Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-25 / 43. szám

A TopoTníky-i szövetkezetnek 80 hektáros gyümölcsöse van. Almát összesen 65 hektáron telepítettek, ebből 40 hektár már termőre fordult. A gyümölcsös nagyobb részét Jonatánnal telepítették be. Az egyéb almafajták közül a Starkingson, Starking, Golden delicious, Ontário, Nonetit, James Grieve és az Oldenburg foglal el legnagyobb területet. Ültettek még néhány további fajtát is (részben az összehasonlítás kedvéért), de ezek olyan kis területet foglalnak el, hogy velük nem érdemes külön foglalkozni.

A gyümölcsösben szakaszos istállótrágyázást végeznek. Kevés az istállótrágya, de nagy a kertészet és a termelés más vonalán is nagy szükség van a szerves trágyára. A lehetőségek szerint ötévenként általában 400 mázsa istállótrágyát juttatnak egy hektár gyümölcstermő területnek. Ezenkívül évente hat mázsa műtrágyát is bedolgoznak a földbe hektáronként: 300 kg szuperfoszfátot, 200 kg kálisót és 100 kg salétromtrágyát.

Mint már említettem, a legnagyobb területen Jonatán almafajtát termelnek, így érthető, hogy év közben az almafalisztharmat elleni védekezés okozza a legtöbb gondot. Pirosbimbós állapotban Sulkával, virágzás után pedig Fundazollal, Karathane-, Topsin- vagy Thiovit-készítménnyel kezelik a fákat. A fertőzés terjedésének korlátozására zöldmetszést (a lisztharmatos hajtásvégek eltávolítása) is végeznek a Jonatánnál. Igaz, ez aránylag költséges, de a jó termelési eredmény érdekében minden tőlük telhetőt megtesznek. Varasodás ellen — erre főleg a Starking és a Starkingson hajlamos —

Dithane-, Perozin- és Melprexkészítménnyel védekeznek, a szívó és rágó kártevők ellen pedig Metation-, Fosfotion- és Bi—58 készítményből előállított permetlevet juttatnak ki a fákra.

A szakszerű és szorgalmas munkát gazdag terméssel hálálják meg a fák. Tavaly ország szerte sok alma termett. Itt 250 mázsa almát szüreteltek hektá ronként. Az idén nem kedvezett az időjárás az almatermesztőknek. A fák gazdagon virágoztak, de a csapadékos, hideg idő rossz terméskötést eredményezett. Ráadásul a kései fagyok is tetemes kárt okoztak. fgy az idén mintegy 20—30 százalékkal kevesebb lesz az össztermés, melynek betakarításán most szorgoskodnak a gyümölcsészetben dolgozó lányok, asszonyok. Itt kell megjegyezni, hogy körtéből viszont gazdag termésük volt, hiszen hektáronként 150 mázsát szüreteltek.

A gyümölcsészetben dolgozók — munkájuk még eredményesebbé tétele érdekében — gyakran ellátogatnak a fejlett gyümölcstermesztéssel rendelkező baráti országokba is. Az ott látottakat azután idehaza kamatoztatják. Az idén például már ésszerűbben oldják meg a gyümölcs szedését és tárolását. A korábban alkalmazott tároló ládák helyett már nagyobb, öszszesen 240 kg alma tárolására alkalmas ládákat használnak. Ezeket maguk készítik. A kertészeti kistraktor vontatta szállítóeszközre egyszerre két ládát helyeznek. A dolgozók — ugyancsak külföldi mintára készült, fémfogóval ellátott és alul zsinór segítségével összehúzható — műanyag kannákba szedik a gyümölcsöt, amelyből a műanyag zsinór kioldása után

Az ötletesen megoldott műanyag szedőkannákból könnyebb ládába üríteni az almát és csökken az ütődés veszélye is.

A képen látható ugyancsak új megoldású szállító és tároló ládák jelentősen megkönnyítik az asszonyok munkáját.

