Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-13 / 37. szám
Nagyüzemi gyümölcstermesztési tapasztalataink Á bohatái szövetkezet 1518 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik, a kukoricatermesztö körzetbe tartozik. Községünkben a sokévi átlagos csapadékmennyiség 582 mm, a tenyészidöben 318 mm. A levegő átlagos páratartalma 74— 76 %, az uralkodó sželek iránya általában északnyugati vagy északi, a kísérő szeleké délkeleti. Földjeink többnyire laza szerkezetűek, néhol homoktalajok, néhol mézgás földjeink vannak. Fekete humusztalaj csak a Zsitva folyó mentén található, mint aluviális képződmény. Határunk domborzati viszonya síkság. Szövetkezetünk 1966-1967- ben telepítette a 80 hektár gyümölcsöst. Kajszibarackot 50 hektáron termelünk: 25 hektár Magyar legjobb, 2'5 ha Borsiféle rózsakajszi. Továbbá van 10 hektár ősizbarackunk (Red haven J és 20 hektár almánk (Jonathán, Golden delicious, Starking) is. A gyümölcsös homoktalajon terül el. Minden évben nagy a fagyveszély. Néha a virágok, máskor a már megkötött termés fagy le. Az említettek ellenére már szép hozamokat is elértünk. Két évvel ezelőtt például 80 mázsa kajszi-, illetve 270 mázsa őszibarackot szüreteltünk hektáronkénti átlagban. TELEPÍTÉS és müvelésmod Kezdjük talán a kajszival. A Magyar legjobb 6X4, a Borsiféle rőzsakajszi pedig 6X5 méteres kötésben van ültetve, katlankbronára nevelve. Az őszibarack 6X4 méter kötési távolságra van ültetve, művelési módja szintén katlankorona. Az almásban a Hungária sövényt részesítettük előnyben, ahol az ültetési távolság 5X3 "méter. A metszésről annyit: koronaalakító és ritkító metszést végzünk. Az őszibaracknál augusztusban zöld metszést, válogatást végzünk minden második évben, ha a munka- és erőviszonyok kedvezően alakulnak. TÁPANYAGPÔTLÄS ÉS GYOMIRTÁS Ezidáig csafc. egyszer adtunk a fák alá istállótrágyát. Műtrágyát viszont minden évben adunk, mégpedig 300 kg tiszta tápanyagot egy hektárra. Az utóbbi években már zöldtrágyázást is alkalmazunk (som kóró), sőt komposztot is juttatunk a talajba. A tápanyagpótlás ésszerűbbé tételét akadályozza az a tény, hogy minden évben kénytelenek vagyunk NPK-trágyát adni a gyümölcsösre, mert másféle speciális műtrágyát nem kapunk a felvásárló és ellátó vállalattól. A kajszi- és őszibarackosban Herbex készítménnyel irtjuk a gyomokat. Tavasszal 6 kg-ot juttatunk ki belőle egy hektárra 900 liter vízben. A tenyészidőben Gramoxonet használunk, hektáronként 5 litert, ugyancsak 900 liter vízben. Itt említem meg, hogy a gyomirtást HR-4 speciális permetező kerettel oldjuk meg. Ezt a keretet Z 4011 erőgépre szerelve üzemeltetjük, 4 szóróval rendelkezik, így 6 méter széles területet képes egyszerre megpermetezni. Az almásban a korábbi években szintén a Herbex vagy a hasonló tulajdonságú Gesatop készítményt használtuk, de mivel nem hatottak a tarackra és az egyéb mélyen gyökerező gyomokra, az idén már a Caragard-kombi készítménnyel kísérleteztünk. Ezt a szert késő ősszel és kora tavasszal kell kijuttatni, de mi csak tavasszal adhattuk, mert akkor kaptuk meg. Egy hektárra 20 kg-ot adtunk belőle, s így egyszeri kezelés is hatásosabb lett mint az előző években használt permetanyagok alkalmazása. Ha szükséges, a tenyészidöben az almásban is Gramoxone készítménnyel irtjuk a gyomokat, mint a barackosban. VÉDEKEZÉS A KÁRTEVŐK ÉS BETEGSÉGEK ELLEN A permetezést Z-4011 erőgépekkel üzemeltetett S-31 típusú permetező gépekkel oldjuk meg. A gyümölcsös területén van egy kisebb víztároló, onnan szállítjuk a vizet a permetléhez. Korábban a permetező gépekkel jártak oda vízért, sok volt az üresjárat, az üzemanyagfogyasztás, kicsi a napi átlagteljesítmény. Ma már egy 30 hektoliteres tartálykocsival szállítjuk a helyszínre a vizet, ahol egy személyt megbíztunk a megfelelő töménységű oldatok előkészítésével. Ezen módosítások következtében a korábbi 7 hektárról 12 hektárra növeltük a permetező gépek napi átlagteljesítményét. Gondolom, nem szükséges bővebben magyarázni ennek jelentőségét. A kajszi téli lemosó permetezését 1 %-os Nitrosan 50, vagy 2 %-os Arborol készítménnyel végezzük (minden esetben 900 liter vizet kell számítani egy hektárra). Esős idő esetén virágzás után a gnomóniás betegség megelőzésére 0,3 %-os Dithane M 45 készítménynyel kezeljük a fákat, majd két hét múlva megismételjük a permetezést. Molyok ellen ezidáig nem volt szükséges védekezni. Az őszibaracknál hasonló lemosó permetezést végzünk, mint a kajszinál, majd pirosbimbós állapotban levélfodrosodás ellen 0,1 %-os Venturol készítményt használunk. A zöld levéltetvek ellen 0,1 %-os Intrationnal vagy 0,15 %-os Bi-58 készítménnyel kezeljük a fákat. Szedés előtt 0,15 %-os Phosdrinnal kezeljük az őszibarackot. Az alma növényvédelme már kissé összetettebb. A téli lemosó permetezést szintén Nitrosan és Arborol készítménynyel végezzük, de 2, illetve 4 %-os töménységű permetlével. Erre főleg a pajzstetvek miatt van szükség. Pirosbimbós állapotban lisztharmat ellen 0,75 %-os Thiovittal permetezünk. Itt keli megemlíteni, hogy telepítéskor keverve ültették ki az egyes fajtákat (Jonathán, Golden delicious, Starkin), hogy jobb legyen a megporzás, ezért most mind a 20 hektárt egyformán kell kezelni lisztharmat ellen, ami elég költséges dolog. Egyébként elég volna 5 hat permetezni, mert csak ennyi Jonathán van. Virágzáskor 0,3 %-os Thiovittal permetezzük az almafákat, mégpedig a kora délelőtti vagy késő délutáni órákban, nehogy kárt tegyünk a méhekben. Ezt követően 7—9 napos időközökben permetezzük az almafákat. Még egykétszer 0,4—0,5 %-os Thiovittal, később 0,1 %-os Karathane, majd 0,07 %-os Fundazol készítménnyel, egészen július elejéig. Csapadékos időjárás esetén varasodás ellen kell védekezni, persze ha Fundazollal permeteztünk, mást nem szükséges kijuttatni. Más esetben Orthociddal, Dithane M 45 vagy Perozin készítményeket alkalmazhatunk, 0,3 %-os töménységben. Jelentős kártevő az almamoly is, amelynek kártétele ellen á központi előrejelzés szerint 0,2 %-os Metationnal védekezünk, kétszer megismételt kezeléssel. Levéltetvek ellen 0,06 %-os Pirimor, 0,15 %os Phosdrin vagy Anthio, esetleg 0,15 %-os Bi-58 készítményt használunk. Utoljára három héttel szedés előtt permetezünk 0,3 %-os Orthociddal, így fényesebb és elállóbb lesz a termés. A permetlébe minden esetben teszünk 0,025 % Cittowet vagy Sandovit készítményt is, amely növeli a tapadást. A felsoroltakból látni, menynyi problémával kell megküzdeniük a gyümölcstermesztőknek, hogy értékes árut adhassanak a közellátásnak. Ameddig ilyen mérsékelt időjárású telek lesznek, még több gondra és problémára van kilátásunk, mert az enyhe tél kedvez az áttelelő gombák és állati kártevők számára. S ez esetben nagyon sok múlik az emberi szorgalmon, a hozzáálláson, mert csak hozzáértéssel és szorgalmas munkával lehet elérni a kitűzött célokat és gazdaságosabbá tenni a termelést. Szövetkezetünk gyümölcsészetének minden dolgozója ezen fáradozik! Kardhordó László gyümölcsei Efsz Bohatá л hozzáértő tenyésztőknek ” a nyári hónapokban könnyű dolguk van, mert zöldet is etethetnek kedvenceikkel. Az olcsó zöldtakarmány könnyen beszerezhető és a nutriák is szívesen fogyasztják. Némi erőtakarmánnyal együtt etetve a zöldeleség kedvezően hat az utódok növekedésére és fejlődésére, a nőstények termékenységére és a prém minőségére is. Persze a zöldtakarmányok etetésekor is be kell tartani néhány igen fontos alapelvet, mert csakis így vehetjük elejét az emésztési zavaroknak vagy az esetleges elhullásoknak. A zöldet mindig frissen, röviddel a kaszálás után adjuk a nutriáknak. A fonnyadt zöldet nem szívesen fogyasztják az állatok. Igen veszélyes dolog fülledt zöldet etetni, mert többnyire hasmenést okoz. A csapadékos, nedves időben kaszált és nehezen szellőző raktárakban tárolt zöldtakarmány fülled be legkönnyebben. Ezért az általános tapasztalat szerint legjobb követlenül etetés előtt levágni a herét, a lucernát, vagy a füvet, semmint napokig tárolni a zöldtakarmányt. A tenyésztők eltérően vélekednek a zöldtakarmányok adagolásának legmegfelelőbb időpontjáról. Ha naponta egyszer (este) etetünk, akkor legjobb előbb a szemeseket feletetni, s az abrak elfogyasztása után odatenni az állatok elé a zöldet. A szabadon élő nutriák általában estefelé indulnak harapnivalót keresni, ezért a háztájiban nevelteknek is annyi zöldet adjunk, hogy késő este, sőt ha úgy tetszik nekik, még éjjel is legyen mivel foglalatoskodniuk. Akik naponta kétszer etetik az állatokat, azok rendszerint reggel szentet, este pedig zöldet adnak a nutriáknak. A zöldtakarmányok napi adagját az állatok minőségétől és korától kell függővé tenni. Egy fejlett állatnak naponta 0,8—1 kg zöldet kell adni. A kicsinyeit nevelő nősténynek valamivel többet adunk, mert a néhány napos fiókák már zöldet is esznek. Lényegében a zöld az első szilárd eledel, amit az anyatej után elfogyasztanak. Az állatok falánksága szerint kell növelni az anya napi adagát. Helyes adagulás esetén a kifutókban, ahol elhelyeztük a takarmányt, nem szabadna növényi maradványoknak lenni. Ugyanakkor ne spóruljunk túlságosan a takarmánnyal, mert néhány órával etetés előtt már nagyon kiéheznek az állatuk, s ha eléjük tesszük a takarmányt, igyekeznek elűzni egymást az eledeltől. A takarmányozás helyességéről nemcsak a fiókák növekedése, a szőrzet fényessége, és az állatok egyfajta elégedettsége alapján győződhetünk meg, hanem a trágya konzisztenciája szerint is. A trágyának a zöldtakarmányok etetésekor is keménynek, hengeresnek kell lennie. Ha a trágya lágy, vagy egyenesen folyékony (hasmenés), ez arra figyelmezteti a tenyésztőt, hogy rossz minőségű, fülledt takarmányt etet, vagy a nutriák szervezetére ártalmas növények keveredtek a takarmányba. A nutriák számára legalkalmasabb zöldtakarmány a lucerna, a herefélék és a gabonahüvelyes keverékek. Sok tápanyagot, emészthető fehérjét tartalmaznak. De etethetünk a nutriákkal kukoricát, gabonafélét és füveshere keveréket is. A határozott céllal termesztett zöldtakarmányokon kívül alkalmi takarmányokat, zöldséghulladékot (fejessaláta, kel, karfiol, káposzta, borsó, sárgarépa levelestől, uborka, tök) is adhatunk az állatoknak. Nem ajánlatos azonban burgonyaszárat, paradicsom-, vörös- és fokhagymaszárat, valamint paprikaszárat etetni! A nutria a túlfejlett salátát és a karfiolt szereti a legjobban. Szívesen fogyasztja az uborkát is, de annak tápértéke igen kicsi. A káposzta, főleg nagyobb mennyiségben etetve felfúvódást, vagy hasmenést okoz. Az utóbbi időben több temálnáról, akácról, tölgyről, nyírről, bükkről, nyárfáról és eperfáról tört gallyakat rágcsálja legszívesebben. A fűzfagallyakat is szívesen fogyasztják az állatok, de óvatosan adagoljunk — az összes zöldtakarmánynak legfeljebb húsz százaléka lehet fűzfagally. Felhasználhatok a gyümölcsfák ágai is, de ezeket általában télen, a metszések idején szoktuk felkínálni az állatoknak. Szőlőtermő vidékeken a veszszőt is feletethetjük, ha nincs lepermetezve. A nutriáknak semmi esetre sem szabad tűlevelű fákról, gesztenyéről, feketebodzáról, berkenyéről és égerfáról tört ágakat adni! Hetente kétszer adjunk fogkoptató ágakat nutriáknak. Ha nagyobb mennyiségű zöldágat is be tudunk szerezni, részben helyettesíthetjük vele a szokásos zöldtakarmányokat. Az ágacskákat általában este, a zöldtakarmány után teszik az állatok elé, így még késő éjjel is van mit rágcsálniuk. Zöldtakarmány a nutriáknak nyésztö hozzálátott a takarmánykel termesztéséhez: A döntés helyes, mert a takarmánykel jól tűri a mérsékelt fagyukat, így még késő ősszel vagy tél elején is zöldtakarmányt etethetnek állataikkal. A kisállattenyésztők nagyon ésszerűen járnak el, amikor a határi utak, erdőszélek, a nagyüzemi termelésben hasznosíthalatlan területek fűnövényzetét összegyűjtik és feletetik. Bureš és Kostron szerint egyes gyomnövények (pl. a laboda, a pitypang, a csorgókat, a tarackbúza, a folyondár szulák, a csalán, a nád stb.) igen megfelelőek, mások (pl. a porcsin, a libatop, az aggófű, a pipacs, a mezei zsurló, a maszlag, a beléndek, az őszi kikerics, a fecskefü, a mocsári gólyahír stb.) viszont mérgezők a nutria számára. A veszélyes gyomok közül bizonyára sokat ismernek a tenyésztők és kiválogatják őket a takarmányból, a kevésbé ismertek viszont általában jellegzetesen kellemetlen bűzt árasztanak, így az állatok nem fogyasztják el a felkínált, de számukra veszélyes növényeket. Az erdőszéleken vagy vizenyősebb területeken kaszált takarmányt jól nézzük át, nincs-e benne mérgező növény. Ha nem ismerjük a mérgező gyomokat, inkább minden ismeretlen gyomot válogassunk ki a takarmányból, nehogy több kárt, mint hasznot csináljunk. A nyári hónapokban rágcsálnivalóval, bokrokról, fákról tört ágacskákkal tehetjük változatosabbá a zöldtakarmányozást. Bureš szerint a nutria a Az utóbbi években helyenként előfordult, hogy mérgezést kaptak az állatok, mert vegyszerekkel lepermetezett takarmányt fogyasztottak. Ezért jó, ha a tenyésztő kaszálás előtt utánanéz, nincs-e valamilyen — az állatokra károsan ható — vegyszerrel kezelve a növényzet. Azzal is számoljanak, hogy egy távolabbi parcelláról is eljuttathatta a szél az általunk kiválasztott kaszálóra a vegyszereket, a permetlét vagy a lombtrágyát. Ezért permetezett terület közelében csak 1—2 kiadós eső után tanácsos kaszálni! Meglehet, egyesek feleslegesnek tartják ennyit írni a zöldtakarmányozásról és az óvintézkedésekről, ám mégis megteszem, mert egyre gyakrabban kapunk hírt fertőzésekről, elhullásokról és vetélésekről. A hozzáértő tudja, milyen sok fáradságot és nem utolsósorban költséget jelent egy valóban jó haszontulajdonságú tenyészet kialakítása s azt is megérti, mit jelent egy jó tenyészállat vagy egész tenyészet elvesztése. Hát inkább vigyázzunk, előzzük meg a bajt! Végül még annyit: zöldtakarmányozáskor tartsuk szem előtt, hogy a zöld eledel nem fedezi az állatok tápanyagszükségletét. Lucerna és here etetése esetén is kell adni 80— 120 gramm eiátakarmányt a nutriáknak naponta. Más kérdés, hogy a szemeleség egy részét száraz kenyérrel is helyettesíthetjük! Ing. F. KUKLA, CSC. (Záhradkár, chovateľ 5 75) Ne pocsékolódjon a takarmány! Azt hihetné az ember, a címben szereplő tanács hangoztatása teljességgel fölösleges, hiszen a baromfitartónak legközvetlenebb érdeke a takarékoskodás a takarmánnyal. Nem így van: lépten, nyomon tapasztalható, hogy nem megfelelő formájú, nagyságú edényből igen sok takarmány kiszűrődik, elpocsékolódik. A malacetetö lapos favályú, az ócska lábos, lavór bizony semmilyen korú és fajú baromfinak nem megfelelő etetője. Főleg nem, ha ke. vés van belőle, s alaposan teletöltik, hogy sok állat fogyaszthasson belőle. Ugyancsak sok takarmány szóródik el, mert alacsony az etető, az állatok kedvükre vehetik kifelé a csűrükkel vagy beleállnák és a lábukkal kotorják kifelé. Ha arról esik szó, hogy megfelelő legyen az etető, ne drága, bonyolult eszközre gondoljunk. A legegyszerűbb fa-, műanyag-, fémvályú is jó etető lehet, ha drót- vagy lécosztóval megakadályozzuk az állatok beleállását, csőrük szabad mozgását a takarmányban. Egy szál léc, illetve drót véglgvezetésével a vályú fölött sok takarmányt menthetünk meg a szennyeződéstől, a kiszóródástől. Ha alacsony peremű az etető, magasítőlábat szereljünk rá. Szükség esetén téglaalátéttel is emelhetjük az etetőt. Tekintsük szabálynak: az etető pereme a baromfi vállmagasságában legyen! . Fontos az is, hogy az etető pereme befelé hajló legyen. A favályúk függőleges vagy kifelé irányuló peremére vékony lécet szögelhetünk, mert az is akadályozza a takarmány kiszórását. Amikor csak kukoricát vagy búzát, árpát fogyasztott a baromfi, kevésbé kellett a takarmány kiszórásától tartani. Ma azonban már a legtöbb baromfitartó vegyes darakeveréket, futorral, vitaminkészítménnyel kiegészített takarmányt etet, és ebben már válogat, szemelget a csirke, a tyúk. Kapar, csőrével a neki jobban tetsző szemek között válogat, sokat kiszór tehát. Ezt kell megakadályoznunk megfelelő etetők használatával! (Bt) Az S-31 típusú permetező gép munka közben A Caragard-kombi hatása az almásban — az előtérben látható forduló nincs gyomtalanítva (A szerző felvételei
