Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-12 / 28. szám
1975. Július 12. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Egy tejüzem átadásának a problémái A Szabad Földműves hasábjain más- vényben, mégpedig 1975. december 31. kor is foglalkoztunk a jelentűs épít- így ha még sikerül is az év végére kezesi beruházások lemaradásának átadni az üzemet, akkor is ötéves okával. A tapasztalat azt mutatja, „késéssel“ indul meg az eredeti terťhogy az ilyen beruházások késedéi- hez képest. A lemaradás többek kömüknél fogva népgazdasági szempont- zött egy jelentős negatívumot is felből előnytelenek. Ezek egyike a Lu- színre hozott. Ugyanis a tervezés még čenec-i (losonci) tejfeldolgozé üzem, 1965—66-ban történt és úgy tűnik, — amelyet a kivitelezőnek 1971-ben kel- a lemaradás végett —, hogy az akkor lett volna átadnia! A lemaradás okai- tervezett műszaki berendezések ma nak latolgatása céljából több vállalat már (10 év távlatából) elavultak. A vezetőjét, irányítóját kerestük föl. műszaki berendezések, gépsorok szál- A beruházó, a Bratislava! Tejipar lítója a Chotébori Gépgyár n. v. Vezérigazgatósága, ahol elbeszélget- A Közép-Szlovákiai Tejüzemek Igaztem Kolečány elvtárssal, az építési gatőságán, Daubner elvtárs, a beruháberuházó osztály vezetőjével. Tőle zások osztályvezetője elmondotta, tudtam meg, hogy az új tejüzemnek hogy ennek a tejüzemnek a minél — elkészülése után — naponta mint- előbbi üzembehelyezése azért is je-A raktárak körül is van tennivaló bőven. egy 150 ezer liter tejet kellene feldolgoznia, 70 ezer liter tejből tejport kellene készítenie, stb. Az építkezést 1968-ban kezdték. Kezdetben a kivitelező vállalat a Košlcei Hutné Stavby n. v. volt, azonban már az első években is nagy volt a lemaradás, holott ez a vállalat csak ezzel az egy építkezéssel foglalkozott! Az építkezést ezért vette át 1973 április elsején a Banská Bystricai Stavoindustria n. v. Az építés üteme azonban a későbbiek során sem gyorsult. Az építés „történetében“ csak a múlt évi tervet sikerült teljesíteni, ezt is csak azért, mert alacsony yolt. A beruházó vállalat osztályvezetőjének nézete szerint a főbb hiányosságokat a kevés munkaerő és a rossz munkaszervezés idézte elő valamint az. hogy az építkezés nem részesült előnyben. Így a kivitelező a munkaerőt gyakran más, szerinte fontosabb építkezésre diszponálta át. A fogyatékosságok miplőbbi pótlása céljából több intézkedést tettek, de úgy tűnik, eddig kevés sikerrel. Esetenként ellenőrző napokat tartanak, amelyen a beruházó, a kivitelező és a szállító vállalatok, valamint más partner szervezetek képviselői vesznek részt. Jelenleg az átadásnak egy új — ki tudja hányadik — időpontja van érlentős volna, mert á régi lučeneci tejüzemben csak nagy erőfeszítések árán képesek a felvásárolt tej feldolgozására. Ott már nem is lehet betartani a megkívánt egészségügyi követelményeket! A dolgozók veszélynek vannak kitéve. Terv szerint az új tejüzemben a nagy teljesítményű gépsorok, a korszerű technológia jönnek számításba. Mivel nagy a lemaradás, a tervezett,' főleg külföldi technológiát kénytelenek voltak a korábban elkészült és átadott tejüzemeknek átengedni. A Banská Bystrica-i Stavoindustria n. v. igazgatójától, Šediba mérnöktől megtudtam, hogy kezdetben nagyon vontatottan ment a munka. Ez az építkezés nagy igényeket követelt a vállalattal szemben. A vállalat ugyanis jóformán csak egyéves múltra tekintett vissza (1972. január elején alakult), amikor átvette a Košicei Hutné Stavby n. v. után az építés teendőit. Az is hátrányos- volt, hogy a košicei vállalat a megkezdett munkákat félben hagyva, vagy rosszul elvégezve vonult el. Ezért az építést úgyszólván újra kellett kezdeni! A munkásokat, akikből amúgy is kevés volt, más, szerinte fontosabb (?) építkezésre kellett átcsoportosítani. Šediba mérnök szaval szerint azonban a fogyatékosságok nemcsak az 6 részükről tornyosultak fel. A múlt évben több épületrészt átadtak a műszaki berendezések felszerelésére, azonban ebben a tekintetben is lassú az ütem. Még szeptember elején átadták a fűtőházat, amelybe a Praha-í CKD szakemberei szerelik a berendezéseket. Ugyancsak szeptemberben adták át a tejüzem fő termelési részlegét. Novemberben pedig a tejporgyártó-részleg került átadásra, amelyben a Kladnoi SONP Gépgyár n. v. szereli az NDK-gyártmányú szárítóberendezést. Ez év elején azzal számoltak, hogy a tejporgyártó-részleget május végére sikerül átadni, ez az elképzelés azonban nem vált valóra. A legutóbbi ellenőrző napon új időpontot Jelöltek ki erre, mégpedig október elsejét. Ha minden jól megy, akkor a tej feldolgozására december végén sor kerülhet ha addig valamilyen oknál fogva az időpontot nem kell újra módosítani. N Az ellenőrző napon (május 22) 74-en dolgoztak az építkezésen, azonban legalább 125 emberre lett volna szükség. Kőművesekből nagy a hiány. A mesterembereket a Rimavská So- 6ota-i (rimaszombati) járásból autóbusszal kénytelenek naponta szállítani. Egyébként a dolgozók többsége a zvolení és Rimavská Sobota-i járásokból származik. A Banská Bystrica-í Stavoindustria n. v. igazgatósága elvárja, hogy — az ellenőrző napon elfogadott alapelvek értelmében — a gépek, a berendezések szerelése gyorsabb ütemű legyen. Ez azért is fontos volna, mert számolni kell azzal, hogy 2—3 hónapon belül el kell végezni az utolsó simításokat is. Šediba mérnök ígérte, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy év végére átadhassák az építkezést! Štefko elvtárs, a Zvolení Stavoindustria luőeneci kirendeltségének a ez nem segítenek, kénytelenek újra kezdeni az egészet! Az építésvezető vezetője elmondotta, hogy pár évvel ezelőtt mindössze 10—20-an dolgoztak az építkzésen. Az idén úgyszólván az összes irányító szakembert kicserélték, s jelenleg főleg fiatal szakemberek irányítják a munkálatokat. Egy bosszantó példát is említett: A Brnoi Termostav n. v. dolgozói indoklás nélkül abbahagyták a hűtőhelyiségek szigetelését. Ebben azonban a Prahai Stavoizolácia n. v. is hibás, mert mint a szigetelő anyagok felelőse, késik a szállítással. A Luőeneci Tejüzem építésvezetőjével, Lehotai Zoltán mérnökkel, megtekintetük a formálódó üzemet. Még csak három hónapja van az építkezésen. Ottjártunkkor főleg a belső munkálatokat végezték, azonban gondot fordítottak az úthálózat kiépítésére is, mert ezek elhanyagolt állapotban voltak. Az építésvezető szerint égető probléma a kőművesek hiánya. Kiváló kőművesként csak ketten dolgoznak az építkezésen, mégpedig Kosík József és Durőík Imre. Ha legalább 5—10 ilyen mesterember lenne az építkezésen — jegyezte meg Lehotai mérnök —, gyorsabban menne az építés! Elmondta, hogy ebben az évben több mint 14 millió korona értékű munkát kell elvégezni. Ebből május végéig több mint 3 millió korona értékű készült el, s bizony sok marad még a következő hónapokra! Az építkezési munkálatok gyorsítása céljából az emberek szombaton is dolgoznak, s a gépeket vasárnapon is kihasználják. Problémák vannak az átszivattyúzó állomással is. Ezzel emelnék át a szennyvizet a városi csatornába. Mivel a munkálatokat a košicei vállalat — felületesen — végezte el a teendőket, percenként 700 liter víz szivárog a medencébe a talajból. Ezért a jövőben a talajt cement „belöveléssel“ akarják megerősíteni, szigetelni. Ha szerint augusztusban lehet véglegesen megmondani, hogy az építkezés elkészül-e év végéig! A helyzetet az is súlyosbítja, hogy a Stavoindustria a járásban négy építkezésen is dolgoztat. Amikor Šarkan elvtárstól a Közép- Szlovákiai Tejüzemek Igazgatósága vezető dolgozójától, a műszaki berendezések felszereléséről érdeklődtem, nem volt hajlandó egyetlen mondat erejéig sem tájékoztatni a problémákról! Azt hiszem egy vezető dolgozótól ez nem volt helyes eljárás. Ez takargatása, konzerválása a fogyatékosságoknak! BÄRA LÄSZLÚ, mérnök í. így néz ki az építkezés; a fő termelő és a tejporgyártó-részleg. (A szerző felvételei) A gabonabetakarítás pár nap múl” va a mezőgazdasági üzemek legfőbb tevékenysége lesz. Ezt természetesen sok készülődés előzte meg. A gyors, veszteségmentes betakarítás mindenekelőtt a kombájnok állapotától, s nem utolsó sorban a szervezés színvonalától függ. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Az előző évek ugyanis arról győztek meg bennünket, hogy termelés és betakarítás tekintetében már rangos színvonalat értünk el, ám ugyanez nem mondható a raktározásra és ez az éremnek a másik oldala. Annak ellenére sem, hogy a terményfelvásárló és ellátó vállalatokban a szervezés nagy általánosságban lényegesen jobb lett mint régebben volt! Köztudomású, hogy pl. a levicei (lévai) járás szlovákiai méretben a legnagyobb gabonaterülettel rendelkezik. Ez teszi indokolttá, hogy a jövőben itt építik ki a terményfelvásárló és ellátó vállalatok legnagyobb raktárkapacitását. Ez azonban ma még csak a jövő zenéje, ezért inkább maradjunk a mánál. A járás mezőgazdasági üzemei ebben az évben mintegy 10 ezer vagonnyi gabonát adnak el. E mennyiségből az állami alapba kb. 6000 vagonnyi kerül, s 4000 vagon gabona képezi a takarmányalapot. Tény, hogy az utóbbi években a terményfelvásárló és ellátó vállalat raktárkapacitása bővült, előreláthatólag mégis problémák lesznek a gabonatermés elhelyezésével. Ez abból is adódik, hogy a raktárakat elég nagy mennyiségű tavalyi termésből felvásárolt gabona foglalja el. tek, ahol ideális feltételek közt naponta 400—500 vagonnyi gabonát vehetnek át. A járásban a tárolás problémáinak az enyhítése céljából Levicében, Želiezovcén (Zselízen), Šahyban (Ipolyságon), Pohr. Ruskovban (Oroszkán) hangár-raktárakat építenek. Ebből a közelmúltban sajnos, csak a levicei készült el. A május végi ellenőrző nap azt mutatta, hogy a kivételező járási építővállalat tervszerint teljesíti feladatát, s van remény a többi raktár elkészülésére is. Ezzel szemben nem ilyen kedvező a helyzet a Lužany-i hangárraktár kiebből? Károsodik az egész társadalom. Rossz minőségű gabonából sem jó kenyeret, sem pedig jó takarmánytápot nem lehet készíteni. A hangárraktárak kivitelezőinek ezt nem szabad szem elől téveszteniük. Kitűnt azonban az is, hogy a járásban nemcsak a raktárak, hanem a szárítók kapacitása sem kielégítő. Előreláthatólag ugyanis a termésnek mindössze 30 százalékát kezelhetik a rendelkezésre álló szárítókban. Többre nem futja. Nem akarjuk az ördögöt a falra festeni, de megkockáztatunk egy szerény megjegyzést: mi volna akkor, ha aratáskor több esőt kapnánk a kelleténél? Jóllehet van törekvés a szárítók maximális kihasználására és a munka minőségének az ellenőrzésére, ez azonban nem sokat változtat a lényegen. Legfeljebb anynyit segít, hogy a következetesebb szervezéssel néhány mázsával több gabonát kezelhetnek le a szárítókban, azonban nem az egész termést. Ez azt eredményezheti, hogy a szárítók a termelőktől csak annyi gabonát vehetnek át, amennyinek a napi feldolgozására képesek. Eddig rendben is volnánk. Bár csak tudnánk, mi legyen a mezőgazdasági üzemekben maradó — esetleg túl nedves — gabonamenynyiségge). Az érthető, hogy indokolatlannak tartják a normán felüli nedvesség tartalmú gabona több napos készletezését, de azt már nem tudjuk, hogyan valósulhat ez meg a gyakorlatban mondjuk csapadékos időben. Azért vetettük fel a kérdést, mert korábban ebben a tekintetben már voltak rossz tapasztalatok. Tény, hogy a terményfelvásárló és ellátó vállalat a minőség kérdését, valamint az adás-vételi kapcsolat lebonyolítását a felvásárló helyek dolgozói közt kibontakoztatott munkaversennyel oldja meg. Ezt a törekvést értékelni kell! Azonban a társadalom jogosan elvárja, hogy a hangárraktárak kivitelezői is mindent megtegyenek a vállalt feladatok teljesítése érdekében, hiszen a gabonával való takarékosság elsősorban a minőségi raktározás függvénye! —hai— «zlovákia zöldség- és gyü• mölcskonzerv gyáraiban kezdetét vette a nyersanyagok feldolgozása. Persze nem egyszerre, hanem területegységenként idöeltéréssel aszerint, hogyan szállítják a termelők vagy a külföldi partnerek a nyersanyagot. örvendetesnek mondható az is, hogy idén a mezőgazdasági üzemek és a konzervgyárak közt elfogadhatóbb egyezmény jött létre a feldolgozáshoz szükséges nyersanyagok ritmikus szállítása tekintetében aminek végeredményben a fogyasztó veszi hasznát. A konzerviparban fennálló kisebb nagyobb problémák közül említést érdemel például, hogy nincs elegendő pléhdoboz, ami bizonyos tekintetben kedvezőtlenül befolyásolja a feldolgozást. Feltételezhető azonban, hogy „menetközben“ ez a probléma is megoldódik. Az élet megy tovább. Az emberek keresik a megoldás lehetőségét. Ezt bizonyítja az Is, hogy például a trebišovi Fruconában ügyesen ráálltak a zöldborsó konzerválására, melyből mintegy 600 tonna készül. Ezenkívül tartósítanak 4000 tonna uborkát, 750 tonna paradicsomot, 500 tonna zöldbabot és több mint 1000 tonna lecsót. ígéretes idénykezdés a konzervgyárakban Ebben a konzervgyárban az idénykezdés jónak mondható. A folyamatos gyártást nagyon elősegítette a vártnál jobb zöldborsó termés. Előreláthatólag mintegy 200 tonnával készítenek belőle többet, mint a múlt évben. A közép-szlovákiai konzervgyárak képviselőinek véleménye szerint idén a gyárak körzetében mintegy 7 százalékkal több nyersanyagra kötöttek szerződést, mint a múlt évben, ami azt bizonyítja, hogy bőségesebb termés várható zöldségből és gyümölcsből. A gyümölcs konzerválását Időben kezdték. A Magyarországról érkezett szállítmányból 60 tonna eperkompótot készítettek a Rim Sobota-i konzervgyárban, persze a hazai termésű eper feldolgozása is folyamatban van. A prievidzal konzervgyárban jó ütemben halad a cseresznyekompót készítése, amelyből mintegy 940, eperkompótból pedig 710 tonnányi készül a piac részére. Jól felkészültek a barack- és az uborka feldolgosára is. Ezekből előreláthatólag 5500 tonnányit gyártanak., A krupinai konzervgyárban idén 3,5 deciliteres palackokban új alkoholmentes üdítő ital gyártását kezdik. Ezzel egyidejűleg hozzáfogtak az erdei gyümö"lcsök termésének megállapításához. Ügy vélekednek, hogy ezekből jó átlagos termés várható, azonban a begyűjtés mindenekelőtt a szorgalmas emberektől függ. Az üzem jól felkészült a lehető legnagyobb menynyiségű málna és a többi erdei gyümölcs feldolgozására. A Slovlik stupavai konzervgyárában az év első négy hónapjában nem kevesebb mint 380 ezer kg készétel konzervet gyártottak. Ennek többsége bab trenőíni virslivel, töltött káposzta és lencse debrecenivel. Az utóbbi a múlt évben a plzenl Expo kiállításon rangos helyezést ért el, kiérdemelte a minőség aranypecsétjét. Ezzel párhuzamosan a Bulgáriából importált félkész áruból 300 ezer kg uborka konzervet is készítettek. Ebbei^ az üzemben a tervezett 120 ezer kg-nyi eperkompótnak több mint felét készítették el. Ezen kompótnak mintegy 40—50 százaléka kerül kivitelre. Feltételezik, hogy idén ebből a konzervgyárból — a káposztával együtt — mintegy 10 ezer tonna áru kerül forgalomba. (p—h) Takarékosság = = minőségi raktározás Ezzel magyarázható, hogy a felvásárlók keresték a megoldás lehetőségét. Ugyan hová fordultak volna segítségért, mint a termelőkhöz. Kölcsönös egyezményt kötöttek arra, hogy a gabonatermés bizonyos hányadát — mint más években is — a mezőgazdasági üzemek raktáraiban és más fellelhető helyiségeiben tárolják. A felvásárlás gyors ütemű lebonyolítása érdekében 52 központot létesítetvitelezésében, amelynek az elkészítéséért a Káinén székeld kerületi melirációs vállalat felelős. Dgylátszik elfelejtették, mit ígértek a múlt évben. Ezért ezúton szeretnénk emlékeztetni őket az adott szóra. Hogyan, objektív okok!? Persze ilyesmi mindig akad a „tarsolyban“. Csak hát ettől a megtermett gabona nem kerül födél alá és ha1 elhelyezése nem megfelelő, hamar veszít sütő- és takarmányipari értékéből! No következik
