Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-03-29 / 13. szám
ж kölyökkutyát kb. В hónapos korától tíz-tizenkét hónapos koráig naponta kétszer, ezt követően naponta már csak egyszer etessük. Legjobb ha a késő délutáni, vagy inkább az esti órákban adunk ételt kedvenc házőrzőnknek, mert így bőségesebb Ideje Jut a pihenésre, az emésztésre. A kutya A naponta egyszeri etetéskor — amely mindig azonos időpontban történjék — bőséges kosztot kapjon a kutya. Étele ne híg leveses, hanem pépes legyen. Mindig tartalmazzon valaitatásáról milyen húst, legyen benne kevés áttört burgonya, továbbá a kutya számára külön főzött kukoricadara, amelyet felönthetünk táperőt tartalmazó konyhai maradékkal. A kutya étele ne legyen fűszeres és elsózott. Ahol szeretik a kutyát, ez táplálásában is kifejezésre jut olyképpen, hogy a pépes étel után külön adják számára a húst. Kölyökkutya nak feldarabolva, nehogy egyből mohón lenyelje, nagyobb testű, kifejlett kutyának pedig nagyobb darabban, hogy szétrág hassa. Amint a kutya evett, edényét vegyük el és azonnal mosogassuk el. Közegészségügyi szempontból is káros, amikor a kutyaház mellett az ételmaradékos lábast belepik a legyek, télen meg a hó. A kutyának etetés után mindig adjunk friss, de nem kút- vagy csaphideg ivóvizet. Fontos itatási szabály: ha az állat ivott, itatóedényét vegyük el tőle. Nyáron többször kínáljuk meg tiszta, friss vízzel. Ugyanez vonatkozik a téli időszakra, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor kissé langyosított vizet tegyünk elé, mert a jég hideg víztől a kutya éppen úgy torokgyulladást kaphat, mint az ember. Beszélnünk kell a csont etetéséről is. Kölyökkutyának adjunk rágásra porcogós marhacsontot, hogy szervezetébe egyrészt foszfor kerüljön, másrészt, hogy erősíteni tudja fogazatát. Az öt évnél idősebb kutyának azonban kevesebb csontot adjunk, mert a sok csont fogyasztása székrekedést, sőt bélelzáródást is okozhat. Végezetül: a hetenkénti vagy tíznaponkénti egyszeri koplalónap bevezetése semmi ártalommal nincs a kutyára. Sőt, bélcsatornája tökéletesen kiürül, az étvágya pedig megnő. £ B. A. Tizenhat éves vultain, amikor tagja lettem a Szlovákiai Kisállattenyészí tők Szövetségének. Már akkor ellenőrzött baromfitenyészetem — fehér ^ vajandott — és közel félszáz vörös í ás sárga cseh talptollazaté hegyes galambom volt. Ma nyúltenyésztéssel ^ foglalkozom. Nagy csincsillákat, új^zélandi fehéreket és belga óriásokat ^tartok. Tapasztalatból mondhatom, '/ minden fajta jó és beváltja a hozzá '/ fűzött reményeket, ha a tenyésztő 'j rendesen gondoskodik nyálairól, rendszeresen eteti és itatja őket, inegfegjlelő ólat vagy ketrecet biztosít az p állatok számára. Aki a nagy, tiszta és tf világos ketreceken kívül kifutót is z.tud biztosítani nyulainak, annak ^<nyert ügye van. Minden esetben csak a türelmes és ^kitartó munka hozza meg a várt eredy ményl a tenyésztő számára. Tapasztaí laiaim szerint — főleg a kezdőknek — jobb egy fajtára szakosítani tevékenységüket. Ez nagyobb állomány esetén lehetőséget ad az összehasonlításra és a válogatásra. J; Néhány szót a takarmányozásról. ^ Az etetőkben mindig legyen elegendő íjé minőségű, kissé sózott széna. Aki ^lierét tud szerezni nyulainak, előny- I ben van. A kapások közül a sárga f takarmány-sárgarépát tartnm legmegfelelőbbnek. Reszelve, korpával, daí rával vagy takarmánymésszel, illetve ^Plastinnal keverve etetem. Senkinek ^ sem ajánlom, hogy nagymennyiségű ^takarmányrépát adjon a nyulainak, j: és ha már, akkor legalább más kapással keverve adagolja. A szemesek ? közül mindent etetek. Az árpát, zabot, rozsot és búzát keverék formánjában, a kukoricát pedig ősszel lá- П gyan. Abrak helyett időnként száraz £ kenyeret aduk a nyulaknak. Minden П nyúl egyforma napi adagot kap, csak Ő kicsinyek kevesebbet. Télen is adok az állatoknak vizet — nem túl hideget —, amit azután nem sokkal ké sőbb kiöntök, tekintet nélkül arra, hogy már ittak belőle a nyitlak vagy sem. Ezzel veszem elejét annak, hogy a fagyos vizet igyák vagy a jeget nyalogassák az állatok és megbetegedjenek. Egyszer kísérletképpen megpróbálkoztam a téli szaporítással. Sikerült. Azóta minden évben gyakorolom, mert észrevételeim szerint éppen a téli szaporításból származó utódok a legalkalmasabbak a továbbtenyésztésre, sőt már az őszi kiállításokon is részt vehetek velük. Kedvenceim a belga óriás — a legnagyobb, de ugyanakkor minden tekintetben legigényesebb fajtához tartozó — nyíllak. Kezdők számára nem ajánlom. Sőt azoknak sem, akiknek gondot okoz a takarmány beszerzése, a megfelelő ketrecek és a kifutó biztosítása. Kifutó nélkül ugyanis nehéz tartani ezt a fajtát, mert egy 8—7 „családos“ anyának bizony nagy hely kell, hogy rendesen felnevelhesse kicsinyeit. Tízhetes korban választok; a kicsinyek a kifutóban maradnak, az anyát visszateszem a ketrecbe és egy hét múlva újra pároztatom. Egy-egy nőstényt legfeljebb háromszor fedeztetek évente. Először akkor, amikor valóban elérte a megkívánt fejlettségi fokot, az előírt testsúlyt, jól kifejlődött a szőrzete és az értékelésen is megfelelt. Csupán kedvtelésből foglalkozom a nyúltenyésztéssel, no meg azért, hogy néha valami „könnyebb“ hús is ke rüljön az asztalra. Csak ritkán adok el nyulat, s akkor is leginkább csak továbbtenyésztésre alkalmasat. Ami nem felel meg a követelményeknek, kés alá kerül. Így kötöm össze a kellemeset a hasznossal! (Ra) ДШТ1СЕЯ116(/6У au ácsadd Korábban a himlőt és a diftériát két különböző betegség nek ismerték. A vizsgálati módszerek fejlődése lehetővé tette annak megállapítását, hogy ezek az elnevezések ugyanazon betegség két kórformájára vonatkoznak. A közös kórokozó a madárhimlő vírusa, amely négy változatban: tyúk-, pulyka-, galamb- és kanárihimlő vírus formájában ismeretes. A betegség két jellegzetes formája: a bőrkiütéses és a nyálkahártya-alak. A bőrkiütéses forma esetében jól tapadó, sárgásbarna, kendermagnyl, olykor borsööyi, mogyorónyi göböket találunk, legtöbbször a tollazattal nem fedett testrészeken. A kiütések leginkább a csőr tövén, ä szemhéjakon és a lábakon fordulnak elő. De súlyos fertőzések esetén, főként fiatal galamboknál a tollal fedett testrészek bőrén is fellépnek és a végbélnyílás tájékon gyakran pörkökké olvadnak össze. A diftériás kórformánál előbb grízes felületű, homokszemnyi kiemelkedések, majd jól tapadó vaskos, sárga álhártyák képződnek a száj-, és a garatüreg nyálkahártyáján, főleg a szájszögletek közelében, a nyelven és a gégefő körül. Az álhártyák levonása, letörlése után a kimarődott, vérzékeny nyálkahártya tűnik elő. A diftériás forma súlyos esetben akadályozza a táplálkozást. A himlő bőrkiütéses formája könnyen felismerhető és más betegséggel nem téveszthető össze. A diftériás kórforma emlékeztet ugyan a trichomonadőzls (sárgagomb-betegség) okozta elváltozásokra, attól mégis jól megkülönböztethető. Míg a diftériánál az álhártyá kát a szájüreg nyálkahártyáján és a nyelven láthatjuk, addig a tricbomonadózisnál a többnyire domború felületű sárga, túrószerű anyagból álló felrakódások csaknem kizárólag a garatban és a nyelőcső felső szakaszában helyeződnek el. A himlő gyógyítására speciális gyógyszerrel nem rendelkezünk. De a diftériás kórformánál a nyálkahártyák másodlagos baktériumos gyulladásának gyógyulását antibiotikumos kezeléssel gyorsíthatjuk. A könnyebben eltávolítható álhártyák helyét egyrész jódtinktúra és 9 rész glicerinből álló oldattal ecseteljük. A bőrkiütéses formánál a göbök leszáradását ugyancsak jődglicerines ecseteléssel gyorsíthatjuk. A himlő elleni legjobb védekezés a megelőzés. Viszont ha az állomány nagyrésze már beteg, vagy a himlő régóta és ismételten előfordul, megkísérelhető — a tenyésztés szünetében — az egész állomány átvé szeltetése oltással. Ilyenkor a betegeket el kell különíteni, a súlyos elváltozásokat mutató példányokat pedig ki kell irtani. Az oltás bármikor elvégez hető, de legalkalmasabb időpontja szeptember hónap, amikor a tenyésztésre szánt tava szí fiókák már elég fejlettek, az idős példányok pedig még az évi tollváltás előtt állnak. Az oltott galambok a beavatkozást követő 10—14. napon évekig tartó immunitást szereznek a galambhimlővel szemben. Azokon a helyeken, ahol a himlő évenként rendszeresen jelentkezik, ajánlatos a tenyésztésre szánt fiatalokat minden évben védőoltásban részesíteni. Dr. Sz. L. A gatambhimló (diftéria) A gyümölcsfák átoltása Kél esetbeu lehet szükség rá: lia a fajtát nem tartjuk megfelelőnek, helyette újat, jobbat szeretnénk termelni, vagy pedig, ha a telepítéskor nem gondoskodtunk porzó fákról, és így hiányos a termékenyülés. Tavasszal az alma-, körte- és cse resznyefák olthatok át sikeresen. A többi fát eélszerűbb nyáron átsze mezül. Az átoltás ideje általában a nedvkeringés megindulása ntáni időszak, rendszerint március vége, április első hete. Átoltani természetesen csak teljesen egészséges, életképes fákat érdemes. A száradozó koronájú, korhadó törzsű fák erre nem alkalmasak. Helyesebb kivágni az ilyeneket, és újakat ültetni helyettük. Ámításkor közvetlenül az oltás elüti a fa koronaágait háromnegyed részben lefíirészeljük. Ügyelni kell, hogy a visszamaradó ágrészeken vesszők, ágak maradjanak. Különö sen fontos ez az idősebb fák átoltása esetében, mert az oltás megeredéséig ezek lombja tartja életben a fát. Az oltóvesszőt legjobb ősszel megszedni, de ha ez nem történt meg, most is pótolhatjuk a hiányt. Csak egészséges, bótermo és ismert fajtájú ■ fáról érdemes oltóvesszőt nyerni. A gondosan összekötegelt 40—50 cm hosszú oltóvesszőket a felhasználásig tartsuk hűtőszekrényben; így elér- I jük, hogy az oltás idején az átoltandó fa szövetei már dozzadtak a megindult nedvektől, viszont az oitóveszsző rügyei még nyugalomban vannak. Az oltás ilyen körülmények között ered meg a legbiztosabban. Az idősebb ágakat, amelyek héja már megfásodott, kecskeláb ékezés- , sei, vagy javított hasíték oltással olt- i jak át. A fiatalabb fák fiatal ágain — j amelyek héja oltáskor a fás résztől elválik — a héjaié oltást alkalmazzuk. Az átoltás után az ágakba helyezett oltóvesszőket védeni kell az esetleges károktól, nehogy egy nagyobb madár vagy egy leeső ág letörje. Ezért egy levágott vesszőt ívalakban meghajlítva az oltás fölé kötözünk. (Rj) Szép lerniés az iivegházban. Foto: F. Matis Eredményes évet zártak A közel 180U hektáros Zlaté Klasy-i (Aranykalászi) Béke Efsz 107 hektár gyümölcsössel és 14 hektár szőlővel rendelkezik. Az 19/3. évi gyengébb termés után a múlt évben ismét a gyümölcstermesztés volt a közös legjövedelmezőbb termelési ágazata. Tavasszal szép termés mutatkozott kajszibarackból. Vigyázták is éjjel-nappal, mégis nagy kárt tettek benne a fagyok. A módosított felvásárlási ár jóvoltából azonban így is teljesítették ezirányú bevételi tervüket. Az alma minden eddiginél bővebben termett. A tervezett 80 vagon helyett 192 vagon termést szüreteltek, ami 5 millió 307 ezer korona bevételt jelentett a szövetkezetnek. A termés minősége azonban nem minden esetben érte el a megkívánt színvonalat. A kiváló hozamok ellenére nincsenek megelégedve a közös vezetői az elért eredménnyel, mert nézetük szerint még hatékonyabbá lehetne tenni gyümölcstermesztésüket. Ehhez azonban meg kellene oldani az öntözést gátló problémákat. A gyümölcsösben^ ugyanis sok a lapos, a mély terület, ahova öntözés esetén összegyűlik a kijuttatott víz, a dombokon viszont nedvesség után sóvárognak a fák. Aránylag jó termést adott az őszibarackos is. A tervezett tizennyolc vagon helyett 24,5 vagon őszibarackjuk termett, s így fél millió koronával túlteljesítették az idevágó pénzügyi bevételi tervet. A szőlő a tavaszi fagyok és a sok csapadék okozta kár következtében nem váltotta be, illetve nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket. A 15 hektáros fóliakertészetben paprikát termeltek és 710 ezer korona bevételt értek el. Ez a mutató azt bizonyítja, hogy a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a fóliasátrak hasznosítására, mert /násutt hektáronként 850—950 ezer koronát is elérnek a fóliás paprikatermesztéssel. Jól bevált viszont a szabadföldi hagymatermesztés, hiszen hektáronként két vagon termést takarítottak be. Az idén már húsz hektáron terveznek hagymát termeszteni a tavalyi három hektár ellenében, s beszerzik a szükséges gépeket is, hogy megkönynyítsék az emberek munkáját. Az üvegházat szegfűtermesztéssel hasznosították. Összesen 110 ezer darab vágott szegfűt értékesítettek, több mint fél millió korona értékben. A gyümölcsészet és a kertészet évi termelési terve 5 millió korona értéket képvi-i seit, amit 1,6 millió koronával túlteljesítettek. A hektáronkénti bevétel átlagosan 71! ezer 160 korona volt. (svingerj
