Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-03-01 / 9. szám

Ч Ь л gyümölcsösben. Március ” derekáig fejezzük be a kék csonthéjasok oltását, köz­ben végezzük el a gyümölcsfák alakító és ritkító metszését. A gyökérnyak hajtásait metsszük le, mert sok tápanyagot von­­nak »1 > fától—A vágási feliile­­teket éles késsel simítsuk el és kenjük be oltóviasszal. Ha ed­dig nem kerítettünk rá sort, mielőbb végezzük el a téli per­metezést A Nitrosan N 25 2 százalékos permetlevévei per­metezzünk. A magvastermé­­sííeket — ha még nem fakad­nak — 3 százalékos permetlé­­vel kell kezelni. A Nitrosan N 5U esetében csak 1—1,5 szá­zalékos töménységű permetlé­­vel dolgozzunk. A fakadó kaj­szi- és őszibarackot nem sza­bad Nitrosannal kezelni. Az őszibarack levélfodrosodása el­len 3 százalékos Polybnrittal vagy 4—5 százalékos Sulkával védekezhetünk. Legfőbb ideje, hogy sort ke­rítsünk a málna, ribiszke és köszméte ápolására, mert las­san fakadni kezdenek. Már jól megkülönböztethető az élő fa, s el távolíthatók a száraz haj­tásvégek. A -letermett, száraz vagy beteg hajtásokat tőből kell levágni. A kártevők okoz­ta daganatokat ki kell vágni, a kártevőket elpusztítani és a sebeket tisztogatás után be kell kenni oltóviasszal. Ne ha­logassuk tovább a ribiszke és az egres metszését, mert korán 1akadnak. Az idős és gyenge hajtásokat távolítsuk el. A ri­biszke a múlt évi fán hoz leg­szebb termést. Inkább ritkább ea, mint sűrűre metsszük. A szamócáról távolítsuk el a téli takarót, s ha istállótrá­gyáztunk, akkor a növény kö­zepétől (szív) távolítsuk el a trágyamaradékot. A beteg vagy száraz leveleket tépjük le, a termőterületre áranként szór­junk ki 4—5 kg Céreritet vagy 2 kg szuperfoszfátot. Ügyel­jünk arra, hogy a növényekre ne kerüljön műtrágya, mert megégeti a leveleket, főleg a szívrészt. Ha kell töltögessük föl vagy szórjuk körül kom­­posztfölddel a töveket. Ha Ce­­rerltet használtunk, akkor áranként 3 kg kénsavas káliu­mot vagy kálisót is adjunk a szamóca alá, mert a növényzet fejlődéséhez sok káliumra van szükség. Ha az Idő melegebbre fordul, hozzáláthatunk a tavaszi tele­pítéshez. Nem árt tudni, hogy a verebek szívesen látogatják a ribiszke bokrokat és elősze­retettel csipkedik a fakadó rü­gyekét. Néha a termés 50 szá­zalékát is elpusztítják. Ezért a hajtásokat csomóba kell kötni és körül kell tekerni fehér színű fonallal. A telünk aránylag száraz volt, ezért a szárazabb fekvésű gyümölcsösökben tavasszal nagy gondot kell fordítani a talajnedvesség megőrzésére. Szikkadás után azonnal porha­­nyitani kell a talajt. Március végén juttassuk ki a nitrogén­trágyát. A savanyú talajokra • mészsalétromot, a lúgosakra kénsavas ammóniumot adjunk, mégpedig háromszorra: faka­dás elölt, virágzáskor, a har­madik részt pedig június vé­géig. Később már nem tanácsos nitrogént adagolni, mert veszé­lyeztetnénk a fiatal hajtások beérését. A zöldségeskertben. Ne halo­•giiatmlí tovább ■'». meiegü&y M_ szttését. Az ablakokat takar­juk le (pl. nádtakaróval), hogy felmelegedjen a tüld és meleg­ágy levegője. Később elvethet­jük bele a palántanevelésre szánt korai és középkorai ká­posztafélék magvait. Kisebb hagymái stb. A vetőmagba ke­verjünk kb. 5 százalék retek­magot, mert az gyorsan sorol és a mechanikai gyomirtáskor jó sormutató. Az ültetühagymát a magról vetett petrezselyem­mel egy ágyásba is tehetjük, hisz a vöröshagyma korán le­­kerül, a petrezselyem pedig őszig ráér nőni. A dughagymát ne tegyük mélyre, csak úgy, hogy felső csúcsa a talaj szint­jével egymagasságban legyen. A fokhagyma-gerezdeket (a kö­zépsőkön kívül) 6—12 órával alatt. A palántákat a fekete fóliába vágott lyukakba kell juttatni. A szőlőben. Mielőbb végez­zük el a metszést, hogy elejét vegyük a felesleges nedvfo­lyásnak. A metszést mindig a rm'iueipci formától és a fajla­­igényektől kell függővé tenni. A talajmunkákat se halogassuk, hogy a iehető legjobban gaz­dálkodjunk a talajnedvesség­gel. Ősszel foszfor- és káli­tartalmú trágyákat adtunk, most hálás lenne istállótrágyát vagy komposztot adagolni. A komposztot 20 cm mélyen kell bedolgozni a földbe. Szerves­­trágyázás után 3 dkg nitro­gént, 2 dkg káliumot és 3,5 dkg foszfort is adjunk — tiszta ha­tóanyagba számítva -— egy úr szőlőterületre. Ha szervestrá­gyát nem adtunk, akkor nitro­génműtrágyát kell kijuttatni (egy árra 3 kg mészsalétrom és 2 kg kénsavas ammonium). A buja növekedésű szőlőben tél adagokat használjunk. Metszés után, de a talajmunkák előtt, ajánlatos 4 százalékos Poíyba­­rittaj vagy 4—5 százalékos Sul­kával lekezelni a tőkéket és a vezetéket. Ha az idő engedi, készülőd­jünk a tavaszi telepítéshez, ja­vítsuk ki a támvezetékoket, ké­szítsük elő a karókat. A levá­gott egészséges vesszőket ap­rítsuk fel és komposztáljuk. A virágoskertben. Száraz időben kiadósat) öntözzük az örökzöldeket és az ősszel tele­pített tűlevelűeket. Gereblyéz­zük át a pázsitot, a mohás ré­szeket szórjuk meg poraiakú oitott mésszel. A rózsafákat ta­karjuk ki, végezzük el a ritkító metszést, majd a fákat rögzít-. sük karóhoz. Már metszhetjük a rózsabokrokat is. A hideg­vagy melegágyba elvethetjük az egynyáriakat (palántaneve­lés). Helybe vetjük a rezedát, díszmákot, szagosbükkünyt stb. A hónap végén már elvethetjük a virágágyba az ellenállóbb virágok magvait (például kö­römvirág, szarkaláb). Készítsük elő a földet a későbbi vetés­ültetéshez. A dália és kanna (Canna generális) tárolt gu­móit ültessük 10 cm-es csere­pekbe, tápdús földbe. A csere­peket állítsuk meleg, világos helyre. Öntözzük, áprilistól fo­kozatoson szoktassuk a friss levegőhöz és május derekán ültessük ki a hajtatott növé­nyeket. Aki szép pázsitot akar, már most gondoskodjon a ve­tésről. Metsszük, alakítsuk és trágyázzuk (kénsavas kálium, kénsavas ammónium, szuper­foszfát) a díszbokrokat. Március a legmegfelelőbb a szobanövények dugványos sza­porítására és átültetésére. Az eddiginél csak 1—2 cm-rel nagyobb cserepet válasszunk, s azt előbb tegyük vízbe, hogy jól átnedvesedjen. Nem helyes minden évben átültetni a virá­gokat. A most virágzókat ne háborgassuk. Ne feledkezzünk meg a sziklakertről sem. Már virágzik benne a hunyor, a hó­virág, sáfrány, ibolya stb. A kövek közül tépjük ki a gyo­mokat és pótoljuk a kimosott Má rciusi teendők (6—8 cm) cserepekbe hárma­sával elvethetjük a melegágyi uborkát. A cserepeket csak lé­iig töltsük földdel, majd az uborka kikelése után fokozato­san töltsük föl földdel a csere­pet. Ha a növénykék már 2—3 valódi levéllel rendelkeznek, a legerősebbeket válogassuk ki és párosával ültessük az abla­kok alá. A melegágyi palánta­nevelő ládákba már elvethet­jük a paprikát, paradicsomot valamint a zellert Az ágyások szétfagyott,» ki­száradt földjét egyengessük el gereblyével', juttassuk ki a műtrágyát (egy árra 3—4 kg Cererit) és cca. 10 cm mélyen kapáljuk be a földbe. Már vet­hetjük a salátát, pórét, parajt,­­petrezselymet, sárgarépát, má­kot, borsót, hagymát és tok­ültetés előtt 5 százalékos Sul­­ka oldattal csávázzuk, majd hagyjuk jól megszáradni, s csak utána dugassuk el. A téli salátáról és parajról távolítsuk el a téli takarót és a termőte­rület árjára adjunk 2 kg Cere­­ritet, majd kapáljuk át a föl­det. A melegágyat napos időben szellőztetni kell. A melegágyi növényzetet reggel öntözzük, hogy estig megszáradjanak a fiatal növénykék. A gyümölcszöldség (uborka, dinnye, paprika, paradicsom, tojásgyümölcs stb.) termeszté­sére kijelölt ágyasokat kénsa­vas káliummal vagy Cererittel trágyázzuk meg. Március má­sodik felében feketefóliás ta lajtakarással hajtathatunk né­hány zöldségfélét fehérfólia *** »*« »*» »j» »*« **» ♦♦♦ **♦ »** *** »i* ♦-v - *> -.s-,. “ f! “ ~ " '& : ***' Falvainkon szinte minden háznál alkalmazzák már a fólia-alagutas zöldséghajtatást. A legtöbb helyen uborkát hajtatnak. Termelőink munkája még ered­ményesebb lenne, ha a fekete-fóliás talajtakarást is meghonosítanák. Foto: -bor­földet. CVIÜELA ALEXEJ áfiftei Kedvtelésből is lehet eredményesen... 5 A közelmúltban Nitranyban jártam. -A kiaéllattenyéeatós­íránt érdeklődve megtudtam, a község legeredményesebb nyúl­­tenyésztője Mészáros Sándor, a Veľký Cetín-i (nagycétényi) székhelyű egyesült Alsó Nitra Etsz traktorosa. Pár perc múlva már a nyúl­­tenyésztés örömeiről és gond­jairól beszélgettem Mészáros elvtárssal. A fiatalember a töb­bi között elmondta, már kora ifjúsága idején megszerette a nyulakat. Édesapjának mindig voltak nyulai — néha negyven­ötven is —, s bizony nem kevés Időt töltött el a ketrecek, az állatok között. — Amikor megnősültem, szinte magától értetődőnek vet­tem, hogy saját állományt hoz­zak létre — vallotta önmagá­ról fiatal vendéglátóm. — Fele­ségem eleinte nem nagyon lel­kesedett a gondolatért, sőt ta­tán neheztelt is rám egy kicsit. Később azonban megkedvelte a nyulakat és ma már el is látja őket ha nyújtott vagy éjszakai műszakban dolgozom. A továbbiakban megtudtam, az első években kis csincsillák kai foglalkozott Mészáros elv társ. Általában egy-két anyát tartott és csak annyi nyulat nevelt, amennyit a család e) bírt fogyasztani. Nem volt nagy keletje a nyúlhúsnak, így aztán nem is nagyon törekedett a tenyészmunka színvonalának javítására. Vagy három éve azonban tudomást szerzett ró­la, hogy a nitrat Branko felvá­sárolja a kisállattenyésztőktől a nyulakat. Ekkor kezdett be­hatóbban foglalkozni a nyúlte­­nyésztéssel. Lemondott a kis csincsillákról, s inkább a kali­forniai fehérek mellett döntött, mert idősebb tenyésztőtársai és a Branko szakemberei ráve­zették, kifizetődőbb ezzel a fajtával foglalkozni. A múlt évben 14 anyát tar­­■Uitt é6 a Biankónak eladott vž­­gónyulakért több mint hétezer­­ötszáz koronát kapott. A vágó­állatok többségét az I. minősé­gi osztályban értékesítette. Volt olyan hónap, hogy negy­­ven-ötven kisnyulat adott el. Természetesen nemcsak az eredmények, a módszerek is érdekeltek. Ezzel kapcsolatban Mészáros elvtárs elmondta, egyelőre kezdetleges, házi ké­szítésű ketrecekben, ketrec­­tőmbökben tartja nyulait, ahol sem az önetetés, sem az önita­tás nincs megoldva. A ketrecek telepadlosak, hetente, tízna­ponként tisztogatja őket. Tud­ja, hogy ezek a viszonyok kö­ménye szerint talán azért olyan gyakori állatai között a kokci diózisban, fülrühösségben szén védő egyed is, mert a tartási viszonyok igen mostohák. A helyzet komolyságát látva úgy döntött, az idén űj. az igé­nyeknek megfelelőbb ketrece­ket készít vagy vásárol, hogy ezzel is eredményesebbé tegye munkáját. Pároztatáskor a nőstényt te­szt a bakhoz; utófedeztetést nem alkalmaz, mert tapaszta­lata szerint erre nincs is szük­ség. Nyulal jó tenyészkondíció­­ban vannak egész évben, így a vembesüléssel sohasincs baj. Anyánként hét-nyolc fiékát hagy meg. A felesleges, számon felüli fiókák leölését ésszerűt­len eljárásnak tartja, ezért két­­három nap lefor­gása alatt több anyát fedeztet, hogy a számon fe­lüli fiókákat daj­­kaságba adhassa a kevesebbet ellő anyáknak. A ketrectömbök az udvaron van­nak elhelyezve, e­­zért az ellés vár­ható Ideje előtt el­sötétíti a ketrece­ket. Ezt azért tart­ja fontosnak, mert elletőládát nem használ, a ketre­cek ajtaja drótszö­vettel van bevon­va, s több ízben tapasztalta, hogy nyulai kora reggel ellenek, amikor bizony már nincs meg az állatok ál­tal igényelt nyu­galom. Az ellés előtti napokon több lédús ta­karmányt ad az anyáknak, el­látja őket vízzel, kitisztítja a ketrecet és bővebb almot ad. A választást attól teszi füg­gővé, hányszor tervezi fedez­tetni az anyát az év folyamán. Általában hat-nyolc hét eltelté­vel választja el a fiókákat. Az anya marad a helyén, a fiókák másik ketrecbe kerülnek. A téli szaporítástól sem riad vissza. Takarmányozási gyakorlatá­ról csak annyit, eddig nem állt módjában, hogy egy ‘jól össze­hangolt elv szerint etesse álla­tait, mert a szükséges takar­mányalap biztosítása mindig nehézségekbe ütközött. Nyáron általában zöld lucernát, falom­bot, füvet, a kertből tépett gyomokat, konyhai zöldség- és egyéb hulladékot ad az álla­toknak. Időközönként csalánt és lapulevelet Is tesz a nyulak elé, amit azok szívesen fo­gyasztanak. Lucerna- vagy réti­szénát csak télen etet, mert csak keveset tud belőle bizto­sítani. Az a kevés azonban jő minőségű. A lédús takarmá­­nyök közül főleg a takarmány-Mészáros Sándor naponta legalább egy órát tölt el kedvencei etetésével, itatásával, a ketrecek tisztogatásával. rántsem felelnek meg az egyébként jó kondícióban levő, jól termelő állatoknak. Véle-Tenyésznyulait telepadlós házi tartja. készítésű ketrectnmbökben (A szerző felvételei.) Osszesen 14 anyát — túlsúly­ban kaliforniait — tart. Egy alomban hét-nyolc fiókát hagy meg. A felvételen a népes csa­ládok egyike. répa, burgonya és kisebb mér­tékben a sárgarépa jön számí­tásba. A burgonyát mindig főz­ve, árpadarával keverve ada­golja. Télen-nyáron, egész év­ben itatja a nyulakat. Télen, a hidegebb napokon azonban csak addig hagyja előttük az itatóedényt, amíg elosztja az eleséget — nem hagyja, hogy egész nap a fagyos vizet nyalo­gassák az állatok. Abrakként a felvásárló üzemtől kapott nyúltápot és más szemeseket etet. Ilyen takarmányozás mellett cca négy hónap alatt érik el vágónyulai a felvásárlók által megkövetelt 2,6—3,6 kg — 1. minőségi osztály — élősúlyt. Kokcidiózis ellen Sulfadiml­­dint ad az állatoknak, fülrü­­hösség esetén étolajjal vagy Sabitollal kezeli az állatokat. Végezetül még talán annyit, hogy az eredményesebb munka érdekében Mészáros elvtárs az idén már nagyobb gondot for­dít a takarmányozásra. Házi­kertjét úgy telepíti be, hogy a szükséges takarmányok többsé­gét saját termelésből biztosít­hassa állatai számára. Tudatá­ban van annak, hogy csak az egészséges, tágas, szellős, de nem huzatos ketrecekben — esetleg kifutókban — elhelye­zett, megfelelően takarmányo­­zott nyulakkal érhet el minden tekintetben kielégítő ered­ményt. Ezért nemcsak a takar­mányozást szeretné javítani, hanem új ketrecek vásárlását és kifutó készítését is tervbe vette. KÁDEK GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom