Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-13 / 50. szám
1975. december 13. SZABAD FÖLDMŰVES 7 MttíHmiiiiiiiiiiiiiiiiiniimiiiiiimMiiiiiiiiiiiiiiiHmmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiii elmúlt évi eredmények értékelésekor Szlovákia ** tíz legjobb tejtermelő szövetkezete közé került a Dolná Seč-i (alsószecsei) székhelyű Garamvölgyi Csehszlovákszovjet Barátság Etsz is, amiért pénzjutalommal járó elismerő oklevélben részesültek. Felkerestük az egyesült szövetkezet elnökét, H e n z s e 1 Mihályt és zootechnikusát Balya Gyulát, hogy érdeklődjünk tejtermelésük eredményei, de főként termelési és szervezési módszereik felől. A tavalyi háromnegyedévi tehenenként! napi tejtermelésük átlaga 10 liter volt, ami idén ugyanebben az időszakban 10,04 literre alakult. Piaci tejtermelésük tehenenként! napi átlaga idén 9,27 liter volt, 0,77 literrel több mint az elmúlt évben. Míg a levicei (lévai) járás mezőgazdasági üzemei idén háromnegyed év alatt egy hektárra számítva átlagosan 335,2 liter tejet adtak el, addig a Dolná SeC-i szövetkezet ennél jóval nagyobb, mégpedig 580 literes piaci termelést mutatott ki. Szövetkezetük a tejtermelés és általában az állattenyésztés szakaszán már néhány éven át jó eredményeket ér el. Járási viszonylatban kiemelkedő eredménynek számit, hogy idén az első háromnegyed évben 100 tehénre számítva 74 borjút választottak le. A 7,3 százalékos elhullás sokallják, bár ez járási viszonylatban nem nagy. Ennek százalékarányát csökkenteni kívánják az újonnan létesült borjúneveidében végrehajtott változásokkal. Különösen nagy gondot fordítanak a vemhes üszők tehén sorba juttatására. Ezeknek külön istálló áll rendelkezésükre, ahol megfelelő takarmányozásban részesülnek és az első laktácló ideje alatt megfigyelés alatt állnak. A nem megfelelő, főleg kis tejelékenységet mutató egyedeket az állományból kiselejtezik. Céljuk, hogy teheneik évi tejeiékenysége 3500 liter feletti legyen. Idén a háromnegyedévi tejtermelési szint arra mutat, hogy 580 fejőstehén segítségével említett célkitűzésüket ez évben is elérik. A nálunk elért tejtermelés! eredményekben 15 év tenyészmunkája tükröződik. Nem állíthatjuk azt, hogy szövetkezetükben a vidékükön megszokottnál jobban takarmányoznának, bár ehhez adottságaik meglennének. Ugyanis egész mezőgazdasági területüket bekapcsolták az öntözőrendszerbe. Ezzel a pillangós-takarmányok nyújtotta termelési lehetőségeket teljes mértékben kihasználhatják. A megtermett évelő takarmányokból semmi se megy veszendőbe, mivel szövetkezetükben terményszárító berendezés működik. Az így rendelkezésre álló jó minőségű takarmány, valamint az emberek munkához való jó viszonya meghozza a maga eredményét. Ahhoz, hogy a tehenek tejelékenységét kihasználják, Ismerniük kell az állat tápanyagszükségletét. Nem etetnek fölöslegesen nagy mennyiségű szénhidrátos takarmányokat az esetben, ha nem törekednek nagyobb súlygyarapodás elérésére. Viszont hizlalás esetén, ahol nagyobb súlygyarapodás elérése a cél, nem pocsékolják fölöslegesen a fehérjét. A fejőstehenek esetében szem előtt tartják, hogy azok rendelkezésére álljon szükséges fehérjemennyiség. A fehérjeszükségletet náluk elsősorban zöldlucernával, illetőleg lucernaliszttel elégítik ki. Bár lucernát a szántóterület 17 százalékán termesztenek, nem használják fel az egész lucernaliszt mennyiséget a szövetkezeten belül, hanem annak egy részét eladják a felvásárló vállalatak, s ennek ellenében abraktakarmányt kapnak. Tudják, hogy 30 kg jó minőségű lucernával 0,70 kg emészthető fehérjét juttatnak az állatnak, ami mintegy napi 8 liter tej termeléséhez, valamint egy 800 kg súlyú tehén létfenntartásához elégséges. Az elmúlt év őszén a közös gazdaság 180 vagon menynyiségű silókukoricát mondhatott magáénak, amely mennyiség idén 480 vagonra növekedett. A nyári ún. „zöld futószalagban“ különféle takarmányok szerepelnek, amelyek a tejtermelésben zökkenőket okoznak. Rájöttek, hogy ha legalább 15 kg silókukoricát kap naponta a tehén, akkor a kilengéseket ellensúlyozni lehet. Igen fontos, hogy friss legyen a zöldtakarmány, amire a zootechnikusok nagyon vigyáznak. A fejőstehenek napi — takarmány— alapadagját télen 5 liter tej termelésére, nyáron pedig 8 liter tej termelésére állítják be. Nyáron az istállókban 50—55 kg zöldtakarmányt kapnak az állatok, amiből 30—35 kg a zöldlucerna és 20 kg a kukorica-csalamádé. Ezenkívül legeltetik az állatokat, s ha a réti füvet is hozzászámítjuk, úgy napi 80—85 kg zöldtakarmányt fagyasztanak a tehenek összesen. A legeltetést nem gazdaságossági, hanem egészségügyi szempontból tartják fontosnak, mert az állatoknak szükségük van testmozgásra. Elismerik, hogy ez idáig bőkezűen abrakoltak, hiszen egy liter tejre a 0,43 kg abrak adagolása bizony sok. Azonban, amíg nem álltak rendelkezésükre a fehérje-koncentrátumok, addig nem láttak más kiutat, hiszen a levicei járás 1,5 millió liter tej eladásával úgyis lemaradt a tervezett ütemhez mérten és kötelességüknek tartották ezen a helyzeten valamelyest segíteni. Télen a tehenek napi takarmány alapadagja az említett 5 liter tej termelésére 25 kg répafej, 20 kg kukoricasiló, 1 kg lucernaliszt és kb. 3 kg takarmányszalma. Télen az új intézkedések szerint minden szárazon álló tehén naponta 2,5 kg abraktakarmányt kap. A fejőstehenek minden liter leadott többlettej ellenében 0,30 kg abrakban részesülnek. Szocialista munkaversenyt indítottak, s többek között az is ösztönzően hat a fejőkre, hogy ha legalább a 9 literes átlag-fejést elérik, úgy nyilvánosan megemlékeznek róluk. Náluk az aratóünnepélyen nemcsak a növénytermesztők évi munkáját értékelik, de az állattenyésztés dolgozóinak munkáját is, köztük a fejőkét, a sertésgondozókét stb. Itt nem is arról a néhány száz koronáról van szó, amit kapnak, hanem, hogy társadalmunk megbecsüli és elismeri tevékenységüket. Ez az erkölcsi ösztönzés egyik fontos tényezője a jó eredmények elérésének. A tejtermelés a szövetkezet részére nem tartozik a jövedelmező gazdasági ágazatok közé. Egy liter tej előállításának önköltségi ára 2,30—2,40 korona, s a jelenlegi árpolitika szerint a tejért literenként 2,30—2,50 koronát kapnak. Így nem lehet jövedelmezőségről, legfeljebb kiegyenlített mérlegről beszélni. A tejtermelés tulajdonképpen így társadalmunknak tett szolgálat. A már említett 15 éves tenyészmunka folyamán igyekeztek az átlagos tejelékenységet meghaladó tehenek borjait, üszőit továbbtenyésztésre kiválasztani. A kiválasztási munkát ma már az előhasi tehenek istállójában végzik, ahol az állatok szőrének színezetétől eltekintenek, viszont szigorúan figyelik a termelékenységet. Nem ellenségeik a keresztezésnek, de az a véleményük, hogy a jól összeválogatott szlovák tarka tehénállomány termelőképessége nem becsülhető le. Úgy gondolják, hogy a szlovák tarka fajtával is képesek elérni olyan termelési eredményeket, mint más gazdaságokban a keresztezett tehenekkel elérnek. Sőt a gyengébb tejelékenység miatt kiselejtezett és hizlalásra fogott növendékmarhák súlygyarapodása jobb, mint az idegen tejtípusú fajtáké. Ezenkívül a hazai fajta takarmányozásra és tartástechnológiára igénytelenebb. Az arra kiválasztott anya-egyedeknél végeznek német és svájci eredetű vörös tarka szarvasmarha magjával keresztezést. Az ebből származó borjak az inszeminációs állomásokra kerülnek, ahol ezeket ún. cseppvér keresztezésre használják fel. Ez esetben nem lesz kisebb az utódok testrámája, csupán valamivel csökken a hústermelés, viszont a tejzsír-mennyiség növekedik. Vannak ebből a keresztezésből származó előhasi teheneik, amelyek tejtermelésben kiválnak a többi közül. Jövő évben megkezdik egy 750 férőhelyes tehénistálló építését, ahol a tehenek nagy boxokban szabadon mozoghatnak. Még mindig nem tudták eldönteni, hogy ebben az ún. kromifížl típusú istállóban milyen fajtájú vagy keresztezésű tehéntípus honosodik meg a legjobban. Félő, hogy a szlovák tarka tehenek számára a szabad tartásmód nem lesz megfelelő. Előfordulhat, hogy a szlovák tarka szarvasmarha ebben az istállóban elhízik, de az is lehat, hogy túlságosan agresszív lesz. A döntés mindenképpen gondot okoz, bár tudják, hogy a teheneket szagtalanítani kell. Bizonyos, hogy sok múlik a tehenek elhelyezésén, s főleg takarmányozásán, de hogy a tehenek a megtermelt tejet teljes mennyiségben leadják, abban nagy szerepe van az emberi tényezőnek a tehenek gondozása és fejőse szakaszán. Bár a termelési feltételek nagyjából azonosak, a fejési eredmények mégis eltérőek. A szövetkezetben dolgozó 3S fejőpárbői 29 fejőpár napi és tehenenként! 9 literen felüli fejési átlagot ért el, sőt 21 fejőpár napi 19 liter feletti tejmennyiséget fej ki átlagosan egy tehéntől. Idén az év elejétől eltelt háromnegyedév átlagában Málček Štefan és neje Jolana tehenenként 12,5 literes napi fejési eredményt ért el. Ebben az időszakban a legjobb fejési átlagot elérők sorában szerepel Sudičky Ján 11,85 literrel, Hornyák József 11,84 literrel, Boros László 11,50 literrel, Kotrus Karol 11,48 literrel, Obert Ladislav 11,33 literrel, FiCan Ján 10,97 literrel stb. A neveket tovább sorolhatnánk, hiszen mint említettük 21 fejőpár 10 liter fölötti napi és tehenenkénti fejési átlagot ért el. A legjobb fejőket elismerő oklevéllel és bizonyos mértékben anyagiakkal is jutalmazzák jő munkájukért. Természetesen a kiváló eredmények a szövetkezet egyes gazdaságai zootechniknsainak munkaszervezési és irányító tevékenységén is múlnak. A háromnegyedév alatt a legkiemelkedőbb napi és tehenenként! fejési átlagot, mégpedig 10,98 litert Zemliaren (Zsemléren) Gabik Ernő irányítása alatt érték el a fejők, aki hosszú éveken át mint szövetkezeti elnök jeleskedett szaktudásával. Horná Sečen (Alsószecsén) Békéi János és Sudičky Michal zootechnikusok irányító munkája nyomán 10,45 literes volt a fejési átlag Vyšné nad Hronomon (Nagyodon) Baran Péter zootechikus vezetése alatt 1(1,08 literes átlagot értek el. Horná Seö (Felsőszecse) tejgazdaságában Gombár Pál és Kocka Milan fiatal zootechnikus szervezési munkája nyomán a napi és tehenekénti fejési átlag 9,15 liter volt. Az, hogy a takarmányozás az egyesült szövetkezet gazdaságaiban aránylag magas szintű, a növénytermesztési ágazat dolgozóinak is köszönhető, akik Márkus András főagronómus és Henzsel István takarmánytermesztő agronómus irányítása alatt különösen jó munkát végeztek. Mint látjuk, számos tényező Játszik közre abban, hogy egy szövetkezet teheneinek tejeiékenysége és a fejési átlag magas szintet érjen el. Az idevezető hosszú út legfontosabb állomásai a fajtakiválasztás, a takarmányalap megteremtése, a takarmány veszteségmentes kihasználása, a tehénállomány elhelyezése, az állatgondozók és fejők szakszerű gondoskodása, s nem utolsó sorban az ésszerű tervező és irányító munka. A kérdés megoldása tehát bonyolultabb, mint első tekintetre látszik, mivel számos tényező együtthatója adja a végeredményt. KUCSERA SZILARD Nem elég szeretni a krumplipürét...! Nemrég egy szövetkezeti fejőgulyással beszélgettem Košicén. Mindketten a 6-os villamosra vártunk. Ugyancsak késett, volt időnk szót váltani. András bátyám — saját bevallása szerint — szövetkezetük legjobb állatgondozói közé tartozik. Bőbeszédű, őszinte embernek ismertem meg, nincs miért kételkednem a szavában. Még azt is elmondta, krumpliért küldte fel a városba az asszony. Vagy két hete sikerült „elkapniuk“ néhány kilóra valót, de abból már semmi sem maradt, a krumplipürét meg ugyancsak szereti a család. Itt sem lehet valami fényes az ellátás, gondoltam, s pár óra múlva magam is benyitottam egy zöldségüzletbe. Burgonya nem volt, nem is tudták, mikor lesz. Itt termelik, még sincs? A Košicevidéki Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon tudtam meg, hogy nem termelik, csak „termelgetik“ a mezőgazdasági üzemek ezt a növényféleséget. Az agronómus elmondotta, hogy az idén összesen 770 hektáron ültettek burgonyát, ebből 151 hektáron korait. A betakarítást 109 hektáron géppel oldották meg. A korai burgonya 103, a kései pedig 126 mázsát termett hektáronként. Az átlaghozam 121,6 mázsára alakult, ami jóval kevesebb a tervezett 183 mázsánál. S mivel a tervezett termőterületet sem tartották be, bizony jócskán adósai maradtak népgazdaságunknak. A járás legjobb burgonyatermesztője a Novačanyi egyesült szövetkezet volt. Kilencvenöt hektáron 194 mázsa átlaghozamot ért el. A szomszédos Košice—Šaca-i egyesült szövetkezet már lényegesen gyengébb eredményről adott számot. Azonos feltételek között — a fajtaösszetétel sem volt különösebben eltérő —- mintegy hetven mázsával kevesebb burgonyájuk termett egy egységnyi területen. Mindez csupán azért, mert elhanyagolták a növényvédelmet! Négyszeri permetezést „spóroltak* meg, de rá is fizettek, mert a járásban legjobban bevált kései fajták egyike, az Eba náluk alig 97, Novačanyban pedig 202 mázsát adott hektáronként. Ezt a példát csak azért emeltem ki, hogy rámutassak, még korántsem használták ki mindenütt tökéletesen a fejlődést elősegítő lehetőségeket. Persze nem egy gazdaság még a sacai színvonalat sem érte el. A rudníki szövetkezetben például mindössze 88,5 mázsa burgonya termett egy hektáron. Nem dicsekedhetnek a budimíri és a Krásna nad Hornádom-i szövetkezetesek sem, hiszen ők csak egy-két mázsával többet takarítottak be egy hektárról. Ha a fajtaösszetételt vizsgáljuk arra a meggyőződésre jutunk, hogy még igényesebb munkát kellene végezniük az itteni földműveseknek. A legmegfelelőbb fajták megválasztása már fél sikert biztosít a termelőnek! Mert ugye a korai fajták közül ismét az Astila adta a legjobb hozamot (119 mázsát], mégis csak akkora területen ültették, mint a 20—25 mázsával kisebb hozamú Ostara és Saskia fajtát. Nem beszélve arról, hogy még a félszáz mázsát sem adó Hérával is foglalkoztak! A kései fajták esetében Is ajánlatos volna levonni a termelési tapasztalatokat és ennek megfelelően módosítani a fajtaösszetételt. Az eddig legnagyobb területen ültetett Eba 136,5 mázsával fizetett a gondoskodásért. Igaz, „lelépte“ az ugyancsak elterjedten termesztett Krasava és Radka fajtát, de az egyelőre csak kísérleti parcella nagyságú területen ültetett Lipa, Patrones és Renata fajta még nálánál is jobb (185—190 mázsa) hektáronkénti átlagot biztosított. Gondolom, helyes volna jövőre ezekből többet ültetni és a száz mázsánál is kevesebbet termő fajták (Lúčnica, Mariela, Jizera) termesztését korlátozni, vagy akár beszüntetni. Stromp András, a Jmi agronőmusa hangsúlyozta, hogy az elkövetkezőkben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a helyes agrotechnikára, a vegyszeres gyomirtásra és növényvédelemre, mert számos mezőgazdasági üzemben éppen ezen tennivalók elhanyagolása okozta a kudarcot. Néhol csak tavasszal istállótrágyázták és szántották meg a földet, másutt az ültetőanyag válogatásának, fontosságát becsülték le, megint másutt a vegyszeres kezeléssel volt baj. A Košice—Šaca-i szövetkezetben például a burgonyabetegségek elleni vegyszeres védekezés elhanyagolása, Budimírban pedig a felületes ültetőanyag-válogatás eredményezte a lemaradást. Sok beteg gumó került a földbe, rosszul kelt a növényzet, kicsi lett a hektáronkénti egyedszám. Az eredmény? A közös a korábbi években 160— 170 mázsás átlaghozamaival a jeleskedők közé tartozott, most alig kilencven mázsát nyertek egy hektárról, s csaknem az utolsó helyre estek vissza a Járásban. Sok kicsi sokra megy — még a hibákból is. Nem csoda, hogy ezek után negatív eredménnyel zárult a burgonyatermesztés járási mérlege! Egy szó, mint száz: az idén gondot jelent népgazdaságunknak a burgonya iránti kereslet kielégítése, s a problémák életrehívásában a Košice-vidéki járás számos burgonyatermesztő gazdasága is ludas! A jövőben sokkal jobban oda kell figyelni az igényes feladatokra és következetes munkával teljesíteni azokat. Mit sem ér az ismétlődő objektív és szubjektív okok és fejlődést hátráltató problémák feltárása, bírálata, ha a nyert ismereteket nem igyekszünk következetes és pártos elkötelezettségről tanúskodó munkával kamatoztatni a célkitűzések maradéktalan valóraváltása és a közjó érdekében! —dek— A számok tükrében Ä Nové Zámky-i {Érsekújvári} Efsz vezetői és dolgozói tervfeladataik teljesítésénél szem előtt tartják a XIV. pártkongresszus határozatait. A háromnegyedéves kimutatások szerint a mezőgazdasági nyerstermelést 100,7 százalékra teljesítették. Ennek pénzbeli értéke 18,1 millió korona. Szép eredményeket értek el az állattenyésztés szakaszán, főleg a tejtermelésben: 238 ezer korona értékű többlettermelést értek el, valamint az állatok kedvező szaporulata, súlygyarapodása terén, ami pénzben 81 ezer korona többletet jelent. A gazdaság húseladási tervét 104,9 százalékra teljesítette: 4728 mázsa húst — ebből 3025 mázsa a sertéshús — adtak a közellátás részére. Az átlagos napi súlygyarapodás a hízómarháknál 1,09 kg, a hízósertéseknél 0,579 kg. Egy anyakocától 13,94 db malacot választottak el. A tehenek napi tejtermelése pedig 10,86 liter volt. Ez év harmadik negyedévében a tervezett 1 millió 159 ezer liter tej helyett 1 millió 293 ezer litert eladtak. Tervüket 111,5 százalékra teljesítették. Figyelmük nemcsak a hasznossági irányszámok teljesítésére összpontosult, hanem a takarékosabb gazdálkodásra is. Hiszen egy liter tej kitermelésére 0,29 kg, egy kilogramm sertéshús kitermelésére 3,6 kg, a hízómarháknál pedig egy kilogramm súlygyarapodáshoz 2,80 kg abraktakarmányt használtak fel. Igaz ugyan, hogy a múlt évhez viszonyítva az idén gabonatermesztésben alulmaradtak. E hiányosságokat a bőven termett kukoricával pótolják. Ugyanis a szövetkezet az előírt negyvenkilenc vagon helyett száz vagonra teljesítette a kukoricatermelést. Ezzel a szarvasmarha-állomány részére megalapozták a takarmánykészletet. összegezve az eredményeket, árutermelésüket 100,2 százalékra teljesítették, vagyis 267 ezer koronával túlszárnyalták. A fenti adatokból arra lehet következtetni, hogy a Nové Zámky-i szövetkezet ezt z é'.et jelentős megtakarítással zárja. PhDr. Hofer Lajos
