Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-20 / 29. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. július 20. 6 Teljesítik feladataikat Д dicső Szlovák Nemzeti Felkelés, melynek az idén ünnepeljük 30. évfordulóját, nagy mértékben befolyásolta társadalmunk fejlődését. Dolgozóink győzelme 1948 februárjában végleg elsöpörte a burzsoá uralmat és népünk az emberi tevékenység valámenynyi szakaszán megkezdte az áj, szocialista társadalom építését. Már negyed százada annak, hogy a párt kezdeményezésére a. legüntudatosabb kis- és középparasztok hozzáláttak az első szövetkezetek megalakításához. Ez a munkafolyamat roppant igényes feladat volt. Ezer és ezer kommunista, valamint párton kívüli segített a Csehszlovák Kommunista Pártnak e jelentős történelmi fordulat megvalósításánál, hogy az elmaradott mezőgazdasági termelést korszeré nagyüzemi szocialista jellegű gazdaságra változtassák. Az újonnan alakult szövetkezeteknek jelentős segítséget nyújtottak az állami gazdaságok, valamint a gép- és traktorállomások. A szövetkezetek mint új, a mezőgazdasági termelés minőségileg magasabb foka. mindjárt megalakulásukkor nagyobb igényeket támasztottak az anyagi-műszaki ellátottságra. Ezért az optimális ellátás biztosítása érdekében 25 évvel ezelőtt létrejött az országos mezőgazdasági felvásárló és értékesítő szervezet, melynek megalakulása nagyon kedvezően befolyásolta hazánk mezőgazdaságának további fejlődését. A mezőgazdasági felvásárló és értékesítő üzemek és cégek egyrészről biztosították az állami érdekeket — a növénytermesztési és állattenyésztési termékek felvásárlása tereit — másrészt pedig tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a mezőgazdasági termelés intenzitásának fokozásához. Amikor megemlékezünk a mezőgazdaság szocializálásának, valamint a felvásárló és értékesítő vállalat negyed évszázados jubileumáról, konstatálnunk kell azt is, hogy az eddigiek folyamán dialektikus egységben fejlődtek. Ennek bizonyítására igen sok példát lehetne felhozni. Illusztrációképpen csak néhányról szólunk. Például a műtrágyák, valamint a jóminőségű vetőmagok szállításának fokozása a mezőgazdasági üzentekben a hektárhozamok növekedésénél is megmutatkozott, és ez nemcsak az állami leadás tervének túllépését jelentette, de a takarmánykeverékeket minőségileg és mennyiségileg is befolyásolta, ami automatikusan elősegítette a gazdasági állatok hasznosságának növekedését. A szövetkezetek gazdasági szilardulása a párthatározatokkal egyetértésben a kemizáció fokozását is maga után vonta. A növénytermesztés színvonala emelésének egyik legjelentósebh tényezője a műtrágya. Míg az 1949—50-es esztendőkben a műtrágya használata Szlovákiában mindössze 45 tonna tiszta tápanyagot jelentett, addig ezekben az években ennek a menynyiségnek tízszeresét használjuk. Míg negyed évszázaddal ezelőtt a mezőgazdászok egy hektárra mindössze 16 kg tiszta tápanyagot juttattak, addig jelenleg már a hektáronkénti adagok két mázsa körül mozognak. Ugyancsak jelentősen megnövekedett a kártevők, valamint a betegségek elleni védekezés is. A mezőgazdásági termelés növekedését az eladás mennyisége is hűen igazolja. Huszonöt évvel ezelőtt 39 000 vagon gabonát, 2500 vagon kukoricát, 128 000 tonna burgonyát és 600 000 tonna cukorrépát vásároltak fel. Az új mód szerek, a korszerű agrotechnika, az anyagi-műszaki bázis fejlődése és nem utolsósorban a vegyszerek használata jelentősen befolyásolta a termelékenységet és az eladás növekedését. Az 1949-es esztendőhöz viszonyítva, mezőgazdászaink a múlt évben kétszer több gabonát. burgonyát és cukorrépát és háromszor több szemeskukoricát adtak el. A legnagyobb emelkedés a repcénél mutatkozott, melyből a múlt évben 37 000 tonnát vásároltak fel, míg a szövetkezeti törvény elfogadásának idején csak 0.5 tonnát. Az eladások mennyiségének növekedésével egy időben strukturális változásokra is sor került. A búza részesedése 15 százalékkal növekedett, és a felvásárolt gabonaféléknek csaknem háromötödét alkotja. Az árpa részesedése egynegyedről egvharmadra emelkedett, jelentős csökkenés állt be a rozsnál, mely 26 százalékról 2-re csökkent. Az állattenyésztési termékek felvásárlásánál hasonló volt a helyzet. A takarmánykeverékek, melyeknek minősége szüntelenül javul, jelentősen befolyásolja a gazdasági állatok hasznosságát. A vágómarhák átlagsúlya az utóbbi 25 esztendőben kétszeresére nőtt, és több mint 470 kg-ot tesz ki. Még kimagaslébb eredmények születtek a borjaknál, melyek átlagos súlya elérte a 115 kg-ot, és ez 130 százalékkal több, mint 1948-ban. A vágósertések súlygyarapodásánál nem álltak be jelentősebb változások. Súlyuk 105—115 kg között ingadozik. Az egy tehénre jutó évi tejelékenység viszont megkétszereződött, elérte a 2716 litert. Hasonló a helyzet a tojóknál is. A múlt évben 190 db volt az átlagos tojáshozam tyúkonként. Ezerkilencszázhatvantól a vágómarha-felvásárlás négyötödével emelkedett, és a múlt esztendőben csaknem 180 ezer jtonnát ért el. A sertéseknél ez a növekedés több mint kétharmadot tett ki és csaknem 183 ezer tonnái alkut. A mezugazdasági felvásárló és értékesítő üzemek a gazdasági állatok részére több mint 60 télé takarmánykeveréket gyártanak. Pl. a fejőstehenek részére előállított takarmányok minősége lehetővé tette azt, hogy 15 év alatt háromszorosára emelkedett a tejeladá.-,. A takarmányok minősége pozitívan befolyásolta a tojás- és baromfifelvásárlást is. A takarmánykeverékek mennyisége 1,9 millió tonnára emelkedett s ez egyliarmaddal több, mint 1970 óén. Az idén, amikor megemlékezünk a mezőgazdaság szocializálásának és a felvásárlási és értékesítő üzemek 25. esztendős jubileumáról, feltételezhetjük, lingy további fejlődésüket még jelentősebben óefolyásolja majd az együttműködésük, mely nemcsak e két partner nek hoz hasznot, de elsősorban szocialista társadalmunknak. Ezzel betetőzniük a XIV. pártkongreszszus mezőgazdaságra vonatkozó határozata — a fő élelmiszerek iránti kereslet hazai forrásokból valö fedezése. Ing. Štefan Kocian Az 1974-es tervfeladatok teljesítését a múlt évben kezdtük előkészíteni. Ez az év az ötödik ötéves terv negyedik éve, amely döntően befolyásolja az ötéves terv teljesítését,'tehát nem mindegy, hogy milyen eredményekkel zárjuk. Az 1973-as évi tervíeiadatokat — tekintettel a szárazságra, a száj- és körömfájásra — maradéktalanul teljesítettük. Az ez évi tervfeladataink progreszszívan emelkedtek. Az év első felében az állati termékek felvásárlásával, műtrágya- és vegyszerek, vetőmageladással, takarmánykeveréssel és a felvásárlásra való előkészületekkel foglalkoztunk. Állati termékekből a felvásárlás jónak mondható. 101-százalékra teljesítettük. A sertéshúsbeadást 105 százalékra, a szarvasmarhahúsbeadást 93 százalékra teljesítettük. A vetőmageladás terén ebben az évben nem volt semmi fennakadás, jól elláttuk mezőgazdasági üzemeinket jó minőségű kukoricavetőmaggal: jugoszláv, román, magyar, francia és saját fajtáinkból. A műtrágya és a vegyszerek ellátása terén voltak nehézségeink. Az üzemi tervfeladatokat teljesítettük, sőt túlteljesítettük, de ez a mi járásunkban nem elegendő. Szerencsénkre a múlt évben megtöltöttük a raktárakat, így onnan tudtuk fedezni azon üzemek szükségletét, ahol tényleg kevés volt a tartalék. A takarmánygyártás és eladás terén egyenletesen teljesítjük a tervfeladatokat. június 30-ig 8000 vagon tápot és premixet kellett gyártani. Ezt a mennyiséget legalább 100 vagonnal szeretnénk túlteljesíteni. Idei fontos feladatunk a felvásárlásra való előkészület. Még az év elején raktárak szerint tervet készítettünk hol, mit kell elvégezni a gépesítés, építkezés terén. Minden egyes munkamenetnél meghatározták, melyik akciót ki fogja elvégezni. A múlt héten ellenőriztük a harmonogram teljesítését és megállapítottuk, hogy mesterembereink tervszerűen végzik feladataikat. Hiányosság mutatkozik az idegen vállalatokkal végeztetett munkáknál. A raktározás terén némi javulás áll be, mivel a hrobonovi (alístáli] siló-berendezés már teljes kapacitással üzemel. Külön problémánk azonban a hereliszt elraktározása. Járásunkban új szárítóberendezéseket létesítettek és számításunk szerint 700- 800 vagon herelisztet kell felvásárolni, ebből kb. 360 vagon szükséges saját felhasználásra, a többit elszállítjuk. Mindezt összeadva, az ezévi tervek teljesítését jól kezdtük és megvan minden előfeltétel az egész évi terv teljesítésére. Az eredmények elérése érdekében széleskörű munkaversenyt indítottunk hazánk felszabadításának 29., a SZNF 30. és a szövetkezetek megalakulásának 25. évfordulójára és ezeket a ' felajánlásokat becsülettel teljesíteni is akarjuk. Tóth József, igazgató Keressünk jobb megoldást A Kosice-i (Kassai) Járási Nemzett Bizottság Tanácsa behatóan foglalkozott az állami utak mentén levő árkok füve kaszálásának kérdésével. Jóváhagyta: az első kaszálást június 20-íg, a másodikat szeptember 10-ig kell elvégezni. A kaszálást elsősorban a megkötött szerződések szerint a járási utakat karbantartó igazgatóság dolgozói végzik. A kaszálásnál fontos az agrotechnikai határidő betartása. Járásunk területén az állami utak mentén 463 km hosszúságban lehet füvet kaszálni, ami területre átszámítva 185,4 hektár. Ez nagy tartalék az egységese földművesszövetkezetek és állami gazdaságok számára. Ezideig azonban az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban e fű iránt nagyon csekély volt az érdeklődés, mert ezen a területen a kaszálás és a széné betakarítása sok kézi munkát igényel. Ennek ellenére módot kellene találni arra, hogy a sáncokon nőtt fű a közösbe kerüljön. Annál is inkább, mert ha ezt egyének kaszálják maguknak, akkor ez lehetővé teszi, hogy a megengedettnél több szarvasmarhát tartanak — ami nem is ritkaság. Ez viszont sokszor elvonja a figyelmet a közös munkától, s ha takarmányuk mégiscsak szűkén van, akkor bizony nehéz tőlük a közöst megőrizni. Állítom, hogy a Nemzeti Front társadalmi szervezetei, a még jő egészségnek és erőnek örvendő nyugdíjasok, sportegyesületek megoldhatnák ezt a problémát. Egyik helyi nemzeti bizottságunk plenáris ülésén hallottam, hogy a község labdarúgócsapata olykor-olykor szeszes italok árusításával is foglalkozik, — különösen bálok alkalmával — hogy pénzhez jussanak. Ez törvényellenes, elítélésre méltó dolog. Mennyivel helyesebben, és becsületesebben cselekednének, ha mondjuk szocialista gondozásba vennének 3—4 km útszakaszt, ápolnák a gyümölcsfákat, leszednék a gyümölcsöt, elvégeznék a fű kaszálásét, betakarítását, s mindezt a szocialista szervezeteknél értékesítenék. IVÄN SÄNDOR SIKEREI Nemrég egy Duna menti kisközségben jártam. A- hogy a szövetkezet székháza jelé igyekeztem, érdekes látvány tárult a szemem elé. A takaros kis házak udvarából egymás után fordultak ki a kétkerekű kiskocsikkal, talicskákkal, kapákkal, villákkal, gereblyékkel „felfegyverzett“ férfiak, lányok, asszonyok. Valaha a kubikosok vonulhattak így faluröl-falura, villant át rajtam a gondolat. Bizonyára fáluszépítési akcióról van szó, elmélkedtem amikor már jónéhány gyereket is láttam a község vége jelé igyekvők között. — Mit építenek a jelvégen? — érdeklődtem egy népes aszszonyseregtől. — Óvodát, élelmiszerboltot? Vagy netán parkosítanak? Csodálkozva néztek egy darabig, majd egyikükből kibugygyant a nevetés. Erre a többiekból is jeltört a kacagás. Egy fiatal menyecskének még a könnyei is kicsordultak, miközben jobb kezét egyre ütemesebben emelkedő-süllyedő keblére szorította. — Méghogy mit építünk? Hát ez... ez jó pofa — szaladt ki a száján. Azután felém fordulva folytatta: — Nincs kedve elkísérni bennünket? Már nem sok az út. Elmondani nem lehet, azt látni kell... Pár perc múlva valóban a helyszínen voltunk. Egy harminc-negyven hektáros parcella szélén álltunk. A földet gyomtenger borította. — Hát ez meg mi? — kérdeztem csalódottan, mert én arra számitotam, legalább Is egy készülő szociális épület megtekintésére invitáltak meg a jókedvű lányok-asszonyok. — Talán nézze meg egy kicsit közelebbről — bíztattak egyszerre többen is. Belegázoltam hát a térdig érő gyomba. — Virágzó vadrepce — vonogattam a uállam, de hirtelen észrevettem a lefektetett csővezetéket. Ha öntöznek, akkor valami másnak is kell itt lenni. Lehajoltam, széthárítottam a sűrű növényfüggönyt és... és rájöttem, hogy a szövetkezet paprikaföldjén vagyok. Hátam mögött ismét összenevettek az asszonyok. — Szép ugye? — Ez enyhe kifejezés. Mit csináltak maguk idáig? — Hátrább az agarakkal, fiatalember! — kapta csípőre a kezét egy helyre asszonyka. Inkább a vezetőket kérdezze, miért akad el a falu határán a tudományos-műszaki forradalom, amiről annyit papolnak manapság. A szomszédos sző vetkezetekben vegyszerekkel hadakoznak a gyomok ellen. Nálunk meg.... a kapa a minden. — No igen, de ha nem gyomirtóztak, azért még bekapálhatták volna a paprikát. Szerintem itt egyszerűbb volna áttérni a gyomtermesztésre. Mit szólnak hozzá? Még kapálni sem kellene, mert ahogy látom, a vadrepce maga is boldogul a paprikával! — Talán ráértünk kapálni? —- vág vissza egy tarkaruhás, fejkendős néni. — Annyi karalábé, korai káposzta, meg karfiol termett, alig győztük szedni. Ki törődik itt azzal, hogy egyre kevesebben vagyunk, a munka meg ugyanannyi, ha nem több. Egy idősebb férfi ér a csoporthoz. Vállán villa, kapa, jobb kezében fényesre köszörült sarló. Kis ideig hallgatja az asszonyszót, majd előbbre lép. — Sok a követelmény, mi meg kevesen vagyunk. Pár éve naponta hatvanan is serénykedtek a kertészetben, most húsz embert is nehéz összetoborozni. így azután, hogy menjen a munka, mindent kimérnek a tagokra. Aki szól, azt könnyen kifizetik: „Ha nem bírja Maris néni, szombat-vasárnapra hívja haza a lányát Nyitráröl, a fiát a hajógyárból, mafd ők seg'ite nek! Ha nem tetszik, el is mehet, a szomszédban úgyis ke resnek munkaerőt.“ Az ajkakról buzog a szóáradat. Mire végeztek a korai zöldséggel, várta őket a szőlő. Ott is kerékig ért már a gyom. Az ellenőrzéskor meg is mosták érte a vezetők fejét. A paprikát majd bekapálják vasárnaponként, a szőlő fontosabb, érveltek a vezetők. — Es most mit fognak csinálni? — Mit? Kitépjük a vadrepcét, meg az egyéb magasnövésű gyomokat, azután villával, gereblyével összehúzzuk, kupacokba rakjuk és kiskocsikkal, vagy csak úgy nyalábban kihordjuk a föld szélére — sóhajtott az asszonyok egyike, s elindult, hogy megkeresse a „saját“ parcelláját. — Persze, még be is kell kapálni az egészet, mert a talajlazítás is fontos — toldotta meg az ősz férfi. — Amúgy is elég satnya a paprika, mert túlsúlyban csak a harmadik ültelésü palánták éledtek meg, vagyis azok, amelyeket hagyományos módon, melegágyban neveltek. A drága pénzen felépített fóliaházakból kikerülő palánták egy fabatkát sem értek. Egyik napról a másikra tönkre mentek a szabad földben, pedig ugyancsak locsolgattuk. Elnéztem őket egy darabig, ahogy egyre sajgóbb derékkal hajladoztak a végtelennek tűnő sorok felett s tépték, irtották az elburjánzott gyomot. A napégette, porlepte arcokon bő patakokban csordogált a veríték. A fiatalabb gyerekek hamar elfáradtak, ők ereszkedtek féltértire elsőkként a sorokban. A falu felé indultam. A határi úton port kavarva húzott el időnként egy-egy traktor vagy teherautó. Az első kaszálásból származó lucernaszénát — annak minőségéről inkább ne beszéljünk — szállították a gazdasági udvarba. Június végén! Másutt már a gabonák szökülését lesték ebben az időben. Semmi kétség, kell a sok vitamint tartalmazó, egészséges zöldség, de nem minden áron. Ma már korszerűbb módszerek használatosak, nem úgy, mint ebben a gazdaságban, ahol úgy tűnik azt sem tudják, mi fán terem a komplex racionalizáció. Egyébként sem értem, miért „erőltetik“ a rengeteg zöldséget, ha egyszer nem bírnak rá. A gabona is legalább olyan fontos növény, termeljenek abból többet. Ami pedig a vegyszereket és a korszerű gépeket illeti, szerintem itt a legfőbb ideje, hogy ebben a gazdaságban is tért nyissanak előttük. Igaz, hogy 1606 novemberében a közelben kötötték meg a „Zsitvatoroki béké“-t, de szerény tudomásom szerint arról nem hoztak határozatot, hogy békében kell él nünk a gyomokkal. KÄDEK GÄBOR
