével ne károsítsuk a vadállományt. A vaddisznót eredményesen apaszthatjuk a havas erdőkben — csapdázva, hajtásban cserkészve és lesvadászatokon, valamint szórón lövéssel. A nyúlvadászatokon ne rontsuk, inkább javítsuk a károsan eltolódott ivararányt, amit az is elősegített, hogy a közelről kelő, vagy a körzárás után lapuló, rendszerint nőstény nyulak is lövésre kerültek. Ráhajtásos vadászattal még javíthatjuk az ivararányt. A szőrmés és szárnyas ragadozók egyre jobban fenyegetik a hasznos vadat. Erélyes apasztásuket ne hanyagoljuk el. A havas idő a legalkalmasabb a mérgezésre. Tegyünk maradéktalanul eleget a biztonsági lptézkedéseknek, lakott területtől 500 m-en, járt utaktól 100 m-en belül ne mérgezzünk! Kezd koslatni a róka, tehát kotorékból való ugratással, kiásással, kora reggel és délutáni leseken, valamint egyéb módon is (füstöléssel) apasszuk számukat. Fokozzuk az etetéstl Feltétlenül kezdjük el nagyvadjaink számbavételét. Érdemes megemlíteni a róka kiugratását tacskóval, foxterierekkel, vagy Jagdterierekkel. A rókának ezen módon való vadászata nagyon izgalmas. Először óvatosan kinyomozzuk a rókát, hogy a kotorékban van-e, s ha a kotoréknak több nyílása van, mindegyikhez egy vadászt állítunk, mégpedig a legnagyobb csendben, mert ha a róka zajt hall, nem ugrik ki. A kutyákat mindig azon a lyukon eresztjük be, amelyen a róka is bement. Ha a kutya erősen szorítja, a róka ugrik, de az is megesik, hogy előbb a kutya jön ki és utána a róka. Ehhez a vadászathoz harcias természetű és jól idomított kutya szükséges. Ján M. Habrovský Rabságban. Foto: archív Ä zsinór végén kannibál Az őszi téli horgászat gyakori célpontja a csuka. A horgászok szeretnek csukára horgászni, mert jó húsa mellett élvezetes a fogása is. Az alföld vizeinek egyik legfalánkabb ragadozó hala, amelyre azt lehet mondani, hogy mindent megtámad, ami mozog a vízben. Hiszen nem egyszer akad meg a keszegektől megtépázott horgot rejtő gilisztákon, amikor a horgot húzzuk kifelé a vízből. Sajnos, folyóvizeink szennyezettsége nagyban hozzájárul e halfaj állományának csökkenéséhez és nem utolsó sorban a folyók szabályozása, ami a legtöbb esetben megfosztja a halat búvóhelyétől. A mai horgász a szó szoros értelmében keresi a halat, így a csukát is, amit leghamarabb a régi holtágakban, vagy a bágergödrökben talál meg, ahová mesterségesen is telepítik. Éppen ezen a helyen a horgásznak a békák nagyon jó szolgálatot tesznek. Mivel? Több éves tapasztalatom azt mutatja, ha a vízbe dobott vagy a vízbe ugrasztott béka nagyon igyekszik a partra, több mint valószínű, hogy ott csukák tartózkodnak. Többször megfigyeltem, hogy a béka nem is úszik, hanem szinte szalad ki a vízből a víz felszínén. Nem mindig sikerül, mert mielőtt elérné a partot, valamelyik éhes csuka zsákmányává válik. Az ilyen esetben nyugodtan leülök csukáznl, mert szerintem minden remény adott a jó fogásra. Ha az idő is kedvező, zsákmány nélkül csak nagy ritkán hagyom el a horgászhelyet. A legkedvezőbb időjárásnak tartom a felhős eget, gyenge széllel és csendes esővel. A késő őszi, vagy a téli hónapokban — amenynyiben a víz nincs befagyva — a szállingózó hóhullást. Csalinak leginkább öklét és keszeget teszek a horogra, mert ilyenkor ez a legkönnyebben elérhető csalihal. Gyakran még az idős horgászok is idegenkednek ettől a csalihaltól, vagy ha alkalmazzák, megfosztják a hátuszonyától. Én minden operáció nélkül teszem a horogra, s mondhatom nem okoz csalódást, mert elég szívós és mozgékony a hör« gon. Nem egy esetben előfordult az is, hogy a sügérrel csallzott horogra újabb sügér akadt, csak jóval nagyobb, mint a csalinak használt halacska. A felszerelésnél sokan a bambuszbotre esküsznek. Állíthatom, hogy a célnak nagyon Jól megfelel a laminát horgászbot is, ami nem olyan kényes az időjárás viszontagságaira. A zsinórt mindig a körülményeknek megfelelően választom. Általában a 30—25-öst alkalmazom, de a túl akadályos helyeken — bár nem vagyok híve — az 50-es zsinórt részesítem előnyben. Szerintem ez kicsit sportszerűtlen, de „a cél szentesíti az eszközt“ elv itt is érvényre jut, mert ha egyszer sikerül a csukának beugrani a ledőlt fa ágai, gyökerei közé, több mint valószínű, hogy horgostól együtt elmegy. Gyakran előfordul, hogy minden jel arra mutat, a kiszemelt helyen csukák vannak, mégis csak ritkán van kapás, vagy egyáltalán nincs. Ilyenkor a csalihalat vagy mélyebbre, vagy sekélyebbre engedem. Ha ez nem segít, drót élőké nélkül igyekszem a csukákat kapásra ingerelni. Ez a változtatás a legtöbb esetben beválik. Igaz, ez a módszer magával hozza a csuka elvesztésének a veszélyét. Előnynek lehet viszont számítani, hogy az elszabadult hal nincs olyan nagy veszélynek kitéve, mint a kettes vagy hármas horogról szabadult. Az egyágú horog kevésbé gátolja a táplálék megszerzésében, míg egy „jól“ beakadt hármashorog tisztára meggátolja a táplálékszerzésben, és így előbb vagy utóbb pusztulásra van ítélve. A leggyakrabban úszős felszereléssel csukázom. Az úszó éppen megtartja a csalihalat. Az alsó részről a színezést eltávolítóm és újra lakkozom, így kevésbé üt el a vízen úszkáló fadarabkáktól. A csalihalat egyes horgon, a hátulsójánál felakasztva alkalmazom. Ha kapás van, a zsinórt feszesre fogom és a dugó lemerülése után — amint elindul — bevágok. Az ilyen esetben a horog a legtöbbször úgy akad a csuka szájába, hogy nincs alkalma a zsinór elharapására. A blinkerezés (villantózás) főleg a fiatalabb horgászok kedvelt fogási módja. Ezzel is nagyon szép eredményt lehet elérni, ha megfelelően alkalmazzuk, alakra és színre kellő hangsúlyt fektetünk. Ezt a módszert alkalmazhatjuk szeptember 1-től december végéig. De a villantó színe és alakja is csak akkor érvényesül kellően, ha a csukákat fel tudjuk kutatni. A csukát legjobb partközeiben, a csekély és a mély víznek a határán, vagy akadályok mellett, bedőlt fák közelében keresni. A gyakorlat azt mutatja, hógy az ilyen akadályok mellett van leghamarább kapás. Nagyon szép élményt jelent a kéthárom kilós csuka sportszerű legyőzése, csak mi — mint idősebb nemzedék — ebbe hamarosan belefáradunk, s inkább a „dugózást“ alkalmazzuk. Végezetül megemlítem, hogy a legkisebb kifogható csuka mérete 50 cm. Sok horgásztárs vagy nem tudja, vagy nem is akarja ezt tudomásul venni, s ha nagyobb csuka nem akad, a méreten aluli is a táskába vándorol. A fiatal csuka jó falat, de ha így gazdálkodunk, nagy csukákra nem is igen számíthatunk! Adamcsík Ferenc Megvalósult horgászálom. ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •;* * ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »5
