Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-05 / 27. szám
Eredményes lúdtenyésztők A lúdtenyéztésben éppúgy, mint a többi állattenyésztési ágazatban, a termelés legfőbb bázisa a törzsállomány. Szám szerinti alakulása a termelőkapacitás egyik meghatározója. A másik fontos tényező a termelés színvonala, amelyet az adott fajta, a termelési technológia, a tartási körülmények és az üzemtípus is számottevően befolyásol. Kelet-Szlovákiában gyors ütemben fejlődik a nagyüzemi lúdtenyésztés. A Vojany-i (Vajáni — trebišovi járás) jövő Efsz egyike azoknak a szövetkezeteknek. amelyekben a lúdtenyésztés nagyüzemi módon történik. A közelmúltban a lúdtenyésztési eredményekről és gondokról beszélgettem Rezes Sándor elvtárssal, a szövetkezet elnökvel, Krajnyik Ilonával, az efsz ökonómusával, valamint a Kocsis és a Vajo házaspárral, a törzsállomány gondozóival. Beszélgetésünk közben a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy az efsz-ben eleinte csirkeneveléssel foglalkoztak. Ez az ágazat állandóan ráfizetéses volt, ezért a baromfikeltető vezetői a szövetkezet vezetőinek a ládtenyésztést javasolták. A szövetkezet vezetősége elfogadta a jónak ígérkező tanácsot. A hely, amelyet kiszemeltek a libáknak, legelő volt, mellette viszont mocsár terült el, ahol a legnagyobb szárazság idején is állt a viz. A lúdtenyésztés hétszáz libával kezdődött, amelyekből a legalkalmasabbakat kiválogatták, hogy létrehozzák az tojóállományt. Tanulmányozták a szakirodalmat, a legkorszerűbbnek ismert eljárásokat, meglátogattak néhány hazai és külföldi libatenyésztéssel foglalkozó gazdaságot. Ekkor kiderült: erre nincs pénzük. Maradt az egyszerű megoldás: a drótkerítés, a deszkából felépített tojóház. Az eredmények semmivel sem voltak rosszabbak, mint a korszerű betonépítményekből álló libatelepeké. A libatelep dolgozói évente több mint 2 millió koronával járulnak hozzá az efsz eredményeihez. Hogyan lehetséges ez? Kocsis Ferencné és Vajo Gézáné állatgondozók véleménye szerint a jó eredmények eléréséhez nem az emberi szemnek tetszetős, nagyon drága épület a fontos, hanem elsősorban az állat igényeinek kielégítéséről kell gondoskodni. — A libatenyésztés technológiáját saját feltételeinknek megfelelően alakítottuk — mondotta Rezes elvtárs, a szövetkezet elnöke. — így sikerült is előbbre jutnunk. Tavaly egy tojótól harmincöt tojást értünk el, ami a jelenleg ismert legkorszerűbb eljárásokkal elért eredményeknél is jobb. A lúdtermelés gazdaságosságáról a tapasztalt gondozók mondották el észrevételeiket. Kocsis Ferenc jól ismeri a lúdtenyésztés csinyját-bfnyját. Hét éve dolgozik a libatenyésztésben, feleségével együtt ezer libát gondoz. — A törzsállomány az ágazatnak talán a legegyszerűbb szakasza — mondotta — mégis nagyun sok buktatója van. Különösen az utóbbi években panaszkodnak a termelők a tojástermelés folyamán előforduló kloáka és más gyulladásos betegségekre. Ez a betegség fokozott éberséget és védekezést kíván a gondozóktól. Nálunk még a járványos libainfluenza sem fordult elő, ami azt bizonyítja, hogy az állománynnk edzett, betegségekre nem érzékeny. Vajo Géza szintén kezdettől, vagyis 1968-101 a törzsállományt gondozza. Elmondotta, hogy a fejlődés az utóbib három évben töretlen volt. A tojóállományt 300 darabbal bővítették. Ivararánya 1:3, vagyis egy gúnárra három tojót tartanak. Az időnként változó termékenységi eredmények indokolják ezt a viszonylag szűk arányt. Ezenkívül inaktív állapotban is tartanak gúnárokat, az összes gunárállomány körülbelül húsz százalékának megfelelő mennyiségben. — Tapasztalatból tudjuk, hogy a gúnárok az első tenyészévükben nem eléggé termékenyítenek, ezért többéves gúnárokkal tesszük a termelést biztonságosabbá — magyarázza Vajo Géza. — A hizlalás mellett néhány értékes tulajdonság javítására törekszünk. Ilyen például a toll fehér színe, annak arányos növelése a testfelületen, a tojás darabszámúnak és a kikeltethető naposlibák egyedszámának növelése. Krajnyik Ilona ökonőmustól megtudtam, hogy tavaly a broilerliba hizlalásánál szép eredményeket értek el. Egy kilogramm súlygyarapodásra 2,77 kg takarmányt használtak fel, vagyis a 4 kg-os súlyt 52 nap alatt 11 kg takarmány félhasználásával érték el. Az 5000 db broilerliba 96 százalékát első osztályban értékesítették. Darabjáért 80 koronát kaptak, ami 400 ezer koronát hozott a közös kasszába. Az egyedenkénti tolllermelést tavaly 12 dkg-ról 15 dkg-ra növelték és 13 mázsa libatollért és pehelyért 156 ezer koronát kaptak. A naposliba értékesítése 1,5 millió koronát hozott a szövetkezetnek. — Hazánkban a lúdtenyésztés elsősorban exportcélokat szolgál. A belföldi fogyasztás igen kicsi. Hogyan lehetne a belföldi piac ellátását fokozni? — Véleményem szerint az ország lúdtermelésének az eddigieknél gyorsabb ütemű és hatékonyabb fejlődése csak korszerű takarmányozási technológiával, a termelési irány igényének figyelembevételével kialakított új hazai fajtákkal, vagy hibridekkel, az eddigieknél jobb termelésszervezéssel, valamint az állategészségügyi helyzet gyökeres megjavításával érhető el. Szükséges továbbá olyan egységes termeléspolitika kialakítása, amelyben — a jelenlegi gyakorlattal ellentében — a termelés különböző fázisaiban a közgazdasági szabályozók azonos irányban hatnak. Vagyis ne alakulhasson ki ellentétes érdekeltség a tojástermelők és a naposállat előállítók, továbbá a nevelő- és a hizlaló gazdaságok között. Minden termelési szakaszban megfelelő mértékű és megközelítően azonos jövedelmezőségi színvonal kialakítása és fenntartása szükséges ahhoz, hogy az ágazatban meglevő potenciális lehetőségek kellőképpen hasznosíthatók legyenek. Szövetkezetünk például csak 1972- ben, a kormányprogram megjelenése után tért rá intenzíven a lúdtenyésztés fokozására. Azelőtt előfordult, hogy a tollat, a naposlibát, sőt a broilerlibát is csak üggyel-bajjal tudtuk értékesíteni, holott úgy a szövetkezetünknek, mint népgazdaságunknak is jövedelmező volt. Munkaszervezés, gazdaságosság! Ezek a szavak hangzottak el Vojany-i beszélgetésünkkor legyakrabban. Amikor a libatelepet létrehozták nem gondolhattak lenyűgöző épületre, mert nem volt pénzük. Állami támogatás nélkül, saját erőből építettek mindent és gazdaságosan. — Mi, akik csak a termeléssel foglalkozunk — veszi át a szót Krajnyik Ilona ökonómus — keveset tudunk a lúdtenyésztés népgazdasági hasznáról, illetve nem látjuk annak összefüggéseit a külpiaci realitásokban sem. Azt azonban mindenképpen látjuk, hogy a lúdtermelés a háború előtti szinthez képest az egész világon visszaesett, és hazánkban sem fejlődik a baromfigazdaság egyéb ágazatainak megfelelően. Néhány éves tapasztalataink alapján rájöttünk, hogy szét kell választanunk a máj- és a hústípusú fajtákat. 1972-ben Landes egyedet is tartottunk, ami kizárólag májtípusú volt, de a 40 dkg-os inájátlagsúly messze elmaradt a keresett minőségtől, így felszámoltuk és áttértünk a hústípusú Rajnai egyed tartására. Ezt a fajtát lábon, etetéssel lehetett hizlalni. A jövőben is ezt a fajtát fogjuk tartani, mert erre jó piaci kilátásaink vannak. Ugyanis ezt az áruféleséget nemcsak a tőkés piacokon, hanem a baráti országokban is keresik. Ügy érezzük, hogy a lúdhústermelésen belül többéves szerződéskötéssel biztonságosabbá tehetnénk a húsliba termelését, jelenleg 7000 libát tartunk. Ezidáig 5000 broilerlibát értékesítettünk és négyezer libát hizlalunk. A törzsállományunk 4000 tojóból áll, de rövidesen 15 ezer darabra bővítjük. Az idén 52—60 ezer naposlibát adunk el, ezt a számot a jövőben 150—200 ezerre növeljük. A Vojany-i eredmények és tervek alapján reméljük, hogy a lúdtenyésztés az élelmiszergazdaságnak a jövőben is fontos ágazata marad. ILLÉS BERTALAN Az SZKSZ matúškovoi (taksonyi) helyi szervezetében aktív tevékenységet fejt ki Varga Sándor kisállattenyésztő, aki nyulakat, galambokat és kaparóbaromfit tart. Felvételünk rodejlend fajtájú baromfitenyészetének egyik csoportját mutatja be. (Foto: —bara—) О Imafáink — főleg a Jonathán — gyakori, úgyszólván állandó és súlyos betegsége a lisztharmat. Főleg a száraz, meleg vidékeken és a homoktalajukon létesített ültetvényekben okoz tetemes károkat. A megtámadott fák hajtásnövekedése lelassul, a betegség gátolja a levelek asszimilációs tevékenységét, rontja a termés minőségét, csökkenti a hozamot. A megtámadott fákon tavaszszal a zsenge levelek felületén finom, fehér lisztszerfi bevonat látható. A lisztharniatos levelek besodródnak, fakózöldek lesznek, szélüktől kezdve elszáradnak. Később az egész hajtásvég elszárad, a száraz levelek lehullanak, s csak nyáron jelennek meg a friss levelek. A rügyek is fertőződnek — egy részük elszárad, de a megmaradókból sem lesz a következő évben virág vagy gyümölcs. A hiányos lombozatú fa nem rendelkezik kellő asszimilációs felülettel, ezért a termés sem fejlődik ki kellőképpen, s csökken a „berakodás“ is. Néha az apró gyümölcsök is lisztharinatosak. A fertőzésre addig kerülhet sor, amíg a gyümölcs 2 cm átmérőjűnél kisebb. A fertőzött gyümölcs felületén hálózatos párásodás jelentkezik. A fertőzött rügyekre jellemző, hogy elveszítik finom szőrzetüket, rojtosakká válnak. A gomba a rügyekben telel át, így a fiatal levelek máris lisztharmatosak lesznek. A lisztharmat a nyári szaporodó sejtek, konídiumok által április—májustól' kezdve egészen augusztusig terjed. Legnagyobb a fertőzési veszély virágzáskor és az utána következő hat hétben, majd augusztusban. A megfigyelések szerint hideg, zord tél után csökken a lisztharmat-fertőzés. Az almafajták eltérően reagálnak a lisztharmatra. Legkevésbé ellenálló vele szemben a Jonathan, az Ananász renet, a Téli fehér kálvil, stb. A Téli arany parmen, az Asztraháni piros, a Landsbergi és a Bau-Lisztharmat kártétele az almafa fiatal hajtásán: a fertőzött levelek besodródnak, elvesztik üde zöld színüket, fakózöldekké válnak. Ezért már messziről felismerhető a lisztharmatos fa. mann renet már kevésbé hajlamos e betegségre. A legellenállőb fajták közé tartozik például a Kanadai renet fajta. Most pedig a védekezésről. A téli fatisztogatáskor, metszéskor eltávolítjuk a „lisztes" és rojtos rügyeket nevelő vesszőket, majd tavasszal kiválogatjuk és visszacsfpjük a lisztharmatos hajtásvégeket. A nyesedéket mindig el kell tüzelni! Téli permetezésre 5 százalékos Sulkát alkalmazzunk, hatásfokát 0,5 százalék vasgálic hozzáadásával növelhetjük. Fakadás után 0,7—1 százalékos Sulikol K, 0,5—0,7 százalékos Thiovit, vagy 0,7 százalékos Microlux készítmény használható. Virágzás után 0,5—0,7 százalékos Sulikol K, 0,2—0,4 százalékos Thiovit, 0,2—0,7 százalékos Microlux, 0,05 százalékos Karathane LC, 0,1 százalékos Karathane FN 57, 0,125 százalékos Sápról, 0,06 százalékos Fundazol vagy Benlate, 0,08 százalékos Topsin M, 0,12 százalékos Cercobin WP 50 és 0,03 százaiékos Morestan nyújt védelmet a lisztharmat ellen. A virágzást követő hat hét folyamán — főleg száraz, meleg időjárás esetén — 7—14 naponként kell permetezni aszerint, hogyan növekednek a hajtások. Némely készítmények (Benlate, Fundazol, Karathane, Sulikol K, Tepsin M,j permetlébe nedvesítő szert (például Citowett vagy Hogyan védekezzünk az almafa-lisztharmat ellen Helyes permetezéssel eredményesen védekezhetünk a lisztharmat ellen, s a fák gazdag terméssel hálálják meg a gondoskodást. Foto: va + rá Sandovit conc.) is kell adni: 100 liter permetléhez 8—16 ml-t. Legkésőbb június végén permetezhetünk utoljára Fundazol vagy Benlate készítménynyel! A Fundazol, Benlate és Topsin készítmény a takácsatkák számát is gyérlti. Augusztusban még feltétlenül permetezni kell, hogy csökkentsük a gomba áttelelési esélyeit. Az előzőkben felsorolt szerek valamelyikével permetezzünk, de necsak ködszerűen, hanem kiadós lemosó permetezéssel, hogy minden lisztharmatos felület megnedvesedjen. Vigyázat! Nyáron a déli meleg órákban ne permetezzünk kéntartalmú szerekkel. Ezeket a délelőtti vagy esti, esetleg az éjjeli órákban jnttassnk ki. Komolyabb méretű lisztharmat-fertőzés káros kövekezményeinek megelőzésére legalább 8—10-szer kell permetezni évente, s ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a zöld hajtásválogaást. (Vaj лг/^/дг/ж/лг/ж/хг/аг/^/лг/ж/лг/дг/ж/^/ж/ж/ж/лг/ж/хг/ж/^/дг/хг/ж/аг/ж/лг/Я A zöldségtermesztés fejlesztésével kapcsolatos elképzelések és ami azok megvalósulását fékezi (Folytatás az 1. oldalról.) lódését. Helyes utat választottak. Abban az időszakban segítik a lakosság zöldségellátását, amikor — különösen koratavasszal — ebből a nagyon fontos és vitamindús táplálékból a legkevesebb kerül piacra. Mindezekből megállapítható, hogy a Nové Zámky-i járás mezőgazdászai a zöldségtermesztés terén kitűzött feladatokat teljes mértékben megvalósítják. Erről tanúskodik a közösen kidolgozott termelésfejlesztési terv, amely bele illeszkedik a mezőgazdasági üzemek fejlesztési terveibe, s amelyet, hogy minden érdekelthez eljusson, még könyv alakban is kiadtunk. A jó szándék gyors megvalósulása azonban a gépsorok behozatali problémáiba, túl magas árukba, s gépi betakarításra alkalmas zöldségfajták hiányába ütközik. Ha ezek az akadályok nem volnának, lehetségessé válna, aránylag rövid időn belül megsokszorozni és hatékonyabbá tenni a zöldségtermesztést, csökkenteni a költségeket és a kézi munkaerő szükségletet, s így megvalósítani а XIV. pártkongresszus határozatait. Mudroch jozef mérnök, JMI Nové Zámky
