Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-25 / 43. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN. Amíg be nem fagy a talaj, folytathatjuk a fák ültetését. A kajszit és az őszibarackot, valamint a diót Inkább tavasszal telepítsünk, mert biztosabb az eredés. Ne feledkezzünk -meg a tartalék­­trágyázásról (foszfor- és káli­­műtrágyák), de a műtrágyát úgy adagoljuk, hogy az első évben ne érintkezessenek vele a csemeték gyökerei. A korona­­sűritő, valamint a száraz, beteg vagy sérült ágakat vágjuk le, a sebet simítsuk el éles késsel és kenjük be oltóviasszal. A fá­ról és alóla szedjük össze a gyümölcsmúmiákat és a her­nyófészkeket, majd égessük el, esetleg komposztáljuk, de akkor jól szórjuk be aktívmészporrál. A lehullott' faleveleket gereb­lyézzük össze, s ha rajtuk be­tegségre utaló tüneteket vagy kártevőket észlelünk, égessük el. Kevesebb gondunk-bajunk lesz jövőre! Végezzük el a gyümölcsös és a szőlő trágyázását. Aranként 7—10 kg Thomas-lisztet juttas­sunk a talajba. Legalább négy­­évenként 20 kg őrölt mészkőt Is adjunk áranként, továbbá 2—3 kg 40—50-százalékos káli­sót viagy kénsavas kálit is dol­gozzunk be a földbe, legalább 10—15 cm mélyen. Ha van is­tállótrágyánk, főleg a ribiszke, a köszméte és a málna alá ad­junk belőle és sekélyen kapál­juk be a földbe. A szamóca­­sorokba is szólhatunk istálló­­trágyát, de ne dolgozzuk be a talajba, mert akkor nem védi a gyökereket a száraz fagyok ellen. Ha istállőtrágyázunk, nem használhatunk xneszetl A fiatal fákat védjük a rág­csálók kártétele ellen. Javítsuk ki a kerítést és pótoljuk a hiányzó karókat. Főleg a fa alakúra nevelt ribiszke és kösz­méte esetében, nehogy a fe­lni Hó hó súlya kárt tegyen ben­nük. Ha az időnk engedi, metsszük meg a ribiszkét és a köszmétét, mert ezek kora ta­vasszal elsőként fakadnak. A ribiszkénél távolítsuk el a gyen­ge növekedésű és sötét színű hajtásokat úgy, hogy egy bo­korban csak 10—12 hajtás ma­radjon, s ebből 3—4 egyéves legyen. A ribiszke és a köszirié­­te az egy-kétéves fán hoz leg­szebb és legtöbb termést. A köszmétén végezzük el a ritkí­tást és az oldalágakat 4—6 szemre vágjuk vissza. A fa ala­kú ribiszkét úgy kell metszeni, mint az almát — eltávolítani a sűrítő hajtásokat. A nyesedéket ne dobjuk el, inkább készít­sünk belőle 20 cm-es dugványo­kat és iskolázzuk be: a vesszőt az utolsó szem alatt egy milli­méterre kell éles késsel elvágni és úgy elültetni, hogy csak a legfelső szem legyen a talaj felszíne felett. Lombhullás után 2 %-os Ar­­borollal vagy 1—2 %-os Nitro­sen N 50-el elvégezhetjük a fák téli lemosó permetezését. A ke­zelés Ilyenkor hatásosabb, mint január-februárban! Rendszeresen ellenőrizzük a tárolt gyümölcsöt és a tárolót időnként szellőztessük ki, hogy friss, hűvös legyen a levegője. Ügyeljünk, hogy a tároló hő­mérséklete plusz 5 és 0 C fok között legyen, a levegő pára­Novemberi teendők tartalma pedig 85—90 % kö­zött. A romlott gyümölcsöket idejében távolítsuk el, a fo­gyasztást pedig úgy irányítsuk, hogy a fogyasztási érettséget, legkésőbb elérő fajták marad­janak utoljára. Aki magoncokat akar nevel­ni, szabadföldbe vetheti vagy nedves homokkal töltött ládába rétegezheti a magvakat. Még egyszer forgassuk meg a komposztot — szellőztetés, nedvesítés —, hogy elősegítsük a baktériumok fokozottabb te­vékenységét. A ZÖLDSÉGESKERTBEN. Ha van istállótrágyánk, a legtöbb tápanyagot igénylő növények termesztésére kiválasztott par­cellákra adjuk. Sok tápanyagot igényelnek pl. a paradicsom, tök, uborka, dinnye, zeller, tojás­gyümölcs- és a káposztafélék. Ha sikerült beszerezni Vita­­hum-ot, azt is juttassuk ki, de csak akkor, ha jő érett. Ha nem, inkább komposztáljuk és egy év múlva trágyázzunk vele. A mészben szegény talajokra őrölt mészkőt vagy Thomas­­lisztet (46 % meszet tartal­maz). Jó a mésznitrogén is, el­űzi a kártevőket. Gyökérzöldség alá ne adjunk istállótrágyát, se Vitahum-ot. Fejezzük be a kései zöldség­félék szedését, nehogy meglep­jenek bennünket a fagyok. Né­mi petrezselymet a földben hagyhatunk — jól áttelel, s köz­ben egész téleri jó friss zöldet ad. A huladékot mészporral megszórva komposztáljuk, a földet pedig ássuk fel, készít­sük elő a tavaszi vetésre. Még vethetünk sárgarépát és petre­zselymet. A mag a földben te­lel át, s tavasszal korán kel. Sűrűbbre kell vetni a szokásos­nál. A melegágyat vagy üveg­házat takarítsuk ki és készít­sük fel a zöldség tárolására. Főleg a kárfiol, káposzta, kel, karalábé gyökerestől való táro­lására alkalmasak. A még fej­letlen, gyökerestől tárolt (föld­be ültetve) karfiol karácsonyra élvezhető termést ad. Készítsük be a melegágyké­szítéshez szükséges száraz anya­gokat, szalmát, szénát, száraz falombot stb. Ha van, az istál­­lótrágyának adjunk előnyt. Az üres melegágyba tegyünk szal­mát vagy kjíkoricakórót, hogy ne fagyjon át a föld. Szántsuk be vagy kaszáljuk Ki icsi a legeny Kovács Lacika alig két éves, de csak ritkán mu­lasztja el az alkal­mat, hogy megfi­gyelje, mit csinál édesapja a gyü­mölcsfáknál, a sző­lőben vagy a zöld­ségeskertben. Most a körtefa mellett állt meg egy pilla­natra: „Apuka, ez a körte már biztosan megérett!“ mondja, s már nyújtja is kezét a csábítóan mosolygó gyümölcs felé. De még kicsi a legény, így nem marad más válasz­tás, mint egy kérő pillantás — apuka, szakítsd le nekemI Foto: — dek-— le és ássuk be a zöldtrágyának vetett növényzetet. A téli salá­tát és spenótot takarjuk le fe­nyőgallyal, gyűjtsük össze és tisztogassuk meg a karókat. Virágcserépbe vagy kisebb lá­dába vessünk-ültessünk hagy­mát, hogy mindig legyen friss zöld a konyhára. A SZŐLŐBEN ÉS A BORPIN­CÉBEN. Az elöregedett tőkéket vágju): ki, a földet vessük be őszi keverékkel vagy hagyjuk felszántva tavaszig pihenni. A fjatal ültetvényben végezzük el a takarást, s mindenütt a trágyázást. Négyévenként egy­szer kálisó helyett magnéziu­­mos kálit adjunk a szőlőtermő területre. A földet jó rögösre kapáljuk vagy szántsuk, hogy ne hasson annyira a talajeró­zió. A pincében arra törekedjünk, hogy a fehér borok a lehető leglassabban erjedjenek és ne túl melegben. Ha befejeződik az erjedés és már megszűnt a habképződés, azonnal töltsük föl a hordókat, hogy az újbor ne érintkezzen a levegővel. Ha tisztulni kezd a bor, ismét ké­­neznünk kell. A VIRÄGOSKERTBEN. A fagy­ra érzékeny dísznövényeket végleg költöztessük be, a hagy­mákat és gumókat szedjük föl és válogatás után tároljuk. A kerti vízvezetékből és tározók­ból engedjük ki a vizet. A szik­lakertet szórjuk meg komposzt­­tal vagy tőzeggel, helyezzünk el benne néhány egérfogót és az egészet takarjuk le fenyő­ágakkal, A bokorrózsát metszés után kupacoljuk fel, a rózsa­fákat hajlítsuk le és koronáju­kat kisebb árokba rögzítve föl­deljük el. Az örökzöldeket szór­juk meg hullott falevéllel vagy árnyékoljuk fenyőágakkal. No­vember derekáig ültethetünk rózsát. A jól szaporítható ró­zsák (pl. Paul Scarlet Climber, Tausendschön, J. Guy, Orange Triumph) fás hajtásait felhasz­nálhatjuk szaporításra — a vesszőket pincében, homokba ágyazva teleltessük át. A vállalkozó kedvű virágsze­retők próbáljanak meg gyöngy­virágot hajtatni karácsonyra. A gömbölyű rügyekkel rendelke­ző tövekből tízet lehet egy vi­rágcserépbe ültetni, mégpedig homok és fűrészpor keveréké-’ vei beszórva, megöntözve és papírzsákkal lefedve. A csere­pet meleg helyen kell tartani. Ha megjelennek a virágok, azonnal távolítsuk el a papír­­zsákot, mert csak így" kapunk szép fehér virágot. Kellemes karácsonyi meglepetést szerez­hetünk ismerőseinknek, -bará­tainknak néhány szál illatozó gyöngyvirággall A szobanövények többnyire nyugalmi időszakban vannak, de azért az öntözést ne hagy­juk abba teljesen. Kiadóson ön­tözzük a karácsonyi kaktuszt, hogy gazdagon és szépen virá­gozzon. A helyiségben ne le­gyen túl meleg vagy száraz a levegő, de a szellőztetéssel is vigyázzunk, mert a legkisebb gondatlanság is lakásunk díszé­nek károsodását vagy akár pusztulását eredményezheti. Cvíčela Alexej Szorgalmasan­eredményesen Az 54 éves Šarina Michal egyike a Szlovákiai Kisállat­­tenyésztők Szövetsége bátov­­cei helyi szervezete legaktí­vabb és legeredményesebb kisállattenyésztőinek. Sőt, ő a levicei járás legjobb juh tenyésztője. Immár 36 éve foglalkozik juhokkal, s így gazdag tapasztalatokkal ren­delkezik. Tudását az SZKSZ járási bizottságának tagja­ként, a juh és kecskete­nyésztő szakbizottság elnö­keként kamatoztatja. Ügy­szólván minden szabad ide­jét kedvenceinek szenteli. A kiállításokon rendszeresen részt vesz tenyészállataival, s nem kis sikerrel. A múlt évi járási kiállításon az ő tenyészállatát értékelte a legmagasabb pontszámmal a bíráló bizottság. Šarina elvtárs sokéves fá radságos munkáját siker ко ronázza. Ö azonban nem elégszik meg ennyivel. Azon fáradozik, hogy tenyésztő társai is hasonló eredménye két érjenek el. Tudását, szakmai ismereteit szívesen megosztja a tanácsért hozzá fordulókkal. Szorgalmáért, a kisállattenyésztés színvo nalának fellendítése érdé kében kifejtett érdemdús te vékenységéért dicséretet ér demel! Kép és szöveg: Cimmermann Mária A nyúlgerezna kezelése Szűcsiparunknak évente igen sok gereznára van szüksége, ezt minden tenyésztőnek tuda­tosítania kell, mielőtt eldönte­­né, mit tegyen a leölt nyulak bundájával: elássa, a kutyának dobja, vagy szakszerűen meg­szárítva adja át a felvásárlók­nak? A gerezna értéke több fontos tényezőtől függ, mint például a szőr minősége és színe, vala­mint sűrűsége, a vedlés foka, a gerezna nagysága és a nyers bőr kezelése, illetve tartósítása. Most ez utóbbiról" ejtünk né­hány szót, hogy a kezdő nyulá­­szok is megmenthessék és fel­használható állapotban átad­hassák iparunknak a nyert nyúlgereznákat. tenyésztők különféle anyagok­kal tömik ki a gereznát, aztán csodálkoznak, hogy egy hajító­fát sem ér. Helytelenül cselek­szik, aki szénával, szalmával, falevéllel, esetleg papirossal vagy ruhadarabokkal tömi fe­szesre. a nyúlbőrt. Egyrészt azért, mert ezen anyagok egyi­kével sem lehet biztosítani a kívánt feszességet és alakot, másrészt azért, mert ezek az anyagok könnyen felveszik a nedvességet és nem biztosítják a jó száradást. Deszkalapra szegezve sem ajánlatos szárí­tani a gereznát, mert szintén A nyúlgerezna helyes tartó­sításának egyetlen célravezető módja van: a szárítás. A lepré­­mezés után azonnal eltávolítjuk a nyers bőrről a bőr alatti kö­tőszöveteket, az elvétve talál ható húsdarabkákat és a zsírt. Főleg a zsírtalanításra fordít­sunk kellő gondot, mert min­den grammnyi zsiradék kedve­zőtlenül hat a gerezna minősé gére! A bőr tisztogatását óva­tosan — a faroktól a fej felé haladva — végezzük, nehogy kárt tegyünk a bőrben. A meg tisztogatott nyers bőrről vágjuk le a fejét, a talp részeket és a farkot, majd az előkészített gereznafeszítő segítségével úgy feszítsük ki, hogy he legyenek rajta ráncok. A ráncos gerezna ugyanis könnyen befülledhet, vagy megrothadhat és az ilyen gereznából feldolgozáskor ki­hullik a szőr. A túlfeszítés is káros, mert a megnyúlt bőr szőr­zete megritkul és szűcsipari szempontból értéktelenné válik. Szőrmés oldalával befelé for­dítva, zsák formájában legjobb kifeszíteni a nyúlgereznát. A gondatlan vagy hozzá nem értő túlfeszíthetjük, ami esetleg az irha beszakadásával, elválásá­val járhat. Azok járnak el helyesen, akik speciális gereznafeszítőket al­kalmaznak. Házilag is könnyen elkészíthetők. Egyes tenyésztők lécekből, deszkából, mások gallyakból készült feszítőket használnak. Legjobbak az acél­­drótből készültek, mert ezek fesztávolsága tetszés és szük­ség szerint állítható. A jó ge­reznafeszítő legalább 80 cm hosszú és a villás feszítő két szára legalább 25 cm-re van egymástól. A kífeszített gereznát mindig levegős, de árnyékos helyen szárítsuk. Még véletlenül se te­gyük a kályha mellé vagy a tűző napra, mert a gyors szá­radás során a gerezna elveszíti kívánatos rugalmasságát, s nem lehet kikészíteni. A szárítást legjobb felfüggesztve végezni, hogy a kutyák, macskák vagy az egerek ne férhessenek hoz­zá. A teljes kiszáradáshoz mint­egy két hétre van szükség, de tíz napnál rövidebb ideig elv­ben sohasem szabadna tartani a szárításnak. A száraz gereznát lehetőleg azonnal értékesítsük. Ha nem tartjuk érdemesnek néhány da­rabbal felkeresni a felvásárló­kat, szórjuk be naftalinnal és száraz, rágcsálóktól és molyok­tól védett helyen raktározhat­juk a bőröket. A száraz gerez­na esős napokon nedvességet szív magába, ezért néha meg kell viszgální, ki kell szellőz­tetni még a legszakszerűbben tárolt bőröket is. Forrásmunkák nyomán: -dek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom