Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-06 / 49. szám

SZABAD FOLDMOVES 1975. december 8. 10 Szép, ha valaki hivatásként végzi munkáját A szem a lélek tükre — tartja a régi közmondás. Valóban, barátságos, meleg tekintetében nem csalódtam. Kérdezz — jelelek alapon hivatalos hangon igyekeztem beszélgetést kez­deményezni. Nem sikerült. Nem sike­rült egészen addig, amíg a hangszóró hivatalos jelentése jélbe nem szakí­totta — amúgy is akadozó párbeszé­dünket: „A bakai hnb vezetősége jel­hívja a lakosság figyelmét, hogy... politikai előadás lesz a helyi kultúr­házban“. — Na, látja — nevette el magát Lukács Emmi — így ismerik őt a fa­luban, hát bátorkodom én is így ne­vezni — hallhatja, nem beszélek csak úgy a levegőbe. Es már jutott is a szobába. Pillanatok múlva jött, pár fényképet dobott az asztalra. — Itt a munkánk, ez az én vilá­gom — tett elém egy hangulatos fényképet, mely vidáman mulatozó jelmezes csoportot örökített meg. — Ez a „Dőrejárás“ egyik részlete — magyarázta látván csodálkozó te­kintetemet — a farsangi vidám nép­szokások felelevenítése ez, énekkel, tánccal, tréfás farsangi versek szava­lásával. Mikor bemutattuk a környe­ző falvakban, olyan sikerünk volt, hogy talán neves művészek is meg­irigyelték volna. — Ez az énekcsoport — folytatjuk a képek szemlélését. Milyen helyes lányok vannak Ba­kán — gondoltam a tizenöt népvise­letbe öltözött leányzót szemlélgetve. Vidáman mosolyogtak rám a jól sike­rült fényképről. — Minden rendezvényen részt vesz­nek a lányok. Ott voltak az idei Csal­lóközi Napokon is. Aztán Várkony­­ban. Tizenkét csoport közül másodi­kak lettek. — Megérdemlik a dicséretet? — kérdezte. — Meg hát — folytatta, vá­laszt sem várva — Hideghéti Klára is, 0 a vezetőjük. — Ez a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátsági Hónap megnyitóján november 7-én készült — mutatott egy kis pionírra. A srác egy kissé ijedt — látni a tartásáról — nem is az a fontos — gondoltam szemügyre véve a kis sza­való fényképét. — De hát maga éppen erre kíván­csi, a barátsági hónapra — tolta félre a képeket a kedves asszony. — Hát először is — gondolkodott egy kicsit - a CSEMADOK és a SZISZ kultúrcsoportja, a helyi iskola tanu­lói adtak kultúrműsort. Persze előtte ünnepi beszéd volt, a barátsági hónap megnyitása. Aztán Komáromból szov­jet katonák küldöttségét fogadtuk. Mondhatom nagyon jól elbeszélgettek velük fiataljaink. Jaj, hogy el ne fe­lejtsem, előbb mi is szerveztünk egy autóbusz kirándulást Komáromba. Megtekintettük a szovjet katonák — saját berendezésű — múzeumát. Ezen kívül Szovjetunióval *kapcsolatos po~ litlkai előadások voltak a kultúrház­­ban. Még lesznek is — hisz hallotta, az előbb hirdették a hangszóróban. Négy szovjet film vetítése volt terv­be véve, — ebből már hármat le is vetítettünk. Szépek, tanulságosak vol­tak — persze ez nemcsak az én véle­ményem. — Es milyen terveik vannak a téli hónapokra — zártam le ezt a témát. — Itt vannak például a különböző tanfolyamok: a szlovák nyelvtanfo­lyam, a kézimunka- és főzőtanfolya­mok. Ezek különben állandóan mű­ködnek. Télen, nyáron egyaránt. Ezen kívül van egy színjátszó cso­portunk. Nem állandó tagokkal ugyan, de van. Képzelje, 60—70 éves bácsi­­kák, nénikék is játszanak. Aztán nem szűnnek meg a politikai előadások sem. Mindig akad valami időszerű probléma, amely felvilágosí­tásra szorul. A szövetkezeti munkaiskolát is a kultúrházban tartjuk — már volt is két előadás. Az említett énekcsoport, meg a Dő­rejárás lelkes szereplői — más mű-A bakai kilencéves alapiskola mellett sportpályát létesítenek. Ebben a mun­kában, tanulók, pedagógusok egyaránt kiveszük a részünket. Foto: — tt— sorral — egypárszor elszórakoztatják majd a közönséget. Tessék elhinni — vett egy kis lélegzetet — nagyon jó aktív emberek élnek a mi falunkban. Meg a szövetkezettel is nagyon jó az együttműködés. Az ő anyagi támoga­tásuk nélkül kevés lenne az igyeke­zetünk. A tömegszervezetek közötti együtt­működés szintén nagyon dicséretes. Érthető is, hiszen valamennyien a kultúrházban tömörülnek. így hát, ha valami rendezvényről van szó, csak összedugjuk a fejünket, megbeszéljük a teendőket, a többi már magától megy. Á társadalmi munkával is így van. Képzelje 3500 brigádórát vállaltak a CSEMADOK és a SZISZ tagjai. — Hát nem aranyosak? — kérdezi csillogó szemmel. — Dehogy nem, dehogy nem — bó­lintok, de az eszem máshol jár: azon, hogy tényleg nem csalódtam. „Hogy a szem a lélek tükre", mert hisz csak az embertársi szeretettől, az odaadás­tól csilloghat ilyen melegen a szem. * Autónk kilométerórája a százas kö­rül ingadozik, amikor elsuhanunk az útjelző tábla mellett. Zlatná na Ostro­ve (Csallóközaranyosj? — kérdezem „pilótánkat“. — Az útelágazásnál forduljunk bal­ra — szólok választ sem várva. S va­lóban, miután letérünk a főútról, rö­videsen feltűnik az előttünk fekvő falut jelző tábla, a megpillantott fel­írással. Rövtd kérdezősködés után megtaláljuk a hnb épületét is. A fo­lyosón egy középkorú férfit állítok meg, tőle tudakolom, hol az elnök. — Hát én volnék az — néz fürké­sző tekintettel, de azért már tessékel is egy tágas irodahelyiségbe. A kölcsönös bemutatkozás után Seneši Imrichtől, a hnb elnökétől a barátiági hónapról érdeklődöm. Hát ehhez be kell hoznom a papírokat — szól s már megy is. Ha már így magamra maradtam — gondolom — legalább körülnézek egy kicsit az irodában. Van mit, hisz ok­levelek borítják mind a négy falat. Szemlélődésemet azonban egy kelle­mes nőt hang szakítja félbe: „Aztán mondja meg ám az elnök elvtársnak, nehogy kifelejtse az énekkart“. Nyomatékül még elém tart egy énekkart, ábrázoló fényképet is, a takaros fiatalasszony. — Nem kell ahhoz az elnök elvtárs, beszélhet arról más is, — mutatok a fényképen egy csinos sötéthajú nőre. Mikus Éva könyvelőnő, — mert róla van szó — aztán el is mondja: büsz­ke rá, hogy a 30 tagú „Egyetértés Munkás Dalárda“ tagja. Bobák György komárnoi zenetanár vezetésével pró­bálnak minden héten. Repertoárjuk­ban egyaránt szerepelnek klasszikus kórusmüvek, népdalok, valamint moz­galmi dalok is. Beszélgetésünket az elnök szakítja félbe: — A CSEMADOK énekkaráról van szó ugye? — gondoltam mindjárt, mikor megláttam Mikus elvtársnőt. Kezdhetjük az énekkarral is — foly­tatja, miközben helyet foglalunk. — A megnyitón (november 7-én) szerepeltek ők is. Szovjet-orosz dalokkal léptek fel. El kell ismernem, nagyon szép sikerük volt. Fellépett még a falu új fúvószene­­kara is, ezen kívül az AKI tanulói, valamint a SZISZ-tagok adtak műsort. A politikai előadások és a szovjet filmek vetítései azt hiszem általánosak az egész országban, így természetesen nálunk is. De van ezen kívül egy egyéni dolog, mégpedig a 32 tagú ol­vasókör. Solohov „Csendes Donját" olvassák közösen a tagok. A másik a 19 tagú irodalmi színpad. Aztán a szovjet-orosz könyvkiállí­tás... Ogy néz rám az elnök, olyan meg­elégedettséggel, örömmel, mintha a számára legkedvesebb dolgokról be­szélne. Szép is, ha valaki hivatásként vég­zi, szereti munkáját. BARAK LÁSZLÓ Az alábbiakban ismertetünk néhány kötet könyvet, melyek a MADÄCH Könyvkiadó és magyarországi kiadók gondozásában jelentek meg az utób­bi hónapokban s beszerezhetők a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. v R. Várkonyl Agnes: — ÍGY ÉLT VAK BOTTYÁN — A köznemesi sorból, lett végvári vitéz, császári tiszt, majd kuruc tábornok, Bottyán János életével, Rákóczi dunántúli, csallóközi és Vág menti harcai vezetőjének hőstetteivel Ismerkedik meg az olvasó. A kötetet több mint száz korabeli metszet, rajz és festmény illuszt­rálja. Ára: 14,— korona. V ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ * Bihari Klára: — MIÉRT? — Miért disszidál egy tizenhat éves, másodikos gimnazista kislány, akinek mindent megadtak a szülei, talán még a kelleténél is többet? Erre a kérdésre keres és ad választ a szerző e két kötetes regényé­ben, ahol bemutatja a szülők és a fiatalok kapcsolatát. Ára: 22,— korona. Szabó Béla: — A KENYÉR MEG TEJ — vevseskötet — E kötet a szerzőnek azokat a verseit tartalmazza, amelyek zöme a két világháború közt született. E versek legnagyobb pozitívuma a rideg szociális valóság, a proletársors őszinte és együttérző bemu­tatása. A kötet fejlődésében mutatja be a költőt, akit a szegénység, a nyomor, a jogfosztottság, az éhség gyűlölettel tölt el a kizsákmá­nyoló társadalommal szemben. Ára: 11,— korona. V Gárdonyi Géza: — IDA REGÉNYE — Ez a mű az Egri csillagok és az Isten rabjai mellett Gárdonyinak egyik legérettebb és legközkedveltebb regénye. A regény személyes indítékai a néptanítói évek keserű tapasztalataiig vezethetők vissza, a kötetben felvázolt társadalmi körkép azonban ennél tágabb és összetettebb. Ára: 6,— korona. ❖ ❖ ❖ ❖ v ❖ A. Vincent Sikula: — NYÁR DEREKÁN — A kötetben megjelent írások jellemzői: a balladisztikus hangvétel, az őszinteség, a tisztaságvágy, a belső emberi értékek keresése és felmutatása, s nem utolsósorban a zenei komponáltság. A szerző az emberi lélek belső rezdülésein át vetíti elénk a valóságot, mond vé­leményt a világról. Ára: 13,— korona. Lengyel Balázs: — A TÖRÖK MAGYARORSZÁGON — Az olvasó e kötetből megismerkedhet a XVI—XVII. századbeli ma­gyarországi körülményekkel: a mohácsi csatától a hódoltság koráig, a három részre szakadt ország életével, a magyarságnak a habsbur­­gokkal folytatott harcával és a törökök kiűzésének körülményeivel. Ára: 32,— korona. ■ ■ Szovjet-orosz írók: — A FORRÖFEJ0 ANDRON — elbeszélések — A kötetben megjelent novellák és kisregények képeiből a kor tab­lójának sok-sok mozzanata rajzolódik ki előttünk: a hadikommuniz­mus megpróbáltatásai, a NÉP korszak megannyi sajátos vonása s a tervgazdálkodás munkapátosszal teli éveinek villanásai. Nem hiány­zik e kötetből a humor és a szatíra sem. Ára: 30,— korona. ❖ ❖ Henryk Sienkiewicz: — KERESZTESLOVAGOK — E kétkötetes regényben megtaláljuk a lovagregények kedvelt moz­zanatait: szerelem az első megpillantásra, leányrablás, a hű szerel­mes kitartóan keresi ímádottját, stb. Aki egyszer a Kereszteslovagok olvasásába fogott, nem szabadulhat annak varázsa alól. A gabčíkovoi (hősi) helyi nem­” zeti bizottság épületének hom­lokfalán egy gránit emléktábla talál­ható, a következő szöveggel: köszönet és hála a szovjet hadseregnek Gabőí­­kovo község felszabadításáért... Mivel a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátsági Hónapot tartjuk, a koszorúk­kal övezett tábla — magától értető­dően — felvetette bennem a gondola­tot: A gaböíkovoiak miként emlékez­nek meg a szovjet hősökről, milyen rendezvényekkel járulnak hozzá az akció sikerességéhez? V i d a Imre, a község nemzeti bi­zottságának elnöke beszélgetésünk alkalmával egy egész „paksamétát“ tett ki az asztalra, melyben a már le­bonyolított rendezvények egész sora volt részletesen rögzítve. Ahhoz természetesen, hogy az em­lített rendezvények sikeresek lehesse­nek. nem csupán egy két lelkes em­ber önfeláldozó munkája szükséges, hanem egy egész közösségé: — Való igaz, egy nem túl nagy köz­ség kulturális életében is meghatáro­zott tényező az, milyen általában az emberek hozzáállása, mennyiben vesznek részt a közösségi életben. Hosszú évek tapasztalatait leszűrve elmondhatom, falunk lakóinak nagy része egyáltalán nem vonja ki magát olyan események lebonyolítása alól, melyeknek történetesen politikai jel­lege van. Persze nem kell külön ki­hangsúlyoznom, ez hagyományokon alapszik: Gaböikovo forradalmi köz­ség, ahol a háború alatt jelentős po­litikai események történtek. Ezért tartom személy szerint is nagy ese­ménynek azt a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap keretén belül meg­rendezett Koszorúzási ünnepséget, melyet itt az épületen található tábla előtt tartottunk. got lehet kiemelni, mivel tagjai újabb propagáció viszonylatában a politikai­lag is fontos akció keretén belül a legtöbbet tették. A sok színvonalas emlékműsor, ren­dezvény közül nem lehet kihagyni a következőt: A helyi nemzeti bizottság meghívott a komárnoi szovjet helyőr­ségről néhány tisztet és katonát, akikkel a lakosok baráti beszélgetést folytattak. A rögtönzött műsor, a me­leg, családias légkör, olyan bensősé­ges hangulatot teremtett, ami a gab­­čfkovoiak emlékezetében még nagyon sokáig kedves élmény marad. Varga Mihály 1949-ben került az említett községbe s mint agilis fiatal részt vett minden olyan kulturális esemény szervezésében, rendezésében, melynek lebonyolítására akkoriban mód volt a faluban. Igazi tevékeny­ségének kezdete az 1950-es évhez fű­ződik, mikor már mint csehszlovákiai magyar tanító volt állásban. Az emlí­tett dátummal egyidőben átvette a művelődési ház vezetését. Habár ke­vés anyagi támogatást élvezett — de nagy nagy lelkesedés közepette — a megalakult népművészeti csoportok olyan tevékenységet mutattak fel, és — ma már kitűnő körülmények kö­zött —, melyre nemcsak a község, de a járási népművelődési központ kép­viselői is büszkék lehetnek. Mivel Varga Mihály életében a „piros hn­­szonötös“ jubileumi szám, hadd gra­tuláljunk és kívánjunk neki gazdag tevékenységet úgy a kulturális, mint a tanítói pálya területén. A néhány fenti esemény is hűen igazolja, a gabčíkovoi vezetők, a la­kosok sokat tettek annak érdekében, hogy a Csehszlovák—Szovjet Barát­sági Hónapot méltóan, nagyságához mérten rendezték meg. KALITA GÁBOR A forradalmi hagyományok szellemében... Mikor az alapfokú kilencéves isko­lában Varga Mihály tanítót — egyben a falu kultúrházának vezető­jét — kerestem, egy nagyon kedves diákrendezvénynek lehettem szemta­núja. Az iskola tanulói a barátsági hónap keretén belül, rövid ünnepi műsort adtak elő, amit a diákok, a tanítók nagy tapssal jutalmaztak. A falut járva több helyen is propa­­gáciús táblákra, plakátokra lettem figyelmes, melyek a barátsági hónap szellemét hirdették. Vajon ezen kívül a gaböíkovoiak milyen rendezvények­kel gazdagították az össz-állami ün­nepségeket? Habár a jelen időben — korszerű­sítés miatt — nem működik a falu művelődési háza, ez nem jelenti, hogy erre az időre megszűnt a község kul­turális élete, megszűnt az intézmény működése. Koránt sem. közönség körében arattak sikert. Ez érthető is. Ezeknek az embereknek rossz emlékei fűződnek a háborúhoz, a fasisztákhoz, de jó a szovjet kato­nákhoz, — akikről szó esett a versek­ben, dalokban, a kisebb jelenetekben. A lelkes pedagógusokon, diákokon kívül a falu összes tömegszervezete rendez megemlékező ünnepségeket a barátsági hónap tiszteletére, — ha­zánk felszabadulásának 30. évfordu­lójával kapcsolatban. Természetesen a szervezetek az iskola mellett a he­lyi gazdaságok, kisebb üzemek is aktí­van bekapcsolódtak a rendezvények­be. Itt legfőképp az állami gazdasá­— Elsősorban tanító vagyok, — kezdte a beszélgetést Varga elvtárs — elmondhatom, mivel is járul hozzá az iskola ahhoz az akcióhoz, melyre min­den évben már hónapokkal korábban készülünk: Intézményünk rendelkezik két recitációs karral, egy mandolin­­zenekarral, gyermekkórussal, két tánckarral. Mikor községünkben egy színvonalas műsor keretén belül meg­nyitottuk a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátsági Hónap alkalmára beütemezett rendezvények sorozatát, más előadó­kon kívül az isko'a említett kultúr­­csoportjai is szerepeltek. A falu la­kosai szépszámban jelentek meg a rendezvényen s főleg az idősebb értő, Vida Imre, a Gabčíkovo-i Helyt Nemzeti Bizottság elnöke: „A barátsági hónap keretén belül koszorúzást ünnepséget is rendeztünk ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom