Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-22 / 8. szám

• TANULMÁNYI SEGÉDANYAGUK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK # TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK # TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK » TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK » TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK 12 .SZABAD FÖLDMŰVES TAftULMÄNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK Gazd&sági állataink takarmányozásában fon­tos szenepet tölt be a hasznosítható fehérje, amelyneik biológiai értéke aránylag nagy. Már általánosan ismeretes, hogy a teriméstakarmá­­nyok közül fehérjetartalmával kiemelkedő he­lyet foglal el a lucerna és a vöröshere. Ezzel szemben csak az utóbbi időben szentelünk kellő figyelmet a hüvelyeseknek, nevezetesen a kiváltképp nagy fehérjetartalmú szójának, vagy a legnagyobb hektárhozamokat nyújtó ló­babnak, takarmánybabnak. A szója és a szójadara behozatalára évene 25 millió dollárt adunk ki, ezért termesztésé­nek bővítését nem csupán ökonómiai, de poli­tikai szempontok is sürgetik. Fehérjetartalom szempontjából 1 kg szója 60 tojás, 2,5 kg hús vagy 7 liter tej értékével egyenlő. Ezért fektet­nek politikai és állami szerveink a szója ter­mesztésére — egyesek szemében túlzottnak tűnő, de valójában szükséges — figyelmet, amelyet már számos efsz-ben is megértettek. A HALADÓ tapasztalatok ISKOLÁJA Ezek közé tartozik a Vir­radat efsz néven egyesült Dunajská Lužnfi székhellyel tnhködő gazdasági egység is, .amelyben a mezőgazda­­sági termelési elnökhelyet­tesi tisztséget Ondruš Kolo­nien tölti be. Tájékoztatása szerint három éve foglal­koznak szójatermesztéssel. Az elmúlt évben a hazai ^ľora-fajta termesztésén kí­­*ill a SZSZK MÉM megbízá­sából kísérlet formájában péfeául a Szovjetunióból szásmazó Smena, a romá­niai Merít, valamint közvet­lenül a tőkés országokból származó Wilkins, Amoka, Travelse, Merit, Altoma- Kley, Normen és egyéb faj­ták termesztésével Is fog­lalkoztak. Szóját tavaly összesen 200 hektárnyi területen ter­mesztettet, amely területen 18,57 mázpás hektáronkénti átlagtermést drtek el. A kí­sérletben legnagyobb hoza­múnak az OSA-ból behozott Merit fajta mutatkozott, a­­mely 26,50 mázsás hektár­hozamot adott. Az egész szójatermést, nagyobbrészt mint vetőmagot a felvásárló vállalatnak adják át. Ez év­ben 220 hektárnyi területen vetnek szóját, mégpedig ve­tőmagra. Legnagyobb mér­tékben a Szovjetunióból származó Smena szójafajta szaporításával foglalkoznak majd, amely hektáronként 19,3o’mázsás hozamot adott, ami a közepesnél jobb eredménynek mondható. E fajta fő erénye abban mu­tatkozott, hogy jól elviseli dé5l Járásaink száraz éghaj­latát és tenyészideje rövid. Vetése április 10—15-ike körül végezhető, s Így beta­karítására már szeptember 25-én sor kerülhet. Növény­zete alacsonyabb, viszont hüvelyszáma nagyobb. Igen fontos, hogy betakarítása után ősszel még búza alá Is előkészíthető a talaj. Múlt évi tapasztalataink szerint a szójatermesztés­­ben igen fontos szerepet tölt be az öntözés. Termé­szetes, ún. százszázalékos csapadékkal 14,5 mázsás hektárhozamot értek el, vi­szont ott, ahol módjukban állt egyszer-kétszer öntözni, ott 20—22,5 mázsás volt az eredmény. Az optimális víz­­szükségletet a kutatóinté­zeti dolgozóknak kellene megállapítaniuk. Talajuk könnyebb, homo­kos, gyengébb napsütésre is felmelegedő és az ötven­éves gyakorlat szerint az április 15-lke körüli vetés sem rejt magában komo­lyabb fagyveszélyt. A Zora, a romániai Merít és néhány más fajta Júliusban, augusz­tusban nagy csapadék meny­­nyiséget kíván, fontos azon­ban. hogy a jö csíraképes­ség folytán teljes legyen a növényzet. Takarmánybabot, lóbabot a rendelkezésre álló vető­magmennyiségtől függően Idén 30—50 hektárnyi terü­leten, a jövőben pedig száz hektáron szeretnének ter­meszteni. Ezt a biológiai beérés után az MGF-OB és a BS—6 Jelzésű termény­­szárító gépeken kívánják szárastól takarmánylisztté feldolgozni. Ez a takar­mányféleség összetétele és kalória-értéke szempontjá­ból közel áll az abraktakar­mányok értékéhez. Főleg Csehország területén eddig jól bevált a Chlumecká, Mi­liőn és a Pluto fajta. Más szövetkezetek tapasztalatai szerint aránylag olcsón ál­lítható elő nagymennyiségű abraktakarmánnyal csak­nem egyenértékű anyag, amelyből hektáronként száz mázsa takarmányliszttel le­het számolni. Ennek emészt­hető fehérje tartalma nagy­jából kétszer, sőt három­szor nagyobb mint a zabé, árpáé vagy a kukoricáé, hi­szen 20 százalék körül mo­zog. Ezen termény betaka­rítását az értékmegőrzés miatt aránylag korán vé­­gezmék el. Az optimális idő­pontot laboratóriumi vizs­gálattal állapítanák meg, amely a növény rostosodá­­sának kezdetével esik egy­be. Mivel ezen a téren saját tapasztalatuk még nincs, ezért a takarmánybab és a lóbab termesztésében már járatos a Gottwaldov járás­botka mérnökkel, továbbá a nltrai Állattenyésztési Ku­tatóintézetben Majerčiak mérnökkel és másokkal, s ezen szakemberekkel kon­zultálják a takarmányellá­tás kérdését. Négy éve tar­tanak fenn együttműködést a trnavai Kukoricatermesz­tési Kutatóintézettel, főleg Polarecký mérnök, és Fer­­janc mérnök személyén ke­resztül. Említést érdemel­nek az intézet új, ún. OPEIK kukoricavonalai, amelyek etetésével például nagyobb a sertések napi súlygyara­podása és javul a húsminő­ség, mert kisebb a zsírkép­ződés. Az eddig ismert ku­koricafajták 100 grammnyi mennyiségében 2—2,5 szá­zalék volt a lizin tartalom, míg az új kukorica-vonalak­­ban sikerült 4,5—5,5 száza­lékra emelni a lizintartal­­mat. Ezen hibrid kukorica elterjesztésével fölöslegessé válik a takarmánykeverő üzemekben szintetikus mó­don előállított lizinnel ki­egészíteni a keveréket. Már hat éve kapcsolatban állnak Sinský mérnökkel a Pieš­­tany-i Növénytermesztési Kutatóintézet szója és egyéb Fehérjedús takarmányok termesztése és meleglevegó's szárítása beli Slušovicei Efsz-be, va­lamint a Dubiskoi Efsz-be járnak el tanácsért. Erre az vezette rá őket, hogy szük­ségét látják az állattenyész­tési termelés jövedelmező­ségét fokozni, amihez leg­könnyebb út a drága abrak­takarmányok felhasználásá­nak csökkentése, és ezek hüvelyesekkel történő he­lyettesítése. Lucernát közel 700 hek­tárnyi területen termeszte­nek. Ez idáig az MGF—OB valamint a BS—6 jelzésű meleglevegős terményszárí­tó gépeken 500—600 vagon mennyiségű lucernalisztet készítettek évente. Kellő megfontolás után arra az elhatározásra jutottak, hogy 1975-ben saját gazdaságuk szükségletének fedezésére a lucernát szenázs formájá­ban tartósítják. A tudomá­nyos ismeretek azt igazol­ják, hogy gazdaságosabb a tejtermelés szenázs alkal­mazásával mint lucernaliszt felhasználásával. Ezentúl lucernalisztet csak a felvá­sárló vállalat részére készí­tenek, míg fejősteheneik számára napi 4—5 kg sze­názs tartósításával számol­nak, amit a silókukoricával keverve etetnének. Egy kg lucernaliszt értéke 1,60 ko­rona, ezzel szemben 1 kg szenázs értéke 0,16 korona. A szárítókapacitást to­vábbra is teljes mértékben kihasználják, azonban más összetételben, mert pl. a zöldkukorica csövestől való szárítása, az érőfélben levő zöldárpa kalászostól való szárítása és egyéb újdonsá­gok elég lehetőséget adnak a szárító kapacitás teljes kihasználására. Kapcsolatot tartanak fenn a rovinka! Mezőgazdasági Technika Kutatóintézetében Tomovčik professzorral, Lo­hüvelyes növények szakér­tőjével. Ebből is látni, hogy termelésük fejlesztését nem bízzák a véletlenre. A terményszárítás kérdé­sét ez idáig nem oldották meg teljesen, mivel a ren­delkezésükre álló MGF—OB, valamint a BS—6 jelzésű gépek lucerna szárítására alkalmasak. Hogy megold­ják a gabonafélék', valamint a hüvelyesek kielégítő mi­nőségben történő szárítását, magyarországi gyártmányú Kolman típusú szárítógépet vettek kölcsön a Plavecké Podhradie-1 Efsz-ből és ezt a múlt évben beszerelték, mivel a 38 vagon mennyisé­gű megtermett szóját kellő­képpen meg kellett száríta­ni. Ez a két hónapig 20—40 cm-es rétegben tárolt szójá­nál már teljes mértékben nem sikerült — állapította meg az első 12 vagon meny­­nylségnyi megszárltása után az ellenőrző intézet. — A szárítógép eredeti hőfoka is nagy volt, amely 90 C fokot is elérhetett, ezért kiszerel­ték a közvetlen hőt adó égőt és ezt ún. rakétával helyettesítették, amely 20— 30 C fokos meleglevegőt fújtat a szárítógépbe. A szó­ja héja a 35 Q foknál na­gyobb hőmérséklet esetén felrepedezik, miáltal csira­képessége csökken. Ha például a kukoricát 30—35 százalékos biológiai érettségi fokon szárítják, úgy az eredeti összmennyi­­ség 48 százalékát zsákolhat­ják száraz állapotban. Ezért úgy határoztak, hogy a sa­ját gazdaságuk szükségle­tére a kukoricát inkább pro­­pionsav alkalmazásával tar­tósítják. Ezzel a kukorica biológiai és tápértéke na­gyobb lenne, ami az állatok termelését 4—7 százalékkal növelné. Szárítóberendezéseikkel egyébként megvannak elé­gedve, amelyek kihasználá­sa az 1970-es évet követően országosan első helyen állt, miközben az MGF—OB szá­rítógépen évente 300—380, a BS—6 jelzésű gépen pe­dig, 200—250 métermázsa lucernalisztet készítettek. A lucernát náluk kétme­­netes módszerrel takarítják be. A rendre rakott zöldlu­cernát a hőviszonyoktől függően 4—5 órán át fony­­nyadni hagyják, majd ami­kor szárításra kerül a sor, akkor a lucernában nem 70 —90 százaléknyi a víztarta­lom, hanem csupán 40—45 százalék. így a szárításra jóval kevesebb hőenergiára van szükség. Az üzemelés 24 órán át, tehát megszakí­tás nélkül tart. Például a 305 és a 280 jelzésű takar­mányfelszedő gépek kezelői naponta 12 órát dolgoznak és reggel 7-kor, este pedig 19 órakor menetközben vált­ják egymást. Az igen zajos szárítógépek dolgozói napi 8 órát tartózkodnak az üzemben és menetközben reggel 6 órakor, délután 14 órakor és este 22 órakor váltják egymást. Havonta egyszer-kétszer vasárnap a gépek leállnak, hogy elvé­gezzék rajtuk a szükséges javításokat. A lucernát más takarmányfélék szárítása követi, mint amilyen a cu­korgyári répaszelet, a pré­selt szőlőtörköly stb., ame­lyek napi három műszakos szárítása december 20-án fejeződik be. Mindkét mun­kacsoport tagjai 1973-től a Csehszlovák—Szovjet Barát­ság szocialista munkabrigád cím viselői. A terményszá­rító munkabrigád vezetője Žurek Juraj, a takarmány­betakarító brigádé pedig Sajt Imrich. A terményszá­rító és szemcséző üzem ez évben igényt tart a szocia­lista munkaüzem címre. Efsz-ük szervezésileg köz­társaságunkban elsőként új irányítási formára tért át, miközben a közvetlen veze­tés a centrumból az egyes termelési ágazatokra hárult át. Van önálló növényter­mesztési üzemük, továbbá állattenyésztési, termény­szárító és szemcséző, gép­javító, szállítmányozást, va­lamint melléktermelési üze­mük. Mind a hat üzemnek van vezetője, ökonómusa, műszaki személyzete. Az ökonómiailag önálló üzem termelési feladatot kap, kü­lön költségvetéssel. Bevezet-' ték a szövetkezeten belüli árakat és számlázást. Min­den üzemnek más prémium feltételei, továbbá termelé­kenységi, súlygyarapodási, hozamkritériumai vannak. Minden üpem külön kap üdülési, gyermeküdülési be­utalókat. Négy önálló párt­­alapszervezet működik, kö­zülük egy az állattenyész­tési üzemben, egy a növény­­termesztési terményszárító és gépjavító üzemben együt­tesen, a további a mellék­­termelési és a szállítmányo­zási üzemben, a negyedik pedig az egyesített szövet­kezet központjában. Megerősödött az a néze­tünk, hogy a meglátogatott szövetkezetben minden té­ren az ésszerűsítésre, a ta­karékosságra és a tudomá­nyos-műszaki fejlődés saját viszonyainak közepette leg­alkalmasabb változatának megvalósítására törekednek, ami további fejlődésük alap­vető záloga. —Ku. Szi.— TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK február 22. A kedvezőtlen nyári időjárási végett a térimé* takarmányok minősége nagyon leromlott. A hosz­­szantartó esőzések a többéves takarmányoknál és a rétek növényzeténél akadály >zták a megfelelő szárítást és ezeknek a takarmányoknak a silózá­­sát, illetve szenázsolását. Enn sk következtében növekedett a takarmányok íedvességtartalma, ami penészedést okozott. Egyes helyeken a hosz­­szantartó esőzések árvizeket is okoztak, amelyek végképp megakadáklyozták a takarmányfélék be­takarítását. A víz sok helyen i döntötte a silózott takarmányokat iszappal, homo kkal és olajréteg­gel vonta be ezeket, kimosta i siló- és szenázs­­takarmányokbél a szerves sav akat, s ennek kö­vetkeztében a tartósított taktrmányok rothadni kezdtek. Tekintettel arra, hogy mezőgazdaskgi üzemeink nagy részében kevés a tömegé ikarmány, ezért az abraktakarmányok fogyasztása nagyobb a vártnál, jelenleg például országos méretben egy liter tej termeléséhez 30 dkg abraktaka rmányt használunk fel. Ha az abrakfogysztást esa к 3 dkg-mal csök­kentenénk, akkor országos i léretben 230 ezer tonna abrakot takarítanánk n eg, amely mintegy 60 ezer hektáron termelhető к . A jövőben arra kell törekedi iink, hogy megaka­dályozzuk a már meglevő tek irmányok minőségi leromlását. Ésszerűen, céltuda íosan használjuk a takarmányokat etetésre s cső ckentsilk az abrak­fogyasztást. A Rím. Sobota-1 (rimaszomb iti) járás mezőgaz­dasági üzemeiben is nagyon sílyos a takarmány­helyzet. A meglevő takarmányok (síié, szenázs, széna, szalma, répafej stb.) ésszerű felhasználása céljából valamint egyes taks rmánynk ízesítése, továbbá az abrak fogyasztásál ak csökkentése vé­gett a járási mezőgazdasági ij ;azgatóság, a járási állategészségügyi központtal karöltve, a szövet­kezet állattenyésztői és gondc zói számára több helyen szakmai tanácsadást tartott. Magam is részt vettem az egyik értekezleten a Kráf-i „Kö­zös munka“ nevű társult я zövetkezethen, ahol jelen voltak a környékbeli s lövetkezetek állat­­tenyésztői s a gondozók elég i agy csoportja is. A találkozú első részében gyakorlati bemuta­tót tartottak. A szalma és a többi takarmányok ízesítéséről volt szó. Bemutatták a szalma lúgo­zását és meszezését, ezek keverését a silúval, szenázzsal és megjelölték az adagolás módját szá­mosállatonként. A SZALMA LUGOZASA Erre a célra olyan hely a legalkalmasabb, ahol az alját jél lehet szigetelni, hogy az oldat el ne folyjon s a szalmát légteleníthessék, „taposhas­sák“. A legalkalmasabb erre i silógödör. A lúgo­zásra az NaOH 10 százalékoi oldatát használjuk (99 liter vízhez 8—9 kg lúgkfevet adunk). A szal­mát előzőleg 1—1,5 cm hosszú szecskára vágjuk, majd 10—20 cm-re rétegezzü c és az oldattal ön­tözzük. 100 kg szalmára 50 liter oldatot számí­tunk, s az utolsö rétegezést követően az egészet jél tömöritjük. PVC-vel légtelenítjük ás 3—5 na­pig állni hagyjuk. Az Ízesített szalmát silóval, sze­názzsal vagy répafejjel keverve etetjük. 100 kg szalmához 200 kg silót, 40( kg répafejet vagy 500 kg szenázst adunk. Ezek lek a kombinációjá­ból állítjuk össze a takarmányadagot minőség szerint. Ha a szalmát csak ti íztán akarjuk etetni, akkor közömbösíteni kell az ecetsav 10 százalé­kos oldatával (90 liter vízhek 10,2 kg technikai ecetsavat adunk). 100 kg ízesített szalmához 50 liter oldatot keverünk. Az élesített szalmából a teheneknek 5—7 kg-ot, a növendékállatoknak 3—4 kg-ot és a hízőállatnknak pedig 4—5 kg-ot adhatunk. A SZALMA MESfZEZESE 100 kg szecskázott szalmába 1,5 kg oltatlan me­­szet, 4,5 kg 50 százalékos r edvességtartalmú ol­tott meszet. vagy 4,5 kg més: port számítunk. Eze­ket 140—160 liter vízben ol ljuk fel, jól elkever­jük és a rétegezett szalmát locsoljuk. A szalmát légtelenítjük és 24 éra múlvi etetjük. Etetés előtt ajánlatos a szalmát silóval leverni, hogy közöm­bösítsük a szerves savakat A takarmányadagot MKPs-as tápporral egészítjül ki, főleg a foszfor­­tartalom végett és 100 kg élősúlyra 1—1,5 kg ilyen szalmát adhatunk. Az értekezlet második rékzében elméletben Is megismerkedtek a résztvevő c a takarmányok íze­sítésével, jobb felhasznált sóval és az elérhető eredményekkel. Például a Szalmánál a száraz­anyag kihasználás — az állj ti szervezetben — 44 százalékos, de az ízesített szalma esetében már 63,6 százalékos. A nyersrost kihasználása a szal­mánál 60,5 százalékos, de i z Ízesített szalmánál már 81,5 százalékos. Ezután szóba került a tejter­melés lemaradása és az abr iktakarmányoknak az egyes mezőgazdasági termékekre juté fogyasztá­sa is. Az értekezlet végén hasz íos vitafelszólalások hangzottak el, amelyekből megtudtuk, hogy sok helyen nemcsak a mostoha időjárás végett kevés a takarmány, hanem főleg a gazdaságok dolgozói­nak a mulasztása végett! Épért a jövőben a JMI- nak is erélyesebben kell fellépnie az olyan sze­mélyekkel szemben, akik hanyagul szervezték a begyűjtést s ezért rossz i linőségű takarmányt gyűjtöttek be. Ügyelnünk kell arra, hogy amit egyezer kitermeltünk, azt i eszteség nélkül taka­rítsuk be. A járásban még ma is sok az olyan szövetkezet, ahol az állatte íyésztők és a növény­­termesztők között nincs jé capcsolat. Erre is job­­han fel kellene figyelniük a vezetőknek és még idejében orvosolni a fogya tékosságokat. ] IARA LÁSZLÓ, mérnök problémák

Next

/
Oldalképek
Tartalom