Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-18 / 3. szám

Melegházi zöldségtermesztés Bulgáriában Л közelmúltban alkalmam volt meglátogatni Bulgária né­hány zöldségtermesztői körze­tét — Plovdivot stb. Nekem a B5 ezer lakosú Pazardzsikben az üveg alatti zöldségtermesz­tés tetszett a legjobban. jelenleg 830 hektárnyi terüle­ten mintegy hatvan gazdaság ban termesztenek zöldséget üveg alatt, de a hatodik ötéves terv végére ez a terület eléri az 1000 hektárt. Érthető ez a gyorsütemíi fejlődés, hiszen Bulgária élelmiszerellátásában óriási szerepe van a zöldség­féléknek. Az élelmiszeripar, az idegenforgalom és az export zöldségigénye is évröl-évre nő. Az ország melegházaiban ter­mesztett zöldség mennyiségé­nek mintegy 70 százalékát ex­portálják. A fent említett területből 18 gazdaság 365 hektár üveg alatti területe tartozik a BULGAR­­PLOD vállalathoz. Ezek közül legnagyobb a pazardzsiki kert­­gazadság. A „zöldséggyár“ évente 7 millió leva értékű ter­méket állít elő. Az itt termett uborkát, paradicsomot — a ha­zai piac ellátása mellett — ti­zenhárom országba exportálják. Ez volt az első holland típusú telep, melynek építését 1965- ben kezdték, s 1966-ban már termelt a komplexum. Ennek mintájára épültek azután a to­vábbi üvegházak, amelyeknek a beruházási költsége átlag 350 ezer leva hektáronként. Ez a viszonylag magas befektetés a megfelelő fajták kiválasztásá­val, korszerű technológia alkal­mazásával 4—5 év alatt megté­rül. A pazardzsiki kertgazdaság méltán viseli tehát a „Kertor­­“í* fővárosa“ nevet. Kilenc hatalmas üvegház, tizennyolc — egyenként három hektáros — blokkja valóságos üvegváros. Harminchárom hektáron szal­mán terem az uborka. Az üveg­­ház „padlójára“ szalmabálák kerülnek szorosan egymás mel­lé, ezek a megfelelő kezelés, locsolás következtében rothad­ni kezdenek. A vastag szalma­takaróba fúrt lyukakba speciá­lis földtrágya keverék kerül, ebbe ültetik a magot. Alap- és fejtrágyázással biztosítják a növények számára a szükséges tápanyagokat, a technológiai utasításoknak megfelelően. Paradicsomot tizenkilenc hek­táron termesztenek. Itt már nem alkalmazzák a helybeve­tést, a fejlődő palánták au­gusztustól kezdve folyamatosan tápkockákba vetett magokból tíxnaoonként kerülnek az üveg­­házakba. Bevált módszer hogy a beporzás idején Oomatinnal permeteznek s a megterméke­nyítést vibrátorokkal segítik elő. A paradicsomnál igen jó eredményeket hozott a vad alanyra való oltás. Az erős gyökerű, ellenálóbb vad ala­nyokra oltott hajtások bőtermé­­sfiek. Minden dolgozónak megvan itt a maga területe, amelyiken „gazdálkodik“. Az ültetéstől az ápolási munkákon át a növény­­védelemig és a betakarításig mindent ugyanaz a dolgozó vé­gez. Munkájuk akkor fejeződik be, amikor az utolsó érett ter­més is ládába került. Uborká­ból 0,1, paradicsomból 0,15, paprikából pedig 0,2 hektár földterületről gondoskodik egy­­egy dolgozó. Három hektárig egy agvonómus, 12 hektár fö­lötti területen pedig főagroné­­mus irányítja a termelést. Érdemes néhány szót szólni a kertgazdaság termésátlagai­ról is. Uborkából 250 tonnát, paradicsomból 90 tonnát, papri­kából 60 tonnát termelnek üveg alatt egy-egy hektáron. A ter­melés hatékonyságát az jellem­zi, bogy 100 leva értéket 66— 68 leva ráfordítással állítanak elé. A pazardzsiki gazdaság több mint ezer dolgozót alkalmaz, ennek 80 százaléka nő. Pazard­­zsikből autóbusz viszi őket a kertgazdaságba. A gazdaság a dolgozóknak étkezési, fürdési, pihenési lehetőséget is biztosit. Pazardzsikba szívesen elláto­gatnak Belgária különböző tá­jairól is a szakemberek. Az ottani gazdaság példáját mind több helyen követik. Sorra épülnek az ehhez hasonló me­legházi kombinátok. A hatodik ötéves tervben Bulgária zöld­ségtermesztését 122 százalékkal növelik, de ez a fejlesztés nem csapán a melegházak alapterü­letének növelését, hanem a ter­melési technológia tökéletesíté­sét, *j, botermó. ellenálló faj­ták meghonosítását in jelenti. A külföldi szakemberek, így ha­zánk szakemberei in gyakran járnak ide tapasztalatcserére, hiszen a bolgár üveg alatti zöldségtermesztést ma már vi­lágviszonylatban is az elsők között említik. ILLÉS BERTALAN Я tél beköszöntésével azok­­ban a kertészetekben, ahol szabadföldi gazdálkodást folytatnak, törvényszerűen meg­szűnik a termelés. Érthető ezért, hogy a műit év decem­berében, amikor a pribetai (perbetei) efsz-ben jártam, a kertészet vezetőjét nem a ha tárban, hanem a szövetkezet irodájában találtam. Az egyik helyiségben öt férfi „görnyedt“ a papírok fölé, hogy összegez­ze a gazdasági év eredményeit. Répás János, a kertészet veze­tője ennek ellenére szakított annyi időt, hogy válaszoljon kérdéseimre. A pribetai szövetkezet kerté­szete úgymond vándor kerté­szet, mert minden második év­ben a közös határának külön­böző részén „üti fel a sátrát“. Ez azért van így, mivel köztu­dott a jó eredmény érdekében, a cukorrépa alá a földet feltét­lenöl le kell istállótrágyázni. Persze ma már az is nyilván­való, hogy az állattenyésztés az új technológiák bevezetése következtében nem tudja ele­gendő istáilótrágyával ellátni a növénytermesztést. A közös gazdaság ezen úgy segít, hogy az első éven cukorrépát, a má­sodikon pedig paprikát ter­hoz szükséges ládákkal. Az első hetekben nem is volt probléma, a közös gazdaság teherautói áruval megrakva gördültek kt egymás után a kertészet kapu­ján. Hazatérve pedig újra hoz­ták az üres ládákat. Sajnos, a későbbiek során a gyár udva­rában felhalmozódott az árú, így ládahiány mutatkozott, s ezért a szövetkezet nem szállít­hatta folyamatosan a paprikát. Ennek tulajdonítható azután, hogy a kertészet pem teljesítet­té az előirányzott tervet. Ugyan­is a szokatlanul csapadékos ősz a kupacokban tárolt paprikának sem használt. Az említettek kö­vetkeztében a termésből közel 15 vagonnyi elrothadt. A konzervpaprika alá 'tavasz­­szal 9 mázsa Cererit műtrágyát és 2 mázsa NPK kombinált mű­trágyát dolgoztak be a talajba hektáronként. A gyomtalanítást Treflannal végzik, a paprika kiültetése előtt 8—10 nappal. Az elmúlt évben a pribetai kertészetben is jövedelmezőnek bizonyult a fólia alatti terme­lés. A sátrak szélessége 6,5, hosszúsága pedig 48 méter. Elő­térbe kérőit a gépi megműve­lés. Az egy hektár fólia alatt a PCR fajta paprikát termesz­tették, s vele 740 ezer korona Teljesítették tervfeladataikat meszt ugyanazon a területen. Tehát így lényegében teljes mértékben a paprika sem nél­külözi a szervéstrágyát. Az ön-' tűzéssel-- sincsen különösebb problémájuk, mivel a határban három kúttal rendelkeznek, ahonnan a vizet a tárolókba szivattyúzzák. Majd onnan — amikor a víz eléri a megfelelő hőmérsékletet — látják el mesterséges csapadékkal a nö­vényzetet. Tavaly a kertészet öt hektá­ron paradicsom-, harminc hek­táron pedig Karmen konzerv­­paprikát termesztett. Itt meg kell jegyezni, hogy négy éven át a paprika bizonyos hányada mindig megfagyott a száron. Ezért a szövetkezet vezetősége az elmúlt évben arra az elhatá­rozásra jutott, hogy történjen bármi, időben — még a talaj­menti fagyok előtt — leszedik a paprikát. A műveletet októ­ber hetedikén kezdték el, s nyolc nap múlva pontot tet­tek a munka végére. Nem cso­da, hiszen a falu lakosai is be­kapcsolódtak a szedésbe, s nap mint nap közel hatszázan szor­goskodtak a paprikaföldeken. Ennek ellenére a kertészet kon­­zervpaprikából nem teljesítette évi eladási tervét (170 mázsa), mivel mindössze 135 mázsát ér­tékesített. Természetesen ez nem csak rajtuk múlott. A Fru­­ta Ledniee konzervgyárral szer­ződésileg megegyeztek abban, hogy a vállalat látja el a szö­vetkezetei a paprika szállításá­nyersjövedelmet értek el. A ki­váló eredményhez hozzájárult a szakértelem, a dolgozók mun­kához való becsületes hozzá­állása és nem utolsó sorban az, hogy egy hektáron 400 mázsa szerves-, illetve 18 mázsa Cere­rit műtrágyát dolgoztak be a talajba. A szövetkezet vezető­sége ebből kiindulva a jövőben bővíti a fólia alatti zöldségter­mesztést. Az idén már öt hek­táron terveznek fólia alatt pap­rikát termelni. Répás János vezetésével ta­valy a szövetkezet étkezési cé­lokra zöldbabot is termesztett. Hektáronként 30 mázsás átlag­hozamra számítottak. Mondha­tom, kellemesen csalódtak. Hu­szonhét mázsával túlteljesítet­ték a tervet Ennek ellenére a szövetkezet mégsem szándéko­zik a zöldbab területét növelni. Ugyanis a betakarításhoz renge­teg kézi erőre, van szükség. Másrészt azért nem, mert kiló­jáért a felvásárló üzemek mind­össze négy, illetve 2,50 koronát fizettek. Vagyis a zöldbab ter­mesztése csak akkor lenne ki­fizetődő, ha a szedés géppel történne. Végezetül elmondhatjuk, a pribetai kertészet dolgozói tel­jesítették tervfeladataikat, an­nak ellenére, hogy a konzerv­paprika egy része elrothadt. Ki­segítette őket a bajból a fólia. Ha ügyesen, szakszerűen alkal­mazzák a jövőben is, a várt eredmény nem maradhat el. ÓVÄRY PETER Ésszerűbb takarmányozással az eihullá-Az elhullás okozta vesztesé­gek jelentős mértékben befo­lyásolják nyúltenyésztőink mun­kájának eredményességét. Az elhullást túlsúlyban a fertőzé­­ses megbetegedések okozzák, de az élősködők által előidézett betegségek is nagy vesztesége­ket okozhatnak. Nem beszélve arról, hogy a helytelen takar­mányozás következtében hány házinyúl hullik el hazánkban évente és mennyi gondot okoz tenyésztőinknek a nem megfe­lelő takarmányok nemtörődöm­ségből vagy a szakmai ismere­tek és gyakorlati tapasztalatok hiánya következtében történő feletetése. A nyulak takarmá­nyozásakor a következő alap­­követelményeket kell szemelőtt tartani: 1. Ügyelni kell arra, hogy a juttatott takarmány mindig tel­jes értékű és tiszta legyen. 2. Mindig fokozatosan tér­jünk át a száraz takarmányo­zásról a zöld takarmányok ete­tésére. 3. Ne feledkezzünk meg az etetés és Itatás higiéniai köve­telményeiről. 4. Ne feledjük, hogy a nyúl rágcsáló állat, ezért biztosíta­nunk kell számára a „fogköszö­­rülési“ felételeket. A klstenyészetekben a takar­mányalap jelentős részét a zöld­takarmányok adják. Ezek köz­vetlen felhasználásra történő beszerzésének azonban a ta­pasztaltnál sokkal nagyobb fi­gyelmet kell szentelni. Virág­zás előtt kaszáljunk, mert ilyenkor sokkal több emészthe­tő tápanyagot tartalmaznak a növények. Lehetőleg délután kaszáljunk, amikor már nem nedves a növényzet — ezzel elejét vehetjük a befülledés­nek. A gyümölcsösökben, kis­kertekben stb. csak akkor ka­száljunk, ba biztosan tudjuk, nem permetezték le valamilyen vegyszerrel a növényzetet, vagy ha igen, annak káros hatása már elmúlt. A száraz takarmányozásról a zöld etetésére való áttérés leg­inkább a fiatal, hat-nyolc hetes nyulaknál okoz problémát. Ilyenkor sok tenyésztőnek el­hullanak a kisnyulal, vagy leg­alábbis visszaesnek a fejlődés­ben. Ilyen helyzetben leghelye­sebb a zöld eleséggel együtt szénát Is tenni a nyulak elé. Ha nincs szénánk, a takarmány­szalma is megteszi. Naponta növelhetjük az adott zöld mennyiségét és mintegy két­­három hét múlva már teljesen beszüntethetjük a széna adago­lását. Az átmeneti időszakban a tapasztalatok szerint ajánla­tos faszénnel meghintett reszelt sárgarépát is adni az állatok­nak, főleg a kicsinyeknek. Télen elsősorban a szénára építünk. Jó étrendi hatása miatt azonban nyáron is legyen belő­le némi tartalékunk. A tenyész­­időben főleg az emésztési za­varokban szenvedő kisnyulak, hosszantartó esőzések idején pedig az egész állomány takar­mányozására használjuk. A jó sok megelőzéséért agrobotanikai összetételű — elsősorban mérgező növények­től mentes — széna elegendő tápanyagot tartalmaz, minde­nekelőtt fehérjét és cukrot, emészthető állapotban és meg­felelő arányban. Továbbá meg­találhatók a jő szénában a szükséges ásványi anyagok és a helyesen szárltottban az igen fontos vitaminok is. Az állatok napi szénaszükséglete változó. Fajták és korcsoportok szerint 50—250 grammos napi széna­igényről lehet beszélni. A kapások közül a sárgarépa a legmegfelelőbb nyulaink ta­karmányozására, ezért minden esetben előnyben részesítjük a takarmányrépával vagy cukor­répával szemben. Nyers burgo­nyát nem ajánlatos etetni a nyulakkal, mert az esetek több­ségében emésztési zavarokat okoz. A csírás burgonya eteté­sekor ez a veszély még fokozó­dik, mert a burgdnyacsíra szo­­lanint tartalmaz, s ennek mér­gező hatása elhullást is okoz­hat. A tapasztalatok szerint a kistenyésztők aránylag kis mér­tékben használják ki a csicsó­kát, pedig kiváló minőségű zöld takarmányt ad. A kapásokra jellemző, hogy ásványi anya­gokban szegények. Ha többet etetünk belőlük, — főleg ha a napi adag döntő részét képezik — gondolnunk kell a takar­­mánymész és a csontllszt vagy a vitamin és ásványi anyag tar­talmú kiegészítő takarmányok adagolására is. A gabonafélék közül előny­ben részesítjük a zabot; főleg a tenyészállatoknak és a kis­­nyulaknnk adagoljuk. A hagyo­mányos hatodik-nyolcadik hé­ten történő elválasztást alkal­mazó tenyésztők közül többen előnyben részesítik a szoptatós anyák árpa-zab keverékkel való etetését. Ez azért jó, mert az árpa nem fokozza a nőstények párzási aktivitását a szoptatási iőszakban a sok zab viszont igen. A kukorica csak hizlalás­kor jöhet számításba, tenyész­állatok számára nem megfelelő. Csupán búzát sem ajánlatos adni a nyulaknak, mert emész­tési zavarokat okozhat. A tápok egyébként is tartalmaznak né­mi búzadarát. Az olajos magvak közül nap­raforgó- és lenmagot etethe­tünk nyulainkkal, de legfeljebb 10 grammot naponta és egye­denként. Az egyéb olajos mag­vak (pl. repce, mustár stb.) etetésétől tartózkodjunk, mert nem valók a nyulaknak. Ugyan­ez érvényes a sajtolás folyamán belőlük nyert pogácsákra Is, vi­szont a napraforgó-, lenmag- és széjapogácsát értékes kiegé­szítő takarmányként kell kezel­ni, s a napi adaghoz 30—40 grammot adhatunk belőlük da­rabonként. A gabonafélékre jellemző, hogy fiziológiailag sa­vanyúak, sok foszfort és kevés meszet tartalmaznak, amit — főleg a korlátozott szénaada­golás esetén — ezért más for­mában kell biztosítani az álla­tok számára. A kistenyészetekben elterjedt hagyományos takarmányozás­ban jől hasznosíthatók a pőtta­­karmányok — különféle gyom­növények, zöldség- és konyhai hulladékok — is. A gyomokat lehetőség szerint olyan helyen kell szedni, ahová nem jutnak be a húsevők. Gyakran okoz fertőzést az olyan árokpartok­ról és útszélről szedett takar­mány, ahol gyakran megfordul­nak a kóbor kutyák. A fákról tördelt zöld ágak kiegészítő takarmányként sze­repelnek. A levelek értékes táp­lálékul szolgálnak, a fás része­ken pedig „köszörülhetik“ a fogaikat az állatok. Aki rend­szeresen — télen is — ad ilyen ágdarabkákat a nyulainak, an­nak nem kell félnie, hogy nyu­­lal rászoknak a ketrec falának vagy padozatának „forgácsolá­sára“. A vemhes és szoptatós anyáknak nem szabad kőrisről, jávorrről, fűzről és égerről nyert ágakat adni, mert ezzel kedvezőtlenül befolyásolnánk a tejtermelést. Más fákról (pl. akác, hárs, nyír) és némely gyümölcsfáról (főleg alma- és körtefáról) tört ágacskákat, fiatal hajtásokat nyugodtan ad­hatunk ilyenkor is az anyáknak. Természetesen ügyelni kell ar­ra, hogy mérgező anyaggal le­permetezett fák ágai véletlenül se kerüljenek nyulaink elé! A nyúlhús-termelés ésszerűb­bé tétele a korszerű farmokon megkövetelte a takarmány mó­dosítását. Mint a többi gazda­sági állat számára, a nyulaknak is granulált takarmánykeveré­ket készítenek. A szóban forgó szemcsézett takarmánykeverék etetésével már nyertünk bizo­nyos tapasztalatokat, amelyek­re — mivel a nyulakkal fog­lalkozó kisállattenyésztők is ezt a tápot kapják — szeret­nénk felhívni nyúltenyésztőink figyelmét. A külföldi szakemberek közül többen rámutattak arra, hogy szemcsézéskor olyan anyagok is kerülhetnek a nyulak takarmá­nyába, amelyek a más állatok számára gyártott granulátum alapanyagaiból visszamaradtak a gépben. Ez pedig — mint mondják — kedvezőtlen hatás­sal lehet és van a nyulak fejlő­désére, szaporodására. Példa­ként a szarvarmarha-tenyész­­tésben alkalmazott szintetikus anyagokat említik. A hormoná­lis hatású anyagok főleg a te­­nyészcélokra kiválasztott nyu­­lakra vannak káros hatással. Kísérletképpen 100 miligramm dietylstilbestrolt adtak be apa­állatoknak naponta és darabon­ként, minek következtében csökkent a herék, súlya, ellen­ben a kísérleti állatok több zsírt raktároztak el és gereznájuk is Jobb minőségű lett. Tudományos dolgozóink most azon fáradoz­nak, hogy a nyúlhizlalás szol­gálatába állítsák ezeket a ta­pasztalatokat. Egyes állatok esetében az arzén segíti a napi gyarapodást, ha viszont a nyu­lak eledelébe kerülnek a ma­radványok, kellemetlen hatás szemtanúi lehetünk. A szem­­csózett takarmánnyal etetett nyulaknál a nagyobb sótarta­lom és a helytelen gyártási technológia következtében túl­ságosan felhevített, s ezáltal vagy a helytelen tárolás révén fizikálisán megkárosított gra­nulátum is okozhat emésztési zavarokat. Ha az Ilyen nyulak­nál hasmenést vagy fogcsikor­­gatással kísért puffadást észlel a tenyésztő, azonnal távolítsa el a granulátumot az etetőkből, s helyette — egészen az emész­tési zavarokra jellemző tüne­tek megszűnéséig — zabot ad­jon nyulainak. A tenyésztői munka eredmé­nye, természetesen nemcsak a takarmányadagok összetételétől függ, hanem a takarmányozás és itatás technikájától is. Kí­sérleti tenyészetünkben nyert tapasztalataink szerint a ha­gyományos kő etető és itató edények nem felelnek meg a higiéniai követelményeknek, nem beszélve arról, milyen munkaigényes ez az alkalma­­mazott technológia. Helytelen az a nézet, hogy a nyulakat nem szükséges itatni. Azok a nyulak, amelyek egyál­talán nem ihatnak, vagy csak' kevés vizet kapnak, egész év­ben szenvednek a szomjúság­tól, ami azután megmutatkozik' a hasznosságban Is. Az automa­tikus önitatók ma még nehezen beszerezhetők a kisállattenyész­tők számára, sőt a nyúlketrecek' és őlak használatos típusainál szinte nem is alkalmazhatók. Az üvegből készített Itatők al­kalmazásával már némileg ja­víthat a kistenyésztő Is az ita­tás higiéniájának eddigi szín­vonalán, a téli hónapokban azonban ezt az itatót más rend­szerűvel kell helyettesíteni, hogy a ketrecek nyitogatásá nélkül is megitathassuk nyu­­lainkat és a víz se fagyjon meg az itatóban. Alkalmazhatunk bármilyen korszerű technológiát, az állat­tartás eredményességéről végső soron mégis maga a tenyésztő dönt. A tenyésztőnek az álla­tokhoz fűződő viszonya, a ta­karmányozás és állatgondozás eredményessége, valamint s környezet higiéniája azok a döntő tényezők, amelyek lehe­tővé teszik a jó tenyésztői ered­mények megszületését, a jő hasznosság elérését és azt, hogy a tenyésztőnek öröme származ­zon az elvégzett munkából. Dos. ing. J. Zelntk, CSc., Ing. J Granát, CSc., Állattenyésztési Kutató

Next

/
Oldalképek
Tartalom