Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-23 / 34. szám

1975. augusztus 23. SZÖVETSÉGI SZEMLE „A mi munkánknak itt becsülete van.. Még többet kellene tenni... A Veľký Krtíš-1 (nagykürtöst) Já­rásban egyes vezető beosztású szemé­lyek a következőképpen vélekednek cigányszármazású állampolgáraink­ról? Lavrik Milan, a Veľký Krtiš-i Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsége já­rási bizottságának politikai dolgozója: — Járásunkban számos cigányszárma­­zású állampolgár él. Legtöbbjük ma már emberhez méltó, civilizált életet él, sokan dolgoznak — s lói — közü­lük egyesek mezőgazdasági üzemek­ben is. A bušincel (busái) egyesített szövetkezetben több ezzel kapcsolatos pozitív példát tudnék említeni... Csorba Sándor, a bušincel szövet­kezet alelnöke: — Gazdaságunk mu- Iai (mulyadi) részlegének állatte­nyésztési szakaszán több példásan dolgozó cigányszármazású állampol­gár tevékenykedik, akiknek jó mun­káját vezetőségünk kellőképpen érté­keli, jutalmazza. Oláh Zoltán, traktoros. Vámos László, a bušincei szövetke­zet mulai gazdaságának vezetője: — Munkájukkal teljesen elégedett vagyok, s elmondhatom, hogy bár olyan volna a munkához való hozzá­állása a többi dolgozónknak Is, mint egyes cigányszármazású alkalmazot­tunknak .'.. ; „VALAMIKOR MAGÄNGAZDÄKNÄL DOLGOZTAM .. A villa keményen állt a kezében, szénát rakott fel a traktor pótkocsi­jára. Miután a vontató terhével el­ment. Botos Alojz megtörölte homlo­kát, s várta a következő fuvart. Mikor megszólítottam, s elmondtam mi já­ratban vagyok, nem bizalmatlankor dott, s emlékei között kutatva, lassan, de folyamatosan beszélni kezdett: — Nem szegény megboldogult apám emlékét akarom rontani, — hiszen 6 a nagy létszámú családjáért megtett minden tőle telhetőt — de már kora kamaszkorom óta keményen dolgoz­nom kellett. Míg az ország háború után talpra nem állt, magángazdák­nál dolgoztam Tőrincsen — kevéske pénzért fáradságos munka mellett. Később az állami gazdaságban voltam alkalmazásban, majd idegenben sok helyen, legutóbb pedig a hulladékfel­vásárló üzemnél. Ez idő alatt sok jó, s nagyon sok rossz emberrel is al­kalmam volt találkozni. Mikor ugyan­annyit vagy többet dolgoztam, mint munkatársaim, nem egyszer a fejem­hez vágta egy-két rendetlen életű, bottal csinált brigádvezetőcske: „az anyád mindenit gázsó, annyi lóvét szedsz, mint a rendes emberek, dol­gozni meg nuku?“ Ilyenkor nagyon el tudtam keseredni, haragudtam ma­gamra is, meg az egész világra ... Aztán gondoltam egyet, határoztam: Mit kell nekem mindenfelé mászkál­ni, hazajövök Tőrincsre. Azóta a kö­zeli szövetkezet egyik részlegén, Mu­­lyadon dogozom, mint gyalogmunkás, és nagyon jól érzem magam. Nem fél­tem én a munkától soha, s ha a hely­zet úgy kívánja, etetek is a tehené­szetben. Egyszerűen csak azért jó itt dolgozni, mert Igazán megbecsülik a mi munkánkat is. Aztán sző esik a családról, az élet­körülményekről. Botos Alojzék csalá­di házban laknak, amelyhez a szövet­kezet juttatta őket. A hat gyereknek bizony szüksége van az apa helyt­állására. A szövetkezeti alkalmazott két fia jelenleg pionírtáborban van, s jövőre állítólag a másik két fia is ott nyaral. TRAKTOR ÉS ORGONA A gazdasági udvaron egy széles­­vállú. szakállas férfire mutatott Vá­mos László részlegvezető, amikor Oláh Zoltán felől érdeklődtem. Ö 1971-től dolgozik a szövetkezetben, mint traktoros. Munkatársainak állí­tása szerint szorgalmas, becsületes dolgozó, aki munkáját még a legnehe­zebb körülmények között is kifogás­talanul végzi. A 23 éves Oláh Zoltán munkába­­állása első éveiben az Agrostavnál dolgozott, mint segédmunkás, majd tehergépkocsivezető volt. Miután meg­nősült, szülőfaluja szövetkezetében helyezkedett el. Azóta dolgozik itt becsületesen, szorgalmasan. Beszélgetésünk folyamán kiderült, hogy Zoltánnak van egy olyan tartós kedvtelése, amelyet már hosszabb ideje űz. Erről röviden így nyilatko­zott: — Gyermekkorom óta felettébb kedvelem a zenét, s szüleimnek kö­szönhetem, hogy kilenc évig volt al­kalmam és módom zongorázni tanul­ni. Igazán csak most, húsz egynéhány éves koromban érzem, mi mindent je­lentett eddigi életemben a zene. Ez tanított meg arra, hogy jó eredményt csakis kitartó munkával lehet elérni. A zenének köszönhetem a kiegyensú­lyozottságot, amely minden ember életében oly fontos. A múlt hetekben vettem egy 23 ezer korona értékű vil­lanyorgonát, ami tartozéka egy jő ze­nekarnak, amelyen igazán _ élvezet játszani__ „Eredményt csakis kitartó munká­val lehet elérni.“ Egy fiatal férfi élet­tapasztalatai sűrűsödnek ebben a mon­­datocskában, ami úgy szép, ha való­ban részét képezi egy életnek. Oláh Zoltánnál ez adott. Bizonyítja ezt a munkához való becsületes hozzáállá­sa, értelmes magánélete, mely — a jelek szerint — egész életén végig­kíséri őt. „MI EGY 14 HELYSÉGES LAKÓHÁZAT ÉPÍTETTÜNK ...“ Rácz Barna és felesége Júlia, 1965 óta dolgozik a szövetkezetben. Eleinte egy ideig mezei munkásként voltak alkalmazva, majd a vemhes üszők gondozását bízták rájuk. A férfi, még mielőtt idekerült vol­na, 16 évig bányában dolgozott. Fe­lesége így beszélt erről az időszak­ról: — Mit kell tagadni, nehéz sorsa van annak az asszonynak, aki jófor­mán egyedül nevel, gondoz négy ki­csi gyereket. Habár a férjem szépen keresett, mint bányász — hiányt sem­miben nem szenvedtünk — ennek ellenére egy hónapban bizony csak két-három vasárnapon láthattuk egy­mást. Felnőttek a gyerekek, férjem Rácz Elvira, fejőnő. hazakerült, én is munkába tudtam állni, azóta nagyban megváltozott a sorsunk.' A későbbiekben munkájukról esett szó. A fejés mellett nagy gondot kell fordítaniuk az állatok ellátására, ér­it á c z Barna és felesége Júlia egy termelési szakaszon dolgoznak. Botos Aiojzot fia. Lacika, nemegyszer meglátogatja munkahelyén. teni kell „szavukat“. Mivel a régebbi típusú istállóban a trágyakihordás csillékkel van megoldva, ez némileg nehezíti a dolgozók munkáját. — Tudja — említette beszélgeté­sünk folyamán Rácz Barna — éppen a múltkor néztük feleségemmel a té­vét, ahol teljesen gépesített istállókat mutattak be. Mondtom is az asszony­nak: héj, ez segítene a mi fájós de­rekunkon. De hát nem vagyunk mi még „aggastyánok“, így lehet, azt is megérjük, hogy a mi szövetkezetünk­ben is felépítenek ilyen istállókat. Ráczék — kitűnő munkájuk mellett — szépen keresnek a szövetkezetben, s a jelek szerint a pénzt hasznosan, okosan tudják beosztani: nemrég ké­szült el — a gyerekekkel közösen épített — többlakásos, modern csa­ládi házuk, mellyel a tulajdonosok — jogosan — így dicsekedtek el: „Tudja, mi egy 14 helységes lakóházat építet­tünk. ..“ „HA VALAKI JÖL DOLGOZIK, JÓL IS ÉL...“ — 1963-ban — mikor a szövetke­zetbe kerültem — még több éven ke­resztül kézzel fejtünk, említi Rácz El­vira. Nem kell mondanom, nagyon, nehéz munka volt ez, s a kereset pe­dig elég gyenge. Aztán felszerelték a fejőgépeket, nehéz volt erre a tehe­neket rászoktatni. Persze, ezen is ke­resztülestünk, javult a tejátlag is, a részesedés is magasabb lett. Egy fiunk van — aki szintén gazdaságunk épitöbrigádjában tevékenykedik. — Én is dolgozhatok, hozzá tudok Járulni a család havi keresetéhez. Ráczné, aki a fentiekben munkájáról, körülményeiről beszélt, a vezetőség és kollégái álítása szerint régi be­csületes alkalmazottja a gazdaságnak. Példás családi élete, a munkához való jő hozzáállása besorolja őt a legjobb szövetkezeti dolgozók közé. A fentiekben öt cigányszármazású — szövetkezetben dolgozó — állam­polgár munkássága, családi élete ve­tődött papírra, akikre körülírás, ma­gasztalás nélkül is ráillik a jelző: példás dolgozói hazánknak. Ennek tudatosítása után feltehetjük a kér­dést: ezeknek az embereknek — a szövetkezet vezetőségével karöltve — értékeli tevékenységét, közvetlen kör­nyezete is? Mikor ezügyben vélemé­nyeken, megfigyeléseken keresztül kerestem, kutattam, a végeredmény ilyen választ szült: Igen, de ... A gaz­daság egyik vezetőjének szavai sze­rint: „Ezen a téren előfordultak némi problémák, melyeket határozottan tisztáztunk ...“ Ugyanis az egyik Is­tállóban egy cigányszármazású dol­gozó ellen „kieszelt műrágalmazáso­kat“ intéztek kollégái, melyek nem voltak valóságosak, csupán — külön­böző sértő megjegyzések kíséretében történő — személyi gáncsoskodások­­ról volt szó. Ez az ügy lezárult, s a gazdaság vezetősége következetesen járt el. Igen, az ügy lezárult, de elég­gé elgondolkoztató dolgok nyomát hagyta maga után: Miért gondolkod­nak egyesek még ma is a múlt elő­ítéleteitől megfertőzve? Miért szük­séges megkülönböztető megjegyzések­kel bolygatni vala­ki, valakik lelkivi­lágát, akik becsü­letes, hasznos tag­jai társadalmunk­nak? Szocialista ha­zánk minden be­csületes állampol­­■ gára jogait védi, így tett és tesz an­nak érdekében, hogy mindenki em­beri körülmények között élhessen, dolgozhasson. En­nek tudatában op-*­­timistán bízhatunk abban, hogy hama­rosan eljön az idő, mikor a fentemlí­­tett problémák tel­jesen eltűnnek. Kalita Gábor A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének košicei (kassai) járási Bizottsága legutóbbi ülésén megálla­pította, hogy a szövetkezeti paraszt­ság munka- és életkörülményeinek javítása terén nagyon szép eredmé­nyeket sikerült elérni. A közös gazda súgok vezetőségei jól használják fel az anyagi ösztönzőket a tagok dija zására. Azonban ezen a téren még akad tennivaló, mert más körzetek­hez viszonyítva, még kevesebb a tag­ság keresete. Jó agitáciős munkával tehát elsősorban a termelés fokozá­sára kell serkenteni a dolgozókat, hogy több áru értékesítése után a béralapra is nagyobb összeg jusson. A járásban a szövetkezeti tagok átlagos életkora 45 év. Mivel egyes közös gazdaságokban még mindig ke­vés a munkaerő, 839 nyugdíjas is elég aktívan dolgozik. Ebből adódik, hogy a járási bizottság elég sokat törődik az idősebb szövetkezeti tagok élet- és munkakörülményeinek javításával. Ar­ra ösztönzi a szövetkezetek vezetősé­geit, hogy a bevételekből jelentős összegeket fordítsanak szociális és kulturális célokra, természetesen a gazdálkodás eredményességétől füg­gően. A felmérések azt bizonyítják, hogy a szociális célokra előirányzott pénz­összegeket nem mindig használják fel gazdaságosan. A legtöbb szövet­kezetben a pénzt túl drága kirándu­lásokra költik, viszont az idősebb dol­gozók megsegítésére keveset fordíta nak. Amint ismeretes, a koros embe rek már nem szívesen mennek távo­labbi üdülőhelyekre, mert szerveze tűk nem nagyon bírja a hosszabb uta­zásokat, és az ezzel járó megpróbál­tatásokat. A járási bizottság tehát most keresi a módját, hogy a kiörege­dett szövetkezeti tagok hátralevő nap­jait hogyan lehetne szebbé tenni. A járásban működő efsz-eknek csak 11 százalékában van elég fiatal. Ezek­ben az átlagos életkor megközelítő­leg 30 év. Mivel a fiatalok számára a sok fizikai munkát igénylő terme­lési folyamatok nem vonzóak, elő­térbe kerül az új technológia nagyobb méretű alkalmazása. A szakmunkások száma az 1971 es évtől számítva 413- ról 857 főre emelkedett. Azonban ez még mindig kevés, mert a szövetke­zeti dolgozóknak csupán 18 százaléka szakmunkás. A jövőben tehát több fiatalt kell küldeni a különböző szak­­tanintézetekbe és más szakmunkás­­képző tanfolyamokra. A felmérések szerint a szövetkeze­tekben aránylag sok asszony és leány dolgozik. S hozzá kell tenni azt. hogy nem mindig ideális körülmények kö­zött. A nők többsége, sajnos, olyan munkabeosztásban van, ahol a korsze­rűsítési folyamot megrekedt, és a ja vadalmazás is alacsony színvonalú. A gazdaságfejlesztéssel járó időszerű feladatok meghozásakor tehát elodáz hatatlan követelményként jelentkezik azoknak a munkafolyamatoknak a gé pesítése. általános korszerűsítése is, ahol nők dolgoznak, mivel ez a leg­fontosabb előfeltétele az asszonyok és leányok munka- és életkörülménye javulásának, s javadalmazásuk, illet­ve keresetük növekedésének is. A járási bizottság az összegezések alapján megállapította, hogy az efsz­­ek a tagság élet és munkakörülmé­nyeinek javítására 9,1 millió koronát irányoztak elő. Az első félévben eb­ből az összegből csak 3,3 millió ko­ronát merítettek ki. Sok még a tenni­való a szociális helyzet javítása te­rén. Az elért eredmények ellenére is még mindig kevés lehetőség van a tagok átöltözésére, mosdására. A dol­gozók nem minden szakaszon kapnak védőöltönyt, vagy munkaruhát. Szá­mos lehetőség van a munka- és élet­­körülmények javítására és az ered­mény nem marad el, hogyha az elő­irányzott összegeket a szükségletnek megfelelően, gazdaságosan használ­juk fel. (Illés) Gazdag kalászokból fonták a koszorúkat a Dunajská Streda-i (dunaszerda­­helyi) járás földművesei és adták át az illetékeseknek az aratóünne­pélyen. * Foto: Balia PÉLDAMUTATÓ SZOCIALISTA BRIGÁDOK sikert hozott a takarékossági törekvés Az ötezer hektáros zemnéi Haladás Efsz dolgozói a CSKP KB múlt évi novemberi, illetve az SZLKP KB ezévi januári plénuma után kritikai igé­nyességgel értékelték az utóbbi négy évben kifejtett tevékenységüket, el­ért eredményeiket és rámutattak az észlelt hiányosságok okaira, a felme­rült problémák megoldásának lehető­ségeire is. A pártplénumok takaréko­sabb gazdálkodásra ösztönző záradé­kaiból kiindulva úgy határoztak a nagygazdaság dolgozói, hogy jobb munkaszervezéssel, a munkához és a közös tulajdonhoz fűződő viszony ja­vításával, a gépek és berendezések ésszerűbb és következetesebb kihasz­nálásával megteremtik a takaréko­sabb gazdálkodás alapjait. Természe­tesen az energiahordozókkal való ta­karékosabb bánásmódra is gondoltak. A közös dolgozóinak kollektív köte­lezettségvállalása a termelés tervezett anyagköltségeinek egy százalékkal történő csökkentésére irányult és az energiahordozókkal való takaréko­sabb gazdálkodáson alapult. Ez a vál lalás 240 ezer korona megtakarítást helyezett kilátásba. t S az eredmény? Hat hónap eltelté­vel a szövetkezet dolgozói büszkén vallhatják, becsülettel megállták he­lyüket a takarékossági mozgalomban. A jó munkaszervezés, a helyes hozzá­állás és a vállalások teljesítésének rendszeres ellenőrzése nem várt si­kert biztosított. A féléves értékelés­kor kitűnt, nemcsak teljesítették egész évre szóló vállalásaikat, hanem jócs­kán túl is szárnyalták a kitűzött célt. Pontosabban: 1 millió 151 ezer koro­nával csökkentették hat hónap alatt az anyagköltségeket! A takarékossági vállalások sikeres teljesítéséhez a szocialista brigádok és a cím elnyeréséért versengő mun­kacsoportok járultak hozzá a legna­gyobb mértékben. Az egyesült szövet­kezetben összesen tizenhárom ver­senyző munkacsoportot tartanak nyil­ván, közülük négy már a bronzfoko­zat büszke tulajdonosa. A 13 versenyző munkacsoportban összesen 158 sző vetkezeti tag — ebből 60 a nők szá­ma — munkálkodik a jobb eredmé­nyekért. A takarékossági versenymoz­galom sikeréért ezidáig a gépesítés ben' és gépjavító részlegen működő munkacsoportok tettek a legtöbbet. A korábbi években tapasztaltnál ki­sebb a hajtó- és kenőanyagok fogyasz­tása, alkatrészből is kevesebb fogy. Ugyanakkor javult a gépkihasználás és a gépekről való gondoskodás. A második félévben az abraktakarékos sági célkitűzések valóraváltására kell nagyobb gondot fordítaniuk! —dek— f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom