Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-15 / 7. szám
Mit várunk tőlük? Manapság mind kevesebb már azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, szövetkezeteknek a száma, amelyekben a mai napig nélkülözik a főiskolai végzettségű kádereket, szakembereket. Az a helytelen szemléletmód, amely öt-hat évvel ezelőtt is dívott — „megteszünk mi mérnökök nélkül is..—, ma már elavult, sőt, hovatovább a történelem lomtárába kerül, éppen a tudományos-műszaki forradalom előretörése következtében. Szinte robbanásszerű minőségi változások szemtanúi vagyunk, nemcsak az iparban, hanem már a mezőgazdaságban is. A szövetkezetek társulása folytán egyre nagyobbak — 3—7 ezer hektárosak — a termelőegységek, amelyekben már a korszerű, nagyteljesítményű gépeké, gépsoroké, a haladóbb üzemszervezési- és irányítási módszereké, az új termelési eljárásoké, a kemizálásé a szó. Mindez szakmailag jól felkészült, az újért lelkesedni tndó, politikailag tisztánlátó embereket, nagyobb személyi felelősségérzetet és Igényességet kfván, legyen az dolgozó, vagy vezető. Ami tegnap még jónak, célszerűnek, gazdaságosnak minősült, holnap már elavult. Mit von maga ntán ez a megmásíthatatlan tény? Napjainkban hallatlanul kidomborodik a szellemi tőke — a tndás — jelentősége, s a közeljövőben méginkább szükségét érezzük. Korkövetelmény: ezt a tudást s a vele párosuló alkotókészséget minden eddiginél jobban kell hasznosítani, a cél szolgálatába állítani, hogy a haladást segítse, a mezőgazdasági üzemekben 1$ közklnccsé válhasson. A tudományos-műszaki haladás, valamint a XIV. pártkongresszus és a legutóbbi pártplénumok határozatainak megvalósítása a mezőgazdasági mérnökökre is igényesebb feladatokat ró. A párt, a társadalom, a dolgozó nép több hasznos kezdeményezést, elkötelozettebb munkát vár tőlük. Elsősorban azt, hogy hatványozottabban segítsék a mezőgazdaságfejlesztést, legyenek a tudományos-műszaki haladás zászlóvivői, a közművelődést bátrabban, s helyes irányba befolyásoló tényezők. Mezőgazdasági mérnökeink érezzenek nagyobb felelősséget a szövetkezetekben az ésszerűsítő- és újítőmozgatoin kibontakoztatásáért. Ez a nemes mozgalom ezreket, tízezreket állíthatna a jó ügy. a társadalom ügyének szolgálatába. Csupán szervezés dolga! Hiszen anyagi befektetés nélkül — a dolgozók áldozatkészségére, ötletgazdagságára, hasznos elképzeléseire, a tudásuk felhasználására alapozva — milliókat jelenthetne a mezőgazdaságnak, az államháztartásnak egyaránt. A dolgozók egy részének örök kísérletező mivolta — szervezett közösségben — felszabadulhatna, zöld utat találhatna. Minthogy gyakorlati példa is akad: ezt a mozgalmat a Nové Zámky-i (érsekújvári) járás mezőgazdasági üzemeiben istápolják a legjobban. Persze, a járási szervek megértésén, ügypártolásán nagyon sok múlik. S most hadd szóljak arról, mit tehetnének még. Ne és ne engedjék, hogy az úgynevezett adminisztrálás, a „papírmunka“ kösse le munkaidejük jelentős részét. Kevesebb jelentésgyártást (kérdőív-kitöltést), több hasznos kezdeményező, alkotómunkát! Felsőfokú képesítésük, elméleti-gyakorlati tudásuk arra kötelezi őket, hogy a mezőgazdaságtudomány legújabb, hasznosítható ismereteit bátrabban gyümölcsöztessék, vessék latba tekintélyüket, szervezőkészségüket a szövetkezet, a mezőgazdasági üzem belső erőforrásainak, tartalékainak jobb kiaknázására, ezáltal is elősegítve a takarékosabb és jövedelmezőbb gazdálkodást, a tökéletesebb üzemszervezést és gazdaságirányítást. Saját feladatkörük ellátásán kívül ezzel segíthetnének a lehető legtöbbet. Bár nem általánosítható jelenség, mégis szólni kell róla. A teljes kibontakozásukat fékező elszigeteltségről. Ennek üdvös lenne mihamarabb végetvetnl. Ahány mérnök, annyi sziget — kis túlzással így is jellemezhetnénk az esetet. Evégból szorgalmazhatnák a JÁRÁSI TUDOMANYOS-MÜSZAKI KLUB, vagy kör létesítését, esetleg az agroklubok felújítását — ez utóbbiak, érthetetlen módon megszűntek! Csak helyeselni tudnánk, ha az egyes járási mezőgazdasági igazgatóságok illetékesei legalább negyedévenként összehívhatnák a szövetkezetek mezőgazdasági mérnökeit, termelési szakágazatonként (nem hivatalos!!!) baráti eszmecserére. Ez az összejövetel egyben jó alkalmat nyújthatna egyéni véleménynyilvánításra, szakmai vitára, az értékes tanasztalatok átadására, s a továbbképzés sürgető problémáinak tolmácsolására ..., sőt a megoldás lehetőségeinek közös nevezőre hozására is. Annál inkább, mert a mérnöktovábbképzés csak részben megoldott kérdés. Például a hat-nvolc évvel ezelőtt szerzett főiskolai képesítéssel rendelkező szőlészeti-borászati szakos mérnökök máris nagy szükségét érzik a legújabb tudománvos-möszaki Ismeretek elsajátításának, szervezett formában. Ezt a jogos igényt csupán az illetékes kutatóintézet tudományos dolgozóival szórványosan tartott személyi kapcsolat nem helyettesítheti. S még egy emberközeli probléma: a mérnök és a szövetkezeti tagok viszonya. Tisztelet a kivételnek! — nemegyszer hallunk olyan jelenségről, hogy a mérnök úgymond „lóhátról“ beszél nálánál jóval idősebb dolgozóval. A szocialista rendszerben a fenhéjázás, a beképzeltség sosem lehet a szakember erénye, annál inkább a szerénység, az illemtndó viselkedés, a megalkuvást nem tűrő, nyilt szókimondás, segítőkészséggel párosulva. Sosem szégyen, ha a kezdő mérnök — s a már tapasztaltabb is — kikéri az idősebb dolgozók véleményét. Tekintélyén ezáltal nem eshet csorba. N. KOVÁCS ISTVÁNSe tél, se tavasz A, már hónapok óta tartó, ^ szokatlanul enyhe Időjárás Itt Csallóközben Is kissé téliesebbre fordult. Reggelente deres a határ, csúszósak az utak napközben, s nyálkásak a tavasztváró földek. Csak itt-ott műtrágyáznak, fejtrágyázzák az évelő növényeket, a búzavetéseket. Korábban már jónéhány mezőgazdasági üzemben nekilendültek a tavaszi árpa-vetőágy előkészítésének___ Tánczos László, a járás' mezőgazdaság igazgatóságának főmechanlzátora — magyarosabban mérnök-főgépészel — nem nagyon drukkol a kora tavaszi munkák megkezdésétől. Legtöbb mezőgazdasági üzemben csupán talajlazltást kell végezni, s kezdődhet a vetés. Igaz, a gépjavítás most több gondot okoz, mint más években, de a gépjavító üzemek, műhelyek dolgozói jobb munkaszervezéssel, hosszabbított, vagy kettős műszakban javítják a gépeket, gépi eszközöket. így fokozható a munkatermelékenység. No meg az Is sokat üt a latba, hogy azokat a javítanivalókat sorolták az első helyre, amelyek a legsürgősebbek, már a kora tavaszi munkák során bevetésre kerülnek. A sikerek ellenére azonban problémák is akadnak. Nehézségekbe ütközik egyes alkatrészek, anyagok beszerzése. Ez némileg késlelteti a javítást, lassítja a tempót. Különösen a Chryštal Z 80—11 jelű traktorok „betegeskednek“. Az őszi termésbetakarítás idején a pótkocsik Is nagyon megrongálódtak. Nemegyszer rozsdás vasból kell vontatórudat készíteni; a „lenyílős“ ajtók Is javításra várnak. A gépudvarvezetők, anyagbeszerzők lőtnak-futnak, hogy a szükséges anyagokat beszerezzék. 'S az alkatrészek sem mindig megfelelőek, a műhelyben kell utáncsiszolni, szerelésre alkalmassá tenni. A sok probléma közepette sem feledkeznek meg a takarékosság elvének gyakorlati érvényesítéséről. Olyan Intézkedéseket tesznek, amelyek lényegesen hozzájárulnak a termelési folyamatok meggyorsításához, s az olcsóbb termeléshez. Többek között átalakítják a kukoricavetőgépeket és így lehetővé válik a „Dyfonáte“ drótféregölő vegyszer földbe juttatása szemcsés alakban a maggal együtt. Ilymődon 40 helyett csak 10 kg vegyszer felhasználása szükséges hektáronként. Beszélgetés közben fut be a kerületi mezőgazdasági Igazgatóság főmechanizátora, aki a tavaszi munkákra való felkészülést ellenőrzi a járásban. Neki is az a véleménye, hogy a gépjavítók ugyancsak jól végzik munkájukat, s ha kedvezőbbre fordul az időjárás az induláskor nem lesz komolyabb probléma. A két mechanizátor több olyan mezőgazdasági üzemet említett, ahol igazán példásan oldják meg a problémákat. Az elsők jcözé sorolták, a Trhové Mýto-i (Vásárvámosi) szövetkezet gépparkját. Tájékoztatásuk alapján látogattuk meg a helyszínen a Javítóműhely dolgozóit. Csömör Géza elvtárs a szövetkezet elnöke Indulásra készen magabiztosan jelentette ki, hogy bár akadnak problémák —, annyi gépet előkészítettek, amennyi a tavaszi munkák első szakaszában szükséges. Elégedetten közli, hogy még azokat a traktorokat is megjavították, amelyek úgyszólván teljesen használhatatlanná váltak a lucskos, sáros időben végzett megerőltető munka következtében. Büszkén mutatta az egyik traktort, amelyet valósággal szétszakítottak vontatás közben, de mégis sikerült üzemképessé tenni. Két csoportvezető — Földes Árpád és Mózes Árpád, — a szorgalmas, tervszerű munkáról számolt be. A traktorok és talajművelő gépek mellett már teljesen megjavítottak egy SZK—4-es és egy Kolosz szovjet kombánt is. Igaz, Kálmán Alajos bácsi raktáros kicsit panaszkodott, hogy egyes alkatrészfélékből nem lehet eleget kapni (többek között nehéz a „perselyek“, „gumi-manzsetták“, tömítő gunjjkarikák beszerzése), de azért mosolyogva hozzátette, hogy üggyelbajjal, utánjárással még eddig sikerült a javításhoz szükséges alkatrészeket valamilyen módon előkeríteni. Almás! Lajos bácsi a kovácsmester, ugyancsak lázongva közölte, hogy kevés a kovácsoltvas. Emiatt csak drága csavarokkal tudják helyettesíteni a máskor vasvesszőből készült szegeket a fogasokba és más talajlazító gépekhez. így télutón 150—200 szeget is szoktak készíteni. Rozsdás, más üzemek telepén hányódó betonelemekhez gyártott vasvesszőkből bizony többlet munkával állítják elő a szükséges szögeket. Szemle közben érkezik meg Bogyai Ferenc, a közös gazdaság főmechanizátora, aki olyan újdonságokat ismertet, amelyekkel élő munkaerőt és anyagot is megtakarított. Bevezették például a „traktoros-nélküli karbantartást“. Egy hattagú csoport párosával, váltásban éjjel keni a traktorokat és végzi a gépek olajcseréjét. Ennek előnye, hogy reggel a traktorosok azonnal munkába indulhatnak. A karbantartásra szakosított dolgozók, olyan jól végzik munkájukat, hogy fokozódott a gépek teljesítőképessége és élettartama. A karbantartás jelenleg 40 százalékkal kevesebb élő munkaerőt igényel. A traktorok gyújtóberendezéseínek rendbehozásával elérik, hogy nem kell annyi ideig üresen járatniuk a motort, mint azelőtt. Számítása szerint a különböző ésszerűsítések következtében mintegy 8—10 százalékkal csökkent az üzemanyagfogyasztás. Persze, akadnak olyan dolgok is, amelyek sok problémát okoznak. A Salai (Vágsellyel) Gépállomástól például gyenge minőségű dinamókat kapnak. Előfordul, hogy naponta ugyanazon a traktoron kétszer-háromszor is cserélni kell a meghibásodott dinamót. Ez időveszteséget, és fölösleges anyagi kiadást jelent. Kéri az illetékeseket, hogy segítsenek ezen a téren, hogy még eredményesebben végezhessék munkájukat. A géppark dolgozói jó munkájának köszönhető, hogy a múlt évben már február 12-én a földbe szórták az árpa vetőmagját. Az elnök szerint a növényegyedek hosszú fejlődési időszaka is hozzájárult ahhoz, hogy több mint 60 mázsás hektárhozamot értek el. A gazdag termés érdekében készültek fel az idén is és ha a tél kihúzza vasfogát a földből, gyorsütemben Vetik majd az árpát. BÁLLÁ JÓZSEF SZAKMELLÉKLET: KERTESZET és KISALLATTHYESZTES A kertészkedők, a gyümölcs és szőlőtermesztők, valamint a kisállattenyésztők tanácsadója MÉHÉSZET 3 VADÁSZAT HALÁSZAT TOVÁBBI CIKKEK Eszmeileg felvértezett ifjúságot Ésszerűbben, gazdaságosabban C Az új feladatok elé Tudósítások, zárszámadásokról • Általános és szakmai művelődés • Ésszerűbb takarmánygazdálkodással a termelés fejlesztéséért • Egy fejőnő száz tehenet! 197S. FEBRUAR 18. • XXVI. évfolyam, 7. szám. • Ära: 1,— Kčs
