Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-04-26 / 17. szám

Л törpefajták közé tarto­zik a legkisebb házl­­■ f:\, a hermelin. A hermelin­­nyulat Angliában nemesítették kt és 1884-ben felvették a stan­dardba, Elsőnek az albinő her­melint nemesítették ki. Sokkal későbben került sor a kéksze­­mő hermelin kinemesítésére, amelyet szász hermelinnek is neveznek. A hermelinnyúl és a bécsi kék szemű fehér keresz­tezésével jött létre. Az utóbbi időben a barna szemű herme­­linnyulat nemesítették ki, még­pedig a hermelinnyűl és a ho­­toti fehér nyúl keresztezésével. Az eredeti hermellnnyúl az örökletes tulajdonságok hirte­len megváltozásávál keletke­zett, mert a törpe egyedek ki­válogatásával és továbbtenyész­­tésével nem állítható elő her; melin típusú nyúl. A hermelin­nyúl teste zömök, lábai rövidek. Feje közvetlenül a törzsén fek­szik, úgyhogy nem látható a nyakhajlata. A hímeknek rövid szögletes fejük van, széles homlokkal és széles szájjal. A nőstények feje valamivel kes­kenyebb és megnyúlt. Szemük kidülledt. A fülek igen rövi­dek; ideális hossz az 5 cm (azokat az egyedeket, amelyek füle meghaladja a 7 cm-t, a te­nyésztésből kiselejtezzük). Kí­vánalom, hogy a fülek minél vékonyabbak, szőrrel jól be­nőttek, felállók és szorosan egymás mellett állók legye­nek. A szőrzet hófehér, puha, rö­vid, igen sűrű pehelyszálú, ezüstös árnyalatú. A kékes vagy a sárgás árnyalat kevés­bé kívánatos. A szőrzet színe­zete és minősége mindhárom típus esetében azonos, csak a szemek színe eltérő. Szerinte megkülönböztetünk piros sze­mű hermelinnyulat (hermelin červenooký), kárminpiros pu­pillával, kék szemű hermelin­nyulat (hermelín modrooký), sötét pupillával és barna sze­mű hermelinnyulat (hermelin hnedooký), sötétbarna pupillá­val. Súlyos hibáknak mindhárom típus esetében a következőket tartjuk: 7 cm-nél hosszabb fülek, 0,75 kg-nál kisebb és 1,5 kg-nál nagyobb súly. További súlyos hiba a durva, ritka vagy erősen szennyezett szőrzet, a megnyúlt keskeny fej a hímek­nél, a bőrredő a hímeknél és a nőstényeknél. Kisebb hibának számít a ke­vésbé zömök test, a húsosabb fajták termelőképességét illető­leg eltérőek. Az általános igye­kezet a gazdasági tulajdonsá­gok javítására Irányul, mint amilyen a növekedéslntenzitás, a vágósúly, a prém felhasznál­hatósága stb. Nálunk megkülönböztetjük azokat a fajtákat, amelyeket gyors hústermelésre nemesí­tettünk ki. Az új-zélandt fehér nyúlon kívül ilyen fajta a ka­liforniai nyúl és a dán fehér nyúl. A kaliforniai nyúl (kaliforn­čan) J. West amerikai nemesítő terméke. A nagy csincsillanyúl Hermelinnyúl kevésbé szőrözött és szélesen álló fül, az 5,5 cm-nél hosszabb fül és a szőrzet kékes vagy sárgás árnyalata. A hermelinnyúl a legkisebb tisztavérű nyúl. A takarmányo­zással szemben igénytelen. Ed­zett és életképes állat. Szapo­­rasága 3—5 fióka körül mo­zog. Csontos váza finom, húsa rövidrostos, nagy vágósúlyú (75%). Gereznája ugyan ki­csiny, de nagyon értékes. A piros szemű hermelineket ne­­pároztassuk más szemszínű hermelinekkel, mert színes iva­dékok jelennének meg. A hermelinnyulat tübbé-ke­­vésbé csak érdekessége miatt és szórakoztatásból tenyésztik, nincs gazdasági pelentősége. EGYÉB NYÜLFAJTÁK A standardunk által ismerte­tet fajtákon kívül az egyes or­szágokban különféle nyúlfajtá­­kat tenyésztenek. A nézetek a és az orosz nyúl keresztezésé­vel jött létre. A kaliforniai nyúl akromelanisztikus színe­zésű, hasonlóképpen mint az orosz nyúl. Füle, orra, lábvé­ge és farka pigmentált. Stan­dard színezésű jegynek számít a fekete szín. A nyári hónapok­ban a színes jegyek veszítenek intenzitásukon. Előfordul a szürke és a barna színezés színes árnyalata. A szemek pi­rosak, a test többi része fehér. A kaliforniai nyúl testrámája hasonlít az új-zélandi nyúl testrámájához. A végtagok rö­­videbbék, a törzs jól illeszke­dő nyakkal és rövidebb, durva alkatú fejjel tűnik ki. A kifejlett (7 hónapos) nős­tények elérik a 4,3 kg-ot, a hí­mek a 4,1 kg-ot. A kaliforniai nyúl kiváló szaporaságű fajta. Prémje rendkívül sűrű, finom szálú. Dán fehér nyúl (dánský be­lák). Dániában a honi fajtából nemesítették ki. Az import­anyag jelentős típusvariablli­­tásra vall (a dán fehér nyúl kinemesítésében szerepe volt az új-zélandi nyúlnak). A dán fehér nyúl középnagy testű fajta. A nőstények igen szapo­rák. A dán fehér nyúl prémje nagyon értékes. Dániában a te­nyésztők körében jelentős fi­gyelmet fordítanak a húster­melő és a jó minőségű prémet szolgáltató egyedek tenyészté­sére. A dán fehér nyúl albinó, hasonlít az új-zélandi nyúlra, de kissé rövidebb és zömökebb, ami jellegzetes bélyege a ki­váló hústermelő típusnak. Egyes országokban elterjedt olyan nyulak tenyésztése, ame­lyeket nemcsak hogy a standar­dunk nem tartalmaz, hanem amelyek egyáltalán nem Isme­retesek nálunk. Azok közül a fajták közül, amelyeket a különböző orszá­gokban kinemesítettek és ame­lyek leírását nem foglaltuk könyvünkbe, említést érdemel­nek a következők: a Szovjet­unióban a szovjet nyestnyúl (3—4 kg), a szürke óriás nyúl (4,5—7 kg), az ezüstnyúl (4,5 —6,0 kg), a molotovi kék nyúl (3,5—4,0 kg), továbbá a tatár fehér nyúl, a szőrmés molotovi nyúl, a kirovi fehér nyúl és mások. Franciaországban ked­velt nyúl például a bouskati fehér nyúl, a vendéénl fehér nyúl, a mikulási fehér nyúl, a fátyolos ezüstnyúl stb. Mindegyik országban vannak nyúlfajták, amelyek közkedvel­tek és amelyek tenyésztése többé-kevésbé elterjedt. (-) Ifjabb Németh József, a ko­­márnoi hajógyár dolgozója, 1969 óta tagja a Szlovákiai Kisállattcuyésztők Szövetsége komárnoi 3-as számú alapszer­­vezatének. Már korábban is foglalkozott kisállattenyésztés­sel, de a szervezeti élet iránt csak akkor kezdett érdeklődni. A baromfiak, galambok és nyu­lak mellett döntött. galambból álló állományt, a­­mely minden tekintetben meg­felel a szakmai kívánalmak­nak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ezidáig összesen hét al­kalommal mutatta be állomá­nya legszebb példányait — Le­­vicén, Komárnoban, Vojnicén, de ott voltak kedvencei a bra­­tislavai és brnoi kiállításon is —, s három ízben tiszteletdíjat kapott, Brnoban és Vojnicén pedig első díjat nyertek fehér kingjei. Saját bevallása szerint azért döntött a king mellett, mert Példás gelambtenyésztő Németh elvtárs kezdetben a komáromi bukókeringő galamb­fajtát kezdte tenyészteni, de azután meggondolta a dolgot. Mint mondja, elsősorban azért mondott le erről a fajtáról, mert mellettük egy másik faj­tát is kellett tartani. Köztu­dott, hogy a komáromi bukók csőre rövid és nem képes fel­nevelni az utódait, mert nem tudja táplálni őket. Ezután Né­meth elvtárs a fehér amerikai kingek mellett döntött. Azt mondja, nem bánta meg. Négy évi szakszerű munkával sike­rült kitenyésztenie egy húsz igazi díszgalamb, aránylag nagy súlyú, tehát nem röpköd és így kisebb a veszteség. Ez nemcsak azért előnyös, mert kisebb a lehetősége annak, hogy valahol lelövik vagy szét­tépi egy ragadozó madár, ha­nem azért is, mert így nem le­het befogni sem. Németh elv­társ ugyanis arra panaszkodik, hogy ez a rossz szokás kezd elharapózni és egyes tenyésztők sokat bosszankodnak emmiatt. Németh elvtárs szabad ide­jének jelentős részét kedvencei között tölti. Főleg a költések idején, valamint a kiállítások előtti időszakban fordít nagy gondot az állatok gondozására. Azt is el kell mondani ifj. Németh Józsefről, hogy nem­csak példás galambtenyésztő hírében áll. Azt is tudja róla szinte minden tenyésztőtársa a járásban, hogy szívesen se­gít a kezdőknek, vagy ad szak­tanácsot a hozzá fordulóknak. Egyébként részt vesz a szerve­zeti élet irányításában is, 6 az alapszervezet pénztárosa. További munkájához sok si­kert kívánunk! Kép és szöveg: ANDRISKIN JÓZSEF Fajta­választék karfiolból SITTA. Kizárólag hajtatás­ra alkalmas NDK-ból szár­mazó fajta. A nálunk enge­délyezett fajták közül a legkorábbi. Korai ültetést, jó tápanyagellátást és sok nedvességet igényel, 30X30 vagy 30X40 cm sor- és tő­távolságra ültethető. Külö­nösen a fütetlen fóliaházak­ban ad jó hozamot tavaszi hajtatáskor. A kísérleti ta­pasztalatok szerint 7 nap­pal előzi meg az Expres fajtát — tenyészideje ülte­téstől szedésig 41 nap volt —, a négyzetméterenkénti bevétel (48,43 korona) pe­dig 7,81 koronával haladta meg az Expres eredményét. PRIMUS. Hajtatásra szánt hazai fajta. Későbbi, mint a Sitta, de 1—2 nappal meg­előzi az Expres fajtát. Ter­meszthető 30 X 40 vagy 40 X 40 cm kötésben. A múlt év­ben 1 m2 területen 41,96 korona bevételt adott. PRAGA. Szabadföldi ter­mesztésre kinemesített ha­zai fajta. A tavaszi karfiol­­fajták közül ez a legkoráb­bi, de kevés vetőmag áll rendelkezésre, ezért a jú­niusi piac ellátása céljából főleg a holland Mont Blanc fajtát termesztik üzemeink. MONT BLANC. Korai ve­tést és gondos palántaneve­lést igénylő gyenge, vagy közepesen erős növekedésű karfiol, szántóföldi ter­mesztésre. Legnagyobb elő­nye, hogy minden eddig ter­mesztett hazai és külföldi fajtánál korábban ad piac­képes árut. Nyári termesz­tésre sajnos, alkalmatlan, meri korán sárgul és gyor­san veszít a minőségéből. Leginkább a legmelegebb fekvésű körzetekbe ajánl­ható, mert itt már május végén, június elején szed­hető. SUPER. A legnagyobb ter­méshozamot biztosító hazai karfiolfajta, júniusi sze­désre, sőt nyáron és kései (őszi) fajtaként is termeszt­hető. Egyébként középkései fajta, jól bírja a forró nyári napsütést és termésének minősége felveszi a ver­senyt a legkiválóbb külföl­di fajtákkal is. PROFIT. Dús levélzetet fejlesztő középkorai-közép­­kései fajta, jól megfelel a nyári vagy őszi hónapok­ban való betakarításra tör­ténő termesztés feltételei­nek is. Nyáron a leveleket meg kell törni, hogy bebo­rítsák a rózsát. E fajtából elegendő vetőmagunk van, s így részben mérsékelhető a Bravo és Progress fajták­nál tapasztalt vetőmag­hiány. FORTADOS. Középkorai­­középkései dús levélzetet fejlesztő fajta. Leginkább a június—júliusi vagy őszi be­takarításra alkalmas. A ter­més jelentős hányada kivá­ló minőségű. A nevezett fajtákon kívül továbbá termeszthető a már korábban is importált Idol és Garant fajta. —bor Műanyag zsák védi a szőlőt 3 „A bzeneci kertészeti iskolában műanyag zsákokkal védtük a kiültetett szőlóoltványokat a nyulak és ürgék ellen“ — írja a Vinohrad ezévi első számában Frýbort Miloslav mérnök. Mindig sok gondjuk volt a szőlő-alj­­ültetvényekkel, mert a nyulak és az ürgék tetemes kácokat okoztak a fiatal hajtásokban. A rágcsálók ellen drótszövetkosárral védték a szőlőt, néhány tőkére azonban már nem futotta a drótszövetből. Ezekre a kéz­nél levő műanyag műtrágyás zsákokból készítettek vé­dőburkolatot. A kétéves tőkék mellé az eredeti táinasz­­tókarón kívül még kettőt szúrtak a földbe, s ezekre húzták rá az alján felhasított műanyag zsákot. Alul a zsák körül felkupacolták a földet. így nemcsak a rág­csálók kártételétől óvták meg a tőkéket, hanem egy másik célt is elértek: a fiatal oltványok így hasonló klimatizációs sejtbe kerültek, mint amilyet az utóbbi időben a paradicsom hajtatására használnak a kertész­­kedők. A műanyag zsákokkal körülvett tőkék a tenyész­­időben 2—2,5 méteres éves hajtásokat fejlesztettek a drótszövcttel védettek pedig csak 1—1,5 métereset. A rózsa növényvédelme A rózsa ápolásának szerves ré­sze a kórokozók és kártevők elle­ni védekezés. Legjobb, ha a meg­előzéshez (prevenció) folyamo­dunk: a terület helyes megválasz­tásával, a megfelelő agrotechni­kával már eleve igyekszünk ki­zárni a betegségek, illetve a kár­tevők fellépésének lehetőségét. Rőzsatermesztésre nyílt fekvésű, kellően átszellőző területet vá­lasszunk. A fagyzugos, ködös he­lyeken növényeink gyengén fej­lődnek, könnyen megbetegszenek. A nyirkos, párás mikroklíma ked­vez a gombabetegségek elterjedé­sének. A megfelelő agrotechniká­val lehetővé tesszük növényeink jó kondícionális állapotát, a vesz­­szők megfelelő beérését. Az erő­teljes fejlett növények ellenállób­bak a betegségekkel szemben, jobban elviselik a kártevők káro­sítását. A kellően beérett vesszők télen nem fagynak vissza. A meg­felelő fajta kiválasztása is a pre­ventív védekezés egyik módja. A betegségek, kártevők fellépé­sének veszélye azonban még így is fennáll. Tehát rendszeres per­metezéssel vagy más módon kell védekeznünk. BETEGSÉGEK Rózsalisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae). Leginkább tavasszal károsít, párás időben, nagy hőingadozások esetén. A fia­tal hajtások végein, később az idősebb leveleken és a bimbókon is fehér, lisztszerű bevonat kép­ződik, ami később megbámul. Erős fertőzéskor a levelek össze:, sodródnak és lehullanak. Védekezés. Az erősen fertőzött hajtásokat levágjuk és elégetjük. Kénnel porozunk, vagy nyári hi­­gítású mészkénlével és egyéb kéntartalmú szerekkel (Cosan, Neopol, Thiovit) permetezünk, 10—12 naponként tavasszal, amíg a ferjőzés veszélye fennáll. Nagy melegben a permelté töménysé­gét csökkentsük, mert perzsel­het. Nyugalmi időszakban téli hi­­gítású mészkénlevet használjunk. A kórokozó a vesszőkben és a levelekben telel át. A fertőzött vesszőket tehát vágjuk le és égessük el. A lehullott leveleket mélyen forgassuk a talajba. Kéregfoltosság (Corithyrium wemsdorfflae). Tavasszal az éves vesszők és az idősebb ágak kér­gén sötétbarna foltok jelennek meg, liláspiros szegéllyel. A fer­tőzés helyén a kéreg és a farész elhal. A sallangosan felrepedő ké­reg rákos sebekre emlékeztet. Ha erős a fertőzés, az ágrész elgörbül és elhal. Védekezés. A vesszők jó beéré­­sének elősegítése megfelelő ká­lium- és foszfortrágyázással. A tö­vek gondos téli takarása. A fertő­zött részeket vágjuk le és semmi­sítsük meg. Ősszel a bokrok taka­rása előtt 1 %-os bordóilével vagy egyébb réztartalmű szerrel perme­tezzünk. Feketefoltosság (csillagfoltos­ság, Marssonina rosae). A beteg­ség főleg nyáron támadja meg a leveleket és a fiatal hajtásrésze­ket. A Rosa foetida és származé­kai (sok teahibrid) különösen érzékenyek rá. A fertőzött része­ken sötétbarna vagy lilásfekete foltok láthatók, a foltok széle csillagszerűen kicsipkézett. Erős fertőzés estén a levelek lehulla­nak, a növény rosszul telel, és a következő évben gyengén virág­zik. ' Védekezés. A fertőzött részeket vágjuk le és égessük el. A nyár folyamán 1 %-os bordóilével vagy egyéb réztartalmú (Vitigran, Cup­­ritox), illetve szerves gombaölő szerrel (Zineb, Maneb) permetez­zünk. Rózsarozsda (Phragraidium sub­­corticium). Az egész vegetációs idő folyamán károsít. A leveleken, a bimbókon, a fiatal hajtásvége­ken jelennek meg nyáron na­rancssárga, ősszel fekete spóra­telepei. Védekezés. Permetezés 1 %-os bordóilével vágy más réztartalmú szerrel. Allisztharmat (Peronospora sparsa). Zárt, páradús helyeken fordul elő, különösen üvegház­ban, hajtatás közben. A levelek felszínén, a hajtásokon, a bimbó­kon szabálytalan, szürkés, pisz­kos, bíborpiros, később szürkés­­barnára száradó foltok jelennek meg. A levélfonákon szürkésfehér penészbevonat látható. Védekezés. A fertőzött részek levágása és elégetése. Permetezés bordóilével vagy más réztartalmú szerrel. Baktériumos gyökérgolyva (Ag­­robacterium tumefaciens). A fer­tőzés fagysebeken vagy egyéb mechanikai sérüléseken keresz­tül következik be. A növények föld alatti vagy a gyökérnyakhoz közeli föld feletti részén sokszor ökölnagyságú daganatok képződ­nek. Védekezés. A fertőzött töveket még a faiskolában válogassuk ki, és semmisítsük meg. Ha később beteg növényt találunk, azonnal gondosan szedjük fel és égessük el. Botrytises bimbóhervadás (Bot­rytis cinerea). Főleg az üvegház­ban károsít. A szabadban akkor lép fel, ha a virágzás idején fül­ledt, meleg, esős, párás az időjá­rás. A megtámadott bimbókat szürkés penészbevonat borítja, a bimbók nem nyílnak ki, elfakul­nak, majd elrothadnak. Védekezés A megtámadott bim­bókat szedjük le, és égessük el. A növényi hulladékokat semmi­­sítsüsk meg. Kéntartalmú szerek­kel (Cosan, Neopol stb.) perme­tezzünk. (Következik: A kártevők elleni védekezés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom