Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-12 / 28. szám
5в7»> J«ius 12, SZABAD FÖLDMŰVES Elsők az országban Ä múlt hét végén sok helyen megkezdték a gabona betakarítását. Sajnos, újból jelentkezett a váratlan vendég, megeredtek az ég csatornái. Takács mérnök, a Radvány-i Efsz (komárnoi járás) elnöke, bosszankodva kémlelte az égboltot. Ügy déltájt érkezett a határból, ahol a hurbanovoi (ógyallai) gép- és traktorállomás három E—512-es aratta a kenyérnek valót. — Ha legalább még egy jó órácskát kitart az idő, teljesítjük az állami felvásárlási tervet — mondta kesernyésen. Kissé hitetlenkedve néztem a szimpatikus elnökre. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy tavaly és tavalyelőtt is ők voltak az elsők a gabona eladásában és az aratás befejezésében is. Ebben az aránylag kis szövetkezetben minden esztendőben gondosan megszervezik a fontos betakarítási munkát és ennek, valamint a traktorállomás kiváló szakembereinek köszönhető az aratás gyors befejezése. Régebben a saját kombájnukkal arattak, de azok elhasználódtak, és nem tartották érdemesnpk a javításukat. Az ökonómiai elemzés egyébként azt mutatja, kifizetőbb, ha a gép- és traktorállomás gépeivel aratnak. Beszélgetés közben a sűrű esőcseppek ritkulni kezdtek. — Talán mégis sikerül, — tekintett az égboltra az elnök. Kisvártatva máris száguldtunk az aszfaltos határúton, a szemerkélő esőben is arató kombájnok felé. — Nincs semmi veszély — mondta bizakodóan Juhász Béla agronómus. Tegnap 16,4 % volt a nedvességtartalom, most 17,5 lehet. Aratunk hát tovább. Á befordulni készülő kombájnok mellett egy kis csoport beszélgetett. Kiderült, hogy Hlaváő Anton, a komáméi járási pártbizottság vezetőtítkára, Péka elvtárs mezőgazdasági titkár, Perovsky Ján mérnök, a mezőgazdasági igazgatóság főmérnöke és Hegedűs Tibor, a gép- és traktorálloraás igazgatója beszélgettek az aratókkal. Az elvtársgk már reggel óta róják a mezőgazdasági üzemek határát, hogy tájékozódjanak az aratás menetéről, a gondokról, problémákról. A kombájnok röpke percek után elindulnak. Mi pedig az egyik kollégámmal szót váltottunk a járási funkcionáriusokkal. — Nehéz aratás lesz! — mondotta a vezető titkár. De azért optimisták vagyunk és hisszük, hogy eredményesen birkózunk meg a nehéznek ígérkező feladatokkal. Célunk, hogy a járásunk teljsítse az ötödik ötéves terv gabonatermesztési feladatait. Az állami eladás, a kiváló vetőmag biztosítása mellett abraktakarmány alapból szintén önellátók akarunk lenni. De ez csak akkor lehetséges, ha nem lesz több szemveszteség 2—3 százaléknál. Ez viszo/it nagyon gondos munkát kíván főleg azért, mert a gabonatábláknak több mint 40 százaléka a rossz időjárás következtében megdőlt. A jelentős jégkár is kedvezőtlenül befolyásolja a kitűzött célok megvalósítását. Ennek ellenére is bizakodunk. Hisszük, hogy az aratásban dolgozók munkakezdeményezése, a szocialista munkaverseny, amelyet a nyugat-szlovákiai kerület felhívása alapján elfogadtunk, és megtanácskozták a dolgozókkal, minden bízonynyal hozzájárul a gyors és veszteségmentes betakarításhoz. Persze nemcsak az aratás fontos, hanem a szárítás és raktározás is. Jóval több szárítóberendezéssel rendelkezünk, mint tavaly. Raktározási gondjaink is vannak, összefogva más szervekkel, megoldjuk azokat. Több műanyag hangárt is létesítünk raktározás céljára. Azt hiszem, a jó politikai-szervező munka jelentősen segíti majd a betakarítás meggyorsítását. A komárnoi járásban mintegy 30 ezer hektárról kell learatni