Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-22 / 8. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. február 2Ž. BRANKO COPIC: Stevan Batic, az egykort harcos háza mellett, az országúton már három-négy napla különféle emberek húznak el s kaptatnak fel a tágas fennsíkra, ahol nagy partizántemetö van. Építőanyaggal megrakott szekerek nyikorognak, mert odafönn tribünt emelnek. A hírneves csata huszadik évfordulójának megünneplésére készülődnek, az ütközetére, amelyben annak ideién egy egész ellenséges hadosztályt vertek tönkre. A szikár, barnaképű, mezítlábas Stevan ott áll az ugaron, az országút fölött s öt birkáját Őrzi; közülük az egyik kos. A Harcosok Szövetségének elnöke is erre halad kocsiján, felismeri Stevant és szól a sofőrnek, állton meg. — Állj csak megy egy cseppet, a ml Stevanunk van itten. A Jövevény kiszáll a kocsiból, s vidáman üdvözli a régi harcost. — Erőt, egészséget, Stevo, sólt/ommadaram, hogy vagy? — Hogyan? Hát kissé jobban, mint azok az ünnepeltek, odafenn a hegyen. — No csak, no, már meginti — szól szemrehányó hangon az elnök. — Te csak egyre a magadét s a magadét hajtod. — Ml mást tehetnék? Ilyen a kedvem s kész. — Készülődsz-é az ünnepségre Stevan? — En akkor ünnepeltem, amikor kellett. Bizony, meg is tettem a magamét az utolsó golyóig. — Hát épp ezért, ott is leszel az ünnepségen. — Dehogyis leszek! Menjetek ti, többiek, akinek kedve tartja, de én... — Mi ütött beléd, ember, hiszen te Őrződ s tartod rendben a temetőjüket, annyi sok éven át, s épp most, ilyen nagy ünnepen csökönyösködsz... — De már én nem megyek, hívjátok csak azokat, akikre ráfér az okulás, hogyan kell verekedni... — No tessék, lám! Aztán mi fityeg ott a kosod nyakán? — Hát az emlékérem. — Miféle emlékérem? — Tát az enyém, a partizán emlékérmem, ki másé volna? — No jó, jó, testvér, s ez meg miféle eljárás? Emlékérem a birka nyakában? — Hát csak úgy. Azt tehetek vele, ami nekem tetszik, az enyém. Nem az első kos ez emlékéremmel. — Nem tudom, mit válaszoljak erre, Stevo. Lehetne erről beszélni, de hát, ahogy akarod. Elidegenedtél, elvadultál, Stevo, kerülöd a társaságot. Mi bánt, Stevan, nosza, szólj már? — Még hogy ml bánt? Nem tudom testvér. Valami a szívemre csavarodott, testvér, szorongatja, s hogy micsoda, miért, azt csak a nagy ég tudja. — Megbántottunk tán valamivel, mi? Kt tudna széles e vidéken rossz szót szólni Stevan Baticról, a hírneves géppuskásról? , — Ezt te tudod jobban. — Még hogy én. Hát, kedves barátom, azt rebesgetik, hogy pravoszláv halottak napján gyertyát gyújtottál odafönn a partizántemetőben. — Ezt az anyák cselekedték. En csak az egykori kisegítőm sírján gyújtottam gyertyát, mert senkije sincs, aki megtehetné. Árva gyerek volt szegény, község szolgája. — Stevo, Stevo, testestül-lelkestül a miénk vagy, mégis kirúgsz ránk, mintha megbokrosodtál volna. Mitévők legyünk veled? — Ügyelj te másokra, ne törődj velem. Ülj csak be nyugodtan a kocsidba, s tedd a dolgod. — Hej, Stevo, szerencsétlen barátom, milyen könnyű dolgom volt veled a háborúban. Csak azt kellett mondani: ott áll Stevo, semmi baj! * A szóáradat véget ér, a tribün kiürült, a szél bánatosan sugdos a zászlókkal. A tágas mezőn fellobbant és magasra csapott a nép széles lókedve. Az emberek megrohanták az ételtitalt, roskadástg telt asztalok állnak a verőfényes gyepen. Imttt-amott eleldörren eqy-egy revorver, sorozatot ad le a géppisztoly. Karabélyom, kedves jó pajtásom ... A temetőkerítés tövében Stevan Batte vert tanyát a feleségével. Előttük, leterített abroszokon öt nyárson sült birka. (Négy juh és égy kos.) — Tessék, tessék, elnök elvtársi — Az istenért, Stevo, kié ez a sok sült? — Az enyém, elnök elvtárs, maszek alapon. — A tiéd?! — Mit csudálkozol, komesszárius elvtárs? Meg kell ülnöm a századom emlékünnepét. Azon a napon zömében bizony itt maradt az a század. — De hát aa egész nyájadat feláldozod, édes testvérem? — Az az én dolgom. — S te mit szólsz ehhez, elvtársnő? — fordul az elnök Stevo feleségéhez. — Ahogy Stevan mondja — ejti ki szelíden a szót a feketébe öltözött asszony. Az elnök figyelemesen végigfürkészi a hajdani géppuskást. Gondosan megborotválkozott az egykori harcos, kihúzta magát, a mellén ott ékeskedik a partizán-emlékérem, a három sárga vitézségt érdemrend csillog. — Istenemre, ugyancsak ktcsípted magad, mi? — Hát igen, így van ez rendjén. Eljöttem vendégségbe a régi bajtársakhoz, hadd ismerjünk egymásra. S ezek is, itt egy szálig emlékérmet kaptak volna, ha megérik, s méghozzá az igazít. Mosoly fut végig az elnök arcán, gyötrődő pillantást vet Stevanra és kedvetlenül mondja: — Neked könnyebb, Stevo, te csak a halott emlékérem-tulajdonosokról viselsz gondot, de nekem az élők vannak a nyakamon. Ha tudnád, mennyien vannak, s mi mindent a visszájára csavarnak ... Az elnök gyorsan sarkon fordult s némán továbbment, ólomnehéz, szomorú léptekkel, az ünnepélyes és merev külsejű harcos pedig végigfuttatta tekintetét a partizántemetö fejfáinak sorain, s szemében két apró, rejtett könnycsepp csillant fel. Csendes, idő előtt megöregedett felesége gondterhelten nézte a harcos szemében megcsillanó két mécsest, s egyre attól rettegett, nehogy klcsurranjon és a földre hulljon az a két rejtegetett könnycsepp. Attól tartott, még lángra lobbanhat a kiégett gyep. CSONTOS VILMOS: fehrucrí nép Havazik, s a havat hordja a szél. A Vencel-téren eleven láva Hullámzik parázslón; — Gottwald beszél, S mert gyújtó a szó, tüzet fog Prága Az égre csapnak a lángok, s a nap Felhőt repesztve tekint a földre, És látja: izzásban kelet s nyugat, S bíbort játszik a fenyvesek zöldje. Prága terén a Februári nap Évszázados tél jegét törte szét, S hozta a láva hullámainak Zúgásával a tavasz kezdetét. — Tudja azóta a föld: a magot Ezerszeresen kell visszaadni! S tudja a kohó: a bérctől kapott Ércnek finomra kell olvadni! S tudja az ember: többé nem szolga. Birtokba vett mindent, sorsa nehéz. Megsokasodott a gondja, dolga, S a célja és terve nagy és merész. S tudja, ismeri nyomorult sorsát A még bilincsbe vert társainak, S hogy mit tegyen értük: visszhangozzák, Gottwald szavai, — s Februári nap! Mitől ,herendľ a herendi porcelán... A Pesti Divatlap 1844-ben megjelent száma többek között ezt írja: „Pápa és Veszprém közt egy nagyszerű porcelángyárat emeltek, amelynek kemencéje hat katlannal fűtetett, s műértők által az országban legnagyobbnak találtatott.“ A herendi gyár alapítási éve az Idézet helyessége mellett 1844, de a tulajdonképpeni komolyabb funkciója ebben az Iparágban már az 1939-es évvel jelezhető. Ugyanis Fischer Móric ekkor vette őt a tulajdonát képező gyár vezetését. Az évek folyamán felújította az épületeit és berendezéseit, s a sző: herendi porcelán lassan beférkőzött a köztudatba Is. A Védegylet (szerk. megjegyzése: képzőművészeti szövetség) kezdeményezésével született gyár átvészelte a kerámiaipar minden válságát. Technikai és művészi szempontból termékein követni lehet a magyar kerámiaipar sikereit épp úgy, mint hanyatló korszakát, az egyetemes és a magyar művészi hatások fejlődő igényeit, kialakult mai arculatát. A gyár igazgatójának mai irodája kész „kiállító terem“. A Bieder— Mayer stílusú berendezés vitrinéiben, az almáriumban egymás mellett sorakoznak a múlt és a jelen kézzel festett kerámiái, melyek szemléltető eszközül szolgálnak az egyes érdeklődők tájékoztatásához. Beszéltem az idősebb dolgozókkal, akik legtöbbször arra tértek kt, hogy az új termelési eljárások megkönnyítik az egyes munkafolyamatokat, színvonalasabbá teszik a termelést. A herendi porcelán értékét tulajdonképpen az aprólékos kézimunka kéképezi. Tehát milyen új technológiáról beszélhetünk itt? Az ezzel kapcsolatos kérdésre dr. Felek Béla igazgató ilyen értelemben válaszolt: — Az 1960-as évben Is még fatüzelésű kemencékben égettük ki a kaolint, ami világviszonylatban nem a mai kor megfelelő módszerének számított. A gyárnak ezt a részét átépítettük, s modern olajtüzelésű katlanokat helyeztünk üzembe. A műhelyeket is átépítettük, a nehéz testi erőkifejtést igénylő munkafolyamatokat gépesítettük. Említést érdemel a festőműhelyek korszerűsítése. Ennek az volt a célja, hogy dolgozóink jól megvilágított, egészséges munkakörülmények között végezhessék igényes feladataikat. Az új technológia a fentiekben nyert említést. Azonban nem lenne teljes a válasz, ha figyelmen kívül hagynánk: Az aprólékos kézimunka, (formálás, festés) ma Is hagyományos módon történik, mert tulajdonképpen ettől „herendi“ a herendi porcelán. A formázó-csarnok régi fazekasműhelyek hangulatát idézi. Itt sem hiányzik a korong, melyen a mintázó keze alatt vázák, kancsók, étkészletek egész sora születik. Lennert Jenő, a gyár Idős alkalmazottja ottjártamkor éppen egy duplafalú korsó vésését végezte, melyhez a mester szavai szerint egv külön történet is fűződik: Lennert ]enő, a ..dupla-falé korsó‘ mintásévá közben. — Még a századforduló előtt gyárunk formatervezője egy általa kivitelezett teáskészlethez olyan kancsőt konstruált, aminek előállítási módszerére hosszú-hosszú évek folyamán sem tudtak rájönni a világ legbeavatottabb kerámikusal sem. Ma már persze a „titokra" fény derült, melyből évente — jelenleg is — elég nagy számban készítünk. Előállítási módszere: A formázó először elkészíti a teáskanna belső részét, majd a külső» részt — a köpenyt, amit ráhúz az először elkészített kancsó-részre. így keletkezik a dupla-fal. A darab értékét az emeli, hogy a kerámikus egy vékony duplaélű kés segítségével, mintegy 4480 darab vésett lyukkal, mintával ékesíti készítményét. A festőműhelyben ötszázan dolgoznak, ahol csak elvétve látni férfi munkaerőt. Dr. Felek Béla, a herendi gyár igazgatója. Stahl Zsuzsanna kerámia-festő már az új mester-dinasztia sarja, ö 1964 óta dolgozik Itt, képesítését a gyér kerámia-festő tanonciskolájában szerezte. Pici ecsetjei alatt életre kelnek a különböző ornamentumok, vlrágminták, figurális alkotások. Miközben ebben a műhelycsarnokban nézelődtem, Ismét felidéződtek bennem az igazgató szavai: A festőmesterség egyes herendi — és környékbeli — családoknál már hosszú hagyományra tekint vissza. Még ma is élnek és dolgoznak olyan mesterek, akik Renoír-i szépséggel, finom érzésekkel tudnak megfesteni egyegy tájképet, esetleg portrét. A gyár múzeuma állandó kiállítási anyagot nyújt az érdeklődőknek. Itt még a legigényesebb műértő Is megllletődjk; hol a kor ízlése és a szakértelem együttesen jelentkezik. Horváth László múzeumigazgató szakavatottan ismertette a látható remekműveket: Díszvázákat az 1840-es évekből, Albert angol királyi herceg arcképével, a tál Míllett festményével díszítve; az 1890-ből származó „Tuplni“ étkészlet, s a mai jelentősebb munkák mindem tükre a herendi i lesterek művészetének. Még a legfi gyelmetlenebb múzeumlátogató Is megáll a kétszáztlzenhét centlméteri s magas Parlamenti Váza előtt, melye Bruck Tibor készített. A herendiekl állítása szerint ez a világ legmagasí bb és legvékonyabb falú vázája. Látva a gyái munkamódszereit, legszebb terméke ít, érdekelt a kérdés: Az ezzel kaj csolatos világranglistán hol helyez kedik el a herendi porcelán?: A kér lésre a legilletékesebb, — aki bejái ta Európa, Amerika, Ceylon, Irán leghíresebb porcelángyárait — a gyírigazgató így válaszolt: — Bármennyin Is ismeri valaki ti porcelángyárak г unkamódszereit, remekeit, rangsoro ás esetén elég nehezen tud határ ízni. Azonban ezzel kapcsolatba mé ;is kialakult egy Ilyen sorrehd: A Meisseni, a Koppenhágai Királyi Po: celángyár, az angol royal worchestei porcelán-manufaktúra, s ezután következünk ml. Sok más szakember, s jómagam Is ezt Л „porcelánllstát“ tartja a legreálisabbnak. De mivel az ízlések különbözők más sorrend is 1 Stezlk, — ahol a herendi áll a „lét a“ legmagasabb fokán. Az aránylag n im nagy gyár mindössze 1000 dolg< zót foglalkoztat. Az évi bevételünk 2< 0 millió forint, mely összegnek 75 szí zalékát ez ország értékes valutábah kapja. A porcelángyár összesen 3 országgal tart export-kapcsolatot. A legnagyobb megrendelők közé tartozik az NSZK, Olaszország, Szó rjetunió, az Egyesült Államok, Svájc s tb. Mint Ismereti s, a porcelánt á Meisseni Johan Fridrich Böttker találta fel 1709-ber. Azóta eltelt 265 év. Ennyi év eltelte után már bátran kimondhatjuk; a iorcelán megmunkálásában határt Jlan lehetőségeink' vannak. Ennek : aűvészi kivételezéséből a herendi gjár is nagyban kivette részét, mellyel tovább öregbítette a magyar és a ^ocialista alkotóművészet hírnevét. I Kalita Gábor gyes darabja, hű
