Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-02-22 / 8. szám

li7S. február 22. SZABAÖ FölDMŰVES BESZÉLGETÉSÜNK során Ütemesen halad a palackozó vezérlő vályújában a végeláthatatlan palack­sor, hogy minden időszakban friss tejjel láthassák el a fogyasztókat. fogyasztást meghaladó tejmennyisé­get. A tejpor-gyártó részleg napi „tej­­fogyasztása“ 180 ezer liter, ilyen mennyiségből készítenek különféle zsírtartalmú, jó minőségű tejporokat. Maga az üzem modern épületeivel, világos csarnokaival kellemes munka­környezetet biztosit az Itt dolgozók­nak. Gépi berendezései azonban — habár fiatal az üzem, — már nem felelnek meg napjaink követelmé­nyeinek. A hiba ugyanis az, hogy en­nek a fontos szerepet betöltő élelmi­­szeripari üzemnek tervezési, projek­­ciós munkáit az üzem beindítása előtt vagy 8 évvel kezdték meg, s így a ter­vezők annak idején csupán az akkori­ban legmodernebbnek mondható gépi berendezéseket vehették alapul az üzem tervdokumentációjának kidolgo­zásánál. A fejlődés azonban olyan gyorsütemű, hogy 4—5 év alatt telje­sen új megoldású, nagyobb teljesítmé­nyű, a racionális termelést jobban elő­segítő gépegységeket fejlesztenek ki, s ezáltal a korábban gyártott gépek lényegében már öregeknek mondha­tók. Ez a helyzet alakult ki ebben az üzemben is, s elmondhatjuk, hogy az üzembehelyezés időpontjában elavult gépeken kezdték meg a termelést. Egymagában már ez a tény is kény­szerítőén lépteti előtérbe azt a gon­dolatot, hogy az egyes feldolgozó ka pacitások — különösen az élelmiszer ipari üzemek — tervezése és felépíté se, illetve üzembehelyezése közötti időt a lehető legrövidebbre, legfel jebb két-három évre kellene lecsök kentent. így gyorsabban lehetne a legújabb berendezések, gépek gyakor lati kihasználását az üzem termelésé­ben még eredményesebben elősegí­teni. AZ ÜZEM MUNKÁJÁRÓL és problémáiról, a korszerűsítés, va­lamint az új termékek bevezetésének lehetőségeiről, a mezőgazdasági üze­mekkel kiépített kapcsolataikról ér­deklődtünk az üzem Igazgatójánál. A feltett kérdésekkel kapcsolatban JÚLIUS URBÄNEK mérnök, — az üzem igazgatója — a következőket mon­dotta: tében tejzsír koncentrátumot gyár­tunk és szállítunk a nitrai Bioveta üzemnek, amely ezt a Kolostran nevű dietetikus tápkeverék készítéséhez használja fel. — Az új termékek bevezetése és a termelés felújítása terén a múlt év­ben kezdtük meg — egyelőre kísér­letképpen — a 40 százalékos tejföl gyártását — folytatta Urbánek igaz­gató elvtárs. — Pillanatnyilag e ter­mékünk kiskereskedelmi értékesítésé­nek lehetőségeit és az iránta mutat­kozó érdeklődést kísérjük figyelem­mel. E „piackutatás“ eredményétől függően döntünk majd e termékünk — Termelő egységünk 1970 óta üze- Egy kép a tejgyártó részlegből. az igazgató elvtárs még egy komoly problémáról is szólt — amely nem ok nélkül — aggasztja az üzem vezető­ségét. Ez a tej beszállítását és a kész termékek elszállítását végző ČSAD teherfuvarozó vállalat kocsiparkja. A ČSAD nitrai üzeme már hosszú évek óta végzi speciális, külön e célra ki­jelölt kocsijaival ezt a szolgáltatást. És eddig még a legnehezebb körülmé­nyek között is a tejüzem teljes meg­elégedésére. Az utóbbi időben azon­ban egyre nagyobb a tehergépkocsik meghibásodása és az emiatti kiesés. A tejüzem céljaira beállított 42 te­hergépkocsi közül állandóan 6—7 ja­vítás miatt nem üzemel és a fennma­radó kocsiállomány néha képtelen idejében megbirkózni a feladatokkal, így a késések — mivel gyorsan rom­landó nyersanyagról, táplálkozásunk fontos kellékéről a tejről van szó — nagy népgazdasági károkat Idézhet­nek elő. Ezért a ČSAD vállalat veze­tősége jelentős segítséget nyújthatna a ČSAD nitrai üzem­egységének újabb gépkocsik beszer­zésével és üzembe­helyezésével, hogy a mezőgazdasági üzemekben komoly igyekezettel kiter­melt érték, a tej — csupán a szállítást biztosító gépkocsi­park hiánya miatt — ne vesszen kár­ba. Ä nitrai tejfel­­dolgozó üzem is — mint annyi más hazánkban, — min­den igyekezetét a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsá­ga legutóbbi ple­náris ülésein ho­zott határozatok gyakorlati megva­lósítására össz­pontosítja. Ebben az üzemben is elő­térben áll az anyag- és az ener­gia takarékosság kérdésének legcél­szerűbb megoldá­sa, hogy ezzel is elősegítsék mind­­annyiunk közös célját, dolgozó né­pünk életszínvo­nalának folyama­tos emelését. Obenau Károly (Foto: CSTK) Jól felhasználják a nyersanyagét Naponta 300 ezer liter tej feldolgozása komoly feladat. Ez a tekintélyes mennyiség képezi a Milex n. v., nitrai üzemének munkatartalmát, amely üzem a tejfeldolgozó élelmiszeripari vállalatok sorában aránylag fiatalnak mondható. Alig ötéves múltra tekint vissza, de már e rövid idő alatt is sok kiváló, értékes eredményt ért el. Jelentős az üzem tejbegyűjtő és el­látó köre. Hatásköre kiterjed a nitrai járásra, valamint a N. Zámky-i, a Topoľčany-i és a galantai járások egy részére. A begyűjtött tejnek csak­nem felét közvetlenül dolgozzák fel. Termelési programjuk kiterjed a köz­élelmezésre adott fölözött és teljes tej, továbbá a tejföl, a joghurtok, tej­­krémek és kenősök, túró és vaj elő­állítására. E termékek gyártásához naponta 120—130 ezer liter tejet hasz­nálnak fel. KAPACITÁSUK jelentősebb része azonban a tej tartósítására, elsősor­ban tejpor gyártására épült. így ez az üzem képes feldolgozni a tejfelesle­get, a körzetben kitermelt és a napi mel és termelésének térfogata a régi üzemmel összehasonlítva háromszoro­sára emelkedett. Természetesen vala­mivel nagyobb a dolgozók száma Is. A közvetlen fogyasztásra adott tej- és tejtermékek mellett munkánk zöme a tejporgyártásra irányul. Az üzemben létesített tejszárító — egyébként az Alfa Laval cég berendezése — minden fajta tejféleség szárítására alkalmas. Három műszakban, megállás nélkül üzemel és így módunkban áll komoly mennyiségeket szállítani tejporból a Nové Zámky-i takarmánykeverő üzem­be, hogy elegendő és jó minőségű tá­pot készíthessenek a növendékállatok, borjak, malacok takarmányozására. Tejporral látjuk el élelmiszeriparunk több üzemét, köztük pékségeket, édes­ipari vállalatokat, csokoládégyárakat stb. Kooperációs kapcsolataink kere­további fejlesztése és termelésének fokozása lehetőségeiről. Az újabb ter­mékek bevezetését célzó igyekezetün­ket igazolja, hogy Zlaté Moravce-l üzemegységünkben — ahol sajtgyártó részlegünk ún. hollandi tégla, más néven ejdami sajt gyártására szako­sított — közvetlen fogyasztára alkal­mas szeletelt sajtot készítünk és hi­giénikusan fóliába csomagolva hozunk forgalomba. Nagyon keresett ez a gyártmányunk, mivel rakott kenyerek vagy kirántott sajt készítéséhez igen alkalmas. A MEZÖGAZDASÄGI ÜZEMEKKEL fenntartott kapcsolatunk nagyon jó, — mondotta a továbbiakban az igaz­gató elvtárs. — A múltban komoly segítséget nyújtottunk körzetünk me­zőgazdasági üzemeinek a tejhűtő­berendezések, a tej kezelést meg­könnyítő gépek beszerzésében. Köz­vetlen kapcsolatunk ma is kiválónak mondható. Sok szövetkezet — hogy csak néhányat említsek — a cabaji Május 9. Efsz, az alekšincei és a vi­­nodoli szövetkezet, továbbá az Állan­dó Mezőgazdasági Kiállítás gazdasága naponként szállítják tőlünk a savót gazdasági állományuk takarmányozá­sára. Értékes hulladékanyag ez, hi­szen 10 liter savó felér 1 kg abrak­­takarmány tápértékével. Tehát lehe­tőségünk szerint ezzel is segítjük me­zőgazdasági üzemeink takarmányellá­tásának javítását. Egy élelmiszeripari üzem kereszt­­metszetét távirati stílusban rövidre fogva aligha lehet mindenre kiterje­dően megrajzolni. Az üzem igazgató­jának Urbánek mérnöknek szavaiból azonban kicsengett az a komoly meg­becsülés, amellyel a szocialista mun­kabrigádok eredményes és érdemdús munkájáról emlékezett meg. Hiszen a dolgozók munkakezdeményezésének és lelkesedésének felkarolása, támo­gatása itt is meghozta eredményeit. pártunk novemberi plenáris r ülése, a CSKP XIV. kong­resszusának irányelvei kapcsán számos olyan problémát vetett fel, melyeknek a kiküszöbölése társa­dalmunk minden tagjának több mint kötelessége. A munkahelye­ken napirendre kerültek a javí­tásra szoruló dolgok s ezzel hatal­mas értékek szabadulnak fel. Az emberek ezrei nemcsak feltárják, hanem sokkal inkább hasznosítják a tartalékokat és ez a lényeg. Ma­napság ez történik az élelmiszer­­ipar egyes ágazataiban is. Nagyrészt a múlt évi kedvezőt­len, kora tavaszi hideg és a későb­bi csapadékos időjárás volt az okozója, hogy a konzervipar válla­latai és üzemei nem mindenben teljesítették a társadalom által kí­vánt módon a gyártási feladatot — állapították meg a legilletékeseb­bek. Ez persze nem elégíti ki a fogyasztókat, különösen a városok­ban lakó, piacról élőket nem. Ért­hetően igénylik a megszokott zöld­ség, gyümölcs és más készítmé­nyeket. Szerencse azonban, hogy körültekintő gazdák módjára élünk az alkoholmentes üdítőitalok elég­telen választékát. Sajnos, ebben a tekintetben egyelőre nem sikerült teljes mértékben kielégíteni a fo­gyasztók igényeit. Persze vannak pozitív jelenségek is. Bratislavában és környékén a fogyasztó közönség nagyon jó véleménnyel van a „Vi­nea“ néven forgalomba hozott al­koholmentes üdítő ital minőségé­ről. Csakhát a Vineát a fővárostól távolabb eső járásokban még nem ismerik, ezért módot kellene talál­ni további kapacitások létrehozá­sára is. Az üdítő italokkal való bőségesebb ellátás kapcsán nem annyira a téli időszak, hanem sok­kal inkább a nyári idény jön szá­mításba. Legutóbb olyan igény is elhang­zott, hogy célszerű volna a para­dicsom alapanyagból készült üdítő ital forgalomba hozatala, mely nem annyira édesített mint a cola­­félék. Erre a konzervipar nagyon ügyesen reagált. Bizonyos tekintet­ben eleget tett a fogyasztók kéré­sének, csakhát több paradicsom­­ital kellene. Igaz, hogy a Dunajská Streda-i Hol fzorít a cifé'F és tartalékolunk, gyűjtögetünk, hogy szükség esetén legyen mihez hozzányúlni. Idén persze feltétlenül szüksé­ges, hogy a konzervipar vezető dolgozói olyan szerződéseket kös­senek az őstermelőkkel, hogy ele­gendő tartósítani való nyersanyag­hoz jussanak, egyrészt a hazai szükségletek kielégítésére, más­részt külföldi kivitelre. Olyan választék kialakításáról van itt szó, mely minden igényt kielégíthet. Persze arra is gondot kell fordítani, hogy az erdei gyü­mölcskészítmények tekintetében is piacképesek legyünk. Szóba került többek közt az is, hogy nagyon időszerű volna az élesztőt gyártó berendezések fel­újítása, korszerűsítése, mert a régi kapacitások már csak komoly erő­­fesztíések árán tarthatók fenn. A termelés tehát eléggé elavult, kez­detleges. Ezért esetenként megke­rül, hogy nincs elegendő élesztő, bár ezt a közellátás nem nagyon érzi, a mezőgazdasági üzemek azonban sokkal inkább. Az utóbbi években ugyanis az élesztő mint takarmánykiegészítő nagy jelentőséggel bír az állatok táplálásában. Ilyen takarmány Ín­séges időkben, mint a mostani, bi­zony nagy szükség volna a takar­mányélesztőre. Az Illetékesek a helyzet tökéletes ismeretében kellő intézkedéseket tettek az élesztő­­gyártó kapacitások korszerűsítésé­re és bővítésére. így kilátás van rá, hogy a mezőgazdaság Is majd több élesztőhöz jut. Ugyancsak megoldásra váró problémák közt kell említenünk (dunaszerdahelyl) Agrofigor is jól regisztrálta a fogyasztók igényelt, ízléses konzerv dobozokban sok ezres tételekben adta piacra a pa­radicsom-italt, vidéken még sincs belőle elegendő. Természetesen a paradicsom üdítő ital, mennyiségét nagy mértékben behatárolta az, hogy a múlt évi zöldségtermés gyenge volt. Idén azonban a kon­zerviparnak már erre is nagyobb gondot kell fordítania. Legcélsze­rűbb az volna, ha a paradicsom­­italt ugyan úgy kaphatná a vá­sárló, mint például a cola-féléket, persze jóval alacsonyabb áron. Sörből talán elegendő van for­galomban. Azonban az utóbl idő­ben valahogyan eltűnt a piacról a kimondottan üdítő italként szol­gáló palackozott 7-es sör, amely ha mindig kapható volna, betölthetné a hézagot. Helyét valahogyan a 10-es és a többfokos sörök foglal­ták el. El kell ismerni, hogy ezek minőségi szempontból jók. Azon­ban nem mindenki ihat 10-es, vagy 12-es sört, főleg a munkahelyeken nem, ha azonban mindig kapható volna a 7-es sör, azt már fogyaszt­hatná a dolgozó, esetleg a munka­helyen is. Helyes volna, ha élelmiszeripari berkekben ezek a problémák be­széd, illetve vita, de főleg megol­dás tárgyát képeznék, őszintén szólva az elmondottak nem meg­oldhatatlan problémák, tehát az illetékesek tudják, hol szorít a cipő! Figyelembe kell venni, hogy az élelmiszeripar emberi szükség­leteket elégít ki, azonban az már nem mindegy, hogyan. (hokeza) Minden pecsenye puha lesz A növényevő állatok húsa vágás után közvetlenül nem élvezhető, mert az izmok rövidesen a hullamerevség állapotába kerülnek. Ezért a frissen vágott állat húsa szívós, ízetlen, s ha így kerülne eladásra, a szokásos konyhatechnológiai műveletek ellenére rágós, nehezen élvezhető lenne. Ezért feldolgozás előtt a húst érlelik. Angol kutatók az érlelés további gyorsítására olyan gépet kísérleteztek ki, amely óránként 1000 kg-nál több húst tud tökéletesen megpuhítani. A gép lényege 8 injekciós tű, nagy sebességgel mozog fel-le a húsban. Köz­ben nitrogén gázt — amely lazítja a rostokat — és enzimkészítményeket lövell a húsba. A gép másodpercek alatt a kenguru húsát is borjúhústágy­­ságúvá varázsolja. N. K. Fehérjetartalmú kenyér Uzbég vegyészek étkezési fehérjét állítottak elő a gyapot magjából. Ha ebből a fehérjéből kis mennyiséget adagolnak a búzaliszthez, az így elő­állított kenyér ízét tekintve nem sokban különbözik a megszokott kenyé­rétől, tápértéke viszont megközelíti a húsét. Az Uzbég tudósok más közép-ázsiai szovjet köztársaságok tudósaival együtt már hosszú idő óta foglalkoznak azzal, hogy a gyapotot más ter­mékek előállítására is felhasználják. így a gyapotcserje különböző részei­ből gyógyszereket, vitaminkészítményeket és takarmányélesztőt állítottak elő. M. T. Bizottság az élelmiszerek vizsgálatára Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete (FAO) külön bi­zottságot létesített az élelmiszerek minőségének ellenőrzésére. A bizott­ságnak 90 orvos, ill. élelmiszer-szakértő tagja van. Rendszeresen ellenőrzik az élelmiszeripari termékek minőségét és kidol­gozták több mint 100 élelmiszerfajta — köztük sok gyümölcs és zöldség — minőségi szabványát is. A rendszeres ellenőrzést az indokolja, hogy az élelmiszeripar egyre több vegyi anyagot használ fel termékei előállításá­nál. Különösen a színezés és a tartósítás során kerülnek ilyen anyagok az élelmiszerekbe. Az egészséget károsító vegyi anyagok így emberi szerve­zetbe juthatnak. A FAO különbizottságának feladata ennek megakadályo­­zása. m. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom