Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-06 / 49. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1975, december 8, Az igényes feladatok elkötelezetebb hozzáállást igényelnek! Ä Košice-vidéki Járás mezőgazdasági üzemei úgy tervezték, az idén 18,4 százalékos javulást eszközölnek a mezőgazdasági nyerstermelésben, vagyis 783 millió 334 ezer koronára növelik a nyerstermelés értékét. A háromnegyedéves felmérés alapján azonban arra lehet következtetni, hogy már a kilencven százalékos tervteljesítés is szép eredményként könyvelhető el az év végén. A lemaradásban igen nagy szerepe lesz és van a tervezettnél jóval gyengébben sikerült növénytermesztésnek. Ebben az ágazatban ugyanis a tervezett 31,2 helyett mindössze 10—11 százalékos növekedésre lehet számítani. A helyzet ilyettén alakulásához a szövetkezetek járultak hozzá nagyobb mértékben, hiszen csupán ők mintegy 54—55 millió koronával kisebb nyerstermelést értéket érnek el, mint ahogy azt eredetileg tervezték. A növénytermesztésben a nyersterraelés kedvezőtlen alakulását elsősorban vártnál jóval kisebb gabonahozam idézte elő, de jelentős szerepe volt benne a sikertelen repcetermesztésnek, hüvelyes- és burgonyatermesztésnek, valamint az ugyancsak gyenge eredményt nyújtó takarmány-, gyümölcs- és zöldségtermesztésnek is. A tervezettnél jóval kisebb területen termett gabona a járásban és a hozamok is messze elmaradtak a tervezett színvonaltól. Egyetlen mezőgazdasági üzemnek sem sikerült elérni a tervezett átlaghozamot, ami nem minden esetben írható csupán az objektív nehézségek számlájára. Az azonos vagy hasonló feltételek között gazdálkodók termelési eredményei között észlelt szembetűnő különbségek egyhangúlag azt igazolják, még az idén sem nőttek fel mindenütt az emberek az igényes feladatokhoz. Pedig ugyancsak ideje lenne már megoldani a szubjektív okokat, hiszen van elég objektív tényező, amely kedvezőtlenül befolyásolja az emberi szorgalom gyümölcsözőségét. A jövőben főleg az a nyolc üzem — Slanská Huta, Bídovce, Kecerovce, Beniakovce, Nová Polhora, Kalša, Poproő ős Klatov — igyekezhetne jobban, amely az idén nyáron negyedszáz mázsánál is kevesebb gabonát csépelt egy egységnyi termőterületről. A hüvelyesek termesztés-fejlesztéséről sokat beszéltünk az ötéves tervidőszak folyamán. Országszerte különféle intézkedések születtek, ennek ellenére sem sikerült mindenütt biztosítani a kitűzött igényes feladatok teljesítését. A Košice-vidéki járásban még korántsem ismeretesek a végleges adatok, annyi azonban már bizonyos, hogy hüvelyes-termesztési feladatainak megközelítőleg 50—60 százalék erejéig tudott eleget tenni e járás. Érdekes adatok persze e téren is akadnak. A gaőai szövetkezetben például 22,2 mázsát adott a vetési takarmányborsó hektárja, a Valaliky Állami Gazdaságban a 4 mázsát, a bídovcei szövetkezetben pedig az 1 mázsát sem érte el az átlaghozam. Vagyis nem kell sokat kutatni a termelés fejlesztésének lehetőségei utáni Szeptemberig sokan bíztak a kukoricában, hogy az majd helyre billenti a termelési-pénzügyi mérleget, no és persze pótolja a hiányzó szemeseket. Sokan bíztak, még többen csalódtak. Főleg azok közül, akik a szemre szépnek ígérkező silókukoricát is meghagyták magnak. A túlsúlyban kései fajták alig-alig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az átminősített silókukoricák szemtermésének jóvoltából is éppen hogy csak sikerül teljesítenie a járásnak az össztermelés tervét, nemhogy még kukoricával tudja pótolni a hiányzó gabonát. Ez is arra figyelmeztet, hogy az elkövetkezőkben még az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani az erőtakarmányokkal való sáfárkodás ésszerűbbé tételére. S ha már a kukoricánál tartunk, hadd tegyem fel nyilvánosan is a kérdést: miért nézik a mezőgazdasági üzemek vezetői közömbösen, hogy a betakarító gépek után elmaradó kalászokat — vagy ha úgy tetszik csöveket, — többnyire arra érdemtelen böngészők szedik össze és hordják haza?! Nem azt vitatom, megérdemli-e azt a pár mázsa kukoricát, aki felszedi az elhullott csöveket, hanem azt, hogy vajon nem ésszerűbben hasznosíthatná-e azt a takarmányt a szövetkezet? Nem beszélve arról, hogy amúgy is szűkében vagyunk a szemeseknek! De talán folytassuk a sort. őszi repcéből a tervezettnél kevesebbet vetettek a mezőgazdasági üzemek, így hiába volt a tervezettnél valamivel nagyobb (23,1 q) az átlaghozam, 739 tonna repce hiányzik a járás raktárából. Persze valamivel kedvezőbb lehetne a helyzet, ha másutt is legalább olyan gonddal vetették-gondozták-csépelték volna a repcét, mint a Hraniőnái Efsz-ben, ahol 32,4 mázsa volt a hektáronkénti átlaghozam. Főleg a Nová Polhora-l (5.6 q) és a bídovcei szövetkezetesek igyekezhettek j volna jobban, mert az általuk elért ' eredmények egyáltalán nem kielégí- i tőek. Ilyen és hasonló problémák voltak j tapasztalhatók a burgonyatermesz- ; tésben, a cukorrépa- és takarmány- i termesztésben is. Sőt nemcsak a tér- j mesztésben, hanem a begyűjtésben és j a tartósításban is. Nem egy gazdaság- ; ban láttam például répaföldön hajladozó embereket, akik kézzel végezték a cukorrépa szedését, illetve tisztogatását. Ugyanakkor a föld másik szélén egy korszerű betakarító gép felhordó láncára négyen rakták villával • a répát, hogy a gép a traktor pőtko- j csijára juttatsa a termést. A járáson : azt mondták, több új gépet vásároltak j az őszön, hogy teljesen gépesítsék a betakarítást. Nos, ilyen kihasználás érdekében gondolom, kár volt a pénzt költeniük. Nem beszélve arról, hogy másutt talán sokkal jobb szolgálatot tehettek volna ezek a korszerű betakarító gépek! A járási mezőgazdasági igazgatóság agronómusától, Stromp Andrástól tudom, hogy az év elején úgy határoztak, a többéves takarmányok veszteségmenteseb begyűjtése és jobb tartósítása érdekében, a lehető legmeszszebbmenóen kihasználják az üzemekben az új technológia nyújtotta lehetőségeket. A termőterület feléről szenázselással, 30 százalékáról lisztkészítési eljárással, 20 százalékáról pedig hagyományos szénakészitési módszerrel gyűjtik be a termést. A határozatot azonban egyesek semmibe vették, s úgy végezték a többévesek betakarítását, ahogy szerintük éppen egyszerűbb, olcsóbb vagy könnyebb volt. Az eredmény? A tervezett 80 százalék helyett a termőterületnek mindössze 43,2 százalékáról gyűjtötték be korszerű módszerekkel a több- j évesek termését! i Egyes üzemek, úgy látszik nem ta- i nultak az utóbbi évek szomorú ta- j pasztalataiból, mert továbbra is nem tudni hányadrendü kérdésként kezelik a takarmánytermesztés és -tartósítás fejlesztését, valamint a takarmánygazdálkodás ésszerűbbé tételét. A beniakovcei, a budimíri, a Nižná ] Myšľa-i, a poproői és a rudníki szövetkezetben, valamint a Valaliky és a : Veľká Ida-i Állami Gazdaságban vajon j miért nem alkalmazzák a többéves takarmányok tartósításának legéssze- | rűbb módszerét, a szenázsolást? Gondolom, ismerik a párt központi bízott- ! ságának felhívását, amely a lehetősé- j gekhez mért legjobb takarmányalap kialakítására ösztönzi mezőgazdasági j üzemeinket azzal a céllal, hogy minél kevesebb abrakot használjunk fel az egységnyi állati termékek kitér- í melésére. Ugyancsak érdemes lenne j odafigyelniük ezen felhívásra až említett mezőgazdasági üzemeknek, mert néhány kivétellel valamennyien túllépik az egy kilogramm marhahús és egy liter tej kitermelésére engedélyezett abrakfogyasztás felső határát. Sőt szinte kivétel nélkül rosszabbak mindkét mutató tekintetében a járási átlagnál! A növénytermesztési és takarmány-tartósítási eredményeken már nem lehet változtatni, de a takarmányok ésszerű kihasználásával még sokat tehetnek a közös ügy érdekében! KÄDÉK GABOR A Nővé Zámky-1 (érsek újvári) Já** rásban az idén gyengébb eredményt értek el a tejtermelésben, mint egy évvel korábban. Vajon miből is ered ez a lemaradás? Egyrészt nem sikerült elérniük a tehenek tervezett állományét, másrészt nehézségekkel küszködtek a tehenek istállózásával kapcsolatosan. Ezenkívül nagy különbségeket tapasztalhatunk az azonos feltételek között gazdálkodó üzemek között, ami a jövőbe nézve még kiaknázatlan termelésfejlesztési lehetőségekre utal. A tehenek tervezett állománya szeptember végéig 21900 db volt. Ebből 730 db hiányzott, emi a zemnéí (szírnél) társult szövetkezetben bekövetkezett fertőző elvetélés (brucellózis, Bang-féle betegség] általi likvidálás következménye volt. Ez a betegség még a múlt év decemberében ütötte föl a fejét a szövetkezetben és a januári, februárt hónapokban likvidálták a tehénállomány többségét. Lényegében ezzel is magyarázható a gyengébb tejtermelés, mert volt olyan időszak, hogy ebben a tenyészetben 13 literes felüli tejelékenységet értek el egy tehéntől naponta, és tíznaponként több mint 100 ezer liter tejet adtak el a tejgyárnak! Az idén a tehénistállók feltöltésére még nem kerülhet sor, mert az alapos fertőtlenitési munkákkal csak a jövő év februárjában végeznek. A szövetkezet vezetősége a JMI-gal karöltve intézkedéseket foganatosítottak 300 db vemhes üsző vásárlására az érsekújvári járás és ugyancsak 300 db vemhes üsző vásárlására a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiből. Ezért a szövetkezet vezetősége kéri azon mezőgazdasági üzemek vezetőségét, akik tudnának a zemnéi szövetkezet számára vemhes üszőket és hizlalásra szánt bikákat eladni, értesítsék a helybeli szövetkezetei! A tehenek istállózása terén is kedvezőtlen a helyzet. Az 1970-es tehénállományhoz viszonyítva szeptember végéig ugyan 4127 db-bal'növelték a tehenek számát, de ezekben az években csak két üj istállót kapott a járás, mégpedig a dubníki (236 férőhely) és a máüai (248) szövetkezetben. Kedvezőbbnek ígérkezik a helyzet a 6. ötéves terv éveiben, mert hét üzemben keli felépíteni és átadni új tehénistállókat. Szeptember végével a járás mezőgazdasági üzemeiben 2205 literes tejelékenységet értek el egy tehéntől. E tekintetben a legjobb eredményeket a Nové Zámky-i (3122 1), a zemnéi, a koltai és a bánovi szövetkezetben érték el. Vajon milyen okokból maradtak el 1000—1300 literrel az élvonaltól a palárikovoi, svodíni szövetkezetben és a štúrovoi ÄG-ban? Egyes szövetkezetekben (Ľuba, jatov, Zemné) a múlt év azonos időszakához viszonyítva növekedett, másokban (Rúbaň, Jasová) csökkent a tejelékenység 200—300 literrel! A tejfelvásárlás állami terve szeptember végével csak 96,2 %-ra volt teljesítve. Némi javulás állt be ezen a szakaszon az októberi hónapban, de az évi feladatot már nem tudják teljesíteni. A lemaradás több mint 900 ezer litert tesz ki! Leggyengébben a štúrovoi ÄG-ban, a máňai és a dubníki szövetkezetben állnak e téren. Ugyanis a három üzemben több mint 800 ezer literes a lemaradás! A járás mezőgazdasági üzemeiben egy liter tej kitermeléséhez 0,37 kg (1974-ben 0,39) abraktakarmányt, ebből 0,27 kg abnakkeveréket használtak föl. Vannak olyan üzemek (a bánovi és a tvrdošovcei efsz-ek), ahol csak 0,24 kg abraktakarmányra volt szükség, de vannak olyanok is (a jasovái, bardoňovoi és semerovoi szövetkezet), melyekben ennek majdnem kétszeresét fogyasztották! A jmi állattenyésztői tájékoztattak arról is, hogy az előrejelzések alapján kb. 2910 literes évi tejelékenységet érnek el egy tehéntől és a tejfelvásárlás állami tervét csak kb. 97,2 %-ra teljesítik. A hiánv kb. 1 millió 500 ezer liter lesz. Ellátogattam a Nové Zámky-i szövetkezetbe is, ahol már több éven keresztül kimagasló eredményeket érnek el a tejtermelésben. Vajon minek is köszönhetik ezt? Talán más módszereket alkalmaznak a tehenészetben? Jobb a takarmányozás? Ezekkel a kérdésekkel fordultam a szövetkezet főállattenyésztőjéhez. Jelenleg a szövetkezetben 450 db tehenet tartanak régi, K—96-os istállókban, melyekben a tehenek fejése DOZ—1 típusú fejőberendezésekkel történik. A tehénállományt már több mint 10 éve teljesen kicserélték és új nyilvántartási rendszert vezettek be, ami a szigorú egyedi kiválasztáson alapszik. A szövetkezetben azóta azt a kiválasztási módszert alkalmazzák, mely szerint csak a 3500 liter vagy az ezen felüli évi tejelékenységet elérő tehenek utódait hagyják meg továbbtenyésztésre. Mint további sajátosságot, a borjúnevelést kell kiemelni. Mindig arra törekednek, hogy a borjak számára jő minőségű szénát készítsenek és a tápanyagellátásuk is megfelelő legyen, ami az üszőnevelés egyik legfontosabb alapfeltétele. A borjúneveié» szakszerű irányítására és végzésére az alacsony elhullásból Is következtethetünk. Év elejétől csak 11 borjú pusztult el. Az üszőnevelésre egy 25 hektáros, mesterségesen kialakított legelőt Is felhasználnak. (Régebben kedvezőbb volt a helyzet e téren, mert a szövetkezet 150 hektár belterjes legelővel rendelkezett. A szerk. megjegyzése.) Tavaszonként 100—120 db 300—350 kg élősúlyú üszőket hajtanak ki a „Nagy tő“ legelőre, ahol kb. július elejéig legeltetnek. Az üszők legelőn tartásánál azonban nem a legeltetés a fő cél, hanem az állatok szabadban történő mozgása, ami kedvezően hat egészségi állapotukra, megtermékenyülésükre és későbbi termelőképességükre. Az üszők fedeztetése is itt történik egy svájci szimmentál bikával, a Senn vérvonalból. Az üszők megtermékenyülése eléri a 95 százalékot, ami a bika jő képességeiről és az ott dolgozó személy szakértelméről tanúskodik. A befedeztetett üszők azután ősszel, legalább a várható ellés előtt két hónappal, .bekerülnek az istállóba, ahol elvégzik rajtuk a vemhességi vizsgálatokat. Innen kb. 4—6 héttel az ellés előtt már a gondozókhoz kerülnek a tehénistállőkba. Ugyanis a Nové Zámky-i szövetkezet nem rendelkezik elsőborjas istállóval. területen történő termesztését a szövetkezet vetésterülete nem engedi meg. Azóta évente kb. 15 vagon lucernalisztet vásárolnak, amit január 10—15-től 1,5 kg-os napi és egyedi adagban etetnek a tehenekkel egészen a zöldtakarmányozásig. Ezzel főleg a tehenek béta-karotén hiányát pótolják, ami a többhőnapos silőtakarmányban már jelentéktelen menynyiségben fordul elő, de nélkülözhetetlen az állatok számára. Jelenleg a tehenek takarmányadagja 20 kg kukoricasilóból, 10 kg répaszeletből, 15 kg répafejből,' 3 kg takarmányszalmából és 3,5 kg abraktakarmányből tevődik össze. A répaszeletet felszíni prizmákban tartósítják, így a felesleges víz is könnyebben elfolyik belőle. A répaszelet adagolásával Is kitartanak a zőldtakarmányozásig. A jé tejtermelés elérésében döntő szerep jut a szarvasmarha nemesítésének is. A szövetkezetben már több éve tart a fekete lapály marhával történő keresztezése. Jelenleg már 96 db tehenük van az Fi-es generációból, melyek már a 3,—4’ laktáciőban vannak. Ugyancsak rendelkeznek már F2-es generációval is (a lapály marha véraránya 75%). A keresztezést a jövőben tovább folytatják. Végtermékként a lapály marha vérarányának 62,5 százalékot kel! kitennie. Á keresztezés segítségével ugyan javult a Eredmények és fogyatékosságok a tejtermelésben Az üszőknek tehenek közé állítása terén eddig még nem találkoztak negatív jelenségekkel, mert a gondozó tudja, hogy ezt az üszőt, később tehenet, csakis ő fogja gondozni, fejni. Ezért már a kezdettől fogva ebben a szellemben eteti és gondozza az üszőket. A tehenek takarmányozásában szintén találkozhatunk újdonságokkal. Eddig minden évben konkrét takarmányozási tervekkel indultak, ami az állattenyésztő és a növénytermesztő közötti kölcsönös kapcsolat eredménye volt. A takarmányok közül a fő figyelmet a lucerna és a silókukorica termesztésére fordítják. Lucernát csak zöld állapotban etetik a nyári takarmányozási időszakban. A silókukoricát csakis monokultúrában termesztik. Ez a termesztési módszer lehetőséget ad a tökéletes gyomirtásra, ezen keresztül a nagyobb hektárhozamok elérésére. A tehenek takarmányozásában a silókukorica komoly helyet foglal el, amit csakis felszíni rakványokban tartósítanak. Többéves tapasztalataik alapján a gödrökben tartósított silókukorica esetében nagyobbak voltak a veszteségek, mint az új tartósítási eljárásnál! A silőzás idején olyan készlet kialakításéra törekednek, hogy az kitartson az új silítakarmány etetéséig. Ezt a következőképpen valósítják meg: nyáron csakis a zöldlucerna a fő takarmány, s amikor ez elfogy, újra a múlt évi silót etetik a tehenekkel, egészen a sllőzást követő hatodik hétig. Ugyanis ennyi idő feltétlen szükséges az új silótakarmány jő erjedéséhez. Az idén szintén kitartottak így a régi silóval. Silőzáskor egyébként a karbamidot is alkalmazzák 0,5 %-os mennyiségben. Szénát már két éve nem etetnek a tehenekkel, mert a lucerna nagyobb tejelékenység, de csökkent я borjak súlygyarapodása. Míg azelőtt az elsőborjas üszőktől naponta 10—12 liter tejet fejtek, addig a keresztezett üszőktől már 18—20 litertl Nagy jelentőséget lehet tanúsítani a szövetkezetben annak is, hogy már 14 éve végeznek az egyik gazdaságukban I. fokú hasznossági ellenőrzést. Már most is vannak olyan egyedek, melyek 6700 liter tejet termelnek 4,2 %-os zsírtartalom melletti Ezért a közeljövőben szeretnének törzstenyészetet is kialakítani Nem szabad megfeledkezni a tehenészetben dolgozókról sem, hiszen ők szintén nagy szerepet töltenek be a tejtermelés növelésében és a feladatok teljesítésében. A gondozókat, fejőket negyedévenként értékelik. Szeptember végével Prítyi Lajos végzett az első helyen, aki év elejétől egy tehéntől 3602 liter tejet fejt! Ugyancsak szép eredményt ért el Ficza József, Vagyovszký Ferenc, Horváth István és Kvasznovszký Ferenc (3445 —3544 liter). Azonban a gondozók, fejők között is akadnak különbségek, melyek több esetben 1000—1500 litert is kitesznek. Ezek kiküszöbölésével még jobb eredményeket lehetne elérni a szövetkezet tejtermelésében! Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a Nové Zámky-i járás több mezőgazdasági üzemében bőven akad még tennivaló a tejtermelés szakaszán. A tanulság az, hogy ahol komoly szaktudással és hozzáértéssel végzik 'feladataikat a beavatott személyek, ott kedvezőbb eredményeket érnek el a termelésben. Ennek egy jő példájával találkoztunk a Nové Zámky-i szövetkezetben. Nem is csoda, hogy a tejeladási tervét a szövetkezet több mint 110 százalékra teljesítette! BARA LÄSZLÖ Felvételünkön Barák László főállattenyésztőt (jobbról) és Vagyovszký Ferencet, a legeredményesebb tehéngondozék egyikét mutatjuk be. Foto: — bl— \
