Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-06 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1074. július 8. (Folytatás az 1. oldalról.) dolgozás ás a gyakorlati felül­bírálás stádiumában vannak az összes szocialista országban. Rendkívül sürgős azonban, hogy konkrét megoldásokkal a tudo­mányos kutatás is a gyakorlat segítségére siessen kidolgozva a koncentrált és szakosított termelés megszervezésének mintáit, s emellett behatóbban tanulmányozza a többi szocia­lista ország ilyen jellegű ta­pasztalatait és eredményeit. Másrészt meg kell gátolni a megfontolatlan, elemi- és idő előtti szervezési változtatások megtételét. Az objektív lehetőségek, va­lamint a földalap összpontosí­tásában megtett rugalmas vál­toztatások során létrejött ked­vező adottságok a mezőgazda­­sági termelés megszervezésé­ben csupán a tudományos-mű­szaki fejlődés áj feltételeinek egy részét képezik. A másik döntő tényezőt a mezőgazdasá­gi tudományok új ismeretei va­lamint az ipar által előállított korszerű termelőeszközök ké­pezhetik. íí., A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT KAPCSOLATA Mezőgazdaság-tudományunk a haladó gyakorlattal karöltve és a külföldi tapasztalatok, vala­mint az anyagiasított eredmé­nyek felhasználásával már ed­dig is jelentősen hozzájárult a termelés hatékonyságának a fo­kozásához. Értékes tapasztala­tokat nyertünk a komplex ta­lajkutatás által, az évelő füvek tápanyagellátásának kutatásá­val és a hatékony öntözés kér­déseinek a megoldásával. Álta­lános elismerést ás kellő érté­kelést érdemel a gabonaterme­lés terén elért haladás. Jelen­tős ebben az új szovjet búza­fajták alkalmazása által elért eredmény, de komoly szerepet játszott az egyes fajták külön­leges tulajdonságait figyelembe vevő agrotechnika, amely tudó­saink és gyakorlati szakembe­reink közös munkájának ered­ménye. Jó minőségű hazai ár­pavetőmag is áll rendelkezé­sünkre és biztató eredményeket értünk el a nagyhozamú rozs­fajták kinemesítése terén is, amiért az elismerés a Cseh Szocialista Köztársaságban foly­tatott kutatói- és nemesítői munkát illeti. Elmondhatjuk, hogy a gabonafélék döntő faj­táiban a vetőmagokat illetően világszínvonalra emelkedtünk. A nagyhozamú gabonafélék ve­tőmagjainak további kinemesí­tése mellett nem kevésbé fon­tos feladat a tudomány és a kutatás újabb ismereteinek, va­lamint a haladó gyakorlat ered­ményeinek következetes alkal­mazása minden mezőgazdasági üzemben. A takarmánykérdés megoldá­sa terén a minőséget illetően is ígéretes hozzájárulás az ön­porzó kukorica hibridek kine­mesítése, amelyeknek jelentős aminosav tartalmuk van. A ku­korica vetőmagtermesztése te­rén azonban — mindent össze­gezve — jelentősen lemarad­tunk, különösen a vetőmagok kezelése terén, mivel e téren nem alakítottuk ki az anyagi­műszaki alap szükséges szint­jét. Amíg ezt az alapot ki nem építjük, kénytelenk vagyunk a hibrid kukoricák vetőmagszük­ségletét az aránylag drága be­hozatallal fedezni. A KÉRDÉSEK SIKERES MEGOLDÁSA A tudomány és a kutatás je­lentős segítséget nyújtott sző­lőtermelésünk és borászatunk, zöldségtermesztésünk és gyü­­mölcsészetünk színvonalának növelésében és ígéretes ered­ményeket értünk el a burgo­nya és a cukorrépa nemesítése terén is. Másrészt a vetőmag­­termesztés kérdésében sem vol­tunk kellőképpen felkészülve, hogy ellenálljunk annak a ked­vezőtlen helyzetnek, amely a kapitalista országokból beho­zott fehérjetartalmú takarmá­nyok kellő mennyiségének biz­tosítása terén kialakult; hogy nyunkat valamint a kutatást ki­zárólag a tudományos kutatói eredmények alkalmazására, va­lamint a termelési gyakorlat időszerű szükségleteinek meg­oldására. Ha azonban már szó­­bakerült tudományos-kutató alapunk, Jól meg kell fontolni mire vagyunk képesek saját erőnkből világszínvonalon ki­fejleszteni és miben kell, miben előnyös a néhányszorosan erő­sebb és elérhetőbb elméleti ku­tatás eredményeire támaszkod­nunk, amit a többi szocialista országokban, elsősorban a Szov­jetunióban értek el. Ügy tűnik, hogy a szoros nemzetközi együttműködés- és koordináció kialakításával a KGST keretén belül e téren sokkal előnyö­sebb lesz szakosítani az alap­fontosságú kutatást és kisebb erőt fordítani saját tudományos kutatói alapunkra a mezőgaz­daságban. A IPAR HOZZÄJÄRULÄSA Mezőgazdaságunk intenzifi­­káló- és termelő tényezőinek egyre nagyobb hányada nap­mint azt is, hogy a műtrágyá­kat nagyobbára szemcsézett formában hozzuk forgalomba. A KEMIZÄLÄS és a gépesítés A kemizálás kibővítésének nélkülözhetetlen kelléke az e célnak megfelelő új anyagi­műszaki alap kiépítése a vegy­szerek jobb felhasználása érde­kében. A cél elérésének leg­főbb útja a szakosított agroké­miai központok létrehozása Szlovákiában. Az előzetes ter­vek szerint 1980-ig Szlovákiá­ban 36, a hosszabb lejáratú táv­lati tervek alapján pedig 170 agrokémiai vállalatot kellene létesíteni. Az aránylag jelentős beruházások megtérülése, ame­lyek a raktárak, a gépi eszkö­zök, a szállítás és a műtrágyák alkalmazása szempontjából nél­külözhetetlenek a tápanyag­veszteségeknek kb. 20 százalé­kos csökkentésében kellene megmutatkoznia. Ez tehát azt jelenti, hogy növekedne terme­lési hatékonyságuk és ugyan­akkor a munka termelékenysé­ge is. Az élő munka szükséglete Ságunk még mindig igen sok munkaerőt igényel, például az NSZK-val összehasonlítva ná­lunk kb. egyharmadával több munkaerőt foglalkoztat a me­zőgazdaság. Komoly probléma továbbá a géppark, különösen a traktorok kicserélésének lassú folyamata, aminek következté­ben jelentősen elöregedett a gépparkunk és a géptípusok is nagyon különbözőek. Habár a gépi eszközök szál­lításának értékben kifejezett és tervezett mennyiségét teljesít­jük, sőt túl is lépjük, a nagy­teljesítményű mezőgazdasági gépek, valamint a műszaki­­technológiai gépsorok képezik a termelés hatékonysága és a munkatermelékenység növelé­sének legfájóbb pontjait. NAGY ERŰ AZ ÖSSZEFOGÁS A csehszlovák mezőgazdaság komplex gépesítésének kidolgo­zott tervezete, amelyben a KGST országok széleskörű termelési együttműködésével és szakosí­tásával számolunk lényegében igazán korszerűnek mondható. Tudományos-műszaki haladás a mezőgazdaságban a kiesést hazai termelésünk gyors növelésével közömbösít­sük. Ezt a kérdést napjainkban haladéktalanul meg kell olda­nunk. Az állattenyésztés terén első­sorban értékelnünk kell azt a komoly hozzájárulást, amit a gyakorlat számára a szarvas­marhafajták nemesítésében és a szintetikus nitrogénnek a ta­karmányozásban történő fel­­használása terén elértünk. Si­kert könyvelhetünk el a kocák termékenységének fokozását érintő kérdés megoldásában, a baromfitenyésztés terén — el­sősorban a pecsenyekacsák és libák hizlalásában — valamint a pulykák nemesítésében, a birkatenyésztés vonalán pedig a valaška fajta nemesítésében. A tudományos kutatómunka egyik legfontosabb időszerű fel­adata az állattenyésztés és az állatfajták nemesítése terén je­lenleg a nagyhozamú- és nagy­üzemi termelési feltételekhez alkalmas szarvasmarha-típus kinemesítése, valamint a serté­sek hibridizálásának program­ja, mely által elérhető lenne a húsarány 20 százalékos növe­lése. A mezőgazdasági termelés ún. biológiai intenzifikálásának hatalmas lehetőségeivel össz­hangban jogosan hangsúlyozza azt a követelményt, hogy fej­lesszük az elméleti biológiai tudományágakat és ne irányít­suk mezőgazdasági tudomá­jainkban az iparból származik. Ezért rendkívül sok függ attól, milyen minőségi szinten növel­jük elsősorban mezőgazdasági termelésünk kemizálását és műszaki színvonalát. Szlovákiában a műtrágyák használata a szocializálás kez­dete óta kb. 15-szörösen meg­növekedett és napjainkig már eléri az egy hektár földterület­re adagolt 190 kg tiszta táp­anyagot. Az NSZK-ban két év­vel ezelőtt 244 kg tiszta táp­anyagot adagoltak a földterület minden hektárjára. A növények vegyszeres tápanyagellátása te­rén tehát a mezőgazdaságilag fejlett NSZK színvonalának nem egészen 80 százalékát érjük el, habár termelési és éghajlati feltételeink igen hasonlóak. Elsődlegesen fontos követel­mény, hogy továbbra is bizto­sítsuk a műtrágyák mennyisé­gének növelését a kívánt fajta­­összetételben. A termelési, de különösen a racionalizálási eremények szempontjából azon­ban nagyon szükséges, hogy a műtrágyák minőségi mutatóit szintén tovább javítsuk. A kombinált műtrágyák rész­aránya tavaly a műtrágyaszük­ségletnek 23,2 százalékát tette ki, ami aránylag kevés. Távla­tilag el kell érnünk a kombi­nált műtrágyák alkalmazásá­nak legalább 50 százalékos ará­nyát, növelni kell a tiszta táp­anyagok koncentrációját leg­alább 35—40 százalékra, vala­egy tonna műtrágya tárolásá­val és felhasználásával kapcso­latban gépesítés nélkül csak­nem 14 órát, teljes gépesítés mellett pedig nem egészen 2 órát jelentene. A belterjes nagyüzemi terme­lés feltételei között különös fontosságra tesz szert a kárte­vők, a gyomok és a betegségek elleni rendszeres védekezés. A felhasznált ilyen vegyszerek mennyisége ebben az ötéves tervben — értékében kifejezve — az 1970-es év 130 milliójáról több mint 500 millióra emelke­dik és 1980-ra úgy számítják, hogy e vegyszerek értéke meg­haladja a 700 millió koronát. Jelenleg kb. 160 készítményt használunk. Hazai termelésünk jelenleg kb. 45 ilyen vegyi ké­szítményt gyárt, a többit fő­képp a kapitalista országokból hozzuk be. Tehát e téren is igen sürgős, hogy felhasználjuk a szocialista országokkal kínál­kozó széleskörű együttműködés lehetőségeit. Mezőgazadságunk a gépi el­látottságnak aránylag magas fokát érte el. A traktorok vonó­ereje 1000 hektár földterületre átszámítva kb. 850 lóerőt tesz ki, ami helyes kihasználás mel­lett megközelíti a mezőgazda­ságilag fejlett európai országok színvonalát. A növénytermesz­tés és az állattenyésztés több szakaszán azonban a gépesítés egyelőre csupán részleges, nem teljes. Mondhatnánk ez egyik legfőbb oka, hogy mezőgazda­jelentős teljesítmény szinttel számolunk, különösen a mező­­gazdasági gépek munkagyorsa­ságának fokozásával, több mű­veletnek egy menetben való el­végzésével és a munkaművele­tek minimalizálásával mind a talajon, mind az állattenyész­tésben. E koncepció megvalósí­tásával megszüntethetnék a gé­pesítés egyöntetűségében mu­tatkozó hiányokat. A megvaló­sítás azonban jelentős problé­mákat állít a fejlesztés és a tervezés, valamint a , termelés kapacitásainak biztosításával szemben. Valószínűleg akadna lehetőség, hogy a mezőgazda­­sági technika egyes fajtáinak fejlesztésébe és legyártásába Szlovákia gépiparát is bevonjuk. Nagyobb figyelmet kellene azonban szentelni a korszerű konstrukciós elemek fejleszté­sére és gyártására, hogy ilye­nekkel a mezőgazdasági nagy befogadóképességű épületeket elláthassuk, amiben az építő­iparnak és a kohóiparnak is komoly szerep jut. A tudományos-műszaki hala­dás érvényre juttatása mező­­gazdaságunkban ma megköve­teli hogy komplex módon és kölcsönös összhangban oldjuk meg az újratermelési folyamat biológiai, műszaki valamint szervezési és gazdasági kérdé­seit. Például a korszerű tejgaz­dasági üzemnek nemcsak meg­felelő szarvasmarhaállomány­­nyal, hanem célszerűen szerve­zett takarmányalappal, a takar­mányok ipari előállítására al­kalmas technológiai gépsorral, a tehenek etetését- és fejését végző gépekkel, valamint az ürülékek feldolgozására alkal- . más berendezésekkel kell ren­delkeznie. A komplex terme­lési-műszaki és szervezési kap­csolatokban meg kell oldani a többi termelési egység kérdé­seit nemcsak az állattenyésztés­ben, hanem ugyanígy az agro­kémiai vállalatban, a nagyüze­mi termelés egyéb központjai­ban, a burgonya-, zöldség- és gyümölcs osztályozőkban stb. E komplex feladatok sikeres megoldása szempontjából nél­külözhetetlen a szoros és terv­szerűen irányított együttműkö­dés a kutató- és fejlesztő mun­kahelyek között. A komplex módon értelmezett feladatok eredményeképpen konkrét ja­vaslat születhet és az ilyen fel­adatok megoldásában szorosan együtt kellene működniük a fejlesztés- és a szervezés intéz­ményeinek is. Éppen e szem­szögből ítélve talán legidősze­rűbb a tanácsadás rendszeré­nek további tökéletesítése, de ugyanígy a tervezés, az anyagi érdekeltség további fokozása a tudományos kutató munkahe­lyek vonalán, amelyhez az első lépéseket már megtettük, s a­­melyek pozitív eredményt is mutatnak. A mezőgazdaságban a tudo­mányos-műszaki haladás szem­pontjából ma már kialakítottuk az összes szükséges és legked­vezőbb feltételt, egyre növek­szik politikai látóköre és szak­mai képesítése a mezőgazdasá­gi üzemeket irányító vezető dolgozóknak a mezőgazdasági üzemek többi dolgozóinak és a mezőgazdasági szolgáltatásokat végző üzemek dolgozóinak, s mindenhol Ígéretesen fejlődik a racionalizálási mozgalom és a dolgozók kezdeményezése. Egyre értékesebb újító javas­latokkal igyekeznek a dolgozók a munka javítására és tanulnak a legjobbak példájából. Nap­jaink feladata, hogy az ilyen jellegű újítások szellemében irányítsuk az üzemeket, külö­nösen a lemaradozó mezőgaz­dasági üzemeket. A CSKP KB és az SZLKP KB májusi ülésein hozott határozatok, amelyek a tudományos-műszaki fejlődés kérdéseivel foglalkoznak, első­sorban a vezető dolgozókat kö­telezik arra, hogy harcoljanak a tudományos-műszaki feüesz­­tás megvalósításáért az irányí­tás minden fokozatában, min­den termelési részlegen és munkahelyen. Gyakorlatunknak számos olyan jól bevált tapasztalat és módszer áll rendelkezésre, u­­mely lehetővé teszi a növény­­termesztés- és állattenyésztés még elmaradozó láncszemeinek termelési hatékonyságát a szükséges szintre növelni, még az adott anyagi-műszaki ellá­tottság mellett is. Az idei terv és áz ötéves tervünk feladatai­nak teljesítése szempontjából szükséges, hogy eredményesen használjuk fel a már rendelke­zésünkre álló tapasztalatokat nemcsak az élenjáró, hanem az összes többi mezőgazdasági üzemben is. Idén korszerűbb technikával, felkészültebben várjuk az aratást! A mezőgazdaság részéről egyre nagyobb az olyan igény, hogy az AGROTECHNIKA — mely kapcsolatban van a mező­gépgyárakkal — a lehető legjobb, korszerű és elegendő gépet szállítson a termelőknek. Így aratás előtt természetesen az új típusú arató-cséplőgépek irányában nagy az érdeklődés, :nert a régi kombájnok mindamellett, hogy kijavított állapot­ban, indulásra készen állnak, már lefutották magukat és munkaközben felmondhatják a szolgálatot. Mivel a régi típusú gépekhez csak módjával kapható alkatrész, probléma adódhat az aratásban. Termelőink mindenekelőtt arra kíváncsiak, hogy kap-e a mezőgazdaság új, korszerű, nagyteljesítményű arató-cséplő­gépeket, s — főleg bány darabot! Nos, úgy gondoljuk, hogy erre bizonyos megnyugvással adhatjuk meg az egyértelmű pozitív választ. Az E—512-es típusú NDK gyártmányú — nálunk már jól ismert — kombájnokból az évi megrendelésnek több mint az ötven százaléka megérkezett és részt vesz a kenyércsatában. Tudjuk azonban, hogy sokakat a legújabb típusú szovjet kom­bájnok érkezése, illetve az aratásban történő bekapcsolása érdekel. Gondoljuk jő hírt közlünk azzal, ha elmondjuk, hogy az SZK—5 Niva arató-cséplőgépekből mintegy 200 már meg­érkezett és az aratásban több vesz részt belőlük, mint erede­tileg tervezték. Idén ugyancsak bekapcsolják a gabonabetaka­rításába a legkorszerűbb SZK—6 Knlosz típusú kombájnokat is. Ha valaki azt kérdezné, hogy, ezeket az a r a t ó- csé pl ö g é p e k e t mely járások kapják, azt felelhetnénk, hogy minden egyes gabonatermesztő járásba megérkeznek, vagy már meg is ér­keztek. Az előző évben tehát a mezőgazdaság 256 új arató­cséplőgépet kapott, idén pedig már 461-et, vagyis a korábbi­nak majdnem a dupláját. Örvendetes, hogy az illetékesek az új kombájnokhoz 620 kezelőt is kiképeztek, tehát nem olyan egyének kerülnek a gépekre, akiknek fogalmuk sincs azok működési elvekről, s ez nagy plussz — mondjuk meg úgy ahogy van — az Agro­technika érdemel Az SZK—5 Niva és az SZK—6 Kolosz szovjet kombájnok üzemelését illetően el kell mondanunk, hogy ezek a gépek nálunk idén a szavatossági időt futják, ezért a szabad forga­lomban nem kapható hozzájuk pótalkatrész. Ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy valamely kombájn meghibásodása esetén a gépnek állnia kell. Pótalkatrészek vannak, azonban azok a Szovjetunió tulajdonát képezik és esetenként a gyártó vál­lalat szovjet szerelője állapítja meg, hogy szükséges-e egy-egy igényelt pótalkatrész. Az arató-cséplőgépeken kívül az Agrotechnika Bulgáriából szükséges mennyiségben beszerezte a ŽRP-3,6 jelű rendrakó­­kat, s az NDK-ból а К—442 jelű szalmapréseket. Nagy kész­lete van például a Horal és az Otavan típusú l'elszedőkocsik­­ból. Többek közt a Lengyelországból és az NDK-ból származó szárítóberendezésekből és а К—531 jelű tisztítókból is van a raktárakon. Az U-r651 jelű traktorokból 430-at kínájpak. de készenlétben van 109 darab C—385-ös traktor is. Nagyon kedvező a helyzet a DT 75 M és a DT 75 R lánctalpasok kész­letében is. Az Agrotechnika kellő mennyiségű pótkocsival is rendelke­zik. Az RBA-1 jelű pótkocsinak nagy előnyére szolgál, hogy széles gumiabroncsával nem gyúrja le nagyon a talajt. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy az idei gépellátás sok­szorta jobb mint a múlt évben volt. Csupán az a fontos, hogy minden egyes gépre felelősségteljes, jó szakembert ültessenek! Szükséges továbbá, hogy az aratás idejére minden egyes mezőgazdasági üzemben megalakítsák a kommunista kombáj­­nosok, gabonaszállítók, gabonatisztítók, gabonaszárítók stb. ideiglenes pártcsoportját. A pártszervezetek és a mezőgazda­­sági üzemek vezetői kísérjék figyelemmel ezeknek a csopor­toknak a munkáját. Törődjenek az emberekkel, mert a gépek zavartalan, folyamatos üzemelése úgyszólván teljes mértékben az emberektől függ. Végezetül el kell még mondani azt is, hogy az Agrotechnika pótalkatrész raktárai az aratás idején naponta nyújtott mű­szakban este 20 óráig nyitva tartanak. Szombaton 18, vasár­nap pedig 14 óráig lesz szolgálatos a pótalkatrész raktárak­ban. Az Agrotechnika elektronikus számítóközpontja megbízható adatokkal szolgál minden egyes ratkár pótalkatrész készleté­ről. így eleve kizárt, hogy valamilyen pótalkatrész .pult alatt“ cseréljen gazdát. -hoksza-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom