Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-10 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974. augusztus 10. 12. a tudományos gazdálkodás tükrében A szemesek termesztésénél hazánk­ban az utóbbi években hatalmas fej­lődést tapasztalhattunk. Az állandó szemastakarmányhiány azonban sür­get és ösztönöz bennünket a többter­melésre, mert a szemestakarmány­­hiány —• az országban — fékezi, las­sítja az állattenyésztés- fejlesztését. Csak egy elfogadható út maradt a nö­­vénnytermesztés részére, mégpedig nagyon gyorsan fokozni a szemesek hozamát, szélesíteni ezek vetőterületét a CSKP XIV. kongresszusának határo­zatai értelmében a szántó 63—65 szá­zalékára. Rendelkezünk két olyan nö­vénnyel, amelynél a hektárhozamot fokozhatnánk, ez a búza és a kuko­rica. ► A szemesek termesztése során ed­dig is bebizonyosodott, hogy hozamaik csak akkor kielégítőek, ha a biológiai és a technológiai intézkedések ész­­szerüek, egybekapcsolt rendszert al­kotnak. A knkoricánál a termésfoko­zás, a nagyobb hektárhozam még biz­tatóbb sikerrel kecsegtet mint a bú­zánál, a termesztését zártrendszerbe soroljuk nagyteljesítményű gépsoro­zattal, jó ésszerű agrotechnikával, ki­tűnő vetőmaggal, optimális tápanyag­juttatással, gaz- és kártevő elleni vé­dekezéssel, szemveszteség nélküli be­takarítással stb. Ezen tényezők a kukorica gépsoro­zatán és a jó vetőmagon kívül a ren­delkezésünkre állnak. Ennek a tuda­tában két hiányzó tényezőt kell meg­oldanunk mindenáron, mert ezek nél­kül a kukoricaszemtermesztés új rendszere, szakosítása megoldhatat­lan. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy járásunkban (Dunajská Streda) 1961-ig s azelőtt sem volt a kukorica vetés­területe szántóföld arányban 20,6 szá­zaléknál több 22 mázsás termésátlag­gal. Ez a 20,6 százalék is csak 1962- ben volt, amikor járásunkban a kuko­rica vetésterülete 13170 hektár volt, s 1969-ben a kukorica vetésterülete már 5622 hektárra csökkent, aminek a szántóföldi aránya 9,4 százalék, de ekkor már az újabb vetőmag- és mód­szer ezen a területen nagyobb össz­termést adott mint 1962-ben a 13 170 hektár. Ugyanis a hektárhozam 1969- ben már 52,4 mázsa volt! Minek a ja­vára írható ez a több mint százszáza­lékos hozamemelkedés? Mindenek­előtt a jó agrotechnikára, továbbá a román SPC—6-os vetőgép használa­tára, amellyel lehetővé válik a vetés­nek az optimális egyedszám szerinti II. elvégzése. A nagyhozamú külföldi hibridek használata a tápanyagok optimális juttatása mind-mind hozzá­járult a jobb eredmény eléréséhez! A kukorica gaztalanítása, s védeke­zés a kártevők és a betegségek ellen lényeges tényezője a jobb eredmény elérésének. Gaztalanítás alatt értem a hatásos vegyszerek használatát, mert amíg vegyszerek nem voltak, a gyomokat, a gazokat kézikapálással kellett irtani. Ez pedig nagyon költ­séges volt, s az évről-évre nagyobbo­dó kukoricaterület kézikapálására kevés munkaerő állt rendelkezésre. Az új kukoricahibridek termésho­zamát ugyanis nagymértékben károsí­totta a kézikapálás, ugyanis utána nem maradt elegendő tőszám. Járá­sunkban azok a szövetkezetek, ame­lyek élenjárók, illetve kezdeményezők voltak a vegyszerek hasznosításánál, s már évekkel ezelőtt megszüntették a kézikapálást — mint például a Vef­­ká Paka-i (Nagyрака) szövetkezet — ezeknél már évek során a kukorica hektárhozama átlagosan 70, esetleg 70 mázsán felüli. A hektáronkénti egyedszámot kézikapálással nehéz volt megtartani. A gazdaságok olyan emberekkel dolgoznak, akik azelőtt saját földjükön is termeltek kukori­cát, s az egyedek tőtávolságát lépés­nyire hagyták. Ez a távolság az új hibrideknek nem felel meg, azonban az embereket a beidegződön szoká­saikról csak nehezen lehetett leszok­tatni. No, de ezt ma már orvosolta a speciális vetőgép, s a vegyszerhasz­­uálat. Ha idén a kukorica táblákba beleengednénk a kézikapás embere­ket, újra csak 50 vagy 40 százalékos hozamot érnénk el! Most, hogy összesítjük az utóbbi évek tapasztalatait már beleértve a nagyhozamú hibrideket, az újabb gé­peket, a vegyszereket, látjuk azt, hogy a kukorica versenyképes a többi sze­mesterményekkel. Éppen ezért érett a helyzet arra, hogy a kukorica ter­mesztését nagyüzemi módon zárt rendszerben oldjuk meg. Ennek a tu­datában járásunkban speciális komp­lex kukorica központot hozunk létre, ahol összpontosítjuk a legkorszerűbb gépsorozatokat, a legtehetségesebb szakembereket, a legnagyobb-hozamú hibrideket, biztosítjuk a legoptimáli­sabb műtrágya- és vegyszerellátást s nem utolsó sorban a szemveszteség nélküli betakarítás minden feltételét. Ennek érdekében 1975-ig úgy állítjuk be a járási vetési tervet, hogy az egyes növénycsoportok megfelelő szá­zalékarányban legyenek egymással. (Búza 25,6, tavaszi árpa 9,4, kukorica 30, takarmány 25, technikai és ipari növények 10 százalék.) Ez a biztosítéka annak, hogy já­rásunkban — arányitva az 1972-es évhez — 65 505 tonnával több kuko­ricát termelhetünk! Gondolom, ez szép mennyiség, s ennek érdekében mindent meg is teszünk, azonban erő­feszítéseink hiábavalók lennének, ha az illetékesek nem biztosítanák ré­szünkre a modern gépsorozatokat és a nagyhozamú hibrideket. A speciális kukoricaközpont ren­delkezne a szükséges szakemberekkel, specialistákkal, a kukoricatermesztés fellendítésére és a szervezési felada­tokon túl szaktanácsadással is fog­lalkozna. A termelők számára beszer­zi a szükséges hibrideket, a vegysze­reket, a műtrágyákat, amelyeket ok­szerűen használ fel a termelésben. Felel az időben és jóminőségben tör­ténő betakarításért, a kukoricaszár gazdaságos ■ felhasználásáért, illetve leszántásáért. Ellenőriznie kell a ta­lajokat a szántás után. A kukoricater­mesztésre kiválasztott tömböket a ve­tés előtt testületileg a termesztő gaz­daság vezetőivel együtt ellenőrzi. Minden parcelláról áttekinthető nyil­vántartást vezet a vetőmag, az egyed­szám, a műtrágya, a vegyszerek és a hozamok alakulásáról stb. Pontosan ellenőrzi a csapadék mennyiségét, ki­alakítja a jelző szakszolgálatot, előre jelzi a kártevők megjelenésének az idejét stb. Ogy irányítja a talajelőké­szítést, hogy a téli nedvesség megma­radjon a földben. Az egyes talajelő­készítési műveleteket a minimumra csökkenti, kihasználja a szélesen és egyenként működő gépsorokat, csök­kenti az élőmunkaerő szükségletet. A kártevők és a betegségek ellen csak azokat a vegyszereket használja, ame­lyeket az UKSUP már kipróbált akár hazai, akár külföldi gyártmányúak legyenek. A gaztalanítást túlsúlyban a mono­kultúra termelési formájához kell idomítania. A tápanyag visszapótlás­nál elsősorban tekintetbe kell ven­niük a talaj tápanyagkészletét, s eb­ből kell kiindulniuk. Ennek érdekében minden talajból mintát szednek, s an­nak kivizsgálása után döntik el az egy hektárra felhasználható műtrágya mennyiségét és arányát. A műtrágyaadagok megállapításánál figyelembe kell venniük a kutatás legújabb tapasztalatait és tanácsait az egyes földtípusok és hozamok sze­rint. Figyelembe kell venniük a mű­trágya adagolásánál az egyes hibri­dek tápanyaglgényét. Felelősek továbbá azért is, hogy a kukorica vetése ne tartson 7—10 nap­nál tovább. Lehetővé kell tenniük a szemenkénti vetést és a fajtára jel­legzetes egyedszám elérését. A legna­gyobb hozamú vetőmagot kell besze­rezniük a járás egész kukorica terü­letére, ezek termőképességének a megállapítására saját kísérleti parcel­lákat kell létesíteniük, amelyeket a vállalat kezel és ellenőriz. Kötelesek azonban az állami kísérletek eredmé­nyeinek a figyelésére Is. A parcellákat az egész tenyészidő alatt figyelniük kell. E szerint irányít­ják az egyes munkaműveleteket, a vé­delmet, a tápanyagjuttatást, az öntö­zést stb. A betakarítást adaptérokkal felsze­relt kombájnokkal kell végezni, úgy hogy a megengedett magveszteség ne haladja meg az 1, maximum az 1,5 százalékot! Felelősek lesznek azért is, hogy a betakarítás legalább no­vember közepéig befejeződjön. A mély­szántást úgy kell irányítaniuk, hogy a kukoricaszár leszúntása nyomban a szem betakarítása után megtörténjen. Szántás előtt a kukoricatáblákra szemcsés nitrogéntrágyát adagolnak, a későbbi években pedig cseppfolyós nitrogént, a szervesanyagok szétbom­lasztása céljából. A kukorica központ­nak szerviz szolgálatot Is kell fenn­tartania. Továbbá elméleti és gyakor­lati oktatást kell szerveznie, ahol a résztvevők elsajátítják a kukoricater­mesztés legfontosabb tudnivalóit. El­lenőriznie kell a gépek és az eszkö­zök szavatolt javítását. A gépek és a gépsorok karbantartását stb. Pontos jegyzéket kell vezetnie a gépek napi teljesítményéről. Emellett gondoskod­nia kell ezeknek szakszerű raktáro­zásáról is. Mindez csak úgy oldható meg, ha ezeket a feladatokat felelősségteljes emberekre bízzuk. Ezeknek a felada­toknak az elvégzését természetesen a járási mezőgazdasági igazgatóság teljes felelősséggel ellenőrzi. (Folytatjuk.) SZUTTER PÄL, mérnök NÖ Vf áf У VÉDELEM A KUKORICA TÜSZÄM ÉS A GOLYVÄSÜSZÖG FERTÖZÖTTSÉGÉRÖL A Szovjetunió déli részén a ku­korica tőszámának 45—50 ezerre való növelése a golyvástlszög fer­­tőzöttség növekedéséhez vezetett. A vizsgálatokat három évig foly­tatták olyan területeken, ahol 8— 10 éve kukoricatermesztés folyt. Az értékélést 1000—3000 növényen végezték el bonitálással, betakarí­tás előtt 67—157 ezres tőszám ese­tén a fertőzési % 16,4-ről 7,7-re csökkent, még szembetűnőbb a csökkenés a fertőzési értékszá­mokban: 42,3 és 12,8. Hasonló eredményeket kaptak alacsonyabb fertőzés esetén. Ez a helyzet ké­sőbb sem változott. Nemcsak a fer­tőzés csökkent, a termés Is 22 Vo­kal nőtt a sűrűbb vetésű állomány­ban. Míg a déli területeken a sűrű állományban fokozódik a harmat és tovább meg is marad és a ma­gasabb páratartalom kedvez a kór­okozónak, az északibb területeken viszont az állomány belseje nem is tud kellőképpen felmelegedni, Így a kórokozó fejlődése vonta­tott. Egyben csökken a fritlégy íertözöttség is, ami szintén előse­­gítője a fertőzésnek. Ilymódon el­érték, hogy 13 éves monokultúra esetén sem probléma a golyvás­­üszög fertőzés. Az utolsó 3 év fer­tőzése 0,1—1,2 % között ingado­zott. N. S. VÉDEKEZÉS A TETVEK ELLEN A cukorrépa leveleit gyakran károsítja egy apró szívórovar, a répalevéltetű; színe zöldesbarna, sőt zöldesfekete. A levéltetvek szárnyatlanok vagy szárnyasak. Az év folyamán 10 nemzedékük Is le­het. Tojás alakban telelnek. Azál­tal okoznak kárt, hogy a növény nedveit szívják, aminek következ­tében megakad a fejlődés. Ha a maghozókat támadják meg, veszé­lyeztethetik a magtermést. A le­véltetvek közvetlen kártevésük mellett azáltal is okoznak kárt, hogy terjesztik a vírusbetegsége­ket 1 Védekezés: A megtámadott nö­vényzetet nikotinos készítmények­kel permetezzük. Ezeknek 1 °/o-os oldatát használjuk, melyhez 1 % kenőszappant (káliszappant) adunk. A megtámadott maghozó­kat az oldatba mártjuk. Segít a HCH készítménnyel való porozás is, továbbá a gyakori sarabolás stb. —met— Kultúrnövényeinkkel együtt terjedtek el a betegségek és a kártevők is, melyek évente sok bonyodalmat okoz­nak. A szakemberek véleménye szerint a termés 10—14 százalékát a betegségek, 10—12 százalékát az állati kár­tevők, 8—12 százalékát a gyomok és ugyanennyit a rak­tári kártevők pusztítják el. Szinte hihetetlen milyen óriási mennyiségről van szó, mivel ez az adat-megállapí­tás átlagosan és világviszonylatban érvényes. Sokszor a kár a felületes szemlélőnek nem szembetűnő, mivel pél­dául a gyomok által okozott kár nem a kész terményt teszi tönkre, hiszen az meg sem terem, illetőleg annyi­val kevesebb terem. Néha azonban a kár nagyon Is szem­betűnő, ha például valaki azt gondolja, hogy nincs szük­ség növényvédelmére, lemond a többtermésről, megelég­szik a megmaradt terméssel, nagyon téved, mivel például az almamoly kártétele következtében az egész termése férges lehet és értékét veszíti, a peronoszpóra teljesen elpusztítja a szőlőjét, a burgonyabogár pedig a burgo­nyáját stb. így van ez a többi terménnyel Is. Ma már alig akad növény, amely sikerrel termeszthető lenne nö­vényvédelem nélküli A növényvédelemmel külön tudomány foglalkozik, amelynek ma már vaskos Irodalma van. Ez e tudomány állandóan fejlődik, bővül. Olyan gyorsan, hogy szakem­bernek Is nehéz a fejlődéssel lépést tartania. Ezzel a rovattal éppen az a célunk, hogy a termelőt, a gyakorlat emberét megkíméljük a sok irodalom be­szerzésétől és áttanulmányozásától, mert ha a szakmai felkészültsége ezt lehetővé is tenné, még nem biztos, hogy rendelkezik — a negyedik dimenzióval, — az idő­vel, ami nálunk is kezd pénzt jelenteni és „hiánycikk“ lenni. Hol van a gyakorlatban a legnagyobb szükség nö­vényvédelmi tanácsadásra — gyümölcsösben, zöldségter­mesztésben vagy a szántóföldi növények termesztésében, esetleg a szőlészetben — nem járunk messze a valóság­tól, ha azt mondjuk, hogy mindenütt, mivel ma már ko­moly harcot kell folytatnunk korszerű eszközökkel, anyagokkal és módszerekkel a jó minőségű bő . termés eléréséért. Napjainkban a mezőgazdasági termelés elsőrendű fel­adata a hektárhozamok növelése és a termesztett növé­nyek minőségének a javítása, ez pedig ahogyan már megállapítottuk, csak korszerű növényvédelemmel sike­rülhet. Biztos sikert, jó termést a korszerű agrotechnikai Intézkedésekkel és a korszerű, rendszeres növényvéde­lemmel érünk el. Mindegy hogy írásunkban hol kezdjük a növényvédelmet, komoly védekezésnek kell folyni a gyakorlatban a termelésben. KÖZVETLEN ARATAS UTÁN A jelszó „kasza után az eke“, illetve a tarlöhántó. A tarlóhántás mélysége 4—8 cm. Ez a vékony réteg ugyan kiszárad, de megvédi az alsóbb rétegek talajned­vességét az elpárolgástól a hajszálcsöveken keresztül. Másik nagy előnye a tarlóhántásnak, hogy a kihullott gyommagvak földbe kerülnek, kicsíráznak és a követ­kező szántással milliós számban elpusztulnak. Ez a leg­olcsóbb és legjobb gyomirtás a szántóföldön. Mivel a gabonával bevetett terület a déli fekvésű járá­sokban a szántónak 50 százalékát is meghaladja, ez na­gyon fontos művelet, eszköze a tárcsa, melynek jó kar­bantartása fontos. Ha keményebb a talaj, csak akkor használjuk az ekét, ezzel már nem hántunk, hanem szántunk, de ennek a mélýsége se legyen nagyobb, mivel elveszti a célját. A mélyebbre került gyommag nem kel ki, azaz belekel a következő vetésbe. HARCOLJUNK a LEVÉLTETVEK ELLEN Nélkülözhetetlen a növényvédelem a gyümölcsösben is, az almafán, körtefán és másutt az ágak végén. A levelek alján már javában szaporodnak a levéltetvek. Gyümöl­csösben is kell a füvet kaszálni, a fák alját megkapálni, a lekaszált fűvel, gyommal betakarni — de a levéltetvek ellen már nem nélkülözhető a permetezés, A permetezést mindig kaszálás, kapálás, műtrágyázás, talajtakarás előzze meg, hogy a megpermetezett gyü­mölcsösben legalább 10—14 napig ne kelljen dolgozni a permetezett fák között. A levéltetvek ellen legjobb permetező anyag a Foszlo­tton. 50; 0,2 töménységben, ez azt jelenti, hogy 100 liter vízre elegendő 2 deci a feketekávészerű folyadékból. Ezt a kis mennyiséget mindig mérjük kalibrált mérőhenger­rel, amit drogériában szerezhetünk be. Permetezéskor mindig gumikesztyűt használjunk, legjobb a sérgaszinü texttlanyaggal bélelt, mert a vegyi anyagoknak jól ellen­áll. Legyen a gumikesztyűnk egy számmal nagyobb, hogy ne szorítson, és jól puderezzük ki a belsejét. Arcunkat védjük átlátszó műanyagvédővel, kalapunk legyen szé­­leskarlmájú, jó szolgálatot tesz a külön permetezőruha, vagy legalább kabát és gumicsizma. A használati utasí­tást mindig tartsuk bel Az almamoly hernyója is javában károsít, ez okozza az alma férgesedését, Jó permetanyag ellene a Metatlon E—50; 0,2 százalékos töménységben, a gombák ellen Perozln 0,4 százalék töménységben. Üjabb külföldi permetanyagok a Topsln (Japán anyag) gombák ellen 0,05—0,1 százalék töménységben. A rágók és a szívók ellen a Dlanizon 0,15 százalék (Basel). Kö­vetkező alkalommal erről majd többet és részletesebben Írok. Varsányi Gábor mérnök, biológus tanár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom