Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-09 / 45. szám

1§74. november i. SZABAD FÖLDMŰVES 7 5$ Egy üzem atipikus részlege 'ф Vítkovlce-Hutné stavby ♦ A sikeres kisérlet ♦' A silózótornyok előnye és a fokozott tej­termelés Egyre több a megrendelés [ф Ha egy üzemnek Kohóépítészeti vál­lalat (Hutné stavby, n. p., Košice) a elnevezése, akkor előszűr tán fur­csának hat, ha ennek egy részlege a „Mezőgazdasági építkezések“ megne­vezést viseli. Furcsa, mint ahogy az Is különös, hogy az olvasztók és a Martin-kemencék építésének techno­lógiája egyre erősebben rokonítható az egyre Inkább nagyüzemi jelleget Oltó mezőgazdasági termeléssel. Ma már összefüggést látunk a mezőgaz­daság és az ipar között, s ez a folya­mat, mely az első traktorokkal kez­dődött, nem állt meg a gépek állan­dóan sokrétűbbé szélesedő családjá­ban. Ma már technológiai gépsorok­ról beszélünk, melyeknek gyártására szocialista nemzetközi kooperáció alakult ki a KGST keretében és gépe­sített állattenyésztést találunk ott, ahol nemrégen köszöntünk el a ha­gyományos tenyésztéstől. Ha keresztül-kasul utazzuk Cseh­szlovákiát, egyre gyakrabban talál­kozhatunk a rikítóan kékszínű Vítko­vice jelzésű szenázs-tornyokkal. Bár semmiféle külön jel nem hirdeti, de el kell hogy áruljuk a szerelők kilé­tét Is, hiszen részesei a jó minőségű munkának, melyet az Is bizonyít, hogy a VŽKG gyártó vállalat és a Kohóipari vállalat szerelőit a közös munka hat év alatt nem érte komo­lyabb bírálat BARDEJOV MELLETT KEZDŐDÖTT Hartman Róbert, a „Mezőgazdasági építkezések“ részlegének vezetője (a 7-es számú üzem) egy szerény faba­­rakban kapott helyet. A falon az or­szág térképe, melyen gombostűkre tűzött zászlócskák jelzik a terepen (értsd az egész ország területén) munkálkodó csoportokat. Tizenöt gombostű Észak-Csehországtól Kelet- Szlovákiáig. — A kísérleti szerelést Bardejov mellett végeztük — meg kell monda­nom, mindent megtettünk a sikerért valamennyien. Nem pusztán a meg­relésében. Mondhatnánk úgy Is, hogy monopol helyzet, de ezt a pozíciónkat állandó jó munkával kell megvéde­nünk! Az üzemrészleg vezetője elárulta, hogy a tornyok szerelése nagyfokú pontosságot igényel, különösen qb­­ból a szempontból, hogy biztosítani kell a torony palástjának körkörössé­­gét. A köralap kialakításánál csak nagyon kis toleranciát engedélyezett a gyártó-cég (mondhatnánk úgy Is, hogy az építészetben szokatlanul kis toleranciát) mivel az űrítőmarő kései könnyen beleakadhatnak a torony fa­lába. Az űrítőmarő a torony alapján sek legyenek, a tornyok belső felüle­tét zománcbevonattal látják el, sőt a csavarok fejére apró gumisapkákat helyeznek. A korszerű technológiai berendezések jövője mellett szól az a tény Is, hogy a jelentős beruházásnak számító tornyok értéke három éven belül, megtérüli ZLOBIN FELE MÓDSZERREL Egy öttagú szerelőcsoport számára a munka elég rövid ideig tart. Egy hónap alatt 2—3 kis tornyot össze­szerelnek. A nagy torony szerelése sem vesz igénybe egy teljes hónapot. Ma ezen a részlegen 15 csoport dolgozik, s bár az egész ország mun­katerületüknek számít, mégis nagy gondot fordítanak a munkaverseny ésszerű megszervezésére. A Sekerák Artúr vezette csoport, mely egyike a ßemilettel van elhelyezve s bolygómozgást vé­gez. — A sikeres kísérleti szerelés után — folytatja a gondolatot Hartman mérnök — egy szerelőcsoporttal in­dultunk. Fokozatosan szélesedett a részlegünk és eljutottunk az ország szinte valamennyi járásán túl a Szov­jetunióba s Jugoszláviába Is. Óriási konzervdobozok A szenázstornyokat leginkább óriási konzervdobozokhoz hasonlíthatnánk. Az állattenyésztésben — pontosabban a hús- és tejtermelésben alkalmazá­suk egyre jobban terjed. Használatuk több szempontból előnyös. A légmen-Szeuázstornyok Sládeőkovcén rendelés érdekében, hanem tekintély­ben kérdés Is volt ez számunkra, mert már előttünk jó pár vállalkozó próbálkozott kísérleti szereléssel... s nem álltak helyt. Mirólunk annak idején az a hír járta, hogy a Kelet- Szlovákiai Vasműben szépen dolgoz­tak szerelőbrigádjaink s ezt a dicső­séget nem akartuk elhomályosítani. Végül Is sikerült. Azóta is mi va­gyunk az egyetlen vállalat, mely a VŽKG bizalmát élvezi a tornyok sze­(A szerző felvétele) tesen lezárt tornyokban olyan klíma alakul ki, melyet a szakirodalom fer­­matációs folyamatnak nevez, s mely­ben a takarmány tápértéke állandó­sul. A takarmánytárolás tehát alig jár veszteségekkel és a hagyományos módszerhez képest nagyobb hús- és tejhozam elérését teszi lehetővé. Eb­ben az esetben az erjedési folyamat helyett a tartósítást a képződött szén­dioxid biztosítja. Annak érdekében, hogy a vegyi folyamatok zavarmente­legjobbaknak, (már a Szocialista munkabrigád cím tulajdonosa), jelen­leg új módszerrel folytatja a munka­versenyt. Ez év áprilisa őta a Zlobin féle módszer alapján folytatják mun­kájukat. Zlobin szovjet építőmunkás, akinek a komplex módszere a hazai építkezéseken is egyre jobban terjed. Módszerének lényege tömören any­­nyl hogy leszerződik egy építkezésre. Az adott határidő betartása számára ezáltal vitathatatlan, a vállalat azon­ban minden anyagot, szerszámot, gé­pezetet az adott helyre és időre el­juttat. A nyereség kétoldalú, mert rendszerint lerövidül az építkezés ideje, ami pénzjutalmat jelent a mun­kásoknak, a vállalat viszont sokat ta­karít meg a gépek és dolgozók rezsi­­költségén. Az érdekeltség általános minden dolgozó részéről és felelősek az elvégzett munka minőségéért Is. Ezzel szemben kiküszöbölik a túlad­­minisztrálást. A KÍNÁLATTÓL A KERESLETIG A hőskorban, a bardejovi kísérleti szerelés után, még nem sok vállal­­kozószellemű mezőgazdasági üzem akadt, mely megrendelte volna a sze­názstornyokat. Évek múltak el és csak fokozatosan tört meg a jég. öt évvel ezelőtt gyakran még rábeszélés­re is szükség volt, hogy az érdeklő­dőkből megrendelők váljanak. Azóta alaposan elszaporodtak a megrende­lések s a tornyok is. Különösen a dombvidéken és hegyvidékek tövében találkozunk velük: Gömörben, Plešive­­cen (Pelsőcön) és Bátkán a főút mel­lett, Nógrádban: Pincén, Zemplénben, Trebišov (Terebes) mellett, Košice (Kassa) környékén: Hímben és Tor­nán, de egyre több kéklik belőlük Nitra vidékén is és sorolhatnánk to­­vábbb az ismerős és Ismeretlenebb tájegységeket. Ma már nem kell kínálni ezeket a takarmánytárolókat. Jegyzékbe veszik a megrendeléseket kül- és belföldről egyaránt. Idén már csak az 1978-os évre fogadnak el megrendeléseket! A siker titka a jó minőség, mely a gyártók és a szerelők becsületes mun­káját dicséri. —G. P.— A Haladó Tapasztalatok Iskolája TV-ben A CSSZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riuma filmbemutatóval egybekötött sajtóértekezletet hí­vott egybe Prágában, a Haladó Tapasztalatok Iskolája IV. évfolyam televízió adásainak megkezdésével kapcsolat­ban. Bemutatásra került az első három tanganyag filmvál­tozata, amelyek mindegyikének megtekintése hozzávető­leg negyven-negyvenöt percet vett igénybe. Az első téma címe „A tudományos-műszaki haladás hatása a szocia­lista mezőgazdaság további fejlődésére“. Ezt követte ,„A talaj mint a mezőgazdaság termelő alapeszköze“ című második tananyag. Harmadikként vetítették „A nö­vények tápanyagellátása és védelme“ témakör filmválto­zatát. A negyedik évfolyam során összesen hét kisfilmet mutatnak be a prágai, illetve a bratislavai televízióban ez év októberétől kezdődően, hozzávetőleg egyhavi idő­közökben. A januárban TV képernyőre kerülő negyedik kisfilm felvételei még készülnek. Ennek témája a gabo­na- és a fehérje kérdés egyetemes megoldása lenne. A kisfilmek bemutatását követően František Kord mérnök, miniszterhelyettes vezetésével vita indult a megtekintett kisfilmek erényeiről és apró hiányosságai­ról. Az értekezlet célja az volt, hogy a bemutatón jelen­levő filmrendező, szövegszerkesztő, filmfelvevő, valamint néhány illetékes minisztériumi dolgozó megismerje a meghívott mezőgazdasági újságírók kritikus véleményét az előforduló kisebb tartalmi és formai hiányosságokról s hogy azokat a jövőben kiküszöbölhessék. A kisfilmek bemutatására a televízióban a második esti híradás után kerül majd sor, amit tekintettel a mű­szakban dolgozókra egyszer a délelőtti, egyszer pedig a délutáni órákban megismételnek. Ezidáig három ki­egészítő kisfilm készült el, amelyek vetítési időtartama megközelítően tizenöt percet vesz igénybe. Ezeket az említett háromnegyedórás kisfilmek után mutatják be a TV-ben. A Haladó Tapasztalatok Iskolája szövegbe foglalt tan­anyagát füzet (brosúra) formában adja rendelkezésre a minisztérium a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak. Szlovákiában százezer példányszámban nyomtatják ki ezt a szöveget, amiből húszezer példány magyar nyelven készül. Az egyes témák jobb megértése érdekében a Szabad Földműves igyekszik tanulmányi segédanyagként gyakorlati példákat közölni az illetékes hónap folyamán. A mezőgazdasági üzemekben előreláthatólag olyan irányú gyümölcsöző vitát vált ki a tananyag, melynek folytán az eddiginél is korszerűbb módszerek bevezeté­sére kerül majd sor, ami tulajdonképpen az iskolázás célja, —ksz— »4^WWWW4^WVW^^A»WVWWWWVS/VWW Az ideális takarmányalap létesítésének racionális módja Az a cél, hogy a társadalmi Igénynek megfele­lően fejlesszük az állatállományt a fogyasztói piac folyamatos ellátása érdekében. Ehhez azonban ele­gendő jó minőségű takarmány kell. A mennyiség már talán a gazdaságok többségében kielégítő len­ne, azonban a jó minőséggel helyenként még nem nagyon dicsekedhetnek. Ennek persze több oka is lehet. A jó széna készítéséhez a színvonalas szervezésen kívül kedvező időjárás, s főleg a be­gyűjtés Idején elegendő mun­kaerő kell. S éppen itt van a bökkenő. Ugyanis a szántóföldi és a réti széna begyűjtése olyan Időszakra esik, amikor egyszer­re több munkacsúcs egybetor­nyosul. Így ha kitűnő szénát akar a gazdaság elérni, el kell vonnia más munkaszakaszokról az emberi erőt, s amit a széná­nál plusszként elért, azt a má­sik oldalon mínuszként köny­velheti' el. Talán mondanunk sem kell, hogy'' nagyon Izgal­mas kérdés; mi legyen a meg­oldás. A tudományos-műszaki fejlő­dés mai időszakában a válasz nagyon kézenfekvő. Az általá­nos minőségi színvonal eléré­sének, az egyes munkafolyama­tok racionalizálásának a leg­­hozzáférhetőbb módja a műsza­ki fejlesztés széleskörű elter­jesztése. Ha tehát a korábbihoz képest jobb minőségű takar­mányt akarunk elérni, akkor igénybe kell vennünk a legkor­szerűbb technikát. Tulajdonképpen a miiéinél (tejfalusi) Kék Duna szövetke­zetben is így gondolkodtak, amikor elhatározták az MGF-OB típusú takarmányszárító meg­építését. Szabó József, a szárító veze­tője arról tájékoztatott, hogy ez a berendezés múlt év októberé­től üzemel szövetkezetükben. A próba üzemelés alatt 14 má­zsa herelisztet készítettek és 150 vagon kukoricát szárítot­tak. Az idei terv 350 vagon here­­liszt termelését írja elő, s au­gusztus 23-ig 220 vagonnyl mennyiséget gyártottak, s ezen kívül 150 vagon búzát is meg­szárítottak. Nagyon örvendetes, hogy a szárító kapacitásának a kihasználására, illetve más gazdaságoknak a megsegítésére tekintélyes mennyiségű lucer­­. nát szárítottak. Ez a tétel meg­haladja a 100 vagont. A lucer­­nallszt készítése persze nem olcsó dolog, hiszen egy mázsa 110 korona összköltségbe kerül. Ha azonban figyelembe vesszük a lucernaliszt tápértékét és azt összehasonlítjuk a régebbi szé­náéval, azt mondhatjuk, hogy gyártása nagyon kifizetődő. A Kék Duna szövetkezet pél­dául augusztusig nem kevesebb, mint 85 vagon lucernallsztet adott el a takarmánytáp-készítő üzemnek az érvényben levő át­lagárban, s azért módjában állt ugyanolyan mennyiségű teljes tápértékű ebrakkeverék megvá­sárlása. Tehát az adás-vételi viszony mind a társadalom, mind pedig a szövetkezet érde­keinek kedvezett. A gazdaság idén 220 hektá­ron termelt lucernát, s az em­lített Időszakig mintegy 75—80 mázsa lisztet készített a termő­­terület hektárjaként, azonban még begyűjtésre várt 60—65 hektár lucerna harmadik ka­szálása, s ez a mennyiség to­vábbi 15—16 vagon lisztnek megfelelő mennyiség. így az évi mérleg 100 q/ha lucerna­liszt mennyiség lesz. Ha a tápértékét vesszük ala­pul — s ez a lényeges — akkor azt kell mondanunk, hogy az sokszorta jobb mint a szénáé. Kezdetben gondot okozott, hogy a begyűjtésben augusztus ele­jéig mindössze egy E—280-as típusú szecskázógép állt ren­delkezésre. Ha ugyanis ez a gép esetenként 1—2 órára üzem­­képtelenné vált, le kellett állí­tani a szárítót is, s akkoriban naponta mintegy 50—60 mázsa gyártási kiesés keletkezett. Sze­rencsére ez a probléma közben azzal oldódott meg, hogy sike­rült egy új szecskázógép be­szerzése, és egy 301-es rendre­­vágó munkába állítása is, s ez lényeges javulást hozott a szá­rítókapacitás kihasználásában. Korábban a lucerna növénye zetét a szecskázóval való be­gyűjtés után nagy víztartalom­mal egyenesen a szárítóba vit­ték. Az új rendrevágó beszer­zése után azonban a levágott növény kis ideig a napon fony­­nyadhat, így lényeges vízmeny­­nyiséget adott le, s így került az E—280-as típusú géppel feb szácskázásra. Az ilyen anyag­nak a szárítása lényegesen ke­vesebb Ideig tartott, mint ko­rábban, s ezzel fokozódott á munka termelékenysége. Ezt a korszerű berendezést takarmány-granulálóval is ki­egészítették. Annak a teljesítő­­képessége óránként 12—13 má­zsa. Ezt a berendezést azonban teljes kapacitással nem üzemel­tették, de későbben, főleg a tél folyamán erre is sor kerülhet. Tervezik, hogy télen kukorlca­­szilázsból, szalmazúzalékból, abrakból és más anyagokból készítenek granulátumot az ál­latállomány részére. Még talán annyit, hogy a le­gyártott lucernaliszt minőségi vizsgálata arról tanúskodott, hogy az őrlemény 75—80 száza­léka az I. minőségi osztályba tartozik. Talán mondanunk sem kell, hogy ilyen eredményt szé­nából a legideálisabb feltéte­lek mellett sem érhettek volna el, s ebben van a szárítóberen­dezés nagy előnye. Bátran mondhatjuk úgy is, hogy oko­san racionalizálták a takar­mánytermelést. Látogatás alkalmával azon­ban felfigyeltünk egy szépség­hibára is: A kivitelező vállalat­nak ugyanis május 3-ig át kel­lett volna adnia a szociális épü­letet. Mindamellett hogy a ha­táridőket több alkalommal mó­dosították, a vállalat négy hó­napos késés után sem adta át az említett épületet a beruhá­zónak, pedig a szárítóban dol­gozók munka után tisztálkodni szerettek volna! HOKSZA ISTVÄN Az MGF-OB típusú takarmányszárító épülete. (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom