Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-11 / 41. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1975. október lí. VETS EBI Л SZÖVI TKt/fTt M Я IP f ni nMuvtsm ГШ L b' S/IIVÍJSIGIHÍK ^ FÓRUMA A szocialista társadalom vezető ereje a kommunista párt, melynek vezetésével a szocialista államok megtörték a burzsoázia uralmát, felszámolták a kapitalista rend­szert és kiépítették a szocialista társadalom alapjait. A szocialista társadalom Irányítása a kommunista párt céltudatos tevékenysé­gének új minőségű feladata. Л történelmi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a sikeres forradalom iltán a mun kásosztályt és a dolgozó tömegeket vezető marxista-leninista párt szerepe nem csők ken, hanem inkább növekszik. Reá hárul a felelősség mindenért, ami a társadalomban történik: az állampolitikáért, a termelőerők fejlesztéséért, a kultúráért, a dolgozók élet­­színvonalának növekedéséért. A kommunista párt vezető sze­repének növekedése a szocializmus és a kommunizmus építé­sének egyik legfontosabb általános törvényszerűsége. A szo­cializmus és a kommunizmus nem jöhet létre ösztönös fejlő­dés eredményeként, hanem csak a dolgozók aktív, öntudatos és egységesített tevékenysége alapján. A kommunista párt által megvalósított tudományosan indokolt és hozzáértő irányítás döntő feltétele a társadalom sikeres fejlődésének. Az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott beszámolóban Brezsnyev elv­társ hangsúlyozta: „Minél szélesebb keretekben bontakozik ki építő tevékenységünk, minél bonyolultabb problémákat kell megoldanunk, annál nagyobb a tömegek élén haladó kommu­nista párt feladata és felelőssége.“ A szocialista társadalom építése során a legfőbb feladat a párt vezető szerepének betöltése a gazdaságban, ami döntő mértékben kihat a dolgozók anyagi szükségleteinek kielégí­tésére, a szociális, kulturális és egyéb problémák megoldá­sára. A párt rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek gaz-' dasági vonatkozású feladatainak teljesítéséhez szükségesek. A pártban összpontosulnak a társadalmi ismeretek, s a tudo­mányos kutató intézmények felhalmozódott ismeretei, valamint a széles tömegek tapasztalatai alapján a párt képes megfogal­mazni a konkrét, indokolt és reális gazdasági célokat. A párt olyan szervezet, amely ösztönözni és szervezni tudja a leg­szélesebb rétegek kezdeményezését a kitűzött célok teljesíté­sére, képes felülvizsgálni a kitűzött célok helyességét változó feltételek mellett, s szervezni tudja a feladatok teljesítésének társadalmi ellenőrzését. A párt gazdaságpolitikája az objektív folyamatok tudományos elemzése, s a szocializmus gazdasági törvényeinek objektív ismerete alapján meghatározza az adott Időszak gazdasági fejlődésének koncepcióját, tartalmát és cél­jait, valamint a célok eléréséhez szükséges formákat és mód­szereket. A párt gazdaságpolitikája igényes, de reális célokat tűz ki. A tudományosan indokolt előrejelzések alapján hozott meg­fontolt és helyes döntésekkel a politikai szervek elejét vehe­tik számos gazdasági problémának. A hibás döntések viszont ezeket a problémákat elmélyíthetik és fékezhetik a gazdasági fejlődést. A gazdaság tudományos irányítása elkerülhetetlenül szük­séges a termelés magas tudományos-műszaki színvonalának eléréséhez. A társadalmi munkamegosztás szakosítással és koncentrációval kísért állandóan gyorsuló folyamata szélesíti és egyre bonyolutabbá teszi a különböző termelési kollektí­vák közötti termelési-technikai és gazdasági kapcsolatokat. Ilyen feltételek mellett az optimális megoldáshoz mély gazda­sági ismeretek szükségesek. Ismerni kell a tudomány és a technika fejlődési Irányait, mert csak ezek birtokában hatá­rozható meg a termelés fejlesztésének helyes iránya. A gazdasági folyamatok Irányítása egyben polftikal irányítás Is, mert az adott termelési viszonyokkal összhangban mindig bizonyos konkrét gazdaságpolitikai célkitűzésekre vonatkozik. A gyakorlati gazdaságpolitika koncepciójától nem lehet elvá­lasztani a többi közvetlen politikai célt. A társadalmi élet minden oldala kölcsönösen összefügg, ezért a gazdasági fel­adatokat sem lehet elkülöníteni a politikai és a szociális fel­adatoktól. A CSKP XIV. kongresszusán kitűzött igényes feladatok tel-' Jesítése ú|abb, nagyobb igényeket támaszt a párt vezető sze­repének érvényesítésére. А XIV kongresszus hangsúlyozta: A társadalom irányításának igényessége közvetlenül megmu­tatkozik a párt politikai szervező munkájának igényességében, abban a képességében, hogy helyesen fogalmazza meg a stra­tégiai és taktikai feladatokat, meghatározza a fő láncszemeket, megválassza a hatékony taktikát és munkaformákat, helyesen válogassa ki, készítse fel és helyezze szét a kádereket, s kö­vetkezetesen ellenőrizze az elfogadott határozatok teljesíté­­sét. Az eltelt harminc esztendő pozitív eredményei hatalmasak, kifejezik azokat a forradalmi változásokat, amelyek mélyen érintették társadalmunk valamennyi tagjának életét. Igazolják pártunk vezérvonalának helyességét, bizonyítják a szocializ­mus életképességét és visszatükrözik tagadhatatlan előnyeit. A párt lelkesítő politikai szervező és ideológiai-nevelő tevé­kenysége nélkül forradalmi programja és forradalmi gyakor­lata nélkül ma semmi sem lenne abból, ami ma életünk elvá­laszthatatlan részét és biztonságunk forrását képezi. Elvitat­hatatlan tény. hogy az első köztársaság kemény osztályharcai­ban, a fasiszta megszállókkal és szálláscstnálóikkal folytatott harc nehéz éveiben, a burzsoáziával vívott döntő ütközetben, valamint a szocialista építés éveiben a kommunista párt mel­lett mindig felzárkóztak a dolgozó tömegek akik értették a párt politikáját és aktívan támogatták. így van ez most is, amfkor а XIV. kongresszus célkitűzéseit váltjuk valóra, ami­kor a fejlett szocialista társadalmat építjük. Állandóan erősö­dik a párt és e tömegek kapcsolata s a kongresszusi felada­tok teljesítése során tovább szilárdul társadalmunk erkölcsi­­politikát egysége A dolgozók magukévá teszik a szocialista eszméket, salátjuknak tekintik a párt által kitűzött célokat, s ezért készek védelmezni és fejleszteni a szocializmus érté­keit A CSKP KB elmúlt évi novemberi plenáris ülése új lendüle­tet adott a nagyobb teljesítményre és a tökéletesebb munkára irányuló kezdeményezésnek amely a problémák következete­sebb megoldásához, a fogyatékosságok megszüntetéséhez, a felelősség és az igényesség növeléséhez vezet. A novemberi plénum nyíltan és bírálóan foglalt állást a tárgyalt kérdések­ben értékelte a pozitív eredményeket általánosította a jó ta­pasztalatokat hozzáértően rámutatott a gyenge pontokra és a hiányosságokra, s ami a legfontosabb, világosan és érthetően SZÖVETKEZETI MUNKAISKOLA A CSKP vezető szerepe A szövetkezeti munkaiskolák I. tananyaga megmutatta azokat a fő feladatokat, amelyek a kongresszusi program teljesítésének betetőzését jelentik. A plénum a prob­lémákhoz való hozzáállásban a bíráló elemzés és a munkával szembeni igényesség módszerét használta, azt a módszert, amely fokozatosan terjed az egész párt munkájában, s mely­nek általánossá kell válnia az egész társadalomban. Legalább két okot említhetünk, amelyek indokolttá teszik a jobb minőségű munkát, a fokozottabb felelősséget és igényes­séget. Az egyik szükségszerű: ezt a feladatok igényessége és bonyolultsága, a belső és külső összefüggések diktálják. A má­sik lehetséges: pártunk és társadalmunk ma annyira fejlett és tapasztalt, hogy többre is képesek vagyunk. A MEZÖGAZDASÄG SZOCIALISTA Átépítésének eredményei A CSKP vezetésével kiépített szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés és annak fejlődése jelentős változások forrását képezi mind a mezőgazdasági termelésben, mind a földművesek életében. A szocialista társadalom- kiépítése örök­re felszabadította a földműveseket a tőke kizsákmányolása alól. A szocialista társadalomban a földművesek egyenjogú helyzetben vannak, teljes mértékben és sokoldalúan vehetnek részt a társadalom építésében és irányításában. Lényegesen megváltozóit a mezőgazdasági üzemek nagyság­rendje. 1949-ben még túlsúlyban voltak az 5 hektárig terjedő kisüzemek. Ezek képezték a mezőgazdasági vállalatok 70,5 százalékát, s a mezőgazdasági földterület 27,8 százalékán gaz­dálkodtak. A mezőgazdaság szocialista átépítése megteremtette a fel­tételeket a termelés nagy, közös vállalatokban történő kon­centrálásához. Ä szocialista átépítés1 és a népgazdaság általá­nos fejlődése lehetővé tette a mezőgazdaság termelési kapa­citásának jelentős bővítését. Magas fokot ért el a csehszlovák mezőgazdaság műszaki ellátottsága. Az állóeszközök értéke 1950-től 1973-ig több mint háromszorosára, az egy dolgozóra számított értékük több mint hatszorosára növekedett. A korszerű gépi technika lehetővé teszi a leghatékonyabb nagyüzemi technológia alkalmazását a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Lényegesen növekedett az ipari trágyák használata. Amíg például 1938-ban 1 hektár mezőgazdasági földterületre csu­pán 13,1 kg hatóanyagban számított ipari trágya jutott, 1973- ban az 1 ha mezőgazdasági földterületre felhasznált mennyi­ség elérte a 202 kg-ot. A főiskolát végzett mezőgazdasági szakemberek száma 1960- hoz viszonyítva több mint 4,5-ször, a középiskolát végzetteké több mint ötszörös mértékben növekedett. Ma a mezőgazdasági dolgozók több mint 10 százaléka főiskolai vagy középiskolai végzettségű. < A háború előtti állapotokhoz viszonyítva lényegesen csök­kent a mezőgazdasági dolgozók száma. A burzsoá köztársaság idején 3,3 millió személy dolgozott a mezőgazdaságban, ma a szocialista mezőgazdaság dolgozóinak száma körülbelül 1 mil­lió. A mezőgazdaság dinamikus fejlődését az a tény is bizonyít­ja, hogy a bruttó mezőgazdasági termelés értéke az 1948. évi 40 milliárd koronáról (1967-es állandó árakban számítva) 1973-ban 75 milliárd koronára növekedett. Különösen jő ered­ményeket értünk el a gabonatermesztésben. Ugyancsak jelen­tős volt a fejlődés az állattenyésztésben, mind az összterme­lésben, mind pedig az állatállomány megnövekedett hasznos­ságában. A hústermelés 1950 és 1973 között több mint 72 szá­zalékkal növekedett. A tejtermelés az említett időszakban 56 százalékos növekedést ért el, a tojástermelés pedig két és fél­szeresére nőtt. A mezőgazdasági termelés kedvező fejlődése a lakosság szükségleteinek saját termékekből való fokozottabb kielégíté­sében is megmutatkozott. Amíg 1938-ban 1 mezőgazadsági dol­gozó 4 lakost látott el élelemmel, addig ma már 14 lakosról gondoskodik. A növekvő termelési eredmények a szocialista vállalatok számára lehetővé tették, hogy nagyobb mértékben elégítsék ki a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteit, emelkedhes­sen az életszínvonaluk. Ezt bizonyítja a munka díjazásának növekvő értéke, a háztartások állandó javuló ellátottsága kor­szerű berendezésekkel, valamint a mezőgazdasági dolgozók állandóan javuló élet- és munkakörnyezete. A szocializmus nagy vívmánya a szövetkezeti földművesek szociális ellátása, melynek színvonala a társadalom gondoskodása alapján állan­dóan emelkedik. A mezőgazdasági dolgozók átlagos havi keresete 1955 óta több mint 2,3-szoros mértékben növekedett. Érdemes összeha­sonlítani a szövetkezeti dolgozók átlagos jövedelmét és lét­­fenntartási költségeit a burzsoá köztársaság idején kimutatott átlagos jövedelemmel és létfenntartási költségekkel. Az utób­biak 1937 és 1975 között csupán 30 százalékkal növekedtek, ugyanakkor a szövetkezeti földművesek egy családtagjára eső átlagos jövedelem csaknem négyszeresére nőtt. Lényegesen csökkent a különbség a mezőgazdasági és az ipari dolgozók jövedelme között. 1973-ban a mezőgazdasági dolgozók átlag­­keresete az ipari dolgozók átlagkeresetének 93,2 százalékát, a népgazdaság átlagos dolgozójának 101,8 százalékát érte el. A társadalom szocialista átalakulása lehetővé tette a város és a falu közötti ellentétek megszüntetését, s jelentős ered­ményeket értünk el a város és a falu közötti különbségek fel­számolásában. A falu és a város viszonyainak alapját a mun­kásosztály és a szövetkezeti parasztság osztályának testvéri együttműködése adja meg. A CSKP XIV. kongresszusa a mezőgazdaság szocialista átépí­tésében elért eredményeket értékelve megállapította: „Alap­jaiban megváltozott falvaink élete. A szövetkezeti alapokon kiépült a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés. Az egységes földművesszövetkezetek mély gyökereket vertek fal­­vainkon, s szilárdan helytálltak az utóbbi évek politikai próba­tételében. Létrejött a szövetkezeti földművesek új osztálya. Gyorsan emelkedett a falu szociális és kulturális színvonala és sikeresen halad a város és falu közötti különbségek meg­szüntetésének folyamata. A SZOCIALISTA MEZÖGAZDASÄG — a népgazdaság oszthatatlan része A szocializmus felépítése és továbbfejlesztése az egé^z nép­gazdaság tervszerű és arányos fejlesztésére, az Ipar és: a me­zőgazdaság közötti tervszerű munkamegosztásra épül. Távla­tilag ez az arányosság az ipar vezető szerepe és a termelő­­eszközök elsődleges fejlesztése alapján valósul meg. Az ipar egyre tökéletesebb termelőeszközöket gyárt a mező­­gazdaság számára. A tudományos-technikai forradalom meg­valósítása során a tudományos kutatás ismeretei egyre mé­lyebben áthatják a mezőgazdasági termelést és a földművesek életét. Az ipar általános színvonalától függ tehát a mezőgaz­dasági termelés színvonala is, a gépesítés, a villamosítás, a ke­­mizáció foka, a talaj termékenysége, az üzemi és a lakásépí­tés, a szociális és kulturális építkezések színvonala, végül pe­dig a termelés szakosítása és területi elhelyezése. Az ipar a mezőgazdasági termelés fejlesztésének állandó és egyre jelentősebb tényezőjévé vált. A munkásosztály így nö­vekvő mértékben járul hozzá saját munkájának eredményei­vel a mezőgazdasági termékek termeléséhez. Az ipar emellett nemcsak a mezőgazdaság termelőerőit fejleszti, hanem a mun­ka további társadalmasítására, a szocialista termelési viszo­nyok tökéletesítésére is kihat. A mezőgazdaság fejlődése jelentősen befolyásolja a népgaz­daság alapvető arányosságait. Ez egyaránt kifejezésre jut az élelmiszerek nagy hányadában a kiskereskedelmi forgalom te­rületén, a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok növekvő szük­ségletében a feldolgozó ipar számára, s abban is, hogy a me­zőgazdaság a gépipari és vegyipari termékek, valamint az épí­tőipar jelentős megrendelője. A csehszlovák mezőgazdaság a CSKP XII. kongresszusa után az iparosítás szakaszába lépett, s а XIV. kongresszus megha­tározta további fejlődésének alapvető irányait, feladatait és céljait. Ebben a folyamatban elmélyül a munkamegosztás a mezőgazdaság sé az anyagi termelés többi ágazata között, valamint a mezőgazdasági termelésen belül. A mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása fokozatosan megszün­teti a mezőgazdaság univerzális és zárt jellegét. Így új felté­telek alakulnak ki a termelőerők további fejlődése, a mező­­gazdasági termelés társadalmasítása számára. Hasonló irány­ban hat a szolgáltatások fejlesztése, amelyek megteremtik az eredményes mezőgazdasági termelés feltételeit, és elősegítik az ipari termelési módszerek terjedését a mezőgazdaságban. Mindez azt jelenti, hogv az élelmiszerek termelése a szocia­lista társadalomban összetett társadalmi tevékenység eredmé­nye: Ez alapjában véve négy fő területből áll: 1. az ipari ágazatokból — mezőgazdasági gépgyártás, vegy­ipar, kohászat és építőipar; 2. a mezőgazdasági termelésből; 3. a mezőgazdasági termékek felvásrlásából, feldolgozásából és forgalmazásából; 4. a különböző irányzatú állami szolgáltatások területéből, ide tartozik többek között a szakképzés, a tudományos ku­tatás, a szaktanácsadás, stb. Az élelmiszerek termelésére irányuló társadalmi tevékeny­ség alapvétő ágazatai létrehozzák a népgazdaság összefüggő mezőgazdasági-ipari komplexumát. így valósul meg a marxiz­­mus-leninizmus klasszikusai által régen megfogalmazott ma­gasabb szintű kapcsolat, az ipari és a mezőgazdasági termelés szintézise az új indusztriális alapon. Eléggé körülményes meghatározni a mezőgazdasági-ipari komplexum kiterjedését, mert bizonyos mértékig minden ipari tevékenység kapcsolatban áll a mezőgazdasággal. Közelebbi kapcsolatok vannak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, va­lamint a szolgáltatások, főleg a felvásárlás és az ellátás kö­zött, ezért ezek a mezőgazdasági-ipari komplexumon belül szűkebb területet, mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumot képeznek. A szocialista mezőgazdaság fejlődését az is jellemzi, hogy egyes termelő tevékenységek távolodnak a mezőgazdaságtól és ipari alapokra helyekeznek át, mint például a takarmányipar, a termés betakarítás utáni kezelése stb. A mezőgazdasági ter­melésen belül pedig ipari jellegű technológiai folyamatok jön­nek létre, például a baromfitartás, a sertés- és marhahizlalás szakaszán. Mélyreható minőségi változásokat okoz továbbá a koncentrált és szakosított termelés, s egyes ágazatokban utat tör az irányítás automatizálása. Ezzel szorosan összefügg a legújabb tudományos és műszaki ismeretek elsajátításának szükségessége. A CSEHSZLOVÁK MEZÖGAZDASÄG SZOCIALISTA RENDSZERE A csehszlovák mezőgazdaság a szocialista tulajdon két for­májára, az állami és a szövetkezeti tulajdonra épül Ezen az alapon jött létre és fejlődik a szocialista mezőgazdasági vál­lalatok két formája, az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek. Mindkét forma közös vonása a szo­cialista jelleg. Az első forma a munkásosztály hatalmi fellé­pése alapján a földbirtokok kisajátításával jött létre, a másik forma a munkásosztály vezetésével és segítségével alakult ki, a mezőgazdasági kisüzemi termelők szövetkezés! folyamatában. A szocialista társadalomban a termelőeszközök össztársa­dalmi tulajdona a szocialista tulajdon legfejlettebb és legma­gasabb formája. A szövetkezeti szocialista tulajdon részben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek (efsz-ek, kolhozok, LPG, tsz-ek) részben a fogyasztási és ipari szövetkezetek for­májában létezik. A mi egységes földművesszövetkezeteinkben szocialista tulajdonban vannak a társadalmasított termelőesz­közök és a kollektív munkával létrehozott oszthatatlan tár­sadalmi alapok. Csehszlovákiában nem került sor a földterü-1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom