Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-26 / 43. szám
Halak és egyéb fehérjés takarmányok a napi adagban Az őszí és téli hónapokban általában minden tenyésztőnek van annyi takarmánya, hogy gond nélkül elláthassa húsevő kedvenceit. Ennek ellenére a gyakorlatban mindig megjelennek további, kevésbé elterjedt takarmányok Is. Túlsúlyban a halfélékről van szó, mert ebben az időszakban aránylag hozzáférhető és olcsó eledelként szerepelnek. A halakkal velő etetéskor felléphetnek bizonyos komplikációk, amelyekre az alábbiakban szeretnénk felhívni a tenyésztők figyelmét. Ezenkívül szót ejtünk néhány további fehérjés takarmányról is, amelyekkel szintén találkozunk a mindennapi gyakorlatban, sőt nem egy olvasó fordul kéréssel a szakemberekhez, etessenek-e fehérjés takarmányokat a húsevő állatokkal, s ha igen, akkor milyen adagban. A halastavak lehalászásakor aránylag sok szeméthalat lehet beszerezni, s így olcsón biztosítható az értékes takarmányforrás. Biológiai szempontból a halak megfelelő teljes értékű takarmánynak tekinthetők. A halak többségének alkalmazásakor azonban fennáll a tiaminőzis veszélye. A pontyfélék és némely más édesvízi halak teste is tartalmaz olyan anyagokat, amelyek lekötik a Bivitamint, s ezzel károsan hatnak az állatok egészségére. Ha kisebb adagokban adjuk a halakat a húsevő állatoknak, akkor ez a káros hatás szőrtépésben, rágásban, a farokvég rágásában mutatkozik meg. Ha hosszabb időn keresztül nagyobb mennyiségű édesvízi halat adunk az állatoknak, akkor számolni kell az ön. Chystekovféle bénulás fellépésével, amely elhullást Idézhet elő. Szeméthalak, pontyfélék, vagy ezek hulladékainak adagolásával kapcsolatban annyit ajánlhatok a tenyésztőknek, hogy a húsevők napi adagjának összeállításakor ne feledjék el, hogy a napi húsadagnak csak mintegy 10—15 %-át tehetik ki a halak. Halat csak két-háromszor adhatunk hetente, ugyanakkor növelni kell a B-vitaminokat tartalmazó kiegészítő takarmányok adagját. Ilyen kiegészítő takarmány például a söripari élesztő stb. A szeméthalakkal történő megszakítás nélküli takarmányozás — főleg, ha a B- vitaminokat tartalmazó kiegészítő takarmányok adagját sem növeljük — pár hét elteltével megkárosíthatja az állatok egészségi állapotát. Ha a tenyésztőnek egyszerre sok hal áll rendelkezésére és nincs a hosszabb ideig tartó tárolásra megfelelő kapacitása, növelni lehet a naponta adagolt halmennyiség százalékát azzal a feltétellel, hogy a halat főzve adja az állatoknak és a takarmány adag további részét friss hulladékhűssal pótolja, melyben arányos lesz az izomrész és az I. osztályú hulladékhús mennyisége. Azokban a körzetekben, ahol a konzervipar számára dolgozzák fel a halakat, néha hozzájutnak a tenyésztők némi minőségen aluli tengeri halhoz, vagy halhulladékhoz. Az ilyen halakat és hulladékokat feltétlenül fel kell használni, mert adagolásuk előnyös. Előbb azonban ajánlatos meggyőződni, nincsenek-e a halak sóval tartósítva, nehogy nagyobb mennyiségű hal feletetésével sómérgezést idézzünk elő a nerceknél. A sóval tartósított halak és halhulledékok a napi adag 5—10 százalékát képezhetik, de még ilyen esetben is biztosítani kell télen az állatok állandó vízellátását. A fagyasztással tartósított tengeri halak adagolása esetén is nagyobb vízfogyasztással kell számolni. A tenyésztő mindig győződjön meg arról, friss-e a takarmány. A néhányszor megismételt fagyasztás és kiolvasztás rontja a takarmány minőségét. Ez a minőségi romlás néha csak szaglással állapítható meg, néha viszont a halak testén vagy a hulladékokon vékony penészbevonat képződik. Kisebb hibák esetén megfőzzük a takarmányt, s úgy adjuk az állatoknak, de a nagyobb mértékben megkárosodott, romlott eledelt már semmi esetre sem szabad felhasználni. Értékes takarmánynak számít a nagyobb tengeri halak feldarabolásakor keletkező fűrészporszerű hulladék is. A nerceknél vigyázni kell a tengeri halak etetésével, mert nagyobb mennyiség elfogyasztása hasmenést idézhet elő. A hasmenést a nerceknél párolatlan korpa etetésével lehet megszüntetni. Néhány szóban meg kell említeni a tojás etetését is. A tojás, főleg annak sárgája, egyike a biológiailag legértékesebb takarmányoknak, s amelyben optimális mennyiségű aminősav és A-, B-, D-, E- és P-vitamin van. Tojássárgáját főleg a párzás, a vemhesség, a kölykezés és szoptatás idején adunk a húsevőknek, de a kevésbé értékes vágóhídi hulladékokat is feljavíthatjuk tojássárgájával. A tojásfehérje biotint (Il-vitamin) lekötő avidint tartalmaz, ezért ha sokat adünk belőle az állatoknak, káros hatással lehet azok egészségi állapotára. Ha sok nyers tojásfehérjét vesz fel az állat, akkor törékenyebbé válnak a csontjai, esetleg fokozott mértékben rágni kezdi a szőrét, a farkát. Legjobb, ha a tojást feltörjük, a sárgáját nyersen, a fehérjét pedig főzve adjuk az állatoknak. A meg nem termékenyített keltetési tojásokban a sárgája általában szétfolyik és nem lehet elkülöníteni a fehérjétől — az ilyen tojásokat legjobb főzve adagolni, főleg ha naponta vagy nagyobb menynyiségben etetjük az állatokkal. A H-vitamin (biotin) minden növényi eredetű takarmányban, zöld anyagban, vágóhídi hulladékban (máj, vese, izom) megtalálható. A baromfivágáskor keletkező hulladékok szinte állandó kiegészítői nerceink napi takai-mányadagjának, ezért nem szükséges róla sokat beszélni. Annyit azonban szükségesnek tartok megemlíteni, hogy a baromfi belső részeit — főleg a vízibaromfi esetében — ajánlatos megfőzni. Ha sok pulykahulladékot adunk az állatoknak, szintén számítani lehet az egészségi állapot romlására, mert a pulykahulladék olyan anyagokat tartalmaz, amely leköti a vasat. Ha több pulykahulladékot adunk, szintén megfőzzük és a napi adagba vastartalmú kiegészítő takarmányt keverünk. A nercek szőrének szürkülése szintén visszavezethető a túlzott pulykahulladéketetésre. Az általános tapasztalat szerint a napi húsadag 20—25 %-át képezheti baromfihulladék. A gyakorlatban nem egyszer 50—70 %, sőt több baromfihulladékot is etetnek a tenyésztők naponta. Ha ez a helyzet huzamosabb ideig tart, nemcsak a szaporaság csökkenésével kell számolnia a tenyésztőnek, hanem az utódok vonlatottabb fejlődésével is. Sok tenyésztő szinte naponta ad tejet — főleg szárított tejet — a nerceknek. Ősszel és télen, amikor nem áll fenn a veszély, hogy megsavanyodik a tej, tehén- vagy kecsketejjel itathatjuk az állatokat. A nercek, sőt a rókák is szívesen fogyasztják a tejet, ha már megszokták. Savanyú tejet ne adjunk az állatoknak, mert emésztési zavarokat (hasmenés] okoz. A húsfélék egy részét túróval is helyettesíthetjük a napi adagban. Időnként sok elöregedett túró van a tejüzemekben, amit már visszavontak a forgalomból, de takarmányozásra még felhasználható. Naponta 15—30 °/o-ot, sőt ennél többet is adhatunk belőle az állatoknak, ám ebben az esetben a szokásosnál több vizet kell adni. Hasonló a helyzet a sajtokkal is. Az említett hulladékok takarmányozási célra való felhasználásánál azonban ne tévesszük szem elől azt a íontos követelményt, hogy a napi adag bizonyos részét továbbra is a vágóhídi hulladékoknak kell alkotniuk, és hogy a takarmány konzisztenciájának hasonlónak kell maradni, mint a normális takarmányozásnál. Ha új, eddig nem használt takarmányt akarunk besorolni a napi adagba, először kisebb állatcsoportokon végezzünk takarmányozási kísérleteket. Ez főleg a nercek esetében tanácsos, mert aránylag érzékenyek a takarmányozásban bekövetkezett változásokra. (Záhradkár chovatel 12/73) Fertöt/enítés után ki kell szellőztetni az ólakat! Kátránytarlalmű fertőtlenítőszerek használata esetén nagy gondot kell fordítani az ól gondos szellőztetésére, mert a fertőtlenítőszer súlyos kárt okozhat az állományban. A veszélyes szerek közé tartozik többek között a kreolin, karbolsavizol. A mérgezett állatok a bronchitiszhez vagy más légzőszervi megbetegedéshez hasonló tüneteket mutatnak. A bajt nem lehet azonnal észrevenni, mert sokszor csak a mérgezést követő második hét után mutatkoznak a tünetek. Ha hasonló jelek a valószínű mérgezést követően jóval korábban tapasztalhatók, akkor fertözéses megbetegedés gyanítható. Fertőtlenítőanyag okozta mérgezés esetén a megbetegedés jeleit mutató állatokat azonnal ki kell vinni az ólból, de ezek elpusztulásával akkor is számolni kell. Annak érdekében, hogy a fertőtlenítő anyag ne okozzon mérgezést, soha ne vigyünk állatokat az istállóba, amíg ott a fertőtlenítő szaga érezhető. (bf Fiatalok ifjú szervezete Fennállásának fél éves évfordulóját egyetlen szervezet sem szokta megünnepelni. Pedig a Szlovákiai Kiskertészkedők és Gyümölcstermesztők Szövetségének Vojka nad Dunajom-i (vajkai) alapszervezetében erre minden okuk meglett volna. De ne vágjunk a dolgok elébe, vegyük szép sorjában. A községben ez év március végén néhány lelkes kertészkedő elhatározta, hogy megalakítják az SZKGYSZ helyi alapszervezetét. Érdeklődő volt elég, csupán a jelentkezőlapokat kellett kézbesíteni és április első napjaiban megtarthatták alakuló gyűlésüket. A 25 taggal indult alapszervezet azóta már egy újabb taggal is gyarapodott. Ifjú ez a szervezet a szó legszorosabb értelmében, hiszen a tagok túlnyomó többsége 20—30 év közötti fiatal. Eddigi működésükről, tevékenységükről és a jövőre vonatkozó terveikről beszélgettünk el a helyi alapszervezet elnökével, Limbeck Jenő elvtárssal. • Tőle tudtuk meg, hogy a tagok általában a zöldséget és gyümölcsöt elsősorban saját szükségletükre termesztik, de vannak vagy hárman-négyen, akiknek olyan gyümölcstermésük van, hogy eladásra is jut belőle. Jelentős összegekhez jutnak így, — hiszen egyikük éppen a napokban említette, hogy az eladott gyümölcsből legalább 6000 korona bevételre tett szert. A nemes szórakozás, a kert és a fák gondozása tehát gazdasági hasznot is jelent a szabad levegőn eltöltött „aktív pihenés“ minden áldása mellett. A vajkai szervezet tervbe vette, hogy a jövőben minden tagjának segítséget nyújt a terményfelesleg eladásában, ha a kitermelt gyümölcshozam eléri a kellő színvonalat. Ezenfelül tervükben vállalták, hogy a község főutcáján kiültetett díszfák gondozását, permetezését társadalmi munkában ők végzik majd. A szükséges permetezés elvégzésére hárman közösen vettek egy permetezőgépet, s ezenkívül még vagy négy permetező akad a tagság között. így permetezéskor ezt egymásnak kölcsönadhatják. Mivel szükségesnek mutatkozik az, hogy szakmai ismereteiket tovább gyarapítsák, a szervezet keretében igyekeznek a szomszédos valamint a távolabbi községekben már régebben működő kiskertész szervezetek tagjaitól megtanulni, ellesni a legkorszerűbb termesztési módszereket. Már eddig is néhány szomszédos községbe látogattak el az ottani kertészkedőkhöz, továbbá közösen megtekintették a Samorínban (Somorján) rendezett gyümölcs- és zöldségkiállítást. Szervezetük tagjai közül többen — legszebb terményeikkel, az általuk kitermesztett gyümölcsökkel — vettek részt a nemrég Dunajská Stredában (Dunaszerdahelyen) rendezett járási gyümölcskiállításon. Itt közülük ketten ezüstérmet nyertek. Tehát féléves fennállásukat már ilyen szép elismerés koronázta, ami azonban nem annyira ünneplésre, mint inkább további intenzív munkára ösztönzi a tagságot, hogy a jövőben aranyérem elnyerésére teremtsék meg a kellő feltételeket. És jó úton járnak, mert szakmai ismereteik átadását, gyarapítását és a korszerű termelési módszerek terjesztését tűzték ki célul, s írták zászlajukra megalakulásukkor. Most már a vegyszereket, permetanyagot és az egyéb szükséges kellékeket is közösen szerzik be. Elnökük Limbeck Jenő elvtárs, — aki ezermesternek is beillik — saját maga készített egy tíz atmoszféra nyomású permetezőt, amit sűrített levegővel feltöltve használ kertjében. Így kellő nyomás mellett nagyobb távolságra tudja szétszórni a permetlevet, a növényvédő vegyszereket. Egy maga készítette targoncán a permetező könnyen a helyszínre szállítható, ezt szükség szerint tagtársainak is készségesen rendelkezésére bocsájtja. A vezetőség — nagyobbára idősebb, tapasztaltabb kertészkedők — mindent megtesz , hogy a tagsági alapot, amennyiben erre lehetőség nyílik, tovább növeljék. Először azonban tudásuk legjavát igyekeznek a tagságnak átadni és remélik, hogy már az első eredmény — a két ezüstérem — és a további sikerek is, amire feltétlenül számítanak, alapszervezetük tagságának növekedését, valamint a kertészkedés helybeli híveinek létszámgyarapodását eredményezi majd. A munkát sikeresen megkezdték. A tagok a régi gyümölcsfák helyett újabbakat, korszerűbbeket, törpefákat igyekeznek telepíteni, mivel látják, hogy a hatalmas koronájú régi gyümölcsfák kezelése, metszése, permetezése, valamint a termés leszedése is igen körülményes és nagy a termésveszteség. Ez irányban meggyőző munka alig szükséges, hiszen a korszerűen alakított kiskertekben elért eredmények maguk is igazolják a törpefák előnyeit. S a szervezet titkáránál, Csémi Lászlónál már csak törpefákat látni, eredményei pedig kiválóak. Egy fiatal szervezet jó úton indult el. Reméljük, egy két év múlva, eredményeiket összegezve a legnagyobb fokú elismerés hangján szólhatunk majd tevékenységükről. (obenau) A Kiskertészkedők és Gyü” mölcstermelők Szlovákiai Szövetségének Dunajská Streda-i járási bizottsága 1974. szeptember 26 és 30 között rendezte meg a járás székhelyén a II. járási gyümölcs-, zöldséges virágkiállítást. Az idén e kiállítás már hivatalos elnevezést kapott, így ezentúl a szép gyümölcs, zöldség és virág kedve lőinek tudatában, a szakemberek körében a Csallóköz gyümölcse kiállítás szerez elismerést és hírnevet. A csallóközi kertészkedök országos viszonylatban is nagyszerű eredményekkel büszkélkedhetnek, amit a különféle kiállításokon elért sikerek, nyert aranyérmek és elismerések sokasága bizonyít. A Csallóköz gyümölcse kiállítás rendező bizottsága és a KGYSZSZ járási bizottsága előzőleg felhívással fordult a kistermelőkhöz, hogy minél több terméket küldjenek a kiválogatás céljaira. A felhívás eredményes volt. A kiskertészkedőkön kívül néhány ipari és mezőgazdasági üzem is képviseltette magát. Az idén a mezőgazdasági üzemek által kiállított termékeket is értékelte a bíráló bizottság. Csallóköz gyümölcse Az általános értékelés alapján 8 arany-, 9 ezüst- és ugyanannyi bronzérmet ítéltek oda. Aranyérmet nyert többek között Iván Imre (Královiéové Kračany), Grno Géza és Kosár Zsigmond (Galovo), ezüstöt Bodó Pál (Gabčíkovo) és Horváth Tibor (Dunajská Streda) termelő. A bronzérem tulajdonosai közül megemlítjük itt Simon Zoltánt (Dun. Streda) és Somogyi Lászlót (Baka). A nagyüzemi termelők közül a vásárúti (Trhové Mýto) és a nyárasdi (Topofníky) szövetkezet Starking almája kapott aranyérmet jelentő pontszámot. A szőlőfajták közül a hodosi (Vydrany) szövetkezet Otonell Muskotálya vitte el a pálmát. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a kiállítás hű képet adott járásunk gyümölcs-, zöldség- és virágkertészetének jelenlegi fejlettségi fokáról. Krascsenics Géza Foto: Kanovits György