(A szerző felvételei)

alul engedik ki a gyümölcsöket a ládába. Sokkal ügyesebben és könnyebben megy így a munka, nem törődik annyira a termés és nincs szükség annyi kézi munkára, mert megszűnt a ládákkal való hagyományos manipuláció. A hűtőtárolóban gépek segítségével veszik le a teli ládákat a szállítóeszközről és teszik kijelölt helyére a tá-Szorgos munka folyik a gyümölcsösben. Balra Németh Imre csoportvezető ellenőrzi a munka minőségét.

I

1

rolóban. Az asszonyok dicsérik is az ötlet megvalósítóit, hiszen így már sokkal könnyebb a munkájuk.

Azt is külföldön, konkrétan az NDK-ban tapasztalták, hogy sokkal intenzívebben kihasználják a gyümölcstermő területeket. Drezda mellett például láttak egy 300 hektáros almaültetvényt, ahol közel kétezer fa volt egy hektáron. Természetesen nem olyan terebélyesek és magasak, mint nálunk. Mindössze 1,8 méter magasak, hogy a földön állva is elvégezhették az emberek a gyümölcs szedését. Ha csak 20 kg fánkénti terméssel számolunk — ez az ottani szakemberek szavai szerint nem is csúcseredmény —, akkor is 400 mázsa hektáronkénti hozamról kell beszélnünk. S hol vagyunk mi még ettől? Topoíníkyban például 450—470 fa jut egy hektárra, s ez 200 mázsa átlaghozamot biztosít az átlagos eredményű években. Nem beszélve arról, a terebélyes ültetvényben milyen nehéz dolgozni a gépekkel, s mennyi fáradsággal jár a termés begyűjtése. Bizony nem leányálom egész nap létrán tornászni!

Most a gyümölcsészet vezetői azon törik a fejüket, hogyan hasznosítsák az ottani tapasztalatokat, hogy egyrészt eredményesebbé tegyék a termelést, másrészt megkönnyítsék az emberek munkáját. -dek-Az újjászervezésen fáradoznak

Á Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének belál (bélai) helyi szervezete 1969-ben • alakult meg 26 tag összefogása eredményeként. Sajnos a szervezet további fejlődése már nem olyan volt, mint ahogy azt a szervezet vezetősége és tagsága elképzelte. Elbeszélgettem a szervezet akkori elnökével, Varga István kisállattenyésztővel, mi okozta a szervezet megszűnését, mi történt azóta és milyenek az elképzeléseik a jövőbe nézve ezen a téren.

o7ERVEZETt

ISZfgl Я ra n1!!

A szervezet a kezdeti nehézségektől visszariadva egy év elteltével megszűnt létezni. Hogy mi is idézte ezt elő?

Varga István így foglalta össze:

ф mint kezdő, fiatal szervezet nem kapott elég segítséget a járási szervezettől,

• a szervezet vezetősége nem tudta kellőképpen irányítani, szervezni a tagság munkáját,

ф a helyi szervezet nem rendelkezett elegendő pénzzel,

• a szervezet elnöke kapta meg az abrakot és neki kellett szétosztania a tagok között,

@ a tagok közül úgyszólván senki sem rendelkezett fajtiszta állománnyal.

Ezenkívül hátrányosan hatott a tagságra az is, hogy a megalakulást követően — a járási szervezeten keresztül — rendelt fajtiszta csirkéket nem kapták meg. Egy év elteltével tehát a szervezet elnöke azt tapasztalta, hogy ez a tevékenység ellentétben áll az SZKSZ alapszabályzataival és beláthatatlan időre megszakították tevékenységüket. Jelenleg mint nem működő szervezet vannak nyilvántartva.

Már az idén Varga István kezdeményezésére intézkedéseket tettek a szervezet újjászervezésével kapcsolatban. Ügy gondolják és tervezik, hogy 1976 január elsejével újra megalakítanák a helyi szervezetet, de csak 10 odaadó és szorgalmas kisállattenyésztő részvételével, akik már rendelkeznének fajtatiszta állománnyal. Napjainkban már két tag (az egyik Varga István) rendelkezik fajtatiszta nyúlállománnyal. A jövőben csakis az újzélandi és a kaliforniai fehérek tenyésztésére szeretnének specializálódni. Ezeket tenyészti Varga István kisállattenyésztő is. Két további tag juhtenyésztéssel foglalkozik (kb. 30 db-ot tartanak). E tevékenységük eddig is sikeresnek mondható, hiszen évente nagy mennyiségű gyapjút adnak el a gbelcei (köbölkúti) felvásárló üzemnek. Ezenkívül egy tag foglalkozik a galambok tenyésztésével, s jelenleg már öt pár kinget tart. A többi tag egyrészt a nyulak, másrészt a kaparóbaromfiak tenyésztésére szeretne berendezkedni.

A kaparóbaromfiak tenyésztése szempontjából nagy előny az is, hogy az egyik tag rendelkezik egy üzemképes 500-as keltetővel.

A nyulászok tábora azt a nézetet vallja, érdemes és hasznos dolog nyulakat tartani. A tagoknak módjukban van elegendő zöldtakarmányt és szénát betakarítani és az abrakot is megkapják az újjászervezés után. Ügy tervezik, kapcsolatot teremtenek a nitrai Branko felvásárló üzemmel, a nyúlhús értékesítése céljából. (bara)

Varga István újzélandi fehér és kaliforniai fehér nyulakat tenyészt. Felvételünk őt mutatja be kedvencei körében.

(A szerző felvétele)

Hasznosítható

gyomnövények

MEZEI CSORBÖKA

A mezei csorbóka (Sonchus arvensis) szára 1,30 méter magasra is megnő, némi kaucsukot is tartalmaz. Az ellenálló gyomok közé tartozik, szinte mindenütt megtalálható. Leginkább a tavaszi gabonafélékben és a kapásokban díszlik. Aranysárga virágai júliustól az első fagyokig nyílnak. Magvai 2,5—

3,5 mm hosszúak és kb. 1 mm szélesek, oválisak és lapítottak. Magvain fehér pihék vannak, amit etetés előtt el kell távolítani. A zöld rész minden kisállattal etethető, magvait a madarak kedvelik.

A mezei csorbókával — a zöld növénnyel és magvaival egyaránt — helyettesíthetjük a gyermeklánc füvet, amely júniusban már általában megszűnik virágozni. Az érési folyamatnak megfelelően folyamatosan gyüjthetjük az érett magvakat tartalmazó magházakat. A hideg helyen tárolt magházak aránylag sokáig zárva maradnak, tehát nem nagy a pergési veszteség.

Az egyéb csorbókafélék [pl. a szelíd csorbóka stb.j jelentősége és felhasználhatósága hasonló. Ezek egyéves, magról jól szaporítható gyomok, szintén sárga színű viráguk van. A jól trágyázott földeken erős, magas szárat fejlesztenek, dúsan virágoznak és sok magot érlelnek. Nyár elejétől késő őszig virítanak, némelyik még a kisebb fagyokat is jól tűri.

ЮШИМ a íisálíelteayéaUslm

BAROMFITENYÉSZTÉS. A tenyésztő fő célja a lehető legnagyobb tojáshasznosság elérése. Télen azonban csak különösen körültekintő gondozással és ésszerű takarmányozással lehet jó színvonalon tartani a hasznosságot. Minden tyúkól mellett kellene lenni egy aránylag védett kaparó-kifutónak, hogy az októberben és novemberben oly gyakori csapadékos napokon is kiereszthessük az állatokat kaparászni. Az ivóvizet naponta cserélni és ellenőrizni kell — ha túl hideg van és megfagy az itatóban a víz, azonnal cseréljük ki és állott vízzel teli itatót tegyünk a tyúkok elé.

A KACSÄKAT egész nap a kifutóban tarthatjuk. Fagymentes napokon tegyük lehetővé számukra, hogy jól kifürödjék magukat. Az éjjeli szállást nyújtó ólat rendszeresen tisztogassuk és tartsuk szárazon.

A LUDAKAT ugyanúgy szállásoljuk el és etessük, mint a kacsákat. Ha módunkban áll, egésztísük ki némi zabbal a napi adagjukat.

NYÜLTENYÉSZTÉS. Az állatokat fokozatosan szoktassuk rá a téli takarmányok fogyasztására. Ilyenkor már igen kevés lehetőségünk van a megszokott zöldtakarmány biztosítására, ezért helyette mind nagyobb mennyiségben etessünk takarmánykelt, takarmányrépát, sárgarépát stb. A cukorrépával vigyázzunk, mert nem a legalkalmasabb a tenyésznyulak számára. A takarmány- és cukorrépát lényegében csak a napi adag ízesítésére volna szabad alkalmazni, mert egyrészt híznak tőle a tenyészállatok, másrészt könnyen hasmenést és bélhurutot kapnak. A fiatal nyulak esetében ugyanez a helyzet. A hízókkal etethetünk répát, de velük sem sokat. A fiatal, vágásra szánt nyulakat körülbelül egy hónappal a vágás előtt kiadósán etessük zabbal, árpával és búzával, hogy szőrzetük szép csillogásé, gereznájuk értékes legyen.

KECSKETENYÉSZTÉS. Egyre inkább korlátozódik a legeltetési lehetőség, ráadásul az időjárás is mind rosszabbra fordul, ezért jobb, ha egész nap és véglegesen az istállóban maradnak az állatok. A megszokott zöld helyett takarmányrépát és murokrépát adjunk a kecskéknek, mégpedig reszelve és darával keverve. Ha nap közben ráérünk, rövid időre kiengedhetjük az állatokat a kifutóba, hadd mozogjanak egy kicsit szabadon a friss levegőn. Erre szükségük is van. Az istállót rendszeresen tisztítsuk és ügyeljünk rá, hogy az alom mindig tiszta és száraz legyen.

GALAMBTENYÉSZTÉS. Kedvenceink a nap nagyobb részét a galambházban töltik. Ha szép tágas, világos és száraz szállásuk van, akkor ez nem jelent különösebb problémát, bár a munkánk több, mert gyakrabban kell takarítanunk. Ilyeukor már nem kívánatos a fészekrakás, ezért a napi adagból vonjuk ki a borsót és a bükkönyt. Ha nemek szerint elkülönítve tartjuk az állatokat, egyik nap a hímeket, másik nap a tojókat engedjük ki repülni.

AZ EGZOTIKUS MADARAK már lassan megszokják a madárháznál jóval kisebb életteret nyújtó kalitkákat. A napi adagból vonjuk ki az állati eredetű élő táplálékot (lisztkukac stb.), de továbbra is adjunk nekik tojással kevert sárgarépát. A kalitkákat gyakran kell tisztogatni, hogy egészséges, tiszta környezetben éljenek a madarak. Naponta több ízben cseréljük ki az ivóvizet, mert az apró egzotikus madarak kivétel nélkül igen szívesen megmártóznak a vízben, s így hamar tisztátalanná válik az ivóvíz.

A KANÄRIK már javában készülnek az énekversenyre, ezért aki teheti naponta több ízben tegye egy helyre a kalitkákat és figyelje kedvencei énekét, így nem ad sok gondot a legmegfelelőbb példány kiválasztása a verseny előtt. Nem árt gyakran változtatni a kalitkák helyzetét, hogy az állatok megszokják az időnkénti környezetváltozást és gyorsan alkalmazkodjanak. -dp-