Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-01 / 5. szám

1975. február 1. SZABAD FÖLDMŰVES Г Baka, Csallóköz egyik kis faluja. A század elején még kisebb volt; la­kói földnélküli parasztok, zsellérek, cselédek. Szolgálták a falu urait, a földtulajdonosokat, nagygazdákat. Bő­ven akadtak azonban olyanok is, akik munkát sehol sem kaptak. A századfordulón a falu egyik há­zikójában a késő éjjeli órában lámpa világít. A homályos szobában vajúdó asszony. Vajon ki van mellette? Az orvosnak pénz kell, ami ennél a ház­nál aligha akad. Pedig ha pénz nincs, az isten sem törődik a szegény em­berrel. Lehet, hogy a bábaasszony ott van mellette...? Ki tudja!? A vajúdó asszony mindezzel már nem törődik, öntudatlanul erőlködik, kínlódik, összeszedi maradék erejét és megszüli gyermekét: Ambrus Vincét. A kisfiú sírni kezd, mellére teszi, megszoptatja, simogatja. Talán arra gondol... Mire is? Vince még alig tizenkétéves, amikor szolgának szegődik. Nagyon sokszor fekszik le vacsora nélkül. Dolgozik, talán többet mint a felnőttek, mindig azt teszi, amit éppen parancsolnak neki, de a kereset: koldusalamizsna. Tizennégyben kitört az első világ­háború. Tizennyolcéves, amikor őt is behívják katonának. Veszprémbe ke­rül, a 64-es tüzérekhez. A kiképzés után azonnal viszik őt az olasz front­ra. Utána: lövészárok, hideg, piszok, életveszély, magány. Gondolatai a ha­zai tájra repültek. Ha egyáltalán vol­tak gondolatai, ha a tüzérségi gráná­tok becsapódása az őrült harcizaj tel­jesen meg nem bénította az agyát. Csak 1918-ban, a háború végén ke­rült haza. Ekkor már tudta, hogy nincs nagyobb értelmetlenség a hábo­rúnál. hogy a vérengzés és a pusztítás terheit a hozzá hasonló szegények vi­selik. A harctereken is a szegény pa­rasztok és munkások pusztultak. „FEL VÖRÖSÖK. PROLETÁROK“ ök véreztek el a harctereken, ők pusztultak éhen s amint kiderült, azért, hogy a gazdag polgárság to­vábbra is jól élhessen, hogy megtart­hassa hadállásait. A Károlyi-kormány a legnagyobb problémákat képtelen volt megoldani. A magyar polgári forradalom túlságosan elkésett. A ma­­gvor proletárok, az Ambrus Vincéék ügyét csak egy újabb forradalom, a proletárok forradalma oldhatja meg. 1918. november 24-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, amelynek magvát az Oroszországból hazatérő foglyok alkották, azok, akik közvetlenül vettek részt a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomban. Gaz­dag forradalmi tapasztalatokkal tér­tek haza, a proletárdiktatúra jelszavát hangoztatták s végül létrehozták a Vörös Hadsereget, ahová ezrével je­lentkeztek a nincstelen proletárok, a zsellér- és munkásifijak. Közöttük Ambrus Vince is tizenhatod magával Bakáról. Sajnos, a kapitalista nagyhatalmak nem ismerték el a Tanácsköztársasá­got, tizenkilenc májusában válságossá vált a helyzet. Északról a cseh légio­náriusok, keletről a királyi románok támadták meg a fiatal proletárálla­­mot. Erre az időszakra Ambrus Vince így emlékezik: „Ülünk és beszélgetünk. Egyszer csak nagy kiabálás: jönnek a románok. Gyorsan összeszedtük ma­gunkat. Indulunk a románokra. Sap­kánkon piros szalag. Megütköztünk, de sok halottunk, sebesültünk ott ma­radt, sok gazdátlan ló szaladozott a fütyülő golyók között. Parancshirdetéskor elmondták pa­rancsnokaink, hogy azt üzente az „ántánt“, álljunk meg, hagyjuk abba, egy lövésnek sincs értelme. Szomo­rúak voltunk, arra gondoltunk, hiába győztünk északon, hiába győztünk keleten, bennünket visznek a fogoly­táborba. Huszonegyéves volt, amikor haza­került. Ambrus Vince kilenchónapi fogságából hazatérve egy pillanatra sem felejtette el, hol a helye. Már tisztában volt azzal, hogy nyomorú­ságos helyzetének mi az oka. Azt is tudta, hogy ebből a helyzetből csak úgy kerülhetnek ki győztesen, ha a munkások és parasztok összefognak és harcolnak a burzsoázia kizsákmá­nyolása ellen. Amikor csak tehette, elbeszélgetett a magához hasonló proletárfiúkkal, beszervezte őket a pártba. 1921-ben meg is alakítják Ba­kán a párt helyi szervezetét. Ismerte a falubéli lányokat is. Eszébe sem jutott, hogy valami jobb módú családból nősüljön. Magához hasonló sorsú cselédlányon akadt meg a szeme. Annával 1921-ben össze is házasodtak. Élték a maguk szegényes életét. A férfinek hol volt munkája, hol nem. Sokszor beléjük mart a nyo­morúság, megperzselte, ifjúságukat, mint kései tavaszi fagy a virágba bo­rult gyümölcsfákat. Felesége nem akadályozta őt munkájában. Valami jobb, igazságosabb sors után vágya­koztak. Hittek abbarf, hogy nem lesz mindig így, hogy egyszer az ő csilla­guk is fölragyog. Pedig nehéz évek következtek. A gazdasági válság kö­vetkeztében milliók váltak munkanél­külivé. Ambrus Vince látta a szegé­nyek rongyos tömegét, a kenyeret is nélkülöző, éhező gyerekeket, a ke­gyetlen nyomort. Mindezt saját bőrén is tapasztalta. S bizony a felesége ilyen körülmények között szült öt gyermeket. Ezekben az időkben a párt síkra­­szállt a munkanélküliek gazdasági érdekeiért. A kommunisták a szegény nép közé járta, felvilágosították az embereket, hogy követeléseikért ke­ményen kell harcolniuk. Agitációs- és szervező munkájuk végül is eredmé­nyes volt. Az említett időszak legna­gyobb mezőgazdasági megmozdulás­sorozata kezdődött el. Tizenkét órás munkanapot s a 7—8 koronás nap­szám helyett 1,20 koronás órabért kö­veteltek. A megmozdulásokat nem egy esetben csendőrökkel zavarták szét. Később, a Horthy-rendszer idején a munkás ha volt mersze fizetésemelést kérni, könnyen megkapta a „büdös kommunista“ jelszót. Ambrus Vince ennek ellenére, akárcsak a többi kom­munista, bátran és lelkesedéssel har­colt, tette, amit tennie kellett, bár ez állandóan az üldöztetés, a meghur­coltatás veszélyét jelentette. Agitált, járta a falvakat, röpiratokat osztoga­tott. A szovjet hadsereg 1945. április elsején szabadította fel a dunaszerda­­helyi járást. Véget ért a háború, min­denki örült az életnek és bizakodás­sal tekintett a jövőbe. Megindult a párt újjászervezése. Negyvennyolc februárja után a helyzet kezdett ren­deződni,, megkezdődött a szocializmus építése. Az emberek egy felszabadult hazában kezdhettek új életet. Ambrus Vince ekkor ötven éves volt. Hajában csillogtak már az ősz szálak. Azt gondolná az ember, hogy elfáradt. Nem, ő nem fáradt el. Az serkentette, hogy tovább építheti azt az utat, ame­lyet elkezdett. CSALÁDI KÖRBEN 1975. Tél van, január. Vince bácsi ablakából nézem a vadonatúj házakat, meg a meztelen fák kopár ágait. Tá­gas konyhában ülünk terített asztal mellett. Az asztalon frissen sült túrós­kalács. Anna néni fát rak a tűzre. Az­tán ő is közénk ül. Kezét az asztalra teszi és olyan szomorúan pisiogat, mintha sírna. Vince bácsi élményeit meséli. Ha néha téved valamiben, fe­lesége kisegíti. Nekem néha úgy tűnik, mintha szomorú mesét hallanék. Pe­dig ez a történet igaz; az élet írta. Vince bácsi életpályája fűmként pe­reg le előttem. Nagy és nehéz utat mért ki számára a sors. Nehéz mun­kával nyűtte el életét, most mégis úgy érzi, érdemes volt. Föláll az asztaltól, füzetet hoz ki a szobából. Az asztalt tele rakja ki­tüntetésekkel, emlékérmékkel. Hirte­len nem is tudtam, melyiket nézzem meg. A legutóbbit hetvenötödik szüle-, tésnapjára a CSKP Dun. Streda-i Já­rási Pártbizottság dicsérőlevelét kap­ta, amelyben többek között ezt olvas­hassuk: „Mindig jó példával szolgált mint kommunista“. Vince bácsi a rá­bízott feladatot valóban mindig be­csületesen végezte. Részt vett a falu szövetkezetének megalapításában, a gazdasági épületek felépítésében. Több éven keresztül az állattenyész­tésben mint takarmányos, később a növénytermesztésben gyalogmunkás­ként dolgozott, nyugállományba vonu­lása után is még sokáig.“ Öt gyermeke közül kettő maradt életben. Mind a kettő nős, szép, új családi házban laknak. A család min­den tagja szövetkezeti dolgozó. Be­szélgetésünkkor Ibolyka, a legfiata­labb unokája ül az ölében s megsimo­gatja nagyapja galambősz fejét. Vin­ce bácsi szemében az öröm könnyei csillognak. Nagy Teréz lllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllil lllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllilllll ■fis Tibor (felvételen) a dióspa­­** tonyi szövetkezet műhelyének gépszerelője, a kommunista párt tag­jelöltje. Munkahelyén már ötödik éve dolgozik, s ez alatt az idő alatt szám­talanszor bebizonyította, hogy lehet rá számítani. Pártszervezetének tagjai felfigyeltek aktivitására, példás mun­kájára. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a gépesítő csoportban a legszorgalmasabb dolgozók közé tartozik. Éppen ezért az üzemi párt­bizottság vezetősége őt javasolta a párt soraiba való felvételre. Közben konkrét feladattal bízta meg a párt­­szervezet. munkahelyén, illetve szülő falujában az ifjúsági szervezet irányí­tásával és vezetésével ruházták fal. Ezen kívül aktív szerepet vállal a Svázarm és sportszervezet munkájá­ban is. Arra a kérdésre, miként fogadta az üzeme bizalmas ajánlatát, egyszerű, de megnyerő szavakkal így válaszolt: — Tudom, hogy kommunistának lenni mindenekelőtt többletmunkát je­lent. nem pedig anyagi hasznot. Ám azzal is tisztában vagyok, hogy a párttagságot ki kell érdemelni. Vagyis a párttagság elismerés, megbecsülés. Az pedig nagyon jólesik, ha megbe­csülik az embert. Szerintem fontos, hogy a fiatalok is funkciókat vállal­janak. Csakis Így képviselhetik saját érdekeiket. — Mi a véleménye a mai fiatalok­ról? — teszem fel az ide kívánkozó kérdést. Tárgyilagosan vélekedik róluk. Po­zitív véleményt nem a külsőségekről szűrte le. Helytelen, ha például a fiatalokat csupán hosszú hajuk alap­ján tíélik meg. О maga ugyan köze­pes hosszúságii hajat visel, de ennek nincs semmi köze az elveihez. Egysze­rűen azért szereti ezt a frizurát, mert őneki ez áll jól. — Bármilyen frizu­rát viselnék, akkor sem gondolkodnék másképp — mondja mosolyogva. Mun­kájával kapcsolatban ezt mondta: — Nem lehet közömbös számomra. hogy megy a munka a műhelyben és csoportomban. Az sem mindegy, hogy milyen munkasikereket és eredmé­nyeket érünk el. Hiszen a tervteljesí­tés esetén a közös javakból mindnyá­jan egyformán részesedünk. Szorgal­munkra vall az is, hogy az elmúlt mostoha ősz folyamán, ha a szükség úgy kívánta, még este, sőt ünnepna­pokon is javítottuk a gépeket, így fo­lyamatosan tudtuk betakarítani a terményeket (ha nem esett). Munkám mennyiségére és minőségére kedvező hatással vannak a pártbizottság hatá­rozatai, közelebbről megismerkedhe­tek célkitűzéseinkkel és problémáink­kal. Mindezeknek megfelelően igyek­szem a munkaidő jobb, gazdaságosabb kihasználásával a munkatermelékeny­séget még tovább fokozni. Ennek ér­dekében bármilyen munkát szívesen elvégzek — még azt is, ami közvetle­nül nem tartozik a beosztásomhoz. Kis elvtárs tehát tudja, hol a he­lye, tudja azt is,-hogy a pártnak ma­gabiztos, becsületes emberekre van szüksége, akik a köz érdekében nyíl­tan megbirkóznak a fogyatékosságok­kal és egyéb problémákkal is. Ezek közé tartozik Kis Tibor is, ezért java­solták ót munkahelyén tagjelöltként a kommunista pártba. Krascsenics Géza .T; гггэжгтатом г.гцгъ Rangos, központi községgé váit Hatalmas rob­banások rész s kettették meg a levegőt Plešíve cen (Pelsőcön) az 1945. decem­ber tizenharma­dikéra virradó éjszakán. A húsz nap óta kilátás­talan harcot folytató nácik menekülni I kényszerültek, s utolsó gaztett­ként ami útjuk ha került mindent meg akartak j semmisíteni, vagy elrabolni. A köz- I ségben több millió korona értékű kárt okoztak. 1945. január 13-án új élet kezdő­dött Pelsőc történelmében Is. A harminc év előtti eseményeket Szmerek Gyula, a nemzeti bizott­­j ság elnöke elevenítette fel azon az i ünnepi tanácsülésen, amelyet köz ségük felszabadulásának 30. évfor­dulójának tiszteletére tartottak. Tisztelettel és kegyelettel emlékez­tek azokra a hősökre, akik a leg­drágábbat, az életüket adták azért, I hogy hazánk népe egy új, boldo­gabb életet kezdhessen. Városiasodó utcakép. Aki harminc év után visszatér j Pelsőcre könnyen észreveheti, hogy a szocialista társadalmunkban na­gyot változott a világ. Nekem első­sorban az emeletes épületek tün­­• tek fel. A lakások száma a felsza­­t badulás előttinek duplájára nőtt. ij Ezek a lakások többszobás, fürdö­­■ szobás, kényelmes otthonok. A la­kások gyarapodásának ékes bizo­nyítéka az a tény, hogy a harminc j év alatt 122 szövetkezeti, 52 üzemi, S 16 állami lakás egyéni építkezés > keretében viszont több mint 100 \ családiház épült fel. A városiasodással függ össze az . úthálózat bővítése is. Bár ezen a téren nagy a fejlődés, több össze­kötő utat kell még portalanítani. МДЦ^2Д>К<ШИЬЯИNoШИСТВИИИИЯИИИИИШИИМИИИИИИИ Nagy a község vonzáskörzete ti, ; hiszen több regionális intézmény van a községben. Az 1958-ban ! épült 14 tantermes kilencéves alap- f fokú iskolában 18 faluból járnak be a tanulók, ma már szűknek bi- j zonyult az iskola. A kétműszakos j tanítást csak újabb tantermek lé­tesítése, illetve egy új iskola bőví­tése oldhatná meg. A 2600 lakosú község dolgozói­nak 70 százaléka az iparban dolgo­zik. Korszerűsítették az egykori kapagyárat, amely napjainkban yoo embert alkalmaz. Több mint 100 ember talált munkahelyet az új mezőgazdasági felvásárló rak­tárban és a takarmánykeverőben. A pelsőci földművesszövetkezet, j a gépesített növényvédelmével, a \ szakosított szarvasinarhatelepével, az egyre gyarapodó gépparkjával ma már inkább ipari üzemre ha­sonlít, mint a régi értelemben vett í földművelésre. Az idősebb dolgo- i zók mellett, ott található a fiatal gárda is, akiknek megfelelő mun- | kakörülmények mellett, jó kerese­tet és biztos megélhetést biztosít j a közös gazdaság. Pelsőc ma központi községgé ! fejlődött, ezért problémák is akad­nak. Annak ellenére, hogy a régi üzleteket teljesen átépítették, még ; nem oldották meg a község és a j körzetükbe tartozó 18 kisebb falu szolgáltatását. Az új lakónegyed­ben is biztosítani kell a szolgálta- i tást, üzlethálózat kiépítése és egy szolgáltatási pavilon felépítése a i legsürgősebb feladat. Az iskola hálózat kibővítése is gondot okoz a község előjáróinak. Nem beszé­lek a Sajó megzabolázásáról, amely felbecsülhetetlen károkat okoz. Szmerek Gyula, a nemzeti bizott­ság elnöke és Farkas István az efsz elnöke bizakodva tekintenek a jövőbe. Abban bíznak, hogy a 6. ötéves tervidőszakban az ágetö kérdéseket közösen, sikeresen megoldják. Illés Bertalan мнаннщнипшшншшм Lučenecen (Losonc) a közelmúltban ünnepelték a felszabadulás 30. év­fordulóját. Sok mindenben, de különösen a lakáskultúrában nagyon sokat fejlődött a város az elmúlt évtizedekben. Az egykori munkás nagygyűlések színhelyén, a hajdani Búza-téren is korszerű toronyházak épültek. Az elesett hősök emlékműve. Foto: — U— 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom