Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-11 / 41. szám

1975. október 11. SZABAD FÖLDMŰVES, Főzni, vagy nem főzni? Igen, ez itt a kérdés. — Figyelem gyermeklány Ismerőseimet, s azt látom, minden jobban ér­dekli őket a főzésnél — és egyáltalán a házimunkánál. Tévét nézni kelle­mesebb, mint mosogatni? No persze. Az anyukának is kellemesebb lenne, de 6 nem teheti. Leánykáját viszont régesrégen rászoktatta arra, hogy ki­vonuljon a konyha birodalmából. — Elég annak a gyereknek, ha tanuli — Mintha ő nem járt volna iskolába tizenéves korában, s nem emlékezne, hogy azzal egyidőben vigyázott a kistestvéreire, bevásárolt a boltban és kiseperte a szobát, mire a szülei hazajötek a határból. Azután, ugyanez a mama tanult megint, főiskolára járt harmíncegynéhány éves korában, s közben nevelte a két kis gyerekét, takarított, főzött. Elég annak a gyereknek, ha tanul! — ez a számomra semmiképpen nem elfogadható okfejtés ugyanarról a tőről fakad, mint a .kapjon meg a gyerek mindent, amit akar, játékot, ruhát, zsebpénzt —, mert nekem nem volt. S mindjárt hozzá ts teszik: majd megtanul főzni, ha szüksége lesz rá. Hát igen. Ez az idő előbb-utóbb eljön, akármilyen modern házasságot, családi életet képzel el a fiatal. Egyik unokahűgom méla utálattal hallgatott, mikor arról akartam meggyőzni: jó lenne néha a főzőkanállal is ismer­kednie. — Minek? Nem akarok konyhamalac lenni — válaszolta pökhen­dien. — Csak olyan férfihez megyek férjhez, aki keres annyit, hogy ven­déglőben étkezhessünk. — Tizenhét éves volt akkor. Három év múlva férj­hez ment. Csak a házassági évfordulójukat ünnepelni mennek el vendég­lőbe. Különben otthon főz esténként, összeszámolva minden fillért, hogyan jön ki olcsóbban. Lakásra gyűjtenek. Egyik — Csak hadd tanuljon az a gyerek! — ismerősöm, intenzíven ér­deklődni kezdett tőlem: hogyan is kell csinálni a palacsintát. — Mert Zo­linak az a kedvenc étele — vallotta be pironkodva, következő évben férj­hez ment Zolihoz, gyűjti a recepteket, mert főzni kell esténként valami jó, de olcsó vacsorát. Nemrég a Nőtanács egyik értekezletén levő kismama kérte: szervezzenek tanfolyamokat, mit, hogyan kell főzni a kisgyereknek. Egy szó mint száz — főzni kell! Kell. Mert: • egészségünk megkívánja, hogy ne éljünk csak hideg étellel, • nem bírja a pénztársánk a mindennapi kolbászt, olajos halat, télisza­lámit — és az éttermi árakat sem, • jók ugyan a konzervek, de ezek csak alkalmi kisegítők lehetnek, • a családi élet meghittségéhez hozzátartozik egy-egy kellemes ebéd, vagy vacsora. Hogy ki főzzön? (szakácsokon, nagymamákon és jómagunkon kívül). Jó száz évvel ezelőtt Edvi Illés Pál a legdicséretesebb női tulajdonságoj kat így jellemezte: „Házi dologban legyenek foglalatosak és nem henyék.“ (Igaz, azt is hozzátette: ne igyanak kávét, ne járjanak színházba és ne vi­seljenek krinolint.) Ez évszázadokon át így is volt elfogadott. Nagy szé­gyennek számított volna, ha egy asszony nem tud főzni. Nő és konyha. Ez olyan mélyen beivódott a férfiúi köztudatba, hogy nehéz meggyőzni őket arról: másképp is elképzelhető az élet. Manapság már a mosogatás meg a főzés nemcsak a nők dolga! Magya­ráznom ugye nem szükséges: a leány, asszony, mint kereső, pénzt is hoz a házhoz — tehát nem eltartott. Ezért hát sem a mosogatást, sem a taka­rítást, sem a főzést nem lehet az ő nyakába varrni. Mindezek a család kö­zös ügyei. Mint mondottam, az élet és a józan ész követeli, hogy a lányok kellő időben szerezzék meg a háztartási ismereteket — mert elsősorban mégiscsak ők nevelik a gyereket, aki enni' akar. De nem életfogytiglani büntetés a főzés. Megtanulhatják a férfiak is, úgyis „ők a legjobb szaká­csok!“ — bár nem nagy számban forgatják a főzőkanalat. Hivatásból vagy hobbyból. Nem lehet ideál persze az a régi fajta úri-konyha. Se ideje, se kiscse­­lédje nincs ehhez egy mai fiatalasszonynak. Gyorsan, korszerűen főzni — csak ez lehet a követendő. Ehhez pedig fel kell használni a kereskedelem­nyújtotta lehetőségeket: konzerveket, és félkész ételeket. No meg a család — a férj és a nagyobb gyerek segítségét. Sz. E. Az első szülői értekezleten kissé figy éreztfik magunkat, mint gyermekeink, amikor a tanévnyitón ismét találkoztak: megint együtt va­gyunk ... Igen, mi szülők is „maga­sabb“ osztályba lépünk; és közelebb is ama régi népi bölcsesség viszony­lagos igazához, amely szerint: na­gyobb gyerek, nagyobb gond ... Mert kedves, lelkiismeretes osztályfőnök­nőnk — aki átvitt értelemben a miénk ISMERKEDJÜNK NAGY EMBEREKKEL Ki volt Koch? Szegény családból származott. Ti­zenhárom örökké éhesszájú testvér közül Róbert volt a legidősebb. Or­vos lett s hogy segítsen családján, vidéken telepedett le. Egy napon feleségétől egy mikrosz­kópot kapott ajándékba. Mióta ez a készülék Koch asztalára került, min­den szabad idejét vizsgálódással töl­tötte. Ekkor kezdett a mikróbákkal, a legkisebb egysejtű élőlények vilá­gával foglalkozni. Ö volt az első, aki e titokzatos világ szabad szemmel nem látható egyedeit mikroszkópja és egy fényképezőgép segítségével le­fényképezte. Mindenféle táptalajt megpróbált, hogy az emberiség nagy ellenségeit szaporítsa, vizsgálja, és tulajdonsá­gaikat megismerje. Be akarta bizonyí­tani, hogy minden fertőző betegség­nek megvan a maga kórokozója, és ugyanazok a baktériumok ugyanazo­kat a betegségeket okozzák. A tüdőbaj akkoriban minden hato­dik embert elpusztított. Azt már tud­ták, hogy a tüdőbaj fertőző betegség, de a kórokozókat emberi szem nem látta. Koch dolgozni kezdett. Kísérletei kezdetben nem sok reménnyel kecseg­tettek. Hiába vizsgálta a tüdöbajban elhalt emberek tüdőszövetét, az apró kis ellenség csak nem mutatkozott mikroszkópja lencséje alatt. Ekkor támadt az a zseniális ötlete, hogy a mikroszkópos vizsgálathoz szükséges metszeteket különböző színekre fesse. Készítmények ezreit festette meg, míg egy napon a kék festékkel is megpró­bálkozott. És ekkor siker koronázta fáradozásait. Az egyik kék színnel festett metszeten legnagyobb örömére apró, fénylő, egyedülálló pálcákat lá­tott. Ezek a pálcikák minden kétsé­get kizáróan a tüdőbetegség kóroko­zói voltak. A következő lépés az volt, hogy ezeket a baktériumokat kitenyéssze. Hosszas és fárasztó kísérletezés után ez sikerült. Olyan táptalajt készített, amelyben a tüdőbajt okozó pálcikák milliói hemzsegtek. Pasteurnek az a felfedezése, hogy a gyengített oltóanyag beadásával meg lehet szabadítani az emberiséget ettől a betegségtől, a tüdöbajt okozó bak­tériumokkal nem vált be. Ve a beteg­ség felismerésére alkalmas volt. A tüdőbaj elleni védőoltásokat jó­val Koch halála után fedezték fel. Ez azonban semmit sem von le Koch Ró­bert érdemeiből. 1905-ben — hetven évvel ezelőtt — Nobel díjat kapott, és az általa felfe­dezett kórokozókat Koch-bacilusoknak nevezték el. Dr. Marék Antal is — e gondbői mindjárt fijabb ízelí­tőt adott. Komoly határozottsággal arra kért minket: ne terheljük túl gyermekein­ket különféle iskolán kívüli munkák­kal. Hiszen az alapiskola utolsó osz­tálya már felkészülés a szakmai kép­zésre, vagy a középiskolára; s ez is már több követelményt támaszt a ta­nulókkal szemben. Ezért a szülők sa­játos „magánszorgalmára“ riasztó pél­daként hozta fel, hogy tavaly nyolc gyermeket már heti négyórás inten­zív nyelvtanulásra járattak és ezt többen az új tanévben is folytatni akarják. Noha ez nem azonos a felnőttek ré­szére szervezett egész napos nyelv­­tanfolyamokkal; de mégis; a gyerekek iskolai tanulásán kívül heti négyórás nyelvtanfolyam, plusz az otthoni nyelvlecke — talán még nagyobb szel­lemi intenzitást kíván tőlük, mint a felnőttektől. A serdülő gyerekeknek mégiscsak több szabadidő, mozgás, játék kell, mint a felnőtteknek. Aztán idő a ba­­rátkozáshoz, társas kapcsolataik el­mélyítéséhez, no és az olvasmányaik­hoz is. Ne tegyük hát őket hajszolt, kis „szellemi kulikká“ — hangoztatta az osztályfőnöknőnk. Mert amit értel­mileg nyernek — elveszthetik érzel­mileg, idegileg. Es akik már a gyerek­korukban a sokat akarás időzavarába sodortatnak — nehezebben válnak majd derűs, oldott felnőttekké. Mindnyájan igazat adtunk az ősz­­tályfőnöknőnek, de félig kimondva, s félig csak gondolva, mégis jónéhá­­nyunk azon töprengett: mit csinál­junk, ha az élet versenyében gyer­mekeinknek bármilyen pálya start­jához a két nyelv alapismerete jobb indulást biztosít? Aztán mit csinál­junk, ha a szülők többsége azt sze­retné: gyermekeik többre vigyék, mint ők; vagy hogy az ő elképzelé­seiket váltsák valóra?! Nagy társadalmi és családi dilem­ma ez. A megoldása csak gyermekeink reális teherbíró képessége körül ta­lálható meg. Ezen múlik, hogy a szá­mukra biztosítani kívánt, normális intenzitású élet összhangban lesz-e a hatványozottabb tanulás követel­ményeivel — avagy „intenzíven“ szembe kerül-e azzal?... Sz. I. lERfSZTREJTVEHY КЁТ KÖZMONDÁS Miért ugrál a veréb? (KOREAI MESE) Valamikor a verebek nemcsak a levegőben re­pültek gyorsan, hanem a földön is sebesen szalad­tak. De egyszer egy ve­réb véletlenül berepült a király palotájába. Az ud­varban éppen lakoma folyt. A király és udva­roncok egy hatalmas asztal körül ültek, mely roskadásig meg volt rak­va mindenféle étellel. A veréb az ablakpárkányra röppent, előrenyújtotta a nyakát és elragadtatot­tan csiripelt. Ekkor a veréb észrevette, hogy a királyi asztalon egy közönséges méh mászkál és eszegeti a cukordarabká­kat. Ah, hogy felháborodott ekkora vakmerőség láttán a veréb! — Tolvaj! Tolvaj! — csiripelte. — Odáig merészkedik, hogy előbb eszik az ételből, mint maga a király. Agyon kell csapni ezért a szemtelenségért! Csip-csirip! A méh meghallotta a felháborodot­tan csiripelő verebet és így szólt: — Te vagy a tolvaj! Megdézsmálod a termést, előbb, mint az ember beta­karítja a mezőről! — Te meg a virágok nektárját lop­kodod — csiripelte a veréb. — Te rabló! Mindenki tudja! — En dolgozzzom, én dolgozzzom — zümmögte a méh. — Ve te a má­sok munkájából élsz! A másokét ve­szed el! Így vitatkoztak sokáig, de sehogy­­sem tudtak megyegyeznt. — Döntse el a vitánkat az ember, ő a legbölcsebb lény a világon! S azzal a szomszéd faluba repül­tek, ahol egy öreg, roggyant viskó­ban élt egy bölcs parasztember. A parasztember meghallgatta mind­kettőjüket és így szólt: — A méhnek van igaza. Hiszen a királyok soha nem dolgoznak meg azért, amit megesznek. Mindent má­sok csinálnak helyettük. Ve a paraszt, amíg betakaríthatja a termését, na­gyon sokat verítékezik. Így hát az egész termés az utolsó szemig őt ille­ti meg! A veréb megharagudott, hogy nem az ő javára ítélt a parasztember és üldözni kezdte az ijedt méhecskét. — No, lám! — szólt a bölcs paraszt. — Itt a bizonyíték, hogy te vagy az igazi rabló! Még a védtelen méhet is meg akarod kaparintani! De most rá­fizetsz! Megcsinálom, hogy ezután a földön se féljen tőled. Azzal megfogta a gonosz verebet és összekötözte a lábát. Attól kezdve a veréb mindig ugrál­va jár a földön, és sehogy sem tudja elfogni a méhecskét. Csili-csali nóta Hej gomba, gomba, Feje mint a bomba, Fuss el véle, mégse robban Az otromba gomba. Mily nagy szerencse, Megérett a lencse, Édesanyám belefőzte Az én levesembe. Búzaérő körte, A szél lesöpörte, Ha lehullott mégse megyek Szélűrfival pörbe. Hej árok, árok, Térdig sárban járok, Erdőszélen rigófüttyre Reggel óta várok. Csermely vize csurran, Őzgídácska surran, Karcsú nyakát célba veszem^ A szélpuskám durran. Csili-csali nóta, Eddig van a strófa, Eltörött a fűzfasípom, Sírok reggel óta. Péli Fazekas Rozália VÍZSZINTES: 1. Az első közmondá­sunk, folytatva a nyíl irányában. 10. Területmérték. 11. Jegyes. 12. Talál. 13. Jegyez. 14. In­dok. 16. Visszaáll! 18. Angolna néme­tül. 20. Indulatsző. 21. Kicsinyítő kép­ző. 22. Vegyjele „S“. 24. Jókai re­­gényhösnő, 26. Tu­domány. 27. Ugyan- I úgy latinul. 29. Ä1- í lófílm. 30. Viharos i északi szél a dal­mát partokon. 31. ; Ásvány. 32. Névelő. ' 34. Kötőszó. 35. Rövid opera. 36. Perzsia mai neve. 37.......... Lisa, vi­lághírű festmény. 38. Kicsinyítő kép­ző. 40. Arany fran­ciául. 42. Egyfor­mák. 43. Keresztül. 44. Idom. 46. Pusz­tít. 48. Női hang­nem. 50. Tíz ango­lul. 51. Sajtféleség. 53. Folyó Romá­niában. 55. Időmeghatározás. 56. Há­rom oroszul. 57. Iratkapocs. 59. Öki 60. Francia sziget. 62. Negatív válasz. 64. Részvénytársaság. 66. Becézett férfinév. 68. Keresztül tekint. FÜGGŐLEGES: 1. Évszak. 2. Régi megszólítás. 3. Göngyölegsúly. 4. El­hagyatottan. 5. Vasút eleje. 6. Azono­sak. 7. Város Indiában. 8. Párolgó. 9. Sportág. 15. Az olasz autók jelzése. 17. Tiltakozási jog. 19. Szlovák hajó. 20. Nagyszülő beceneve. 21. A szőlőtő támasztéka. 22. A második közmon­dás, a nyíl irányában folytatva. 23. Tíltószó. 25. Egy németül. 26. Állóvíz. 28. Behajlított tenyér. 30. Együttes. 33. Csuk. 34. Értékes prémű, rágcsáló víziállat. 39..........iacta est. 41. Nagy­község Pest mellett. 43. Mértani ki­fejezés. 45. Szovjet repülőgépek jel­zése. 46. ík! 47. Egyesület hozzátar­tozója. 49. Paripa. 51. Energiája. 52. Magyaros felsőruha. 54. Lök. 56. Nyo­más szlovákul. 58. Járt. 61. Az oszt­rák autók jelzése. 83. Fordított fém. 65. Állóvíz. 67. Megőriz. 68. Földet túr. 69. Fél zóna. Beküldendő: a vízsz. 1. és függ. 22. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 38. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: A szocialista sajtó szervez, nevel s tájékoztat. Nyertesek: I.endvay Ilona, Vinica (Ipolynyék), Mag Mária Cekanovce (Csákányháza), Csépe Pál, Hodejov (Várgede).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom