Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-27 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974. július 27. 12-BETAKARÍTÁS A gabonabetakarítással szemben tá­masztott követelmények: a) a betakarítást az agrotechnikai határidőben kell elvégezni, amihez a géppark teljesítményének fokozása szükséges, hogy elkerüljük a pergésl veszteséget. Így 1972-ben a Tachov-l Állami Gazdaságok Egyesülésében, ahol 26 ezer hektáron termesztenek gabonát, az augusztus 5-től 18-ig ter­jedő betakarítási időszakban 39 q/ha átlagtermést értek el; az augusztus 18-tól 30-ig terjedő időszakban pedig az átlag 31 q/ha-ra csökkenti Bár a termés csökkenését más okok is be­folyásolták, döntő tényező mégis a pergésl veszteség volt; b) a termést az arató-cséplőgépnek minimális (1,5 % alatti) szemveszte­­séggel kell betakarítaniuk. Ha figyelembe vesszük a gabona­­termelés emelkedését és a betakarí­tással szemben támasztott fokozott követelményeket, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jelenlegi 4—5 kg/s áteresztőképességű arató-cséplő­gépek a közeljövőben már nem elégí­tik ki a követelményeket. Az 1975— 1980-as években 8—10 kg/s áteresztő­képességű arató-cséplőgépekre lesz szükség. A szakemberek és kutatók azzal számolnak, hogy a jövőben már az említett teljesítőképességű arató­­cséplőgép sem lesz elegendő, és 16— 20 kg/s áteresztőképességűek szüksé­gesek. A betakarításhoz a 12°-tól 20° ig terjedő lejtőkön az 5 kg/s át­eresztőképességű arató-cséplőgép he­gyi változata kell. A 8—10 kg/s áteresztőképességű arató-cséplőgépnek óránként körülbe­lül 3 hektárt, s az idényben 300—400 hektárt kell betakarítania. A munka minőségével szemben támasztott kö­vetelmények a következők: 1,5 % alatti megengedett szemveszteség, 3 % alatti szemsérülés és a mag tisz­taságának 97 %-nál -Jobbnak kell len­nie! A hektáronkénti munkaráfordí­tásnak hektáronként 2 normál (mun­kaóránként) kisebbnek, a betakarítás közvetlen költségeinek pedig hektá­ronként 300 koronánál kevesebbnek kall lennie. Az arató-cséplőgépeknek 12Mg ter­jedő lejtőn kell üzemelniük és a szal­ma 40 %-os nedvességtartalma mel­lett 35 % nedvességtartalmú gabonát kell betakarítaniuk. Az említett arató-cséplőgép motor teljesítménye meghaladja a 200 LE-t Az arató-cséplőgép üzemeltetésének megkönifyítése céljából 4—0 méter munkaszélességű leszerelhető vágó­szerkezetek szükségesek, és a gépet a tábla domborzatát letapogató szer­kezettel kell ellátni. Sabonatermes^tfS [ KOMPLEX IVl gé^esiÉésénekí^ J. MALER MÉRNÖK, DOCENS, KANDIDÁTUS, MEZŐGAZDASÁGI GÉPESÍTŐ KUTATÓINTÉZET legalább 4,5 m3 ürtartalmú magtartály kívánatos. A gép fokozat nélkül állítható ha­ladási sebességének 0—20 km/óra ér­tékek között kell változnia, s teljes terhelésének állandó biztosítása cél­jából a sebesség automatikus szabá­lyozását, a gép egyes mechanizmu­saiban keletkező magveszteség jelzé­sét, és a haladási sebességnek a mag­veszteségtől függő automatikus sza­bályozását tervezik, ami különösen akkor szükséges, ha a hektáronkénti termés 40 q-nál nagyobb. Az arató-cséplőgépre légkondicio­náló berendezéssel ellátott fülkét kell szerelni, mely lehetővé teszi az arató-cséplőgép vezetőjének elszige­telését a portól és normális hőmér­sékletet biztosít. A nagy ürtartalmú gabonatartályok lehetővé teszik az arató-cséplőgéptől a gabona elszállí­tásának egyszerűsítését és az állás­idők csökkentését. Szélesebb körben elterjed majd az arató-cséplőgépek csoportos üzemel­tetésének módszere. A csoport három gépből áll majd. Ha az arató-cséplő­lómagasságot biztosít és kiküszöböli a vágási kihagyásokat. Biztosítani kell, hogy az arató­cséplőgép aratórésze üzemi helyzet­ből kényelmesen átállítható legyen szállítási helyzetbe, ami lehetővé te­szi, hogy az arató-cséplőgépeket a mezőgazdasági üzemek kooperációja keretében üzemeltessék. Ez oknál fogva a nagyteljesítményű arató-csép­lőgépet úgy kell átalakítani, hogy a közúti közlekedési szabályok teljes betartása mellett képes legyen na­gyobb távolságokra áthajtani. A SZALMA LETAKARITÄSA ES FELDOLGOZÁSA Az új rövidszárú gabonafajták veté­se és vegyszerek alkalmazása esetén a szem-szalma arány a szem javára módosul. Eddig az őszi búza szem­szalma aránya 1:1,3 volt. A jövőre vonatkozóan feltételezzük, hogy ez a mutató l:p,9-re változik, de a szalma letakarítása és felhasználása továbbra is fontos probléma marad. A szarvasmarhatartás új formáinak fejlődésével az állattenyésztésben az almozáshoz szükséges szalma meny­­nylsége csökken. Feltételezük, hogy 1975-ben a szalmának csak 50 °/o-át, 1980-ban csak 40 °/o-át, 1985-ben pedig csak 30 °/o-át fogják erre a célra fel­használni. A szarvasmarhák etetésére fordított feldolgozatlan szalma 1975-ben csak 25 %, 1980-ban 20 %, 1985-ben pedig csak 15 °/o lesz. Ezzel szemben növek­szik majd a feldolgozott és feljavított (fokozott mértékben emészthető) szalma etetése. 1975-ben 5 %, 1980- ban 10 %, 1985-ben pedig 20 % ilyen szalmát terveznek feletetni. A szalmát főleg nagynyomású fel­­szedő-bálázókkal, részben pedig jár­­vaszecskázókkal tervezik betakaríta­ni. Nagynyomású, óránként 14 tonna teljesítményű, 140 kg/m3 térfogattö­megű bálákat készítő felszedő-bálázók szükségesek. Be kell tervezni a bá­láknak vontatott pótkocsik kocsiszek­rényébe, vagy a felszedő-bálázó mel­lett haladó gépkocsira rakodását. Távlatilag még nagyobb teljesítményű nagynyomású felszedő-bálázók szük­ségesek, melyek kevesebb kötözőzsl­­neget igényelnek, és el vannak látva adagolóasztalokkal, melyek lehetővé teszik a szalma emberi munkaerő al­kalmazása nélküli kezelését. Azt ter­vezik, hogy a felaprított szalmát trá­gyaként Is alászántják. 1975-ben erre a célra a szalma 20 %-át, 1980-ban a 24 %-át, 1985-ben pedig a 33 %-át fogják felhasználni. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban az utóbbi évek során részlete­sen kidolgozták az arató-cséplőgépre függesztett szalmaszecskázóval vég­zett szecskázás és az azt követő alá­­szántás technológiáját. A szecskázott szalma alkalmazását trágyázás céljá­ra az agrotechnikai vizsgálatok Is igazolták. A szecskázóknak úgy кеЦ dolgoz­niuk, hogy a szárak hossza ne halad­ja meg a 20 centimétert; a 30 cm-nél hosszabb szár csak kivételesen meg­engedett. A szecskázott tömeg elosz­lásának egyenletességét az agrotech­nikai követelmények határozzák meg; az effektiv munkaszélesség mentén 20—30 %-os szórási egyenetlenség megengedett. Emellett feltételezik, hogy a szalma a sorokban 30—40 cm szélességben és 20 cm sortávolságban helyezkedik el. Az E—512 arató-csép­lőgéphez szalmaszecskázót szerkesz­tettek az említett követelmények fi­gyelembevételével, amelynek sorozat­­gyártása jelenleg folyik. Az arató­cséplőgép 5 kg/s áteresztőképessége mellett a szecskázó energiaszükség­lete 14—20 LE. Amíg rendes körülmények között a szalma minden nehézség nélkül alá­szántható, rendkívül nehéz viszonyok között az alászántás előtt ajánlatos tárcsás tarlóhántást végezni. A szalmaszecskázás és kiszórás költségei hektáronként nem haladják meg a 20 koronát. Ennek következté­ben a letakarítás közvetlen összkölt­ségei csaknem felére csökkennek. Jelenleg a szalma felhasználási le­hetőségeit korszerű takarmányozási módszerek mellett vizsgálják. A szal­ma potenciális tápértéke körülbelül 65 keményítő-egység. Kikísérletezték a szalma előkészítésének különböző fermentális módszereit. (Folytatjuk.) A trágyák okszerű Egyes járásainkban már folyamatban van az Agrokémiai központok építése. Néhány helyen a szükséges épülettömböket is létrehozták. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek jól kihasználhas­sák ezen központoknak a szolgálatát, szükséges tudatosítanunk, hogy a trágyázás racionalizálása nemcsak tárolók felépítésétől és a technológiai eszközök valamint a nagyteljesítményű gépek használatától, hanem a trágyázás technikájától is függi Ez elsősorban a növénytermesztés szakosí­tását a nagytáblák kialakítását valamint a terület­­rendezést sürgeti. Ahol nem lehetséges a nagy­­táblák kialakítása, ott a területek csoportosításá­hoz kell folyamodni. Ilyen feltétetek közt haté­konyan kihasználhatjuk a foszfor és a káliumtar­talmú műtrágyákat. A gépek gazdaságos kihasználása s a talajszer­­k,ezet minősége érdekében nagyon célszerű — a gabona betakarítása után — a tarlé trágyázása. A szántással tehát a trágya egyenletesen kerül a talajba. Célszerű tehát betakarítás után azonnal elvégezni a trágyázást, s ezt követően a tarlóhán­tást. Természetesen ez nem sikerül minden egyes táblán. , Nem az a lényeges, hol tesz az első agrokémiai központ, hanem az, hogy hol készülnek fel annak kihasználására a legjobban. Tekintettel a kedve­zőtlen tár"’Ssi lehetőségekre, 'anácsos lenne a műtrágyát olyképpen elosztani, hogy a teljes menyiség fele az őszi és 20 százaléka a téli trá­gyaszükségletet fedezze. Ilyen elosztással elérhet­tek a táróié helyek okszerű kihasználását a trá­gyázni idő egyenletes beosztását, a gépek jobb igénybevételét, s ősszel a csúcsmunkák csökkené­sét. A megmaradt 30 százalék a nitrogéntrágya részaránya. Azt a tenyészidőben póttrágyázásra használhatnánk. Kívánatos, hogy tapasztalatot sze­rezzünk az egyes növények műtrágyázásában, te­kintetbe véve a felhasználás idejét, a trágyázás technikáját stb. Gépsorok használata minden trágyázási módo­zatnál előnyös. Vetésnél ilyen gépsorokkal csök­kenthetjük a munkatorlódást, s reális előfeltételt teremthetünk az agrotechnikai határidők betartá­sához. A talaj csekély — könnyen felvehető — foszfor­­tartalma esetén helyes a nagyobb mennyiségű foszfor egyszeri használata. Ahol indokolt, cél­szerű a talaj mésztartalmú és szerves trágyákkal való ellátása. Ezzel jél érvényesülhet a humusz. Az orientációs adag rendszerint hasonló az elő- és utővetemények trágyaadagjáva). Pontosabban a ta­laj telítettsége határozza meg a teljes foszfor­­szükségletet. Ha a talaj megfelelő kötőképességgel rendel­kezik, az utővetemények alá szokásos rotációban végezhető a káliumtartalmú trágyák adagolása. Legalkalmasabb közülük a nagy kálitartalmú trá­gyaféleség. Használatával kicsi a valószínűsége a talaj fizikai tulajdonsága leromlásának. Tehát a foszfor- és kálinmtartalmú trágyák egyszeri hasz­nálatánál lehetséges azok egyidejű, azaz önálló használata is. A trágyázási költségek csökkenté­sében az említett módozatoknál nemcsak előfelté­tel. hanem követelmény is a megfelelő típusú, nagykapacitású szórógépek használata. Ha nem rendelkeznénk ilyen géppel, akkor a szuperfoszfát elszórására — mely rendszerint nedvesebb a ká­liumtartalmú műtrágyánál — az istállótrágya terí­téséhez használt RU—5 trágyaszórót vegyük igény­be. jelenleg a foszfor és a káliumtartalmú műtrá­gyák tárolása még nehézséggel jár. Tartalékba, a mezőn is tároljuk. Tekintettel a szélsőges éghaj­lati viszonyokra — a tápanyagveszteség megaka­dályozása céljából — tanácsos a szuperfoszfát trágya fóliás takarása. A talaj savanyú kémhatásának semlegesítése, illetve a tápanyagok gazdaságos kihasználédása céljából a tárgyalt trágyázásnál nem kevésbé fon­tos egyes talajok meszezése. Ezzel megakadályoz­hatjuk a talajsavanyúság bekövetkezését. A mész­­trágyák következetes használata ugyan olyan fon­tos, mint például a szervestrágyázás. Persze gon­doskodnunk kell a talaj magnéziummal és nyom­­ellemmel való ellátásáról is. Az agrokémiai központok eredményes kihaszná­lásának előfeltétele tehát a mezőgazdasági üzemek felkészültsége. Ez a növénytermesztés rövid időn belüli szakosítását a nagytáblás gazdálkodás ki­alakítását s a talaj telítettség elérése érdekében a megfelelő trágyázási módok bevezetését teszi szükségessé. (Zeno) kihasználására törekszünk! KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK Takarmánytartósitási módszer A balatoneredicsi termelő­­szövetkezetben (Magyarország) a keszthelyi Agrártudományi Termelésfejlesztési Intézetének új takarmánytartósítási mód­szerét alkalmazzák a pillangós növények silózására. A pillangós növények tartó­sítására kidolgozott módszer* a kísérletek során, meglepően kiemelkedő eredményt hozott. E módszer szerint a levágott pillangós takarmányt felszecs­kázva PVC fóliába helyezik, majd légmentesen lezárják. A vákuummal légmentesített ta­karmánytömegre ezután szén­dioxid gázt fuvatnak, amelynek hatására a növényi sejtekben levő életfolyamatok megszűn­nek, s ez egyben megakadá­lyozza az erjedést is. A keszthelyi Termelésfejlesz­tési Intézet, amely Dunántúl­­szerte már ajánlotta e módszer alkalmazását, felhívja a gazda­ságok figyelmét, hogy az új technológia csak abban az eset­ben jár teljes sikerrel, ha a mű­veletet — a növény levágásától a művelet befejezéséig — egy; nap alatt hajtják végre. A munkafolyamat egynapos megszakítása már felére csök­kentheti az eredményt. (CSMHj NÖVÉNYVÉDELEM A kártevő kifejlődött állapotban egy nagyon szőrös lepke, amely éjjel röpköd. Megtermékenyülés után a nőstény petéit a répa leve­leinek különböző részeire, gyo­mokra, sőt a földre is rakja. A vetési bagolypille az egész év folyamán petézik, de a legtöbb pe­tét Júliusban és augusztusban rak­ja. A petékből kikelt hernyó — a mocskospajor — fekete fejű, testé­nek többi része világos színű. A későbbi fejlődés folyamán a her­nyó feje barnásra, teste szürkés­­sárgától egészen zöldesszürkére szlneződik. Hátán sötétebb, hossz­irányú sávok húzódnak, melyek között világosabb helyeket látni. A falánk fiatal hernyók rendsze­rint éjjel vagy erősen borús Idő-A répa rovar kártevőié ben bújnak elő a földből. Elsősor­ban a répa leveleit, de más növény levélzetét is pusztítják. A kifejlő­dött hernyók különböző növények gyökereit, gumöit, húsos gyökereit, hagymáit rágják, a legtöbb kárt azonban az őszi gabonában, a bur­gonyában és egyéb növényzetben okozzák. A répa gyökereit közvet­lenül a répafej alatt, a répanyak­nál rágják; az ilyen répa olyan, mintha átrágták volna. Védekezés: A bagolypllle ellen aránylag nehéz a védekezés, mi­vel a hernyók csak éjjel bújnak ki a földből; sokszor a felszínre se jönnek. Kizárólag a répa földalatti részeit károsítják. A lepkéket úgy foghatjuk össze, hogy melasszal megtöltött hordók fölé fényforrá­sokat helyezünk. Ha a hernyók a levélzetben tesznek kárt, bárium­­klorld 7 %-os oldatával, vagy Dynollal (1 %-os) permetezünk. Hernyók pusztítására felhasznál­hatjuk a baromfit, fácánt stb. is. A fertőzött részeket árkokkal szigeteljük az egészséges terüle­tektől, melyek alját oltatlan mész­­porral behintjük. Az erősen fertő­zött növényzetet csalétek és csap­dák kihelyezésével is védhetjük; az ezekhez húzódott hernyókat összeszedhetjük és elpusztíthat­juk. A csalétkeket (burgonya, sár­garépa, istállótrágya) földbe mé­lyített gödrökbe rakjuk. A bagoly­­pllle-hernyék elleni küzdelemnek további módjai a talaj kainitos vagy mésznltrogénes trágyázása, helyes vetésforgók alkalmazása, nevezetesen a herefélék, hüvelye­sek stb. besorolása. —met— A cséplőrésznek 1500 mm-nél szé­lesebb cséplődobbal kell rendelkez­nie és a kalászból a magnak több, mint 50 %-át ki kell választania. A hat lengőládás szalmaráző aktív fe­lületét 7 m2-nél nagyobbnak, a tisztí­tórosták felületét pedig 4,5 m2-nél többnek tételezzük fel, melyet ventil­látor oszt meg, egyenletes dinamikus mezőt képezve. Ezért a kombájnokon gép tartályának befogadó képességét 4,5 köbméterre növelik (körülbelül 3,3 tonna búza], a három arató-csép­lőgép tartályának ürítése után meg­telik egy 10 tonnás tehergépkocsi ko­csiszekrénye. A mezőgazdaságot a le­hető legrövidebb időn belül el kell látni az említett szállítóeszközzel. Feltételezzük, hogy az aratő-cséplő­gép-vezetője előtti műszerfalra már a legközelebbi időben felszerelik a szalmarázókon és a tisztítóberendezé­seken előálló magveszteséget jelző berendezést, melynek az a rendelte­tése, hogy módosítsa a haladási se­bességet azokban az esetekben, amikor nagy szemveszteség lép fel. A szem­veszteség elkerülése céljából a továb­biakban azt tervezik, hogy a haladási sebesség szabályozására automatikus berendezést alakítanak ki. Ez lénye­gében véve teljessé teszi az arató­cséplőgép szabályozását, ami — veze­tőjétől függetlenül — megakadályoz­za a szemveszteséget. A gép említett korszerűsítése népgazdasági szem­pontból óriási jelentőségű, és az ilyen irányú beruházás gyorsan megtérül. Csehszlovákia viszonyai között kí­vánatos, hogy a vágószerkezet a ta­laj felületét keresztirányban is leta­pogassa, minthogy az egyenletes tar­A gabonafélék Jelentősége a világon állandóan növekszik. A KGST-tagországokban ez az irányzat főleg új, belterjes fajták meghonosítása, a termelési folyamat komplex gépesítése és kemizálása révén jut szembetűnő kifejezésre. A CSSZSZK-ban 2,5 mil­lió hektár területen termesztünk gabonát. Az ötéves tervben 31 q/ha országos átlag-gabonatermést terve­zünk, melynek 1980-ra 34 q/ha-ra, 1985-re pedig 37 q/ha-ra növekedését várjuk. Ebben az ötéves tervben a rekord terméshozamok elérik a 60 q/ha-t, a követ­kező ötéves tervben 70 q/ha-t, s 1985-ben pedig 80 q/ha-t. A termés említett növekedésének s a hektá­ronkénti hozamnak meg kell felelnie a gabona- és a szalmabetakarítás, valamint a szalmafeldolgozás, továbbá a gabonatartósítás és tárolás technológiai folyamatait szolgáló mezőgazdasági gépeknek is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom