Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-20 / 51. szám

1975. december 20

SZABAD FÖLDMŰVES

Ésszerűbben bánjunk az abrakkal

A fejőstehenek takarmányozása egyes gazdaságokban túlzott, mart a tejtermelés színvonalával nem arányos. Napi és tehenenkéntl 8 literes tejelékenységet ngyanis jóformán abraktakarmány adagolása nélkül, tisztán terimés takarmánnyal is el lehet érni, amennyiben az állomány genetikailag megfelelő. Ez dr. K a i g 1 Karol állatorvos véleménye, aki a Galantai (Galántai) járási Állategészségügyi Szolgálat dietetikusa és laboratóriumának vezetője. Szerinte nem az a döntő, hogy 20 vagy 25 dkg-ban batározzuk-e meg az egy liter megtermelt tejre adott abraktakarmányadagot, hanem kizárólag a termelés dotálása a lényeges. Ügyelni kell arra, nehogy abraktakarmánnyal helyettesítsük a terimés takarmányokat.

Ügynevezett monogasztrikus, vagyis egyszerű gyomorral rendelkező állatok, mint amilyen pl. a sertés is, az abraktakarmányt csaknem teljes mértékben képesek értékesíteni. Ettől eltérően az előgyomorral rendelkező tehén emésztőszerve fermentáló gyárhoz hasonló, amelyen belül a tápanyag önműködően fejlődik ki. A terimés takarmány a tehén bendőjében csupán a mikrobák szaporodásának éltető közege. Az „élősködő“ mikroflóra ezen a közegen naponta 6—8 kg-ot szaporodik. A tehén részére hasznosuló tápanyag tulajdonképpen mikroflóra. Ezért lényeges a tehén valóságos termelésének és nem feltételezett termelékenységének tápellátása. A szükségletet jól kell fedezni, de a szervezetet nem szabad túlterhelni fölösleges abrakkal.

A járás zootechnikusainak novemberben megtartott értekezletén kihangsúlyozták azt a régen ismert tényt, hogy a takarmányadag a tápanyag-tartalom alapján meghatározható. Ebből kifolyólag a járási laboratórium iránt megnövekedett a követelés, a takarmányminták tápértékének megállapítása céljából. Kitűnt, hogy a szemes takarmányok megtakarításában legnagyobb tartalékok a tejtermelés, valamint a marhahús termelés-szakaszán találhatók. Ezen túl a járásban a 3000 literig terjedő évi tejtermelést elérő tehenek takarmányozásakor nem szabad túllépni az egy liter tejre számított 25 dkg abraktakarmány-adagot, a 3000—3500 literes tejtermelés esetében a literenkénti 27,5 dkg-os adagot, a 3500 literen felüli tejelékenységű tehenek vonatkozásában pedig a literenkénti 30 dkg-oa abraktakarmány adagot.

Takarékossági szempontból nem mindegy, hogy a laktáció egyes időszakaiban milyen a tehenek abraktakarmány adagolása. Ezért meghatározták a megosztott abrakellátás elveit. Gyakorlatilag pl. a 3000 literes tejtermelésű tehén évente összesen 750 kg abraktakarmányt fogyaszthat. Ebből a laktáció első 100 napja alatti időben a fogyasztás 48 százalékot, azaz 380 kg-ot képvisel, a második 100 nap folyamán a fogyasztás 24 százalékos, ami 180 kg abrakot jelent, míg a harmadik 100 napos időszakban ez a fogyasztás 14 százalékos, ami 105 kg abrakot reprezentál, s a szárazon állás idején az abrakfogyasztás ugyancsak 14 százalékos arányú, azaz 105 kg-os.

Semmiképpen sem szabad a takarmányozást általánosítani. Legtökéletesebb az állatok egyedi takarmányozása lenne, de a tehenek csoportos takarmányozása is jelentős takarmánymegtakarítást jelent és közelebb visz a célhoz. A csoportos takarmányozás módszere aránylag könnyen megvalósítható. A pausálszerű abrakadagolás távolról sem ésszerű, s igen drága módszer. Ezenkívül az aránytalan, túlzott abrakolás egészségügyi szempontból veszélyes. Etetés előtt meg kell állapítani, hogy a terimés takarmány milyen tápértékfi, majd azt is, hogy mire van a tehénnek termelése alapján szüksége fehérjében, keményítő értékben stb. fgy képet kapunk a szükséges terimés takarmány és abrakadag kialakításához.

Kukoricatermesztői körzeteinkben nagy mennyiségű glicides (szénhidrátos) takarmány áll rendelkezésünkre. Ezért a teriméstakarmányban a fehérje és a szénhidrát aránya túlságosan eltérő, mégpedig 1:10-hez, pedig a helyes arány 1:5-höz lenne. Annak ellenére, hogy sok a szénhidrátos takarmányunk, elenyészően kevés a takarmány tejtermelésre azonnal felvehető cukortartalma. Ugyanis a silózott szénhidrátos takarmány cukortartalma tejsavvá változik. Még jó, hogy egyre több a fehérje tartalmú szenázs és a fejőstehenek keveréktakarmánya is 1 százalék hugyanyt tartalmaz.

Azonban még mindig hiányzik a

glükóz (szőlőcukor), amelyből a tehénnek naponta legalább 200 grammra van szüksége, amely tejcukorrá (laktozzá) alakul át. A glükóznak tehát jelen kell lennie a tehén vérében, vagyis nem elégséges csupán a takarmányból származó energia. Az olyan gazdaságokban ahol az abraktakarmány adagolás esetleges csökkentése után nem gondoskodnak elégséges szőlőcukor jelenlétéről a terimés takarmányban, előfordulhat a tejtermelés csökkenése. A galantai járásban egyes mezőgazdasági üzemeknek szerencséje van, mivel a seredi édesipari vállalat cukrot tartalmazó sütemény-hulladékot juttat takarmányozási célokra. Nem szabad persze túlhajtani az adagolást, amelynek 1 kg alatt kell maradnia a napi és darabonkénti takarmányadagban, különben emésztési zavarok keletkezhetnek. Az olyan gazdaságok is jól járnak, ahol takarmányozási célokra meghagytak bizonyos mennyiségű cukorrépát, esetleg ún. takarmány-cukorrépát, fél-cukorrépát vagy takarmányrépát. Nagy mennyiségű tejet csakis az olyan tehén adhat, amely naponta legalább 3 kg cukorrépát és 4 kg takarmányrépát kap.

A silózott kukorica csak energetikai szempontból értékes, csupán marhahizlalásra jó, de cukorhiány miatt tejtermelésre nem alkalmas.

A lucernaszéna, illetőleg a lucerna szenázs nagy fehérje tartalma miatt a tejtermelésre kiváló. A cukorgyári répaszelet cukortól megfosztott gyenge takarmány, amely hivatalosan is 90 százalék vizet és csak 10 százalék szárazanyagot tartalmaz. A gyakorlatban azonban a szárazanyag-tartalom rendszerint csak 8 százalék. Valamivel többet érne, ha a répaszeletet sajtolással víztelenítenék, hogy szárazanyag tartalma legalább 20 százalékra fokozódjék. Ideális lenne a répaszelet szárítása és darált állapotban, a granulált takarmányba dolgozása.

A répafej csak kevés répatestet és sok zöld levelet tartalmaz, amelynek nagy a sóskasav tartalma. Ezenfelül nem kerül silógödörbe fonnyasztott állapotban, s a kis cukortartalom miatt nehezen silózható. Üjabban szalmaszecskával keverten silózzák, mert így maradandóbb.

A takarmányszalma szerepét, a tejtermelésben túlságosan lebecsüljük, pedig a tehén bendőjében ballaszt anyagra is szükség van.

Kukoricakóró gyakorlatilag már csak alig használatos takarmányozási célokra, mivel a kukorica betakarítása után a kóróval már senki sem törődik. Pedig a kukoricakóróban nagy mennyiségű, azonnal értékesíthető cukor van, s mint ballaszt anyag is jól használható. A kukorica kóró legalább egy részét be kellene takarítani és nem az egész mennyiséget kinn a termőföldön lengőpengés szecskázó géppel felaprítani és éretlen trágyaként szélnek ereszteni.

A szemcsézett takarmányok igen jól értékesíthetők, amelyekben -jól felhasználódik a zöld állapotban szárított silókukorica. Kár, hogy az illetékesek nem dolgoztak még ki néhány egységes recepturát, így minden mezőgazdasági üzem a granulátumokba másként adagolja a vitaminokat, az ásványi anyagokat, a sok fehérjét tartalmazó lucernalisztet stb. A fejőstehenek etetésekor a granulált takarmányfélék részaránya lehetőleg ne lépje túl a teljes takarmányadag súlyának egyharmadát. A tehénnek ugyanis szükséges van szálas takarmányra.

Az említett cukorszükségletet átmeneti ideig igen jól ellátja a maláta, amely azonban csak kevés helyen áll rendelkezésre.

A tehén talán az egyedüli termékelőállító, amely nem csal. Mihelyt anyaghiány miatt képtelen standard készítményt előállítani, csökkenti a termelést, mégpedig arra a mértékre, amelyre megvan a szükséges cukor, ásványi anyag, vitamin, víz, vagy egyéb szükséges anyag mennyisége. Amennyiben tehát éppen a cukor hiányzik a tej előállításához, akkor csak annyi tejet állít elő a tehén, amilyen mennyiséghez teste tartalékolja a cukrot.

A tervezés időszakában gondoljunk arra, hogy az abraktakarmányokkal legésszerűbben akkor bánhatunk, ha mezőgazdasági üzemünk elégséges lucernával és takarmány-cukorrépával rendelkezik.

KUCSERA SZILÁRD

Eredményesebb

tervteljesítési

A koSice-vidéki járás mezőgazdasági üzemei nem erőltették meg magukat túlságosan a jobb termelési eredménymutatók elérése érdekében. Nem lehet tehát csodálkozni például azon, hogy a hústermelésben — főleg a szarvasmarha- és sertéshizlalásban — a múlt évinél gyengébb eredmények lettek bejegyezve a kilenchavl gazdálkodás mikéntjét mutató kiértékelésekbe.

Igaz, nem katasztröfálls, de azért jobb is lehetett volna a húseladás háromnegyedéves tervteljesítése. Főleg a sertéshúsnál észlelt adósság fájó, hiszen a közellátás sajnos, nem a legjobb a kerületben.

Bevezetőben elmondható, hogy az állami gazdaságok a félévinél jobb, a szövetkezetek pedig a június végével kimutatott eredménynyel azonos átlagos napi súlygyarapodást értek el a hízósertéseknél. Mindennek ellenére tizenöt efsz és a három állami gazdaság nem érte el a kilencedik hónap végére tervezett hasznosságot, összesen tizenöt üzem esett vissza az előző évhez viszonyítva és ugyancsak tizenöt mezőgazdasági üzem osztozik a sertéshús eladásánál tapasztalt csaknem másfélszáz tonnás adósságon is.

A sertéshúst termelő gazdaságok hízói 0,48 kilogram átlagos napi súlygyarapodást értek el a kilencedik hónap végéig. E tekintetben a hraniénái szövetkezet az élenjáró. Ebben a gazdaságban naponta és darabonként 53 dekagrammal lettek nehezebbek a hízók. Torysa egy, Makovica, Ceéejovce és Beniakovce két dekagrammal maradt el az említett eredménytől. S a leggyengébbek? Saca és Bídoöce, ahol már a 38~ 39 dekás átlageredménynek is örültek. Persze Seňa, Družstevná és Perín sertéshizlalói is szétnézhetnének a jobb eredményt elérő szomszédok házatáján, hátha felfedeznek valami megszívlelendőtI

Az erőtakarmányokkal viszont ésszerűen bánnak a járásban. Nem mindenütt, de d gazdaságok többségében igen. járási viszonylatban 3,99 kg abrakból termelnek egy kiló sertéshúst — a tervezett fogyasztás négy kilogramm volt —, s ez már nem megvetni való eredmény. Más lapra tartozik, hogy akár három és fél kilogramm szemesből is termelhetnék, ha pár gazdaság jobban odafigyelne a takarékossági intézkedések betartására. Vonatkozik ez főleg a három állami gazdaságra, mivel ők együttvéve 1,68 kg-al több abrakot etetnek, mint amennyit a norma előirányoz.

A szövetkezetek közül összesen kilencben fogy négy kilogrammnál több erőtakarmány egy kiló sertéshúsra számítva. A legtöbb abrak fkilónkénti átlagban 5,90 kg) a rudníki szövetkezet sertéstelepén fogy, pedig itt nincs is hizlalás. Egyébként sem nagyon „érdeklődhetnek“ a takarékosság iránt, mert a marhahúst és a tejet is drágán, sok abrakból termelik. A geöai szövetkezet ugyancsak nem foglalkozik sertéshizlalással, de ők csak 2,43 kg abrakot igényelnek egy kilogramm súlygyarapodás kitermelésére. Vajon ml okozza ezt az óriási különbséget?

A hústermelők közül a bídovcei, a budulovi és a buZicai szövetkezet valósítja meg legsikeresebben az abraktakarékos sertéshizlalást. Persze megkérdőjelezhető a bídovceiek „igyekezetének“ helyessége, mert úgy néz ki a dolog, hogy túlzottan szűkmarkúak az állatokkal szemben; igaz, élenjárók lettek a takarékosságban, de a sor végén kullognak az átlagos napi súlygyarapodás tekintetében.

Tévedés ne essék, nem így képzeljük el a takarékosságot. A termékegységenkénti átlagfogyasztást nem a napi abrak-adagnak a hasznosság rovására történő csökkentésével kell mérsékelni, hanem az állatok hasznosságának állandó növelésével. Vagyis: ugyanannyi erőtakarmányt etetni és többet termelni. Ha az elkövetkezőkben ezt tartják fő célúknak, akkor bizonyára nem lesz „foghíjas“ a termelési-eladási feladatok teljesítése. _dek—

Több állati termák, mint tavaly

Á mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődése, különösen pedig a gabonatermesztés, valamint az állattenyésztési termékek előállításának jelentős növekedése tette lehetővé élelmiszerpiacunk stabilitását és a lakosság ellátása minőségi színvonalának növelését célzó igyekezet sikerét.

Az év kezdete óta mindent egybevetve, kedvezően teljesítjük a hús- és tojásfelvásárlás állami tervét. Bizonyos problémák merültek fel a tej felvásárlása terén, mivel tejiparunk az időterv szerint meghatározott mennyiség 2,3 százalékát nem tudta felvásárolni.

Az Idei év első kilenc hőnapja alatt a közélelmezés céljaira csaknem 31 ezer vagon vágóállatot adtak el, ebből a szövetkezeti szektor 71,1 százalékot, az állami pedig csaknem az összmennyiség egynegyedét adja. Szlovákiai méretben a felvásárlás összmennyiségében a szarvasmarha 44 százalékot, a sertés 52,2, a vágóborjú másfél százalékot tesz ki, a fennmaradó mennyiség a juh- és kecskehúsra jut.

Szarvasmarhából 136 600 tonnát vásároltak fel,' s ennek kétharmad részét a szövetkezetek termelték ki. összesen 286 ezer darab szarvasmarhát vásároltunk fel, s e mennyiségnek csaknem egyötödét selejtezett tehenek képezték. Az állatonként! átlagsúly 478 kg volt, öt mázsát meghaladó egyedeket az állami és szövetkezeti szektor egyes gazdaságai mutattak ki.

A vágósertések felvásárlási feladatait az említett időszak alatt 2,3 százalékkal szárnyaltuk túl, mivel mezőgazdasági üzemeink az állami felvásárlás céljaira 164 700 tonna sertéshúst adtak. A mennyiség háromnegyed részét a szövetkezetek termelték és az átlagos élősúly össz-szlovákiai méretben 104 kg-ot tesz ki.

A borjak, valamint a juhok és kecskék eladása terén a terv teljesítésében a mennyiségnek több mint egynegyedével maradtunk le, amikor is a meghatározott feladatot Szlovákia egyetlen kerülete sem teljesítette. A vágóborjak átlagos élősúlya az említett időszak alatt szintén csökkent és Jelenleg egy mázsát tesz ki.

A takarmányozás és fajtanemesítés folyamatában a tudományos ismeretek leghatékonyabb alkalmazását a baromfitenyésztés szakaszán értük el. Ezt a tojás és a baromfihús termelésének folyamatos növekedése igazolja, amit elsősorban a belterjesség fokozásával sikerült elérni. A januártól szeptemberig terjedő időszakban a fogyasztók számára több mint 40 ezer tonna baromfihúst sikerült biztosítani, s ezáltal az időtervet több mint egy százalékkal tudtuk túlszárnyalni.

Sikerrel teljesítjük a tojásfelvásárlást is. Az eddig felvásárolt 481 mílliő tojás előállításában a közös mezőgazdasági üzemek 35,4 százalékkal, a szövetkezetek több mint 40 százalékkal és az állami szektor csaknem 22 százalékkal vesz részt. Terven felül 12 millió 200 ezer tojást adtak el a közélelmezés céljaira, ami a tervezett mennyiségnek 2,6 százalékát teszi ki.

A te] nemcsak a gyerekek és a betegek, hanem lakosságunk túlnyomó többségének mindennapi fogyasztási cikkét képezi. Az eltelt kilenc hónap alatt a közélelmezés számára 928 millió liter tejet adtak el, ami azt jelenti, hogy a meghatározott tervet 97,7 százalékra teljesítjük. A szövetkezeti szektor, 671 millió liter tejmennyiséggel a legnagyobb termelő, két százalékkal marad le a tervteljesítésben, az állami gazdaságok 4,1 százalékkal, a többi állami üzemek hét tized százalékkal adósak.

Az állattenyésztési termékek eddig elért eladási eredményeinek értékelésekor az egyes, kerületeket tekintve, megállapíthatjuk, hogy az időtervben megszabott feladatokat csupán a tojás és a vágóbaromfi eladásában teljesítettük. A vágómarha eladásában eddig a nyugat-szlovákiai kerület feladatát 2,7 százalékkal lépte túl, viszont a többi két kerület e feladat teljesítésében 2,5 százalékkal lemaradt. Az említett lemaradást a vágómarha, a borjú, valamint a juh- és kecskehús eladás csökkenése okozza. A tejeladás tervét egyetlen kerület sem teljesíti, viszont a legtöbbel adós a közép-szlovákiai kerület mezőgazdasága — 4,7 százalékkal, s valamivel kevesebb — 3,9 százalék — Kelet-Szlovákia lemaradása. A nyugat-szlovákiai kerület földművesei a kilenc hónapos terv feladatait két tízed százalékkal nem teljesítik. A harmadik negyedév feladatainak teljesítését mutató eredmények alapján várható, hogy a tej felvásárlása terén mutatkozó lemaradás nemhogy csökkenne, hanem még növekszik.

A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdaságában a nagyüzemi termelés progresszív módszereinek alkalmazása a felvásárlás intenzitásában is megmutatkozik, s ennek következtében ez a kerület döntő módon befolyásolja az össz-szlovákiai feladatok teljesítését. Hiszen Szlovákia húsfelvásárlásában 56,2 százalékkal részesül, ebből a vágómarha felvásárlása 45,6 százalékot, a sertésfelvásárlás pedig az összmennyiség kétharmadát teszi ki. A vágóbaromfi felvásárlási mennyiségének 52,6 százalékát, a tojásnak 51,5 százalékát és a tejmennyiség felét adja. A másik két kerület termelési részarányát a kevésbé termékeny termelési körzetek nagyobb száma, valamint a még meglevő magánszektor létezése befolyásolja. A középszlovákiai kerület Szlovákia húsfelvásárlásában 21,2 százalékkal részes, a baromfihús egyötödét, a tojás- és a tej mennyiségének egynegyedét adja. A kelet-szlovákiai kerületben a vágóbaromfi képezi a húseladás legnagyobb tételét, 26,7 százalékot, a tejmennyiség egynegyedét, a vágómarha és a tojás összmennyiségének több mint 22 százalékát adja.

A magánszektor részaránya a hűseladás összmennyiségében folyamatosan csökken. A hűsfelvásárlásban 3,6 százalékkal, a vágóbaromfi eladásában fél százalékkal, a tojástermelésben 3,4 százalékkal részes, a tejmennyiségnek pedig 1,6 százalékát adja.

A lakosság élelmiszerellátásának szempontjából, valamint a feldolgozó ipar számára is komoly jelentőséggel bír a többi mezőgazdasági termék felvásárlása. Az év kezdete óta földműveseink 3315 tonna gomolyasajtot adtak el az élelmezés céljaira, ami egy nyolcaddal kevesebb a tervben meghatározott mennyiségnél. A gomolyasajt legnagyobb mennyiségét a közép-szlovákiai kerület juhtenyésztői szállították — 1822 tonnát — a kelet-szlovákiai kerület pedig 1356 tonnát adott el.

Az 1975-ös év első kilenc hónapja alatt 1193 tonna mézet vásároltak fel, amely mennyiségnek felét a nyugat-szlovákíal kerület biztosította. A méhészek részéről ebben az évben a kínálat lényegesen kisebb volt, mint más esztendőkben, s így a felvásárlás tervét mézből szlovákiai viszonylatban csupán 54,9 százalékra tudtuk teljesíteni.

Értékes nyersanyag a birkagyapjú, amelyből a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat üzemegységeinek eddig 1777 tonnát adtak.át. A tervben megszabott mennyiséget a közép-szlovákiai kerület 5,8 százalékkal lépte túl, s így szlovákiai méretben a gyapjúfelvásárlás tervét egy százalékkal túlszárnyaltuk.

Stefan Kocian, mérnök