a gabonát. A munkálatok meggyorsítása céljából közel 200 „vendég“ kombájnt várnak, s így mindössze 75 hektár terület jut általában a különböző típusú arató-cséplőgépekre. Július elején, a kombájnosok járási értekezletén megtanácskozták a nyugat-szlovákiai kerület és Klucha Ignác, a Hurbanovoi Gép- és Traktorállomás veterán kombájnistájának a felhívását, s hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére- vállalták: a gabona időbeni és minőségi betakarítását, a kapacitások, valamint a munkaidő maximális kihasználását — beleértve a vasárnapokat is. — Emellett vállalták, hogy a szemveszteség nem lesz általánosságban két százaléknál több. Továbbá vállalták, a csapadékos időjárás esetén a technikai segédeszközök kihasználását, a jó összmunka alapján a gépek azonnali megjavítását, az előírt munkabiztonsági és tűzvédelmi intézkedések maradéktalan betartását. Tekintettel a nehéz körülmények közötti aratásra, diferenciáltan dolgozták ki a szocialista munkaverseny feltételeit mind járási, mind helyi méretben. Gondolom, a versenyfeltételek alapján történő külön jutalmazás is serkentőleg hat az aratás legfőbb tényezőjére, a gépeket irányító, karbantartó emberre. Igaz viszont, hogy nem a prémium a leglényegesebb, hanem a szakemberek becsületes, öntudatos hozzáállása, amely a lehetőségek maximális kihasználását jelenti. — Még a sikeres betakarítás fontos tényezőjéről beszélgettünk, megérkeztek a gabonát szállító traktorok. — Még két pótkocsival kell, és teljesítjük az állami eladási tervet — újságolta az egyik traktoros az elnöknek. — Röpke perceken belül a tábla végére értek a kombájnok, és a pótkocsikba engedték az aranylóan csillogó búzaszemeket. Amikor megteltek, elindultak a vontatótraktorok a felvásárló üzembe, hogy átadják az utolsó mázsákat. Ezzel a dunamenti szövetkezet július 5-én teljesítette eladási tervét, s újból első lett az országban. Gondolom, az aratás befejezésében is jeleskednek. — Nemcsak a gabona betakarításában szeretnénk elsők lenni, — mondotta búcsúzáskor a napbarnított agronómus — hanem a szalma összehordásában is, hogy aztán jöhessen az eke, a jövő évi termés megalapozója. Tóth Dezső A határőr a Duna vizét kémleli. A szocialista határokat védik — Mindig a határőrségnél szolgált? — érdeklődtem a fiatalembertől. — Ugyanezen a helyen, válaszolt kérdésemre. Úgy elszaladt ez a két esztendő, hogy észre sem vettem. Igaz, voltak kemény napjaink, de azt már elfeledtem. S ami lényeges, tökéletesítettem a szlovák tudásom és már nincsenek nyelvi nehézségeim. A faluban is sok ismerőst, barátot szereztem. Közös sportnapokat szervezünk és a táncmulatságokon együtt szórakozunk a helybeli fiatalokkal. Á társadalmi munkát is sokszor közösen végeztük a falubeli SZISZ- tagokkal. Egyszóval, jól kijövünk. Győri Zoltán, a „példás határőr“ cím tulajdonosa. Mint őrparancsnokot is kitüntették. Tagja a SZISZ vezetőségének s az elnök elismerően szólt Aki az első rendet vágta Péter—Pál. Nyoma sem látszik a községben az aratás izgalmának. Nem hullat keserves verejtéket egyetlen kézi kaszás, marokszedő és kévekötő sem. — Most csak K. Dajka Lajos kezdte egyedül. De mindjárt olyan trammed, hogy nem bírna annyit tenni kézierővel egy falu népe se — mondja Cseh Gyula, a bácskai szövetkezet nappali őre. Távolról úgy tűnik, mintha óriási vertarany lemezt terítettek volna a földre közelebbről válnak szét a részek. Vastag rendek többszáz méter hosszan, kereken — nem hegyesre — vágott tarló és még száron ingadozó kalászéi-dő. Búzatábla. Sebesen forog a vitorla. A szemekkel súlyos kalász könnyen dől. Alacsony, de csupa derűt sugárzó ember száll le a kormány mellől. Állóról izzadság cseppen. Homlokát zsebkendővel törli. — Gyorsan végezzünk, nem állhatok sokáig — ezek az első szavai. — Húsz éve vagyok traktoros, de n rendre vágást is végzem, ha szükséges. — Mint most is. — Igen. Méghozzá velem kezdették. — Miért? — Azt a vezetőség tudhatja jobban. Talán az van *a dologban, hogy a munkát mindig igyekszem becsületesen elvégezni. Aztán ... sok az aratnivalónk, nem várhatunk mindennel, hogy teljesen kombájn alá érjen. A rendrevágással meggyorsul a kombájnok munkája. Ez már fél aratásnak számít. S ha kifogjuk az időt, a szemet sem kell szárítani. — Sok az aratnivaló? — Négyszáz hektár. Csak az baj, hogy csupán egy rendvágónk és egy SZK—4-es kombájnunk van. — Hát az hogy lehet? — Tavaly két rendvágónk és két kombájnunk volt, de az egyik SZK— 4-est kiselejtezték, a másik rendvágónkhoz nincs alkatrész. — Miért nem vásárolnak új gépeket? — Vásárolnánk mi, csak nincs. Az elnökünk már nagyon sokat kilincselt utána, de nem tudott hozzájutni. Ehhez igazán nem tudok mit hozzáfűzni, erre vannak a hivatalos személyek, akik kifejthetnék a véleményüket, ezért más irányba terelem a beszélgetést. — Harminc fok körüli a meleg. Nem kínos a gép „kalitkájában"? — Meleg idő kell az aratásra, hogy korán lehessen kezdeni, este későn leállni, és mielőbb sikerrel végezni! Minden gabonaszem érték. — Jól keresnek? — Természetesen. — Bírja erővel a traktor a munkagép hajtását? — Ez Zetor, 50 lóerős. Még kevés is neki a rendvágó. Többet ki lehet hozni belőle. Viszi is, mint jó szél a gyerekek sárkányát. Pedig igen jó, tömött-sűrű ez a tábla búza. Általában jó minden kalászosunk. A 45 mázsát megadja hektáronként. — S ha már nem lesz szükség rendvágásra? — Akkor sem jélek, hogy kimaradok a munkából. Nemcsak annyiból áll az aratás: hogy meglegyen a szem. El kell végezni a szalmaletakarítást, szántást, meg a másodvetést is. Felgyorsult a gép motorja. Indultak a vitorlák, surrogni kezdett az aranysárga kalászerdő alján a vágólemez. Űjabb három méternyi sávról rendre került a termés. Néhány perc múlva már a tábla másik végén fordult gépével K. Dajka Lajos, aki az idei aratás első rendjét vágta Kelet-Szlovákiában. Illés Bertalan j. »*. »j. ♦♦♦ **• »*♦ »*• •*« **« •*« »*♦ »*• •*« •$« »J« *2« •$» *2* »2« *2* »2» »2* *2* *2* »2* *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ »2* ♦♦♦ *1* ♦♦♦ *1* *1* *1* < Huszonnégy évvel ezelőtt, 1951. Július 11-én fogadta el a Nemzetgyűlés a hazánk határainak védelméről szóló törvényt. Azóta ezt a jelentős napot évről évre megünneplik a határőrség tagjai, a kisegítő szolgálatot teljesítők és az ország népe. A határőrség tagjainak nehéz a szolgálatuk és gyakran életük kockáztatásával kell védeniük hazánk és egyben a szocialista közösség határait. Közismert, hogy Csehszlovákia jelentős része kapitalista országokkal határos. Részben ezért mindig akadnak kalandorok, akik a „zöldövezeten“ keresztül, vagyis illegálisan szeretnének átjutni a határon. Az utóbbi időben a határmenti lakosággal való szoros együttműködés teljesen megakadályozza a próbálkozások sikerét s minden esetben felelősségre vonják a határsértőt. Kik azok, akik a „zöldövezeten“ szeretnének átjutni a határon? Legtöbbnek közülük vaj van a fején. Sokan bűntettet követtek el és meg akarnak lógni a felelősségre vonás alól. Jónéhány elvált szülő, nem akar gyermektartást fizetni. Szép számban vannak megtévesztett fiatalok, akiknek a megmentését jelenti az álljt parancsolás. Hiszen legtöbben „áldozatok“ lesznek a kíméletlen kapitalista világban, vagy rövidebbhosszabb idő után lerongyolódva viszszatérnek hazájukba. Határaink technikai védelme a legkorszerűbb. De ez magában nem elegendő. Legfontosabb a technikát, az éber kutyákat irányító ember, a határt védő katona. Hazánkhoz hű, politikailag fejlett, testedzett fiatalemberek dacolnak az időjárás viszontagságaival, éberen figyelnek a fagyos, zivataros éjszakákon és semmitől nem félve, védik hazájukat. A közelmúlt napokban Vysoká pri Morave község mellett látogattuk meg az egyik egységet. Sok ügyes, talpraesett fiatalemberrel beszélgettünk. A fiúk 90 százaléka tagja a SZISZ-szervezetnek, ahol kiváló nevelőmunka folyik. Nem véletlen, hogy hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére rendezett akció eredményességéért megkapták a SZISZ Központi Bizottságának elismerő oklevelét. Kiváló eredményeket értek el az ideológiai nevelésben, a szocialista munkaversenyben és az összmunkában a falusi SZISZ-szervezettel. A határőrség tagjai sokat adnak a szemléltető agitációra is. A folyosókon ízlésesen díszített táblák egész sorát találjuk, amelyeken a faliújságtól kezdve különböző propagáciős anyagot láthatunk. A híradó újságjuk szintén nagyon ötletes. A sokszínű lapok számaiban többször találkoztam Győri Zoltán, mint jó futó, kiváló lövő nevével. Kisvártatva találkoztam a jóképű fiatalemberrel. Kiderült, hogy Mátyusföld szülötte, Trsticéről (Nádszegről) vonult be katonának. Zoltán már jó ideje megkezdte a centiméter nyírását, ha minden jól megy, őszelején leszerel. A ■% A komáromi járás vezető funkcionáriusai rendszeresen látogatják a gabonát betakarító szövetkezeteket. A felvételen Póka elvtárs, mezőgazdasági titkár, Hegedűs Tibor, a gép- és traktorállomás igazgatója, Hlaváč Anton, a járási pártbizottság vezető titkára, Takács mérnök, a Radvány-i Efsz elnöke és Perovsky Ján mérnök, a mezőgazdasági igazgatóság főmérnöke, a betakarítógépek irányítóival váltanak szót. Foto: —tt— Pionírok képviselői a határőrök tanácskozásán. ♦2 Foto: —Ц— Őrjáratra indulnak a határőrség tagjai, hű segítőtársukkal, a kutyákkal. munkájáról. A parancsnoka ezt mondta róla: „Sok ilyen keménykötésű* parancsot hűen teljesítő, katonára lenne szükség.“ A bátor határőrök mellett a határvédelemhez jelentősen hozzájárul 6 lakossággal való együttműködés. Vysoká ezen a téren méltán érdemelte ki a példás község elnevezést. A Morava folyó tőszomszédságában elhúzódó falu minden lakójának érdeke, hogy illegálisan senki ne léphesse át a határt. E cél érdekében az önkéntes határőrök rendszeres szolgálatot tartanak. A SZISZ-tagok szintén becsületbeli kötelességüknek tartják a határ védelmét. A pionírcsapatok is bekapcsolódnak a határvédelembe és a közelmúltban az odaadó munkájuk jutalmául magas kitüntetésben részesültek. A szövetkezeti tagok a drót mögötti részt is művelik, s valamenynyien nyitva tartják a szemüket, á katonák pedig viszonozzák közreműködésüket. Bizony tavaly ősszel, a mostoha időjárásnál nagyon jól jött a katonák segítsége. A község vezetői a határőrség tagjaira is mindig számíthatnak a tártársadalmi munkák elvégzésénél. Vravková Františka, a helyi pártszervezet elnöke, a következőképpen fejezte ki az együttműködést: I „Nálunk mindenki, de főleg a kommu. nisták vannak tudatában, hogy a' szocialista határokat védik. Ezért vagyunk segítőtársaik bátor határőreinknek“.-ít~
