Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-07 / 49. szám
1874. december У» .SZABAD FÖLDMŰVES, .15 Decemberi emlékeztető December már a teljes nyugalom időszaka. A kirepülésre alkalmas nap ilyenkor már ritka ajándék. A nyugodtan telelő méhek három hónapig is kibírják a fogságot Qrltkezés nélkül. Ha alkalmasint decemberben még kirepülhetnek, nem nézzük olyan aggodalommal a január—februári hideg elhúzódását. Esetleges kirepüléskor adjunk meleg vizet az itatóba. A téli pusztulások rendszerint nem december hónapra esnek. Ilyenkor még a szűkös élelemkészlet is tart. A hideg sem olyan erős, hogy a kevés népességű kis tartalékcsaládok is meg ne birkóznának vele. A családok belső életének a kijárókon keresztül való figyelése is főleg a későbbi időben fontos. Ha módunkban áll minden nap tartsuk szemmel a kaptárak környékét, nincs-e valami rendellenesség, ami zavarná a méhek téli nyugalmát. A szalmakaptárak előtt szétdarabolt méhhullák cinkék kártevésére engednek következtetni. Különösen veszedelmessé válhat a harkály, ha rákap a képtárakra. Havazáskor a havat csak akkor takarítsuk le, ha olvadásnak Indul. Ez Is csak a lapos tetejű bádoggal vagy kátránypapírral bevont kaptáraknái szükséges. A lemez az olvadó hó alatt hamar tönkremegy, Illetve sérülésein keresztül beázhat a kaptár. A röpdeszkára rakódott havat szintén csak olvadáskor szükséges eltakarítani. A méheknek semmi bajuk nem történik a hó alatt. A teljes betemetés csak akkor válhat veszedelmessé, ha a hó felső rétege olvad és az ezt követő hidegben kérgessé fagyna, mint ahogy a vetés ilyenkor „pálllk ki“ levegő hiányában. A zárt helyen teleltetek a családokat csak az állandó hideg beállta után hordják be a telelő helyiségbe. Ez nálunk rendszerint december elején, közepe táján következik be. A takarók eltávolításával, a szellőzők megnyitásával bőséges levegőt biztosítsunk a méheknek. A kijáró teljesen elzárható. A behordást a legnagyobb gonddal végezzük, különösen ügyelve arra, hogy a családok fel ne zúduljanak. A téli hónapokat használjuk ki méhészeti eszközök készítésére. A kaptárkészítés sokunk számára talán nehézségekbe ütközik. Sok olyan eszköz is hiányozhat még méhészetünkből, melyet hozzáférhető, esetleg hulladékanyagból házilag magunk elkészíthetünk. Ezek készen vásárolva drágák, mert elkészítésük sok aprólékos munkával jár. Sok méhészetből hiányzik a tavasszal igen fontos — a vizet hoszszabb ideig melegen tartó — itató. Etető tálcáink olyanok legyenek, helyesebben úgy legyenek elhelyezve, hogy etetéskor a kaptár melege ne illanjon el. A tavaszi takaráshoz megbecsülhetetlen a szalmapárna: házilag fillérekből előállítható. Viasztermelésünk fokozása építtető keret nélkül alig oldható meg. Sok méhészetből hiányzik a napviaszolvasztó. A korszerű anyaneveléshez a kis pároztatő kaptárak gazdaságosak: bizonyos számú anyazárka is nélkülözhetetlen. Mind olyan eszköz, aminek az elkészítéséhez nem szükséges különös szakértelem, egy-egy mintadarab után bárki meg tudja csinálni. Készen vásárolva azonban — még a kisebb méhészetekben is kiadást jelent. Tudásunk, méhészeti ismereteink gyarapításának Is most van az Ideje. Mindenekelőtt az elmúlt évi méhészkedésünkről készült feljegyzéseket tanulmányozzuk átl Milyen volt az egyes évszakok időjárása? Hogyan teleltek a méhek? Hogyan sikerült a tavaszi fejlesztés? Mikor és hová vándoroltunk? Mi volt az átlagos eredmény és mely családjainíc hozama szárnyalta túl azt szembetűnően? Még sok más kérdés és szempont, — amelyeket egymással és saját munkánkkal egybevetve, — hasznosítható támpontot adhatnak a következő évi eredményeink növeléséhez. Cl. I-) T udatosan termeljünk viaszt! A viaszt a fiatal és középkorú méhek potrohúnak hasi oldalán levő viasztükör választja ki a hordástól függő mértékben. Gyakorlott szem megfigyelheti a méh hasán a szeplő nagyságú, fehéres-szürke viaszlemezkéket. A méh ezeket időnként leveszi, rágóival, mirigyváladékával oldja, beépíti — ha van hová építenie. De sokszor nincs hová, mert sok méhész nem ad állandó építési lehetőséget a családoknak. Teszi ezt pedig azért, mert attól tart, hogy a viasztermelés a mézhozam rovására megy. Szakállas tévedés! Sokan még azt mondogatják, hogy 1 kg viaszhoz 8—10 kg élelmet használ fel a család. A legpontosabb tudományos kísérletek, mérések azt igazolják, hogy egy kg viasz hordáson kívüli időben 3—4 kg élelem felhasználása révén állítható elő. Hordás esetén meg állandóan termelődik a sok lemezke. Ha a méh nem tudja beépíteni, lehullatja. A kaptár alján észlelhető az értékes anyag. Mit tegyünk tehát? Ha a gyümölcsön és az akácon már építettünk néhány lépet, a főhordás után felszabaduló hatalmas méhtörneget hasznosítsuk; építtessünk! Pergetéskor a selejtes, régi lépeket ne adjuk vissza a méheknek. Helyettük 2—2 műlép is megteszi családonként. Egy közepes műlépre 8—9 dkg viaszt mér, ráépít a méh. Egy öreg lépből kb. 25—30 dkg viaszt nyerünk jő olvasztás esetén. A lépek 2—3 évenkénti cseréje egészségügyi szempontból is fontos. Kettesével egy családdal egy szezonban 5—6 lépet kiépíttetünk anélkül, hogy megterhelnénk a szorgos méheket. A lépkiépítés mellett eredményes viasztermelési mód, ha főhordástól kezdődően a fészek szélére egy építtető keretet helyezünk. Ha viaszfelesleg mutatkozik a családnál, építeni kezd A legkisebb hordásnál is már sejteket húz. Hetenként tördeljük ki az építtetőkeretből a szűz sejteket. Ez bizony fáradságosnak látszik, de megéri! Egy évben egy közepes erejű családdal egy kg viaszt is meg lehet termeltetni. Kevesebb, de figyelemre méltó viaszmennyiség gyűlik össze a zúgépltménvek. hidak lecsípéséből, a pergetéskor összegyűlt fedelezésből is. Fontos, hogy minden csepp- viaszt — mint a méh — szorgalmasan szedjünk össze, olvasszuk egybe. Elsősorban a saját hasznunk lesz azl Tisztességes árat fizetnek érte. (Zs. B.) A mezőgazdasági terme** lés fejlesztése során már eddig kialakult zárt gépesített és kemizált termelési folyamat nem tűri az egyes agrotechnikai műveletek halasztását, szünetelését és ez az ember által kialakított mezőgazdasági életközösségben a terület folyamatos műveléséhez, zavarásához vezetett, ami viszont az aprévad szaporulatának vagy olykor törzsállományának állandó veszélyeztetettségét eredményezte. A megváltozott termelési módszerek és az azt követő környezeti változások felismerése utón, a vadgazdák és a vadászok hozzáértő munkája eredményeként a vadállomány örvendetesen gyarapodott, sőt egyes vadfajok mind területi előfordulásukban, mind pedig népességükben gyarapodtak! Az apróvadból különösen a fácán szaporodott el. Ez a embert áthat a vadállomány és a vadon élő állatvilág fenntartásához fűződő érdekek tiszteletbentartása és jobb szolgálata. Az egyes cserje- és fafajokat termőhelyigény és rendeltetés szerint kell telepíteni: a szegélyeken váltakozó sávban, míg a csenderes, vadbúvó vagy erdősáv közepén 1—10 ár nagyságú foltokban. A fenyőféléket, amelyek jó búvóhelyet, száraz almot biztosítanak és beszállófának is alkalmasak, mindig foltokban telepítsük. Kivétel a szegélyre ültetett fenyőféle, amelynek rendeltetése a hófúvás megtörése és a hó lerakása, hogy az erdősávok vagy erdőfoltok belső részein a hóréteg felhalmozódását megelőzzük. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy az új erdőtelepítésekbe vagy fásításokba a félcserjék egy része (pl. a Rubus-fajok) természetes úton hamar betele-FÁSÍTÁS = =VADVÉDELEM vadászok lelkes és hozzáértő munkájának köszönhető. Szakembereink kidolgozták a megváltozott természeti adottságok között eredményesen folytatható vadtenyésztési és vadgazdálkodási eljárásokat. Az apróvad arányosabb területi megoszlása, természeti szaporulatának védelme. a vadászatok eredményes lebonyolítása azonban megköveteli, hogy a mezőgazdasági műveléssel nem hasznosítható területeket (például gödröket és azok peremrészét) búvóhelyet és táplálékot biztosító cserjékkel és fafajokkal betelepítsük, vadgazdasági fásításokat, csendereseket létesítsünk. A célszerű összetétellel és megfelelő szerkezettel kialakított fásítások nemcsak tárolói a vadnak, hanem megtelepedési helyei az énekesmadaraknak, megtörik, feloldják a táj helyenként egyhangú képét. A fásítások, erdőfoltok tájformáló és tájesztétikai hatását, annak közhasznú jelentőségét ma már éppen úgy fölösleges bizonygatni, mint ahogy közismert annak vadtenyésztési és vadásztatási előnye is, akár a fácán, akár az őz esetében. A meglevő mezővédő erdősávok és egyéb fásítások, erdőfoltok is részben kiegészíthetők megfelelő cserjékkel vagy átalakíthatók a vad számára is kedvező öszszetételű vadbúvókká. Mindez azonban tervszerűen egybehangolt, előrelátó munkát követel valamennyi érintett ágazattól, amihez éppen úgy hozzátartozik vádgazdasági fásítások céljaira igényelhető területek számbavétele, tulajdonjogi tisztázása, mint a fásítási tervek elkészítése, a csemeték megtermelése stb. A fenti elgondolások öszszeegyeztethetők a mezőgazdasági termelés érdekeivel és korszerű technológiáival, ha valamennyi érintett szakpülnek, de mindezt mesterségesen is elősegíthetjük! A csenderest és az egyéb vadvédő fásítást úgy alakítsuk ki, hogy az tompaszögben az uralkodó szél felé nézzen. Az így kialakított erdőfolt, amelynek peremén széltörő fafajokat telepítünk, hófúvásmentesen tartható és a vad szívesen tartózkodik benne, különösen, ha annak belső része búvóhelyet és táplálékot is biztosit! Itt kell elhelyeznünk a vadetetőket is! A le nem zárt, keskeny, hófúvással belepett, gyér aljnövényzetű mezővédő erdősáv vagy csenderes és egyéb fásítás télen nem alkalmas a vad megtelepedésére. Abban ritkán tartózkodik, mert hideg és széljárta. Legfeljebb a fészkelés vagy fialás idején nyújt szerény védelmet az odahúzódó apróvadnak és őznek. Az új erdőtelepítéseket, mezővédő erdősávokat és a vadgazdálkodás érdekeit, valamint a madárvédelmet is szolgáló fásításokat ezért az elmondottak figyelembevételével volna kívánatos teljesíteni. A vadgazdasági fásítások tervszerű megvalósítása azonban előrelátó, szakszerű és egybehangolt tevékenységet követel. Ennek egyik alapfeltétele a mezőgazdasági termelés tájankénti változó céljainak és az új fásításokhoz fűződő országos koncepciónak az ismerete. Ezekkel összhangban lehet és kell a vadgazdálkodás fejlesztését szolgáló fásításokat megvalósítani! (B. L.) • SZAKSZERŰEN TAROLJUK A KELLÉKEKET • JÖ FELKÉSZÜLÉST A KŐVETKEZŐ HORGASZIOENYREt Horgászszámvetés Immár decembert mutat a naptár. Lám, eliszkolt egyik hónap a másik után. Az időjárás is egyre barátságtalanabb, zordabb, reggelente sűrű köd rontja a látásviszonyokat. A meteorológusok nemegyszer esőzés helyett már havazást jósolnak, nemcsak a hegyes vidékekre, hanem a síkságra is, ami legföljebb a sportolóknak, s a mezőgazdasági üzemek zsenge vetésének kedvez. A sporthorgászoknak annál kevésbé, hiszen akad közülük jónéhány, aki — ha csak egy-két őrára is —, kimerészkedik a vízpartra, főleg déltájt, derűsebb napokon, szombat, vasárnap. Viszont a horgászok legtöbbje elvégezte évi számvetését. összegezte, hány kiló halat fogott, volt-e kapitális, ha Igen, mennyit nyomott? (Manapság már egyre ritkábban akad horogra nemes hal a nagyobbjából. Gyérül évről-évre a süllő-, csukaállomány...) A horgászok legtöbbje már postára adta, vagy személyesen vitte be halfogási naplóját a horgászegyesületbe. Tette ezt Idejében azért, hogy az egyesület vezetősége is számvetést csinálhasson, s kellő időben gondoskodhasson a megcsappant halállomány utánpótlásáról. Merthiszen a jövő évi horgászidényre a maga módján fel kell készülnie, ha azt akarja, hogy a horgászok elégedetten távozzanak majd a horgászvizek mellől. Mit tehet ilyenkor, télvlz Idején a szenvedélyes, vérbeli horgász? Akkor, ha már végképp pontot tett az Idény végére? Van mit tennie. Az egész idény alatt a horgászfelszerelést — a főbb kellékeket — jócskán megviselte a pecázás. Javításra, tisztántartásra, olajozásra szorulnak az orsók, itt a téli tárolás ideje. Vegyük számba, hány használható horog, villantó, ólomnehezék, úszó, s egyéb fontos kellék maradt, hogy egy-egy vásárlás alkalmával pótolhassuk azokat ... Ilyesmit ne akkor szerezzünk be, amikor már úgyszólván a „körmünkre ég“, hanem a téli hónapokban. Ilymódon azután síké» rülhető a tavaszi vásárlási hajrá, a torlódás. No meg több ídö jut a kellékek megfelelő összeválogatására. Zsúfolt üzletben hamarabb eluralkodik a vevőn az Idegesség, a kapkodás, a tervszerűtlenség, olyasmit it megvesz, amire esetleg semmi szüksége... Az ügyes horgász sokmíndent maga készít a tél folyamán: üszőt, nehezéket, s más egyebet. Szabad Idejének egy részét Ilyesmire fordítja. Megjavítja a hal* kiemelőt, a haltartőt (hálózacskót), csalihálót, vagy sajátkezűleg újat készít, kedvérevalót, ha már avítt, megbízhatatlan a régi. S még valamit: a horgászat tudománya nagyon sokrétű. Ehhez is szaktudás kell, nem elég a pecázőnak csupán a szerencsében remélni. Aki érti a horgászat csínját-binjét, túljár a pikkelyes had furfangos eszén, hamarabb akad zsákmány a horgára. Vagyis, félidőben sűrűbben lapozzuk a megfelelő szakirodalmat, tanulmányozzuk az egyes halfajták tulajdonságait, szokásait, tartózkodási helyét, étvágyukat a különféle csalétkekre, érzékenységüket az időjárásváltozásokra, a víz hőfokára, áradásra, apadásra, stb. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az egyes halfajok Ismerete. A tapasztalt horgász legtöbbször már a kapáskor felismeri, milyen halféleség „harapott“ a csalira, s ahhoz mérten kezeli horgászkészségét. Tehát, a kevésbé tapasztalt, vagy újdonsült horgászok jól teszik, ha horgász-szakfolyóiratot rendelnek, szakirodalmat vásárolnak, s rendszeresen tanulmányozzák azt, nehogy az idény kezdete felkészületlenül érje ókét. Szorosan ide tartozik még az is, hogyha a horgászegyesület néhánynapos tanfolyamot indít, főleg lfl-horgászok, vagy teljesen kezdő Idősebbek számára, ne Idegenkedjenek tőle. Az UymO- don szerzett hasznos ismereteket, tapasztalatokat azután majd a horgászldény alatt kamatoztathatják, hasznosíthatják. Ha viszont tanfolyamra nem nyílik mód, lehetőség, érdemes tapasztalt, Idősebb horgászok segítségét kérni, akik szívesen eligazítják a fiatalokat, újdonsült, vagy leendő „pecázőkat“ a horgászat szövevényes útvesztőiben ... örömmel tapasztalható, hogy egyes járásokban mind több az olyan fiatalok, vagy fiatal házaspárok száma, akik a dolgos hétköznapok után a hétvégeket a természet ölében, a folyó-, vagy tópartokon töltik. Kettős haszon ez számukra: elsősorban aktív pihenés, másodsorban a zsákmány feletti öröm az, amely többet ér a dohányfüstös, borgőzös kocsma nyújtotta lehetőségeknél. Hasznos téli szabadidőtöltést, jó felkészülést a következő horgászldényrel —nki—
