Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-11 / 2. szám

> r i *> H»t -1975. Január 11. SZABAD FÖLDMŰVES. Mi a teendő költés­­rothadáskor ? Az európai költésrotha­dás megszüntetésének egyik módja a lépesére. A fertő­zött család keveset épít. Sokkal célravezetőbb egész­séges más családokkal épít­tessünk új lépeket nyáron. A beteget kezeljük gyógy­szerrel, s ősszel cseréljük ki lépett a más családokkal építtetett újakkal. Lehet, hogy az egészségesnek lát­szó családok között is van lappangó fertőzés. Ilyenkor az új lép', is terjesztheti a betegséget. Hiszen pörgetés­kor a lépek elcserélődnek. Többször előfordul, hogy az eredményesen kezelt csalá­doknál a következő évben nincs baj, de váratlanul egy előbb egészségesnek vélt családnál bukkanunk a kö­vetkező évben fertőzésre. Azoknak a méhészeknek, akiknek állományában volt vagy van európai költésret­­hadás, azt lehet javasolni, hogy a természetes rajzást támogassák. A rajokkal épít­tessenek új lépeket és ősszel ezeket adják a fertőzött csa­ládoknak, mikor lépkészle­­tüket cserélik. De minden méhésznek javasolják, hogy évenként két-három rajt igvekezzék elérni. A rajok­kal építtetett új lépek fertő-Egy kiló mézhez Az NDK több mint 500 000 méhcsaládja 1973-ban mint­egy 3500 tonna mézet ter­melt. Ez a mennyiség külö­nösen akkor elgondolkozta­tó, ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen kiló méz elő­állításához a melleknek 1,5 millió virágot kell felkeres­niük. Az NDK-ban csak néhány állami gazdaság és egy Ber­lin melletti kutatóintézet foglalkozik hivatásszerűen méhészkedéssel, további 44 zéstől menteseknek tekint­hetők a régi családokkal el­lentétben, ahol a fertőzés lappanghat. A raj befogásának kelle­metlenségeit el lehet kerül­ni, ha a rajzásra készülő család anyját kifogjuk, egyik pár szárnyát felére levág­juk, azután vlsszabocsátjuk a családhoz. Az Ilyen anya magas fára vagy messzire nem tud repülni, tehát a raj a közelben és alacsonyan te­lepedik le. Ha nem kívánatos mennyiségben jelentkeznek rajok, a fölöslegesekből az anyát kifogjuk és megöljük. A raj visszaszáll a család­hoz. Még a beteg családok új lépekre helyezésének a mód­járól szólni kell. Köztudo­mású, ha törzscsaládot új kaptárba akarunk áthelyez­ni, akkor az új kaptárt a régi mögé tesszük, a csalá­dot a keretekkel együtt át­rakjuk és csak azután tesz­­szük az új kaptárt a régi helyére. Így a méhek nem szúrnak erősen, a család nem zúdul fel. A beteg családok új lé­pekre helyezésekor, ha a családot egyidejűleg fertőt­lenített kaptárba akarjuk áttenni, az eljárás fordított. Előkészítjük a fertőtlenített kaptárt, belerakjuk az új lé­peket, azután a családot az eredeti kaptárral együtt el­visszük helyéről és az új (fertőtlenített) kaptárt tesz­­szük a régi helyére. A csa­lád először nyugtalan, tá­mad is. De ha a levegőbe vizet fecskendezünk és füs­tölünk is a közelében, meg­nyugszik. Az anyát kifogjuk és zárkázva az új kaptárba tesszük. Utána a fertőzött lépekről az anyához rázzuk a méheket. A helyéről el­mozdított család anyátlan­­ságot érez, nem támad any­­nylra és a kijáró méhek ma­guk is gyorsan átrepülnek az új kaptárba, hiszen már ott találják az új anyát. (V. F.) ezer méhész számára a mé­hek tartása kedvtelés. Nemcsak a méz értékes, hanem a méhviasz és a méh­­méreg is. Ezeket a gyógy­szer-, kábel-, gumi-, textil- és hangszergyártó iparban használják fel. jelentős ha­tást gyakorolnak a méhek a növény- és gyümölcster­melési hozamokra. A mező­­gazdaságban jelentkező ha­szon évente tizenötszöröse a méztermés értékének! Ez el­sősorban a herefélék ter­méshozam-többletéből adó­dik, ami a méhek beporzás! munkájának köszönhető. M. T. Kapcsolata virágok és méhek között A megporzást végző méhek és a virágok között szoros és bensőséges kapcsolat alakult ki. Egymás nélkül Igen sok esetben a magképződés szinte elképzelhetetlen. Vi­rágos növényeink 80—85 százalékát a méhek és egyéb rovarok porozzák meg, a többit a szél és kisebb részben a víz. Egyes növényfajokon az önmegporzás is előfordul. A tapasztalat viszont az igazolja, hogy az önmegporzás­­ból keletkezett magvak rendszerint nem olyan fejlettek, mint a kölcsönös megporzásból származók. A méhek megporzó munkájának gazdasági jelentőségei szinte fel­becsülhetetlen. Hazánkban jelenleg lényegesen növelni kell a tehén­­állomány tejhozamát, ami főleg a pillangós virágú ta­karmánynövények — lucerna, lóhere — nagyobbmérvű termesztésével érhető el. Ezek magtermése azonban alig fedezi a magszükségletet.. Ennek oka egyfelől virágjuk­nak gyakori meddősége, másfelől különleges szerkezete. A meddőség rendszerint az első kaszálás után fejlődő növények virágaiban csökken, ezért ezeket hagyják meg magtermésre. A meddőség csökkentésének egyik fő oka az is, hogy ekkorra már elszaporodnak a megporzást végző méhfélék. A. J. Gyűjtő méhek Közép- és Dél-Ameriká­­ban. valamint Dél-Afrika dé­li részén olyan virágokat fedeztek fel, amelyeknek a váladéka nem nektár, ha­nem hígfolyós, zsíros olaj. Ez az olaj mintegy nyolc­szor annyi kalóriát tartal­maz, mint a nektár, és csak bizonyos méhcsoportok hasznosítják. Ilyenek a Kö­zép- és Dél-Amerikában ma­gányosan, tehát nem csalá­dokban élő mintegy 275 kü­lönböző fajban tartozó mé­hek (Azthophorinea). Első és második lábpárjukon olajgyöjtő berendezés van: ezekkel a virág olajmirigyeit ritmikusan tapossák és ki­nyomják. Hátsó lábaik „zse­­becskéiben“ a virágporral együtt az olajat is behord­ják a keltetősejtekbe, ahol mézmentes lárvakenyérré dolgozzák fel. Maguk a fel­nőtt méhek mézvirágokból szívott nektárral táplálkoz­nak. Mind ez ideig 1270 „olajnövényt“ azonosítottak, virágjuk többnyire sárga. —Um— A gondosság eredménye Észtországban a legutóbbi számbavétel alkalmával megálla­pították, hogy az ország területén mintegy 6500 Jávorglm, 84 ezer mezei nyúl, 55 ezer fehérnyúl él. A jávorgímek és a vaddisznók annyira elszaporodtak, hogy normán felüli men­nyiségben vannak. Ezzel szemben az őzvad-állomány Ideális. A vadászterületeken télre 448 etetőt készítettek a nagy vadak és több mint 4000 etetőt és búvóhelyet a tollas vadak részére. Etetéshez 776 tonna szénát, 282 tonna szemester­ményt, 1580 tonna kapástakarmányt és 49 tonna tölgymakkot készítettek be az állatok részére. A Szovjetuniónak ezen a területén 15 500 szervezett vadász tevékenykedik. Ezek évente 365 tonna jávorglm-, 25 tonna őz- és ugyancsak 25 tonna egyéb vadhúst szállítanak a közellá­tásnak. ( —) Figyelmeztető Amely vadásznak lejárt a va­dászengedélye 1974. december 15-ig kérnie kellett annak a felújítását. A nyomtatványt eh­hez az illetékes vadászszövet­ségnél szerezhette be. A jnb il­letékes osztályának a felújítás­ról szóló kérvényt 1975. már­cius végéig kell jóváhagynia, Illetve nyomós ok következté­ben elutasítania. Természetesen minden egyes vadásznak ren­deznie kellett tagsági illetékét is. Ne feledkezzünk meg továb­bá a kilőtt vad fajta szerinti statisztikai nyilvántartásáról, a vadgazdálkodás és a vadbefo­gás terén vállalt kötelezettsé­gek teljesítéséről. A vadásztár­saságoknak a vadbefogást már a kilövés kezdete előtt kellett elvégezniük. —h— tesíteni. A Szovjetunióban a jávorszarvast akarják „házlasí­­tani", másutt a gímszarvast, amely Skóciában már szinte háziállattá vált. A szarvas háziállattá történő szelidítésének első kísérletet meglepő eredményekkel jártak Skóciában. Az állatok szelídek­nek és irányíthat óknak bizo­nyultak, és takarmányértékesí­tő képességük is magasan felül­múlta a várakozásokat. Már 6— 8 hónap alatt értékesíthető mé­retűvé sikerült hizlalni a szar­vasborjakat, s ez az ütem felül­múlja a szarvasmarháét, vala­mint a juhét, és majdnem eléri a hízósertések takarmányhasz­nosításának mértékétI A skőciat eredmények arra utalnak, hogy a szarvas nem­csak a félvad módon vándorol­­tatott juhnyájak pótlására szol­gálhat fmint a kiinduló kísér­letek alapötletét sugalló eset­ben), hanem rtem is remélt mi­nőségű hízóállat. Az első sike­rek alapján úgy tűnik, hogy az újonnan fölfedezett „háziállat“ a skót felföldhöz vagy az Al­pokhoz hasonló, kedvezőtlen talaj- s éghajlati adottságok között gazdálkodó üzemek szá­mára is lehetővé teszt a terület ésszerűbb hasznosítását. Manapság róká­ból már tényleg kevés van. Kis túl­zással azt is mond­hatjuk, senkinek nem hiányoznak, mert sok kárt tesz­nek a vadászterü­leteken. Ennek kapcsán csak ke­vés vadásznak si­kerül rókát lőnie. Osztényi Sándor Kajaion a szeren­csésebb vadászok közé tartozik, mert a közelmúltban a Dolný Chotár-i (al­sóhatár!) vadász­területen akkor kapta puskavégre a rókakomát, ami­kor egy mezei nyúl után futott. Fényképezte: Krajőoviő F. Vadászat olasz módra Az egyik hazai lap arról ad megbízható tájékoztatót, hogy Olaszországban alapjában nem létezik olyan törvény, amely tiltaná a vadászatot. A második világháború után Itt állítólag nagyon elszaporodott a vadállomány. Ezzel egyidejűleg a va­dászok létszáma lo kibővült. A statisztikai adatok szerint 1950—1972-es években 1,8 mil­lióra gyarapodott a vadászok létszámai Ezzel egy négyzet­­kilométer vadászterületre 6 vadász jut az országban (össze­hasonlításképpen: Magyarországon 0,24, Hollandiában 0,77 és Ausztriában 0,95 vadász jut egy négyzetkilométer területre!). Olaszországban a hadseregnek Is beillő vadász „társada­lom“ mintegy 1 milliárd töltényt 16 ki éventeI A tollas vada­kat például az év 9 hónapján lövik. Hetenként két napon vadászhatnak. Egy napon 1 nyulat és 2 fácánt lőhetnek. Ezzel szemben minden lőtt vadat a mi pénzünkre átszámítva ICO koronában értékelnek. (I. H.) A szarvas mint háziállat Európában is utánozzák már azokat az afrikai kísérleteket, amelyek során egyes állatfajtá­kat háziállattá szelídítenek, hogy megmentsék a kipusztu­lástól. Afrikában pl. azzal a kérdéssel foglalkoznak, miként lehetne a klasszikus értelem­ben vett háziállatokat (minde­nekelőtt a szarvasmarhát) leg­alábbis részben a sztyeppék megszelídített, nagyobb növény­evő állataival (pl. az antilop­pal, vagy a gazellával) helyet-A teleszkópos bot sem tud mindent Teleszkópos bot a divat, és részben emiatt kellemetlen meglepetés ért tavaly. Ke­szegre horgásztam a Dunán, víz közepén, csónakból. Természetesen teleszkópos, egyébként meglehetősen erős, gyárilag gyűrűzött, négyméteres bottal. És tizen­­ötös zsinóromra, tizennégyes horgomra rákapott egy ha­talmas harcsa. Olyan méte­res, tíz kiló körüli példány. Ez a megleptés még nem volt kellemetlen, noha tud­tam, csodának kell történnie ahhoz, hogy kiemelhessem a nagybajúszút. A féket a­­zonban a zsinór szakítószi­lárdságának megfelelően már előzőleg gondosan be­állítottam és ha kifutott a hal, szólt is szépen a racs­­nim. Sajnos, azonban a har­csa beúszott a csónak alá, próbáltam megemelni. Bíz­tam a zsinórban és a fék­ben. De az eredmény az lett, hogy teleszkópom hegye egy szörnyű roppanással ketté tört, a harcsa elment. Nem az én botom volt az egyetlen, amely azon a hé­ten javítóműhelybe került. Akadt társa szépen. Ma már sok teleszkópos bot van for­galomban, gyakori a törés. A tulajdonosok rendszerint minőségi kifogást emelnek és garanciális javítást kér­nek. Ez azonban csupán az esetek töredékében indokolt. NEM VÉLETLENÜL DIVAT ez a fajta horgászfelszere­lés, mert a teleszkópos bot nemcsak mutatós, hanem pehelykönnyű, kitűnően használható szerszám. A szakemberek azonban nem győzik hangsúlyozni a ren­deltetésszerű használat fon­tosságát. A választék igen széles. Válogathat tehát a vevő, de ha leveszi a záró­dugót, nyomban látja, hogy milyen hallatlanul finom, vékony anyagból készülnek ezek a csövek. A pehely­könnyű súly nem véletlen. Ezekkel a botokkal csap­kodni, ezeket a finom haj­szálvékony csöveket dobálni, beszorítani, netán rálépni nem lehet, mert akkor hor­pad, törik. És ez nem garan­ciális hibái Mi is tehát a rendeltetés­­szerű használat? Ezek a bo­tok úszós, nyílt vízi haszná­latra, finom zsinórhoz ké­szültek. A gyűrű nélküli bo­tok legokosabb használati módja, ha a spiccre rákö­tünk egy legfeljebb két és félkilós szakítószilárdságú, a bottal azonos hosszúságú zsinórt, arra az úszót, horgot és szabad terepen így kez­dünk horgászni. A nagy hal­tól nem kell félteni, mert különösen, ha több kilós ponty akad a horogra, ak­kor mutatja meg ez a bot, hogy mit tud. CSAK TARTANI KELL A NYELET a bot mindig utána hajlik a húzásnak és szinte közre­működésünk nélkül fáraszt­ja a tekintélyes zsákmányt. De túl erős zsinórt használ­ni, erőltetni, még ebben u esetben sem szabad! Tudom, mindenki univer­zális horgászbotot szeretne, hogy ne kelljen cserélgetni. A mindenre használható horgászbotot azonban még nem találták fel és a jelek szerint soha sem fogják fel­találni. A teleszkóp sem az. Vannak speciális változatai, de az általában használat­ban levő teleszkóp botokkal pergetni nem lehet. Ezzel fenekeznl kimondottan bűn a bot ellen. Láttam már olyat, hogy valaki teleszkó­pos bottal állt be egy nádas­ba. Ez csak akkor ajánlatos, ha valaki garantálja, hogy abban a nádban nincs ponty. Egyébként a bot törik. Még szabad vízterületen is na­gyon ügyesen kell mozogni, ha elakadt a horog. A bot­tal felfelé erőltetni nem sza­bad. A zsinór irányában kell huzgálni a botot. Inkább a horog és az ólom, sőt az úszó is vesszen oda, mint­hogy a bot törjön el. (A te­leszkópot Javítani lehet ugyan, de soha többé nem lesz tökéletes.) Sokan csak divatból hasz­nálnak teleszkópot, ezért eV- ső dolguk, hogy felgyűrfle­­tessék a botot. A horgász­boltban általában folyamato­san kaphatók — nem túl ol­csón — ezek a speciális gyűrűk, de az ügyet így is nagyon meg kell gondolni. Azt a botot, amely elbírja az orsót, általában már a gyár gyűrűzve szállítja. A sima botokra esetleg túlzoti terhelést Jelent az orsó, a gyűrűk. Szakemberek sze­rint, például a három méter­nél hosszabb sima botokat nem ajánlatos gyűrűzni. ÉS HA OYÜRÜZTETÜNK vagy eleve felgyűrűzött bo­tot vásároltunk, akkor Is nagyon ügyelni kell a szere­lék összhangjára. Finom bot­hoz könnyű orsó való, hát­­borzongató, amikor az em­ber teleszkóp botot lát ot­romba harcsázó orsókkal felszerelve. És ismételjük: a teleszkópos bot fenekező horgászatra általában nem alkalmas. A bevágásnál ugyanis, ha elakadt a ho­rog és nincs tökéletesen be­állítva a fék, a bot a hirte­len igénybevételtől könnyen eltörhet. Még a legvastagabb részén is! Én például már tudom, hogy miért tört el a botom. A gyár a botra általában csak a hosszúságot és a ta­gok számát írja elő. 'Az ár­jegyzék ezenkívül még tar­talmazza a bot súlyát is. Én azonban véletlenül, a műsza­ki leírásból tudtam, hogy annak a botnak a maximális spiccterhelése 80 deka­gramm volt. Én viszont a fé­ket a zsinór szakítószilárd­ságához, kb. 110 deka­grammra állítottam be. Te­hát amikor a hal a csóna­kon alá jött és én függőle­gesen emeltem, akkor a zsi­nór és a fék még bírta volna a terhelést, de a bot már nem. EZEN OKULVA adnék egy tanácsot a fel­gyűrűzött botok használatá­ra. Mivel a tulajdonos nem ismeri a spicc-terhelés enge­délyezett mértékét, ajánla­tos ezt kitapasztalni. Még­pedig úgy, hogy a botot ren­desen fölszereljük. Ezután a horgot a talajon beakasztjuk valamibe, és óvatosan pró­bálgatjuk a teleszkóp hajlé­konyságát. A féket úgy ál­lítsuk be, hogy a ráesni szó­laljon meg, még mielőtt a karikára görbült volna. Ha én ezt előre megcsinálom, nem kellett volna javítómű­helyhez fordulnom. F. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom